Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-03-03 / 9. szám

— selőházi elnök s mint pártelnök is a legtö­kéletesebb vezető volt ő, mint miniszter csílggeteg és szerencsétlen. És önmagának bölcs megismerésében és azon önzetlen sze­rénységgel, melylyé csak a legelőkelőbb jel­lemek képesek változni, átengedte ő, ki már 18-17-ben a rendi táblán elnökölt, 184S-ban államtitkár, később az igazságügyminiszteri- umban Deák Ferenc/ utóda volt s kit 1 8(51-ben a képviselők egy hangú bizalma a képviselő- ház elnöki székébe ültette, Legyen nyugalma csendes ott a hazai föld alatt, ahol Széchenyi és Deák pihennek! Az almádi fürdő rtg közgyűlése­Veszprém, febr. 27. Múlt vasárnap tartotta rendes évi közgyűlését az almádi fürdőrészvénytársaság, melyen mintegy 60 résziény volt képviselve. A dr. Ováry Ferencz ügyész-titkár által nagy gonddal szerkesztett s előterjesztett évi jelen­tés, amint egyrészt Almádi rohamos fejlődését kon­statálja, egyszersmind jelzi, hogy a társaság kiadásai is folyton szaporodnak s mind nagyobb terhekkel kell megküzdenie. Bemutatja a mérleget, melyet a felügyelő bizottság notifikált s a közgyűlés azt jóvá­hagyja. A bevétel a bérháznál csökkent, ellenben a társasági egyéb birtokokon jelentékenyen szapo­rodott — de a többlet osztalékképen ez évben sem folyósitható, mert a társaság függő- és folyó testei­nek fedezetet kell adni s a jövő évre is tetemes kiadás vár, a fürdő jobb karba helyezésével. Bemu­tatja végül a ftdő káptalannal a vizjog használata iránt kötött s elfogadandó szerződést, mely most már nem 6, de csak 3 évre szólna, s a jogelismerés czimén — nem mint eddig évi 2 arany -- de éven­kénti 12 (tizenkét) aranyt állapitana meg. A szer­ződést nem találja a közgyűlés, a társaság, anyagi erejével összeegyeztetketőnek s megbízza a választmányt, bogy a megegyezés iránt tegye meg a szükséges lépéseket. A minden irányban mutatkozó kiadások, sür­gős s lényeges megtakarításokat tevén szükségessé, a társasági katona évi fizetésre is 160 írtról 120-ra szálittatott le s a bát szobás bérháznak évi 200 forintért való bérbeadása hátároztatott el, a választmány azon kikötésével, hogy egy-egy szoba ára júniusra 30 frt, júliusra 35 írt s augusztusra 25 írtnál, valamint átalán egy-egy napra 1 frt 50 krnál drágábban nem adható k . Két megüresült választmányi tagságra : egyhan­gúlag Szentkuty és Buday József urak választattak meg­Végül köszönet szavaztatott az almádi 5-Ös kizottságnak, mely a község útjait parkjait, sétá­nyait gondozza, a Balatonra sajat pénzén hajókat szerez s a kápolna-parkot 350 írtért megvette s a társaságnak, kápolna fuudumul odaajándékozta, — a jövő évben pedig több sétányt létesít saját erejéből. A közgyiités ezután véget ért. A rangkórság. Az égető sebek között, melyek a társadalom testén rágódnak, egyike a legégetőbbeknek, a rang­kórság; melynek mielőbbi gyógyítása nélkülözhet- lenül szükséges arra, bogy a mai ferde irányban haladó, beteges társadalom egészséges fejlődésnek iodulva, életképessé váljék, s nézeteiben, szokásaiban ne hiú külsőségek, ne a látszat, hanem a tisztult fogalmak, az észszeriiség s az emberiség általános érdekei szerint vezéreltesse magát. Tény az, hogy a társadalomban minden ember egyenlő nem lehet, hogy erkölcsi értéke, egyénisége akként biráltatik meg, a mint a személyes tulaj­donait, tehetségét a