Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-10-20 / 43. szám
•vrw i.U * rr'' f Veszprém 1888. Nyolczadik évfolyam 43. sz. Szombat, október 20. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 frt — kr. Fé lévre....................................8 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ILv'Eeg'jelerx minden szomloaton. ~ Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos- u te z a, 105. szám a. küldendők. — HIEDETÉSEK ÉS NTILTTEEEK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóckay-tér, Kovács-ház, a ,Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A kín tornája.- A Tall.-a közokt.-minister ur szives figyelmébe. — Veszprém, okt. 18. Mikor bűbájos nyári estéken a természet álomra szendéről s a kéjtől ittasult berki dalárok a fülemülék is álomra hajtják búbos fejecskéjüket, jkkor utczahosszant valami sajátságos bangvegyülék harsan föl, mely nyöszörög mint a beteg ember, üvölt mint a pávián, köveket lágyit, embereket dőhössé tesz s monoton bassns- sával kizavarja az embereket a házból, hogy elkergessék annak a skandalumnak az elkövetőjét ............a w e r k 1 i s t. Úgy nevezi a magyar szép-érzék ezt a csuda-instrumentumot, hogy kintorna. És valóban a kínok tornája a w e r k 1 i. Soha ennél a kifejezésnél igazabbat, találóbbat nem talált föl a magyar nyelvtudomány. Mert akinek csak szemernyi érzéke van a zene iránt, ki csak homályos sejtelemmel bir a műélvezetről, kinek csak egyszer ütötte meg fülét egy szabatos accord, egy hibátlan hangfutam, ki a symphouiát csak hírből ismeri s nem szaladt meg egy faggot-szólótól, az bizonyosan futóra veszi az ügyet, ha werklivel vagyon találkozása. Mert a purgatórium kinszenvedése csak gyönge theoria a werkli-mű- vészét reális, igazi kin-tornájához képest. Szóval mi, és velünk együtt igen sok ezer ember, meglehetős respektus- sal viseltetünk e nemes hangszer iránt, melynek ikeröcscsei a harmonika és azariszton sem bírják magasabb megbecsülésrehangolniabsolutw e rkli- undorunkat. Annál fájdalmasabb pedig abbeli tapasztalásunk, hogy boldog Magyar- országon s főleg ebben ami apró Vesz- prémvárosunkban is, akár a fiastyuk, úgy szaporodik a kintornások szektája. f Átvitt értelemben értjük pedig ezt a kijelentést, vonatkoztatással a pár év óta ragálykint elharapózott klavierozási - epidémiára. Mert tessék elhinni, hogy itt valóságos járvány, igazi epidémia : a zongora-kórság. Hogy itt törik-szakad, miudenki klavierozni akar, és mindenki abban keresi a műveltség non plus ultráját, hogy minél dühösebben verhesse a zongorát. Es az ifjú nemzedék e félszeg nyegleségének alaposan felülnek a szülék. A szegény pap a, ki alig képes adóját fizetni, alig hoz össze boltjából vagy iparából annyit,-hogy tisztesen ellássa a háza népét; és a m a m a, ki alig képes megtakarítani a kis csemeték iskólapénzét a zárda- nénék részére, nem hagy békét az apjuknak, mig az nem vesz a házhoz egy rozoga zongorát, magyarul klim- perájt. i Mert hát — úgy vélekedik — hogy a kis Bébé, meg a piczi aranyos Muczus, bizonyosan zongora- művésznő lesz. Hogyne, mikor olyan fáin hallása van ! Hát persze, hogy az lesz. Hiszen Sifli ur, a zongoramajsz- ter is azt mondja váltig, és K ö r m ö 1 ó- siné is, ki olyan sokat tanított már klavierozni, az is csak azt beszéli, hogy „vétek volna“ a Bébét, meg a Muczust nem taníttatni. Aztán egy óraleczke csak 40 krajcaár ; ha szépen kérik, meg uzsonna is kijár, akkor csak 30 krajezár ! „No apjuk, hát csak bizzd rám, majd meg- lásdd, hogy elgyiiu 20 vasért is !