Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-09-15 / 38. szám
Veszprém, 1888. Nyolczadik évfolyam, 38. sz. Szombat, szeptember 15. MEGYEI- S HELYI EIlDEKü, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .........................6 frt — kr. Fé lévre.............................3 frt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. IL/£eg: jelen. rr2.I2e.d-en szomn-Toa/ton.. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. —— HIEDETÉSEK ÉS ITYILTTEEEK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A viz-fejü törpéről. Veszprém, szeptember 15. Csendben, suttyomban s úgy kedélyességben tárgyalta le tegnapelőtt a városi képviseleti közgyűlés a város jövő évi budget-ét, mintha csak a itnurvagödrök bérbeadásáról vagy a gubacstermés liczitácziójáról lett volna a szó. Alig volt a teremben vagy 20 — 30 városi képviselő. A legnagyobb rész későn, vagy egyátalán nem lett meghívás erre a vitális érdekű közgyűlésre, melynek publikussá tételéről annyira sem gondoskodott a tanács, meg a polgármester, hogy megtartása napját és tárgysorozatát a helyi lapok irodáival közölték volna. Ilyen indo- lentiát az azelőtti polgármester soha sem tanúsított a közönséggel szemben. Csakis igy történik aztán, hogy a pótadóteher évről-évre a legszebb csendben s örvendetesen megszaporodik. Ma már az állami adónak 37 százalékát fizeti pótadóteherkint ez a szegény ülő pol gárság. Akkora perczent ez, mely becsületére válnék egy gázvilágitásos, aszfaltos, 4 — 5 különböző vasútvonaltól élénkített nagy szabadkirályi városnak : Nagyváradnak, Miskolcznak, Deb- reczennek. Pedig a szegény, alig 13 ezer lakosságú, sorvadóbeteg Veszprém város semmiben sem hasonlít e gazdag városokhoz. Hanem hivatalos apparátus dolgában siet túltenni rajtuk. Ami abból a bölcs felfogásból indul ki, hogy akinek Veszprémben rosszul megy a mestersége, vagy megunta, vagy szégyenli a tisztes iparosmunkát, s ha csak valahogy letudja karmolni a nevét — beáll a városhoz „gyönge ténsúr“-nak. Van is ott akkora sereg hivatalnok (aki mind iparos s lehetne ma is), hogy az csupa csuda. A vármegyét, mely Isten jóvoltából 184 községet, 5 várost s 302 ezer lelket számlál: nem adminisztrálják aránylag akkora sereg hivatalnokkal, irnoknéppel, mint a várost. A numerusok argumentálnak a legnyomósabban. Az egész vármegy e, az alispántól kezdve, összes j szolgabiráival, orvosaival, fő- és al- | jegyzői, pénztárosai, könyvvivőivel, j levéltáros és segédhivatalaival stb. stb., j számtalan mellékszemélyzetével együtt: kerül évenkint 73 ezer forintba. És Veszprém váró s, ez a vérszegény apró iparosváros, nyomorgó 13 ezer emberével kerül évenkint 53 ezer pengő forintba! Ha ez arány, ha ebben rátió van — akkor nincs természetellenesség a földön. Csak a német fatalizmus indokolja: „Nur nobel zu Grund’ gehn!“ S a földhözvágott zsidógyerek fenséges ambitiója: „Slajmi, mach dich grojsz i« Ha megért a gyümölcs, leesik a fáról. A polgárság türelmének régen érő gyümölcsé is leesőfélben van. Vagy azt fogja látni, bogy a városi tanács lelkiismeretre ébred s jövedelmi források teremtésével egyidejűleg a kiadásokat a minimumra leszállítja — könyitvén igy a lavinaszerűig növekedő adóterheken, vagy fel virradunk arra a napra, amikor a nagyközséggé visszaalakulás mozgalmát egy-két nap alatt végrehajtják oly tényezőink, akiket azontúl is, mint most — megsüt egelni tartozik az egész tanács. Ezt a torz-szülött adminisztrátiót, mely úgy néz ki, mint a véznatestü törpe gyerek, akinek óriási töksi-viz- feje van, valahára meg kell gyógyítani. József fóherczeg Devecserben. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Devecser, szept. 14. A Devecserben öszpontositott 81. honv. gyalog-dandár feletti szemlét e hó 10-én tartotta meg József fóher- czeg ő fensége. Előtte való nap d. u. 1 órakor érkezett meg a Veszprém felől jövő vonattal Graef Ede táborszernagy, Henneberg altábornagy, br. Nyáry tábornok, ő fensége udvarmestere és Jelentsik tábornok honv. kér. parancsnok kíséretében. Az indóháznál Devecser és vidékének nagyszámú intelligens közönsége fogadta s a járási hatóság képviseletében Noszlopy Viktor főszolgabíró üdvözölte. D 'szes fogatok hosszú sora kisérte be ő fenségét Eszterházy Ferencz gróf lakába, kinek vendége volt. Este Devecser közönsége fáklyásmenetet rendezett ő fensége tiszteletére, mely alkalommal a közönség nevében Győrffy Géza ügyvéd mondta az alábbi gyönyörű üdvözlő beszédet, mire ő fensége melegen köszönte meg a tüntető megtiszteltetést. Császári és királyi Fenség! ' Hódoló tisztelettel jelenünk meg Fenséged magas színe előtt, hogy e lobogó fáklyák világánál, a fejünk felett boltozó ég milliárd csillagainak fényénél tegyünk tanúbizonyságot azon érzelemről, melytől szivünk túlárad, azon örömről, mely bennünket azáltal ért, hogy Fenségedet szerény kis városunk falai között üdvözölhetjük. Megváltjuk lázas izgatottság fogta el kebleinket mióta nyilvánvalóvá lett cs. és kir. Fenségednek idejövetele, óhajtva vágyunk szinről-szinre látni azt, kit a bir — e haza határán belül rég szárnyára vett, és szárnyán hord, a ki bárhová lép, mindenütt lelkesedést támaszt. Örömtől kigyuladt annak legbiztosabb jele miszerint lelkesedésünk nem mesterkélt, de szivből jön és szívhez van intézve. Nem hasonló azon érzelemhez, melylvel a hajdan a méltóságáról megfelejtkezett római nép — „panem et circenses“-t kiabálva a Caesarok diadalszekere elé voté magát, ami érzelmünk, örömeink, lelkesedésünk, önzetlen egyszerű és öntudatos. Tudjuk, hogy mi nem vagyunk képesek Fenségedet elég méltóan, fényesen fogadni, de egyről biztosíthatni Fenségedet, hogy ragaszkodásban, igaz őszinte szeretetben Fenséged iránt bennünket senki soha és felül nem múl. Császári és királyi Fenség! Egy hires iró monda, hogy minél magasabb és fényesebb a polcz, melyre a végzet juttatja az embert, annál fagyosabb a lég. mely körülveszi, miként a magas begyek csúcsai távolról nézve felségesen csillognak és fényözönben úsznak, amint közel jutunk e csúcsokhoz, csak jeget és hideget találunk. Senki —mint Fenséged fényesen megnem czáfolja e mondást, azon magas polczon. melyet Fenséged elfoglal, nem hideget, nem jeget találunk, honnan a haza- és emberszeretet örök napja ég és szakadatlan löveli jótékony meleg sugarait e hazára, e népre. Ha csak mint egyszerű polgárát e hazának tisztelhetnénk Fenségedet körünkben — akkor sem tagadhatnánk meg az elismerés koszorúját, azon magasztos tényéktől, melyek Fenséged magán és családi életét ékesítik — és örömünk azáltal csak fokozódik, hogy Császári és királyi Fenségednek — mint felséges — uralkodó házunk egyik tagját, díszét, továbbá mint honvódhadaeregünk főparancsnokát tisztelhetjük és róhatjuk le igaz szivünknek adóját. Nem tagadjuk, hiába is tagadnék, hogy a magyar honvédség, mely a monarchia véderejének egyik kiegészítő részét képezi ez a honvédség, ami szivünkhöz vau nőve elválaszthatlanul, élénk figyelemmel kisérjük fejlődését, kiképeztetését, mely