Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-05-28 / 26. szám
e Veszprém, 188T. Hetedik évfolyam. 26. sz. Szombat, május 28. MEGYEI-, S HELYI ÉRDEK Ü, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre............................................6 frt — kr. Félévre....................................................3 frt — kr. Negyedévre............................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. = Előfizetési pénaek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = hirdetések és ntiltterek a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a belyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, jiaponta d. e. 8—12, d. u. 2—7ora. kfliftti ____ Sz erkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“ -könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Verhajvaj-czirkusz Ugodban. Veszprém, május 2 8. Egymásra vesszük a hirt, hogy az ugodi választókerületben megint aféle választási skandalum készül, aminőkhöz a korlátolt elméjű Biró Vincze évek óta szoktatja e kerületet. Ezúttal nem önmaga lép föl képviselőjelöltül, hanem a 48-as elvek köpönyege alatt felléptet egy antiszemitát, Verhovayt. Semmi közünk ahoz, hogy Verhovaynak mi a szándéka ? Miattunk fölléphet akár 50 kerületben, akár magában Veszprémben is. Meglehet, itt is akadna kergefejü bolond, aki rászavazna. Hanem ahoz van közünk, hogy azt a politikai szédelgést, amit a lapjában üz, a mi vármegyénk romlatlan lelkületű 48-as népe közzé csempésztetni nem engedjük. Jóllehet maga Kossuth nem egyszer intett az ellen, hogy az ő elvei az antiszemitizmust határozottan kizárják s igy aki antiszemita, nem lehet Kossuth-párti ember; jóllehet maga a magyarországi központi 48-as Kossuth-párt minden közösséget megtagadott az antiszemitákkal, Verhovayt és társait a 90 tagból álló 48-as függetlenségi pártkör kebeléből kizárta s belépésüket megtiltotta : mindennek daczára bírnak ezek az emberek annyi arczátlansággal,‘ hogy „Kossuth-párti “-aknak, 48-as függetleneknek s emellett antiszemitáknak nevezik magukat. Ezzel a jelszóval járják be a kerületeket. Bolonditják, biztatják, dühítik a népet; hogy igy, meg amúgy verjék ki a zsidót — majd a többi európai állam nemcsak elnézi, még segít is a dicső zsidóverésben. . A zsidó takarodjék, a jószága itt marad. Ez a Programm. Erre harsog a czirkuszi trombita. Hajrá! Azoknak a politikai iparlovagoknak másodrendű kérdés a haza sorsa. A Kossuth- elvek magasztossága eltörpül a zsidógyülölet pompás glóriája mellett. Hanem mert tudják, hogy Kossuth nymbusa nélkül be nem lophatják magukat a nép szivébe — a 48-as elvek köpönyegében járják szédelgő mesterségüket. Hogy az ugodi öreg Biró Vincze nem lát tovább az orránál : azon valóban nincs mit csodálkozni. Az eszejárását ismeri az egész vármegye. Hanem, hogy van okos ember, ki 48-as Kossuth-pártinak tártja magát s mégis orránál fogva hagyja magát vezettetni Verhajvaj s társai által — azt csak Veszprémmegyében lehet látni. Czeglédváros épen tegnap küldötte nagy küldöttségét a budapesti 48-as Kossuth-párt elnökségéhez: Verhovay helyett igazi 48-as Kossutpárti képviselőjelöltet kérendő. Ki is jelölték ott roppant lelkesedés közt Komjáthy t. S most a czegledi fiaskóért Ugodba megy magát regressálui. Isten neki! Lépjen föl, de mutassa meg az igazi képesfelét. Ne mondja, hogy 48-as Kossuth-párti. mert az a tisztességes párt nem fogadja be; hanem mondja meg őszintén, hogy n é p- butitó antiszemita, kinek bliktri a haza sorsa, jövője. S ha igy megválasztják : Ugod népe megérdemli a sorsát. Nem szívesen álltunk szóba Verhajvajékkal s annál kevésbé, hogy a mérsékelt ellenzéket kelle védelembe vennünk. De a népünk iránt elvállalt kötelesség vezetett ebben is. Jó lesz erről gondolkodni Ugod népének. S megmaradni józan, okos, becsületes népnek ! Beszélgetés a szerkesztővel. Ketten vagyunk a redakczióbau. A szerkesztő és én. Pardon, kedves f ö m u n k a t á r s, hogy önről megfeledkezem, de hisz maga is jól tudhatja, hogy nem igen vesszük hasznát önnek, mert hát mi a nagy közönséget őszintén szolgálván, nem igen szoktunk ollózni . . . A szerkesztő ur a lánczos karszékben himbálódzik, s a legnagyobb erővel szívja szivarját, ami legbiztosabb mutatója ama körülménynek, hogy mostan a választási mozgalmakról tart eszmecsarnokában exer- czirozást . . . Ilyenkor meg van az a jó tulajdonsága, hogy se nem ball, se nem lát, érezni meg épen nem akar: csupán gondolkodik. Ezen állapot tart egy negyed óráig, amikor a bizonyos matemorpho- zison keresztül menvén, épen olyan ember lesz, mint más. Én a kerevetre dőlve gondolkodom, de koránt sem a választási dolgokról. Isten mentsen, hogy politikába mártsam a pennámat. Az igaz, hogy olykorolykor én is politizálok, négyszemközt mondva, még pedig a közös ügyekről, ami rendesen boszanko- dással szokott végződni, hogy miért nincs nekem közös ügyem Rotschild — tárczájával! Különben nem vesződöm az ilyen ügyes-bajos dol- dolgokkal, — ha nem nagyon szükséges. Mivel pedig ma még netn szükséges, mert még ráérünk, hát én is szívesebben gondolok vissza a inult héten lefolyt népünnepélyre, mint a jövőben megtartandó népünnepélyre, melyek között az a különbség, hogy mig Ugod, május 25. Az ugodi kerület Fenyvessy-párt bizottságától vettük az alábbi felhiyást: Tisztelt polgártársak ! Közeleg ismét a választás ideje. Kétszer egymás után diadalra vezettük a mi képviselőnket, Fenyvessy Ferenczet. Kétszer győzött a mi zászlónk! Harmadszor is győzni akarunk! Fenyves sy képviselőnk hat éven át hűen megtartotta szavát. Becsületesen képviselt bennünket. A vármegye egy képviselője sem tett többet, mint ő. Nincs egyetlenegy ember az egész kerületben, a ki azt merné mondani, hogy szeretett képviselőnk nem lett volna kész minden perczben igazságos ügyét védeni. Az egész megye, sőt az egész ország ismeri az ő tisztelt nevét. Olvassátok el számos szép beszédjeit, miket az országházban tartott, és meg fogtok győződni róla, hogy a mi régi derék követünkre büszkék lehetünk! Nem is hagyjuk el őt! Hiába okoskodik megint Biró Yincze és hiába járt vele a hírhedt. Verhovay. Hogy miként gondolkozaz elsőn a begy leve folyt, addig a másikon, mint azt a fellegek mutatják, a begy leven kívül vér is fog folyni, még pedig erősen . . . No de akarva —- akaratlanul a politikába esem ... Képzeletem szárnyai nem akarnak visszaszáílni az olyan kedélyesen lefolyt népünnepélyre, oh pedig mennyi varázserő a múltban, mily csábosán bivogatja a lefolyt népünnepély a rakonczátlan emlékezetet ! (?) V.égre beletalálom magamat a helyzetbe s miként a helyzet szignaturája mutatja, már benne is vagyok, midőn egyszerre a szerkesztő kérdő hangon szólít meg: — Min gondolkodik ? — Én kérem? Hát kérem arról gondolkodom, hogy hát tülajdonképen miről is kellene gondolkodnom. Azaz ebben a perczben azt gondoltam, hogy szerkesztő ur nem tudja, hogy én miről gondolkodom. — Térjünk a dologra! — Ha szolgálatára lehetek. — Köszönöm, arra kérném önt, hogy írjon tárczát a múlt héten lefolyt népünnepélyről/ A téma úgy hiszem elég bő anyagot nyújt egy tárczára. — Hisz, ami az anyagot illeti, azt még érteném, de azzal nem vagyok tisztában, hogy eső után minek a köpönyeg. — Ezt meg én nem értem. — Hát kérem azt akarom ezzel mondani, hogy minek untatni a nagy közönséget elmúlt dolgokkal, mikor Írhatnék tárczát a jövőről. Tudja ön, hogy az én lelki szemeim edőtt fellebbenik a titkos 'jövőt boritó fátyol, emlékezhetik rá szerkesztő ur, hogy ehy már egy óra alatt keresztül álmodtam egy hosszú századot, ami magában véle semmi különöset sem rejt, leginkább az lehet különös, hogy — ébren álmodtam. — Ez mind nagyon szép dolog, de a héten erről kell önuek tárczát Írni, punktum! nak róluk, itt közöljük a következő függetlenségi párti országos nevű képviselőknek nyilatkozatait, melyeknek eredeti kéziratai a pápai kir. közjegyző urnái vannak letéve: tat •„ > L Nyilatkozat. Alólirottak ezennel kijelentjük, hogy mi sem Verhovay Gyulát, sem azt, a kit ő képviselőjelöltül ajánl, a mi pártunkhoz, a függetlenségi 48-as párthoz tartozónak el nem ismerjük! Kötelességünknek tartjuk, a szándékos félrevezetés megelőzése czéljából, erről t. választó polgártársainkat tudósítani. Kelt Budapesten, 1887. május 23. Ugrón Gábor. Tors Kálmán. Polónyi Géza. II. Nyilatkozat. Minthogy Verhovay Gyula nem igazi, nem tiszta függetlenségi 48-as, hanem egyúttal antiszemita, — következőleg sem őt, sem az ő jelöltjét Kossuth pártinak el nem ismerjük! Kelt Budapesten, 1887. május 23. Thaly Kálmán, Győry Elek, Enyedy Lukács, és Csávolszky Lajos, az „Egyetértés“ szerkesztője. Most már láthatják t. polgártársaink, hogy kivel van dolguk 1 A madarat tolláról, az embert barátjáról lehet megismerni. Mi megmaradunk régi derék követünk mellett: Nem kell nekünk az idegen, . , Sem melegen, sem hidegen. Mcgyénlcbelit azt követünk, Fenyvessy lesz a követünk! Éljen a haza! A zászlónkkal kétszer győztünk. Sok amit öt jól le főztünk, Harmadszor is újból győzünk, Fenyvessy lesz a követünk! Éljen a haza! Polgártársak! Rajta tehát! Ne hagyjuk a magunk jussát! De kiáltsa szivünk, lelkünk, Fenyvessy lesz a követünk ! Éljen a hazai Éljen Fenyvessy! — Szolgálatára állok, mert valóban kedves kötelességet ró reám szerkesztő ur, midőn e tárcza Írásával megtisztel , . . — Ez is szép, de ha már elfogadta a megírást, mit fog Írni, ha szabad kérdeni ?! — Hát tárczát fogok Írni kéremalásan a népünnepélyről. Demokratikus szellemben, de a szép hölgyeket legelőször fogom megemlíteni. Elmondom legelőször is, bogy a legszebb hölgy, a legelegánsabb, de mégis házias öltözetben, Pa ál Vilma kisasszony volt. O volt a népünnepély dísze s mint ilyen megkívánhatná, hogy róla legelőször Írjunk. Azután pedig felsorolom a többi kisasszonyok neveit, melléjük téve a megérdemlett jelzőt. Például a legkedvesebb Paál Gizella, a szellemes Neszmély Janka, a nemes szivit Bauer Lencsi, a kedves és nemesen gondolkodó Zombath Gábriellé, a szellemdus Keizer Olga, a kis csacska és szép Karlburger Beatrix, a szellemes gyermekkertésznő Babay Kamilla és Juliska stb. 8zebbnél-szebb k. a.-kat, kik nemcsak az ünnepély alkalmával kiadott „Emléklap“ értékét emelték csinos és szellemdus léleksziporkákkal, hanem annak elárusitásán is lankadbatlanul buzgolkodtak. ;— Ez mind nagyon szép ... És azután, ha felsorolta a szép hölgyekét, miről ir? s— Ismét a szép hölgyekről, mert azt tapasztalom, hogy ez a téma kiaknázhatatlan. írhatnám, hogy az „Emléklap“ igen keveset jövedelmezett a tüzká- rosultak javára, de nem zúgolódom: ami kevés tisztajövedelem összejött, az is egy csepp lesz. És csep- pekből lesz a tenger. Inkább foglalkozni fogok a szép hölgyek elmés gondolataival, melyek az „Emléklapéban össze vannak gyűjtve. Ha jótékonyság tekintetéből nem használhatunk sokat ajűzkárosultaknak, mégis meg van a haszna az „Emléklap“-nak, mert előttünk a tükör, mely részre haj lattanul feltárja és megmutatja szép hölgyeink gondolkodásmódját. Az ugodi kerület választóihoz. A becsület kalózáról. Budapest, május 27. Veszprémmegyét furcsa megtiszteltetés érte, mely bízvást az elemi csapások közé volna sorozható. Az ugodi kerületben Fenyvessy Ferencz ellen föllépett Verhovay Gyula függetlenségi antisemita-programmal. A becsületes, derék czeglédi nép végre megös- merte hamis prófétáját és kiadott rajta. Mily bizonyítékok voltak szükségesek, hogy e hihetetlen ki- tartásu, sziklaszilárd meggyőződésű emberek végre belássák, miszerint az, kire eddig pazarolták szere- tetüket, ki mellett tűrhetetlenül, legyőzhetetlenül küzdöttek nehéz eseménydus éveken keresztül, hogy ez ember nem érdemli meg tiszteletüket, annál kevésbé csodálatukat. Ma már kifogyott az emberekből és elveire került a sor. Ugyanazon Verhovay, ki a zsidó Mezei Ernőt kisérgette és a zsidók által tiszteletére adott lakomákon, a valódi szabadelvüséget éltetve a zsidófaj szellemi fölényét égig emelte, ugyanazon Verhovay nemsokára tajtékzó dühhel támadta meg a zsidóvallás híveit és szavait megtagadva, saját elveit meghazudtolva, szemérmetlen merészséggel hirdette a legesztelenebb, legbutább tanokat, a legsötétebb századok legaljasabb termékeit. Bámulva kérdezzük, ha ez ember pályáját tekintjük, hogy lehetséges-e valakinek jogállamban egy élet ily évei után szabadon járni-kelni. Nyomorúságos igazságszolgáltatásunk megadja erre a feleletet. Erkölcsről beszél lapja minden számában; risum teneatis ! Egy varga feleségét megszöktette; e nő férje ma is ott jajgat sokszor a képviselő kapujában, de nem nejét fájlalja, hanem a két takarék- pénztári könyvet, melylyel megugrott. A becsületet hirdeti, zsidóvilágot ad ki, zsidó- bűnöket ostoroz: varjú vájja a galamb szemét. Ez igaz, mert Verhovay Gyulához viszonyítva Berele Hay derék gentlemanszániba mehet! Lapjától eleve elidegenité a munkatársakat, kik kitűnővé tették azt. Nem fizette őket. Sőt órájukat zálogba tette. Czegléden ezereket csalt ki nyomdára a szegény, ,elbolonditott néptől. Nyomdavétel helyett elverte a pénzt. Mikor pedig Bartalicsnak, a .Függetlenség“ nyomdászának nyomdáját árverel- ték, Mezei Sándor girójával szerzett be egy nyomdát Mezei és Persay Ferencz nevére. Meg lévén a nyomda, azt Persay Elek nevére Írták és Mezei Sándort ily ‘módon ezerekig megkárosítva, a tönk szélére juttatták! Wilckens és Waidl nyomdáját a czéggel együtt örökre megbuktatta, 25,000 forintig csalván meg őket. Fanda nyomdászt 4000 forintig rántotta be. Szedőitől, csupa szegény, családos embertől 860 frtot rabolt el. íme a becsületes ember! Ez ember egy garas vagyon nélkül 50,000 forint adósságot csinált. Lehetséges ez tisztességes utón? Hutter Lászlóné, testvére nevén tartotta lakását, ő maga csak ágyasnak volt bejelentve. A főszedőt, Kovácsot, apránkint fizette. Mikor egy sereg'kis nyugtája volt Kovácstól, azt mondta, hogy minek az a sok darabka papír, adjon egy összes nyugtát. A tapasztalatlan ember külön nyugtát adott 860 írtról. Ekkor Persay Ferencz, Verhovay inasa, a szedők elé lépett, kik fizetésüket Valóban, most alkalmunk volt meggyőződni, hogy egytől-egyig milyen nemes szivüek városunk hölgyei, „Az emberekben való bizalom és a gondviselésben való hit szerezzen életünknek derült nyugalmat.“ Ezt irta le a lap számára egy nemesen érző szív : Fodor Ida. „Ha mégakarod érdemelni a jó isten szeretetét, tartsd meg hitedet, segéld a szegényeket és imádd az Istenedet“ — mondja Auer Amália. Es ezekhez hasonló szebbnél-szebb gondolatokkal találkozunk az „Emléklapéban. Bátran elmerem mondani, hogy egy városban sincs annyi nemesen érző és gondolkodó szép hölgy, mint a mi ős Veszprémünkben. — De hát ön a népünnepélyről akar Írni és folytonosan a hölgyekről beszél? A zsákfutást, szamárversenyt, árbo ez mászást stb. nem említi még ? . — Nincs rá szükség! Amit önök beszéltek épen elég lesz egy tárczának. Annyira el voltak merülve a gondolkodásba, midőn beléptem a redakezidba, hogy észre sem vettek. Beszélni kezdettek és én leírtam gyorsirászattal a beszélgetést. íme itt van, épen alkalmas egy tárczára — igy szólalt meg egyik szerkesztőségi tag, ki a sarokban guggolva gyorsirta beszélgetésünket. — Kérek kéziratot! szól félig esdeklő, félig pedig parancsoló hangon a szedőgyerek, kopogtatás nélkül rontván be a redakezióba. Itt van, usgye! Mond a szerkesztő és átadja a gyorsirászattal leirt beszélgetést. De kérem, szólok oda dühösen, hisz ez csak vázlat a népünnepélyről. Ha azt kiadjuk ezeren aprehendálnak uton-utfélen . . . Ha vázlat annál jobb! Aki pedig boszankodni akar, hát boszankodjék. Upre! A mint parancsolja, legyen meg az akarata. Krixkrax.
