Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-09-05 / 42. szám
Rendkívüli kiadás. Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 42. sz. Hétfőn, szept. 5. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre...............................6 frt — kr. Félévre ....................................3 frt — kr. Ne gyedévre...............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. IszEeg'jelen minden szomloaton. = Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = HIRDETÉSEK És a kiadóhivatalban fogadtatnak el. - Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyiltte'r petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u- 2—7 éra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a ,Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A könyörület szava. Veszprém, szept. 4. A város s a megye jószivii polgáraihoz szólunk. S hisszük, hogy az irgalom szava megtalálja útját a szivek mélyéig. Megrendítő csapás sújtotta tegnap a mi szegény városunkat, mely annál kétségbe- ejtőbb, hogy éppen legszegényebb városrészünket égette le porig. Százhat háztulajdonosnak 141 épületében száznegyvennyolcz lakócsalád vesztette el mindenét s most hajléktalanul, ruhátlan, minden élelmi szertől megfosz- tottan bolyg sírva, kétségbeesve a füstölgő romok között. Iszonyú látvány az! Megdöbbenti a lelket s könyeket sajtol a szemből. Hogy az a sok szegény család, melynek egész élete amugyis csak nyomorteli küzkö- dés a létért, — most egy óra alatt elveszítette még az utolsó szerszámot is, melylyel keserves napszámban, nyomorgó gyermekeinek a kenyeret megkereshető! Nem érdem elnök az ember nevet, — ha e véghetetlen szerencsétlenség föl nem keltené lázas szivünk minden részvétét, irgalmát! Segítsünk! Segitsünk mindnyájan, kiket Isten kegyelme tegnap megóvott a koldusbottól. A gazdag adjon többet, a szegény — amit nélkülözhet. Tegyük össze filléreinket, adjuk össze nélkülözhető ruhadarabjainkat; enyhitsük a nyomor éhét éléskamráink fölöslegével; adjunk kenyeret, lisztet, főzeléknemüt — amit csak házunk népe nélkülözni tud. A város s a megye hatósága megtesznek minden intézkedést, a könyörület művéhez. A mi szavunk is a leégett, koldusbotra jutott szegény polgárok jajját tolmácsolja. Megnyitja a „Veszprémi Független Hirlap“ ezúttal is a künyöradományok gyűjtő rovatát. A magunk részéről 5 forintot ajánlunk föl. Az adományokat, melyek hírlapunk piacztéri irodájához befolynak, a hirlap nyílt nyugtája nellett, rögtön áttesszük a város- názhoz — azonnali kiosztás végett. A segély csak akkor enyhít nyomort, ha gyorsan jön. És kétszer ad az, ki gyorsan ad. Legyen j ó s z i v ü polgárainkkal, irgalmas e mb er társainkkal úgy a Mindenható kegyelme, amint rés z- v é 11 e 1 áldoznak im a könyörület áldó oltárán! A „Veszprémi Független Hírlap-4 szerkesztősége. Felhívás Veszprém vármegye összes lakosaihoz! Veszprémet, vármegyénk székvárosát a tegnapi napon rendkívüli csapás érte. Délután 4 órakor a vészharangok tüzet jeleztek, s a nagy szárazság s a szél által élesztett bősz elem rövid egy óra lefolyása alatt 106 házat, az összes melléképülettel s a betakarított terménynyel együtt elhamvasztott. Még súlyosabbá teszi a csapást az, hogy a szerencsétlenség a városunk leginkább földművelő gazdák által lakott szegényebb részét érte, hol az épületek kevésbbé szilárdan épülvén, — kivétel nélkül beégtek. A szerencsétlenek összes bútorai s kézi