Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1886-01-16 / 4. szám

lását czélunkul kitűzni tekintjük, de ennek egyszef- smind jobbnak látjuk a törvényes eszközöknek, módoknak felhasználását, mintsem még holmi streiko- lásra csak távol gondolnánk is.

Felszóllalásom, feleletem indoka főkép, hogy Gefreiter czikke bizonyos tendencziózus szinezetü, princzipálisom ellenében, ki ez idő szerint távol van s e czikkre nem felelhet. Meg nem érthetjük, mit akar .Gefreiter“ ur a poétái példálózással ?

Annyit nézetem szerint is megér, ha ilyesmivel tölti be üres idejét, mintsem egyik, vagy másik, öregebb jegyzőtárs példájára a .nótárius-streikolás“ alapszabályaival törné a fejét.

Hogy Korporál a jegyzői állás szebb jövendőjében hitét nem veszitette el, ahoz nem látnoki tehetség kell, amint a czikkiró megjegyzi, hanem kell azon tudat, mely a jegyzői intézménynek az utóbbani évtizedben előállott kedvező fejlődéséből keletkezik — és kell a jegyzői hivatás rendkívüli fontos voltának felismerése a közigazgatás orgánumai között, s igy készen állunk, hogy szebb jövőnket nem jóslatszerünek, hanem határozott tudattal állíthassuk, mert annyi belátó képességet feltételezünk a törvényhozásban, mint amennyi sziik látkörüséget Gefreiter czikke elárul, s igy jövőnk felől kétségbeesnünk nem kell. Annyit mindenesetre hibáztak a tisztelt törvényhozó testület tagjai, hogy Gefreiter- nek sem véleményét ki nem kérték, sem pedig a teljes, s a mi igényeinknek egészen megfelelő végleges megoldással olykép nem siettek, hogy Gefreiter elismerését is maguk részére kinyerhessék, minek hiányában kitették magukat azon veszedelemnek, hogy lesznek ugyan törvényhozók, de nem lesz törvényjavaslat, mert azt egy elkeseredett .honatyaválasztó“ mielőtt tárgyalás alá kerülne, a napirendről szépen levéteti.

Mindenesetre jobb a körülményekkel megalkudni, s a törvények intentióját megérteni, s a történelmi fejlődést kisérni tudni, (hol nexus szintén nincs a természetben), mintsem strucz-madár módjára homokba dugott fejjel, vakon belekeseregni az idők folyásába, mert ez mindössze is elfogultakká tesz bennünket, s feketének tünteti fel még a piros tintát is, melylyel különben sorsunk jobbra fordulásának kilátását feljegyeznünk kellene.

Hogy Korporál ezt a vicze-sarzsit rapportra fogja-e vájjon állítani, a czikkében elkövetett figyelmetlenségért, nem tudom, de azt hiszem á t a 1- n é z i neki.

LORENSICS SÁNDOR,

___________________segédjegyző.________

T A N r G Y.

A beszéd és értelemgyakorlatok czélja, eszközei, tananyag, tanmenet, tanalak és eljárási módja az iskolában.

Midőn az építész valamely épület építéséhez kezd, legelőször is az alapot készíti el, még pedig minél erősebben — mert tudja azt, hogy csak akkor biztosíthatja az épület tartósságát, ha az alapot szilárdan építi — külömben az egész épület összedül s hasznavehetlenné válik. — Úgy az egész iskolai tanítás egy épület, melynek építőmestere a tanító. 0 az alapot igyekszik szilárdan lerakni, ettől várja azt, hogy épülete a czélnak kellőleg megfelelő legyen.

S mi képezi az iskolai tanításnak alapját? A beszéd és értelem gyakorlatok. — ezen tárgynak mikénti kezelésétől függ az egész iskolai tanításnak az életre való kihatása, — ez fogja a növendékeket a nyelvtan másik két részére, u. m. az irvaolvasás és a tulajdonképeni nyelvtanra előkészíteni.

Mert hogyan képzelhetjük tanításunk sikerét akkor, midőn még növendékünk nem képes figyelni előadásunkra, mert nagyobbára rest hallásúak, mivel a szülei háznál gyakran reá szoknak arra, hogy ha valamit mondunk előttük, az csak elhangzik füleik mellett, vagy mint mondani szokás: .egyik fülükön be, a másikon pedig kimegy“, — éppen igy volna tanításunk alkalmával, ha nem szoktatnék őket a figyelmetes hallgatásra, —- vagy ha szemléltetni akarnánk valamit. Ez sem történhetnék sikeresen, mert mielőtt iskolába adattak volna, mondhatjuk, hogy egy tárgyat sem vizsgáltak meg tüzetesen. Már most miképen tudnánk oly figyelmet kelteni bennök, hogy tanításunk tárgyát kellőleg megvizsgálják? Ez ugrás lenne, — már pedig valamint a természetben nem lehet ugrás, úgy nem lehet a nevelésnél sem, — hanem kell lenni egy előkészítő tantárgynak, mely az említett hiányokat kipótolja s kitöltse. Ezen előkészítő tantárgy éppen a beszéd és értelem-gyakorlatok, vagy mint máskép nevezni szokás: „önálló szemléleti oktatás“.

A beszéd és értelemgyakorlatok czélját, mint az már kitűnik, a következőkben lehet összefoglalnunk:

1- ör. Szokfatás vagyis édesgetés az iskolához.

2- or. A gyermek érzékeinek öntudatra hozása.

3- or. Az értelmi tehetség mivelése.

4- er. A beszédképesség előbbre vitele.

5- ör. Előkészítés a többi tantárgyakra.

Lássuk az első czélt a szoktatást. Amint népoktatási törvényünk meghatározza, a gyermeket már 6 éves korában iskolába fel kell adni. Mily fejletlen állapotban látjuk öt akkor! Hiszen ők még mindez ideig komolyabb munkával alig foglalkoztak ! Hogyan lehetne az oktatást velők a maga merevségében elkezdeni? Ok talán gyűlölték eddig az iskolát, mert szokás az a műveltség alantabb fokán álló szüléknél, hogy ha gyermekeik hibáztak, azzal fenyegetik őket, hogy: „Várj, majd feladlak iskolába. tudom megver téged a tanító, nem fogsz te ott hibázni“, s igy mind az iskolát, mind a tanító személyiségét meggyülöltették a gyermekkel. — Elképzelhető, hogyan fogja magát érezni az újonnan feladott gyermek szüleitől távol az iskolában, egy még mindeddig gyűlölt helyen s egy ő előtte ijesz- tőleg feltüntetett egyéniség előtt. Ha a gyermeket csak idegen helyre visszük is, még akkor is nem szorongás és félelem fogja-e él őket? s visszavágynak mielőbb szüleik házához, s egyátalán nem akarnak maradni az idegen helyen, — mennyivel inkább igy áll a dolog az iskolában töltött első pillanatokat tekintve, hogyha már azt, mint valami félelmetes helyet ismerik először is. A tanítónak tehát azon kell iparkodni, hogy ezen bennök mintegy megrögzött gyülölséget s idegenszerűséget leküzdje, mindmagát, mind pedig az iskolai életet uj növendékeivel megkedveltesse: azaz, hogy tudják a családkörhöz hasonló módon találni magokat tanítójuk előtt az iskolában.

Erre nézve legalkalmasabb eszköz gyanánt használhatja a tanító a játékot.

Tapasztalhatjuk azt, hogy mig a gyermek a szülei háznál játszadozott, s valaki tán érdeklődött játékai iránt, ő azon egyénhez mindig szeretettel simult, s ha az illető egyén más alkalommal házukhoz ment, a gyermek örömteli arczczal sietett eléje s liivta öt újabb játékainak megnézésére ily szavakkal: „Bácsi jöjjön s kérem nézze meg játékaimat, van már újabb játékom.“ — így használhatjuk a játékot arra nézve, hogy őket tulajdonképen tanítsuk. s erre őket mintegy észrevétlenül vezetjük. A játék megválasztásánál azonban mindig erkölcsi szempontból járjon el a tanító s figyelmeztesse őket minemüségére, vagyis melyek a jó és rossz játékok s inti őket, hogy a rósz játékokat kerüljék, mint amelyek rendesen káros következményt vonnak maguk után, — továbbá mennyiségére, hogy sokáig ne játszanak, mert érzékeik fölhevülnek, — figyelmeztesse helyére, idejére nézve. így tehát legjobb, ha szemei előtt játszanak.

ÜRÖGI SÁNDOR,

veszprémi reform, tanító.

(Vége köv.)

Az állatokról.

(A néptanítók figyelmébe.)

Igen sokan vannak, kik méltóságukat azzal akarják kimutatni, hogy a náluknál alantabb fokon álló lényeket, az állatokat megvetik, mivel azokat minden szellemi tulajdonság nélküli lényeknek, természeti gépeknek tekintik.

Pedig aki az állatokat megveti, nem jól gondolkodik ; nem jól ismeri, nem jól tudja felfogni saját fenségét az állatok fölött; mert aki csak egy megfigyelő pillantást vet is az állatvilágba, az befogja látni, hogy az állatok sem minden szellemi tulajdonság nélküli lények, amit az állatok életmódjainak és képességeinek megfigyelése is elég fényesen bizonyít.

Sajnos, ezen téves felfogás egész Európában honos, de talán sehol sem oly gyakori, talán sehol sincs annyira elterjedve az állatok megvetése, kínzása, mint épen hazánkban.

Nézzük csak a kegyetlen gazdát, hogyan ütlegeli szegény lovait vagy ökreit, midőn a feneketlen sárból nem tudják a szekeret kivonszolni.

Azt gondolja a szerencsétlen, hogy mivel a ló vagy ökör sajátja, tehát azzal tetszése szerint bán- hatik, ütlegelheti, sőt mi több, kínozhatja is.

Hej, pedig ha tudná, hogy mily balgául cselekszik akkor, midőn barmait kínozza, mi által azok hasznavehetetlenekké válnak s helyettök drága pénzen ismét másokat kell szerezni, bizonyosan nem kínozná, nem ütlegelné állatait.

Tagadhatatlan ugyan, hogy az állatok az emberek rendelkezésére vannak teremtve, de csak azért, hogy azokat segítségére fordíthassa, életének fenntartására, idejének eltöltésére használja, nem pedig hogy hatalmával visszaéljen.

És aki fel tudja fogni fennségét az állatok irányában, aki tudja, hogy miért teremtette a Teremtő az állatokat rendelkezése alá, s mégis kínozza az állatokat, az nem „ember“, hanem „zsarnok“ nevet érdemel, mint olyan lény, aki rósz szívvel, nyers modorral kínozza alattvalóit, kínozza azokat, amelyek megsegítik neki keresni a mindennapi kenyeret, a szükséges tápláló anyagot.

Aki az állatokat kínozza, s nem veszi tekintetbe, hogy hisz az állatok is érzékeny lények, az bizonyára a vele egy fokon állókat, embertársait, felebarátait sem fogja megkímélni, ezek iránt is kegyetlen.

Vessünk csak egy pillantást a világtörténet lapjaira, látni fogjuk, hogy igen sok példa szolgál bizonyítékul arra nézve, hogy az állatkínzás az első lépés a szeretetlenségre embertársaink iránt.

Ott van a spanyoloknál Don Carlos herczeg, aki már mint ifjú gyönyörködött az állatkínzásban s később atyja II. Fülöp ellen törekedett.

A kegyetlenségéről híressé lett Domitián császár szintén, mint gyermek, kinozta a házi- s más állatokat.

Hogy mily nagy bűn az állatkínzás, azt bizonyítja az ó-kor két legműveltebb nemzetének, a görög és római nemzetnek törvénykönyve is, amely az állatkínzóra a legnagyobb büntetést, a halálbüntetést szabta.

így például Athénében egyszer halálra Ítéltek egy ifjút, mivel varját megkinözta s kiszúrta szemeit.

Igen helyesen cselekedett az angol törvényszék is, midőn egy katonatisztet ötven font sterling (500 ezüst forint) pénzbírságra ítélt, mivel lovait fogadásból egy óra alatt három mértföldnyire hajtotta.

Ma már az állatok egész Európában, igy hazánkban is a törvény ótalma alá vannak helyezve,' mindazonáltal az állatkínzók száma, mert igen sokan vannak, kivált a földmivelő osztály között, akik azt hiszik, hogy nekik nem szól a törvény paragrafusa, mert hát ők úgy bánhatnak saját jószágaikkal, ahogyan nekik tetszik, vagy pedig azzon balvéleménnyel. bírnak, hogy hisz az állat is csak állat, amely nem érez, s azért azt szabad ütlegelni is.

Azért igen óhajtandó volna, a nép ezen tudatlan osztályát felvilágosítani. Itt van most az ideje is, itt vannak az unalmas téli esték; a napok rövidek, a gazdát már négy órakor eléri az est, ott kell hagynia a munkát. Ilyenkor azután nincsen dolga s hogy magát meg ne unja, elmegy a korcsmába.

Igen helyesen cselekednének a falvak néptanítói, ha ezen szabad idejét a gazdaembernek felhasználva, az iskola meleg helyiségében esténként értekezéseket tartanának, mint az már egyes helyeken dívik is, és egy ily alkalommal beszélnének az állatokról is, bizonyítva az állatkínzás helytelenségét.

És ha a néptanító érthető, magyaros beszéddel el-elcseveg az állatokról, ha elmondja, hogy az állatoknak szintén van leikök és érzésök ép úgy, mint az embereknek, csakhogy az ember lelke magaszto- sabb s érzése finomabb, mint az állaté, s e két tényező az. ami által az ember, mint „eszes állat“, közelebb áll az Istenhez, ami által érdemessé válik a „teremtés koronája“ elnevezésre, akkor a józan gondolkozásu gazda bizonyosan nem fogja barmait többé ütlegelni, kínozni.

Mondja el a tanító, hogy az állat lelke érzékeiben nyilatkozik s ezért van, hogy az állat érzékeszközeinek benyomása szerint cselekszik, mig ellenben az ember érzékeszközeinek segítségével csak észlelődéseket tesz.

Az embernél az észlelődés következtében a lélekben képek keletkeznek, amit mi közönségesen képzelődésnek nevezünk, és ennek bizonyos fokát megtaláljuk az állatoknál is, ámbár homályosan; jóllehet meg tudják különböztetni a tárgyakat, de

ezen tárgyak felöl homályos fogalmuk van s ez az oka, hogy a tárgyak természetét, alkatrészeit s ismertető jeleit nem tudják átérteni, felfogni.

És ebben rejlik a különbség az ember szelleme és az állat lelke között.

Bizonyítsa be, hogy az állatoknak is meg vannak lélekből eredő tulajdonságaik, amit mi ösztönnek nevezünk, de van az állatban valami nemesebb rész is a puszta ösztönnél, amit a kutya, ló, elefánt hűsége, az oroszlán hálája is fényesen bizonyít.

És ez a nemesebb rész az érzés, a melyet megtagadni balgaság volna. Persze nem azt az érzést értve alatta, amely által tudomást szerez a külső bántalmakról, hanem azt a nemesebb érzést, amely a lélek működéséből származik.

Ha a tanító igy elcseveg esténként az állatokról és ha még beszél egyet-mást az állatok hűségéről, hálájáról, s e tulajdonokat az emberek legnemesebb tulajdonaival: a hűséggel, hálával stb. összehasonlítja; ha kimutatja, hogy némely állatban több szeretet, ragaszkodás és hűség van, mint sok emberben, lehetetlen, hogy a józan gondolkozásu gazda az állatoktól a lelket megtagadja, lehetetlen, hogy azokat érzéketlen lényeknek, gépeknek tekintse, — hogy őket oktalanul kínozza!

HULLÁM.

IRODALOM.

Vasúti politikánk és a közvélemény. Ezzel a czimmel jelent meg Budapesten Hornyászky Viktor akadémiai könyvárusnál egy 156 oldalra terjedő füzet, melynek kiváló alkalomszerüséget ad Tolnai Lajosnak a magy. kir. államvasutak igazgatóságától való visszalépése. A névtelen szerző az egész mii folyamán fejtegeti a magyar vasúti politika fejlődését, majd speczialiter áttérve Tolnay működésére, Tolnaynak elismeri kitűnő érdemeit és tehetségeit, melyeket ez a magyar államvasuti intézmény fejlesztése körül igen érvényesített is. Kevésbbé szerencsés volt, — úgymond a szerző — Tolnay, mint vasúti politikus. Az ő igazgatási és szervezési politikája melett kétessé válandott a magyar államvasuti rendszer jövőjének biztosítása, amipedig a jövő vasúti politikának legnehezebb intenzív feladata. Ő alatta az adminisztraczió sok kívánni valót hagyott hátra s épen az ő visszalépése után inangurált uj rendszertől remélhető a nagy czél elérésére. — Az egész könyv tehát — mint ezekből látható — nem egyébb, mint Tolnai Lajos visszalépté- nek apológiája és mint ilyen úgy a pro-, mint a kontraállásponton levőknek minden esetre igen érdekes olvasmány.

ÚJDONSÁGOK.

Veszprém, jan. 16.

A hóvihar.

— Veszprémváros helyzete, szerda délben kiadott rendkívüli lapunk óta, annyiban megváltozott, hogy most már a szomszédos községek népével érintkezhetünk, bár a vasúti közlekedésünk még minden irányban megvan szakitva s e h ó 20—22-ig, vagyis egy hétig nincs is semmi kilátás arra, hogy a pályavonalak járhatóvá tétessenek. A hóvihar ugyan szünetet tart; a havazás s a szél is megállt, de a pályatesteken, különösen oly helyeken, hol a vonal dombokat metsz át, a vonal kivágásai teljesen be vannak temetve, úgy, hogy a dombbevágásaiban sokhelyütt -1—5 öl magas hótömeg fekszik. Ezernyi kéz kell ide, hogy ezeket a tömegeket el lehessen távolítani, mert a gőzmozdonyu hóeke ily helyeken mit sem ér. Megkisérlették Herenden ez ekéket. Az egyik össsetört; a másik szintén s ugyanakkor a toló locomotiv is kizökkent a vágányból. Most is ott áll a két béna szörny a nyit pályán, behavazva.

— Várpalotán az állomáson ott vesztegel 2 kis locomotiv s egy személyvonat, mely Budapestről jőve, jan. 11-én ott rekedt. A locomotivok meg sem kisérthetik a roppant hóhegyek áttörését, melyek Várpalota s Veszprém közt a sineken feküsznek. Most százával fogadják a munkásokat, a pályatest kiszabaditására. Mikor lesz ennek a munkának foganatja, Isten a megmondhatója!

— Veszprém vidéke Szibériához hasonlít. Amerre a szem tekint, óriási hókupok emelődnek a legsikabb talajon is. Szent-Ist- ván községében a hó a házak tetőjén felül ér úgy, hogy a házakat úgy ássák ki, mint valami eltemetett várost. Hajmáskér épen úgy néz ki. A hófuvat ezt a községet minden oldalról elbarricadierozta. Öl nyinéi magasabb a hó mindenütt. A főutezán kivül jármű sehol sem járhat; a mellékutczákban a házak ereszeig ér a hó. E két községből, valamint Vámos községből, úgy B e r h i d a felől s Szent -Király-Szabadjáról a kocsin s szánon való közlekedés többnyire a nyilt mezőkön át történik, mert az utak völgyületein öles hótorlaszok emelkedtek.

— A postaközlekedés a fenjelzett körülményeknél fogva óriási akadályokkal küzd. Vasárnaptól kezdve péntek reggelig egy Írott, vagy nyomtatott hirt se közvetíthetett a posta. Forgalma minden irányban megszakadt. Tegnap, péntek hajnalra végre érkezett egy szánka Fehérvárról. Egész nap és éjjel 12 óráig jött, hozva a budapesti és fejérvári levél postát, természetesen kocsi- szállitmányok nélkül. Ugyancsak tegnap indított a veszprémi posta is Fejérvár és Kis- Czell felé egy-egy szánt, az illető levélpostákkal — s mint halljuk, ezután naponkint indít el a helyi posta e két irányban egv- egy postaszánt. Ez intézkedés bízvást az egész közönség elismerését involválja, a derék postafőnök iránt.

— Személyi hírek. Dr. Bezerédj Viktor orsz. képviselő, családjával együtt Veszprémben időz még pár napig. — K é 1 e r Napoleon, az uj megyeház építője, vasárnap óta Veszprémben van. — Véghely alispán múlt vasárnap Almádiba menet, szánja egy hótömbön felborulván, abból kibukott. Szerencsére komolyabb sérülést nem szenvedett.

— Orvosjelöltek figyelmébe. Az állandó hadseregbeli orvosi aspiránsok részére a cs. kir. közös hadügyminisztérium 1885. évi november 28-án 14. oszt. 3317. sz. a. kelt rendelete szerint több ösztöndíj — évenkinti 300 és 500 írttal — üresedésbe jött. Ámbár a rendelet első sorban a ténylegesen szolgáló, vagy nyugdijat élvező katonák családaiból s csak másodsorban a polgári családból származó azon ifjakra vonatkozik, kik orvostudori tanulmányokkal foglalkoznak, vagy ezen pályára lépni szándékoznak, még sem mulaszthatjuk el a polgári körök figyelmét az említett rendeletre felhívni. Az ösztöndíjak oly ifjak részére adatnak, kik az orvosi fakultás rendes hallgatói s magukat kötelezik, hogy az orvostudori rang elnyerése után a törvényszabta katonai szolgálaton kivül még hat évet a közös hadseregben szolgálnak mint katonaorvosok.

Sorsjegy- tulajdonosok figyelmébe.

Ama körülmény folytán, hogy a számtalan elárusított sorsjegyek, sorsolási államkötvények és egyébb értékpapírok rég megtörtént húzásainak át nem vizsgálása következtében számtalan kihúzott és nagyobb összegeket képviselő nyeremény ez ideig még gazdátlanul vár annak létezéséről mit sem gyanító szerencsés birtokosára, — nemkülömben azon sosjegyek, melyeknek húzásai rég megtörténtek ugyan, de tulajdonosuk nem jelentkezett daczára annak, hogy a nyeremények átvételére bizonyos határidő lévén kitűzve melynek letelte után mint elévült kereset az igényjogosult kárára figyelmen kivül ha- gyatik s az illető intézmény birtokává válik. Bátor vagyok tehát e sorok utján figyelmeztetni az illető tulajdonosokat, miszerint a huzási határidőt már túlhaladott, bármi néven nevezendő értékpapírjaik számainak pontos közlésével hozzám bármikoris bizalommal fordulhatnak, miután azok átvizsgálását teljesen díjtalanul és készséggel eszközlöm. Vidékről beküldendő kérdezösködések esetén az eredményt jelentő válasz megadhatása czéljából egy drb. 2 kros levelezőlap lészen csatolandó. — Veszprém, 188(1. január 13. Wurda és társa utóda.

— Megfagyott. Múlt vasárnap Felső- Eörsön Lőrinte Gábor jómódú gazda többed magával kiment a pinezéjéhez. Jó éjjel jöttek el onnan. Lőrinte egyszerre csak visszafordul, hogy elhozza még az ottfeledett kulacsot. Társai hazaballagtak. Lőrinte nem ért haza s másnap keresésére indultak. Ott találták Bagi Gábor pinezéje előtt behavazva, holtra fagyva.

— A Varga István-féle ház leégése alkalmából amaz általános hírrel szemben, hogy az a Lang kéményseprő vigyázatlansága foly- tán tört volna ki, tegnap megjelent hírlapunk irodájában Jenőfi Ferencz ur, Lang Adám kollegája, s kijelenté, hogy miután ő személyesen megvizsgálta a leégett házat, úgy találta, hogy teljesen lehetetlen ez a föltevés. A kémény maga nem is égettetett ki s a tűz is 18 órával az égetés után tört ki. Szívesen konstatáljuk ezt, Lang ur rehabilitácziójául.

— A felsült hetivásárosok. A tegnapi hetivásárra a közeli helységekből az eladók azon reménységgel jöttek be élelmi szerekkel, hogy itt roppant drágán fogják eladni áruikat. Természetesen azon hiedelemben, hogy itt senki sem lesz más. Szerencsénkre hosszú képük lett; volt elég mindenből. Még délután is lehetett malaczokat venni, 40 krért darabját.

— Helyreigazítás. Hírlapunk f. évi 2-ik

számában az „Uj földmivelési iskola Veszprém- megyében“ czikkünkből ezen passusnál: „Indítvány egy mezőgazdasági iskola (szaktanoda)

szervezéséhez“ e szavak: „B

..............hason

czim

ü szakmunkája szerint“ kimaradtak, mit ezennel helyreigazítunk.

— Szerdai rendkívüli lapunkat, miután a postaközlekedés máig teljesen szünetelt, csak ma küldhetjük meg vidéki olvasóinknak. Ha emberi erővel mód lett volna rá, szétküldjük vala, de lehetetlen volt. Azonban igy sem veszti el érdekét ma sem.

— Szánka-világ. A városon s vidéken most a közlekedés, mnjdnem kizárólag szánokon történik. Valóságos muszka-világ van most minálunk.

— öngyilkosság. Takács Gábor litéri jómódú földműves fia, már régidőtől fogva azt rebesgette hozzátartozóinak, hogy milyen boldog az, aki meghal. Mig végre öreg anyjától s testvéreitől való elbucsuzás után, szerdán délelőtt kiment a fészerbe s ott egy régi rósz pisztolylyal, nyakán át a fejbe irányzott lövéssel, agyonlőtte magát. A lövés oly erős volt, hogy mire kimentek a szülők, a szerem csétlen fin már szörnyet halt.

— Szent-lstván községben tolvajok jelentek meg a múlt napok egyikén az esti órákban és több gazda istállójából lovat lopni akartak. Azonban elcsípték őket és bekísérték Veszprémbe.