Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)

1887-09-17 / 44. szám

Veszprém, 1887.

Hetedik évfolyam. 44. sz.

Szombat, szept. 17.

VESZPRÉMI FüGOETLEN HÍRLAP

MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP

Előfizetési árak:

Egész évre

..............................6 frt — kr.

Fé

lévre...................................3 frt — kr.

Ne

gyedévre..............................1 frt 50 kr.

Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, fierczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban.

ZkzEegfjelen. znn.l2TtLc3.GiiL szo2nn"bG-t03n.= Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. =

HIEEETÉSEK ÉS 1TTILTTSBEK

a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg.

a oTnriíoejtfivp.i értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d.

Q IO W

Szerkesztőség:

Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Országos tüzek.

Csodálatos tüzesetek támadnak országszerte.

Egymástól távol eső vidékeken egyszerre, majdnem tervszerű látszattal lobog fel a láng s emészti fel az emberi lakokat, az emberi kéz műveit.

Csodálatosan egyszerre ütöttek ki a tüzek néhány hét előtt, midőn Eperjes, Nagy-Károly és Toroczkó majdnem egyszerre pusztultak el. Csodálatosabb a jelenség ma, midőn Veszprém, Losoncz, Kecskemét a szomorú események színhelyei.

Az emberek itt is, ott is gyújtogatást emlegetnek. Losoncz népe napokon át vir- rasztva tölti éjszakáit, résen áll, vigyáz, hogy elháritsa a veszedelmet s felfedezze a gonosztevőket. Kecskeméten egyes udvarokban iratokat találnak s ezekben csak annyi foglaltatik, hogy ki fog ütni a tűz, rászáll a házfödelekre a vöröskakas.

Az, aki a pshychológiai okok után kutat, bámulva nézi ezeket az eseményeket. Az a losonczí gyújtogató semmiféle összeköttetésben nincs a kecskemétivel. Honnan van az, hogy mind a kettőben megszülemlik az ádáz terv, s hogy mind a ketten úgyszólván egy- ugyanabban az órában hajtják végre gonosz müvüket 1 Alihoz van magyarázat, hogy akad egy-egy elvetemült ember, aki boszuból,vagy akármi más okon ilyen cselekedetre szánja magát, de hol van ahhoz a magyarázat, hogy az ország különféle vidékein egyugyanazon éjszakán szórják el a fenyegető leveleket s hozzá is látnak a fenyegetések beváltásához.

íme saját tapasztalatunkból egy rendkívüli eset.

Harmadéve Kőrös-Ladánybau, Békésmegyében egyugyanazon délután két helyen ütött ki a tűz, még pedig egyik a másiktól jó nagy távolságnyira. Elfojtották szerencsére minda- kettőt. Mint később kitűnt, gyújtogatás által támadt mindakettő. Az egyik esetben egy fiatal, mintegy tizenhárom éves leány volt a gyújtogató, aki később a legkisebb bünbánat nélkül vallotta be tettét s azt adta okul, hogy gyönyörűsége telt a láugokbau, amint a szomszéd náddal födött háznak tetején fölcsapódtak.

Elég volt tán . . .

Elég volt tán e hosszú hallgatásból, Zendüljeték ti elnémult hurok.

Vagg, elfeledve már a régi nóta ?

Dalt vágyom, hogy most hozzátok nyúlok Balt! mely reszket a kéjnek mámorában, Vigan cseng, mint az áldonuís-kehely, Alomra ringat, mint az est fuvalma,

Mely a berekre szűz csókot lehel.

Zendiiljön az édes szerelmi ének,

Melyben virágfüzért köt a remény ;

S az üdvösség igaz gyöngyét halássza A jövő titkos mélyü tengerén.

Majd átölel röpke szárnyára véve :

Mint őszi szellő a hulló gályát . . .

S él — vissza visz, hol az emlékezetnek Patakja, tündér-partok hözt halad.

Zendüljeték ! . . Be hajh! — ez nem a régi Boldog szerelmet zengő játszi dal :

A fájdalom csapkod benn vad kezével,

Mint hullámok felett a bősz vihar . . Reszketve sir, és zokog benn a bánat,

Majd megszakad, amint tovább halad:

Mint rozsdamarta békó csörrenése,

Melyet földhöz vág kínjában a rab !

SOÓS LAJOS.

A másik tüzet egy egészen hasonló korú leány szította, csóvát tartva a szomszéd óla alá. A két leány együtt járt volt iskolába, ismerték egymást, de a tüzet előzőleg hónapokon át nem találkoztak s nem beszéltek egymással. S ami még sokkal csodálatosabb, ugyanazon a héten tűz ütött ki a két órányira fekvő Déva-Ványán s ott is egy fiatal leány volt a gyújtogató.

