Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-11-10 / 46. szám
Yeszpróm, 1888. Yeszprémi Független Hírlap. Szombat, november 10. használt a yád képviselője, midőn védenezemet jöttmentnek és a társadalom elzül fittjének nevezi. De hát hová is lettek magánvádló urnák még csak perezekkel ezelőtt nagy garral mondott ama frázisai, hogy a bíborban ékeskedőnek és a szegény munkásnak becsületét egyaránt tiszteli; hová rejtette el sebtiben azt a nagy kincset, a becsületet, mit ő a szegény munkástól sem akar megtagadni ? Ám értem én azt, bogy ott, hol híjában Vannak az igazság tárgyilagos meggyőző érveinek ott személyeskedő invectivok azok. melyeknek az eszméket pótolni kell. Vissza utasítom, erélyesen tissza utasitom a vádlott ellen, a sajtó szerény’ napszámosa ellen használt ez alkalomhoz, és e térem- hez nem méltó szavakat és azt kérdem, vájjon reá szorult e minderre a vád ? Ó hisz érzem, nagyon érzem helyzetemnek igy is súlyát, midőn védenczennnel, mi ismeretlenek idegen földről jöttünk ide, hogy megvívjunk a barát - kozás, az ismeretség, a köztisztelet és sok helyi szempontból nyújtotta előnyökkel. Igenis érzem én. De mintha megjelenésneket a vád képviselője sem venné helyzete könnyítésének . . . Hogyan sopánkodik, hogyan feljajdut. hogy megzavartuk az állapot egyensúlyát, mondván, hogy a múlt tárgyaláshoz képest! „semmi sem változott csak egy vádlottat van több.“ Hát igaz is, hogy mi bárorságot vettünk magunknak itt tisztelettel megjeleni és bármennyire visszavágyódik a vád képviselője az olcsó dicsőségnek ama nagy napjára, midőn ellenvetés és előterjesztése nélkül sikerült neki védenezemet bűnösnek kimondatni, ez alkalommal — bocsánatot kérek —-de mi is vindieálunk magunknak egy kis beleszólást. „Olcsó dicsőséget“ mondtam. Igenis az olcsó dicsőség jelszava és zászlaja alatt akar ma győzedelmeskedni a vád, le akarja ma sújtani a véd e- lent, mert nem bizonyos benne, hogy majdan meg- birkózbatik-e a vértezettel. Ez f lel meg a vád egész rendszerének, egész irányzatának. Ez felül meg a vád ama törekvésének, hogy diadalt arasson ma a büntelen és bizonyítástól is megfősz; ott Takács Szilveszterrel szemben, mert ijedez a legközelebbi napoktól, midőn a bizonyítás terére lepő és a vádbeli cselekvény tulajdonkópeni szerzöjekéut szereplő cs. k. kamarással szemben küzdtérre kell majd lépnie! Íme az „ Ueberrumpelung“ a „felül kereked és“ szisztémája! Íme, hogy kívánna a vad képviselője közérdeklődés Molochjának áldozatot dobni! Minden áron bűnöst kell fogni, hogy meg legyen torolva a sértés sé helyre legyen állítva a közvélemény előtt a vádló becsülete. Nem — t. esküdt uraim! — ez nem nemes küzdelem, ez nem lovagias liarcz ! A lovagkorban a harezosok egyenlően vórte- zetten jel entek meg a küzdtéren, ha kiálltak a porondra; a vád t. képviselőjének nem ilyen a módszere. O most a jogosság örve alatt a bizonyítás lehetőségét is megtagadja védenezemtől. Felhozza, hogy módjában volna különben is az inkriminált czikknek vádjait megczáfolni, de azt teszi hozzá, hogy az én védenezemet nem tartja méltó ellenfelének és ho^y mindezt fentartja Horváth kamarás ur ellen legközelebb lefolytatandó sajtóperre. És mégsem ejti el védenczemellen a vádat, mégis bűnösnek akarja kimondatni önök által t. esküdt uraim ! Nos hát ez az eljárás nem járul hozzá, liogy önök igazságosan mérlegelhessék az