“ És el is jön. Aztán elköveti a Bébén, meg a Muczuson a maga művészetét, hogy mire az már annyit tud, amennyit a mester — akkor az sül ki, hogy hát csakugyan nem zongorázik a Bébé meg a Muczus, hanem klavieroznak; nem zongoraművésznők a kicsinyek, hanem hosszuszok- nyás . . . kintornások. Így vagyon pedig ez szórul-szóra minálunk boldog Magyarországon s főleg Veszprém városában. Nincs abban a vádunkban egyetlen gixer se. Tessék azt elhinni. Ered pedig a baj két eredendő bűnből. Az egyik az, hogy az igazi műveltség iránt nem teljes fogalommal biró szülék — a zongorában hiszik föllelni egyedül a műveltség taber- nacul urnát. Pedig általános igazi műveltségnélküla zongora nem tabernaculum, hanem a Pandora —- szele nezéje. Annak a szagától megretirál minden tisztes s reális-eszü vőlegény............. A másik bűn pedig az, hogy a zongora tanítósághoz nem kell minálunk semmiféle kvalificatió. Akinek egy 15 forintos Concert- Flügel-je van (amit Rátóton bizonyosan megfejnének amerikai tehén gyanánt, mert épen úgy bőg), és aki azon a C-scálát minden nagyobb botrány nélkül eltudja billegetni, sőt tán a „Szeretnék szántani“ örökhalhatat- lau áriája is elsikerül neki: az már bátran sutba vághatja az egyéb tisztességes kenyérkereső szerszámát vagy a főzőkanalat s a varrótűt — az már mehet zongoraleczkét adni. Bolond anomália ez! Hogy valaki A-B-C-t taníthasson a falusi bugrisgyereknek, ahoz kell 4 elemi osztály, 0 gymnasium, 2 évi praeparandia ... s kap aztán évi 240 forint fizetést. Hogy valaki iparossá legyen, kell ahhoz 4 elemi iskola, 4—5 évi ipar-iskola, aztán tanonezbó! segéddé lesz s még egy csomó év eltelik, mire fölszabadul s lesz — iparossá. Hanem, hogy valaki zenetanár legyen, ahhoz nem kell semmi. Attól nem kérdi senkise, hol járt iskolába, mit végzett, mit tud ? O vállalkozik a tanításra; p u n k t u m. A Bébék meg a Muczu- sok szülei pedig bomlanak utána; „T a n u 1 j tinó, ökör lesz belőled.“ Hát mire való akkor az országos zeneakadémia, a konzervatórium, a kormányengedélyezett Sipo s-féle és egyébb magán zenetanodák 1 . . . Amazokat óriási pénz árán tartja főn az állam, ezekre szigorú felügyeletet gyakorol. Hát mire való az a sok pénz és az a nagy felügyelet ? Mikor aztán Budapest határain kívül annyi sok ezer meg ezer kontár zenemester rontja a levegőt a vidéki városokban ; növelve — saját megélhetése okából — a meschügefejü szülék urhatnámságát s kiölve a gyerekekből az igazi művészet leg- j kisebb csiráját is .... minden! felügyelet nélkül úgy, hogy a zenekontárkodás terén ma Magyar- ország méltán a világ nevetségévé lett. Das schöne Land, der W e r c k 1-V irtuosen! Hát nem segíthetne ezen a felszeg állapoton a Cultuszminiszter ur? Dehogy nem. Se pénzébe, se valami sok munkájába nem kerül neki. Tessék a miniszter urnák elrendelni, hogy a k i a zene bármely ágából magán- tanító akar lenni, az tartozik vizsgát tenni a budapesti országos zeneakadémián s csak a képesítési bizonyítvány alapján fogadhat el zenetanitási órákat. Majd akkor egyszerre megváltozik a kintornás-ország művészi arezu- latja. Vagy 50.000 kontár muzsikusmester közül megbukik 45 ezer. A többi jó erő lesz mind, több keresettel majd jobban fog megélni a több ambi- tióval lesz képes tanítani. Ki fog hullani a művészet rostáján a hivatásnélküli muszáj-majszterok és muszáj- tanitványok sokezre egyaránt. Ha e rendeletet kibocsátja a cultuszminiszter ur — hálára kötelezi az egész országot. Hisszük, hogy meg fogja tenni. Kompolthy Tivadar. Javaslat a regále-megváltásróL Annak idején részletesen ismertettük azt a javaslatot, melyet a kormány a regále- megváltás ügyében összehívott értekezlet elé terjesztett. Az a törvényjavaslat, melyet Tisza K, tegnap a képviselőházban benyújtott, a régi javaslatot veszi alapul, de oly módosításokkal, melyek igazolják, hogy a közvélemény nyomása hatással volt a kormányra. Főbb intázkedéseit különben a követ- kezőkken ösmertetjük : Minthogy az italmérési jog állami I jövedelem lesz, azok, akik eddig italmérési j jogot földesúri jog, törvény vagy kiváltság | czimén gyakorortak, kárpótlást kapnak, még pedig az italmérés gyakorlására használt I épületért és belsőségekért is, ha ez az italElYonulní.,. Elvonulni egy kis szobába, Az erdők eldugott zugába, Vagy járni némán andalogva, Utlan mezőköD, egyedül... Ügy eltűnnek a perczek. órák, Oly gyorsan észrevétlenül. Mások mennek vig társaságba. Bölcset és bolondot darálva. Nekem itthon van társaságom. Eszmék, örömek, bánatok. Hallatszik is beszélgetésük: Szivdobbanás, bús sóhajok. Mások apró-cseprő nagyoknak Hízelegnek és udvarolnak; Én elmegyek a rengetegbe. Bámulom az ős tölgyeket, 8 az erdőt nem bántom meg én, ha Mok-paml agára heverek. Aranyba, gyöngybe szegve másik Várja másoknak kódolásit... Engem a madarak, virágok, Ha a mezőn végig megyek, őrömmel, önként üdvözölnek: „Ábrándos költő, üdv neked!“ Más tanyája a bank, a börze, Hogy sok kincset halmozzon össze, ' Én elmegyek a temető oe. A hantok közt járok, kelek. S az elmúlásról verset irok Egy czifra, gazdag sir felett Szabó Endre. Akit igazán megöltek. Veszprém, okt. 19. A szegény Bódi kucséberről már nem beszél senki. Ott a berbidai határdombnál két nyomorult suhancz leütötte, összeszurkálta; a csendőrség a gyilkosokat elfogta; a holttestet felbonczoliák — eltemették. Valami két-károm napig beszélt erről a rémesetről a veszprémi nép. Aztán napirendre tért fölötte. A szegény Bódi sírja fölött pedig kinőtt a kései őszi fii. Pedig amilyen jóravaló ember, amilyen jószivü volt teljes életében — megérdemelte volna, hogy többet törődjön vele s a családjával az a társadalom, melynek olyan példáséletü, szegény, de becsületes tagja volt. És milyen nehezen kereste övéinek a kenyeret! Azt nem lehetett leolvasni soha, arról a mindig mosolyra kész, vidám arczá- ról. Pedig az idő és a gondok már mély barázdákat vágtak azon. Mikor téli hosszú, forgeteges hófuvatos éjjeleken csak úgy bömbölt a farkasorditó bakonyi szélvész s az utczákon térdig gázolt a későn hazamenekülő kávéházi vendég . . . a szegény Bódi is elhagyta a kávéházat, hátára vette a nehéz kucséber kosarat s átgázolt a nyomtalan liófuvatokon utczáról- utczára............ Bizonyosan rósz keresete volt. Mert az ilyen istennélkül való időben kevés a publikum a kávéházban. Aki pedig szóba álljon a kucséber-kosárral, az még kevesebb akad. Sorra kell hát venni őket. S ha sehol sincsen szerencséje, végig kell bandukolni a kicsi kocsmákat is. Ott még találkozik egykét murczi-kompánia, akik aztán garasos tételekkel lutriznak a szegény Bódi ezukor- káira, narancsaira. Megfér szépen a jó Bódi ezekkel is, hahogy azok nyereségben vannak. Pedig az rendszerint úgy van, mivelhogy „bolondnak jár a szerencse !* A kiskocsmák vendégnépe pedig ilyen késő éjfél után s rendszerint már bolond állapotban van. Hanem ha nyer a Bódi, akkor nincsen néki vigassága. Akkor dühös a lutrizópublikum ; szidják, lökdösik, kosarát felborítják . . . pénzüket visszakérik s utóbb bírókra kelnének, ha a korcsmáros közbe nem lép. Ilyen nehéz kenyérkeresete volt szegénynek. De azt nem tudta senki, ő se panaszkodott soha senkinek. Mikor annyi pénze se volt, hogy a félig üres kosarát megtöltse a boltban, vagy vacsorára való pár hatost haza vinne szeretteinek, mikor a gond savósziniire törte szeme csillogását — a szegény Bódi felhúzta sze- möldeit homloka tetejére, mozogatta szürkülő üstökét s füle czimpáit, a kétarasztos bajszait pedig úgy billegette, mint hosszú farkát a barázdabillegény. Hogy ha már ő nem mulathat — ne szomorkodjék más. Aztán versenyt nevetett a rajta liaho- tázó néppel. Sohse felejtem el szegénynek. Karácsony előtti nap volt. Boltról-boltra jártam s gyűjtöttem össze a veszprémi jólelkü kereskedők karácsonyiajándokait a füredi hatvan árvagyerek karácsonyfájára. Nyomomban járt a kocsi, melynek ládájába az adományokat halmoztuk. Valahonnan csak előkerül a Bódi. Belenéz a kocsiládába. Hát; félig üres volt még az. — Kevés az, jó tekintetes uram, annak a sok apró árvának. Adok én is valamit. Avval a Bódi kezdi kihurkolni a kosarát. — Hagyja csak Bódi; nem úgy van az. Maga szegény ember; megérzi az ajándékozást. A kereskedő uraknál egy-egy forintnyi ajándék nem számit. Jó szívvel is adják. Hagyja csak ! • zinte szemrehányólag nézett reám s bizony beleöntötte volna a kosarát a ládába, ha tovább nem parancsolom a kocsit. . . . Hanem aztat persze nem tudták azok a berhidai istentelen gyilkosok. Nemesszivüségét azonban már másnap Aste kipótolta. A veszprémi asztaltársaságok pénzén vagy 64 gyereket ruházott fel karácsonyra a kiküldött bizottság s az igy felöltöztetett gyerek-hadat bemutatták az asztaltársaságokban. Mikor az örvendő gyerekeket a Bódi úgy együtt látná, kapja a kosarát s elkezdi osztogatni közöttük a sok ezukrot, déligyü- mölcsöt stb. Alig maradt valami a kosarában. Hanem vele volt az Isten. Látta a Bódi jó szivét. Akkor éjjel olyan szerencséje lett szegénynek, hogy másnap akár három kosarat tölthetett volna meg. mérési jog hasznosítása végett ok vetetlenül szükséges. Az italmérési jogoknál a kártalanítás alapját rendszerint’maga a jog után az 1882-ik évi január 1-től 1886-ik évi deczember 31-éig adó alá vont összes jövedelemnek egy ötödé képezi, melyből azonban 15 százalék kezelési költség fejében mindig levo- natik. Az ekként megállapított tiszta kárpótlási alapnak hússzoros összege