Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1886-09-04 / 37. szám

Püspökünk és káptalanunk Kaposvárott. Kaposvárott folyó lió 8-án reggel ünnepélyes templomszentelés fog tartatni. Ugyanezen napon fogják ünnepelni Somogy megyének és Kaposvárnak a török hódolt­ság alul való felmentésének 200 éves emlék­ünnepét. Az ünnepélyességek legszebb részét a kapos­vári róm. kath. templom felszentelése fogja képezni.melyet Kovács Zsigmond megyés püspök ő excellentiája fog teljesíteni. Az általánosan tisztelt és szeretett főpap fogad­tatására nagy előkészületek tétetnek. A megye határszélén a püspököt a szolgabiró fogja üdvözölni. Ő excellentiája szeptember 7-én délben Fajszou, Kund Bélánál lesz ebé­den s innét délután 3 órakor indul Kaposvár felé. Kaposvár határánál az inteligenczia üdvözli s rövid beszéddel Kaposvár polgár- mestere fogadja. A püspök kíséretében lesz­nek: Kernen es, Yogronics és Jánosi apátkanonokok; Tál lián Lázár czimzetes püspök pedig Zákány felől a vasúton már 7-én d. e. 11 órakor Kaposvárra fog érkezni. A plébánia lakba fog szállni a püspök, meg­érkezése után kevés időre fogadja a tisztel­gőket. Szerdán, 8-án reggel 8 órakor lesz a tem­plom ünnepélyes felszentelése. E beszentelés és egyházi beszéd végezte után Kovács Zsigmond megyés püspök ur ő excellentiája a küldöttségeket fogja fogadni, kik között lesznek: a státus, clérus; a megyei, törvényszéki, városi s többi hivatalnokok élén somogyvármegye alispánjával, a törvény- széki elnök, Kaposvár város polgármestere; az ott időző közös hadseregbeli tisztikar, a kaposvári egyletek és intézetek tisztviselői. Délután 1 és fél órakor diszebéd lesz a megyeház nagytermében, melyen Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter is jelen lesz. Ebéd alatt a királyért és a pápáért Kovács Zsigmond fog áldomást inni; utánna kevés vártatra ugyan csak ő excellentiája köszönti fel a templomra adakozókat. A második felköszöntőt Kaposvár város polgármestere fogja mondani, ki Kovács Zsigmond püspökre üríti poharát. Ebéd után 5—6 óra közt ünnepély lesz, melyet a kaposvári történelmi és régészeti társulat rendez. Az ünnepélyen, mely ének-, zene- és felolvasásból fog állani, Kovács Zsig­mond püspök is jelen lesz. Másnap, szeptember 9-én reggel a püspök, valamint a kisérő káptalani tagok visszatér­nek városunkba. Irodalom. „Irénke.“ (Bátorfi Lajos legújabb költeményei. Ára 60 kr. Nyomatott Kardos Gábornál Keszthelyen.) A nagyapának kis unokájáról irt költeményeit foglalja magában e kis füzet. Mind a harminczkét költemény, mely a füzet tartalmát teszi, arról tesz tanúságot, hogy Bátorfi Lajos jó családapa s szerető nagyapa, ki tiszta szivével szereti unokáját, a kis írónkét. Ennek a nevével keresztelte el a kis füzetet is. A költemények családias jellegűek, s mint ilyenek, nem sok kivánni valót hagynak maguk után, bár vannak olyanok is közte, melyeken meglátszik, hogy akkor rögtöiiöztettek, mikor a nagypapa ölében fogta kis unokáját. bérezek közt, egészen touristáink füléig. A dallam fokról fokra erősebb, folytonosan kivehetőbb lön; a távoli bérezek visszhangja felelgetett reá, a dal egyetlen fordulatát se hibázván el. Már hallatszott a jókedvű társaság féktelen élezeinek kitörő haho­tája, már-már kezdek kiütögetni fejeiket a bérezek mögül ama apró gazdag sörényű, könnyüvérü ponnyk, melyek ügetve haladnak s unszolásra sohase szo­rulnak. Néhány férfitagból állótourista klubb