Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-05-15 / 21. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 21. sz. Szombat, május 15, HEAP MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre...............................6 írt — kr. Félévre ....................................3 frt _ kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s krphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Horgos-utcza, 105. sz. a. küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi*-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A miilt szombati városházi botrány. Veszprém, 1886. május 14-én. Városszerte kinos benyomást keltett az a páratlan skandalum, melyet az új városházügyben tartott mult-szombati képviseleti közgyűlésen inscenierozott a minden skandalumokról szomorúan hírhedt Benkő István. Arról volt szó, hogy a városi képviselet négy szakbizottsága által tett abbeli javaslat fogadtassék-e el, hogy az uj városház földszinti kávéház-helyisége, mint legjövedelmezőbb helyiség, ezután is bérletbe adassék-e, esetleg az eddigi bérlőnek, vagy pedig ne. Természetes, bogy a négy szakbizottság férfiait e javaslattételre az vezette, hogy az adósságra megvett uj városház lehetőleg minél több bérjövedelmet hozzon s igy az adósság minél, több fedezetet találjon. De hát a lelkiismeretesség s a józanság sohsem voltak tulajdonai szomoruhirü Benkö Istvánnak. Ez a borvirágosorru svindler valóságos antiszemita-skandalumot provokált ez egyszerű kérdésből s megeresztette mocskos nyelvét úgy, hogy a pápai zöldségeskofák elszégyelhették magukat. Gyanúsított ez a toprongyos élősdi mindenkit, ki á négy szak- bizottság javaslatátpártolta: a polgármestert, az ügyészt, a jogügyi bizottság előadóját s aki nem hagyta magát az ő dühöngései által terrorizálni s felszóllalt, annak beleorditozott fi beszédébe, mint valami marakodni akaró yegzptt eb, Egyik rendreutasítás a másikat érte. Az ordítástól letiltotta a polgármester saz ügyész; a gazdasági bizottság egyik tagja Husvéth János ur, nyílt ülésben „svindér“-nek bélyegezte — mind hasztalan. Utóbb az lett, hogy a tisztességes férfiak fölkeltek s tömegesen otthagyták a terinet. |lyep műveletlen ronda emberrel nem tárgyal-, jiattak s a közgyűlésnek vége lett e botrány által. Hétfőn töytént aztán fi sy,avatás; ű5-en fi bi^qttsilgqk javaslatát fogadták el. Nyolczan peip szavaztak, Így végződött a legújabb Benkő-skan- dalum! Most aztán ne kérdje senki, mért kerüli a tiszteséges elem a városházát ? Hát ahol a k Balaton aranyhala/-» (Néprománc«,) (}l a Ms lány a Balaton partján, Elhagyta a szeretője csalfán, — Alápereg két szemének kénye, Balatonnak de sok lesz a gyöngye! . . . Fecske veri szárnyával a vizet, Ne sírj kis lány, az Isten megfizet! Hű szivedet, aki agy megcsalta: Megsirat még téged az a csalfa! . . . „Beh szeretnék ayapy hajllá yátyi, fyófoMól Füvedig pszkálni , . , rdtßldlpi babám hálójára, fpgalább V'éy látnám ptoljára !“■ Füred alatt hogy a nap leszállóit; HalászAegény kiveti a hálót , , , Soha, soha ily szamom estét -= Kifogta a kis leány holttestét! . . . Szól az anyja füredi halásznak: „Ébredj, fiam, tilosban halásznak!11 De a legény, szegény mit sem hallott, A holttestet öleli a halott! . . . BÉNYEI GÁBOR. *) Ezen néprománezot már régen megírta szerzője, ^z egész 'országban cjalolj^k. yjgy fijpufik mát nap is ked. Whcí’dala a közönségnek"— de annyira kivetköztetik hozzáadások és csonkítások által eredeti jellegéből, hogy szükségesnek tartjuk azt hiteles szövegében közölni, annyival is inkább, mert szerzője most már városunk lakója. A 8 z e r k. becsületes meggyőződést igy bírja terrorizálni egy többszörösen megbélyegzett, többszörösen összepofozott svindlér, oda nem