Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-03-27 / 14. szám
Különben tisztelt barátom, te is bizottmányi tag ragu a honvéd-alap tökéje körül. Adj nekem annyi felvilágosítást, hogy kik vették igénybe az 1885. évi szép összegünk kamatait, vagy melyik veszprémi lap tek. szerkesztője közölte a múlt évi számadás nyilvántartását, vagy névszerinti hová- fordítását ? 0 igy felelt: „Barátom ! Mikor senki se jön a gyűlésre; ott vannak öten-hatan s végeznek s magam se megyek, mert lehangolnak Én, e sorok írója, annyit tudok, hogy Dömös László ágyús szekerészem 2 frt segélyt kapott az 1885. év kamataiból. Én nagyon tisztelem a honvéd-alap tek. elnökségét s bizottmányt tagjait, s felkérem mindazon bajnok-társaim nevében, kik ez ügyben engem megbízni kegyeskedtek, hogy a legközelebbi múlt év számadását, illetőleg kiadásait névszerint kimutatni és a mai napon található tőkemennyiséget a fent érin tett s z e g ény háznak átengedni kegyeskedje nek. Tek. szerkesztő urat, több elismert érdemei folytán van szerencsém a már többször említett bajnok-társaim megbizásából a fenti ügy pártolására felkérni s hogy becses lapjában sorainknak helyt adni kegyeskedjék. Egy 48/49. lionvéd-tüzmester. Az uj megyeház ügye s a „Pápai Lapok“. Veszprém, márcz. 26. Eötvös Károly urnák hírlapunk utján a nép terhei kevesbitése érdekében — a pazar- fényű megyeház ügyében megindított mozgalma a vármegye népének minden rétegében általános érdeket keltett. Konstatálható, hogy megyei ügyben akkora érdeklődést vármegyénk népe még sohsem tanúsított, minővel most Eötvös Káról}7 ur kezdeményezését kiséri. Úgy a birtokos osztály, mint a szellemi in- telligentia s a földmivesnép egyaránt csak ezzel a kérdéssel foglalkozik s hogy Eötvös urnák a takarékosságra s a költségek lehető redukálására irányzott hatásos fellépését mindenütt pártolják, az természetes. Csak a „Pápai Lapok“ debachál. Abban valami ismeretlen nagyság a hős Dávidot akarja utánozni, amint a nagy Góliáthra támad. Bizony Fenyvessy ur jobban tenné, ha mig Budapesten Bezerédjt azzal vádolja, hogy 3 pártnak kurizál, mig azt Ugodban, Veszprém - megyeházában s a budapesti országházban ő is háromfélekép s 3 párttal cselekszi — ha az ilyen, hozzá nem illő háboruviselés helyett inkább ránczbaszedné az ő pápai lapja tollasait, hogy abban olyan bolondgomba-csuszpáj- zok, mint az Eötvös elleni ezikkek — meg ne jelenjenek. Mert elvégre is józan eszü embernek el kell ismerni Eötvös jóindulatát s a költség- rednktióra vonatkozó terve helyességét s habár Eötvösre neheztel is Fenyvessy ur . . . . ennek a neheztelésnek nem szabad a józan ész határait áthágni. Egy dologra különösen fel kell hívnunk lapkollegánk figyelmét. Tessék azt jól megérteni. Az a féleszű névtelen ur a „Pápai Lapok “-ban folyton azon óbégat, hogy micsoda demagógság az, miszerint a „kedves, szeretve tisztelt alispán“-t, ki „a székházépitő-bizottságnak mindig szabad kezet engedett“ — merjük gyanúsítani. (Es az alispán is fölöslegesen toastirozott a ref. lelkész beiktatási bankétán olyformán, hogy ő ime „élő m á r t y r“, akit méltatlanul üldöznek.) Jól meg tessék érteni, hogy Eötvös lvá- roly ur nem gyanúsított senkit. Se a viczis- pánt, se a bizottságot, se Kélert. Eötvös azt mondja, hogy minek ide, nyomorúságos viszonyaink