volt közel­gőben. Kedélyesen mulató hölgyeink, a jó ezredessel enyelegvén, nem is fáradtak a felkeléssel; de nem úgy Kristóf. Alig ismerte fel a legelőször kibuk­kanok közt barátainak egyikét, az első pillanatban, mint elszakadt rugó pattant fel s a másikban már az érkezők keblein csüngött. A kimondhatlan öröm kifejezése ragyogott Kristóf homlokán. Barátai körében s amazok Lucia körében oly ott- honiasnak találták a sziklaterrasset: annál is inkább, mivel egy sem volt az ifjak között ismeretlen; egy se volt, ki az öreg ezredes szellemes leányának közelében boldognak ne érezte volna magát, egy se volt, ki Lucia egy elismerő szaváért, talán mosolyá­ért kész lett volna tüzbe-vizbe hatolni, ki hódola­tának bármi áron kifejezést adni ne törekedett volna, Lucia bírásáért életét ne koczkáztatta volna. És Luciát mindez nem érdekelte, Lucia figyelmét csak ama deli alak vonta magára, Luciát csak egy ifjú érdekelte, kit a bérczeken, a sziklatetőkön bolygaui s majd itt, majd ott elő- bukanni látott. Nem látta, nem hallotta az udvarlók seregét, ha a deli ifjút elmerengeni, albumát elővenni s belé a fenségest megörökiteni látta. Fohászt küldött az éghez, midőn látta, hogy a bájképektöl elragadott ifjú dérdére bukik és imádja a természetet. 0, érezte Lucia, hogy szive elfogul, hogy ellenállhatatlan von­zalmat éreze azon alak iránt, kinek lelke az övével rokon, ki ép úgy tudja csodálni, ép úgy tudja imádni a magasztost, miként ő, ki élvezetet talál a magány­ban, a szép természetben, hol Isten oly közel van, ép úgy, miként ő. / A költemény-füzet Irénke édesanyjának, Filipovics Józsefnének szül. Bátorfi Emíliának van ajánlva apai szeretettel és nagyapai örömmel. A műveeske kiállítása igen csinos s díszére válik a nyomdának, bár a költemények alatt elhelyezett Silhouett-ok némi tapintatlanságról tesznek tanúsá­got, amennyiben nem vágnak a költemény szöve­géhez. „Remény“ czimü uj sze'pirodalomi képes hetilap indult meg Budapesten Hajóssy Kr. György szer­kesztése mellett. A lap nemcsak az irodalomnak válik díszére és javára, hanem a hazai nyomdász­iparnak is, amennyiben oly fénynyel vau kiállítva, milyent eddig csakis diszműveknél tapasztalhattunk. Daczára szép kiállításának, nagy terjedelmének s kiváló irodalmi becsének, a „Remény“ mégis a leg­olcsóbb és legdíszesebb szépirodalmi képes hetilap. Az első szám változatos tartalma eléggé bizonyítja a lap életrevalóságát s a szerkesztő ügybuzgóságát. Az első számban veszi kezdetét Volbriant czimü érdekes franczia regény, melyet dr. Rada István szentszéki jegyző fordított át magyarra. Előfizetési ára: egy évre 8 frt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IY. kér. Ferencziek-bazára. A Yidéki könyvnyomdászok árszabálymozgalma. Alig néhány nap előtt, az egész ország összes vidéki nyomdász-munkása (betűszedője) szövetkezve, czélul tüzék maguk elé. az egyöntetű tisztességesebb munkás-fizetésnek elfogadtatását munkaadójuk által. Czéljuk ezzel úgy a munkás-személyzet, valamint a nyomdatulajdonosok helyzetét kedvezőbbre forditaui; czéljuk, hogy véget vessenek a nyomda-ipar terén divó káros konkurrentiának; ami nemcsak a nyomdatu­lajdonosoknak anyagilag való gyarapodását akadályozza, hanem egyszersmind a nvomdász- ipar fejlődését is hátráltatja. Ennek elérésére egyöntetű munkás-fizetést óhajtanak, mely biztosítaná a nyomdász-mun­kások tisztességes megélhetését. Nem sok az, mit a nyomdász-munkás