járhatnak jellemes emberek. Ruttner, Ferenczy, Bezerédj példáját ezután minéltöbben követendik — s visszavonulnak a közügyekböl. A becsületük nem arra való, hogy önzetlen jellemük őszinteségéért — ily gálád, ocsmánv ficzkó által sárba tiportassék. Teljék kedvük most e gyönyörűséges Fogdmeg-ben azoknak, kik felcseperitették. A vásártéri dologkerülö, pacsirtafogdosóból csahos kortest formáltak, aki agyafúrtságánál fogva aztán beletekintett a tekintetes és nagyságos főkortesek minden paklizásába és hun- ezutságába. Hallgatását megvásárolják most drágán . . Most türniök kell a tolakodó ember hozzájuk dőrgölőzését. Sötét kép ez Veszprém város múltjából. Ez az alak sok régi bűnre veti vissza árnyát. A sötétben bujkálok lidéreznyomása ő. Most tűrjék. A sorsuk igszságos bosszúja ez. Vasárnapi munkasziineí. Végre városunkban is mozgalom indult meg a vasárnapi munkaszünet érdekében. Kereskedő ifjaink a múlt hét végén egy igen méltányos és ratioualis érvekkel támogatott kérvényt nyújtottak be a helybeli kereskedő társulat elnökéhez, melyben a vasár- és ünnepnapok délutánjain az üzletbezárások kieszközlése iránti intézkedések megtételére kérték fel. Az elnök ur azonban az ifjúságot kérvényük iránti rokonszenvezésenek nyilvánítása után — bizonyos körülmények miatt a társulat alelnökéhez utasította, ki is teljes készséggel és az ügy iránti igaz érzelemmel fogadta azt. Mindazonáltal a kérdés ezideig még csak koczka — mely ha viszbangra nem talál — a legrosszabb oldalra is dőlhet. —• Feltesszük azonban e város kereskedői karának humánus felfogásáról, hogy az ezen ügyben országszerte sikerrel létezett mozgalmak példája után egyes üzletfőnökök nem fogják önmagukat saját kartársai és a közvélemény rágalmainak ki tenni, hogy a többség által jónaklátott és elfogadott intézmén}^ meghonosítását ezélzó támogatások alól önmagukat kizárják és ez által városunk tekintélyét az egész kereskedő világ előtt nyíltan pellengére állítsák. A sajtóhibákról. Ezek ellen nincsen méreg a világon. Mig emberek lesznek a betűszedők, a revideálok és a korrektorok, addig ez megmarad — kiirthatatlannak. Mert ezt még a „Zacherlin*-féle erős szer sem irtja ki, pedig ez minden tekintetben kitűnő rovar- pusztitó szemek bizonyult; annak kell lennie, ha a feltaláló 100 aranyat Ígér jutalmul annak, ki hathatós mérge használata után egy poloskát talál. A sajtó philloxerái ellen nincsen semmiféle szer sem. nem használ ez ellen semmiféle amerikai módszer sem, hiába minden próbálgatás, A szőllö philloxerát rqeglefiat ülni nagy fáradsággal, a sajtóét nem ! Mindazonáltal e sajtó ilplloxerájja nem okoz oly nagy kárt, mint a szőllöó, egföllebh a poétának és a zsurnalisztának egy kis mszantást szerez. Ívtak is ám a poéták már sokféle éneket a sajtóhibákról, megénekelte ezeket már Thaly Kálmán |s, de mind haszontalan; a sajtóhibák megmaradtak s szaporodnak napról-napra. Guttenberg fölként papjai, a betűszedők gyakran csinálnak szándékosan is sajtóhibákat, amikor egy-egy csattanős élezet süthetnek ki; gyakran azonban egész ártatlanul csinálják a baklövéseket. Igen ébernek kell lenni a korrektornak, ha sajtéhibátlan müvet akar kezei közül kibocsátani, mert a sajtóhiba a legnagyobb figyelem mellett is becsúszik. Hisz ki nézne el véletlenül egy-egy betűt, mely magában véve csekélység ugyan, de mégis elégséges arra, bqgy a poétáknak és zsurnalisztáknak poszankodást, a közönségnek pedig derült perczeket szerezzen. Gelléri Mihály könyvnyomdász nagy szorgalommal gyűjti össze minden egyes lefolyt év érdekesebb sajtóhibáit. Az érdekes gyűjteményből fölemlítek egynéhányat, melyek, mint a gyűjtő mondja, —- .jóízű Sorakozzanak tehát a haladó kor követelményeinek kibontott zászlója alá! A he- tenkint alig teljes 8 órai munkaszünet vajmi parányi ahhoz. hogy. annak létesitése által bármely kereskedő is anyagi károkat szenvedhetne; sőt ellenkezőleg, — a közönség jó előre látásból idejekorán fedezendi szükségleteit, az üzleti személyzet pedig annak tudatában ujult erővel és jókedvvel végzi teendőjét, mig a főnök szintén nyert egy félnapot, melyet üzleti gondjaitól menten valódi kényelemmel, nyugodtan és teljes odaadással családjának szentelhet. Részünkről is őszintén ajánljuk tehát, hogy a kereskedő-társulat elnökét ebbeli intézkedéseiben feltétlenül támogatni és fáradozásait lehetőleg kevesbíteni ne késsenek. Értsük meg és tegyük magunkévá ama bölcs megjegyzést, miszerint a munka végczélja az, hogy pihenő időt nyerjünk! Egy öngyilkos temetése ügyében. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Lovász-Paíona, 1886. május 9-én. Folyó hó S-án virradóra Pölöskei István itteni jómódú gazda pajtájában annak szolgája, a 15 éves Takács József felakasztva találtatott, s az előliivott helybeli orvos már csak az öngyilkosság miatt bekövetkezett halálozást, sőt hogy az már 7—8 óra óta beállott, constatálta. Mondják, hogy anyjával előző napon történt heves szóváltás miatt rohant a halálba e különben jó magaviseletű ifjú, azonban tettének indító okát kutatni nem tartom olyanynyira fontosnak (mert sajnos! napjainkban az ily szomorú eset nem tartozik a ritkaságok közé) mint azon körülményt, hogy a szerencsétlennek a r. kath. egyház szertartásai szerinti eltakarittathatását a helybeli plébános főtisztelendő Mórocz Antal ur minden kérelem, sőt erélyesebi) felszóllalás dacára megtagadta, mondván: temessék az árokba. Mielőtt ezen qualificálhatlan eljárásra nézve úgy az én, mint a velem együtt érző itteni intelligentia véleményét nyilvánítanám, szabad legyen a főtisztelendő plébános úrhoz alábbi kérdéseket intéznem, melyekre nézve szives felvilágosítást nagy örömmel elfogadok, ugyanis: 1- szőr. Lehet-e a szelíd Megváltó valamely tanításából, vagy tettéből azt kimagyarázni, hogy egy becsüles embert, kit balsorsa öngyilkosságra ragad, még halála után is üldözzünk? Mert szerény nézetem szerint Idvözitőnk, ki vallásunkat alapította, s ki a bűnös emberiségért a legirtózatosabb kinha- lált szenvedte, ilyesmit nemcsak nem tanított, de sőt erre soha egy szavával se czélzott! Az ily elvek gyárainak zugaiban látni vélem a középkori álszenteskedő jezsuita pátert, a mint a bünmegváltási czédulákat jó pénzért árvereli! Akkor egy Teleky, egy Széchenyiért (mert hisz ők is öngyilkosok, csakhogy nem szegéinek, mintama boldogtalan fiú, voltak) nemzetünk eme vértanúiért kár volt annak idején gyászmiséket szolgáltatni. Már pedig ezek csakugyan a menyországba jutottak, bármennyire ellenkezőt mondanak is a szeretet öve alatt (gyakran alatt) a legdurvább egoismust rejtő egyházi urak. 2- szor. A XIX. században, a haladás korszakában megjárja-e, hogy egy szerencsétlent, kit a részvét könnyével kellene sírjába kisérnünk, s kit becsületessége miatt szerettünk, mint valami veszett ebet a temető árokba temessünk ? Mirevaló hát a dúsan javadalmazott lelkész, ha még temetni sem akar? Avagy tán azt hiszi a főtisztelendő plébános ur, hogy az ily bigott s ma már pellengére állítandó eljárásával az egyháznak nymbusát, s híveiben a vallás iránti tiszteletet növelni fogja? Óhajtom, hogy rövid idő alatt az ellenkezőről ne legyen kénytelen keserű tapasztalatokat szerezni! 3- szor, Ha valaki (akár egyházi, akár erkölcsi szempontból) az öngyilkosokat az útfélen elhullott barmokkal (inert ily eljárásból egyebet nem következtethetni) egyenlőknek tekinti, kérdem, hogy az ily magas gondolkozásu egyén helyesnek tartja-e azt, hogy egy róm. kath. lelkész egy olyan asszonyt tartson házánál mintegy annak vezetőnőjéül, a ki hites férjétől törvénytelenül elválva él, s az egyházi szabályokkal öszszeegyeztethe- tőnek tartja-e ily nővel társas mulatságokban megjelenni? Ha városokban (de sőt tudtommal falvakban is) öngyilkosokat csak úgy mint más halottakat tisztességesen eltemetik, sőt a gazdagoknak, kik az egyháznak szent czélokra earv-earv csinos összeget haervnak. nairv narákaczajt vagy mosolyt okoznak, mely felér egy barátságos képviselőházi derültséggel. Mert bizony nem kicsiség az, amit egyik fővárosi lap „Báli tudósítások“ czimü rovatában olvashatni: ,A terem fényesen volt díszítve, a pla- fondról függő négy óriási „suszter“ hintett ragyogást az alant nyüzsgő tömegre.* Egy ,1“ betűnek „s“-re való átváltozása milyen kényelmetlen helyzetbe hozta derék mesterembereinket ! A „Pesti Hírlap“ „Ország ostobája“ czimű tárczájában olvasható, hogy Deák Ferencz egy helyen éjjel „meghalt* s másnap kora reggel tova utazott Balaton-Füredre.“ Bizony bajosan utazott volna tova, ha meghalt volna, alighanem csak megáit! Ugyané lap rövidhírei között lehet olvasni a következőket: A Balaton hőmérséke április hóban elérte a -18—20 frtot is“. Pompás hőmérő lehet az. mely forintokkal mutatja a fokokat. Ajánlom az „Almádi ötösbizottság“ becses figyelmébe. A kiállítás tartama alatt megjelent lapok bővelkednek ám sok sajtóhibában! így egyik napilap a tenyészmarha-kiállitásról szóló jelentésében igy ir: „Megemlítjük még, mint ritkaságokat, gróf Szapáry Gyula gyönyörű „tetemeit“ melyek még nincsenek teljesen kihizlalva.“ Hiába, akinek pechje és tehene van, az ki van téve annak a veszélynek, hogy tetemét dicsérik meg tehene helyett. így járt Szapáry is. Hogy mennyit képes változtatni valaminek értelmén csak egy betű is, mutatja a .Budapesti Hir- lap“ egy gondolatcziklusának bevezetése, mely igy hangzik: .Lapunk egy barátjától vesszük az alábbi sorokat, melyeknek miudenike egy-egy közmondás- szeríf ágassá got“ tartalmaz.“ Tessék velős igazságot írni, ha a sajtókobold elkereszteli azokat gazságnak. Hol itt az igazság? Nincs igazam? Ugylátom, hogy te kedves olvasó addig nem mosolygod el magadat, mig el nem mondom egyik napilapnak érdekes táviratát, mely igy hangzik: „Az olasz „Commerciali di Milano“ bank helyiségeit ma éjjel feltörték s onnan 3.879.000 „libát“ loptak el.“ Találunk olykor olyan sajtóhibákat is, melyeknek egy kissé pikáns izök van, de tudva azt, hogy a hiba a véletlen szüleménye, nem szégyeljük el magunkat, hanem inkább jóízűen mosolygunk. Elmondok egy ilyent zárjelben, hanem kérem ne nevessenek és ne mondják el senkinek. — (Egy színházi kritikus egyik fővárosi lapban Tihanyiról igy ir: „Tihanyi a vén huszárkáplár szerepében „körülmetszett“ alak volt tőrülmetszett helyett.) Komócsy Józsefet szép titulussal illette a sajtóhiba, mikor egyik lap ezeket irta: „Komócsy József jeles „ivónk“ tegnap Miskolczra utazott.“ Azóta barátai mindig jeles „ivónak“ nevezik a jeles irót. Thaly Kálmán költővel történt meg azaz eset, hogy egyik balladájában vádló helyett „vad ló“ lett szedve és bomladoz a sereg helyett „bolondoz a sereg* Mondhatom, nagyszerű hatás ! Rózsavölgyi egyik hirdetését igy szedte ki a szedő, kihagyva minden interpunkcziót: „Halkan esd a csendes éjben 25 k r é r t. Ide temessetek zongorára két hegedűvel. Ezt a kerekerdőt járom én n é g y k éz r e stb. Ha már említek sajtóhibát a hirdetésekből, nem hagyhatom szó nélkül Én Csillag Anna kisasszony egyik hirdetését, melyet szintén Gelléri Mihály ur födözött fel. „Én hajkanőcsét már két hónap óta használom és azóta 10 cmter hosszú bajuszom nőtt, miért is kötelességemnek tartom azt mindenkinek ajánlani. Mély tisztelettel Greiner A m á lia,-okl. tanítónő.