mellett czifra megyeház, melyért 50 éven át félmillió forintot fizetünk mi és gyermekeink—unokáink. Eötvös azt mondja, hogy minek az alispáni 10 szobás lakás s a tiszti szállások, aminek az építése belekerül majd kétszázezer forintba. Eddig kaptak 200—300 frt évi lakbért. Hát megférhettek volna ezután is a mostani bőrükben. — És végül azt mondja Eötvös, hogy mikor majd félmilliót igy a nép nyakára sóznak és abból a teméntelen pénzbül nem marad itt a mi nyomorgó iparosaink között egy meg veszekedett garas sem : hát az lel- ketlenség és a könynyelmüségnek a netovábbja. Hát tessék megérteni ezt a dolgot jól. Eötvös nem gyanúsít alattömban, hanem vádol nyíltan. És mi e vádnak hangot adunk s kijelentjük, hogy az jogos is, igaz is. Mert a nép verejtékével könnyelműen bánni s azt bolond-czifra építkezésekre pocsékolni anélkül, hogy abból a mi szegény iparosaink is részesülnének: az a vád alapos, mert tény s látja a vármegye összes népe, hogy igaz. Kos hát a „Pápai Lapok“ hiába köhögnek. Ühüm! Nem aprehendáljuk. Ühüm! Csak nevetünk neki. Ühüm ! VIDÉK. Pápa, márczius 26. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Olvastuk Eötvös Károlynak a megyeház-ügyben beadott felebbezését, mely, ha Tisza urunkat jó kedvben találja, indokoltságánál fogva véget vetend a megyénkben is lábra kapott „palotai- mániának. Csak látta volna a t. szerkesztő ur, hogy mennyire istenítik a vidéki sajtót, mikor olyan igazi közérdekű közleményeket hoz! Majd hogy fel nem falták a múlt heti „ Veszprémi Független“ -t. Az én példányom meg alighanem a fertálymilliomos poszkiszli sorsára jutott, úgy tűnt el szemem elől. A pápai igazi szegények negyedéves gyászünnepe f. hó 22., 23. és 24. napjain tartatott meg a Schlesinger-féle zálogintézetben. Úgy hallom, hogy nem kevesebb mint 1000 drb zálogtárgyra mondták rá a hivatalos „háromszori“. Drum, drum, drum! Tessék megyeházat építeni! Savanyu Józsi meghalt! Ke ijedj meg k. olvasó! Kern az az igazi Savanyu Józsi hall meg, hanem a 80 esztendős Szauer József költözött a néhaiak táborába. Fukar ember volt mindenben, csak a csípős élezekben nem. Szidta a mameluk-gárdát, különösen a képviselő választások alkalmával, előre megjósolva mindannyiszor, hogy a függetlenségi és 48-as párt azért nem juthat többségre, mivel a kormánypárt pénzes-zsákját többre becsülik nálunk, mint az elvet. Béke hamvaira ! 8° Beaumur árnyékban ! De hiszen már ideje is, hogy kikászálódunk a télből. Még egy pár verőfényes nap és — a földművesek belekaphatnak a mezei munkába, Udvardi J. IRODALOM. „Apróságok.“ Irta Vértessyné-Makfalvay Gizella. Kiadta a „Petőfi“-könyvnyomda, Veszprémben. 1885. Sem időnk, sem helyünk nem engedi, hogy e kötettel, mely tárczaleveleket, rajzokat, elbeszéléseket, emlék verseket s gyermekmeséket tartalmaz, behatóan foglalkozzunk. Azonban ez nem zárja ki szerény észrevételeinket és megjegyzéseinket. A tárczalevelek és tudósítások, melyek már a „Pápai Lapok“-bau megjelentek, nem sok kívánni valót hagynak maguk után. A fürdői levelek élénk képeket nyújtanak az olvasónak a magyar fürdőéletről és a hang elevensége, a találó jelzők és a festőképesség mindazon tényezők, melyek a fürdői leveleket jellemzik. Az igaz, hogy vannak köztük olyanok is, melyek idejüket múlták s igy nem fognak az olvasóban érdekeltséget kelteni. Azonban ezt ellensúlyozza a báli tudósítások és a kirándulások leírása. Az utóbbiakat bizonyára mindenki szívesen olvassa, jóllehet hosszúra nyúlnak, de derültek és derítők, a könnyen röppenő szív bizonyos szellem-játéka vonul rajtok keresztül. Leírásait a kellemes vonások jellemzik, melyek fényes tauujelét nyújtják a kezdő Írónő természet-szeretetének. Ezt látjuk a csorbái tó leírásánál is, melyről azt mondja, hogy „e tó a legnagyobb ötvös műve: gyémánt, sötét foglalatban“. A rajzok igen egyszerű történetek s vannak köztük olyanok is, melyek inkább életképek, mint rajzok. Az „Auróra“ czirnü kis rajz egyszerűsége daczára kellemes perc.zeket szerez az olvasónak. Az elbeszélések és emlékversek, nem lépvén fel itészeti tekintetben követelőleg, nem is eshetnek szigorú kritika alá. Érdekes vége az „ Apróságok “-nak a függelék, mely az „apróságok“ számára 12 drb gyermekmesét tartalmaz. E gyermekmesék kiadásával az írónő jótékonyan hatott sovány gyermekirodalmunkra, mely sajnos, igen kevés eredeti mesét tartalmaz. Kár, hogy e mesék eddig csakis a legszűkebb családi körökben forogtak, de reméljük, hogy „Giza néni“ csinos kis gyermekmeséivel elűzi a rémes és izgató, boszorkányos stb. meséket a csendes családi tűzhely mellől ! Mielőtt sorainkat bezárnék, csak annyit mondunk, hogy nem véve beszámítás alá a kisebb hibákat, a t. írónő az „ Apróságok “- kai elérte czélját, mert néhány perezre igen kellemesen szórakoztatja olvasóit. Maga a mű finom chamois-velinpapiron jelent meg, elegáns kiállításban; 247 lap; ára 1 frt. Melegen ajánljuk irodalombarátaink igyelmébe! = Berlichingeni Gottfrid a vaskezü dramktizált története; Irta Goethe, fordította Bállá Mihály. 1886. Mint a fordító előszavában megjegyzi, Goethe ezen munkájának fordításánál nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. A fordításon meglátszik, hogy gonddal és szeretettel tanulmányozta a fordító e müvet, mert a fordítás az eredetinek hü mása s ennek tartalmát egész lényegében adja vissza. Ezen idegen remeknek áthozatala, irodalmunkra nézve nagy nyereség, mert Goethe munkáiból még csak keveset bírunk, jó magyar fordításban. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. (Bűnügyi tárgyalások.) Feleségét gyilkolta meg. Veszprém, márcz. 27. Pongrácz János, csetényi lakos, édes anyjával, özvegy Pongrácz Jánosné szül. Horváth Sárával és 20 éves öcscsével Pongrácz Józseffel közös háztartásban élő földmives, ez előtt két évvel nőül vette Balog Tóth Mihály csetényi lakosnak Juli nevű leányát, s feleségét az apja után örökölt s részben anyjának tulajdonát képező házhoz vitte; ott laktak s a fentebbirt anyjával és öcscsével ezután is közös háztartásban éltek. — Özvegy Pongrácz Jánosné született Horváth Sára, menyét Balogh Tóth Julit nem szívelte, útjában volt; s e miatt Pongrácz János is napról-napra bé- kétlenebb lett neje iránt, inkább anyjának állott pártolására, mint neje védelmére; az örökös viszályban Pongrácz József is bátyja és anyjának részén állott, úgy Balog Tóth Juli, férje, napaasszonya és férjének testvérje által egyaránt üldöztetett. A szegény üldözött nő a helybeli lelkészhez ment panaszra, ki Pongrácz Jánost és annak anyját, a viszályt okozó Horváth Sárát magához hivatta, s őket intette a különben szemre szép, derék és becsületesség, úgy munkásság tekintetében általánosan ismert Balog Tóth Juli ifjú asszonynak megbecsülésére, s különösen a férjet a békés házasélet folytatására ; elébe adta figyelmeztetésül, hogy ba gorombán bánik nejével, az majd kénytelen lesz tőle törvényesen elválni; aminek eredménye lesz az, hogy a nő férjhez mehet máshoz s ő, mint a házassági elválásra okot adó, nem nősülhet többé, sőt mi több, várt s születendő gyermekéről is kell gondoskodnia, ami sok pénzbe kerül. — Nagyon valószínű, hogy a kapott lelkészi jó tanács miatt ijedt meg az elválástól Pongrácz s gondolt nejének meggyilkolására, hogy igy az tőle el ne válhasson, se a születendő gyermek tartása, s neveltetése pénzébe ne kerüljön. — Természetes, hogy anyja veszekedő természete, s bujto- gatása miatt nejének bántalmazásával felhagyni nem tudott, s igy elhatározta nejének meggyilkolását, mit valószínűleg hozzátartozóinak tudomásával, s azok hozzájárulásával, illetve segélyével hajtott végre. A szörnyű bűntett lefolyása ez: Özvegy Pongrácz Jánosné az 1886. évi február 21 és 22-iki éjszakán mostoha leányával Borbély Jánosnénél hált. Miért? nem tudni. Onnét reggel ment haza fiaihoz s menyéhez, s pedig korán, amikor még setét volt. Mikor belépett a szobába, akkor fojtogatta János mellettefekvő s8hónapos magzatot méhében hordozó feleségét Balog TóthJuliánnát; mit öz. Pongrácz J ánosné az épen gyilkolt menyének halállali küzdelméből származott hörgéséből megtudván, kiment a konyhába, mécset gyújtott s fűteni kezdett. E közben a szobába nyakkendőjéért bemenni akaró Varga Lajos nevű szolgafiut sem eresztette be, mondván neki, hogy ne menjen be, mert asszonya „vajúdik.“ Pongrácz János a mellette fekvő nejének torkát két kezével ragadta meg, s azt addig szorította, mig abban életet vélt és érzett; amikor pedig a nő kiszenvedett, a gyilkos férj, anyjának segítségével, kóczból sodrott kötéllel a szobának gerendájára akasztotta fel azt, s a gyanú elhárítása czéljából, t. i. hogy a meggyilkolt, ön- gyilkosságot követett el, lábai elé kis széket tettek. A gyilkos férj és apa ezután apósához, meggyilkolt nejének apjához ment, tudomására hozni, hogy leánya magát felakasztotta, — de a szerencsétlen nő apja s mások előtt is nyílt és köztudomású volt Pongrácz Jánosnak feleségéveli viszályos élete.; rögtön azon gyanú támadt, hogy a nő nem öngyilkos volt, hanem azt özvegy Pongrácz Jánosné és családja gyilkolta meg. — A gyanú folytán a vizsgálat megindittatott, minek folyamán beigazoltatott, hogy a szerencsétlen nőt férje, ki ifjú szép neje iránti gyűlöletét indokolni sem tudja, fojtotta meg, s oltott ki annak megfojtásával két életet. Beigazoltatott, hogy özvegy Pongrácz Jánosnénak a szándékolt gyilkosságról elő- leges tudomása volt s hogy a már megfojtott nőt felakasztani segítette. Pongrácz Józsefet is terheli vád, mert a meggyilkolt növel rósz viszonyban volt, azt gyűlölte, sőt ellene fenyegetődzéssel is élt. E rémes ügyben a végtárgyalás tegnap tartatott a helyi kir. törvényszék előtt. A bíróság igy alakult meg: Elnök: dr. Laky Kristóf, kir. tvszéki elnök; bírák: Tóth László előadó, Soós Ignácz szavazó, kir. tvszéki bírák; jegyző: Hencz Ödön, kir. törvényszéki jegyző. A védelem részéről: Pongrácz Jánost védte dr. Jánossy Sándor ügyvéd; özv. Pongrácz Jánosnét dr. Fodor Mihály Gyula ügyvéd; Pongrácz Józsefet Gaál Lajos ügyvéd. Letárgyaltatván a gyilkossággal vádolt Pongrácz János és társai elleni büntigy, a kir. törvényszék a következő Ítéletet hozta : Pongrácz János a btkv. 278. §-ba ütköző gyilkosság bűntettében ; özvegy Pongrácz Jánosné'a btkv. 278. §-sába ütköző gyilkosságnál s a 69. §. 2. pontja szerint minősülő részességben biinösöknekkimon- d a t n a k s ezért Pongrácz János kötél általi halálra, özvegy Pongrácz Jánosné 15 évi fegyházra Ítéltetnek. Pongrácz József az ellene emelt vád és következményei alól felmentetik. Ezen Ítélet 5 órakor hirdettetett ki s abban a kir. ügyész és Pongrácz József megnyugodtak, azonban ellene Pongrácz János és özvegy Pongrácz Jánosné vádlottak, valamint védőik felebbezést jelentettek be. ÚJDONSÁGOK. Veszprém, márcz. ,27. — A jövő képviselőválasztások alkalmával azok fognak gyakorolhatni választó jogot, kik a most folyó évben megállapítandó választói névjegyzékbe bejegyeztetnek. E névjegyzék összeírása hivatalból történik, még pedig a most lefolyt 1885-ik évről Szóló adóbefizetési kimutatások alapján. Az 1874. XXXIII. illetőleg az 1875. VI. t. ez. azt rendeli, hogy a választók névjegyzékébe ama jogosultak írandók be, a kik a megelőző — ezúttal tehát az 1885-ik — évi egyenes adójukat,- illetőleg a hátralékból az egy évi egyenes adónak megfelelő összeget április hó 15-ig — - ezúttal tehát a most folyó 1886-ik év április 15-ig — befizették. A kik az állam iránti eme kötelezettségüknek eleget tettek, azokat hivatalból fel kell venni a yálasztók névjegyzékébe. A képviselő-választási jog biztosításának főfeltétele tehát az, hogy a választó polgár múlt évi egyenes adóját, vagy a hátralékból ugyanennyire menő összeget, a törvényben meghatározott napig, április 15-ig befizette legyen. A ki ezt elmulasztotta, a legközelebbi alkalomra választási jogát játszotta el. — Eötvös Károly ur, megyei ellenzékünk szeretett vezére, hétfőn Veszprémben volt s számos tisztelőit fogadta. Többi közt fogadta a „Népkör“ küldöttségét is, kik támogatását kérték a kör részére. Eötvös ur szives örömmel ígérte meg azt s jelezte, hogy legközelebb egy láda könyvet küld, gazdag könyvtárából, a „Népkör“ részére. — Ftdö Bényey Gábor uj ref. lelkészünk beigtatása múlt vasárnap volt a ref. egyházban. A beigtatást ftdö Nyikos, litéri lelkész ur eszközölte, mely után az uj lelkész ur oly gyönyörű s megragadó egyházi szentbeszédet tartott, hogy ma, napok után is sok körben dicsérve emlékezőleg beszélnek erről. A templom zsúfolásig megtelt díszes közönséggel, s kath. főpapságunk is képviseltette magát. Délután gyönyörű bankett volt a „Koronán“, melyen számos notabilitásunk vett részt. Legelőbb Véghely Dezső alispán köszöntő föl az ünnepeltet, mire az megha- tottan válaszolt, majd Kováts Imre polgár- mester, Vikár. Balogh Károly, Husvéth János s Czollenstein Ferenez toastiroztak. A kitűnő ebéd s jó kiszolgálat becsületére válik a „Korona“ bérlőjének. Bankett után a társaság nagyrésze, az ünnepelttel együtt az iparos-körbe ment, hol vidáman mulattak késő estig. Isten éltesse soká körünkben a derék uj lelkészt ! — Fényes esküvő folyt le múlt kedden a helyi izr. imaházban. Dr. Visontai Soma ifjú iró s fővárosi jeles kriminalista akkor vezette oltárhoz a bájos Halassy Liszka k. a.-t., Dr. Halassy Vilmos becsült, derék orvosunk kedves leányát. A templom zsúfolásig megtelt városi intelligentiánkkal. Közéletünk minden kitűnősége ott volt. Hochmuth főrabbi ur gyönyörű beszédet tartott, mely gazdag volt lélekemelő momentumokban. Délután pazarfényü nászlakoma volt a „Koronán“, több mint 15 fogással, kitűnő csemegékkel és pompás borokkal. Minden hatóságunk, úgy a szellemi-, mint a pénzaristokratia képviselve volt azon s a gazdag asztalok körül mintegy 180 vendég mulatott kitűnő jókedvegy éhes pávián s úgy rohant körül a hizócsürben, akár egy csapdába került kiinguruh. Iszonyú megerőltetésébe került Missou urnák, mig arra a gondolatra vetemedett, hogy itt tulajdonkép szerelemről van szó. Erről csakhamar meggyőződött. |Egy gyönyörű reggelen a király belépett a hizlaldába s Missou urat vállonragadva, odadobta a hóhér-miniszterné úrnő karjaiba, aztán összeütötte koponyáikat úgy, hogy különösen Missou űré akkorát dongott, mint valami üres tömlő. Maga a miniszter-hóhér ur vigyorogva nézte a jelenetet. Nyilván örült a fekete diplomata, hogy ily szépségesen rásózhatta undok oldalbordáját szerencsétlen Missounkra. A Iakzi itt is divatos s lön óriási skandalum. Kecsketejböl itt sajátságos bőzü bóditó italt gyártanak. mely vadmézzel édesítve még undorítóbbá lesz. De Missou barátunkat az nem alterálta. A fölötti örömében, hogy stoikus lénye nem került gyöp- vásárra, akkorákat szopogatott a maszlagos tömlőkből, mint a kefekötők áldomás-iváskor. Gyengéd keblével rémes ellentétben volt a torka, s pufitos bendőcskéje hasonlított a vízilóéhoz. Matróz volt a szó szoros értelmében s hogy feleségre tőn szert, bármily undok volt is e boldogság — mindegy vala ez Missou ur ártatlan, szűzi szivének. Rajongó mámora egész butaságával csüngött kaffogó aráján s a dönögő tömlőkön, miglen berúgott úgy, mint a be- .szögelt ágyú. A Iakzi alatt, mely a király személyes jelenlétében folyt le a Kraal főterén, többi társaim is vérszemet kaptanak, hogy ők tudniillik inkább megházasodnak hát, mintsem hogy visszamennének a hizlaldába. És úgy lön, hogy a bölcs felség, min- denikben egy-egy rentábilis időjóst sejtvén, elrendelte az összes európai matróz-corps megházasitását. Mindeniknek oda vezettek egy-egy maori-lányt s válogatás nélkül el kelle vállalni feleségnek. Összeütötték koponyáikat s kész volt az esküvő. Mindössze az a kellemetlen intermezzo fordult elő, hogy Tullier barátom, a hajóinas, ki szintén megházasittatott egy ifjú maori-amazonnal, örömében megakarta csókolni menyasszonyát, de ez azt hivé, hogy meg akarja harapni — nagyot rikitott, mire vagy liarmincz maori rárohant szegény Tullier urra, lehúzták s olyan verset vertek rá pálmafütyköseikkel, hogy 100 darabszámra árulhatta volna ki. Ah, uram, idylli állapot volt ez. Gyönyörű, soha vissza nem térő paradicsomi öröm. Ha látta volna kecsketej-részeg kollegáim komisz boldogságát, könnyezett volna örömében. így született meg az első európai colonia a Tűzföldön s amit mi itt a czivilizáczió terjesztése érdekében keresztül vittünk, az csodálatra méltó. Leboucher ur e szavaknál eldobta czigaretteje végét s öntelt büszkeséggel leste a hatást Delavigne arczáról. — Úgy van uram, folytatá, — másnap megkezdtük Uj-Páris építését! (Folyt, köv.)
