Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-11-10 / 46. szám
Veszprém, 1888. IX-ik évfolyam 16. sz. Szombat, november 10. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: n^Cegrjelen. minclen szomioaton. Szerkesztőség: Egész évre ..................... Fé lévre........................... Ne gyedévre ..................... . 6 frt — kr. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = HIRDETÉSEK ÉS KTILTTEHEK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Veszprémváros uj vasiitjáról. l ,Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Budapest, nov. 9. Tekintetes Szerkesztő ur. Ismerve azon fáradhatlan tevé- enységet, melyet tek. szerk. ur min- ig kifejtett a Veszprémet s közönsé- ét érdeklő ügj-ekben, bátor vagyok gyeimét egy újabb közérdekű ügyre ?lhivni,mely épen abban a stadiumbau au, hogy hova-tovább actualissá s alósággá váljék. Azon régi terv, hogy Veszprém árosát bár a nevéről elkeresztelt, de alóságban Jutás állomással összekös- ék, elég régóta kisért már s ugv adom, hogy a Pázmándy-Lindheim- jle vicinális vasút terve, csak a cse- ély érdeklődésen hiúsult meg. Es nnyival természetesebb is volt, mert nnek a vasútnak egész léte Vesz- rém érdekein alapult és sajnos, vá- osunk sokkal szegényebb, semhogy vállalathoz szükségelt alaptőke félét 8 aláírhatta volna. Most újra kilátás van á, hogy a veszprémi szárny- ronal kiépüljön, még pedig okkal kedvezőbb anspici- imok között, mint eddig. Miniszterelnökünk fivére T i s z a jászló, ugyanis egy év óta van egy soncessiónak birtokában, mely terv ty ő r t akarja direkte Vés z p r é m- nel összekötni, mely vasút egyenes isszeköttetésbe hozná városunkat — Jyőrön keresztül Bécscsel. A vasút látót, Z i r c z, Gjőr-Szen t- áárton (az apátságon) keresztül nenne Győrhöz, vagy esetleg Ősalak állomáshoz, belehozva városunkat egy életképes, erős forgalomba. A terv eddig nagyon is terv volt i munkálatai annyira sem voltak sészen, hogy azok a minisztériumnak Demutathatók lettek volna. Ep e lapokban történt, hogy Tisza László így bizalmas emberével feszólittatta Bakos Gábor kir. főmérnök urat, a, Fejérvár, Buda, Bicskei vasútvonal tervezőjét s megalaki tóját, hogy vállalatához csatlakozzék s az előmunkálatokat kidolgozza. A mérnök ur az eddigi tervet olyképen óhajtja módositani, hogy a tervezett vasút építésével egyidejűleg a Jutás-álló mástól Veszprémig terjedő szárnyvonal is kiépüljön. Terve csak annyiban tér el a Pázmándyétól, hogy ő az uj vonalat nem a mostani vasúti országúton, mint eddig, hanem a Séd-patak mentén óhajtaná vezetni, ezen, bár technikailag nehezebb, de sokkal rövidebb utón. A nevezett főmérnök ur már a jövő hét, folyamán városunkba jő, hogy a terep-szemlét s esetleges méréseit fölvegye s az uj vonal költségeit nagyban meghatározza. 0 igen életképesnek s jövedelmezőnek hiszi ezen vállalatot, mert városunk biztos jövőt nyer az által, ha nem csak szárnyvonalat kap, de közvetlen kiinduló pontjává válik egy Győrt érintő s Bécsbe irányuló vonalnak. Én magam is azt hiszem, hogy ez a terv nagyon alkalmas arra, hogy az érdeklődést felköltse s a veszprémiek minden erejükkel hozzá járuljanak megvalósulásához. Mert sajnosán be kell ismernünk, hogy évek óta megyünk hátrafelé, a magyar nyugati vasút több kárt okozott, mint hasznot, mert megszüntette városunk gabuapiaczát, mely nagy s kiterjedt volt még az ötvenes években is, mikor szekerekkel járt pia- czunkra a mezőföld. Hogy egy szárnyvonal s a föntebb vázolt vasút létrejötte esetén mily sokat nyernénk — szükségtelen vázolnom is, tudja ezt minden belátó, okos ember. E g y- s z e r már félre kellene tenni a z o k a t a kicsinyes s p i- eszb ürgeres önérdekeket s pártolni melegen, egy szívvel a közjót. Tenni kellene valamit a városért, hisz eddig alig tettünk valamit, nehogy kénytelen - kelletlen igazán nagyközséggé váljunk. Amint föntebb említem Bakos Gábor kir. főmérnök ur jövő héten lerándul városunkba, tegyék vele magukat a szakértő s érdeklett urak érintkezésbe s beszéljék meg közvetlen e terv minden egyes részletét s esetleg a pénzbeli hozzájárulás módozatait is. Azt hisz e m, k öz érdeklődés párosulva vállalkozási szellemmel, valósággá tenné e z í a s z é p t e r- v e t, mely úgy látszik hivatva volna Veszprémet kiemelni t e s p e d ő, lusta s ű- lyedéséből! Tek. szerkesztő urnák őszinte tisztelője _________ Dr. Nemo. = A regále megváltása. A képviselőház regaleügyi bizottsága Tisza Lajos gróf elnöklete alatt nov. 5-én tartott ülésében folytatta az italmérési jövedékről szóló törvéuyjavaslat tárgyalását. 40 — 51. §-ig a bizottság minden lénveges módosítás nélkül elfogadta a javaslat intézkedéseid Az 52. §-nál, mely a 70-ik §-al szoros összefüggésben áll; felmerült az a kérdés, vájjon helyes lesz-e a törvényjavaslatban tervezett italmérési illeték és italmérési adó életbeléptetésére két különböző időpontot megállapítani, mint az a javaslatban megállapítva van. A bizottság behatóan foglalkozva az eszmével, a kormány hozzájárulásával azt határozta, hogy mind az italmérési illeték, mind az italmérési adó életbeléptetésére nézve ugyan egy időpont és pedig 1890. január 1 -je állapittassék meg. Ezek után a bizottság visszatért az 53. §. tárgyalására, mely szintén minden lényeges változtatás nélkül fogadtatott el. Az 54. §-nak, — mely amaz intézkedésekkel foglalkozik, melyek a kincstár, továbbá az italmérési jog tulajdonosai és bérlői közti viszonyt az italmérési jövedék életbeléptetése esetén szabályozzák. — megállapodván a bizottság a főbb elvekben, uj szövegezést határozta el, mely a legközelebbi ülésen lesz felolvasandó. Hasonlókép megvitatta ez alkalomból a bizottság újra a kártalanítási törvényjavaslatnak még függőben maradt régi 77. §-át és azt az indítványt, mely egy a regálejogra vonatkozó s a pénzügyminisztériumban vezetendő főkönyvnek, továbbá a bírósági eljerási és a kártalanítási művelet gyorsabb lebonyolítása czéljából szükséges egyszerűsítése érdekében tétetett. — A képviselőház regále- bizottság 6-án befejezte az italmérési jövedékről szóló törvényjavaslal tárgyalását. A bizottság ma állapitota meg a regále-bérlők jövőbeli helyzetét szabályozó nagy fontosságú szakaszt. Kimondotta továbbá, hogy az adófelügyelőségeknél vezettessék az az előjegyzési könyv, mely majd a kártalanítási összegre vonatkozó tulajdoni és zálogjogi igényeket tartalmazza. A községekre nézve az italmérési jog bérbeadása tágyában az erről rendelkező szakaszba fölvétetett, hogy ha a községek csak pár százalékkal ajánlanak kevesebbet, mint*^ magánvállalkozók, a pénzügyminisztérium rendszerint a községekkel fogja megkötni a szerződést. Végül kimondatott, hogy a letárgyalt javaslatnak, mint törvénynek, az előkészítésre vonatkozó és egyes tényekre határnapokat megállapító intézkedései a törvény kihirdetése után azonnal, egyébb rendelkezései 1890. január 1-én lépnek életbe. = A népfelkelésről szóló törvényt. mihelyt a védő erőről szóló avaslat törvény erőre emelkedik, meg kell változtatni, mert mint a B. C. jelenti, a népfelkelési kötelezettség is meghosz- szabbittatik egy évvel, vagyis kiterjesztetik a 43 életévig. = A bíróságok és bírák felelősségéről szóló törvényjavaslatot az igazságügyminiszter már beterjesztte a képviselőház elé. A javaslat a bírák fegyelmi szabályait szigorítani fogja, a fegyelmi büntetések közé felveszi a bírák áthelyezését és a kúria elnökéből és tanácselnökeiből alakított, fegyelmi hatóságra átruházza ama disz- kreozionális hatáskört, hogy a bírákat az igazságszolgáltatás érdekében fegyelmi vétség nélkül is áthelyezheti. Yeszprémmegyei gazdasági egyesület. Veszprémmegye gazdaközönsége s összes községi elöljáróságainak figyelmébe ! A „megyei állattenyésztési szabályrendelet* alkalmazásával kifolyó azon eddigi eljárás »hogy az egyes községek tenyészbika szükségleteiket a föld mivel ési minisztérium megbízottjai által összevásároltatva, ugyancsak a földmivelési minisztérium utján kapták* — jövőre megszűnik, és ezen eljárás helyett a tenyészbikák vásárlását és kiosztását a helyi viszonyokat és egyes érdekeket jobban ismerő megyei birtokosságból álló megyei gazdasági egyesület fogja teljesíteni. Egyébb eddig fennállott feltételek megmaradnak, Azaz az egyesület által előlegezett vételárt a községek 3 féléves kamat nélküli részletekben fizetik vissza a gazdasági egyesületnek, sőt kellőleg beigazolt kedvezőtlen • anyagi körülmények között a község más kedvezményben is részesülhet. Azon községek, melyek a szabályrendeletnek megfelelő tenyészbikáikat maguk kívánják ugyan beszerezni, de arra a szükségelt anyagi eszközökkel nem rendelkeznek, ilyeneknek a gazdasági egyasület a vételárt a fenti feltételekkel illetőleg kedvezményekkel hasonlóul előlegezi. Minthogy pedig ezen ujabbi, s általunk is sikeresebbnek tartott eljárással a megyei állattenyésztési szabályrendelet most már minden melléktekintet nélkül egész szigorúsággal fog végrakajtatni, a fenti intézkedések közzé tételével figyelmeztetjük a községek elöljáróságait, hogy a jövő tavasz folyamával szükséglendö tenyészbikáinak számát és faját 1889. január hó 15-ik napjáig Veszprémbe, a gazdasági egyesület titkári hivatalánál jelentsék be, valamint azon községek is, melyek általuk vásárlandó községi tenyészbikák vételárára anyagi segélyezést igényelnek a fenti időig ugyancsak a gazdasági egyesület titkári hivatalánál akár írásban, akár pedig személyesen jelentkezzenek. A vármegye állattenyésztő gazdaközönségét pedig ez alkalommal felkérjük, hogy eladandó tenyészbikáinak számát, faját és korát a gazdasági egyesületnél 1889-ik évi jauuár lió 15-ik napjáig bejelenteni és elö- jegyeztetni szíveskedjenek. Megjegyezvén azonban, bogy a megvételre felajánlott tenyészbikának egészen, megfelelőnek, s a magyar fájuaknak legalább is 21/8, a nyugoti fajuaknak ellenben l1/, éveseknek kell. lenni. A bikák vételára az eladónak a gaz- ' dasági egyesület által az átvételkor azonnal kifognak fizettetni. Veszprém, 1888. november hó 6-án. A gazdasági egyesület elnöksége. Védbeszéd. Elmondotta dr. Visontay Soma ur, a Bumy-billikum ügyben Talcács Szylveszter^jjj^ ellen indított és folyó évi október lió 24-en meg- ~~ tartott esküdtszéki tárgyaláson Szombathelyen. Tekintetes törvényszék! Tisztelt esküdt urak! Én előre is kijelentem, hogy oly eszközökkel mint amilyenekkel a vád t. képviselője él, én nem rendelkezem, sem a kifejezések, sem a védelem iránya tekintetében, inert nekem nem is az a czé- lom, hogy az esküdteket harangirozzam és izgassam, hanem, hogy higgadt és elfogulatlan itélkezé' süket kikérve, jogot és igazságot keressek. És mert ezért jöttem ide, nem is fogok senki irányában oly kifejezézeket használni, mint k Túri Yásársátor nélkül. Mikor Kátai Bencze ősi házát tataroz- tatta. semmi különöst nem látott ebben a falu; de mikor jucker-kecsit hozatott, parádés kocsisának uniformist szabatott, maga pedig tarka-barka ruhákba bujt s hizodalmas kezeire keztytit erőltetett, már ekkor fejet csóváltak. Egy 40 éves ember, kinek 10 éves fia van s a kinek ebben a korban jut eszébe a gavallérság, mindenkor számot tarthat az emberek mende-inondáira. Hát még mikor a kiváncsi tömeg közé kiszivárgott a megváltozás oka, egyik rész mosolygott, a másik rész sajnálkozott. Hja! olyan anyagból vagyunk mi emberek gyúrva, hogy a mások gyengéi, hibái szemünkbe tűnnek, a magunk bűnei, vétkei elmosódnak ; a mi nekünk lehet, szabados, azt meg ne próbálja más, mert kíméletlenül keresztül-kasul gázolunk rajta. — Ugyan mit is akar ez a vén bolond, gyermekes özvegy ember a 17 éves tapasztalatlan leánynyal ? — Mit? Majd Bánfaiviné megmondja, tudta ő mit cselekszik, mikor Bencének megengedte a Leontinbez való közeledést. — És milyen ? Házasság, házasság! megesküsznek s addig van; majd összeszoknak. Egy özvegy anya mikor leányát az angoloknál nevelteti s alig pár száz forintnyi évi jövedelme mellett zongoráztatja, nyelvekre tauitatja: nagyon megtéved a nevelést illetőleg. Dehát Bánfaiviné tartotta a rangot. Csak nem végezhet közönséges paraszt munkákat egyetlen leénya? Lágyén büszke, gőgös; legy.’n úrnő, nézze le a sárga földig ezt a kezét, szemét, házát munkával rongáló nemzedéket ; az életből csak azt ismerje, a mi ragyogó, szép, szórakoztató, ne lássa a megfeszített igyekezetét, ne ismerje a szükséget, ne tudja, hogy a női kezeket is munkára teremtette az alkotó; s a mi fő: vésődjék leikébe, hogy a teremtés remeke a nő s a házas életben őt illeti az elsőség. Leontinben pompásan érvényesültek az elvek. A 17 éves leány az életet még úgy sem ismerte, mint egy 6 éves gyermek, de a büszkeség jobban kifejlődött nála, mint akár egy berczegasszonynál. Mulatni, szórakozni, szórni a pénzt két marokkal, reggeltől estig mit se tenni, csak öltözni, csak élvezni, parancsolni és a hódolókat elfogadni s ez felelt meg természetének. Ilyen élet- és gondolkozásmódhoz az ősi juss csak parányiság; pár év s tisztában vannak; mi lesz akkor Bánfalvinéból vén- ségére ? Az özvegy Kátai 1000 holdjával éppen kapóra jött; bár — valljuk meg őszintén, hogy — az élelmes mama az első pillanatokban magának óhajtotta, de pár pillantás a tükörbe, meggyőzte ennek lehetetlensége felől. Ilyet, reskirozni bajos, lemondott tehát r— lánya javára. Nagyon jól tudta, hogy a 17 éves lány s a 40 éves gyermekes ember nem illenek össze, de mikor ö róla s a jövőről volt szó; de meg azaz 1000 hold, azaz ! mit törődött ő a korkülömbséggel, mit a világgal; ezen körültekintés mellett a házasság bevégzett ténnyé lett. És Leontin? Ismerjük már elveit; nem képzelt a világban nagyobb boldogságot. mint hintón járni, elegánsán Öltözködni fürdőkre menni szórakozni, Hát a szerele m ? Gyermek volt még, szive még nem dobbant meg szerelemtől. Hát a családi boldogság? Az csak mellékes dolog, majd megjön magától is, a leány arra való, hogy férjhez menjen, ha megnőit — és minden utógondolat nélkül nyújtotta kezét Bmczének. Megtörtént az esküvő egy ködös, barátságtalan novemberi napon, mikor már nincs se virág, se levél a fán; se lomb, se dal a bokorban, se napfény, se enyheség a levegőben, csak unalmas szél siráma, meg nedves köd. — El innét, e szomorú vidékről oda, hol kék ég alatt csattogó dalát zengi a madár, hol az enyhe szellő czitromot lenget az ágon, el Nápoly fellegtelen vidékére . . . A gazdaság rendesen ment az öreg gazda felügyelete alatt. Az árpavetéstáblá k fölött már dalolva röpködtek a pacsirták, az illatos széna kaszását várta a réten, a méz- kerep, a vadlóher javában virágzott már a selyem fü között, az orgonafa is meghozta lilaszin virágát, mikor Bencze hazahozta ifjú feleségét Olaszországból. Kátai Bencze sokat változott e fél év alatt. Miként a mesékben, szálanként tiine- deztek el fejéről az őszülő hajszálak, a máskor lomhaság felé hajlandó termet kifeszült, a reoma finom ezpellernek hatása következtében penzióba tétetett. — Jajh! mikor a férj egyszer észreveszi, hogy mellette levő felesége sóhajokat fojtogat el ajakán, megrezzen s mindenféle eszközökkel iparkodik magát szeretetreméltóvá tenni. És Leontin? kezdett kiábrándulni; kezdte érezni azt a nagy ürességet, mely keblében honolt, azt a nagy távolságot, mely' férje és az ő kora között tátongott. .. már sejti, milyennek kell lenni a szerelemnek, az ölelésnek, á cjóknak; rettenve tapasztalja, hogy ezeket férjében nem találja fel, vagy nem úgy, mint a sejtelem, a vágy magányos perczeiben neki suttogja. Égy edül csak Bánfai viné volt elemében. Azt sem tudta jóformán, mit cselekedjék a nagy bőség, a nagy mód közepett. Kezdett urnősködni, volt, kiknek parancsolgasson, kezdett menyecskéskedni, adta selyemre, csipkére a gyapjú ára, és kezdett kaczér lenni, volt a városban — hol a telet töltötte — potyát szerető naplopók, dandyk. Az irigység már is összefűzte nevét a színtársulat első hős szerelmesével. Egyetlen fájdalma csak az volt, hogy az uj pár megérkeztével ismét falura kellett költöznie s 2-ik sze- mélylyé degredáltatott a házban. Kátai Bencze jó gazda volt, szeretett utána nézni annak, amié volt. A feleség sem tartóztatta otthon; mióta a nevelővel a kert árnyas utain előadást tartatott magának a csillaghullásról, ő tőle bátran járhatott Bencze a kaszások után. Elemér, az ufju nevelő, polgárcsaládból származott, a mit szerett alkalomadtán eltitkolni. Szülőit nem szerette alacsony sorsuk miatt s üres fenhéjázása annyira vitte lelkületét, bogy a világ legelső legtehetségesebb, legszebb férfiénak képzelte magát. Alig sejditette meg a menyecske lelki állapotát, fekete szemei felvillantak. Nagyon jó helyre került! Leontinnel szemben adta a szerényét, a tapasztalatlan ifjút; tudott ezekkel előtte érdekes lenni s eltudott pirulni annak bűvös tekintetére. Valahányszor a gazda távozott hazulról, úgy intézte dolgait, hogy Leontinnel találkozhassék. Hol Gusztikét tudakozta nála, hol utasításokat kért a nevelési módszert illetőleg. Egy szerelem után sóvárgó nő, ki férjét elöhalladott kora miatt neu: csak nem szereti ; de irtózik tőle s egy öntelt fiatal ember között, ki a mellett csinos is, ne csodálkozzunk, ha a bűnös szerelem észx-evétlenül megszülemlik. Jellemek alkotják a társadalmat; s a társadalom azért fonák és korumpált, mert a jellemek benne legtöbbnyire silányak. Itt is, ott is hangzik a panasz az idők gonoszsága miatt. Nem az idők a gonoszak, hanem az időben élő emberek. Nagyon sok Elemérféle ember pöffeszkedik társadalmunkban; s ha ezek benne szerepre vállalkoznak, annak kimenetele csak hibás, csak bűnös lehefi Nyár volt, verőfényes meleg délután. Az aratók ebéd után kaptak egy 100 holdas búzatáblába. Kátai Benczének kikellet menni hozzájuk. Gusztika a kertész Pistivel halászni ment az usztatóhoz; Bánfalviné mama a hűvös mángoló-kamrában aludta déli álmát. Leontin szivdobogva állott Elemér ajtajánál. — Eh! mindegy . . , Benyitott. Az ifjú számított erre. Egy tekintet kell csak a nő szemébe . . . Kain bélyege máig is felismerhető, — Asszonyom ! minek tulajdonítsam e rendkívüli szerencsét . . .? foglaljon helyét. í; Leontin szédelgett. ' — Fiamat . . . igen Gusztikét óhaj- ' tottam látni. — Gusztika kegyes engedelmévnl távozott el a kertészfiuval; de ha várakozni i méltóztatik, nemsokára megjön. — Igaz . . . igaz . . . ' "-ói >f — Asszonyom, ne vesse meg szerény lakomat, foglaljon -helyet. Leontin inkább úgy roskadt a divánra, mint leült. — Kegyed izgatott, engedje parányi kezét megfognom . . . Az asszony batiszt kendőjébe temetó arczát. — Mily szép maga Leontin, igy kibővülve . . . mily gyönyörű! Éva leánya kezeit is arczára emeléE^t — Ne tegye kérem ... ne zárja el tőlem az üdvösséget, ne titkolja el, mi vezette ide, ob, ha nem jön, én mentem volna szobájába . . . kegyed elégedetlen a sorss; al . . szegény asszony:
