Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-10-15 / 49. szám
V eszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 49. sz. Szombat, október 15. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 frt — kr. Fé lévre....................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ZLvCeg'jelen. minden szombaton. Előfizetési pénzek & kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Hoigos-utcza, lOo. szám a. küldendők. HIRDETÉSEK ÉS a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Papok, urak, zsidók. Veszprém, okt. 14. A kihirdetett statárium bizonyára meg- teendi most is a rendes hatást. Meg fogja felemlíteni rossz szándékaikban a gonosztevőket. Abban megnyugodhatunk. Az átélt rablóhajszák izgalmai után azonban levonhatjuk immár a tanulságot. Érdemes arról gondolkozni. A modern rablóromantikának sem eredete, sem indokai, sem jelszavai — nem egyeznek a régi időkbeli rablóvilágéval. Akkor kötéllel fogták a katonát s a szegény legény attól való félelmében bujdosott az erdőkbe, hol a tanyai nép rejtegette, segítette. A bujdosás nyomorúsága utóbb utonállóvá tette s termett — a betyár. Aztán állt még a jobbágyvilág. A paraszt ember végtelen nyomásnak volt kitéve ura részéről. A szolgabiró, mondhatni, élethalál ura volt és persze, hogy mindig a földes urnák volt igaza s a jobbágynak az igazságát rendesen a hátára verték ki bottal. Hát mikor <a szegény paraszt megunta ezt a sort — elbusultában nekiment az is az erdőnek, pusztának s . . . szegénylegény lett. Fosztogatták az urakat, kereskedőket, útját állták a vándor-zsidónak; de sohse bántották a tanyai gazdaembert és soha — a papokat. Ma mái1 ez az erkölcsi szilánk sincs meg az elzflllött emberek lelkében. Megtámadják a gazdákat, urakat, zsidókat egyaránt; kirabolják a boltokat, betörnek a papokhoz — összegyilkolják őket, sőt kirabolják a templomokat s elviszik az oltárról az oltári szentséget is. Valóban az erkölcsi elvadulás már nem jelentkezhetik rémítőbben — hogy nincs a földön semmi szent és magasztos, amit még respectálna! A keuesei i-ablógyilkosok, a Lits-Mayer rablóbanda, őszintén bevallják, hogy azért gyilkoltak-raboltak a 'papháznál — mert épen pap volt. Doma Vendel kijelenti, bogy a zsidót, papot, „nóbel-urat“ ki nem állja, azért rabolja őket. A Renkó-Oroszlán-féle négyes banda pedig majdnem kizárólag a papokra s zsidókra vetette magát. Kezdték a miháldi zsidónál, folytatták a rédicsi s merenyei plébánosok kirablásával, megkisér- lették a tihanyi apátság kifosztását, inig Ne kívánj dalt . . * Ne lávánj dalt szerelmi lanton Ah! Mindannyiszor ujjaim, — Ha szép Jankám nevét sóhajtom — Elájuldoznak húrjain . . . Mert a szerelmet érezni csak, De kibeszélni nem lehet; Törd szóit előbb a csiga-héjjat: S úgy látod meg a gyöngyszemet! . . . Egykor én is húrján a lantnak Dicsértem a lánykák haját, Olaj-lombért szálló galambnak Neveztem ajkuk sóhaját . . . S mcgeslcüvém, hogy szép szemüknek Tüzén elólvadott szivem, Ott fördik annak vértavában Fehér hatyum — a szerelem ! . . . A mit ma mondtam „Erzsikének*• Holnap azt hallá „Karolin“ Aztán „Házához“ szólt az ének, Zengvén a hárfa, mandolin . . . Beszélt az ajkam, jaj de szivem Mindazokról mit sem tudott, Mint a gyermek lágy bölcsőjében, Edescscndcscn nyugodott . . . Hazug beszéd volt, üres szavak, Hiába vettem föl neved, Szerelem-Isten — megbántottalak, Kérlek, hogy azt Mimii ne vedd! Oh! Csak most tudom, hogy mi vagy Te, — Az Istennek is Istene! . . . Mert rajt