kér; hiszen csak a, mindennapi kenyérért küzd. Es a nyomdász, ki folytonosan a gyilkoló betűvel foglalkozik, szívja be az ölő ólom­mérget, megérdemli, hogy kérése méltány­lásra találjon. Különben e rendes ársza­bállyal nem csak a munkások sorsán lesz javítva, hanem a vidéki nyomdatulajdosok is meg lesznek mentve azon kellemetlenségek­től, melyeket az itt-ott felmerülő strájkök idéznek elő. A pécsi nyomdász-egylet, illetve az ársza- bálybizottság felhívást intézett ez ügyben a dunántúli nyomdatulajdonosokhoz, hogy mun­kásaikat a rendes árszabály szerint fizessék. A „Petőfi“-könyvnyomda a méltányos kérést belátva, máris eleget tett munkásai kívánal­mainak. Hisszük, hogy a példa követésre talál. U J DONS ÁG ÖkT Veszprém, szept. 3. — Vidéki előfizetőinket felkérjük, hogy hátra­lékaikat minél előbb beküldeni szíveskedjenek, hogy a lap küldésében fennakadás ne történjék. — Lapunk felelős szerkesztője, Kompolthy Tivadar ur folyó hó elsején kezdte meg egy havi sajtó fogságát, melyre a választási alka­lomkor történt katonai kihágás méltányos megrovásáért Ítélte el a veszprémi kir. tör­vényszék. — Budavár visszafoglalásának évforduló­ját holnap a helybeli székesegyházban is Teljesen megfeledkezett önmagáról, megfeledkezett az ifjakról, kik álpathossal dicsérik Isten kezeinek művét. — Giovanni, Giovanni!! — hangoztatok egyszerre az ifjak, midőn észrevették Lucia figyelmének tárgyát. — Kicsoda? — kérdé önkénytelenül Lucia, el nem rejthetvén többé érdekeltségét. Mint a viharos ég, mely tele van villámmal, a legkisebb rázkódtatásra záporral önti el a legszebb reménynyel kecsegtető vetéseket, ép oly rázkódtató szó volt az a: kicsoda, mely a lenéző és kicsinylő nézeteknek egész záporát zilditá az érdekelt ifjú fejére. Giovanni egy közéjük vetődött magyar, ki min­denek társaságát kerüli, ki most is csak azért lépett elubbjukba, hogy az általa még nem látott Vrana annyiszor magasztalt szépségeit meglássa; különben érzéketlen briganti, ki a signorékat hidegségével, szárazságával idegenité el, noha külsejével érdekes hódításokat vihetne véghez.’ 0, balgák, azt hiszitek, hogy az eszélyes nő, ki már megszokta mindenben állításaitok ellenkezőjét hinni, most hitelt fog nektek adni? Hisz ócsárlástok: szivárvány, mely az ismeretlen ifjút még szebb színben tünteti fel, megvetéstek: égető napsugár, mely Lucia jeges szivét olvasztani kezdi. Az ifjú hölgy, ki eddig apján, a szép természeten és anyja emlékén kívül mást nem szeretett, vágyó­dást érez az ifjú iránt, várja, hogy az csak eléje kerül, talán őt is megragadta az a vágyódás ? Az ifjú nem jő, de közéig helyette az est. Az alkonypir elboritá a hegyormokat, a nap bucsiísugarait hinti a nyugalomre térő vidékre, vég­pillantásait veti a Btanich falu felé tartó touristákra, a Stanich falu felé tartó touristákra, a Stanieh falu postamesterének házára, hova Baldó ezredes leányá­val, leányának zsenge érzelmével nyugalomra tér. Találkozás a tengeren. Az éj felemelkedik sötét szárnyain, a néma csend, a természet szent nyugalma tűnni kezd. A rózsáskeblü Auróra felnyitó bűvös szempilláit, a tenger keleti habjaiból bájos aiczát emeli ki a ünnepélyes szentmisével s Te Déunmnil fogják megünnepelni. Kovács Zsigmond megyés püs­pök ur ő excellentiája körrendeletét bocsátott ki megyéje összes plébánosaihoz, melyben elrendelte, hogy f. é. szeptember hó első vasár­napján, szeptember 5-én, a hívek előleges értesítése