Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-09-15 / 38. szám

Veszprém, 1888, . „Veszprémi Független Hírlap44 Szombat, szeptember 15. gatást es igazságügyi magasra emelte, pedig országvilág tudja, s maguk a kormánypártiak is elismerik, hogy a jelenlegi kormány az államéletnek éppen e két ágában érezhetőleg a legkevesebbet tett. Közigazgatásunk ma sem fejezi ki az allameszme fenségét, s az állami akarat pár­tatlanságát A kormánypárt túlnyomó része e tekintetben a mérsékelt ellenzékkel tart, mely nyíltan követeli évek óta az állami közigazgatás reformját. De mikor szavazásra kerül a dolog, nem a kormány hajlik meg a párt többségének akarata előtt, de a többség adja be a derekát és ejti el akara­tét a vele játékként paczkázó kormány előtt, mely hogy mily kevés figyelmet fordít éppen ezen kérdésekre, legjobban bizonyltja azon tény, hogy a belügyi tárczát még ma is csak ideiglenesen vezeti egy nem szakminiszter ! A mérsékelt ellenzék továbbra is sürgetni fogja a közigaztási bíráskodás behozatalát és a tisztviselők jogviszonyainak szabályozá­sát, mint egy európai közigazgatási szerve­zet létesítését. Igazságügyünk, biráink nyomorult fize­téséről és a bírói szervezetnek, az alaki igazságszolgáltatásnak, a büntető és peres eljárás szabályozásának hiányáról beszél. Az ország közgazdászati érdekei, a föld­művelés, ipar és kereskedelem fejlődése és főleg a hitelügy organizácziojának törvény­hozási, s közigazgatási feltételei még ma sem valósittattak meg a 13 éves kormány által, bár el kell ismernünk, hogy újabb időben a múlthoz képest tetemes javulás észlelhető. A költségvetési tételek reálisak és a törekvés egy egy rendszeresebb pénzügyi politikát inaugurálni kormányunknál kétség­telen. De szóló azt hiszi, hogy az államélet minden terén nem alkalmazott szigorú taka­rékosság és a nemzet lekötött jövedelmi /órásainak felszabadítása nélkül közgazdasá­gunkat egységesebb alapokra fektetni, agazda- sági egyoldalúságot megszüntetni, a nemzet ragyonosodását és ez által az államterhek könnyebb elviselését elérni nehezen lehetséges. Szóló szerint, ha az államszükséglet paran­csolja, a petroleum és gyufaadót inkább tar­taná elviselhetőnek sok más kétes értékű kísérleteknél. Roppant fontossággal bir e tekintetben a regale megváltása, melyet ha a kormány a igazság és méltányosság szerint fog ren­dezni, megérdemli az egész ország osztatlan köszönetét. De úgy mint azt most tervezi, egyetlen független orsz. képviselő sem szavazhatja azt meg. Nagy elismerés illeti közlekedési mi­nisztert ki bár a vaskapu szabályzását jobb időkre hagyhatta volna, de kinek erélye és szorgalma az ellenzék előtt is elismerésre méltó. A hadügyi kiadások óriások ugyan de nem hiszi szóló, hogy lenne magyar ember, ki azokat a mai helyzetben meg ne szavazná. Egy erős és nagy hadsereg az, mely egyedül, imponál és biztosítja a hazában élők exiszten- cziáját. De szóló meg nem állhatja, hogy mint népképviselő, ne a legerősebb kárhoztatás hangján szóljon olyan jelenségek felett, mint a minőket minap Gráczban a katonaság ré­széről tapasztaltunk. Hova lesz a hadsereg méltósága, ha komoly tisztek könnyüvérü studentek példájára nevetséges demonstráczi- ókban lelik örömüket?! iA hadseregben a legfelsőbb a parancs lehet csak irányadó, és tőle a politikának, vagy éppen a demonstrá- cziónak mindig távol kell állania. Csak egy ilyen hedsereg érdemli meg a nemzet azon áldozatkészségét, melyet csak nemrég is a delegáczióban oly egyértelmüleg