társadalmi életben érvényesíti, szóval a mennyiben egy vagy más irányban érde­meket szerez. S ez ellen szavunk sem lehet, mert hiszen a legrégibb időktől a jelenkorig kivételes tiszteletben részesültek azok, kiket a születés, vagy kiváló ész­— Ne bántsa az ur az anyósokat, mert az. én anyósomnál nincsen jobb teremtés a világon. Irta, hogy ma megérkezik és nem jött meg! — szólt az asztalhoz lépő úri ember és illedelmesen folytatá. — Elemér urat keresem. •— Én vagyok. —■ Egy levelet hoztam önnek. Íme! Eltávozott. — Ah megjött csakugyan a válasz, kiáltottak fel a czimbórák. — Igen, az ő kedves vonásai. Ah milyen titkokat rejtő drága kis levélke! Ha megengeditek elvonultan olvasom. — De az ellen már tiltakozunk. Ha eddig elbeszélted kalandodat, a végkifejlettet már kell tud­nunk. — Legyen meg tehát az akaratotok! — szólt Elemér és lázas sietséggel bontotta fel a levelet. Első tekintetre meg volt lepve. Elfojtott lélekzettel olvasta a férfias Írással irt levelet: „Uram! Mondhatom, ön feleséges ember létére kalandokra vágyó az arczátlanságig. Egy védtelen leányt akar elcsábítani. Szerencse, hogy levele a kezembe került. Gondom lesz rá, hogy átadjam a feleségének. S miután e sorok olvasásakor keble széttépett vitorlához lesz hasonló, hogy teste pedig szirthez iitődő hajóhoz legyen hasonló, szívesen látom holnap este a ligetben. Ismertetőjel egy hatalmas fütykös. Az apa*. Pap Elemér sárga lett, mint az ementhali sajt. — Soha ilyen kalandom! — Es ha megtudja a feleség ! Egy inas lép az asztalhoz. — Tekintetes ur, tessék hazajönni, megjött a — nagyasszony. — Barátim, tönkre vagyok téve! Hullám. tehetség embertársaik fölé helyezett: kivételes tisz­teletben kell hogy részesüljenek, kik az állaniélet vezetésében tekintélyes állást foglalnak el, kik tevé- kenvségüket a hazának, a társadalomnak javáia érvényesítik ; vagy kiket a születés törvényileg biz­tosított kedvezménye, nagy név és nagy vagyon urává teaz. De a mily mérvben tiszteletet gerjesztő az ily kivételes egyéneket méltán megillető czim és rang, éppen oly nevetséges ax, midőn cziminel és ranggal bírnak, vagy ez után kapkodnak oly egyének, kik erre sem érdemmel, sem joggal nem bírnak. És tagadhatatlan az, hogy a czim és rang ma már úgy terem, mint a gomba az erdőben, elannviia, hogy a sok apró nagyság és méltóság között józan felfogású egyén tájékozni sem tudja magát. Lépen-nyomon találkozunk egy-egy nagysággal vagy méltósággal, kiről senki sem tudja, mi az érdeme — legkevésbbé ő maga. Sőt legtöbb esetben az ilyen mondva csinált nagyságokat úgy ismeri a világ, mint nagyon is szolgalelküeket, kik nagyságuk daczára földig hajol­nak a hatalmasabbak előtt. De annál fenhéjázóbbak a mindennapi körben, melyben mozognak; henczegnek czimiikkel, fitogtat­ják kitüntetéseiket azok előtt, kik jól ismerik őket s jól tudják, hogy a képzelt nagyságot nagyitó üregen át sem látja senki. S nagyon természetes, bogy a sok létező nagyság között rang után kapkodnak azok is, kik­nek ahhoz joguk nincs. A kisbirtokos, visszavonult tőkepénzes ki talán vagyonát nem is a legtisztességesebb utón kereste — a földbérlettel foglalkozó, sokszor mától- bolnapig élni sem tudó kétes exisztencziák mindannyian nagyságosnak czimeztetik magukat. Az iparos, kereskedő, ki pályáján annyi vagyont’ gyűjtött., hogy gondatlanul élhet, abbanhagyja eddigi foglalkozását, s mert pénze van, már nagyságos, vagy legalább is tekintetes czitnre aspirál. S ha nagyzoló maga a családfő, úgy az a rangkórság iránti hajlam, melyet már természeti ösztönüknél fogva a nők kettőzhetett mérvben bír­nak, valóságos nagyzási hóborttá fajul. A kisebb iparos, szatócs, s más ilynemű fog­lalkozást űzők nejei legalább is „ténsasszonynuk“ hivatják magukat; azok pedig, kiknek férjeik tekintetes czimet viselnek, már egy fokkal feljebb „nagysád“ megszólítást várnak, sot a mennyiben ma már a „nagysád' elnevezés is nagyon általánossá és felkapottá vált, megkülönböztetésül a teljes és jobban hangzó „nagyságos asszonyom“ czimezés dirik- Ez a sik. De hát a mai világban semmi sem olcsóbb mint a czim és rang. Nem kerül semmibe, oszto­gatják hát fünek-fának, s a kinek nem jut, bitorolja jogtalanul is. Ez az élet komédiája, melynek azonban leglöbb esetben tragikum a vége. A nagy ranggal, a nagy czimmel együtt jar a nagyobb költekezés is. Növekszik a luxus, a nagy háztartás, a csil- logási vágy egyfelől, a drága ruhák, préiuek, fodrok s más e félék más felől, tetemes összeget vesznek igénybe. A férj gyűlésekre, a nő bálokba, színházba, estélyekre jár. S valóságos verseny fejlődik ki abból, ki tud elegánsabban, fényesebben megjelenni; a háztartás, gazdálkodás el lesz hanyagolva s a nagy czimmel fokonként nő az adósságok terhe, fokonként apad a vagyon. így rohannak öntudatlanul az elszegényedés lejtőjén, mígnem az egykori fény romjain megjelenik a végrehajtó s bírói árverés prózai elnevezése alatt, temeli el a régi dicsőség maradványát, a túlterhelt vagyont; a khorust hozzá megadja az árverezők rikácsoló hangja, s halálharang helyett gyászosan pereg a — dobszó. Az egykori nagyságok pedig eltűnnek a sem­miségben. „Eljátszották kis játékaikat.“ ~P~ Vidék. Piknik Ajkán. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Ajka, február 27. Múlt hó 27-én Ajkán a casino nagy- tennében az ottani intelligens hölgyközön­ség pikniket rendezett, mely minden tekin­tetben kitünően sikerült. A mulatságon fesztelen jókedv uralko­dott, étel, ital volt quantum satis. Jelen voltak lányok: Süsz Rózsa (Pápa), Lázár. Laura, Kolin Aranka, Steiner Julcsa (Urknt), Parrag nővérek, Tresánszky Ilona, Fuhrmann Jolán, stb. Ezenkívül voltak még sok szép csinos asszonyok is. Az első franczía négyest 28 pár tánczolta, a 12 fekete gyerek is kitett magáért amennyiben a legjobb magyar talp alá valót húzták egész világos viradtig. Ter­mészetesen, hogy a fesztelen jókedvet a Somlyó vidéki bor még inkább fokozta. Éjfélkor nagyszerű vacsora lévén, ebből kifolyólag is fel kell emlitenem a piknik rendező bizottság 2 elnökét Klein Sándorné és Schwarczné úrnőket Ajkáról, kikuek a mulatság sikerességében — főérdemük van, j mert elkövettek mindent és fáradhatatlanul oda törekedtek, hogy az minél jobban sikerül­jön. Persze úgy is történt. A piknik elnökeit még ki kell emel­nem az étkezés körül tanúsított páratlan szolgálat készségükért, valamint azért is, mert a saját női személyükben mint elnökök pá­ratlan és tapintatos férfi szerepet vittek, a pontos és kitűnő szolgálat teljesítését tiszt­jükhöz híven figyelemmel ellenőrizték. A mulatságnak csak a reggeli 7 óra vetett véget Ezen kitünően sikerült mulatságra, a nagy számban jelen voltak mindegyike csak kedvesen fog visszagondolni. G. B. A