fölszerelése szintén a tűz martaléka lett. Lesújtva a szerencsétlenség közvetlen szemlélése által s ismerve a szerencsétlenül jártak amugyis szorult anyagi viszonyait, melyek azok épületeinek újból építését, sőt közelgő téli megélhetésüket is kétségessé teszik, ismételve kénytelen vagyok Veszprém vármegye közönségének könyörületébez s áldozatkészségéhez fordulni s kérni, hogy a tűz által ösz- szes vagyonukat elvesztett szerencsétlenek fölsegéléséhez bármi csekély adomány nyal járulni szíveskedjenek. Azon biztos tudatban, hogy szerencsétlen polgártársaink érdekében kifejezett ezen kein egha Ugatásra fog találni; még megjegyzem, miként a beérkezendő adományokat, melyek hozzám lesznek beküldendők, hirlapilag nyugtázni fogom. Veszprém, 18S7. szept. 5. Véghely Dezső, alispán. A tegnapi tűzvész. 1887. szeptember 4-ike sok ideig emlékezetes fog maradni nekünk, veszprémieknek. E nap megrendítő fekete gyászbetükkel lesz feljegyezve városunk történetkönyvébe, melyben az utóbbi, időben történt szenzácziós eseményeknek egész bosszú sorozata van megörökítve, de ezen események egyike sem oly ideggyengitö és kétségbeejtő, mint amelyik tegnap, szeptember 4-én váratlanul érte Veszprém város békés lakosait. Gyönyörű nyári délután volt, a nap tik- kasztóan sütött, égető aranysugaraival júliusi forróságot idézve elő. Mindenki, aki csak szerét teheté, sietett a ! szép vasárnapi ünnepnapot pihenéssel tölteni a szabadban, az egész bét lefolyása alatt a folytonos munkálkodástól, a véres verejtékkel való kenyérkereséstől kimerültön és teljesen elcsigázva örül a test és lélek egyaránt, ha ideig-óráig csendes pihenésre térhet vagy pedig a nap tikkasztó sugarai elől elvonultál!, künn a szabadban, a terebélyes fák büs árnyékában. •Földművesnek, iparosnak, munkásnak, kereskedőnek és tudományos férfiúnak egyaránt szüksége van a pihenésre, ez az emberiesség követelménye, az irás parancsa, mert hisz az Ur is hat nap alatt teremté a világot, a hetediket pedig pihenéssel töltötte. Es nem lehet rossz néven venni az elcsüggedt emberektől, ha vasárnaponkint elfelejtve a lét nehézségeit, az életczél elé gördített akadályokat, csak az ideig-óráig tartó élvezetekben keresnek megnyugvást és üdülést, ha letérve a súlyos, sorvasztó gondokról, megnyugvást óhajtanak, vagy pedig szórakozást keresnek maguknak, hogy rövid időre bár, de mégis elfelejthessék bánataikat, bajaikat, gondjaikat. Így történt tegnap, vasárnap is Veszprém város polgárai közül, aki csak szerét tehette, a kedvező szép nyári időben kiki megragadva a kinálkozó alkalmat, kirándult a szomszéd fürdő- és kirándulási helyekre, a szőllőhegyekbe stb. A város polgárságának kétharmada vasár- és ünnepnapok alkalmával távol szokott lenni, kiszokott rándului üdülés végett a szabadba. Tegnap is úgy volt, mint rendesen. Veszprém város északi részén fekvő úgynevezett Temetőbegy lakosai, kik többnyire földm.ivelők és iparosok, részint a szabadban üdülve, részint, a szőllőhegyekben kerestek pihenést és igen kevés volt azok száma, akik otthon, a családi tűzhely mellett ülték meg a vasárnapi pihenőt. Mint a nyugalom óráiban lenni szokott, mostis a fáradtságos munkától kimerült polgárság. elfelejtve a mindennapi gondokat, csupán a jelennel foglalkozott és még sejteni sem merészelte volna senki sem, hogy a csendes ünnepi nyugalmat valami veszély, szerencsétlenség fogja megzavarni. Egyesek annál is inkább nyugodtaknak érzék magukat a tikasztó hőség" és forróság alkalmával is, mivel lelkiismeretesen megvoltak arról gj'őződve, hogy az utóbbi időben beállott rendkívüli szárazság következtében, a rendőrkapitányság által kiadott tűz elleni óvó intézkedéseket hűen fogan ositották, udvaraik tartalékos vízzel fel vannak szerelve és igv esetleges tűz alkalmával vízhiány miatt ketségbeesniök nem kell. Ámde a temetőhegyi városrész egyike viz részének, lakosai pedig nem előrelátók és az óvintézkedéseket nem igen szokták teljesíteni. Természetes, bogy a viz hiánya, a tikkasztó bőség és szárazság, a temetőhegyi városrészben összetömöritett házak, melyek többnyire náddal és szalmával vannak fedve, azon tényezők, melyek esetleges tűz alkalmával annak tovaterjedését nagyban előmozdítják. És ha beszámítás alá vesszük, mely tűz alkalmával az előidézett légáramlatból keletkezik, műn lehet csodálni, ha a katasztrófa oly nagy mérvet öltött, amilyenre gondolni sem mert volna senki. És a katasztrófa kitört. A tűz, mely egyike a legrombolóbb elemeknek, meglátogatta egészen váratlanul Veszprémváros északi részén helyet foglaló Temetőbegy városrészét. E városrész a legszerencsétlenebb városunkban, amennyiben évenkint kisebb-nagyobb alakban rendesen szokott pusztításokat véghezvinni a tűzvész, de hogy ily nagy mérvet öltött volna valamikor a romboló és pusztító elem, arra öregek sem emlékeznek. Az ötvenes években ugyan a cserháti városrészben szintén óriási tűzvész pusztított, de a tegnapi nap folyamán a temetőhegyi városrészt ért katasztrófához rombolás és pusztítás tekintetében azt hasonlítani sem lehet. A vész kitörése. Három óra volt. A lakosság legnagyobb a fennebb jelzett módon ünnepelte meg fáradtságos munka után a hetedik napot. A polgárság közül akik a városban maradtak. azok is részint a kávéházakban és korcsmákban kerestek szórakozást. A kedélyek nyugodtak voltak, legfelebb a rekkeuő bőség miatt törtek ki panaszkodó szavakban, midőn a tüzolté) őrtoronyban őrt- álló városi tűzoltó a központi őrtanyának a telefonon át tűzet jelez. Ekkor épen fél négy óra volt. Alig hangzott el a jelzés, midőn a vészharang kongása is tüzet jelzett és a helyszínét jelző vöröslobogó kitüzetett az őrtorony északi részére. T in van! Tűz van! Hangzott minden oldalról a vészkiáltás és a polgárság csoportosan tódult a tűzoltó laktanya elé megtudandó a vész biztos helyszínét. — Merre van a tűz ? ! kérdék a kiváncsiak, akik ily alkalmakkor csak nézői szoktak lenni a katasztrófának. — Nagy tűz van ? kérdezték az érdekelt felek. — Oh nem kell tartani nagy veszélytől, vigasztalták egyesek a kétségbeesett emberbarátokat. — Csak egy ház ég a Temetőhegyen, mondá egy hidegvérű polgár, nem is sejtve a bekövetkezendő óriási katasztrófát. Csak az önkéntes tűzoltók nem kérdezősködtek sokat, hanem roham-léptekkel siettek a helyszínére. Talán némi előérzet vezette a tűzoltó-főparancsnokot akkor, midőn tegnap délutánra nagygyakorlatra hivatta össze az önkéntes tűzoltókat. Már délután egy órakor megszólalt a gyakorlatot jelző kürt és lassan sorakozni kezdettek az önkéntes-tűzoltók laktanyájuk előtt. Egyesek, talán szintéa csupa elöérzetből, már.a gyakorlatot jelző trombita hangjára kíváncsian kérdék;. — Talán tűz vau?! — Nincs! vágta vissza lakonicze a városi tűzoltó és visszasietett a laktanyához, ahol akkor már a parancsnok vezénylete alatt gyakorlatra sorakozott az önkéntes tűzoltóság. Épen indulófélben voltak, készen a hydro- pborokkal és tömlőkkel, szerkocsival és mentőeszközökkel, midőn az őrtoronyból tüzet jeleznek.-----------1-----------L ■ >____U/.„,~I,C .. — A Temető-hegyen, — adja szócsövén a j választ az őr. A parancsnok egy perczig sem késlekedett. És azzal megindult a gyakorlatra készen felszerelt tüzoltócsapat. Bár gyorsan haladtak a helyszínére, mégis beletellett egy negyedóra, mire a majd egy kilométernyi távolságra megérkeztek. Ekkor már két utcza, a nap-uteza és hold- utcza lángokban volt. A tűz egy náddal fedett félszerből eredt. A félszer Lairosch Flóra özvegy föld- mivesnő háza mellett foglal helyet és ennek melléképületét képezte. A félszer telve volt szalmával és e szalma gyuladt meg belülről, ami kétségkívül arra mutat, hogy a tűz vigyázatlanság következtében, vagy gyermekek játéka folytán eredt. A tűz oka eddig határozottan megállapítva nincsen, és ezt a mai nap folyamán kiküldendő vizsgáló bizottság lesz hivatva meg-' állapítani. az általános közvélemény azonban azt mondja, hogy a tűz Lairosch Flóra félszere alatt gyufával játszó gyermekek vétkes gondatlansága következtében eredt. E félszer, mint említők, közvetlen a lakóház mellett foglal helyet, és a nap és hold- utcza zárházát képezi. E két utcza 4ö foknyi szög alatt hajlik el. Lairosch Flora, a tulajdonosnő nem volt hon, hanem özv. Bojnitzernénáí volt valami ügyben. Lakásán nővére és két kis gyermek volt csupán a tűz kitörésekor. A félszerben felhalmozott szalma egy perez alatt lobbot vetett és gondolatgyorsasággal tüzetfogott a lakóház is. Innen leírhatatlan sebességgel terjedt a tűz a nap és hold-utczában és ezek már javában lángoltak, midőn a tűzoltók megérkeztek. A legnagyobb erőfeszítéssel kezdettek a mentési munkálatokhoz, azonban a tűz által előidézett légáramlat következtében keletkezett szél miatt azt lokalizálni képtelenség volt. A szél üszköket és sziporkákat ragadott tova; — bár az ép házakat védők lepték el, mégis a tovakapott sziporkák csakhamar felgyújtották a száraz szalmával és náddal fedett házakat. Még a nap és hold-utczában folytak a mentési munkálatok, midőn a szomszéd úgynevezett László-, és Derü-utczákban egyszerre más-más helyen tűz ütött ki. Ekkor a védő erőnek háromrészre kellett oszolnia. A jelenlevő iparosság szintén nagy erőfeszítéssel végezte a mentést és tűzoltóságot, de még sem került ki ez alkalommal a szokásos mentőszám, mivel ezek nagyrészt ünnepi ruhába lévén öltözve, távol tartotta magát a fűztől. A honvédség kivonulása. Alig értesült a tűzről K1 ő z e l Antal őrnagy, a veszprémi honvédségi állomás és zászlóalj parancsnoka, rögtön kiadta a parancsolatot, hogy a legénység a mentésre és tűzoltásra rohanjon ki. Gondolat gyorsasággal ment rohamban háromszáz honvéd Fele dy Pál hadnagy, zászlóalj ügyeletes vezetése alatt a veszély színhelyére. i i K o m mensole Herman százados, a 71-ik zászlóalj parancsnoka szintén mozgósította a parancsnoksága alatt, levő összes legénységet. A honvédségből került ki tehát a legnagyobb és legszámottevőbb mentő férfiú. Ezek a lehető legnagyobb gyorsasággal gúlába rakták fegyvereiket és a mentési munkálatokhoz látták es a tűzoltósággal egyesülve, viribus unitis buzgólkodtak a vész lokalizálásán. Katonacsapatok lettek kirendelve a fecskendőkhöz és szivattyúzáshoz, szurouvos honvédek őrizték a megmentett vagyont, és ezek1 • • 1 1 - . ..... 1 4- l-i o 1 n.vLn f iir<l »1-, 4- V \ r, s ,l4/\ ( ,
