Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-07-16 / 34. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 34. sz. Szombai é j iuliu s 16. r _■■__ VES2PEÉMI FOGfiETLEH HÍRLÁP MEGYEI- S HELYI ERDEKÜ, VEGYES TARTALMI HETILAP Előfizetési árak: Egész évre..............................<5 frt — kr. Félévre ...................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ILvüeg'jelen, mindén szombaton. = Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Ho rgo s- u t c z a, 105. szám a. küldendők. = HIRDETÉSEK ÉS ST'STIXjT'X’EEaiEtK: a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyiltte'r petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a ,Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás a i Veszprémi Független Hirlap j 1887. (hetedik) évfolyam jul.—decz. folyamára. Szives olvasóinkat, a nagy közönséget, mely törekvéseinkben támogat, meggyőződésünk őszinte kijelentéseit, hírlapunk nyílt hangját szívesen halija, s mely rokonszenves egy áttér zésével már annyi éven át támaszunkra volt: tisztelettel kérjük, hogy hírlapunkat további szives pártolásában részesítse. A közönség érdekeit szolgáljuk; a nép érdé- ! keit védjük. Attól várjuk a viszonos méltánylást. ; Hivatalos kegy, hivatalos dicséret és hivatalos subventio nem kenyerünk. Nem kérjük, de nem I is kínálják. Nem kegyelnek és meg se dicsérnek. \ Be igaz, hogy nem is szolgálunk rá. Próbáljunk e kérdésekre feleletet adni. A hivatalos jelentések — mint azt többször volt alkalmunk tapasztalni, — nem mindig mondanak igazat. Különösen a külföldi pénzpiacira való tekintetből, többnyire szépítik a dolgot. Hiszen már magában véve az a szörnyű árvizcsapás, mety Hódmezé-Vásárhely, Makó és Szeged vidékét érte, nagy mérvben csökkenti az aratási kilátásokat. Majdnem százezer holdon aratott ott le a Tisza iszapos árja. A veszteség megüti a 10 millió irtot. A mi értesülésünk szerint egyátalán nem számíthatunk valami jó termésre. A búza sok helyen megdőlt, és aztán az üszők és rozsda pusztított közötte. A rozs ritka, szemfejlődését megakadályozta a kedvezőtlen, hideg időjárás. A zab, árpa gazos, szintén sokat szenvedett a mostoha időjárástól. A repeze általában gyönge. Némi vigasztalásunkra szolgálhat az, hogy a külföld aratási kilátásai sem valami vélni esek. Kéz alatt való nyílt és suttgomos támadásoknak, hivatalos üldözéseknek ki vagyunk téve örökké. Azt látja a közönség évek óta. l)e viszont látja azt is, hogy mi is üldözzük az alattomos és nyílt sunyiságot. Nem hivatalosan, de nem hívatlanul. A tiszta lelkiismeret szigorú hivatása szerint. Irányunkat, elveinket ismeri a közönség. S hogy megbecsüli s támogatja évek óta, —- ez az elismerés a mi legfőbb, legerősb paizsunk. Tartalomdús, bő, élénk, eleven hírlapot adunk. Mely igaz tükre Veszprémváros s a megye közéletének. Ez a mi rövid programmunk. Ezt ígérjük s becsülettel be is tavijuk. Ezzel nyitjuk meg az uj előfizetést. Veszprém, 1887. évi július 1. Hazafias üdvözlettel a „Veszprémi Független Hírlap ' szerkesztősége és kiadóhivatala. Minő lesz a gabona ára ? Ausztriában köriilbelől olyan a termés, mint nálunk. Szerbiában a gyakori esőzések sok kárt okoztak búzában, rozsban. — Romániában és Oroszországban ellenben a tartós szárazság miatt maradt fejetlen a növényzet. Francziaország, Olaszország és Anglia termése hasonlókép gyönge. Amerikában az Egyesült-Államok termése sokkal gyengébb a tavalyinál. Ausztrália és Ázsiáé a múlt esztendeihez hasonló. Amint látjuk tehát, a többi államok s földrészek termése átlag nem jobb a mienknél. Ezt azért szükséges tudnunk, mert az árakra úgyszólván az egész világ gabnaterrnésének összevetéséből vonhatunk csak helyes következtetést. Különösen Amerika az, amely roppant készletekkel szokta elárasztani az európai piaczot s igy lenyomja az árat. Ezenkívül, különösen nekünk magja- roknak hatalmas versenytársunk a gabnapia- ezon Oroszország és Románia. A fentebb vázolt aratási kilátások mellett azonban nem tarthatunk valami nagy versenytől. A tavali készletek elfogytak, fölös nem sok van, belfogyasztás pedig nagy mindenütt. Megpendült a kasza, sarló; rendekbe dől a sárga buzakalász; kezdetét vette az aratás. A gazdaember, egy hosszú év munkájának, fáradalmának most veszi el jutalmát. Minő lesz a termés? Milyen lesz az ára? E kérdések megfejtése bizonyára jobban érdekli most a gazdát minden szerb válságnál. A gabna-árakra a politikai viszonyok tagad- hatlanul szintén óriási befolyást gyakorolnak. Ez idő szerint békével kecsegtetnek ugyan az államférfiak, ámde a bolgár-kérdés, amely a télen a casus bellit képezte, máig sem oldatott meg. Oroszország folyvást mesterkedik a Balkán-félszigeten, újabban Szerbiát kezdi aláaknázni. A német és franczia most is farkasszemet néznek. Nem valószinütlen tehát, hogy az őszön ismét elborul a politikai láthatár, s a háború ölyve megint űzőbe veszi a béke galambját. Természetesen ezek csak következtetések, melyeket szentirás gyanánt fogadni nem szabad. Nem vagyunk táltosok, hogy a rejtelmes jövő titkait felfedhessük. Mi csak tájékoztatással akarunk szolgálni a magyar gazdának. aki úgyszólván tanácstalanul áll, búzatábláján kicsiny termésével. Mindezeket figyelembe véve kereskedői körökben általán az a vélemény, hogy a búza ára 8 frt 20—8 frt 50 kron fog julius végén megállani. Átlag jobb gabona-árakra számíthatunk a tavalyiaknál. Bár úgy lenne ! Gazdahitel. Bármily optimisták legyünk, be kell vallanunk, bogy a hitelviszonyok az ország és polgárainak érdekében, sok irányban rendezést kíván. Azzal tisztáüan van mindenki, hogy a hitelviszonyok nálunk oly kedvezőtlenné váltak, miként a jövőben— ha a jelen állapotokon változás nem tétetik, a legrosz- szabbakra lehetünk elkészülve. Foglalkoztak már sokan s többféle érveléssel hitelviszonyaink helyzetével s tökéletes igazuk volt azoknak, kik bebizonyítani iparkodtak azt, hogy a gazdahitelt illetőleg siker nélküli volt a gazdák orsz. congressusa, mely, — mint tények igazolják, — eddig semmi eredményt sem mutathat fel, sőt ugylátszik, hogy az azon időben nagy port vert agrár kérdés a napirendről is levétetett, mi részben sajnos azért, mert a hitelügyek rendezése körül első sorban is a mezei kisgazdák hitelviszonyai volnának rendezendők. Hogy milyenek a viszonyok a vidéki pénzintézetek és a gazdák között, Mihók Sándor ,kompa.ssfc-a elég kommentár hozzá, mert ebből a jelzálog kölcsönök óriás nagyságát legott felismerhetjük és bátran állíthatjuk, hogy igen kevés a kisgazda, kinek birtoka valamely fővárosi vagy vidéki pénzintézetnél, árvapénztárt vagy egyéb hitelügylettel foglalkozókat ide nem értve, jelzálogilag megterhelve ne volna, igen, de hol vannak még a váltók és egyéb obiigáit összegek, melyek nagysága vetélkedik a jelzálog kölcsönnel? ily állapotokkal szemben, a mezőgazdasági hitelszövetkezetek létesítése nem forszírozható. A vidéki pénzintézetek általában kezdik a gazdák váltóhitelét redukálni — s ezt saját érdekükben igen helyesen is teszik, — *> Könny és sóhaj. Képviselőink a vármegyéből. ii. Ányos Tivadar. i. Behegeszti szived sebét A könnyeknek árja, Minden egyes hulló cseppje Enyhülést hoz rája. De a forró, néma könnyben, Melyr pilládon ég el, Szived-lelked darabonként Tördelődzik széjjel. II. Ha szivedre bánat lehel, Röpke, mint az esti szél, Hull a sóhaj könnyüdeden, Mint falombról a levél. De lia szélből vihar támad, S letépi a levelet, Szived egyik érző húrja — A falomb — is megreped! JOÓ ARMAND. A sirczi választókerület függetlenségi 48-as párti képviselője. (Becske A. eredeti fényképe után rajzolták saját külön fránya firkászaink.j Arma virumque cano! Ez ugyan latinul van mondva, de azért nem fog Ányos megaprehendálni, akármilyen szűzmagyar vére vagyon is. Mert beveszi 6 a bötüt, akármilyen, ha diákul van is, csak a németre ne formádzék. Avval nincs kibékélve s legfelebb a banknótákou sziveli el. Hát arma virumque cano: vagyis hős férfiakat s azok ádáz csatáit irandom le, történeti hűségei __ am int a krónika valójában megesett. Mielőtt Ányos ur elébe szállanánk, szükséges szétnézünk a Hanzi körül is. Ö nagysága jól megárult ugyan egy gyékényen, mikor az uj megyeházi parádéért szidni kellett a Yéghelyt, mondjuk igen jól megfért Ányos Tivadarral, aki alaposan inegino- sogatta a viczispán nagy hflhő-fejét — hanem hiszen nem azért volt p már mameluk-követ, hogy elnézte volna Anvos potyamandátumát irigység nélkül. Dehogy tűrje ő ezt! Hiszen akkora liasacskája, akkora fejecskéje, meg akkora kacséi csak neki is vágynak, mint Ányosnak, tudományban pegig nem tágít előle, hiszen ő a holtig tanuló emberfajhoz tartozik, azon- képen meg piros selyemövet hord — amilyen nincs a kőteuyerü Ányosnak, ha megfeszül se. Potyamandátum! Ez az ideális álom nem hagyja nyugodni Hanzit; fölment Tiszához, a titkos alapból felzsebelt hatodfél ezer rénus forintot s lejövén — szétosztá vala e summákat voksbéditó maszlagképen. De jó szerencse, hogy Ányosnak egy pompás fő- generálisa vagyon, mert Ányos csupán a hazafias buzgósága mellett úgy elhasal, mint valami ledöntött ókori Bélbálvány. Hát ez a főgenerális, a fürge Andre mindig nyomában járt a Hanzinak, meg a rénus forintoknak is — s igy történt, hogy mire Hanzi ur észrevette az ügyet s szétnézett, mint Napoleon a lipcsei csatasikon, hát azt vette észre, hogy se voks, se rénus — fucscs! Nagybusan hazaszuszogott Veszprémbe, megivott a Körmendy- nél két literke sört s ünnepélyesen kijelentette a sörös művésznek, hogy — Ányosnak megbocsát, de Andrénak nem. (Az igazság révén ki kell néktink is jelentenünk, hogy a Hanzi-bocsánattól nem hízott meg jobban az esztergáid ribillióvezér s a faché-tól az André se esett ám hányát.) Mindebből pedig egy ténykörülmény derül ki nevezetesen az, hogy Ányos képviselővé lett. Meglett ő már 3 év előtt is, pedig akkor a Hunkárok nem a legszívesebben adták át neki a tért, hanem kifogott rajtuk. Azt proponálta Hunkáréknak, hogy bijjanak a kerületből össze egy fiók-országgyűlést Csesznekre s ott rendezzenek egy próbaválasztást a Hunkárok és ő közötte. A jólelkü Hunkárok felültek az agyafurtfejü Bendegrtznak, elfogadták a propositiót s belementek a csapdába — illetőleg Csesznekre. Ott aztán valamennyi falu mind Ányosra szavazott (az ő áldomását itták), sőt nem elég volt a szégyen, még azt is kifundálta a Tivadar nr, hogy: „Jertek Sanyi, Miska, menjünk át a Henz Tóuihoz, I de vájjon mi fog történni a gazdával, ki jel- j zálog lejáratait folyton váltó leszámítolásból fedezi, s váljon mi történik a pénzintézettel, mely kellő garantia hiányában pénzét „Wert- heim“-jében élére rakni lesz kénytelen, miután sem a gazda személyére, sem ingatlanára, sem termésére biztosan elhelyezett hitelt nem lesz képes nyújtani? Ilyenek nálunk a gazda hitelkilátásai. A vidék szegénységét és pénztelenségét