mi házi színtársulatunk. — Fotográfiák. — Bó.n.fa,lvy Béla. A társulati betűrendben o az első, méltó tehát az első helyre. De különben, mint igazgató, szintén joggal követelheti. Bánfalvyról elmondhatjuk, hogy ő a mi saját külön házi színigazgatónk, aki csak azért nem lett esztergomi prímás, hogy Veszprémben színigazgató lehessen. Amilyen régi igazgató, olyan rokonszenves, jó képű, hizalmatlceltö. Jó gondolat kitaláló, nagyon érzékeny. Különö­sen a hónapok elsejét érzi meg már napok előtt. Régi ismerősünk, aki szívesen vágyik közénk és mi szívesen látjuk és várjuk is. A társulati tagok is elismerik, hogy jó szive van. Szívesen fizeti a gázsit, ha teheti. Nem szeret adós lenni, de azért magának igen sokkal adósa. Még Virginiát is azért szi olyan szenvedélyesen, mert eszel tartozik az egészségének. Közönség és vendéglősök egyaránt szeretik. Iiaszli bácsi cltávoztakor még meg is siratja. Meg is érdemli, mikor tiz forintot fizet a teremért. Erényei között legnagyobb fokú a remén y. Mi azt kívánjuk, teljesüljenek reményei. Borsody Vilmos. Felesleges róla írni egy betűt is. Ismeri már az egész város, mint a jó pénzt. A bér let gy ü j tők ,kir ál y árnak nevezik és méltán. Veszprémben is kivívta a bérletek k o ro- n áj á t. Nincs az az ember, akit meg ne bérleteznc. Ebbéli rutinjával még az cgyptomi obileszkeket is kapaczitálja. Mindenkinek megígéri, hogy az elsősorban lesz a helye s hogy szavát nem válthatja be, annak nem ő, hanem a veszprémi püspöki uradalom az oka, mi­ért nem rúgja ki a „ Korona* falát. Van kis bajusza, amit csak azért nem borotvál­tat le, hogy mint a társulat titkára, többet szimatol­hasson a közönség közölt — szabadon. Sok bűne van. Szeret tarokkozni, billjárdozni s a többi. Minden kitelik tőle, még megteszi, hogy színigaz­gatóvá csaj) fel. Azonban helyessebben tenné, ha engedne Kóburg herezeg meghívásának, aki köztudomás szerint meg­hívta őt legbensőbb tanácsosává. Egyedül ő biztosít­hatná ebben a váltságos helyzetben a bolgár trón jövőjét. Szerezne voksokat s lcapaczitálná a muszka ezárt. Csakhogy ebbe nem egyeznek bele a hatalmak, mert kitellik Barsodytól, hogy kiadja a bolgártrónt — bérletbe. Szerémfalvy Béla.. Tenorista, rendező és szerelmes. A színpadon ép úgy, mint az életben. Es éhez meg van a kellő ábrázatja. Szemüveget hord, mert rövidlátó fizikailag. Nem így szellemileg, meri ambicziózus színész. Sokat tapasztalt és éltéit, mihez meg van a kellő kopaszsága is. Ez nem csak a tekintélyét növeli, hanem pályatársnöit rcménynyel is kecsegteti, mert nagy a homloka cs sok szarv fér el rajta. Hanem Szerémfalvy sokkal okosabb ember és nem hagyja magéit kormányozni. Ez rendezői talen­tuméival sem fér össze. Tud erélyes lenni, mint ren­dező, s mint színész megkedveltcti magát a „Sejdiri- Aovgóu-val ép úgy, mint a ,Vasember“ Andoréival. Legnagyobb bűne, hogy Bach módjára fésüli a haját, erénye, hogy tud mulatni a Kossuthnóta mellett. Leövey József. Apa, jellem. Egyike a társulat erűinek. Az ember nem tudja, | hogy azért választotta-e ezt a szerepkört, mert kitűnő • hozzá az alakja és orgánuma, vagy azért istápolta-e I igy magát, mert apaszinész. i Az életben épen olyan, mint a deszkákon, mely­hez rajongéis fűzi. Jő színben és húsban von s szinte bámulja az ember, hogyan akad a vidéki színészek között ilyen alakra is. A közönség megismerte Vasemberben, megszerette Aha András szerepéiben. Szereti, ha. meg kritizálják, de maga magéit leg­jobban megbírálja. Különös szerencséje, hogy neje a súgó s igy otthon súgva tanulhatja szerepét. így aztém az elő­ad éis on nem szorul rája. Jellemszerepét feltudja fogni az életben is. B-CAzesséry Gyula. Mivel a hangját eladta, bajuszt növeszt helyette. ! fős mint népszínmű énekes, ezzel imponál. Veszprémben nem uj cmker. Balogéinál fellépett mint vendég s úgy is fogadták. Van jó télikabátja, amit népszínmű énekes lé­tére vidéken rariténnak evesznek. Magasan hordja a vállát, mintha azzal, azt akarná mutatni, hogy mint népszínmű rendezői-e, nagy súly nehezedik. Szerepkörében meglehetős rutinja van, pedig még nem régi színész. Bizonyítja azt ama körülmény, hogy még nincsen felesége. Pedig megérdemelne egy Felhő Klárit. Krixkrax. ÚJDONSÁGOK. ___ Ve szprém, márczius 3. — A veszprómmegyei 48-as s függetlenségi kör ma, szombaton választmányi ülést tart, az alap­szabályok felterjesztése s a márcz. 15-én rendezendő ünnepély tárgyában. — Az almádi fürdő-rtg választmánya múlt csütörtökön ülést tartott, melyen helybehagyatott a Szabó József vendéglőssel kötött 5 évi bérleti szerződés, — a bérház ugyanannak évi 200 írtért bérbeadatott s a társasági katona fizetése, havi 10 írttal csak ez évi okt. 1-ig, rendszeresittetett. A ftdő káptalannal kötendő vizjogelismerézi dij ügyé­ben, egy 3 tagú szükebb bizottság küldetett ki, Végbely Dezső, dr. Óvárj Ferencz s Kompolthy Tivadar v. tagok személyében. Több részvény-vásár­lási bejelentés elintézése után, a rendkívül látogatott ülés, késő este ért véget. — Bánfalvy színtársulata, amily élénk rokon- szeuTet biztosított magának e városban érek előtt, ép oly méltányos elismerésben részesül most is. A színház naponta a város összes előkelőségét s ér­telmiségét fogadja magába s elmondhatni, hogy oly jól betanult, precise előadásokat alig élvezett kö­zönségünk. A műsor változatos, uj és élénk s a tár­sulatnak szerencséje, hogy tehetséges, intelligens s ami fő, szorgalmas tagokból áll. Közönségünk méltó elismerése csak buzditólag hat reájuk. — „Kedélyes kapitányság* czimmel a Székes- Fehérvárott megjelenő „Szabadság“ a következőket írja; „Kedélyes kapitányság. Nem a mienk, a vesz­prémi. Tudvalevő, hogy Csóka Sándor április és május hóra a veszprémi sziliházért folyamodott s az előadások tartására nézve az az“ engedélyt meg is nyerte a veszprémi kapitányságtól. Az engedélyben világosan jelezve van, hogy a kérdéses két hónapon belül akár mikor bemehet Csóka az ott szokásos 12 vagy 20 előadás megtartására. Csóka ugyancsak e két hónapra Pápáért is folyamodott, azt is elnyerte s úgy terveit, hogy e két hónapot a két város kö­zött megosztja. A veszprémi rendőrkapitány, aki élénk színházlátogató lehet, olvasva a pápai színház kivitelét, hivatalosan tudomásul vette egyik hírlap­nak erre vonatkozó közleményét s a veszprémi szini- előadások tartására Bánfalvy Béla színigazgatónak adta meg az engedélyt, ki már be is ment Vesz­prémbe. Csóka ebben jogsérelmet látván, jelentést fog tenni a központban.