mellett, minden plébánia templomá­ban, az oltáriszentség kitételével és Te Deum- mal ünnepélyes szentmise mondassák. Meg­hagyta továbbá a lelkipásztoroknak, hogy ez napi szentbeszédjükben magyarázzák meg híveiknek a kétszázados évfordulati ünnep jelentőségét, hathatósan buzdítva őket, hogy hálákat adván Istennek ezen s minden velük tett jótétem éltéért. — Veszprémváros díszközgyűlése. — mely múlt hétfőn volt megtartva, igeu élénk volt. A közgyűlés fő tárgyát a díszoklevelek s érmek kiosztása képezte a polgármester által. A gyűlést Kovács Imre polgármester nyitotta meg s szép beszéd kíséretében megkezdte az oklevelek és érmek kiosztását. Azután a régi városház eladása lett a kérdés- tárgya. Elhatároztatott, hogy a régi városház árverés utján el fog adatni. A kikiáltási ár 11 ezer forint. A vevő az összeget 6% fizetése mellett 2, 4 vagy G havi részletekben törlesztheti le. Ezen határozat a 6-án megtartandó megve- gyülés elé fog terjesztetni helybenhagyás végett. Továbbá a kálvária-hegy melletti területből 3G4 méternyi rész Kubay Hubert kávésnak 100 írtért eladatott, ki azon helyre egy mulatókertet szándékozik készíttetek Elha­tároztatott továbbá, hogy a felállítandó gaz­dasági intézetben veszprémvárosa is fog egy tanonezot elhelyeztetni s e czélra hat évi 150 —150 frtot szavaz meg. — Családi öröm. Véghely Dezső kir. taná­csos alispánt kedves neje egy egészséges kis tigyermekkel ajándékozta meg. Az újszü­lött fiú a keresztségben Sándor nevet nyert. — Soós Ignácz temetése. A szerencsétlenül járt Soos Ignácz veszprémi kir. törvényszéki biró halála megyeszerte kínos benyomást tett. Temetése múlt vasárnap délután 4 órakor lett megtartva Pápán a reform hitvallás szertartásai szerint. A temetés olyan impozáns volt, amilyenre a pápaiak nem emlékeznek. Koporsójára a megyei ügyvédi kar, a pápai s vesz­prémi járásbíróságok, a törvényszék és számos rokon s jóbarát helyezett koszorút. Pápa város hatósága testületileg jelent meg a temetésen. Több ezer ember kisérte ki az örök nyugalom helyére, a pápai köz­temetőbe. Soos Ignácz hivataloskodásában igen lelki- ismeretes, pontos s fáradtságot nem ismerő túlbuzgó volt. Önzetlen egyenes jelleme s rendkívüli sze­rénysége őt a legjobb emberek közé sorozták. Való­ban derék bírót vesztett a törvény s jó embert a társadalom Soós Ignáczban, ki élete derekán, 41 éves korában járt oly szerencsétlenül. Az örök világosság fényeskedjék neki. Requiescat in pace! — Kinevezés. Perénvi Antal szentgróthi káplán, a veszprémi Dávid-árvaház tel ügyelő­jévé neveztetett ki. — Adakozás. Beerent L. úrnő J 2 frtot, Marczaly Henrikné úrnő 10 frtot, s egy név­telen 5 frtot ajándékozott a balaton-füredi szeretetház javára, mely összeg árva gyer­mekek segélyére fordittatik. — A magyar nyugoti vasút igazgatósága tudatja, hogy Veszprémben a budapesti tör­ténelmi kiállítás alkalmából a magyar nyugati vasat összes állomásairól ina szeptember 4-én (a szeptember 5-érj tartandó népünnepélyre való tekintetből) és október 2-áp y;ilaiqeni)yi menetrendszerű személy-ós másodrendű vona­tukhoz Budapestre szóló és 5 napi érvé­nyességgel biró rendkívül mérsékelt menet­térti jegyek fognak kiadatni. hajnalcsillag, majd a távoli égen a bérezek közül kibukkaník a nap, megtüzesítí azoknak csúcsait, arany szalaggal szegi be a szétereszkedő felhőket és mosolyogva tekintget a nyugvó tenger tükrébe, melynek felszínén magányos bárka von maga után ezüstös barázdát. Baldo ezredes bárkája a nappal együtt kezdette pályafutását, részint hogy azzal együtt fussa be azt, részint hogy uj gyönyöröket élvezzenek a tenger lágyan ringó habjain. — Mire a Nap tüzes lovai az Oceanosba merül­nek, mi is horgonyt vethetünk valahol a mólok között odahaza — mondá Kristóf — s addig talán nem fogunk unatkozni. E felől biztos lehetett Kristóf, mert aki csak egy kicsit tud érezni, kinek csak egy kevés szépérzéke van, nem maradhat érintetlenül a végtelen tenger festői, igéző partjainak szemlélésénél. Leírhatatlan kellemes érzet az, mit az ember még soha se látott partok, hozzá ily vadregényes tenger­partok között érez, hát még oly fogékony kebel, minő a Luciáé volt! Hátuk mögött a nap fényében sütkérező chersoi hegyormok, körülöttük számos apró sziget, melyek közt a Lussin sziget égig meredő béroze, az Ossero magaslik ki; előttük a zordon messzeség, melynek csak néhány apró, fehér vitorla kölcsönzött némi élénkséget, mely előttük mintegy tovalebegett. — Csodálom, hogy ifjú barátaim, noha már észrevehettek, még se várnak be bennünket, pedig nem hiszem, hogy félórányi távolság legyen közöt­tünk — véle az ezredes, — Sőt úgy látom, hogy mindig több és több vitorlát feszítenek ki, mintha ezt a gsekély parti szellőt egészen azok által akarnák elnyeletnii Foly­ton nő a távolság közöttünk, mintha csak előlünk futnának. De a mi hajónk se maradjon mögöttük! — mondá méltatlankodva Kristóf s mig a két barátnő a susogó habokkal enyelgett, addig Kristóf matrózá­val beszélgetett és egyesült erővel serénykedtek azon, hogyan a folyton növekedő szélnek minél több aka­dályt gördítsenek eléje s igy nyomát ne téveszszék a turisták nyílként előrenyomuló kis bárkájának, — Jótékony czélra. A keszthelyi ónk. tűz­oltó-egylet szeptember hó 4-én a sümegi tüz- károsultak javára a „nemzeti szálloda“ kerti helyiségében zártkörű tánczmulatságot rendez. — Investiálás. Derdák Lörincz, a devecseri- plebánia javadalomra augusztus hó 2G-án investiáltatott. — A balaton-felvidéki néptanitó-egylet Bala- ton-Füreden a felső népiskola tantermében folyó hó 9-én közgyűlést tart. — Balaton-Fiireden augusztus 25-éig 2189 fürdővendég volt. A most ott időző vendégek között vannak: Dr. Benczúr Dénes egye­temi s. tanár, Szana Tamás, a „Petőfi“-tár­saság titkára, gróf Erdődy Sándor földbirto­kos, gr. Czirákv Antal földbirtos. — -Cs. kir. járásbíróság.“ Az enyingi kir. járásbíróság kiadója valószínűleg még ma is azon hiedelemben él. hogy Bach-korszak van, pedig abból hál isten kikoptunk. A tisztelt kiadó uraság még azt sem tudja, bár magyar kenyeret eszik, hogy Magyarország­ban nem cs. kir. hanem kir. bíróságok vannak, mert f. hó 27-én 2204/p 188G. szám alatt: egy hivatalos levelet küldött a következő czim alatt: „Tekintetes Cs. kir. járásbíró­ságnak Pápa.“ Itt azonban a levelet nem fogadták el, hanem visszaküldték a követ­kező megjegyzéssel: „Cs. kir. járásbíróság Pápán nem lévén, visszautasittatik. Rada Gyula mk. jbir iktató, pb.“ — Hetivásárunkon a gabnaárak a követ­kezők voltak: búza 8.60—8.90; rozs G.70— 7.80—; árpa 7.30 — 7.50; zab G.40 — 6.50 métermázsánkiut. K rum pl i (uj) zsákonkint 80—90 kr. — Ajándékozás. A vallásos buzgóságról általánosan ismert s köztiszteletben álló özv. Glatz Ignáczné és özv. Boda Istvánná ő nsgaik, — kik a nyarat a palaznaki szőlőhegyen lévő nyaralójukban szokták tölteni, — palaznaki róm. kath. pléh. templom belső felszerelését eddig is több rendbeli díszes tárgvgyal gya­rapították; legújabban pedig ugyanazon tem­plomnak egy igen díszes lourdi Mária szobrot, egy Jézus szent szivét ábrázoló remek olaj festményt és egy kiválókig szép oltárteritőt ajándékoztak, azon felül egy a tulajdonát képező régi olajfestményt keretestül együtt megírj itta ttak. A tett önmagát dicséri. — Ünnepélyes Veni Sancte. A veszprémi róm. kath. fógym. ünnepélyes megnyitása alkalmá­ból reggel 8 órakor a kegyesrendiek tem­plomában ünnepélyes Veni Sancte tartatott. Az egyes osztályok főnökei a következők: I. Bauer Lénárd; II. Holczinger Imre, III. Hónap Tamás, TV. Schichmann Endre, V. Novák Béla, VI. Takács József, VII. Szegess Mihály, VIII. Kőrőssy Albin. A gymnasiumbau a rendes tantárgyakon kivül külön oktatást nyerhetni a ínűénekből, franczia-, olasznyelvből, a raj­zolásból s gyorsirászatból. — Eljegyzés. Köves Béla, kávéháztulajdo­nos, a veszprémi ifjúság egyik rokonszenves és közbecsülésben álló tagja múlt hó 31-én jegyezte el Rosenthal Nándor, helybeli keres­kedő és Veszprém város h. polgármesterének szép és kiváló szelleinességü leányát, Emilia kisasszonyt. E szép frigyhez mi is tartós boldogságot kívánunk. — A Balaton-egyleí 4-ik rendes közgyűlését f, évi szeptember 12 ép délelőtt 11 órakqr B,-Füredep, P gyqgyház fértjolvasótermébep fogja megtartatni. A közgyűlés tárgyai: J. Az igazgatóság jelentésé a Ipfqlyf évi iqíikq­* JiWWBIWBWfBBmraBTCat.W8T—PCT——1WW Megfoghatatlan ! Miért futnak a?ok előlük ? A mint Kristóf igy tűnődve szemet az e'gen jár- tatja, meghökken, elsápad, szótlanul, gépiesen mutat az ég egy pontjára, a felhők közé. — „Fata morgana“ ! — mondja nyugodtan a matróz s hideg szava tőrként szalad a társaság szivén keresztül. Ott függött a felhők között, Domokles kardjaként, a sötét felhőcsonió, mely a hajósok előtt oly biztos előjele a vésznek. Ez volt megfejtője azon sietségnek, melylyel a turista clubi) előrehaladott, ez volt az oka, hogy a különben udvarias ifjak nem várták be a Lucia bár­káját, hanem erővel törekedtek a távolban szalagként elhúzódó Veglia felé. 8 mintha sejtelmüket akarta volna valósítani a játszi tenger! Előbb csalogatja, ringatja azokat, kik benne híz­nak, mint dajka a bölcsőben szundikáló kis gyerme­ket s most: hogy ijesztgeti, hogy rémíti a habjára szálltakat! Mintha fenekét óriási katlanok pokoli tüze hevi- tené, mintha láthatatlan szörnyek korbácsolnák, mintha düh duzzasztani könnyű kebelét: forr, csap­kod, hullámzik, zajog s hánykolódik medrében, mint a lázban szenvedő forró fekelyén. Aeolus mindig jobban és jobban tárja föl a tikkasztó Siroccónak, az Adria ezen rendesen el-ellátogató vendégének ajtaját, hogy menjen segítségére Naereus leányainak, segítse nekik dagasztani a hullámokat. Neptunus nemhiába veté az Oceanos ölébe három­ágú szigonyát, mert a vihar kitört, a vihar dühöng. A vihar! Leghatalmasabb argumentuma ez a ter­mészetnek, melylyel legjobban bizonyítja a por szülötte, az ember előtt, hogy a természet örök erőivel szemben feltétlenül tehetetlen. Nagyszerű e tünemény a végtelen rónán, hol vadgl kergeti a por- fellegeket; nagyszerű a hegyek között, h°l fákat (ép ki és tölgyeket dönt le; de legnagyobbszerii a ten­geren, mikor hegymagas hullámokat kerget össze, melyeknek habzó taréjjá pezsegve gyöngyözik s —- mint a költő is mondja — „hajókat tördgl.* (Folyt. köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom