Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-08-20 / 39. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 39. sz. Szombat, aug. 20. Előfizetési árak: Egész évre..............................(5 frt — kr. Félévre ...................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. ^Eeg'jelen. rr^ir^den, szoraloaton. a "kiadóhivatalba, VESZPRÉM, H o r g o s- u t c z a, 105. szám a. küldendők. = HIEEETÉSEK és ítviltteeek a kiadóhivatalkan fogadtatnak el. - Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. — Előfizetési pénzek Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra kozott. Kéziratok vissza nem átlátnák. Második gőzhajó a Balatonon. Veszprém, aug. 19. Bálaton-Füreden megtartatott a második balatoni gőzhajó érdekében az értekezlet, méltóságot! Vaszarv Kolos pannonhalmi főapát ur elnöklete alatt. Az értekezlet nem volt valami népes. A mozgalom szűk keretben indult meg s ezért kicsiny körben is mozog. Úgy látszik a kezdeményezők nem is tartják szükségesnek a vállalat publikussá tételét, ami árra mutat, hogy vagy egyáltalán nem, vagy pedig nagyon is bíznak annak sikerében. Tény, hogy az érdekelt 3 megye közbirtokossága az értekezletre képviseletiig sem hivatott meg, s mégis elhatározták, hogy a 3 megye közbirtokossága fel fog hivatni 250 drb 200 frtos gőzhajórészvény megvásárlására, mely részvénytőke egyszersmind a vállalat alaptőkéjét képezendi. Ennyi lett nyilvánossá a megtartott értekezletről. Ez a bázis. A részletekről még hallgat.a krónika. De ez elég arra, hogy a sajtó tárgyilagos elbírálás tárgyává tegye. A somogyparti sajtó már hozzá is szólott a dologhoz, s breviter et male, azt jelenti ki, hogy halvaszületett vállalat ez, mely okvetlen meg fog bukni. Íme az érveik: Azt mondják, hogy volt már parti gőzhajó a Balatonon, mely a forgalom hiánya miatt megbukott. Azt mondják, hogy a veszpréxn- zalai búza nem kell a somogyiaknak, a somogyi meg nem kell a veszprémieknek, zalaiaknak. Azt mondják, hogy a somogyi partra való kő- és kőanyagszállitás nem képezhet jövedelmi forrást; végül kijelentik, hogy a személy-forgalom csak akkor fog reális hasznot hozni, ha benépesül a Balatonvidék, — ezernyi villa s még több ezernyi fürdő vendég lesz a partokon. íme a magyar vállalkozási gyávaság circu- lus vitiosusa! Ez ugyanis abban kulminál, hogy hát be kell várni azt az időt, mikor az innen és tulvaló partokon a bor és búza közt a kellő A TÁVOLBÓL. — V. H. kisasszonynak. — Szeretni, oh mily régen vágytam én, Ebben reméltem boldogságomat; Azt gondolám : az igaz szerelem Szegénye szivemnek talán nyugtot ad. Megismerélek téged szép leány* S azóta olyan nyugtalan vagyok . . . Csak képzeletben szállhatok feléd, Most érzem csak, liógy boldog nem vagyokVigaszt csupán a dalban keresek. Ezekbe öntöm érzeményimet . . . Rólad dalolva ihletteljeson. Dalokba öntöm ifjú lelkemet. Es daliok egyre, szívből, igazán, Mégis temetve annyi érzelem ; Oh, mert kimondni nem birom sehogy, Bár fáj szivem, de titkon erezem. De nem soká tart, jól tudom, ez igy, Elérkezik a rég várt pillanat: Enyém leszesz örökre szép leány. S ki lesz énnálam akkor boldogabb ? A kertlugasban nyári éjeken Szép ifjúságom elbeszélem én, — Kezed kezembe téve hallgatod — Ez lesz, tudom, a legszebb költemény. Hullám. I keresleti piacz-verseny már meglesz: akkor építsük föl a gőzöst, — addig nem, mert megbukik. Aztán majd ha a villa-épitkezés mérve a somogyi partokon megindul; ha a somogyi utakhoz valamikor majd mégis az olcsó zalai és veszprémi jó kő-fedanvagot fogja alkalmazni So inogj' megye, ha majd a kőszállitás is numeráim fog: akkor építsük föl a gőzöst, addig nem, mert megbukik. Aztán be kell várni, mig ezer meg ezer villa ragyog a partokon s az ország százezernyi fürdővendéget küld majd virányayakra: ha majd a személyforgalom reális hasznot biztosit — akkor hát, — Isten neki! — építsük föl a gőzhajót; addig nem, mert megbukik ! Ilyen a tulsóparti sajtó magatartása. A Balaton-kultuszt szivén viselő parti birtokosság s a Balatonra, mint közkincsre súlyt fektető hazafiasság nem fogja megdicsérni érte. Mert ha bevárjuk mind azokat a jobb viszonyokat, — amiket egy pár ezer forintba kerülő árva hajónak a kőszénfaló gyomra involvál, — akkor azok a körülmények 200 év előtt aligha fognak beállani. Mert nem a r r ó 1 van szó, hogy a jó forgalmi viszonyok engedjék meg a második gőzhajó 1 é t e s i t é- s é t, — hanem arról, hogy a második gőzhajó segítse megteremteni a jó forgalmi viszonyokat! Úgy vagyunk ezzel a dologgal, mint ahogy a publikum a rossz színtársulatokkal. A direktor azt mondja: „Pártolj publikum s azután pompás dekoráczióval művészi estélyeket biztositok!“ A publikum meg azt mondja: „Nem úgy szógám! Rendezz tisztes dekorá- cziós, megemészthető előadást — aztán meglásd, kéretlenül is pártollak!“ Azt hisszük, hogy nem a direktornak, de a publikumnak van igaza. Elismerést csak a valódi érdem követelhet. A rossz direktornak panasza pedig sohsem jogosult. „Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul.“ Ez a mi nézetünk s a vállalatra az a megjegyzésünk, — hogy azt létre kell hozni minden áron és pedig haladéktalan! Az első kedves ismeretség. — Egy kis apróság. — Első latinista koromban egy varrónőhöz kerültem szállásra. Itt találkoztam a kis varróleány nVal, a Miéivel, az én első kedves ösmerösöminel. i En tizenkét esztendős kenderkaju gyerköcze voltam, ő tizenötesztendős szöghaju leányka. Én egész gyerek, a ki éltem, mint hal a vízben; őt már egy kicsit komolylyá tette az élet. Mert biz szegényké- nek egész nap a széken kellett görnyednie, csak addig tartott a sétája, mig este. délben haza ért. Mikor először láttam, már k tanulta a varróiskolát, rendes fizetést kapott, de azért kopott nagy czipellői voltak, a mikre bizonyosan nem az ő lábacskájáról vették a mértéket; a szoknyája is valami toldalékból került, a mi se elég rövid, se elég bosszú nem volt, a kis pöttyögetett derék sem feküdt a testéhez: egy szóval a ruhája után senki sem szerethetett volna bele. De hisz én nem is értettem még ahhoz, hogyan kell a ruhája után megítélni. Szivem egyszerű és együgyü volt me'g, mint a falu, ahol növekedtem. Különben az első napon eszembe sem jutott a varróleányok ruháit becsfllgetui. Másban főtt az én fejem. Először is bánkódtam édes apám, édes anyám után; aztán még a kis galambjaim is minduntalan előttem röpködtek búgtak, és ez a búgás olyan nehezemre esett. Ami pedig a fő,- a bátorsággal nem igen tudtam megalkudni. Odaültem az egyik nádszékre a sarokba és néztem magam elé, mintha csak azt számlálnám, hány szeg van a padlóba verve. Ennyi sok kisasszonyt sem láttam még életemben együtt; eddig csak a zsidó boltosunk leányáról hallottam, hogy az kisasszony. Nem csoda hát, ha még a világért sem mertem volna őket megszólítani. Ha kimentem, már a kaputól, visszafordultam, mert féltem, hogy elbódulok a sok nagy ház között. Megint csak leültem és tűnődtem, de azért lopva körüUkörülnézteiu és kiváncsi tekintetem lassanként orczájukou is meg mert nyugodni. Többször aztán észre is vettem^ |10í?y telem pilluntgatnak, njajd meg a varrásukra hajolnak és nevetnek. És ez olyan nehezemre -esett, h°gy sírva fakadtam volna, ha nem akad egy köztük, s ez ő volt, a Mici, ki nem nevet velük I Arra kell törekedni, hogy minél kisebb regie-vel induljon meg. A legjobb ügyet is megdönti a rossz gazdálkodás. Nem a nagy haszonra, de a legjobb körülményekre kell goadolni folyton s azokkal leszámolni eleve, s ha ezt tesszük: akkor rá fogunk jönni arra, hogy csupán csak a nyári •partmenti személyforgalom is biztosítja a rendes nyári járatokat; a tavaszi- s őszi közlekedést pedig függővé lehet tenni az áruforgalom emelkedése- vagy fogyása esélyeitől. így van ez a megosztott hajóadministratióvaí mindenütt a világon s | jó administratió mellett nem is bukott még meg hajóvállalat sehol. Eleve ennyit kelle kijelentenünk a vállalatra, lényegileg. Majd széliünk még hozzá, ha a kivitel részletei iránt értesülve leszünk. Somogyi lapkollegáinknak pedig besúgunk egy olasz közmondást, ami a helyzetet ala- | posan jellegzi: I uomini bianchi eredouo, ch’il diavolo e uero; i uomini neri credono, ch'il diavolo e biancho. Cösa crede dumque >il povers diavolo — di tuttiquesti poveretti diavolettü? Ami azt jelenti, hogy a Baiaton-kultuszban még Somogy non coronat, s hogy tessék az illető vezérczikkiró uraknak mindenütt, k ö r ö s- k örül s közelebbről szétnézni a Bala- tonparton, s a második, sőt a harmadik leendő gőzhajó se jön majd valami rémséges fekete krach-ördög számba! Kompolthy Tivadar. Yeszprémmegye gazdaközönségchez. Vármegyénk területén az ezen évi nagymérvű szárazság állattenyésztésünk sikeres fejlödhetésére a legkárosabb befolyással van. Szénatermésünk igen csekély, sarjutermésünk legtöbb helyen semmi sem lesz, legelőink egészen kisülve, kopárok és egészen hasznavehetetlenekké váltak. Ezen szomorú csapást állat-tenyésztő és tartó gazdáink súlyosan érzik, mert megyénk területén az állatok legnagyobb része csak tengődni kénytelen s legtöbb esetben rósz karban is van. olyan hamiskásan, hanem szelíden nyugosztja rajtam szemét és mosolyog, és majdnem feddö tekintetet vet a többire. Amilyen különösnek és szomorúnak találtam a kisasszonyok társaságát, olyan hamar meg is szoktam. Nemsokára megint az a jó csizmaszaggató, csinytevő gyermek lettem nemcsak az utczán, hanem a kisasszonyok közt is, a ki annak előtte voltam Olyan bizalmas lettem velük, mintha ki tudja, mióta együtt laktunk volna. Hébe-korba, mikor a szigorú varróné elment hazulról, játszottunk nagyon szép játékokat, amilyenekről én azelőtt nem is álmodtam. Melyik falusi gyerek is gondolna olyan játékra, ahol a szebbnél szebb kisasszonyokat sorra kell csókolni? bedig igy volt. És eleinte nem szivesen csókoltam azokat a nagyobb kisasszonyokat, akik az első napokban úgy nevetgéltek rajtam. Hanem azért megtettem. csakhogy azt a legkisebbet, aki nem nevetett ki, megcsókolhassam. Valami különösen boldogító volt rám nézve benne, mikor két kacsójába vette borzas, szöszke fejemet, lesimogatta és először ö csókolt homlokon, aztán mosolyogva nyújtotta piros orczáját, hogy hát most már maga! A többi alig várta," hogy eljöjjön az óra, mikor szabadul. A világért nem maradtak volna tovább a rendes időnél egy perczel sem. Már napközben mindig arról suttogtak, kivel találkoznak majd a sétatéren, de a Miczi ilyenkor csak hallgatott. Mélyebben a varrásra hajlott és gyorsabban öltögetett. A varróné ki tudja hová, hová sem, elég az hozzá, hogy sokszor elment este hazulról, ilyenkor mindig Miczit kérte meg, hogy maradjon velem és adja föl a vacsorát az urának és nekem, aki rendesen később jött haza dolgáról. Ilyenkor a vacsora előtti időt nagyon szépen elbeszélgettük. Gyönyörűen tudott mesélni Tündér Ilonáról, hamu-pipőkéről. Sokszor könny is lopózott szemébe, ha valami üldözött kis árváról beszélt. Én meg nem állhattam, hogy a nyakába ne essem és ne kérdezzem: — Miért sir, Miéi kisasszony?-— Hiszen nem sírok, — monda ő gyöngéden, — megerőltettem a szemem a lámpánál. Rendesen az ágy szélére ültünk, mikor úgy magunkban voltunk. Ilyenkor sokszor csintalankodni Minthogy pedig ezen körülmény a f. évi október hóban megtartatni szándékolt „Mezőgazdasági termény- és tenyész-állat kiállításunkra“ kedvezőtlen befolyással bir, amennyiben rendezendő kiállításunk legnevezetesebb és legkiterjedtebb csoportját a tenyész-állat- kiállitás képezendette volna, a gazdasági-egyesület igazgató-választmánya s a kiállitásren- dező-bizottsága f. évi aug. hó 16-án \ esz- prémben tartott együttes ülésében elhatározta, — hogy tekintettel a fent jelzett kedvezőtlen viszonyokra, de azon körülményre is, hogy a kiállítás megtartásával egyidejűleg tervezett uj megyei székház ünnepélyes megnyitása a közbejött akadályok miatt a jelzett időben nem lesz megtartható; — a folyó évi október hó 2—5-i k napjaira tervezett „Mezőgazdasági termény7- és tenyészállat-ki a Ilit a s“-t ezen évben nem f o g j a megtartani s annak nagyobb, k i t e r j e d t e b b mér v- b e n i megtartásának idejét a jövő, talán kedvezőbb évre elhalás zsz a. Midőn erről a megye gazdaközönségét tisztelettel értesítjük, felkérjük egyúttal, hogy ezen kiállításunk iránt tanúsított kiváló érdeklődését a jövő kiállításra fentartani szíveskedjék. Hazafiui üdvözlettel Veszprémben, 1887. aug. 16. A „‘Veszprémmegyei gazdasági egyesület“ nevében: Gróf Esterházy Móricz, elnök. Reé Jenő, Nagy Jván, alelnök. titkár. Aratás után. Már régen bebizonyított tény az, hogy mi földmivelő nép vagyunk s ennél fogva földmi velőink sorsától vau feltételezve saját nemzetünk jóléte, sorsa is, mert a földmivelő népben van, nemcsak Magyarbonban, de mindenütt, az ország támasza, ereje; a földmivelő szerzi meg számunkra a legfőbb élelmi szert, a nélkülözhetetlen mindennapi kenyeret. Ez a legszámosabb, ennek kezén van a föld és ennél fo<?va. amint a földmivelő * II. mertem. Mielőtt észrevehette Tolna, lecsavartam a kis lámpát, úgy hogy egyszerre elaludt. 0 megijedt, én meg „szabad a vásár* kiáltással össze-vissza csókoltam. ügy elnevettünk rajt mind a ketten. Mikor este haza készülődött, mindig elszomorod- tam. Ami csak eszembe jutott, mindent kitaláltam, hogy marasztaljam. Egyszer a gyttszüjét, máskor a kendőjét dugtam el. Kereste soká, utóbb megunta és nélküle akart menni. Éli persze utána iramodtam vele. — Mici kisasszony, kell a gyüszüje? — Hát magánál van, kis huuczut? Adja ide, kérem szépen. — Mit ád érte? — Ejnye, hát mit kívánna érte? Erre odaszaladtam, melléje simultam és ö megértett. Csókot adott a homlokomra, mire én boldogan szaladtam vissza, még jó éjszakát sem mondtam neki. Egész éjjel a menyorságban voltam, angyalok ringattak karjaikon. Mire az e ztendő vége felé járt, senki sem mondta volna, hogy édes testvérek nem vagyunk, úgy szerettük egymást. II. Egyszer amint az iskolából haza értein, Micike sirt és nagy szaporán öltögotett, a csúnya varróné pedig dörmögött reája. Olyan nehezemre esett öt sírva látni, hogy majdnem én is elpityeredtem és hogy ez meg ne történjék, kimentem. Ott künn aztán sokat törtem a fejemet, miért lehet az asszony mérges, és miért sir a kis Miczi. Mikor hazamentek ebédre, odálltam a kapu mellé, hogy majd talán beszél hozzám, de nagy busultában észre sem vett.. Ettől még nagyobb lett keserűségem. Délután előbb eljött a többieknél, leült szótlanul és sebesen dolgozott valami zöldszinü ruhám Csak azt vettem észre, hogy sokszor az ablakra tekint. Nem sokára megjöttek a többiek és utánuk egy kiaszott képű, csúf asszonyság is. A zsémbes varróné édeskésen mosolygott feléje. — Isten hozta, komáin asszony, mondta rikácsoló is 1 hangján és megcsókolta.