* — Tisztelt laptársunk e soraira csak azt jegyezhetjük meg, hogy a veszprémi kapitányság sohasem tud oly kedélyes lenni, mint önök, ilyen bir közlésével. Mert a veszprémi kapi­tányság teljes joggal adta ki Bánfalvynak az enge­délyt 12 előadásra, miután ez nem zárja ki azt, hogy Csóka az engedélyezett időben be ne jöhessen. És ezt ép úgy megteheti, mint Pápával, melyet akkor kért, midőn tudomása volt arról, hogy ott február hóra Bánfalvy engedélyt kapott. A veszprémi kapi­tányság nem álmodhatja, hogy Csóka az április, május hónapokat Veszprém — Pápa között akarja osztani. És ha megálmodta volna, akkor sem hihet az álomnak, mikor hivatalosan értesül arról, hogy Csóka irásbelileg lekötelezte magát április- május hónapokat Pápán tölteni, ahol már előzetesen bérletet is gyűjtenek szám ra. — A felnőttek oktatása. Holczinger tanár­nak a múlt alkalomból hirdetett előadása be­tegség miatt elmaradt. Helyette Bolgár Mi­hály tanár tartott sikerül előadást az optikából igen szép számú közönség előtt. Holczinger ur pedig holnap a szokott időben, 4 és fél órakor, „Az ó-kori nőkről a mai nők­nek“ czimmel tart előadást a felnőtteknek. — Az első vad lúd. A veszprémi Nimródok közt nagy a sopánkodás, hogy a vadlud szezon nem kedvez nekik. Hónapok óta lesik a vad ludat s egy se akad puskavégre. Egyetlen egy esett el e télen s a szerencsés vadász Czollenstein Ferencz ur volt. Meg van az, bogy több az irigye, mint a gratulálója. A Táncsics-iinnepéiy. A nagy népiró­nak Ács-Teszéren levő szobrának gondozási költség alapja és az iró özvegyének istápo- lása javára inárezius 18-án rendezendő ünne­pély műsora ez: 1. „Megnyitó beszéd.“ Tartja dr. Visontay Soma. 2. „Szózat.“ Egressy Bénitől. Énekh 100 férfi, 48 hölgy; a ková­csok, pékek és szabók dalárdája közreműködése mellett. Karnagy : Gátv Zoltán. 3. „Emlék- beszéd.“ Tartja Ugrón Gábor, orsz. képviselő. „Nemzeti dal.“ Petőfi Sándortól. Szavalja Fadjas Kálmán. 4. „Valse kaprice.“ Rubiu- steintől. Zongorán előadja Tompa Béla. 5. „Magyar ábránd.“ Előadják Löfler Rezső és Friedmann József. Zongorán kiséri Bodó Alajos. G. a) „Ariette Rómeó és Julia“ czimü dalműből, b) „Népdalok.“ Gounod Ch. Énekli Elias Paulina urbölgy; zongorán kiséri Bodó Alajos. — 7. Vonós négyes. Előadják Burger Lajos, Metz Albert, Seregi Zoltán és Seregi Árpád. 8. Ballade I. Chopin. Zongorán elő­adja Bodó A. 0. c) Részlet „Troubadour“ czimü dalműből, d) Részlet „líákóczy induló.“ Czimbalmon előadja Kovács Ilonka és Kpvács Rezső. 10. „Himnus.“ Erkel Ferencztől. Ének- 1 k a 2-ik sz. a. megnevezettek. — Színházi pályázat. A komáromi színkörért Bánfalvy Béla is pályázott. A pályázók hárman van­nak, köztük Polgár Károly és Csóka Sándor, aki azonban Szabadkát nyerte téli állomásul és igy Ko­máromra igényt alig tart. Eszerint valószínű, hogy Bánfalvy nyeri el az engedélyt. A székesfehérvári színházért, melynek pályázati ideje f. hó 5-én jár le, mint halljuk, Bánfalvy szintén pályázott. — Szerelemből gyilkos. E czim alatt egy sió­foki hir járta be a lapokat, a mely szerint Pintér Károly siófoki lakos borozás közi szerelmi féltékeny­ségből egy zsebkéssel megszűrt valami Krizsán Mari nevű nőt. Mint értesülünk, e hírből egy szó sem igaz. Pintér Károlyt józan életű tisztességes ember­nek ismerik a Balatonvidéken, a kiről ilyen dolgot még feltenni sem lehet. Lapunkhoz e hirt Kohn Béla küldte be Siófokról, a kinek méltó megfenyitése iránt megtettük a szükséges lépéseket. — Egy magyar ének viszontagságai. Vesz­prém város öreg kántoráról, Huber Károly­ról, a derék kántor egy énekéről szól az

Next

/
Oldalképek
Tartalom