Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-06-30 / 27. szám
Yeszprém, 1888. Nyolczadik évfolyam, 27. sz. Szombat, junius 30. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. • Előfizetési árak: Egész évre ..............................(} frt — kr. Fé lévre...................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. llvíEegr jelen. zr3.ind.en szomloaton. = Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Hoj-gos-utcza, 105. szám a. küldendők. — HEDETÉSEK ÉS iTTLTTEEEE: a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével; naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás. a Veszprémi Független Hirlap 1888. évi (nyolczadik) évfolyamának 11-ik félévi folyamára. Az év második felét kezdjük meg a holnapi nappal s telkérjük ama szives olvasóinkat, kikuek előfizetéseik- már lejárt, vagy előfizetési összeggel hátralékban vannak, előfizetéseik szives megújítására. Mi a lefolyt fél év alatt is beváltottuk elvállalt kötelességeinket. Figyelemmel kisérve közügyeinket, nyílt szívvel keltünk azok védelmére, nem befolyásoltatva meggyőződésünket sem pártszenvedélytől, sem hivatalos kegytől. Anyagában bő, tartalomdus ez a hirlap mindig. A hasábokról olvashatják le t. olvasóink, hogy a vármegye s a Dunántúl minden részében megbízható tudósítóink vannak, állandó távirati összeköttetésünk a fővárosi s külföldi liberális sajtóval pedig azon helyzetbe nozza irodánkat: hogy minden világ- fontosságú eseményi rendkívüli hírlapjaink s külön jelentéseink kiadása által még azon órában tudatjuk olvasóinkkal. Ezért hírlapunk mindig gyors, értesítéseink biztosak. Eleven styl s változatosság jellegzik minden sorát. Megértik s becsülik egyaránt a palotákban, a gazdaember házában s az iparos munkás, műhelyekben. A nép által van az állam; ez tartja fenn a nemzetet, a kormányt s mindeb institúciónkat. Ezért becsüljük mi a népet minden hatalom fölött, mert a legnagyobb hatalom a nép. S ha az mégis megnjúigözte- tik, szorongattatik a reactio lelketlen hadától: jó szívvel, nyílt lélekkel fogunk fegyvert mellette. A harezban panasztalan fogadjuk a sebeket s az igazság fegyverével viszonozzuk a vett csapásokat. Nyugodtak vagyunk aziránt, hogy ez a feladata a magyar sajtónak, mely a független meggyőződés s az elvi meggyőződés őréül hivatott. Szerepünk s helyünk a magyar journa- listika legismeretesebb tényezői közzé emelte hírlapunkat. A hivatottság s ügybuzgalom évről-évre mindinkább biztosítják e lapnak a már elfoglalt tért. De viszont t. olvasóinkat kérnünk kell. hogy velünk szemben való viszonos kötelezettségét, ami munkánk s áldozatkészségünk arányában, rójja le. A kölcsönös megbecsülés s a tisztesség dolga ez. Hisszük, hogy törekvéseinket, elveinket, i a hirlap nyílt szavát egyaránt megbecsülik, méltányolják s igy erkölcsi s anyagi támaszukra lesznek a jövőben is, mint eddig annyi éven át, a múltban. Ezzel nyitjuk meg a Il-ik félév folyamát. Előfizetési áraink: JuliusTT-deczemberre 3 frt. Julius—szeptemberre 1 frt 50 kr. Hazafias tisztelettel A „Veszprémi Független Hirlap“ szerkesztősége és kiadhiv. Leányaink. A nőnevelés kérdése nálunk még mindig a forrongás stádiumában van. A követendő czélok, elvek és irányok nem kevésbbé az eszközök tekintetében az elmélet férfiai között nagy az eltérés. Es azért az experimentátiók- nak se hossza, se vége. Nem szándékunk e lap előkelő helyén paedagogiai czikket írni; a dolog tisztán paedagogiai oldala inkább szaklapba való. Nem fogom tehát bírálat alá venni polgári és felsőbb állami leányiskoláink tanterveit, hogy azokból következtetést vonva a tényleges hetyzetre, kimutassam hiányaikat, s kimutasssam azt, mennyiben nem felelnek meg a gyakorlati élet követelte igényeinek. E helyen ez nem lehet czélom, s a laikus meg akarna érteni, önmsgának kellene előbb belemélyedni a tantervek tanulmányozásába, a mi nem oly könnyű dolog, mint a hogy az első pillanatra látszik. De a társadalom- j nak nagy érdeke van, hogy leánynevelésünk is egyszer már consolidált állapotba jusson, hogy leányoktatásunk elve, czélja szigorú következetességgel megállapittassék, hogy leányaink is egy bizonyos korig (mindegyik a maga vágya és hajlama szerint) bevégzett és teljes egészet nyújtó oktatásban részesüljenek. A legfelsőbb társadalmi osztályokról itt nem lehet szó. — Csak a nemzet zömét, tulajdonképeni alkatelemét képező középosztályt tartom szem előtt, melynek leány- gyermekei a kor fokozott igényeihez alkalmazott nevelés és oktatásban részesüljenek, hogy a nekik megfelelő műveltséget elsajátíthassák ; azt a műveltséget, mely ép oly távol áll a tudálékosságtól, mint a külmázzal fónyes- kedő szellemi ürességtől; mely nem rontja meg a testi szervezetet, s uetn öli el a kedély üdeségét, a lélek frisseségét; mely nem teszi unalmassá a házikör szerény foglalkozásait, s képessé tesz, a képzeletet beszennyező regényolvasás helyett, valamely jobb szellemi termék élvezetére. Egyszóval olyan műveltség, mely leányaink jövő élethivatását, ennek gyakorlati czéljait tartsa szem előtt! mely a létért való küzdelem nehézségei daczára, melyre tna oly sokan szeretnek hivatkozni, szem előtt tartsa a leány majdani hivatását, mint hitvesnek, anyának, férje társának; mint egy bármely szerény háztartás egykori vezetőjének, ki az élet gondjait megbirja osztani férjével, ki ha nem is keres, de nem is pazarol; ki a szerzeményt takarékosan felhasználni tudja, a mi legalább is annyit ér, mintha maga is szerezne. Sajátságos és mélyebb elmélkedésre okot adó tünemény az emberi társadalomban az, J hogy valamely közelfekvő, emberileg szép eszmeért oly nagy bajjal lehet mozgásba hozni a nagy tömeget, s e nagy tömegnek érteimesebbjeit is, mig minden haszontalan- ságért, mely pillanatnyira az érzékeket felizgatja, lángolni és lelkesülni képes. A leányok helyes és czélszerü nevelése és oktatásáról szóló jó tanácsok nálunk sem újak; Fáy András (a mint ezt Zichy Antal is oly szépen kimutatja a „Budapesti Szemle“ júniusi füzetében a nőnevelésről Írott kis értekezésében) már régebben szolgált ehez becses ányaggal. Ha a rendszer eltért a természettől, ehez vissza kell térnie. A phisikai és szellemi életben mi sem boszulja meg magát annyira, mint a természettől való ; eltérés; ez az utat, mely a „szürke theoriák“ fölötte gyakran eltévesztettek, a józan értelem annál helyesebben követheti. Mindent tehát, amit az oktatás által leányaink szellemkincsévé akarunk tenni, a leány természetéhez kell szabni, s akkor modern divat- bábak helyett jövendő hivatásukra kellően 1 előképzett Iáitokat fogunk nyerni. Kevesebb magolás, az értelein helyes képzése, kellő módon való fejlesztése mellett; az eszményi szépnek eltévesztése nélkül a gyakorlati hasznos iránti érzék fejlesztése, — ez az, a mi leányaink nevelésében azt a jótékony egyensúlyt fogja helyreállítani, mely egyenlően távol áll a szív ürességétől, a pipere és eziezoma iránti egy- ; oldalú előszeretettől, mint ama romantikus hajlamoktól, melyek az élet ferde felfogásában nyilvánulnak, s egyaránt alkalmatlanná tesznek a boldogulás és boldogitásra. Nemes egyszerűségre kell leányainknak neveltetni. Az aesthetikai érzés helyes j irányban való kifejlesztése magatartásban, viseletben, erkölcsben és társalgásban egyaránt kedvesebbekké fogja őket tenni. Ehez nem kell annyi tantárgy oly mértékben, mint a milyenben követelik. Ha eddig rövid és hézagos fejtegetésembe a jobbmódu osztályok gynrmekeit tartam szem előtt; kell szólni azokról is, kiknek ! elméleti ismeretekből kevesebb is elegendő, de kiknek a puszta elemi ismeret nem elegendő. A miveit külföldön e hiánjmn leányok számára állitott szakiskolák által segítenek. Ott vannak a többnyire társadalmi utón teremtett és fentartott, a szegényebb sorsú leánynövendékeket magába foglaló technikai, sőt cselédképző iskolák is, a hol a leányok tehetségeik és hajlamaik szerint különböző szakmákban kiképeztetnek s becsületes élet- móghoz jutnak. Tanulnak szabni, varrni, fodrászatot, divatmunkát, főzést, mosást, kereskedelmi tárgyakat, távirászatot, rajzolást. A kik különös tehetséget árulnak el, képeztet- nek tanítónőkké, gyermekkertésznőkké. Magában Bécsben is áll fenn ilyen iskola, melyet egy nőegylet tart fenn, a mely évek óta a legáldásosabban működik. Az egylet az általa kiképzett növendékeket el is helyezi A legszegényebb sorsú leány is megtanulja a szükséges ismereteket, s gyakorlatilag ké- peztetik elő, hogy az élettel megküzdhessen. Az ily iskoláról nálunk még éppen szó sincs, pedig a jótékonyság e neme igazáu messze, kiható erkölcsjavitó czéljainál és nemes hatásánál fogva. Sok szegény családot megőriz a végnyomortól, sok szegény leány képessé lesz a kenyérkeresetre, a megélhetésre. Nem hisszük, hogy náluuk a leánynevelés és oktatás bajait puszta rendeletekkel, bármely jó ezélzatuak is legyenek azok, orvosolni lehessen. Gyökeres javítás kell itt., s e czélra gondos rév isiója a tanterveknek, mindenütt figyelembe vételével a természetes szüségletnek. De első sorbau tisztában kell lenni a követendő elvek és elérendő czélok iránt. S akkor bizonyára oly leányiskolák fognak keletkezni, melyek annyit nyújtanak, a mennyit nyujtauiok kell, s melyek czéljukat nem fogják annyira téveszteni, hogy a nyolez évfolyamot végzett leánynövendé- ( kék Írásbeli fogalmazására nézve az ismert miniszteri rendeletre szükség lesz. Felhívás Veszprémvár megye községi és körjegyzőihez. Kedves kartársak! Nemes megyénk kegyes szivtt, minden jó és szép iránt lelkesedő nagyérdemű közönsége veszprém- vármegyei községi és körjegyzők egylete által az országos közs. és körjegyzők árvaháza alapja javára f. évi julius hó 7-én Almádiban tartandó nyári mulatság iránt örömmel észlelt oly meleg érdklődést tanúsít, amely kedves reményt nyújt arra, hogy ezek a megyei jegyzői egylet által elvetett mag dósán termő talajba kerülvén, julius hó 7-én az országos községi és körjegyzők • árvaháza alapja javára bőven gyümölcsöző aratást adand! Hogy ezen nemes és szent czél, ezen mindnyájunk létérdekeire s szeretett gyermekeink esetleges elhalálozásunk álTÁ1C2 A. B u m - B u m, (A hirlapi hirdetésekről.) Utczasarkou ma már nem a csonka hős ül, hanem a plakátragasztó fiú működik csodákat hirdetve, ezt is, azt is dicsérve, kíváncsiságot keltve a falragaszokat olvasó közönségben. A plakátirodalom és kultúrtörténet, és aki mást nem olvas, csak falragaszokat, ezekből is megtanulhatja, hogy milyen a világ haladása, az emberiség fejlődése? En érdekkel olvasom a falak irodalmát, mert hazugságaiban is találok őszinteséget, mig a máshol elém tálalt igazságokban gazdagon burjánzik a hazugság. A hirdetésről bátrabban mondhatjuk, hogy a kultúrának thermometere, mint a szappanról, mert mosakodni szappan nélkül is lehet; hiszen manapság nyomdafestékkel végzik a nagy mosást, hirdetés nélkül pedig ma már jótékonyság sem gyakorolható. Minél többet hirdet valamely nép, annál előkelőbb helyet foglal a czivilizált népek sorában. A yankei ezreket ád ki üzleti reklámra, a magyar ember képviselőválasztásokra fogyasztja vagyonát. Ez a fogyasztási adó tönkre teszi nemzetünket, mig Amerikában a pénzügyminiszter az adókat fogyasztja. A hirdetés a demokratiának leghathatósabb fegyvere, sőt talán maga a modern demokrátia. Legyünk felfelé egyenlők, mondja a demokraták egyik iskolája, mig a másik lefelé kivan egyenlő lenni. Az egyik kapaszkodik, a másik leereszkedik, de mindkettő hirdet, mig a valódit: müvei hirdetik. Ez az utóbbi az egyetlen jó bor, melynek nem kell ezégér. Idők változnak és változnak velük a közmondások. Azelőtt jó bornak nem kellett ezégér, most a ezégér- nek felesleges a jó bor, különösen filoxera időben, mikor hivatalból tenyésztik a savanyu szőlőt, illetőleg az ezt termő amerikai vesszőt. Az igaz szerelem ma már nem a holdvilág fehér fényét keresi, hanem a hirdetés fekete festékét, bizonyítják azt a „kis hirdetések* rovatai, melyek az érzelem-gazdagságnak ép oly hű tükrei, mint sok verskötet a szellem-szegénységnek. A versben az első személy az ő és több személy nincs is, a kis hirdetésben az én, mely után rögtön a mi következik. Igaz, hogy az én felülhelyezésem egoizmus, de az egoizmusról azt mondják, hogy egészséges; már pedig a mi higiéniáért rajongó korunkban első az egészség. A versiró eped, a kis hirdető vár választ. Szeretet, hit és remény mind a kettőnek szentháromsága, de mig a költő maga hisz, szeret és remél, a kishirdetőnek más hisz, más szereti s. másé is a remény telj esség. Ha igaz, hogy a sötétben minden galamb szürke, úgy még igazabb, hogy a kishirdetésben a legszürkébb szipirtyó is galamb. A versben a fantazia bukfenczet vet, a kis hirdetésben ágaskodik, ott már felfordult, itt még fennen áll. Az aesztetikusok panaszkodnak, hogy a nagy költők korának vége van, hogy az epigonok még egymás közül sem emelkednek ki, mig ezelőtt egy is ezret ért. Hiába való panasz. A fantázia megszűnt olyan isten jjajándék lenni, melyből egy sokat kap, a másik semmit. A hirdetések korában, a fantázia világában komunizmus uralkodik, itt mindenki egyenlően bírja a képzelő és képzelődő tehetséget. A fantázia országában a valuta már rendezte tehetségét, az aranyalap megszűnt, a papíré most a vásár; a pénzegyesség kisebbitetett, nagy bankó nincsen, csakis apró pénzzel fizetünk. Fantáziával most mindenki egyformán bir, csakhogy mig az egyik rossz verseket ir: a második eltűnt nemzeti kincset kutat, a harmadik erkölcsnemesitő egyletet alapit; a negyedik hirdetéseket csinál és az ötödik hisz nekik. És kétségkívül a hirdetés csináló bírja legtöbbjét az említett apró pénznek, de czélja még többre szert tenni, csakhogy abból a másikból, melynek nem rendezték még a valutáját. A történészek régóta keresik a mai kornak kellő elnevezését; az egyik kőszénkornak, a másik papirkornak hívja; én hirdetési-kornak nevezném. Mert a hirdetés a mai korra rányomta a bélyegét, talán annak viszonzásául, hogy a sok kora hirdetésre nyom bélyeget. Azelőtt első volt a tett, azután jött a hirdetése, most a tett utánna sántikál hírének. Azelőtt elismeréssel fizettek, most előlegezik, s az előleget megszerző alkusz: a hirdetés. Azelőtt tudományt hirdettek, most a tudomány is hirdet. A hirdetés maga is tudomány, mely épen olyan figyelmet szentel az absatraktnak, mint a konkrétnak. A konkrét hirdetése, hogy a „zöld kakasnál* két tál étel huszonöt k raj ez ár; az absztrakté, hogy X. Y. őnagysága az éhező gyermekek táplálására megindítandó mozgalomnak élére fog allani; az egyik azt hirdeti, hogy Piros Dániel jó csizmát készít, a másik azt, hogy Tudomisén Jenő gróf nagy hazafi. És mindkettőnek meg van a maga hivő közönsége* mert a közönségnek még több a képzelete, mint a hirdetője, szeret hinni a csizmadia csizmáiban és a gróf beszédeinek; ritkán disting- vál, hogy melyik közülök jobban varrott? , A hirdetések irodalmában még élénk a küzdelem a különböző iskolák között. Ennek az irodalomnak is megvannak a maga ismusai. Csillag Anna s romanticismus hive, az Ígérvények hirdetője, a realizmus követője, a szódavíz és 'limonádé terjesztői a német szentimentálisokhoz tartoznak, a görög klaszikusok a ,kishirdetések“-ben beszélnek. A hellenizmus ezeken a hasábokon virágzik. A formához való merev ragaszkodása (tiz szó húsz krajezár, czim közlése külön díjazandó), az ideálok felé való vonzódás s a klasziczitás egyébb jelemzői nem hiányoznak szabályaiból, csak a kothurnus marad el, mert a magas sarkú czipőcske jobban illik a szép lábakra. Ez iskolák nem egymás ellen, hanem egymás mellett küzdenek, nem a boldogság éneklői, hanem a boldoguláséi, akadémiájuk az élet; minél lármá- sabb a székfoglaló, annál kényelmesebb a szék és annál magasabban áll is. A magasság nemcsak czél, mely felé kapaszkodunk, hanem ok is, mely haj- longásra indít. A hirdetés lépcső, mely oda felvisz; létra, melyen fölkapaszkodhatunk; zene, melyet másnak játszunk, hogy magunk tánczol hassunk. Trombitán, réztányérral, nagydobbal, zenéjük nem tetszetős; de hasznos. Az érdekkel nem törődő tetszéssel küzd az érdekeket kielégítő nem tetszés. Az elsőnek a szép a tárgya, a másodiknak a csúnya. Szép és csúnya harczában jóé a győzelem, A nemzetgazdasági jóé, hanem hiszen az a jó fogalmának superlativusa. GRIFFONNEUR. j