körül Fenséged sem kiméi sem időt sem fáradságot s hisszük is, hogy ha eljön a nagy nap, ez utolsó nagy próba, a mikor „lelkesedve zengenek a harczok csalogányai a trombiták“ ez a honvédség a hozzá kötött várakozásnak dicsőséggel megfelel a ez leend Fenséged fáradozásának lennagyobb dicsősége és jutalma, a nemzetnek pedig legnagyobb büszkesége. Azt mondják a társadalom bölcselői, hogy századunk, korunk, mely csak a nagy nemzeti ál- lamalakulásoknak kedvez, a kis nemzetek nem sokat számíthatnak, azok ideje, kora lejárt elmúlt. Igaz, változott az idő s elmúlt azon kora nemzetünknek, melyről genialis költőnk azt mondja: „Oh nagy volt hajdan a magyar, nagy volt hatalma, birtoka, magyar tenger vizébe hulla el szállt, kelet, dél hulló csillaga.“ Mi azt hisszük e nemzet világtörténeti missióját nem fejezte még be s a nagy döntésnél számot tevő tényező leszen, de ha bármikép volna is sorsa a végzet által kijelölve, szabadságáról. állami létéről, nyelvéről egy szóval fajának életéről lemondani nem fog. Alakulhatna e helyen egy nagyobb állam, műveltebb, gazdagabb, de ez magyar nem lenne többé. Nemzeti egyedisé- ségünknek fentartása legfőbb törekvésünk a szup- rema lex, melynek minden mást alárendelünk, ezen tudat teszi a polgárt lehetővé, hogy néma megadással viseli a terheket, melyek mindinkább reá halmozódnak, a nemzet fenmaradásának eszméje hevíti a magyar katonát — a honvédet, aki Fenséged bölcs és lelkiismeretes vezetése alatt lelkesülve megy a csaták dúló tüzébe, tudva azt, hogy az egyénnek az összességért, az egyesnek a nemzetért, mint magasabb fogalomért fel kell áldozni szükség esetén magát. Érzi, tudja az a magyar honvéd, az a magyar katona, hogy kihulló piros vérét nem issza föl a földnek pora, hanem attól a nemzeti lét fája megizmosul s a szabadságnak uj és dús tenyészete támad. De nem folytatom tovább. Talán már is visszaéltem Fenséged magas türelmével. Midőn e város, e vidék és az itt tisztelgő közönséget Fenséged legmagasabb kegyeibe ajánlanám óhajtomi, óhajtjuk, hogy áldás, szerencse és dicsőség kisérje Fenségedet jártában, keltében, — óhajtjuk, hogy úgy a nagyok, valamint a kicsinyek sorsát egyaránt intéző hatalom — mit gondviselésnek nevezünk — őrködjék Fenséged drága élete és B’enséges családja boldogsága felett, óhajtjuk, hogy a magyarok Istene — kinek hatalmában nincs okunk kételkedni, mivel e nemzetet egy ezer év viharai között megőrizte — hogy a magyarok Istene Császári és királyi Fenségedet a fényes trón és Magyarország dicsőségére, javára sokáig, sokáig éltesse. Másnap d. e. 9 órakar tartá meg szemléjét a honvéd-csapatok felett. Amidőn is a dandár harczczászata vitetett keresztül. Feltételezve volt, hogy egy nagyobb csapat Sümegről Devecser irár nyában halad s hasonlólag egy danr dárt küld elővédül. A két elővéd Káptalanfától délre az úgynevezett Sárosfőnél találkozik s nyomban megjr kezdi a támadást egymás ellem , Egy órai heves küzdelem u,táp a Sümeg felől előnyomult dandár visszaveretett. O fensége a legnagyobb érdeklődéssel kísérte a fejlődést, k harczalakzatba való átmeneteit s midőn a gyakorlat véget ért, az egész tisztikar előtt fejezte ki elismerő köszönetét. Igen jó volt -- úgymond — a harczalakzat felvétel«, igen jó volt a csapatok magatartása s örömmel jelzi, hogy az ujabben megkívánt feszes menetelés úgy a harczvonal, mint a tartalékcsapatoknál teljesen megvolt. Aznap délután a polgári lövöldében népünnep rendeztetett, melyen ő fensége hosszasabb ideig s úgy látszott szívesen volt jelen. Este pedig az épen itt időző Balogh Árpád színtársulata díszelőadást rendezett az url- lövöldében; elüadatott e „Piros bu- gyelláris.“ Ö fensége két felvonást végig nézett s ismét visszament a népünnepre, hol már ekkor javában folyt a táncz. Lelkes éljenzéssel fogadta az ünneplő közönség ő fensége ujabbi látogatását, ki aztán kedvteléssel jártatta tekintetét a kopogós csárdást tánczoló párokon. Devecserből 11-én reggel folytatta útját ő fensége a Pécsett összpontosított honvéd-csapatok megszemlélése czéljából. Fenyvessy Ferencz beszámolója. i (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Ugod, szept. 12, A megyénkbe!! ugodkerületi mérsékelt ellenzéki képviselő Fenyvessy a napokban beszámoló beszédet tartott Ugodban. a beszámoló beszéd, mely na>gy tetszéssel fogadtatott, igy hangzik: A beszámoló megyebeli képviselő mély sajnálattal látja Magyarországnak még mindig sok reformot váró helyzetét, szemben az elöi-ehaladt külfölddel. S főleg épen a köz- igazgatási és igazságügy az, melynél szégyeni- töleg elmaradtunk. Éppen azért csak sajnálattal vehette tudomásul, hogy a királyi háznak egyik nálunk oly méltán kedvelt fenséges tagja, egy közeli jubileum alkalmával, a Tisza-korinányt éppen a miatt dicsérte meg, hogy hosszú kormányzata alatt a közigaz. SZÜLŐFÖLDEMEN. Szeretteii én te görbe ország, Te hegy, te völgy, te zöld berek!' A kis folyót, a kis virágot, Amellyel a hab elcseveg. Szeretlek én, mikor a nyárnak . Virágpalástja rád bond, S szeretlek ért, mikor fölötted A tél haragja zúg vadul. Szeretlek én• örömben, búban, Korty- és mosolyban egyaránt, Szeretlek, mint szerettem egykor Szivem hevével a leányt ! A hajnalon s az este árnyán, A hegytetőn, a völgy ölén, Szivem dobogja álmodással: Szülőhazám szeretlek én! Szeretlek én kicsiny lakocskák, Te roskadó ház, nádfödél, Ahol eresz alatt a fecske Szelíd pár jóival dalra kél; Ahol először láttam én meg Napodat ég, porod világ, Ahol anyáim dalolt fölöttem, Hol rám hajolt a rózsaág! Szerettek én te görbe utcza S te tó, amott a hegy mögött, Hová, — ha jött a tél fagyával A gyermek oly vígan szökött! Szerettek én! .. . de merre vagytok Ti jó fiuk, vig czimborák! ■ .. Akik a hóg oly ó-csatákon I*« Á n 4- /7í rtfi/í/lM M1 Orifl'fí. l-Al- ? t Szeretlek én ti árnyas kertek, Hol eltolték sok jó napot; Ahol kezem hajh rózsabimbót S ajkam később csókot lopott! Ahol örökhiiséget esküdt Egykor sok szőke s barna lány, S kaczagva folyt a Séthnek árja: „Bolió az ifjú mind a hány!“ Szeretlek én te ősi vár, hol A múzsák rudja járt reánk; Vén iskola, amelyben egykor Bölcsen, de gyakran koplalóink! Kik egykoron padod faragtóik, Hajh szerteszét van mind a hány! Pogány egyik s pap lett a másik, Úri magam meg im czigány ! . .. Szeretlek én te ősi, szép dóm, Te büszke bolt, hol fény ragyog! Ti szent falak, ahol mosolygnak Iieánk az égi angyalok! Ahol föléin boritói hajdan Egy jó pap a kereszt-vizet, S nagy Istenem neked ajánld, Kegyedbe e szegény szivet ! . . . A temetőt akóczolc árnyán, () azt is úgy szeretem én! Sokan Vagyunk, neiiéz az élet, Jó lesz pihenni majd ölén ! . . . A honi föld alatt tudom vár Immár reóim egy-két fin, Kiknek hantján törött kereszt van S rajt sem virág, se’ koszorú! ... (Veszprém, 1888. máj. 15.) MAGYAR GYULA. á munka.*' — Drámai IsSTtemény'foől. — Irta: SZÁVAY GYULA. Péter a tisztességes munka képviselője és Pál idegen petrolőr eszmeharcza képezi a költemény tárgyát. Az itt mutatványkép közölt részlet a mü befejezése. Péter: Nagy eszméiddel tisztában vsgyok, Köszönöm, hogy ily jól megmagyaráztad! Elvesszük a más vagyonát s felosztjuk ! Ki szépen át nem adja, agyonütjük ! És hol tanultad, mondd csak e nagy eszmét? Pál: Jó társaságban. Okos emberek közt. És tudományos könyvek levelén. Péter: Kár volt e levelek között kutatnod,, Nálunk ilyen eszmékre megtanít Erdős hakonyban minden falevél. Egyébb nem is kell hozzá, mint merészség, Jó társaság és még jobb karabély! Meggyilkolod az utast és kirablod, Téged felkötnek, egyitek sem él: S igy kész az egyenlőség köztetek. Egyenlőség! Te Isten-rokon eszme, íme, mivé nem aljasit az ember?! Egyenlőségért küzd tehát a rabló, Miként testvériségért tán a kéjencz S szabadságért a börtön szökevénye? Pál: Ne legyen gazdag, sem szegény a földön. Egyenlittessék ki minden különbség. Egyik se legyen különb, mint a másik! *) A győri kath. legényegylet jubileumi szin- előadásán előadták az egylet tagjai: Ditrich József _ikhamuc:4X-iutal,..- . Péter: A legmagasztosb isteni fogalmak Bemártva a föld anyagi sárába! Bűnben sántító alantas eszével Nem szárnyalhatván a nemes-magasba, ügy magyarázza az eszmét ez itt Hogy elpusztítva az élő világot Teremt helyette egyenlő — romot! Vagyon, tekintély, a törvény, a múlt, Az ész, a szellem ő előtte semmi. Az ember — ember; mindenik legyen Egyforma, mint a sivatag homokja. Egy becsülésben részesüljenek A haza vértanúi s árulói ? A szentek miként a gonosztevők, A világképzö szellemóriások És a csapszékek hitvány söpredéke? S ne legyen különb egyik, mint a másik ?! Te, nagyvilágunk nyomorult paránya, Ki apostolnak képzeled magad, Beteg agyadnak tekervénye közt Az őrjöngésnek férgét hordozod, Azt növeled fel eszme-óriássá Képzeletednek lázas álmain! Mintha valaki azt tűzné ki czélul, Hogy a világ hegylánczait lebontja, És minden sziklaériásnak a kövét Darabonkint majd porszemekre zúzza, Betemeti a tengert, a folyót, A völgyet és minden mélyedést, Hogy a föld színe egyenlő legyen És egy anyaggal teljes mindenütt; — S hitvány csákáuynyal ütni kezdené A Hy maláj a sziklaoldalát, Meg nem gondolván őrültsége közt, Hogy évezredek óta milliók Bányászszák már a hegyek kőszivét És annyi munkának látszatja — semmi! Meg nem gondolja őrültsége közt, Hogy ui medret kér a folyó, a tenger S a sziklaporral kiegyenlített Földfelületnek sivár Szaharája Nem szül, nem táplál földi életet! így akarod kiegyenlíteni Te is az élet különbségeit, Az egyenlőség nagy eszmzje más. Mikor az ember titkon érzi, tudja, Hogy Isten-adta tehetségivei Kötelességet elvégezte mind, És önérzete azt súgja szivének, Hogy ép oly méltó az ember-i névre, Mint a kerek világon bár ki más: E boldog érzés tanítja arra hősét, Hogy emberek közt mi az egyenlőség! Pál: (Félre:) Ezzel a vasfejüvei nem bírok. (Fenn:) Beléd verték e balfogalmakat. Eléd szabták hogy tudnod mit szabad. Megparancsolták, hogy mi lelkesítsen! Szivednek rostjaiban semmi tűz. Mint lenne a földben lassú korhadással Szenesednek a turfarostok át: Lelked tüze is inkább korhadás, Melynek vékonyka melegénél Épen csak hogy meg nem fagy agyvelőd! Péter: Az ész világát s a szív melegét A halhatatlan lélek tüze adja. Boldog, kinek e meleg és e fény ' Pazarul jut ki s összhangzatosan. De szerencsétlen, kit fellobbanó Lidórczfény csábit kétes ingoványra, S ki csendben szikrázó zsarátnokát Emésztő lángra szitja botorul, Hogy hiúságát melengesse azzal. Ne gúnyold ki a föld ős-melegét, TÁE.CZA.