kezdve — a por férgéig Erőd s hatalmad nincsen-c f! . . . hurokra kerültek. Oroszlán nem késett kijelenteni, hog}r egyedüli czéljuk volt — a papok „sok pénzit“ összeszedni s kimenekülni . . . Slavóniába. Ez a helyzet signaturája s abból le lehet vonni a tanulságot. Érdemes arról gondolkozni. Ma már nem a katonafogdosás, a jobbágyság hajdubotja neveli a társadalom nyakára a gonosztevőket .... hanem neveli a félszeg iskola. A gyereket (a parasztgyereket is) 6 éves korában iskolába fogják s ott alig hog}7" folyékonyan ir vagy olvas: megtömik olyan kábító ismeretekkel, amitől a fejletlen zsenge agy okvetlen összezavarodik. A normális iskola 4-ik 5-ik osztályában, 9—10 éves gyerekeknek például „polgári jogokat,“ ter- mászettant tanítanak — holott ebben a korban az irás-olvasás és egyszeregyen kívül mást, mint istenfélelmet, a szülők, testvérek, öregek és papok iránt való köteles tiszteletet és szeretetet tanulniok — józan ész szerint — nem volna szabad! De hát bölcs Trefort úgy akarta s mikor a gyönge agyakat már ilyen zsenge korban mételyezteti meg az ismeretek korai mérgével; mért panaszkodik ez a jó ur mégis, hogy kevés az erkölcsi nevelés az iskolákban és sok lesz — a proletár?! Difficile est, non scribere satyram! Aztán a normális iskolából esetleg az ekeszarvához kerül vissza a paraszt gyerek s huzva-vonva az élet nehéz igáját a föld göröngyein, mikor az országúton látja a fényes hintákat, nagyúri fogatokat robogni, vagy zsellére lesz s dolgozni kénytelen a papnak, vagy haszonbérlő zsidónak: akkor módjában van visszakérődzni a normális tanulmányokon s elgondolkozni „a polgári jogokról,“ „természet törvénye- i r ő 1.“ És akkor aztán rájön arra, hogy de bizony nincs úgy a világon, amint azt a mester ur az iskolában tanitotta, hogy a természet törvénye szerint minden ember egyforma polgári joggal szüle- t i k. Hát tehet ő arról, hogy ő szegény és nyomorult és a mások igavonó barma?! És feltámad benne az irigység, a gyűlölet dae- mona — amelynek csak alkalom kell, hogy a társadalom jogrendé ellen törjön. Legszebb nóta . . . Legszebb nóta széles e nagy világon : „Szeretlek én egyetlenegy virágom!“ — Mégis nekem mindig az jo eszembe ! „Kedves rózsám, jutok-e még eszedbe?!“ . . . Száll a madár, útra kél napkeletre, — Szállj el bánat, ne nehezülj, lelkemre ! . . . . . Minden sóhaj keblemből — egy fájdalom : Elfelejtett engemet a galambom! . . . Utra-indult kis fecskepár csicsergi: „Az igaz szív soha sem tud feledni . . . .« Minden sóhaj keblemből —— egy bus ének * „Mert is hisznek a lány ok — a legénynek ' “ LENGYEL ELZA. Magácska kicsoda? Tetemes Elemér, tiszteletbeli díjtalan joggyakor- uok ugyancsak megjárta. De hát maga sein tehet róla, a járásbiró volt az oka, miért kényeztette úgy el. Különben ha közelebbről vizsgáljak a dolgot, csakhamar kiviláglik, hogy nem is olyan kényes” az ügy. mint amilyennek egy pillanatra látszik. F§y «úri embernekakire a kisebb joggyakornokok mosolyogva azt fogják, hogy „ősjogoncz“, eszébe De hibás a társadalom maga is. A félszeg iskolarendszer. melegágya a mai rablóvilágnak; de növelni, érni segíti az intelligens vagyonos osztály bűnös közönye, sőt rossz példája. Hajdanában a serdülő parasztifjuságot a papok vasárnap délutánonkint, mielőtt mulatni mentek, a templom előtt atyai tanácsokban részeltették s azok kézcsókkal váltak meg az Ur szolgájától. A hosszú téli estéken a papilakra hívták az ifjakat s oktatva, mesélve vezérelték az erkölcs-szeretet útjára. Ma már