Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-03-27 / 14. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 14. sz. Szombat, márczius 27. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ......................... 6 frt — kr. Fé lévre...............................3 frt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Megjeleli minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK ___ a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ t. előfizetőit tisztelettel kérjük az uj évnegyed alkalmából előfizetéseik szives megújítására s az előfizetési csekély részösszegeknek 1 hét alatt való szives beküldésére. Hírlapunk elegáns, költséges kiállítása olyan, hogy ma elmondhatjuk, miszerint a 400 magyar hírlap között a „Veszprémi Független Hírlap“ a legfényesebben kiállított lap. Ue épen azért, mert roppant költséggel jár — nagyon is rá vagyunk utalva az előfizetési csekély részösszegekre. Nyílt, független elveinket ismerik t. olvasóink. A külön programmot immár mellőzhetjük. ígérjük, hogy a hírláp tartalmi része ezután.is kitünően lesz szerkesztve. De épen azért mi is kérjük t. előfizetőink szives, viszo- nos méltánylását. Veszprém, 188(5. márczius 2(5. A „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP" szerkesztősége és kiadó-hivatala. Községi panaszkönyvek. Veszprém, márcz. 20. Midőn közállapotaink a vidéken egyre rosszabbodnak, midőn az oly sűrűn ismétlődő szomorú esetek folytán jegyzői karunkra nézve már-már kétségbe kell esnünk s midőn látjuk, hogy az uj községi törvény intézkedései — kevés kivétellel — növelni fogják a bajokat, mintsem kisebbítenék, nagyon is szükségesnek látszik, hogy a helyi viszonyok által igényelt szabályrendeletekkel iparkodjunk segíteni. Egy ilyen intézkedést volnék bátor ezúttal javaslatba hozni. Sem az érvényben lévő 1871. évi XVIIL, sem a tárgyalás alatt álló uj törvényjavaslatban nincs törvényileg megállapítva az, hogy a községek, illetve a körjegyzői hivatalok egy oly nyilvános könyvet tartsanak, melybe minden panaszos, — akár a község, mint erkölcsi testület, akár épen ezek személyzetei ellen — vádjait abba beírhassa, vagy írathassa. E hiány következése az, hogy idő- és fára dságkim élésből vagy elhallgattatok a legméltóbb panasz s igy ezek száma korlátozás nélkül gyarapszik, vagy ha akadnak is, kik a több kilométer távolságra eső felsőbb hatóságokat jogosult panaszaik elsorolásával megkeresik, ezek okszerűen s mindenek felett BEI7TTJS. — Ballada. — I. „Meg van gyálázva nemzetünk S egy nő, ki gyermeke; A mit a hölgy a sírba vitt, A nemzet szégyene! „Le a királylyal, mert fia Gyalázta meg a hont!u Kiált a nép, fegyvert ragad S a csatatérre ront . . . „Halál reá!u — Brutus kiált ti kezével tőrt emel; „Tarquinius zsarnok király Csak halált érdemel.“ „Amíg a hon ily zsarnokot A trónon ülni hagy, Addig e nemzet nem lehet Sem boldog, sem szabad !u A nép s a légiók hada A harcéra készen áll . . . És Róma győz, . . . láiizvc fut Tarquinius király. I a dolog természetétől igen nagyban függő j kellő gyorsasággal — intézkedni, egv magán- : vádló panasza nyomán, — annak megvizsgálása előtt — képtelenek. Mi tartja fenn p. a vasutaknál a fegyelmet és rendet ? A mélyebb ismeret szakmájukban, nagy összeget tevő biztosíték, nagyobb fizetés élvezete, vagy a hivatás betöltésének könnyebbsége ? Talán részben ezek is, de leginkább követésre méltó rendszerük. Régi és elismert közmondás, hogy „nem a hivatal, de az azt elfoglaló van hivatva bármely állásnak erélyt és dicsőséget szerezni.“ Különös eredményt szülhetne a vasúti ügykezelés meneténél, ha például ott is, mint nálunk támasztandó panaszainkkal közvetlenül a vezérigazgatósághoz kellene fordulnunk, — vagy viszont, a panaszt tett igazgatóság kötelezné közegeit, hogy az ellenük folyamatba tett panasz megvizsgálása végett Budapesten jelentkezzenek. Az sem járna költség és hivatali létszám szaporítása nélkül, ha minden beadott panasz, ugv, amint ez a közlekedési eljárásnál alkalmazásban van, egy-egy igazgatósági kiküldött által vizsgáltatnék meg a helyszínén. A következményekben helyesnek bizonyult s igen egyszerű azon intézkedés, mely- lyel a nevezett igazgatóság, úgy a panasz beadhatásához. valamint annak elintézéséhez módot nyújt. Minden állomás elláttatik az úgynevezett „panaszkönyvvel.“ Eltekintve attól, hogy e könyv minden állomásnál a legnyíltabb helyen és minden panaszt emelő rendelkezésére áll, a czélszerüség még abban is nyilvánul, hogy panaszainkat, bármely állomáson szerzett hiány vagy épen visszaélés ellen tetszés szerinti s a reánk nézve legalkalmasabb helyen írhatjuk a panaszkönyvbe. A panasz felvételére hivatott állomás köteles 48 óra alatt az eredeti panaszköny vet illetékes igazgatóságához felküldeni s ha egyszersmind ugyanezen állomás hiányai panaszoltalak be, arra nyilatkozatát egyidejűleg felterjeszteni. Ha pedig más a panasz elfogadását munkált állomás s igy más a bepanaszolt hely, az igazgatóság az eredeti panaszkönyv megküldése mellett szintén 48 órai nyilatkozattételre utasítja a bepanasz- lottat. A nyert igazoló jelentés után az igazgatóság legtöbbnyire végzésileg intézkedik, s erről úgy a panaszt emelőt, valamint a be- panaszlott állomást értesíti. Kevés — alig említésre méltó azok száma, kik az ily eljárások után hozott intézkedésbe bele ne nvn- * S godnának s igy azt felebbeznék, mely mindenesetre a mellett bizonyít, hogy a panasz helyesen oldatott meg. Ha tekintetbe vesszük az idő rövidségét, mely egy-egy beadvány elintézésénél igény éltetik s ha figyelemre méltatjuk, hogy kiki panaszos ügyének kétségtelenül megtörtént elintézését tudja és tapasztalja, önként következik, hogy az igazgatóság ilyeténképeni intézkedése czélszerü és követésre méltó. Minden személyi megsértés nélkül — de egyedül a szerzett tapasztalatból indulva ki, kétségtelenül szükségesnek vélem megyei rendszerünknél, hogy ha már törvény uem, legalább törvényhatósági intézkedéssel mondassák ki „a panaszkönyvek“ beszerzése, legalább minden körjegyzői hivatalnál. E könyv használatba vételével nemcsak sok, nyilvánosságra nem kerülhető panasz nyerne időnként érdemleges elintézést, de mód és alkalom szereztetnék még arra nézve is, hogy az egyes felsőbb hatóságok helyszíni megjelenéseikkel mindannyiszor meggyőződést szerezhetnének arról is, ha vájjon a régibb panaszok és hiányok az azok megszüntetésére hivatott és utasított közegek részéről mi módon enyésztetek el. Ezen, következményeiben kétségtelenül sokat ígérő eljárási módszernek azon jó oldala is lenne, hogy a gyakori s meghallgatásra sem méltó jogtalan szóbeli panaszok megszüntetésével egyidejűleg, minden hivatal feladatának teljes megelégedéssel felelhetne meg. Különösen fontos volna még az intézménynek ellenőri szerepe s jótékony annak elijesztő, elrettentő hatása. Mert az alkalom csinálja a tolvajt s azért fordul elő a sok visszaélés, mivel a tudatlan népet könnyű sokáig elnémítani és pórázon tartva hallgatásra bírni. Egy megyei biz. tag. A méhészet érdekében. Veszprém, márcz. 26. Alább közöljük Dömötör László az ismert méhészeti vándortanitó tanprogrammját, melyet hírlapunk irodájával közölt. Ajánljuk úgy a megyebeli tanítók, mint a méhészetkedvelők- s altalán a közönség figyelmébe. Dömötör ur a megnevezett központokon rendszeresen fogja ezután tanítani a méhészetet, amennyiben minden évben' hái’oinszor, tavaszszal, nyáron s őszszel meg fog e pontokon jelenni, s az ivariban való teendőket begyakoroltatja. Ezenfelül azon van, hogy minden községben, egyelőre a központokon, Arcaiua királya. (Amerikai naplófeljegyzéseimből.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folytatás.) — Látja uram, végzé Leboucher ur, hogy Ízletes, tojásos beaf-fel, bár compot-garnierung nélkül, sikerült a fekete felség figyelmét a sovány matrózfalatoktól elvonni s elvégre is úgy lön, hogy pardont kaptunk. A beaf rendkívül Ízlett az udvarnak s egész éjjel sütnöm kellett. A gönezöl már egészen lefordult az égboltozatról, mikor az egész díszes gyülekezet felkerekedett s visszatért Dandorrah-ba. Minket is magukkal vittek. A királyi Han-tól nem messze, egy csürszerü épületbe hajtottak bennünket s ott tartottak fogva. Kora reggel értem jött egy maori ur. Valami miniszterféle lehetett, mert jó lábon állt a királylyal. Bevezetett a Han-ba. Ott a király taglejtésekkel adta tudtomra, hogy én ezután az ő udvari szakácsa leszek s ha nem' engedelmeskedném, sulyokkal leüttet, mint a bivalyt. így lettem maori-polgárrá s miután légsuly- mérőm segítségével képes voltam valamennyi maori időjóst alaposan lefőzni, pár nap alatt óriási tekintélyre tettem szert. Néha azonban — mint szerencsém volt jelezni — számításaimban csalódtam s eső helyett például köd támadt. Ekkor úgy elvertek, mint az egyfenekü tambura-dobot. Finom nevelésem | s érzékeny természetem e brutalitás ellen föllázadt s iskolai méhesek létesittessenek s ezeken a gyermekek is kellő oktatást nyerjenek a méhészet üzésére. Ezek szives figyelembe ajánlásával közöljük im a tanító ur működési programmját: Kerületemnek több községében az év bárom időszakában és pedig april—május havában a tavaszi teendők, junius—júliusban a rajzás körüli eljárás, augusztus—szeptemberben az őszi berendezés megmagyarázása és betanítása végett, két-két napi tanfolyamot szándékozom tartani. Ugyanazért egy-egy helyen három Ízben jelenvén meg, alkalmat nyújtandók az azon környékbeli tanító, birtokos és a többi lakosoknak az okszerű méhészet tökéletes megtanulására. Felhívom azért a méhészet iránt érdeklődőket, miszerint az alább kitűzött napokon — a megjelelt helyeken megjelenni szíveskedjenek. Előadásaimat rendszerint d. e. 9 Y2 órakor, ünnepnapokon d. u. 3 órakor az iskolában, — folytatólag valamely méhesben — gyakorlati útmutatással tartandom. April havában 5-én F e h é r m e gy ében : Nyéken. Megelőzőleg 4-én Pettenden méhesek berendezésével foglalkozom. 6—7-én Székesfejé r v á r o n. 7—9-én Veszprémben, 10-én De vecs erben (Veszprémin.). 11—12-én Kis-Czellben, 13—14-én Szombathelyen (Vasni.), 15—16-án Sopronban, 17-én Kapuvá rótt (Sopronm.), 18-án Enesén, 19—20-án Győrött (Györm.), 21—22-én Bicskén, (Fehérmegye.) Tankönyvül „Kalauzomat“ ajánlom, á r a 65 kr., mely biztos vezérfonalul szolgál a sikeres méhés^kedésre. Budapest, 1886. márczius 20-án. Dömötör László, méhészeti vándor-tanító. A megyei honvéd-alap ügyében. ' (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Veszprém, márcz. 20. Engedje, meg, hogy becses lapjában üdvözölhessem mindazon bajnok-társaimat, kikkel ezelőtt 38 éve önként és örömmel sorakoztunk kedves magyar hazánk zászlója alá. Ma már mint őszbéborult s részint betegeskedők találkozunk. Könyeink hullnak egymás élé, hogy mivé lettünk. S vannak köztünk, kiknek még lakhelyük sincs. Tek. szerkesztő ur ■ nagy rábecsült lapjában múlt év szeptember havában felkértem bajnok-társaimat, keressük meg Veszprémváros tekintetes tanácsát, engedné meg, a honvéd-alap tőkéjével a már tervben levő szegényház alapjához, bizonyos feltételek mellett hozzájárulni, hova elaggott s elszegényedett 48149. bajnok-társainkat elhelyezzük. Ez ügyben egy hangot se hallottam, se nem olvashattam, minthogy több jóbarátom félig csufolódva kérdezi: mikor mégysz már a szegényházba? Kedves bajnok-társaim, .mutatok én tinektek ma is száz ur és gazdagot a szegényházakban, még én is elfoglalhatom, úgy mint a dúsgazdagok. II. Nagy vész közéig, zord fellcgek Borítják az eget, Tarquinius Hóméira tör S ármcinynyal fog kezet . . . Brutus s a nép fegyvert ragad S a pártütő hadat Békába verve nuügzi le Az ádáz népharag. „A pártütőkre rút haléit! Ma nem kegyelmezek! . . .“ „Be nézd, a pártütök között Kettő, Brutus, tied!“ A konzul döbben, föltekint S megtiltja két fiát; A vér nem arczába szökell, Be a szivébe szélit . . . Hiáiba zúg a néptömeg: „Kiméld meg két fiad!“ Brutus, megéillva, zordonan ítél s parancsot ad .. . * A lictor sújt s két büszke fő A véres porba hull . . . . . . Bicsének zeng Brutus felé A hon határúul . . . HULLÁM. én rendszerint megszöktem, mire utánam rohant pár ezer maori s fülöncsipve visszavettek Dandor- rah-ba. — S a többiek? kérdé Delavigne. Leboucher ur rápöffentett még egy cigarettre s elmondá társai történetét. Xll. Európai telep a Tűzfóldön. — A terv eleinte az volt, folytatá a hajószakács, hogy társaimat kihizlalják s a hőidtől ti első ünnep- estén ünnepélyesen fölfalják. Azonban egy komikus véletlen jött közbe. Amint ugyanis az igazságügyi miniszternek, ki egyszersmind állami hóhér is volt, a felesége napról- napra hordaná a furábbnál-furább ételkotyvalékot az én társaimnak, miközben a nyers kigyó s a hüllők minden faja izes csemegékkint szerepeltek, bár a madárbelek sem hiányoztak a menu-delicatessek étlapjáról: aközben az történt, hogy a bájos maoriszépség, ki különben vénségnek is beillék, valahogy belé talált szeretni a Missou vitorlamesterbe, ami igen mulatságos állapot volt. Tiszteletreméltó Missou barátom ugyanis fogalommal sem birt a szerelmi érzékekről. Mikoron a maori-kedves őt gyengéd pislogatással szerelmi lázba óhajtá hozni s honi szokás szerint tetőtöl-talpig simogatná, az én jámbor Missou barátom azt bivé, hogy az ö kövéredési stádium-állapotát vizsgálgatja, hogy vájjon rábizott-e már a mészárszékre? Valahányszor tehát ő nagysága a hóhér-minisz- terné úrnő tiszteletét tenné társaim hizlaldájában, Missou barátom olyanokat ordított ijedtében, mint
