Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-03-12 / 13. szám
Veszprém, 188T. Hetedik évfolyam. 13. sz. Szombat, márczius 12. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKÉ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési Egész évre .................... Fé lévre......................... Ne gyedévre.................... ár ak: . 6 frt — kr. . 3 frt — kr. . 1 frt 50 kr. ZLzIeg'jelen. minden szombaton. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Hor^os-utcza, 105. szám a. küldendők. — HIRDETÉSEK ÉS TTiriXJ'X,,X’EE^E]TS: a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyílttól- petitsora 20 kr s a bélyeg. Szerkesztőség: Veszprém, Babócbay-tér, Kovács-ház, a Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetmény. A népfelkelésről szóló 18S6. évi XX. t.-cz. 1). g-ának rendelkezése szerint felhivatnak mindazon állampolgárok, kik a népfelkelés felhívása esetében tiszti minőségben alkalmaztatni óhajtanak, — s az alabbirt feltételeknek megfelelni képesek, hogy ebbeli kérelmüket Veszprém rendezett tanácsú város katonaügyi osztályánál, f. márcz. hó 14-től kezdve, minden nap 9—11 óra között, folyó hó 1 9-ig bejelentsék. a) A népfelkelési tisztségre csak azon állampolgárok pályázhatnak, kik sem a közös hadsereg, sem a honvédség kötelékében nem állnak. b) Mellőzhetetlen föltétel — a polgári becsület, jog gyakorlati teljes élvezete. c) Minden polgártól megkivántatik, hogy a tiszti állásra szükségelt készültséggel bírjon, azok tehát, kik katonai kiképeztetésben nem részesültek — tisztképző tanfolyam hallgatására kötelesek. d) a pályázás — népfelkelési gyalogság vagy lovassághoz történhetik. Lovassághoz pályázóktól megkivántatik, hogy lovagolni tudjanak. e) Magyarországi pályázóktól magyar nyelvnek szóban és írásban való tökéletes ismerete követeltetik. Pályázók részéről követelt adatok melyet személyesen, vagy Írásban tartoznak előterjeszteni — a következők: a) Jelentkező neve; b) születési éve stb. egész a 15. folyó számig. A többi részletes adatok — az említett katonaügyi osztálynál megtekinthetők. Veszprém, 1887, márczius 11. Kovács Imre, polgármester. 1848. márczius 15. . . . Egy nemzet ébredése volt e nap, egy nemzeté, mely a szolg*aság homályában aludta százados álmát . . . És jő egy ember, — ajkán istenek szavával, — felébresztő e nemzetet az álomból, megrázta a százéves bilincseket, melyeket az ádáz zsarnokság rakott fel a magyar kezekre . . . És megzendült az ifjú költő lantja is, hogy láz futotta végig iíju szivét, hogy vérrózsák- rol; a szabadság pünkösdi rózsájáról álmodozott a férfin, hogy hosszú életet reméltek az aggok, és szebb jövőt a magyar hazának. És hallatszott a csataágyuk dörgésében, az j esti szellő suttogásában, a kardok zörejében | és a temető felett elsuhanó szellő lágy hang- ; jában Kárpátoktól le az Adriáig! Talpra magyar, hí a haza, Itt az idő, most vagy soha! És az ifjú ott hagyta jegyesét, a férj hitvesét, a gyermek anyját, az apa családját, hogy áldozzon piros vérével a közös édes anyának, a rab magyar hazának . . . Megteltek a temetők véres halottakkal. És futott a magyar előtt két nagy birodalom hadserege és jegyezett fel a világ történelme nagy napokat, amelyek Kápolna, Isaszeg, Vácz, Nagy-Sarló, Piski, Szolnok, Komárom és Branyiszko hőseiről emlékeznek . . . Oh, nagy napjaid voltak ezek, én édes nemzetem ! Egy világ nézte a népet, mely harczolt százféle ellenséggel, hogy vissza vívja ősei szent szabadságát, idegen bitorlók által meg- fertőzéetett, lánczbavert függetlenségét . . . Es megsegítették az istenek dicső győze- letm-e. Nem hullt hiába a szép fehér hóra az iíju szív piros vére ... és győzött a magyar mindaddig, inig saját fiai el nem árulák . . . Azután jöttek a szomorú napok ... a golyó, a kötél, a vérpad napjai. Omoljunk térdre lelkileg e véres zsámolyon. Imádkozzunk . . . Ma is márczius tizenötödike van. A férfiú, ki nyelvének istenerejével felkelté a nemzetet a rabság álmaiból . . . ott kint van, idegen föld termi meg sótalan kenyerét; kiűzték, kitilták hazájából azok, akikért miu- oenét áldozá. A költő, aki hazája szabadságáról énekelt, ott fekszik a segesvári hant alatt némán, hidegen. Szivét átjárta az osztrák zsoldosok fegyvere . . . Az aradi tizenhárom félisten a bitófa alatt hallotta a halálharang kongását . . . Ma is márczius tizenötödike van ! ... Harminczkileucz évvel a győzelem, a nemzeti szent lelkesedés napjai után ! A diadalmas seregek győzelemittas kiáltását a múltba vitte vissza a temetői szél . . . ■ és nem hallatszik más, mint a gyászbaborult nemzet fájó siráma . . . Ah, ma is márczius tizenötödike van . . . . . . Imádkozzunk . . . A magyar gazdák jégbiztositási szövetsége. Budapest, márcz. 11. Felhívás a magyar gazdaközöségkez! Alulírottak, mint az Élső magyar általános biztositó társaság által alakított jégbiztositási szövetség felügyelő és vizsgáló bizottságának tagjai, mai napon Budapesten összejővén, megalakulásunkat batározatilag kimondottuk, a felügyelő és vizsgáló bizottság kiegészítését, az eddig követett választási mód szerint ápril havára balasztván az okból, hogy az időközben belépendő szövetségi tagokra és az eddig még nem képviselt vármegyékre is fordit- tathassék tekintet. Meggyőződést szerezvén magunknak az eddig raár tényleg belépett szövetségi tagok számáról és az általuk lekötött évi díjbevételről, ezt oly tekintélyes alapnak találtuk, hogy a szövetség fennállását teljesen biztosítottnak nyilváníthattuk. A töi-zsbevallásban foglalt feltételeken kívül, az első magy. általános biztositó társaság részéről, még több fontos előnyök biztosíttattak a szövetségi tagoknak, melyek közül felemlítjük első sorban a szövetkezet autonómiájára vonatkozó üdvös intézkedést; továbbá a társaságnak fizetendő 5 százalékos igazgatási díjnak a 2-ik és 3-ik millió forint díjbevételénél 1—1 százalékával történt leszállítását; a szövetség és társaság közt netalán felmerülhető vitás kérdésekre nézve egy választott bíróság alakítását ; és a költségek felosztásánál az uj életbiztosítási dijak aránylagos felvételét. Mindezek az újabb feltételek egy a társaság és a szövetségi felügyelő és vizsgáló bizottság közt létrehozandó külön Írásbeli megállapodásban fognak foglaltatni. Most miután úgy a magyar gazdák jégbiztositási szövetsége, mint annak felügyelő és vizsgáló bizottsága megalakultnak mondatott ki, még inkább érdekében fekszik, minden szövetségi tagnak, hogy barátját, szomszédját, ismerőseit a szövetségbe való belépésre kérje föl és ösztönözze; mert minél nagyobb kiterjedést vesz a jégszövetség, annál nagyabbakká válnak a minden egyes tagra háramló előnyök. Azok az újabb kedvezmények, melyeket jeleztünk, nagyobb ösztönzésül szolgálhatnak mindazokra, kik még eddig tartózkodtak a belépéstől. Felhívjuk tisztelt gazdatársainkat, hogy most a tavasz közeledtével sorakozzanak mellénk, lépjenek be a jégbiztositási szövetségbe, mely a magyar gazdák érdekeinek minden tekintetben megfelel. Álljunk saját lábainkra és kövessük azt közmondást, hogy „Segíts magadon, az Isten megsegít.“ Most már egy önálló testületet képezünk, magunk intézzük ügyeinket, autonómiát biztosítottunk magunknak és oly támaszunk van az első magyar általános biztositó társaságban, mely szilárd anyagi állásán kívül a magyar gazdaközönség érdekeit hazafias szellemben viseli szivén. Legyen tehát minden szövetségi tag apostola, terjesztője a szövetségi eszmének, járuljon hozzá mindenki annak terjesztéséhez és nagyobbitásához, hogy a czél, mely megalakításának indokául szolgált t. i. a jégbiztositási dij fokozatos leszállítása minél elébb és minél nagyobb mértékben általánosan elérethessék. TÄBCZ A. Márczius 15. Tavasz van újra. illatos tavasz, Felébredett az alvó nagyvilág . . . Dalos madár is visszatért közénk, És illatot kint a liget, virág. Tavasz van újra. illatos tavasz, Miként négy évtized előtt vala, Midőn oly hosszú tespedés után Felébredett az alvó szép haza! Nem veszhetett el drága nemzetünk, — Bár elnyomák sok hosszú századig — Mert a magyar ezernyi vész között Küzdve küzdött s mindig reméllve hitt . . . És ébredés lön! Félvilágra szólt Nagy honfiunknak hangos szózata, S a dal — a költő csengő, szép dala — Ezernyi szívből visszhangoza ! És egyesülve lelkesültek ők, S fegyvert ragadva, harczra keltenek A nap mosolygott a virány fölött, Majd meg leszállt és sírva könnyezett . . . . . . S lehulltak ők, a fényes csillagok, De szent nevök örökre fennmaradt: Az újabb ébredésnek reggelén. Hogy bátorítson minden honfiat! HULLÁM. Asszonyi boszu. Irta: Szomaházy István*) (Vége.) Élőbb a bokrok közt kellett végigbandukolni; lassan, bujkálva, nehogy a távolból láthatók legyenek; vigyázni, nehogy a tövisek megtápjék őket, ellentálló ágakat félreháritani az útból. A leány egészen el-eltünt egy-egy kanyarulatnál; csak néha bukkant ki karcsú alakja a bokrok közül; s megállt, hogy kísérőjét bevárja. Némelykor csupán a kezével intett neki, hogy merre jöjjön; egy-egy vízfolyást átugrott előtte, miközben formás kis bokáját is megmutogatta; de az egész utón egy szót sem szóltak egymáshoz. A téglavetőnél kezdődött az erdő, a hova be kellett kanyarodni; akkorra már majdnem egészen eltűnt a nap a távol láthatár szélén. Az a vidám, kellemes szaka volt ez a nyári napoknak, mikor a melegség már majdnem egészen elmúlik; de azért egészen világos vau még; s a távozó nap visszaverődése gyönyörű narancsszinre festi az ég alját. Erdők, mezők között élvezet ilyenkor bolyongani; ahol egy-egy ürge szalad át az utón s és élénk szavú madarak csicseregnek a vetésekben. Az erdei tisztásban megálltak egy perezre; a gyors szál adás egészen kimerítette őket. A leány leült a pázsitra s a férfi melléje telepedett. Ilyenkor hangja, illatja van az erdőségnek; s valóságos élet van a fák között. Vén cserfák, tölgyek, mintha mosolyogtak volna, hogy ágaikon megfészkeltek a madarak; s a távolból mélán hangzott ide az erdő dallosának melódiája. * Mutatváuy a„Szöktetésa zárdából s egyéb elbeszélések-* czimmol a Révai testvéreknél Budapesten közelebb megjelenendő kötetből. A szolgabiró csak itt nézte meg jobban a leányt; a mikor már egészen mentve érezte magát. Karcsú termete egészen kivált a zöldből; a ruháját itt-ott megtépte a tüske, a baját egészen felborzolták az ágak. Olyan volt, mint valami erdei leány ; a nagy, mélyen néző szemeivel. A szolgabiró fiatal ember volt, szerette a szépet; s azért a leány, ki olyan csodálatosan megmentette, s kivel most itt egyedül volt az erdőségben, egészen fölizgatta. Mélyen nézett a szemeibe s azután gyöngéden nyúlt a keze után. A leány kiállta a pillantást s a kezét is átengedte; sőt még az ellen sem szólt, mikor a fiatal ember a derekát átfonta. Mintha egészen megigézték volna a mosolygó szemek, melyek elmerültek az övéibe... Hanem mikor a szolgabiró feléje hajolt, hogy egy csókot lopjon ajakáról, akkor a leány félreháritotta magától. .— Nem! szólt suttogva... Nem lehet!— Most nem !... — Hát ki vagy te? kérdé a fiatal ember kíváncsian. — Ha akarja tudni! szólt lassan, hát... kisérjen ma haza... otthon mindent — — elmondok ... — Oh! hogyne! — felelte készséggel. Minden bizonynyal hazakisérlek. Azzal ismét megindultak; az alkony már leszállt, kéz a kézben, hogy el ne veszítsék egymást. Most már többet beszéltek, mint előbb; a fiatal ember lelkesen, hogy ilyen pompás kalandra tett szert; a leány lassan, mintha gondolkodnék. Egészen sötét volt, mikor kiértek az erdőből; a kis fénybogarak már felgyújtották lámpáikat s a városból is ide látszott a világosság. A leányra valami ház maradt az atyjától; egy kis nádfödeles viskó, melynek felét egy szegény favágó bírta bérben. Hátul az udvarban volt egy kis I szoba, a melyet ö foglalt el. Budapesten az 1887. febr. 28-án tartott felügyelő és vizsgáló bizottság üléséből. A magyar gazdák jégbiztositási szövetségének felügyelő és vizsgáló bizottsága: Jankovich László gróf elnök, Melczer Gyula alelnök, Ányos László, Bittó Béni, ifj. Bleuer Lajos, Forster Géza, Herényi Gotthárd Sándor, Gerliczy Ferencz báré, Jesenczky Béla, Márffy Emil, Manoilovits Geiza. Nádossy Kálmán, Neumann Frigyes, Pálffy Ferencz, Pscherer József, Skublits Jenó, Simay Ede, Tburn-Taxis Egon herceg, Vásárhelyi László. A fent említett urakon kívül még a következő szövetségi tagok fogadták el a rájok esett választást a felügyelő- és vizsgáló bizottságba, kik azonban a gyűlésen részt venni akadályozva voltak, még pedig: Jászay Jenő, Öttömösi Magyar Imre, Molnár István, Muacsezics Vaso, Bonyhádi Perczel József, Vermes Mihály, Viczmandy Ödön gróf, Wenckheim Frigyes, Zeyk Gábor. Veszprémmegyei honvédegylet. Meghívás. A veszprémmegyei honvédsegélyző-egylet, folyó 1887. évi márczius hó 20-ik napján, d. u. 3 órakor, Veszprémben a megyeház termében közgyűlést tart. El nagygyűlésre — a veszprémmegyei összes 1848—49-iki honvédeket midőn tisztelettel meghívom — figyelmükbe ajánlóin, hogy honvéd-igazolványukat magákkal hozzák, mert határozathozatalhoz csak igazolványuk mellett bocsáttatnak. A gyűlés tárgysorozata: 1. Tisztujitás. 2. A tervezett alapszabály megvitatása. 3. A nagygyűlést megelőző két nappal az egylet elnökénél Írásban bejelentett indítványok tárgyalása. Kelt Veszprémben, 1887. márcz. 10-én. Dr. Halasy Vilmos, elnök. A veszprémi fögymnasium alapjának kimutatása, 18SS. d.eczem.'foer 12-én. 1. Pénztári készlet ...................................... 2061.61 2. Veszprémmegye alapítványa a) 5°/« represental............................................ 10.000.— 8. Különféle alapítványok és Veszprémváros adóslevele................................. 29.408.01 4. Úrbéri kötvények, névértékben . . . 2.040.— 5. Ezüstjáradék-kötvényeb, névértékben . 1.500.— 6. 19 db. veszprémi nemzeti Casinó-iészvény, névért, a) 52.50 ........................... 901.50 7. Jánosi Ág. apátkanonok alapítványa 2.000.— 8. Veszprémi tak.-pénztári bgtétkönyvb. 41.706.15 9. 1884. évi gyűjtések még le nem járt hátralékai............................................ 100.— Összesen: 91.788.22 — Erre jöjjön! szólt lassan, hogy meg ne hallja valaki. Megyek magam előre! Beértek a szobába, melyeknek ablakai tárva álltak ; a leány megszoritá keblében a borotvát. Aztán bereteszelték az ablakot, s a függönyt lebocsá- ták. A kis gyertya szegényesen világitá be a szo- bácskát; az egyszerű tiszta bútorokat, melyek valami csodálatos keííemet nyertek, a hogy a leány megjelent közöttük. Egy pár perczig izgatottan járt ide-oda, mintha rakosgatna valamit; a borotvát a kezébe szorította s aztán odaült a fiatal ember mellé. — Nos! szólt a szolgabiró kíváncsian. Szólj gyermekem ! Mi az oka, hogy megmentettél ? A leány arczát két kezébe fogta és egyenest a szemei közé nézett. Szép, lelkes szemei egészen odatapadtak az övéibe. Vidám ifjú vonásai majdnem ellentállhatatlanok voltak ebben a pillanatban. Nincs asszony, a ki ily pillantás után erős maradhatna ... A leány megrázkódott egy kissé. A hogy e két szem elmerült az övébe: valami csodálatos igézet fogta el. Valami névtelen vágy, hogy ajka odatapadjon az övéhez. Szive hevesen dobogui kezdett. — Nos! Megmondod-e gyermekem? szólt a szolgabiró. Hangja olyan dallamosan, behízelgőn csengett a fülébe. És azután nem várt több feleletet; hanem mintha elakarná rabolni azt a csókot, mit az erdőbe megtagadtak tőle, a leány piros ajkait hevesen szoritá a magáéira. Még küzdött egy pillanatig; de a csófi teljesen megfosztá eszméletétől. A borovát eldobta magától s fehér karjai a fiatal ember nyaka köré fonódtak. — Mert szeretlek! szeretlek! — suttogó, mintha álmodnék. ... Asszonyok ! leányok! Egy szép, mosolygó fiatal ember ellen sohase tegyetek fogadást.