ez nincsen igy. A papok megelégszenek a templomi szószék prédikátiójával; ami mégis üdvös dolog volna, ha akiknek szól vala, azok hallgatnák. De nem hallgatják csak az öregek, meg az asszonyok. A fiatalja már azalatt a korcsmában dőzsöl. Már azok oda nevelődtek. Amit pedig az iskola elmulaszt, vagy elront; azt a jó pap — és senki más — még helyrehozhatja. A régiek tudták azt; a maiak már nem. Aztán a „nóbel urak“ s a haszonbérlők példája sem vonzza a serdülő népet a jóra. Dehogy is eresztené vasárnap reggel a városi úri nép a cselédjét, inasát a templomba. Ugyan hogy is volna az, ha 1—2 órával később lenne meg a takarítás, vagy a piaczi bevásárlás ? Attól bizony egészen hanyatesne a házi rend! Aztán a földesur, ha körméra ég a munka, csak nem bolond, hogy vasárnap ne dolgoztasson! Hiszen a papok beszédét máskor is hallhatja a szolgalegény, ha akarja. Aztán meg nem is kívánja az valami nagyon. A legény is megbékél. Amit megszolgált az ünnepen; legalább elmulat rajta a csárdában. S ez i,gy megy szerte az országban mindenütt és igy nevelődik a népnek ifjúsága a normális iskolától kezdve — a statáriumig. Hanem ha aztán valami rémes rablás, gyilkolás hire jön: azok a jó urak mind elszömy üködnek — hogy ilyen irtózatos dolog történhetik ami művelt századunkban! Pedig hát természetes konzekvencziája ez, az erkölcsnevelés-ügyi viszonyoknak, ami proletár századunkban ! . . . Érdemes arról gondolkozni, uraim! Kompolthy Tivadar. 15391 Veszprémvártaegye alispánjátólX. —1887. Hirdetmény. A magy. kir. belügyminiszternek, 1887. évi október hó 7-én 05401 sz. a. kelt rendeletével, a törvényhatósági bizottságnak, a megye területén újabb időben ismételve előfordult rablások és gyilkosságok alkalmából tett föl- terjesztése folytán, a rögtönitélő bíráskodási eljárás Veszprém vármegye területére fél évi időtartamra: rablással párosult gyilkosság vagy emberölés elkövetői, rablók és mindezek bün- részesei ellen engedélyeztetvén: ezennel köz- hirré tétetik, hogy a föntirt idő alatt Vesz- prémmegye területén fölmerülő, rablással párosult gyilkosság vagy emberölés tettesei, rablók és mindezek bűnrészesei, rögtönbírásko- dási eljárás szerint, kötél általi halal- lal fognak büntettetni. Veszprém, 1 SS7. október hó 9-én. Végbely Dezső s. k. kir. tanácsos, alispán. fittogtatni képzettségét, már t. i. amennyi képzettsége egy collegiumot végzett fiatalembernek van. Nagyobb hibája volt azonban, hogy nagyzási hóbortban szenvedett. Elvégezvén a collegiumot, mint afféle senior elhatározta, hogy tanulmányainak kibővítése végett külföldi egyetemet fog hallgatni s e czélból Berlinbe volt utazandó. Bécsben egy-két napi pihenőt tartott. Egyik reggel felkeresi a legfényesebb kávéházat és betér reggelizni. — Kellner! Egy kávét! — kiált a pinczérek felé, akik a parancsoló hangban egy főurat véltek és eszeveszetten szaladgáltak fel es alá, hogy mielőbb eleget tegyenek Tamássy Zoltán barátunk kérésének. — Méltóztassék! — Jól van! Kezdi lassacskán szürcsölgetni kávéját, miközben egy öreg úri ember lép az asztalához és egészen otthoniasan érezve magát, botját elhelyezi, felakasztja kalapját a fogasra és helyet foglal az asztalnál. Nem tartotta szükségesnek magát bemutatni, mert törzsvendége volt a kávéháznak s ez az asztal már majdnem tulajdonává lön, annyiszo^ ült inár mellette. Nem parancsolt semmit, már tudták, hogy mit szokott reggelizni. Egy pohár hideg tejet, fekete rozskenyérrel helyeztek elébe és az öreg ur falatozni kezdett. Zoltán barátunk czigarettára gyújtott, majd kényesen sziircsölte kávéját. — Hideg fejecskét uracskám ? ! — szólt oda mosolyogva, amúgy félvállal az öreg úrhoz. — Igen is kérem csak hideg fejecskét és rozs- kenyerecskét ? Ezt szoktam én rendesen enni reggelire. Beérem én ezzel is — válaszolt az öreg az udvariasság és alázatosság előzékeny nyelvén. — No, lám, Iáin, milyen a sors! Magácska hideg fejecskét eszik és én kávézom. Magácska csak hideg tejet ehetik, nekem a sors kávét rendelt. — Boldog ember, pedig milyen fiatal még. Kihez legyen szerencsém, ha szabad kérdeni? S te tanuld meg leányka máskor Könnyelműn ne higyj senkinek, Hazudjék bár szerelmet százszor Hangján hamis érzelminek, Mert a szerelem alvajáró, Ha, hogy kimondják a nevét; Lelndlik a magasban álló — S a földön zu zik szerteszét! . . . BÉNYEI GÁBOR jut, hogy megnézi Szabadka nemes városát, mely két nevezetes eseményről lett hires. Az egyik a félmilliós Wertheimszekréuy-rablás, a másik Kossuth Lajos nagyhazánkfiának lesza- vaztatása akkor, mikor őt a többi nemes gondolkodású városok példájára díszpolgárrá akarták megválasztani. A mi „úri emberünk“ azonban koránt sem azért sietett Szabadkára, hogy megkérdezze, vájjon csakugyan úgy éreznek-e Szabadkán, mint egyeseknek a szája jár, hanem csupán azon egyszerű okból, hogy megtudja, milyen lábon állnak az akcziók a járásbíróságnál, mennyi a bevégzett ügyforgalom és mennyi a restanczia. Kopogtatás a járásbíróság ajtaján. Semmi válasz. A kopogtatás ismétlődik; ismét semmi válasz. Az az egyszerű „czibil“ megnézi óráját és látja, hogy még csak féltizenkettőre. Harmadszor is kopogtat s midőn semmi választ sem kap, lassan benyitja az ajtót. — Csés jó napot kívánok! — Egye meg ha jó! — A járásbiró úrral szeretnék beszélni. — Már nincs itt! — Hát hol van kérem, ha szabad kérdeznem ? — Nem hallotta már egyszer, hogy nincs itt! — De kérem, hisz még nem mult el a hivatalos óra, még csak féltizenkettőre. — Aztán mi köze hozzá! — fordul az „úri ember“ felé. — Talán mégis van hozzá egy kis közöm. — Hát ki légyen az ur tulajdonkénen ? — Én, tulajdonképen — az igazságügy miniszter lennék ! Tetemes Elemér ijedtében hajlong, a miniszter mosolyog; — ennyi az egész és a függöny legördült. Hanem Tamássy Zoltán mégis jobban megijedt, mint Tetemes Elemér. Előbbi olyan úrhatnám, collegiumot végzett fiatalember voltf Sárospatakon az első tanuló, kinek I meg vojt az a rossz tulajdonsága, hogy szerette A statárium törvénye. Rögtön-birósági szabályok. i §• A r ö g t ö n-b iráskodás feltétele. A rögtön-biráskodás gyakorlása, mint a rendes törvénykezésről eltérő kivétel, csak azon törvényhatóságoknak engedtetik meg, melyeknek területén gyakoribb rablások, rablógyilkosságok, vagy gyújtogatások tapasztaltainak, vagy' különben is a közbátorság nagyobbfoku veszélynek van kitéve, semmint a gonosztevők vakmerősége rendes utón fékeztet- hetnék. Mihelyt tehát ily körülmények mutatkoznának, a törvényhatóság tartozik azokat a kir. belügyminiszternek, mint kit a rögtön-biróságijog engedély ezése illet, haladék nélkül bejelenteni s a rögtön-biráskodhatás engedélyezéseért folyamodni. 2- §• Kieszközlése. Az e végett benyújtandó folyamodványban, a törvényhatóság területén előforduló oly büntettek és egyéb körülmények, melyek által a közbátorság, egyesek élete és vagyona veszélyeztetik, mindenkor különösen msgjelőlendők, és egy- szersmiud kimutatandó, hogy a közbátorság sikeres fentar- tására szolgáló rendes eszközök elégtelenek.