ügyet, hogy kellően megvilágitassék a helyzet, hanem igenis hozzá járul ahhoz, amit úgy látszik a vád képviselője óhajt és czéloz, hogy t. i. önök, t. esküdt urak, a sötétben tapogatózva és megtévesztve Ítéljenek úgy, amint azt a vád képviselője óhajtja, sőt elég önhittséggel meg is jósolja. Tisztelt esküdt urak! jellemezni kívántam a vádat és most engedjék meg. hogy röviden összefoglaljam, hogy miben összpontosul az én védelmem. Miért nem terhelhető a vádbeli cselekménynyel, miért nem mondható ő ki bűnösnek Hallották önök. t. esküdt urak. hogy az általános kérdések feltételénél vádlott az inkriminált czikk: ama passusaira nézve, melyek Hárdossy árvaszéki elnök urra vonatkoznak, a szerzőséget, el nem fogadta, kijelentette, hogy ő ama passusoknik nem szerzője, hogy ő mindaz!, ami ott nagyjában foglaltatik az „Egyetértésiből vette át, kimondta, hogy ő Bárdossy árvaszéki elnököt akkor, midőn Leontin zokogott.-— Oh, ha az én szivem kárpótolhatná, ha nem lökné el magától, ki élni-halui óhajt egy mosolyáért, egy tekintetéért; Leontin, nézze, itt térdelek előtte, hogy bevalljam, mily őrülten szeretem én, nézzen reám, ne akarja, hogy előtte szakadjon meg szerető szivem. Ennyi izgalom sok volt; megtörtén hanyatlott az ifjú ölébe. Az égen miért ragyog a csillag — a madár miéit dalol — a virág miért illatoz mindenkinek? Oh, ha jól van beosztva, hogy a daloló madár szive megszakad, a ragyogó csillag lehullik, az illatozó virág elhervad néha! Hol vagyunk mi? Az undok, a piszkos földön, hol szennyes, bűzös mocsarak legében az enyészet miaziuái tanyáznak. Költészet? Realismusba hal el; szerénység? a mesékben él; szemérem ? csak a bölcső végéig terjed. Az ártatlanság angyala a demon karjai közt vonaglik; a nőiségről Mephisto ki'.czagva tart előadást . . .! ° Az apa elhagyott föveget, talált az usz- t utónál. — Hah! fiam kalapja . . . hol vau Ousztika ? Reszkető lahbakkal áll meg a fogat a tornáez előtt. Hol van Guszti? — kialtja vadul az apa. A felriadt mama Leontint kiabálva az ebédlő felé tartott. Leontin a megriasztott idyllből kuszáit, lelógó hajjal, gyürt-gyavart pongyolában csak a folyosó felé menekülhet. — Hah ! oi’dit fel a szembe jövő férj. hol voltál . . . ? s ily állapotba . . .?! ... A kapun most hozzák be az usz- j tatóba bukott Gusztika holttestét. Babay Kálmán. az inkriminált czikket megírta, nem is ismerte sem személyesen, sem látásból, sem hallásból, hogy ő a czikk megírásával nem czélozta Bárdossy személyének megsértését, hanem hogy ő akkor, midőn az országszerte felburjánzó korrupeziót, a közhivatali sikkasztásokat kívánta ostorozni, az „Egyetértésiben Horváth kamarás ur által felhozott megdöbbentő tényt is csak mintegy támogató adatot. csak mintegy’ pontot kívánta sorozni czikkének tárgyához. A vádlottnál hiányzott tehát a tudatos sértő szándék az u. n. onimus ingurandi. hiányzott a szándékosság, mely’ nélkül pedig a büntető törvény szerint sem bűntettet, sem vétséget, kivéve a kiveendőket, melyek közzé azonban a jelen eset nem tartozik, elkövetni nem lehet. Ha önök, t. esküdt urak. majdan visszavonulnak, ha letett szent fogadalmukhoz uiven minden mellékérdek és melléktekintet, gyűlölködés és kedvezés nélkül hozzanak Ítéletet és a perira’ok kapcsán az inkriminált czikket is alapos mérlegelés és megfontolás tárgyává teendik, előadásának igazat kell adniok. Látni fogják az