Az ilyen eseményeket nem lehet megmagyarázni. Úgy tetszik, mintha valami szellemi vagy inkább akaratbeli járvány fogná el az embereket s hajtaná ellenállhatatlan erővel a cselekvésre. Valaha talán még sok gondot fog adni a büntető bíróságoknak s a pshychiatra orvosoknak, eldönteni: hol kezdődik itt a beszámithatóság és hol végződik.

Az tény, hogy ily esetekben résen kell lenniök a hatóságoknak, de magának a polgárságnak is. A szokott óvrendszabályok ilyenkor nem elégségések. Polgári őrséget alakítani, legalább nehány hétre, mint azt a kecskemétiek tervezik, nagyon helyes eltökélés lenne. A nagvobbmérvü biztosítás — amely tekintetben fájdalom nagyon hátra vagyunk — s a fokozott éberség az, mivel a bajt megakadályozhatjuk, legalább annyiban, hogy tömegesen fel ne lépjen.

Phylloxerairtó-por- és trágyagyár Budafokon,

Móta ezen oly rémitő károkat okozó rovar Európában föllépett, számtalan kisérlet s próba tétetett oly szer föltalálására, mely ezen rovar pusztításait megakadályozhatná; tényleg föl is találtatott oly szer, mely e rovart részben megsemmisítette, de szenvedett azáltal maga a szőllőtőke is s pedig olyany- nyira, bogy a rovar elpusztulásával a szőllőtőke maga is tönkrement s igy a czél, a fáradalmas munka s költség kárbavesztével még sem éretett el. Egyéb- kint maga az eljárás a gazdára nézve oly komplikált, oly költséges volt, hogy alig lehete alkalmazni; végre oly szereket is ajánlottak, melyekről azonnal konstatáltatott, hogy teljesen hatástalanok s igy a ráfordított idő, munka s költség elveszett.

Miután ezideig a magyarországi szőllők egy negyede már részben vagy egészen elpusztittatott e rovar által, s egész vidékek a szőllőtőke jövedelme elvesztővel a koldusbotra jutottak; végre mégis sikerült oly szert feltalálni, mely hatásos anyagok vegyi összetételével — kellő s könnyű alkalmazás mellett — nemcsak elöli a phylloxerát ott, hol az pusztításait kezdi, hanem ott is, hol a tőke már rnegtámadtatott,

de abban még némi élet észlelhető: a beteg tőkét meggyógyítja, uj erőre éleszti, termőerejét visszaadja s fokozza, s a phylloxera további minden támadásának ellenállóvá teszi.

Ezenfelül ezen szer egyszersmind kitűnő trágya is s a rovar elpusztításán kívül — mint azt a legsikeresebb próbák igazolták — a szőllötőkének semmi ártalmára, sőt javára van; s ami a fő, árát oly alacsonyra lehete megállapítani, miszerint azt minden szőllösgazda alkalmazhatja s egyenesen könnyelműségnek bélyegezhető, ha az illető birtokos ezzel, az okvetlen elpusztulandó termő birtokát meg nem menti.

Főkint azon szöllőbirtokosok figyelmét hívjuk fel e mentőszerre, hol a szomszédközségekben már konstatálva van a phylloxera-vész, — miszerint e szer alkalmazásával a vész betörése ellen birtokukat megóvják, vagy oj szőllőknél — hol ezáltal a phylloxera ellen egyszer s mindenkorra megvédhetik uj szől- lőiket.

Miután a szüret közeledik s ezzel a legalkalmasabb idő, hogy a phylloxerás szőllők ama tőkéi, melyek még egy-két élő gyökérrel bírnak, — a további termésre desinficiálhatók: erre a körülményre felhivatnak a szőllősgazdák — miszerint már a jövő tava8zszal meggyőződhetnek arról, hogy az oly szőllőterületek, melyek, e porral desinficiáltattak uj életerőre élednek s gyümölcsöt fognak hozni, a nem desinficziált területek elllenben menthetlenül el fognak pusztulni a phylloxera által.

Fgy*egy főke desinficiálási költsége 11/2, legfeile bb 2 k rr a rúg.

E végből a gyár oly birtokosok részére, kik nagy területek azonnali desinficziálása költségeit egyelőre kétségesnek találják: kellő próba s meggyőződés végett kisebb mennyiségeket ad ki. Így

100

klgramm (5—600

tökére) 10 frt -— kr.

50

„ (250 — 300

n

5 frt — kr.

20

„ (100—120

n

2 frt 50 kr.

10

„ (40—050

V

1 frt 50 kr.

beleértve a csomagolást s franco szállítást Budafokról, hajó- vagy vasúton.

10 métermázsa rendelésnél (mely 6000 tőkére elég) métermázsája 8 írtjával számittatik.

Nagyobb szőllőterületek desinficiálásánál a költség tőkénkint csak 1 krba kerül s ily nagy területek desinficiálását a gyár a teljes siker biztosítása mellett maga is elvállalja s az illető tulajdonosnak az anyagot kell csak a helyszínére szállíttatni.

Uj szöllőültetvényeknél (még oly területekre is, melyek szöllőtőkéit a phylloxera ölte ki), ugyanez a mennyiségű por elegendő. Ekkor aztán szükségtelenné válik idegen országbeli drága s amellett költséges veszszőket hozatni; ültetni lehet pbyilloxe- rás szőllőtőke veszszejét is, mely kellőleg gyökerezve van. Az alkalmas idő erre természetesen a tavasz.

Megrendelések közvetlen a gyár-ügyvezetőséghez Budafokra intézendők, s minden megrendeléshez a teljes használati utasítás csatoltatik, mely szerint minden szőllömivelő könnyen desinficiál- hatja a szöllőt.

Teljes tisztelettel

A phylloxerairtó-por- és trágya-gyár ügyvezetősége Budafokon.

Kiállítás Balaton-Füreden.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

B.-Füred, szept. 15.

A kiállítók kebeléből választott kettős bíráló bizottság (az egyik bor és szesz, a másik gyümölcs és vetemény bírálatára) e hó 10-én befejezte működését s a következőleg határozott: összesen 30 kiállító lett díszoklevéllel és 28 kiállító elismerő oklevéllel kitüntetve. — Díszoklevelet nyertek: borért Plosszer József és István, Kovács Kálmán, Somogyi Zsigraond, Somogyi Lidia, Varga János, a balatonfüredi „Szeretetház“ vinczel- lérképezdéje, dr. Huray István, Löké Lajos, Lóké István, Kovács Rezső, Cságoli József, a kegyesrendiek dörgicsei urodalma, Vastagh János, dr. Szalay Károly, Tarányi Ferencz, Wild Péter, Chepely László, Kiss János; eczetért: Vadász Jusztin; gyümölcsért s egyéb terményért; Zseni József és István, a veszprémi püspöki kertészet, a „Szeretetház“ vin- czellér képezdéje, a kegyesrendiek dörgicsei urodalma, Szabó Imre, Plosszer István és József, Écsy László, Szentirmay testvérek, a tapolezai gazdasági felsőbb népiskola, Ferschl Józsefné, Szkladányi József; savanyuvizért: a balaton-füredi fürdő igazgatóság. Elismerő oklevelet nyertek borért: Segesdy Miklós,„Súly János örökösei, Somogyi Péter. Király Gábor, Weisz Sámuel, Csepely Dánielné, Bertényi Iván, Bajomi Gábor, Domonkos Péter, Maar Gyula, gr. Széchenyi Imre, Vidosa Sándoi-, Csemez Elek, Csekő Kálmán; eczetért: Czi- gány Károly; szeszért: Gaál Lőrincz, Rosenberg Lajos; gyümölcsért s egyéb terményért: Kazó Gábor, özv. Sághváry Elekné, Szentirmay testvérek, Nagy Lajos, Somogyi Péter, Gaál Dénes, Kenyeres Imréné, Gyarmati Sándor, Balogh János, Róka Mihály, Chepely László, Bajomi Gábor. A kiállítást folyton

„Óvakodjunk a zsebtolvajoktól!“

Ilyen czitnü feliratok voltak olvashatók a kiállítás alkalmával Budapesten uton-utfelen.

A figyelmeztetések meg is tették hatásukat, mert a vidéki vendégek ugyancsak óvakodtak. A kabátot mindig begombolva viselték, a falusiak pedig dohányzacskóba kötözve a csizmaszái'ba dugták el a bankókat. A nagyobb biztonság kedvéért a dohány- zacskót a csizma füléhez is kötözték némelyek, de mégis megtörtént, hogy a legnagyobb elővigyázat mellett is ellopták az „ujkapu“ előtt olykor-olykor elálmélkodó jó képű falusi atyafiak piros-bugyel- lárisát.

Pénzes István bálint-falvai telkesgazda sem állhatta meg, hogy a kiállítás alkalmával fel ne rán- duljon az ország szivébe.

Egy szép reggel odaszól Pénzes uram a feleségének :

— Anyjuk, láttad a képes újságot?

— Melyiket?

— Hát a melyikben az országos kiállítás fotográfiája van.

— Láttam.

— No ha láttad, akkor bizonyosan megdobbant a szived, ugy-e anyjuk ?

— Esze ágába se volt!

— No ne tettesd magadat. Úgyis tudom, hogy szeretnéd megnézni. Hát tudd meg, hogy elviszlek Pestre. Háromszázasért még nem oda Buda. Pak- kolj asszony és holnap reggel megyünk!

l’éuzesné asszony nem szabódott. Még este sütött kitűnő töpörtős pogácsát, összecsomagolta a bagá- zsit és kora hajnalban megindultak a legközelebbi vasúti állomáshoz.