ecsetelni lehetetlen. A legszerényebb pénzintézetnél is egymás kezébe adják a legjobb kisgazdák az ajtó zárját 10 — 20 frt kölcsönért. Az iparososztályt elő sem hozva, mivel ezek hitelűgye szánalmat gerjesztő s állapotukon sem az iparügy reviziója, sem a hitelegyletek alapítása nem fog a jelen körülmények között segíthetni. A kereskedő fizetés képtelenségek napról-uapra szaporodnak és a legjobb hirfl üzlettel bírók is üzlettelenségről panaszkodnak, s panikszerüleg tekintenek a jövőbe; szorítják adósaikat, mivel ők is szoríthatnak. Szóval a hitel, a világ eme hatalmas emeltyűje, az országok és polgárai jólétének biztosítója, a leginfámisabb módon van nálunk megtámadva a bizalmatlanság által. Hogy a hitel csökkentése más államokban is tért hódított, annyi bizonyos; azonban tekintsük csak a nagy Németországot és hasonlítsuk össze ezen ügyben hazánkkal, — legott tapasztalhatjuk a viszonyok merően eltérő voltát. Mig ez államban a nép a takarékosság, munkásság és összetartással a jólétet élvezi, addig nálunk a bizalmatlanság örvényébe sülyedve, tétlenül vesztjük hitelünket, mit veszteni elősegít az is, hogy a pessimisták — ide értve a sajtó egy részét is, — pénzintézeteink ellen — melyek igaz, hogy hagynak némi kívánni valót, — a legfonákabb módon dolgoznak s nem gondolják meg azt, hogy ezáltal az úgy is bomlásnak indult hitelügyet még jobban aláássák, pedig tendentiojuknak nem ennek kellene lenni. A kormány által nagy jövőt jósolt postatakarékpénztáraknak is láthatjuk eredményeit, daczára, hogy a közvetítői szolgálat az egész országra kiterjesztetett, a betétek ösz- szegeiben haladás nem éppen észlelhető, mi elég bizonyítéka annak, hogy ez nem elég czélirányos intézmény a nép takarékossági hajlamának fokozódására s jóléte fejlesztésére. Nézzük csak az országban levő segélyszövetkezeteket, hol van nagyobb alkalma a népnek fillérgyüjtésre és olcsó hitelre — nem-e itt? És mit tapasztalunk? Azt, hogy az ily intézeteknél, ha az alakulási idő lejár, az újjáalakítás különösen kisebb helyiségekben, alig annak ferblikártyája szók lenni.“ S mire odakivel, a néplelkesedés kaczenjammerré kezdett válni, — akkorra Tivadar ur még a pénzüket is elemelte a szivem-Sanyi meg a szivem-Miskáéknak. Nagy kedvelője minden művészetnek s különösen az uj nótáknak. Akkoriban járta leginkább a zik- czene-zákczene hymnus s bár Veszprémben ő saját baritonján kántálá el e dicső dalt a táti Krausznak, azért a Verhajvaj-trupphoz soha sem csatlakozott. Rendületlen hive maradt Eötvösnek s a veszprémi saktervédő 48-as újságnak. Gyönge oldala neki — az öreg Purgly. Ha avval úgy hébe-korba kitud kötni, azt nem adja három szárazmalom áráért. Nem is nevezi máskép, csak „diszmameluk“-nak, pedig ez a titulus már mégis csak legelébb a viczispánnak dukál. Arra is ráiijesztett a minap. Berohan Zirczről s egyenesen Véghelynek rohan. Hogy micsoda infámia róla föltételezni, hogy az ö kastélyában ö, vagy más valaki sört inna! Pedig a finánczok, a jegyző utján sör-adóbárczát prezentáltak neki. 0 és sörivás — micsoda szemtelen gondolat az ?! Hát rehabilitálja őt a viczispán — ha kedves az élete meg a hivatala. A viczispán nyilván segített is ezen a szörnyű tévedésen, — mert Ányos azóta is paroláz véle, pedig az mindig nagy tisztesség olyan úrtól, aki százezri- vel számítja a vagyonát. Szóval ő perfekt gavallér és gentleman iziglen. Csak nem jó vele pezsgőzni. Mert akkor rögtön népfelkelő lesz s a párbajtól csak egy paraszthajszál választja el a kompániát. Szerencse, hogy ilyen paraszthajszái mindig akad. S akadjon ime most, a mi részünkre is egy!