inkriminált czikk egész tartalmából, hogy inkább a hazafias bánat, a hírlapírói kötelességérzet és az a tudat, hogy mindig résen kell lennie, ha a társadalmat vész fenyegeti, vezette vádlottat arra, hogy a ezik- ket megírta, sem mint az, hogy Bárdossy István urat. sértegesse és meghurczolja. Azt mondja azonban a vád t. képviselője, hogy ez a védekezés csak kibúvó, hogy ily módon netalán a vétkes ne lakolhasson. De méltóztassa- nak csak az incriminált passusokat elolvasni és arra a meggyőződésre kell jutniok, hogy vádlott alaki feltüntetésben is mindent megtett, amit a hírlapírói tisztesség parancsol. íme. alig, az inkriminált passusokat czifálta, azonnal hozzá teszi, hogy az „Egyetértésiből vette át és hogy azt Horváth kamarás ur irta. Már pedig bocsánatot kérek én azt hiszem, hogy fontos egyéni érdekek azok, melyek a mai perből folyólag Bárdossy István ur személyéhez fűződnek, de a sajtó gyakorlata és hírlapírói felfogás szerint legyen bár a legfontos- sabb állami és politikai érdeket érintő kérdésekről szó, a felelősség azonnal elhárul az illető lapról ha megnevezi a forrást a honnan a közlést merítette; Nem kell hozzá tennie, hogy nem vállal érte felelősséget, mert hiszen a forrás megnevezésével mintegy irányt és utat mntat, vajon hol és kin keresendő az elégtétel. És bevett szokás is a hírlapirodalomban, hogy oly lapok is, melyek egy fenforgó kérdésben bizonyos ezikkekkel egészen ellentétes álláspontot foglalnak el: ha a forrás megnevezése mellett veszik át e ezikkeket, ezzel azt kívánják jelezni, hogy a felelősséget arra a lapra kívánják háritni, melyből azt átvették. És a hírlapirodalom eme felfogása és elfogadott szokása nézetem szerint czélszerü és helyes is, mert egy hírlapnak nem lehet kizárólagos feladata valamely politikai vagy társadalmi irányban mozogni, de szükséges, hogy olvasóit e körön kívül eső közérdekű eseményeire is tájékozza. Az incriminált czikkben is tehát vódenczem az „Egyetértés“ és Horváth kamarás ur megnevezésével azt kívánja élezni, hogy a czikknek a Rumyb-illikomra vonatkozó passusai csak annyiban tartalmaznak valót, amennyiben igazak és valók az állítások, a melyek az „Egyetértésiben Horváth kamarás ur által közzé tétettek. Foglalkoznom kell a vád t. képviselőjének azon állításával is, hogy vádlottat vagyoni érdek és botrányhajhászás vezette czikke megírására. Ez ismét nem egyébb, mint hangulatkeltés az esküdt urak félrevezetésére. Hiszen ha a vád képviselője oly nagyra becsüli a sajtószabadságot, mint a hogy annak vádbeszédében kifejezést adott, vajon miért kíván békót rakatni a hírlapíró kezére, midőn társadalmi és közérdekű közlemény átvételéről van szó. Vájjon botrányhajhászásnak vagy pietykasze- rünek mondliató-e, midőn vádlott nem magán vagy családi érdekű, hanem olyan nagy fontosságú és országos érdekkel biró közlernény’t méltat ezikkében, mint a milyent az „Egyetértés“ hozott? És terhelheti-e a vádlottat még csak vétkes gondatlanság is az átvételben, midőn oly társadalmi állással és kiválló ranggal biró egyén nevét látja a méltánylandó czikk alatt szerzőnek megnevezve, mint a milyen szentgyörgyi Horváth Zsigmond cs. kir. kamarás ur ? A vád képviselője rágalmazás és becsületsértéssel vádolja védenezemet, vádólja olyasmivel amit nem követett el és a mely’ vádbeli cselekmény tekintetében az alanyi tényállás hiányát kellene büntetőjogilag constatálni. A vád képviselője a sajtótörvényre hivatkozott, mint amely szerint védenczem minden körülmény közt bűnhődni és lakolni tartozik ; akár szerzője, kár reprodukálja az inkrim. czikknek, akár vezette gonosz szándék akár jóhiszeműség tollát. Hát ebben igaza van a vád t. képviselőjének, hogy a ma is érvényben fentartott sajtójogi felelősség eltér a büntetőjog általános határozataiban foglalt közönséges büntetőjogi felelősség elveitől. Mert a sajtójog, sajtótörvényünk igaz ismeri az alaki felelősséget is .-zeniben a büntetőjogi anyagi felelősséggel. Ámde mégis téved a vádló ur, ha azt hiszi, hogy ami sajtótörvényünk, legdicsőbb korszakunk eme szülöttje, ez intézkedésével azt czélozta, hogy martyrokat teremtsen és hogy a büntelent sújtsa ; téved ha azt hiszi, ha a szabadság ébredésének ragyogó napjaiban törvényt csináltak. hogy az ártatlanokat is rablánczra fűzhessék. Nem t. esküdt uraim, a sajtótörvény szerint is az alaki felelősség csak a szerkesztő illetve kiadó személyére szorítkozik ; csak ő tartozik a bíróság előtt felelőséggel az esetben is, hanem ő a bevá- dolt czikk írója, mert hisz az ő személyén igy sem történik jogtalanság, mert hisz a czikk felvételével és közzétételével létesítette tulajdonképen a netalán törvénybe ütköző cselekedetét; lévén a terjesztés és közzététel által a sajtó illetve nyomtatvány állal elkövetendő büntetendő cselekménynek legfőbb eriteriuma. A szerkesztő, illetve kiadó személyén kívül eső minden harmadik személylyel szemben többé nem az alaki, hanem az anyagi felelősség kutatandó. És kutatandó tehát véden- czemmel szemben is vájjon tényleg az incriminált passzusnak szerzője-e és terhelheti-e őt a rosszhiszemű átvételnek büntetendő cselekménye? Azt hiszem, t. esküdt uraim, megegyeztek, hogy sem az egyik, sem a másik. A magánvádld védenezemet szerzőként kívánja büntetni, de, hogy mit értünk szerző alatt, mit jelent e fogalom, azt nem mondja meg a törvény, az t. esküdt uraim, az önök bölcs belátására és igazságérzetére van bízva. Valamint az a körülmény, hogy valaki egy czikket tollba mond és nem végzi a mechanikai pappirra tevést az írást, nem menti őt fel az alól. hogy ő a czik szerzőjeként tekintessék; épugy magában az, hogy valaki egy czikket megir, még nem teszi őt ama czikk tulajdonkópeni értelmi szerzőjévé és ha önök. t. esküdt urak. figyelemre méltatták általam mondottakat azt hiszem, hogy önök védenezemet sem fogják az inkriminált pas- susok szerzőjének kimondani és igy’, mint, a ki a vádbeli cselekménynek nem elkövetője, nem tettese, nem is fogják őt vétkesnek kimondani. Bírálják meg alaposan és lelkiismeretük szerint t. esküdt urak. azt is. vajon tekinthető-e ő. amennyiben nem értelmi szerzője az inkriminált passusoknak, rosszhiszemű reprodukálójának. midőn a forróst s a tulajdonkópeni szerzőt megnevezte. És még egyet. A vád t. képviselője különös súlyt helyez arra, hogy az inkriminált czikk kifejezései nem azonosak, sőt súlyosabban sértők azoknál, melyek Horváth cs. k. kamarás ur tollából az „Egyetértés“- ben megjelentek. Hát hiszen könnyen lehet, t. esküdt uraim, hogyha majd a Horváth kamarás ur sajtóperére kerül a sor, akkor bizonyára az ő kifejezéseit fogja súlyosabbnak és a védenczeméit enyhébbnek, hiszen a minden áron való elitéltetésnek szisztémája ezt hozza magával. De én nem akarok a kifejezések kicsinyres mérlegelésébe bocsátkozni; hiszem egyik szellemes német költő szavait: Das Wort das hat fast gar nichts zu bedenten Der Ton macht alles aus in dem man’s spricht Dasselbe Wort sagt man an vielen Leuten Und doch ist’s derselbe au.