tanúsított. E delegáczionális ülést mindig büszke­séggel fogja emlegetni mérsékelt elenzék, mert itt vezére, gróf Apponyi Albert dominált, kinek úgy közjogi aggodalmaismint külügyi nézeteit az egész delegáczió pártkülönbség nélkül magáévá tette. E tény adott tápot azon mendemondának hogy fúzió készül a kormánypárt és a mér­sékelt ellenzék közt. Apponyi megfelelt e hirre alaposan, ehhez nincs is mit hozzá tenni. De szóló azon nézetét el nem hallgathatja, hogy mentői válságosabbak lesznek az idők, mentül inkább fogja a kormány és az ország érezni, hogy az 1867-iki kiegyezés alapján álló vezérférfiak közvetlen részvételét az ál­lam kormányzatában tovább már nem nélkü­lözheti: eljön az idő, mikor a mérsékelt ellenzék programját, az állami közigazgatást, s ennek reformjait, nemzet lekötött jövedelmi forrásainak felszabaditását a társadalom min­den rétegében elharapódzott korrupczió kiir­tását, minden vallás törvényileg biztosított jogai és érdekeinek teljes és feltétlen tiszte­letben tartását a kultúrának közoktatásnak a hazai szükségletnek megfelelő kifejleszté­sét, egy jobb igazságügy követelését, a magyar állam kiépítését, a nemzeti erő fokozásának ezzköüeit—a mai kormánypárt független tagjaival együt érvényre fogja emelni! Nemzeti létünket biztositó hazai köz­művelődésünk terén nagy veszteségnek tartja Trefort halálát. Az idő elkövetkezett,hogy a pénzügyek miatt beállott stagnálást a — reform munkálkodás váltsa fel. Rossz poli- azt hinni, hogy csak pénzzel lehet a közmű­velődést előmozditani. Szóló tagja az orsz. köz- oktatásügyi bizottságnak, s mint ilyen meg­rovásul említi fel, hogy e bizottság elé a kultuskormány soha semmiféle jelentést az ország közoktatási állapotáról nem terjeszt elő. Az egyetemi szakoktatás terén botránya állapotok vannak, a képzőművészetirántiskolá- ink érzéketlenek, pedig ez a valódi nevelési eszköz, mely nemesíti az Ízlést, szabályozza, tisztítja a fantáziát és mellette erkölcsi miszszióyal bir. S mind ez pénz nélkül is reformálható, csak ahhoz értő szakférfit kell a megüresedett fontos miniszteri székbe ül­tetni. A jövő minisztertől elvárja ez ország továbbá, hogy mig egyrészről az állam tekin­télyéből senkivel szembn egy jött át sem en­ged, de oly czéltalan és haszontalan veszekedést sem fog többé a nyilvánosság előtt inszcze- nirozni, mint ezt legközelebb a herczegpri- mással tette. Helytelennek tartja szóló, hogy kultuszminisztérium a boldogult miniszter betegségét használta fel az ily felesleges és senkitől nem kívánt vállásegyenetlenségekre. Jó lesz, ha a kultuszminisztériumban elolvas­sák a bécsi „Neue Freie Presse“-t, melyet sem magyarságáról, sem a prímás iránt rokon- szenvéről nem lehet gyanúsítani, mely mégis egyik vezérczikkében szerencsésnek nevezi a kormány, és az országot, hogy egy Sirnor ül a primási széken, ki nyíltan és büszkén hir­deti a magyar állam fensősége't, melylyel nem ellentétben, de ellenkezőleg azt előmozdítva és emlismvere akar és fog tovább is haladni. Yeszprém vármegye köagyiilése. Meghívó. Hivatalos tisztelettel megkérem a t. törvényhatósági bizottság és az ál­landó választmány tagjait, hogy az 1888 évi octóber hó 1-én és a követ­kező napokon tartandó törvényhatósági rendes közgyűlésen, ezt megelőzőleg folyó évi szeptemberhó 28-án d. e. 9 órakor és délután 3 órakor, úgy 29-én délután 3 órakor, valamint 30-án d. e. 9 órakor és a szükséghez képest ugyanazon nap d. u. 3 órakor tartandó állandó választmányi üléseken megje­lenni szíveskedjenek. Veszprém, 1888 évi szeptemberhó 13-áu. Az alispán szabadságon: Kolozsváry József, m. főjegyző. Tárgysorozat. 