Háromszázast tett a piros bugyellárisba és hogy nagyobb legyen a parádé, hát olyan „urias“ kabátot és nadrágot vett magára.

I A vasúti állomásnál elhangzott a szabadalmazott „mehettt!“ és a vasút gőzerővel robogott Budapest felé.

Pénzes István uram amolyan kiváncsi ember lévén, i folytonosan a koupé ablakából ki-kikandikált

Egyszerre szélroham keletkezett és Pénzes uram kalapját magával ragadta. Talán utána ugrott volna István gazda, ha a felesége vissza nem tartóztatva, „élkes“ szavakkal bebizonyítva, hogy ily utazás alkalmával egy kalap ára nem numerái a költségvetésben.

Tömérdek sopánkodás között megérkeztek a budai pályaudvarra. •>

Alig szállottak ki a koupéból, nagy tábla vonja magára Pénzes uram figyelmét.

„Óvakodjunk a zsebtolvajoktól!“ Ez volt olvasható a figyelmeztető táblán.

Pénzes uram egy köhintést fojtott magába, érthetetlen szavakat mormogott, azután jó szorosra begombolta kabátját.

— Innen lopjon valaki, az árgyélusát, — szólt büszke önérzettel veregetve mellkasát.

— Most pedig siessünk kalapot vásálni, — szólt oda a feleségének.

Azzal megindultak a fővárosba. Az Andrássy- utra érve beállítanak egy kalapkereskedésbe.

A kereskedő mindjárt felismerte a jóképű falusi balekot.

— Alásszolgája tekintetes ur! Mivel lehetek ura- ságodnak szolgálatára, könyörgöm alássan?

— Sohase könyörögjön az ur, hanem adjon nekem egy kalapot, mert az utón elfujta a szél az enyémet.

— Igenis, kérem alássan, milyent méltóztatik rendelni ?

— Azokból adjon egyet! — szól Pénzes uram, az épen raktáron levő egyforma kalapokra mutatva.

— Azokból nem szolgálhatok.

— Aztán mért nem ?

— Mert azt a 40 darabot egy testület rendelte meg tagjai számára. Még öt forintért sem adhatom oda, mert az utánrendelés.

— Adok érte 6 forintot!

A kereskedő vérszemet kapott.

— Csinálhatok én még egyet, gondolta magában és oda adta a kalapot.

I Pénzes uram kifizette és távozott. Sokáig jártak- , | keltek a fővárosban, inig végre egy vendéglőben I megtelepedtek. Csak úgy folyt róluk az izzadtság. * 1 Pénzes uram zsebébe nyúl a zsebkendőjéért, hogy I I letörölje magáról az izzadságot.

Egyszerre elhalványodott. Amint a zsebébe nyúl, meglepetve veszi észre, hogy abban idegen aranyóra és pénzes erszény van, jól megtömve ötvéne- sekkel.

Tudva a tisztességet, ott hagyta feleségét a vendéglőben és rohant a főkapitánysághoz.

— Tessék, kérem alázattal, úgy találtam! — szól a főkapitánynak, lerakva a holmikat.

— Hol találta?

— A zsebemben.

— Furcsa ! Talán a más zsebében és önkéntesen jelentkezik ?

— Kinek néz az ur eugemet, mi ?

° i

— No csak ne dükösködjék kérem, hiszen .csak tréfáltam. <Oe mondja csak, merre járt-kelt a mai nap folyamán?

— Hát ha felakasztat az ur, megtudomTe mondani ?!

— Nem tért be sehova? . ,

— De bizony. Ezt a kalapot vettem egy boltban, aztán meg bementem a feleségemmel egy vep- déglőbe. Most is ott vár rám a szegény.

A főkapitány gondolkozni kezdett, egyszerre i mutatóujját homlokának szegezve olyan mozdulatot tett, mint aki kitalál valamit. Csengetett. Két titkos rendőr lépett be.

— Menjenek ezzel az úrral abba a kalüpkerés'ke- désbe, ahol ezt vették, vásárolja össze az ehliez hasonlókat. Azután ossza ki a detektívek között, mert rájöttem, hogy a budapesti zsebtolvajoknak ilyeü az egyenkalapjuk. Ha egyik lopott, az ilyen kálápu „fal“ zsebébe dugja. Önök majd czirkálnak és ha észreveszik, hogy valaki aranyórát akar a zséhjüfc'be csempészni, csípjék meg a gallérjánál.

A titkos rendőrök követték az utasítást és másnap harmincz zsebmetsző ült a főkapitányság börtönébén.

Pénzes István uram pedig örömmel mesélte el a feleségének az esetet, egyre azt háuytorgatva, hogy még azt sem tudta, hogy ő milyen született rendőri talentum.

Hullám.