-druck nicht“ ...........és csak azt kérem megjegyezni, hogyha mé ltóztatiiak tekintetbe venni, t. esküdt urak, hogy’ az inkriminált czikk márcz. 24-én Íratott, hogy ezzel a kelettel el is van látva, hogy az inkriminált passzusok ugyanaz nap jelentek meg az Egyetértésiben is és igy azon rendkívüli hatás alatt, melyet e közlemény védenczemre tehetett és ide gondolva a hírlap ivónál megszokott rohamos és gyors munkálkodást a heves kitörések és kifakadá- sok amaz alakja, melyben vádlott a reproductiot eszközölte, egyrészt jóliiszemünek, másrészt indokoltnak látszik. És most engedjék meg, t. esküdt uraim, hogy mindezek után önöket arra kérjem: ne méltóztas- sanak a rehabilitálás ama módjához, amelyet a magánvádló itt keres, védenczem elítélésével segédkezet nyújtani ; ne méltóztassanak hozzájárulni, hogy ama nagy kérdés, amely Bárdossy István árvaszéki elnök ur és Horváth kamarás ur közti hírlapi polémiának mozgató ereje volt, most döntessék itt el az én büntelen védenczemnek a hátán és a legszentebb kincsnek, az ő személyes szabadságának a rovására. A vád s a képviselője kijelentette, hogy csak a cs. k. kamarás urat tartja méltónak a kardjával való megmérkőzésre. Arra kérem önöket ne teremtsenek praejudiciumot és ne akadályozzák meg, hogy ő az ő méltó ellenfelével a kellő időben beszámolhasson. A vád képviselője úgy folyamodott önökhöz mint a polgári erények koroláriumával körülövezett, mint Szombathely fedhetlen és becsületes polgáraihoz, én úgy fordulok önökhöz, mint Szombathely igazságos polgáraihoz és kérem: mentsék fel védenezemet. Még egyre kívánok reflektálni, ama rakéták egyikére, melyeket a vád t. képviselője jónak látott szélnek ereszteni. Ez az. hogy engem szellemi jongleurnak nevez. Pedig én több joggal nevezhetem őt annak. A vásárok pojáczabódéi előtt látunk ilyen jongleuröket; két súly van előttük, mindkettő feketére van mázolva s az egyiket, mely tömör vasból van, emelgetésre a közönségnek kinálják s mikor a nép már kifáradt, ripsz-rapsz előkapják a másik súlyt, mely azonban csak ezukor papiros bél van s mint valami újkori Herkulesek emelgetik, dobálják, A vád t. Herculese úgy látszik a tömör súlyt a kamarás pőrének tartja s azért lióditja azt minduntalan a közönség elé, hogy annak az emelgeté- sóben kifáraszsea; s aztán bámulva szemlélje, minő könnyen bánik ő ezzel a másik sulylyal, mely semmiesetre sincs vasból, belső értéke semmi s kizárólag papirosból van, felfújva a vád t. képviselője üres frázisai által. (Derültség.) Ezzel azt hiszem, í. esküdt uraim, leszámoltam a vád t. képviselője minden argumentumával. (Éljenzés.) Jelentés. Fölol vasta dr. 0 v á r y Ferencz ur, ónk. tűzoltó-egyleti főparancsnok, f. évi nov. hó 4-én megtartott közgyűlésen Veszprémben. Tekintetes közgyűlés! Midőn ezelőtt másfél évvel a közbizalom ezen díszes, de meg nem érdemlett polczára emelt, megvallom, kételkedve és a kényszernek engedve, fogadtam csak el az előttem teljesen ismeretlen tisztséget, a veszprémi ‘ önk. tűzoltó-egylet főparancsnokságát, annak rövid kijelentésével, hogy nem a külső eziezoma és disz, hanem a belső rend és munka embere fogok lenni és iparkodni fogok az egylet igen alászállott, tekintélyét újra felemelei és régi jó hírnevét visszaszerezni. Az egylet utolsó alakulása 1885. évi deczember 20-án történt, mely alkalommal a tagok az — alapszabályok értelmében 3 évi belépésre kötelezték magokat. A működő csapat ezen alkalommal 121 tagot számlált. Fájdalmas szívvel kell mindenekelőtt jelentenem, hogy ezen tisztikarból elhunytak Megyesy József és Gergely Károly urak, kik közöl különösen Megyesy József t. főparancsnok ur. a tűzoltó-egylet érdekei előmozdításában elévülhetetlen érdemeket szerzett magának. Kletzár Ferencz ur állásáról lemondván, helyette én választattam meg 1887. évi május hó 15-ik napján, Gergely Károly helyett pedig Szűcs Kálmán ur, — egyéb változáson a tisztikar nem ment keresztül. Egyletünk életének ama kimagasló fénypontjait kell legelőbb megemlítenem, mely 1886 évi junius 13-án történt — amidőn is az egylet szép zászlója .Istennek dicsőség embernek békesség“ jellege alatt Szabó György kanonok plébános ur által ő nagysága Véghely Dezsöné zászlóanya védnöksége alatt nagy ünnepélyességgel felszenteltetett. Re'sztvett egyletünk még a fiumei országos közgyűlésen is dr. üváry Ferencz főp. saját költségén és Mészáros Károly alp. által az egylet költségén képviselve. Jelenténein kell még azt is, hogy az egylet diszkivonulások által évenként részt vett az urnapi és szt.-istvánnapi isteni tiszteletekben, hogy segédkezett a nagy-károlyi és eperjesi tüzkárosultak részére rendezett népünnepélyeken, és saját pénztára javára 3 Ízben mulatságot rendezett, melynek 216 frt tiszta jövedelme volt. Ezek után áttérhetek egyéb adatok felsorolására a következőkben: Parancsnok- sági ülés tartatott 1886-ik évben 7, s ezekben 37 végzés hozatott. 1887-ik évben 15 ülés, es ezekben 42 végzés hozatott 1888-ik évben 19 ülés, és ezekben 80 végzés hozatott. Tüzesetek a következők voltak: 1886- ik évben január hó 9-én Varga István kapitány-utezai háza belülről kigyulladt, teljesen elégett, a kár 700 írtra tehető. Ugyan ezen évben január 18-án Vin- kelman Ádátn háza; julius 1-én a város tulajdonát képező pásztorház; november 18-án Ujszászi Mihály háza — február 18-án és november 11-én kéménytüzek, szeptember 18-án pedig kazalt űz, összesen tehát 4 épület, 2 kémény és egy kazaltüz volt. 1887 évben május hó 3-án Brenner Lőrincz kőbányai háza; julius 16-án Vörös lakatos kerekeskut-utezai háza, szeptember hó 4-én pedig az örök emlékezetű, s egész városrészt elhamvasztó temetőhegyi nagy tűzvész, mely 164 házat és gazdasági épületet pusztított rövid harmadfél óra alatt a lángok bősz martalékává ; szeptember 27-én Völgyi bognár csordautczai haza — összesen tehát 169 ház, 3 kémény, 2 hidas, 1 pincze- tüz, 1 ízben bolttüz a takarékpénztári bolt- belviségben. A szeptember 4-iki tűzvész alkalmával ejtett károk 29000 írtra becsültetett, mely kárból 14000 irtot megtérítettek, a biztositó társaságok ; 15000 frt pedig könyöradomány- ból fedeztetett — s igy a tényleg szenvedett károk mind megtérítettek, azonkívül a tűzbiztonságnak minden tekintetben elég tétetett, a szűk utczának kisajátítása által történt kibővítése és a házaknak jobb fed anyaggal való ellátása folytán. 1887- ik évi május hó 4-én volt a m. nyugoti vasút veszprémi indóbázánál tetö- tüz, melynek eloltásában egyletünk szintén részt vett, s több tagja kitüntetésekben és jutalmakban részesittett. (Vége következik.) ~VI TD 3É3 ZEC. Leányfalu, nov. 6. 