1. Alispáni jelentés. 2. Persaits Kristóf elhalálozása folytán üresedésbe jött devecseri szolgabirói állásnak választás utján leendő betöltése. 3. A m. kir. belügyminisztériumnak 53888 sz. a kiadott tüzrendészeti rendelete és a vármegye alispánjának erre vonatkozó előterjesztése. 4. A m. kir. Belügyminiszternek a nyug- dij szabájzatra vonatkozó intézvénye. 5. Veszprém varmegye 1889 évi költség- vetési előirányzata. 6. A vármegyének területén felállittatni tervezett földmives iskola ügyének tárgyalása s ezzel kapcsolatban Papa város képviselő testületének a földmives iskolaügyében hozott határozata. 7. A nyitravölgyi gazdasági egyesületnek a gőzcséplés szabályozására vonatkozó átirata. 8. Pozsony város közönségének a közigazgatási bírósagok létesítése iránt a képviselőházhoz intézett felirata. 9. Barsvármegye közönségének a köz­ségek idegen hangzású neveinek meg­változtatása tárgyában hozott határozata. 10. A verseczi segélyző-bizottságnak átirata, melyben az ottani károsultak részére segélyt kér. 11. Kolozsvánnegyének — az elhara­pódzott vadházasságuk megakadályozása tárgyában — a vallás- és közoktatásügyi in. kir. minisztériumhoz intézett felirata. 12. Szőke Ignácz m. föpénztárnoknak tiszti óvadékának letétele tárgyában beadott kérvénye. 13. Ozv. Dallosnénak kérvénye, mely­lyel 600 frt kölcsönnek Vaszar község által néhai férjétől történt felvételét utólagosan jóváhagyni kéri. 14. B.-M.-Szombathely községnek azon határozata, melylyel magát a község által kiirtott és még be nem fásitott facsoportok befásitásának kötelezettsége alól felmenté­sét kéri. 15. Séta József és társainak a községi vagyon kezelése tárgyában emelt panaszuk. 16. Pápa-Teszér község határában levő „Zsörki“ szőllőhegyre vonatkozó szabályren­delet. 17- A somlyó-vásárhelyi bíró válasz­tás ellen beadott fölebbezés. 18 A m. számvevőségnek előterjesztése Androvies Imre utbiztosnak a buda-gráczi államut Veszprém megye szakaszára történt fedanyag szállítás alkalmából felmerült költ­ségeire vonatkozólag. 19. Vörös Gábor 1848/., övi honvédnek kérvénye, melyben segélyért folyamodik. 20. Czumpf Lajos volt tanító özvegyének nyugdíjügye. 21. A n.-szalóki kavicstelep megszerzése tárgyában kötött adásv. szerződés. 22. Nyárád községnek jelentése a tulaj­donát képezett és eladott ház vételárának felhasználásáról. 23. Koncz Ferencz p.-teszéri lakossal kötött kavics bérleti szerződés. 24. A m.-árvaszéknek a b.-m.-szt.-lászlói árvaértékekre vonatkozó előterjesztés. 25. A m. árvaszéknek a tüskevári árva­értékekre vonatkozó előterjesztése. 26. Teri Arnold állatorvos, állatorvosi oklevelének kihirdetése. 27. Veszprém vármegye gyámpénztáráról szerkesztett 1887 évi számadás és mérleg. 28. Csányi Gyula állatorvosi oklevelé­nek kihirdetése. 29. A in. árvaszéknek a padragi árva­értékekre vonatkozó előterjesztése. 30. A m. árvaszéknek a vaszari árva­értékekre vonatkozó előterjesztése. 31. Az enyingi járás útfelügyelő vá­lasztmányának előterjesztése, a járás terüle­tén behajthatatlanná vált küzuiunkaváltság leírása iránt. 