képezi a kártalanítás teljes összegét. Attól csak akkor lehet eltérés, midőn az adókivetés elleni fellebbezések 1886. deczember 31-ike előtt beadattak, de elintézést később nyertek, mert az esetben a feleb- bezés folytán megállapított adó jövedelem vétetik figyelembe. Ha a jogosultbérszerzödéssel igazolja azt, hogy az 1882. évi január 1-től 1886. évi deczember 31-ig terjedő idő alatt az italmérési jog haszna után a jövedelmi, illetve tőke- kamat- és járadékadót a bérlő köteles fizetni, akkor a bérlő által fizetett adó összege a kártalanítás alapjául szolgáló összes jövedelemhez adandó. Ha pedig az adó összegében az italmérés hasznosítására szolgáló ingatlanok, esetleg más regále utáni adó is bent foglaltatik, akkor mindenekelőtt az állapítandó meg, hogy az adóból, illetőleg az annak alapjául szolgáló jövedelemből mennyi esik magára a italmérési jogra. Ha az elkülönítés azért nem állapítható meg, mert az ingatlanoknak az adó alapjául szolgáló hasznát meghatározni nem lehet, akkor a kártalanítás összegéből először levonandó a szolgált ingatlanoknak törvényszerű legkisebb értéke s az e levonás után feuma- radó összeg képezi a kártalanítás teljes összegét. A fentebbi szabályok alól kivételnek a jogosult kérelmére csak az esetben van helye: 1. ha a jogosult bebizonyítja, hogy az italmérési jogot a) közbiztossági tekintetből kiadott hatósági intézkedés folytán, vagy pedig b) egyes nyilvánvalóan téves oly hatósági intézkedés folytán, mely ellen jogorvoslattal nem élhetett, nem jövedelmeztethette úgy, amint azt fennálló törvényeink értelmében különben jövedelmeztethette volna; 2., ha az 1886. év végéig az italmérési jog rendezése hatósági jogerejü határozattal befejeztetett, vagy legalább a rendezés iránti eljárás megkezdetett és a jogosult akár az italmérési jognak, akár az italmérési adó beszedési jogának bárom évre való bérbevétele által, vagy ez iránt biztosítékot nyújt aziránt, hogy a kártalanítási összegnek megfelelő jövedelem be fog folyni. 3., ha valamely törvényhatósági joggal felruházott város hivatalosan felülvizsgált zárszámadással igazolja, hogy az 1882-ik évi január 1-től 1886. évi deczember 31-ig terjedő időben az italmérési jogból több hasznot húzott, mint amennyi adóalapul felvétetett s akár az italmérési jognak, akár az .... De hát erről se tudtak azon a berhidai véres búcsún. Most már nincs szüksége semmi szerencsére. Ott, ahol ö van, ott már nincs se nyereség se veszteség. Ott már nem gilt a lutri, se paár, se umpaár; se százon alul, se százon fölül. Ott csak egy sor nyer a — 13-as. A halál numerája. A Bódi meleg szive fölött pedig fuj- dogál a hideg őszi szél. ... A jó felesége otthon nyomorog szegény leányaival s amikor már sehol se kap segedelmet és elutasítja ajtaja elől a közöny s a könyörtelenség — akkor eljön ebbe a kicsi újságíródéba s elsírja az ő végtelen nyomora hangos sirámát. De hát mi se segíthetünk a szegény asszonyon. Nem tehetjük pénzzé szivünk részvevő dobogását. Istent szolgál, ki az ily nyomort enyhíti, az ily könnyeket letörli. Aki a meggyilkolt ember sinlődő árváit szivére veszi . . . Olvasói e soroknak, ha tehetitek — segítsétek őket. Hogy majdan Isten az is véletek legyeu „Veszprémi Független Hírlap*