1888. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A kor halad, baladniok kell a tanítóknak is, különben elmaradnak, vagy elsodortatnak az idők árjától . . . Igen! nekik egyesleg úgy, mint testületileg oda kell törekedniük, hogy iskoláikat, a népnevelést a kor kívánalmainak magaslatára emeljék. E czélból kiindulva, tartotta meg a zalai evang. tanitó-egylet f. hó 7-én ez évi őszi közgyűlését Szt.-Antalfán, ns. Tóth Gyula egyházi és I s ó Dániel világi elnöklete alatt. Mely alkalommal nt. elnök ur rövid, de velős megnyitó beszédében sajnálatát fejezi ki afelett, miszerint többen a tanítók közül elmaradtak a gyűlésről, majd meleg szavakban üdvözölte a jelenvolt tagokat, lelkesedésre, kitartásra és munkásságra buzdítva őket; végre utalt az egykori nagy német miniszter ama szavaira, bogy a falusi tanító, ki egy gyermeket Írni, olvasni megtanít, nagyobb szolgálatot tesz a hazáuak, mint azon hadvezér, aki több véres ütközetet nyert. S ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. Ezután a múlt tavaszi közgyűlés jegyzőkönyve olvastatván fel, inditványoztutott, miszerint Trefort Ágoston volt vallás- és közoktatásügyi miniszter neve s R ö k k Szilárd emléke jegyzőkönyvileg örökítessék meg, mely inditv. egyhangúlag elfogadtatott. Bereczki A. egyleti pénztárnok jelenti, bogy a magyarországi tanítók árvaházára az évi 5 frt járulók helyett eddig csak — pénzhiány miatt — 8 frtot küldhetett be, mire nézve kimondatott illetőleg felhivatott a gyűlés, hogy a hiányzó összeg adakozás utján pótoltassák, ami — a társas ebéd végeztével — szép eredménnyel teljesült Ezután azon, a jélenvolt t nitók által s a nt. elnökségnek benyújtott interpellátió olvastatott fel, miszerint van-e tudomása arról, hogy a múlt tavaszi közgyűlés jegyzőkönyvének 9-ik pontja két tagtárs által megszegetett; s ha igen, mi módot ajánl arra nézve, hogy e jegyzőkönyvi pontnak érvény szereztessék ? — „Erkölcsi megrovás* — hangzott az általános vélemény, az egyhangú határozat! Valóban szomorú dolog, hogy éppen az szegi meg a határozatot, aki azt indítványozta, az vet árnyat a testületre, aki annak éppen egyik tisztviselője. Végül Bereczki A. a következő czimü munkáját olvassa fel: „A kormányzás alkalmazása a népiskolában,“ melyet G s e 1 m a n M. kapolcsi tanító bírált meg, valóban életrevaló eszmék, talpraesett észrevételekkel párosult éles kritikával, úgy, hogy jól esett e bírálatot — a fennebbi elszomorító esemény után hallani. S mivel nem egy üdvös eszmecserére szolgáltatott alkalmat, a bírálónak, mint a munka szerzőjének jkönyvileg köszönet szavaztatott. Maradtam a tek. szerk. stb. Magyar Soma. ÚJDONSÁGOK. a v — Rabok szökése a veszprémi f börtönből. Múlt hétfő hajnalban két ' veszedelmes gonosztevő szökött mpg ^ a veszprémi börtön középső folyosója í 23 számú czellájából. Három rab c őriztetett ebben ; K raj c zár C s i- s bók (Karvaly Basnu), ki a marczal- ( tői 5-szörös rablógyilkosság főczinkosa é volt; Bébi János, ki tavaly a vesz- 1 prérai Hoffmann-féle vaskereskedésbe s tört s elfogatott s Gáncs István, * emberölésért 10 évre elitéit öreg rab. F Az előbbi két rab kifeszitette a gyönge * malterben álló ablakvasat s a drót- 1 rámát, melynek csapjai már egész ; korhadtak voltak, aztán két pokrócz- ból 1 szalmazsákból s két lepedőből ^ hetedfélöles gúzst csináltak s éjfél- 1 után 3 óratájban, mikor Keserű ^ nevű börtönőr volt a folyosón, leeresz- ] kedtek a Ruttner-ház fölötti tartalék- bástyára s innen a takarékpénztári 1 lejáróra, jutottak. — Először B é h 1 1 ereszkedett le s mikor ez leért, elkezdte rángatni a gúzst, hogy az leszakadjon s Csibék ne menekülhessen. Le is szakadt a gúzs, Csibék harmadfél ölet esett, de azért megmenekült. Rátótig együtt szöktek a vasút mentén. Itt Béhí jobbra, Csibék balra : tartott. Másnap 10 órakor egy péthi molnár jött jelenteni Veszprémbe, , hogy a rabokat Péth körül látta. Tüstént erre irányult az üldözés s Szí 1 á g y i csendőrhadnagy úgy N é- \ m e t h László fogházfelügyelő számos őrrel nyomukba siettek. Kedden estefelé D r a b i k Károly ösküi jegyzőnek hírül vitték, hogy az egyik rab az erdőszélen tanyáz. A jegyző több parasztemberrel odasietett, bekerítette s elfogván, Várpalotára szállította. Az elfogott Krajczár Csibók volt. — E közben Bébi Fejérvár felé menekült. De Bébi lábai épugy, mint Csibéké, elfagytak s csak nehezen menekült; csütörtök délután 3 órakor a Fejérvár melletti szántóföldeken egy csősz vette észre s elfogván, bevitte Székesfejér- várra, a kapitányságra. Másnap őt is beszállították Veszprémbe, hol mindketten erősen megvasaltalak. Itt megemlítjük, hogy mulasztás a szökésért senkit se terhelhet, mert az a könnyelmű rácskészítés az osztrákok műve még 1851-ből; most aztán az ügyészség s a megyei főmérnök átvizsgálták az egész börtönt s az igy con- statált hiányokat pótolták, Egyébb- kint az egész börtön megerősittetése is kilátásba helyeztetett. A vakmerő szökés mondhatlan izgalmat keltett a hét folyamán; mostazonbau, bogy a két gonosztevő ismét hurokra került, a kedélyek már lecsillapultak. — Többrendbeli kitüntetés érte legközelebb Nagy Pál szepezdi föld- birtokos urat. A brüsseli kiállítás’ biráló-b zottsága ugyanis az általa feltalálta kiállításra küldött szabadalmazott folyóvízi- és szélmalom-motorát nagy ezüstéremmel tüntette ki. Ä párisi földmivelés-, ipar- és kereskedelmi akadémia pedig, n ely 1830-ban alakult, Nagy Pál urat praktikus találmányáért, elismerésül rendes tagjává megválasztotta. Kitüntettetett még Nagy Pál ur Szécheny J. gróf 7-észéről is, amennyiben a gróf ur a g y Pál urnák legújabban feltalált és szabadalmazott b i r k a - bélyegzőjéből nagy megrendelést tett, miután azt a legczélszerübbnek találta. — E bélyegző szerkesztőségünkben megtehintbető. — Fönnebbi találmányok ismertetésére még rátérünk. — Lévay Imrének, a budapesti kegyesrendi főgymuasium igazgatójának névünnepe alkalmából hangversenyt rendezett az ifjúság az iskola nagytermében. A közreműködőket a közönség megérdemelt tapsokban részesítette. Az ifjúság nevében Székv Antal köszöntötte fel az nnuepeltet, mire az igazgató meghatottan válaszolt. — Esküvő. Városunk egyik legszebb leányát, a kedves Wéllner Katinka k.-a.-t vezeti oltárhoz e hó 20-án, a helyi izr. templomban dr. Huszár Adolf fejérvári ifjú orvos, a külföldön jelesen vizsgázott müfogász. Kisérje az ifu pár frigyét örök szerencse, igaz boldogság ! — A gyermekek mulatozása ellen, a megye f. hó 6-iki közig. biz. ülésén érdekes vita fejlődött kiVargyas Endre kir. tanfelügyelő havi jelentésének tárgyalásakor, melyben indítványozta, hogy „a bizottság birság terhe alatt tiltsa el a 12 —15 éves gyermekeknek