32. A vármegye alispánjának előter­jesztése a gr. Festetich Pál tulajdonát képező Ágoston, Ecsi, uj Ecsi, Fekete, Pálmajor, Pin- kocz-puszták térfogatainak megállapítása tár­gyában. Fekete gyémántot termel szivében. Legyen hasonló, azt kívánom én is, Lelkem tüze ehez az ösmeleghez. Ez engem boldogít. Enyhe meleggel Ellátja kis családi tűzhelyem. Lelkünk kertjét beülteti virággal S a virágból, gyümölcsös tettet érlel, Nem gyújt, de szül táplál életet, Ez a szelíd fény, ez a jó meleg, A ti tűzetek vadul lángoló, Éltet perzselő, vagyon romboló, A füstje fotó, fénye elvakitó: Nem szeretetve: ijesztésre tör! A mi tüzűnk nap, mindörökkön égő: A ti tűzetek csak — petroleum! Pál: Családi tűzhely, szeretet, satöbbi ? Nagy gyerekeknek való szóvirágok. Velök kendőzi el magát az érdé k, Melyet szégyelnek a nevén nevezni Az álszemérem törpe nagyjai. Van nekem is családom gyermekem Valahol élnek; hogy hol,nem tudom. Egyébként ez az ö dolguk egészen. Elég az hozzá,hogy van gyermekem ; Betöltöttem emberi hivatásom; A nevelést egész a sorsra bízom. Bölcsebb tanító az, mint te vagy én ! Péter; Téged is ez a bölcs taníthatott, Azért vagy ily szörnyükép kitanulva. Eszméid, ember, oly magasztosak, S az álszemérmet úgy nélkülözik, Hogy szinte nagyon szemérmetlenek. Menj horgoddal és menj csalétkeiddel, Halászni nálunk nincsen zavaros. Pál : Mert jó dolgában gondolkozni lomha. Közöttetek a munkás arra lomha. Hogy nem tud semmit s nincs oly égi szikra Mely felizgatná zsíros koponyáját. Ha a legelső szellemóriást Közétek szülné sorsa végzete: Itt elbutulna és lenne belőle, A két kezére s nem eszére büszke, Kérges kezű, korlátolt mesterember! Péter: Ne bántsd a magyart. Te sehonnai! Saruját sem vagy méltó oldani! Nem rettegsz, hogy e zagyva sok beszéd Rád nehezíti kérges két kezét S nagy haragjából addig nem ereszti ki, Mig vad szived kereg fel nem repeszti ?! Csókold meg azt a tiszta két kezet, Melyet a munka igy megkérgezett! 1 E kéz az, mely fészket rak a családnak, Ez, melyet a szegények áldva áldnak, Ez gyógyít, hol szenvedők sebe vérez, Ez fordul — összetéve — Istenéhez. E kéz, mikor veszélyben van a hon, Ott nyugszik meg a kardmarkolaton; S az ellenségnek ez az ősi kard Vérrel írja fel: „ne bántsd a magyart!“ Isteni szikráról te mersz beszélni, Ki istentagadással kérkedel ? Lelópodzik közénk is az a szikra, Tüzét a munka nem fojthatja el. Sőt itt jut épen térre, diadalra, Itt teremthet a semmiből nagyot, A munkásból világhírű művész lesz, Ha ez fényével leikébe ragyog. Veszély ha tör ránk, lám Eresztevényben Ágyút önt a haregból Gábor Áron, S ágyúból Istent dicsérő harangot, Ha újra béke leng a láthatáron. Kérges kezében gyalut forgat még ma, Holnan már aranvtollat Csepretthy, — S mi őrizzük a tulipános ládát, Melyet a kis Munkácsi feste ki! S mig látom, hogy sorainkból repülnek Fel az egekre tüzes csillagok, Egyszerűségem nyugodt tudatában Érzem, hogy én is oly boldog vagyok, lm számkivetve, önmagát emésztve, Lázas agygyal őrjöng e szörnyeteg, Mig én vidám barátaim körében Jóságtól környezetten élhetek. Találkozunk a tisztes régi körben, „Vidámság, tréfa,“ ott a jelszavunk; A „szeretetet és az egyességet“ Hozzávesszük még s ekként mulatunk „Munkásság — szorgalom“ lelke vezérel A komoly élet dolgos mezején — 8 jelszavainkra végül ünnepélyes Koronát tesz a „vallás és erény.“ Ezek az eszmék lelkesitnek engem; Hagyj meg e boldog egyszerű hitemben S ne káromold a munka szent nevét, Mert meglakol az ki ellene vét! Pál: (Lehorgasztott fővel indul lassan kifelé.) (Magában-.) Le vagyok verve! El, amíg lehet! (Fenn:) És ez utolsó szavad ? Péter: Igen ! S jelszavam az, mig szivem lángja tart, Hogy „Isten áldja a tisztes ipart !“ (Az előkép előfüggönye felgördül.) Második élőkép. 33. Nagy Antal és társainak felebbe- zése Bor-Szörcsök község azon határozata el­len, melylyel több borszörcsöki lakost a tele- pedési díjról alkotott szabályrendelete alap­ján 20-20 írtban marasztalt el. 34 R. t. Veszprém város és Bauer Károly között kötött haszonbéri szerződése. 35. Szilas-Balhás községnek a községi kötelékbe való felvételért szedhető dijakról alkotott szabályrendelet. 36. lígod községet illető bormérési jog tárgyában kötött szerződés. 37. Községi költségvetési előirányzatok. 28. Községi háziszámadások. 39. Községi szegényalap számadások. A Yeszprémmegyei lionvédsegélyzó-egylet pénztárának mérlege 1887-ik éyrol. frt kr. frt kr. Bevétel. Az 1886. évi zárlati-ma­rádvány ......................... 19389 88 Folyó kamatokban . . . 976 60 Elhelyezett tőkékben . . 3H10 Bevétel összege . 24176 48 Kiadás. Kölcsönökre és takarék­pénztári betétekre . . Törlesztett hátralékos ka­3810 — matokban .................... 12 0 58 Segélyezésekre .... Aradi vértanuk mise-ala­664 58 pitványára s vegyesekre 485 42 Kiadás összege . 5080 58 Maradvány . 19095 90 Fedezet. Adóslevelekben .... Takarékpénztári könyvek­17625 15 ben ............................. 12 46 Kamathátralékban . . . 42 67 Készpénzben .................... 18 2 08 Fedezet összesen . 16095 90 Kelt Veszprémben, 1887. decz. 31-én. Keglovics Mátyás, pénztárnok. Általunk megviz■‘gáltatott és jóváhagyatott. Veszprém, 1888. máj. 28. Kovács Imre, alelnök. Kaseacki János, Kovács Ignácz, Farkas Lajos, ; számvizsgálók. 70,888. A honvódsegélyzö-egyletnek 1888. máj. 28-án tartott választmányi ülésében felülvizs­gáltatott s jóváhagyatott. Kasencki János, egyl. főjegyző.] Apróságok az installatió-ünnepról. Nem mindennapi ünnepség volt az a múlt heti. Akkora mozgalom, mint ez volt, nem esett meg ebben a kicsi városban 50 év óta. Hát miután nem fogjuk elfeledni ezt sem 50 esztendeig, feljegyezzük ide a leg­érdekesebb mozzanatokat. * A legelső s legigazabb mozzanat, ter­mészetesen, az volt, mikor az ünnepelt elé kimozdult az indulóházhoz az érdemes tanács menete. Úgy neki igyekeztek a jó urak, hogy fele utón vették észre, hogy a szónokot, a derék polgármestert, otthon feledték. Czurukkoltak aztán persze. Fölragad­ták s vitték lóhalálban Jutásra. Itt meg az a rémhir repül tanácsosi ajkról tanácsosi fülekhez, hogy most meg a polgármester feledte otthon a beszédet. Igaz-e, nem igaz-e? Hanem már ak­korra megvolt a beszéd — a kalap alatt s el mondatott az szépen. * A diszkapuk pompásan festettek; bár arra a gondolatra, hogy zöld balatoni nád­ból még szebbek lettek volna — a derék Androvits is elfeledkezett. No de sebaj. Ott lógtak a diadalívekről a hagyo­mányos veszprémi szitadob-transparentek, miknek mintáit a bándi svábok szokták készíteni, elismerthirü pékmühelyek számára. Ezeket a pohos transparenteket jól el kell tenni. Idővel még kitűnő adóvégrehajtói liczi- tácziós dobokká nőhetik ki magukat. * De mindezen becsülendő erőlködés semmi sem vala tiszteletes Kovács Náczi tiszteletbeli főjegyzőnk szállásmesteri futká- rozásához képest. Elannyira, hogy az installátió előtt egy héttel Somogybán is hirre kél ez a lázas ügybuzgalina s R 0 b 0 z bátyánk Kaposvárról idetelegrafál a mi újságunknak, hogy igaz-e, miszerint már a tűzoltókat az őrtoronyból s a vércsefiókokat a várdomb fészkeiből is kiszállásolták, hogy szállásokat rekviráljanak s hogy jut-e hát neki még hely ? Rögtön megvigasztaltuk egy episztolá­val — de úgy látszik, erősebb volt a gya­núja Kovács barátunk ügybuzgalmában, mert otthon maradt. Igen sikerült jelenet volt az is, mikor a herczegprimás ő emtjával jött be a városba a diszmenet. Akkor szintén a rendezői nagy igye. kezet mellett az töríént, hogy akinek a leg. első kocsin kell vala jönni — az utolsót közt ért be. A megyei alispán volt. Es beteljesült vala rajta a „Nomen et omen- ; igazán Véghelyi volt. * E szomorúságot azonban hatalmasan paralyzálta Hidassy szombathelyi püspök ut bon-mot-ja. Mikor látná fogatából a mellette elha- ladó tűzoltói zenekart s annak főtamburját ott hátul, amint bőszült lelkesedéssel veri 5 czintányérokut s veri a nagy ménküdobot, az „üsd, nem apád!“ elvénél fogva, oda szól a vele együttkocsizó helyi főpapnak. — Ugyan reverendissime, ki az a 3 csillagos ur ott, aki a nagy dobot üti. Táj veterán-kapitány ? — Nem az kérem. Csak kapitánji helynök; a mellett renoinért tánczmester éj városi dísz-rakéttázó! A * A legemlékezetesebb jelenet azonbai kétségkívül az volt, mikor a kivilágítás alatt a7. uj püspök ur sétakocsizást tett 1 városon. A kocsi előtt, bottal kezében, ott rq hant az az ismeretes vörös alak, mely min. den botránynál ott szerepel, lármázva, - kiabálva, -— lökve-taszitva az embereket i helylyel-közzel ordítva: „Jön a püspök Kiáltsák „Élten!“ . . . Ez a hírhedt alak B e n k ő. Akiró a néphumor azt a jóizü verset csinálta: . . . Hol a Benkő ? Itt a Benkő! Üsse meg a lapos menykő ! Más helyütt közrendéi- jár a disz-kocj előtt, de az se szalad és nem ordítoz. It a várost, a jó püspök előtt, az első iutrí dára kompromittálja egy tolakodó embei hogy suszterinaskint üvöltöz a kocsi előtt város tanácsosa. No de hiszen a világlátott püspök u szemében nem lett tisztességtelenebb 1 tanács. Meg fogja ő tudni meg ennek az em bernek a múltját, ha mástól nem, hát bia* nyára attól a veszprémi főpaptól, aki a ban ketten Benkő mellől fölkelt . . . s arra helyre vissza sem ült többé. És azután . . . azért az estért, niegbi csát neki . . . örökre. * A benkett, minden ünnepek koronáj — ez keltette föl a legtöbb izgalmat. Mert hogy többen, „kik arra igén; tarthatnának“ kimaradtak abból. És most minden kimaradott ur kere a gazdáját annak, aki az ő kimarattatisí ban „ludas“ volt. Csakhogy azok a sok rendezők mo az ódiumot mind egymásra tolják. így hát — nagyon okosan — támad párbaj. * Különben ez is volt már, még ped ex abrupto, programmon kívül, a „Korona bankett-én. Az igaz, hogy ez nem annyira pá baj, mint csomó baj volt. Es ez a csomó baj az, amit legjobbi röstelliink, s amiről épen úgy nem irffl többet, mint bizonyos hírhedt erkölcsi sk» dalumról nem. ——------— -- - - ■ ÚJ DONSÁGOK. — A megyés püspök ur ő excl múlt csütörtökön látogatást tett megyeháznál s a polgármesteri hu tálnál. Kíséretében ft. lthédey Gyt titkár ur volt. — Az uj vasútvonalról, mely előző hírlapunkban értesittettünk mely Bicske-Fejérvár-Kaposvár k< létesíti az összeköttetést, azt írja „Somogy“, hogy Somogy megye a 1* nagyobb érdeklődéssel viseltetik szép vállalat iránt s igen nagy ö szeggel fog részvényeket jegyezni, szintén nem kevésbé érdekelt Ve prémmegye bizvást követheti Somo] megye példáját. — Az almádi 5-ös bizottság1 diszesebb ülést tart, melyen a kfls bőn álló regáleváltságra vonatkozó fog intézkedni. Úgy tudjuk, a bizt ság az almádi utczák és utakat jel táblákkal fogja élitni. S igy meg* ténhetik az, hogy Almádinak el1 lesznek meg a feliratai, mint V< prémvarosnak, mely pedig m á r 3 előtt határozott ez ügyben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom