Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-12-25 / 53. szám
-Veszprémi Független Hírlap1SS6. decz. 25. 53-ik számához. Vajúdó egylet. (A megyei honvéd-egylet ügye.) Veszprém, 1886 decz. 16. (Vége.) Fővouásui a következőkben ecsetelhetek: 1. Az egylet czéljára nézve eltér az eredeti, most még kötelező alabszabályban kifejezett azon elvtől, miszerint segélyezési tevékenysége, értve az egylet kizárólagos tulajdonát jelenben tevő 20 ezer forintból, Veszprém megyéből beállt, vagy besorozott 1848/9-iki honvédekre, valamint azon csatákban elesett harczosokuak a jelzett körülmények közt levő özvegyeire terjed ki. Ezen eredeti, és történelmi alappal is biró czél- tól eltérő alapszabályzat elfogadásával ut nyittatik arra, hogy Magyarország bármely vármegyéből való 1848/9-iki honvéd, ha Veszprém megyében még 32 év múlva is, letelepszik, s egyleti tagul beiratkozik, a föntebb számszerűleg jelesitett vagyonból, a Veszprém megyebeli, s már be is iratkozott az idökori honvédek mellett, mind ő, s ha esetleg nős, mind a hátra hagyandó özvegye, részt követelhessen. Továbbá minthogy s segélyezés, ezen egyletnél beigazolt, s egyleti tagképpen bevett volt honvédekre terjed ki, és özvegyére is, a tervbe vett alapszabály értelmében, bármely, és bármikor betelepült 48/49-iki honvédtől is, az egylet tagjául leendő felvétele megtagadható nem lenne; a mint hogy ezen elv ott határozott kifejezést is nyert. 2. Azzal, hogy a Veszprém megyei honvéd segélyző- egyletnek a tervbeli alapszabály szerint, az eddigi tagjain kívül, tagja lehet minden, bármely vármegyéből e megyébe telepedett, itt honossággal sem biró 1848/9-iki honvéd, oly czélra törekvés fizetek ki, mely az eddigi alapszabályban nincs: a hódítás, terjeszkedés, a czélköruek tágítása. Avagy a más megye, vagy városterületébőli honvédnek, a mely reánk nézve mint honvéd lehet országos, lehet Vas megyei, lehet Nagykörös városi, de nem lehet specziálisan Veszprém megyébőli honvéd, egyletünkbe fölvétele nem hódítás ? S mert az eredetileg kitűzött czélben, ez az igyekezet nincs kifejezve, sőt kizárva van, hát nem terjeszkedés? Nemis tágítjuk vele azt a czélkört, mely erőnkhöz -mérten eddig is oly bő volt, hogy soha nem bírtuk betölteni ? Váljon, talán a tervezet alkotója, az ]egylet 20 ezer forint pénz vagyona forrásának kutatása közben, ezen tőke csirjának tekinthető 323. ígérő valamelyikétől eredt, s ake'nt rendelkező okmányra bukkant, hogy ígért segedelme összegéből más megyébőli, vagy minden országos honvéd részesittessék ? Nem lehet. Ily kormány nem volt, és most sincs. Vagy talán az egyleti tagok többségének óhajtása az, hogy terjeszkedjünk, eltérjünk az eredeti ■czéltól ; hogy más megyébőli honvéd társainkéi is ^ íegosszuk azt a csekély vagyont, a mi a mi sajátunk ? Igenis, a mienk: mert a vérkeresztségre tartott kereszt szüléinktől, Veszprém megyebeli honfiak és honleányoktól, nyomorultjaink éhsége csillapítására mi kaptuk, de a mi mellett nyomorultjaink ed- j dig is ében maradtak. A többség az, mely azért, hogy más területbeli testvérjeivel oszthassa meg falat, kenyerét kész a „megyei“ jelleget országos j jelleggel felcserélni? A többség kívánja a saját!ag közös vagyona fölötti közös rendelkezési jogot, még másokkal is megosztani, s ezekre, az alapszabály tervezője a többség által sugalmaztatott ? Ha e kérdésekre az illetők „igen“ felelettel válaszolnak, akkor az egylet a „megyei“ jelzőt, mely ezentúl nem a tagokra, hanem az egylet székhelyére lenne vonatkozó jelző, ne vegye fel a jel - zőfll. Elégedjék meg a helyre vonatkozó jelzővel a „Veszprémivel.“ Ezután arra is készen lehetnek, hogy közéjük „tiszteletbeli honvéd“ is bejuthat; mert más területen ilyen czimzetes honvédek is vannak, mint vannak tiszteletbeli szolgabirók és főjegyzők. A tiszteletbeli honvédek azért tétettek tiszteletbelieknek, mert az 1848/9-ben fegyveres kézzel nem áltak szemben a magyar nemzet életérö törő hadsereggel, mely honfi vért ontott, de azóta jártak a csata mezőkön, és fegyveres kézzel jártak: — nyu- lakra vadásztak. 3. Az uj szerkezetű alapszabály, az egylet tagjai összegét eddig illetett teljes rendelkezési jogkört csorbítja. Azt az elmetszett kör darabot választmányának tulujdonává teszi, s a választmányt annak tulajdonában az egylettel egy niveaura helyezi. Főelveinek egyike: a rövidség. 4. Hallgat: a) Az egylet tagjainak jogai és kötelességei miben állásáról, s ezeknek mikénti gyakorolhatásáról. b) A segélyezésben követendő elvekről, s rendszeréről. c) Váljon a segélyezés eszközeit minő forrásból meríti, s miként bánik el velők ? d) A választmánynak, az egylet vagyonából visz- sza nem térőleg teendő kiadások fölötti rendelkezésre vonatkozható felelősségéről. e) A segélyezés mérvének határairól; a vagyon fogyasztás évenkénti minimumáról. 5. Kendelkezik az egylet 1887-ik év végén lezárandó számadás kitüntetése szerinti vagyonának két egyenlő fél részre leendő elkülönítéséről. 6. Szabálya teszi a vagyon egyik fele részének „honvéd emlék“-re leendő fordítását. 7. Kijelöli ezen „honvéd emléknek“ abból állását, hogy a vagyon egyik fele része alapítvány tőkéül helyeztessék el, egy honvéd tisztté képeztetendö ifjúnak, a Ludoviczeumbau leendő képeztetésére. 8. Kijelöli-e „honvéd emlék“ felállítására azon idő szakot, midőn a honvéd segélyzö-egylet igazgatására az egylet székhelyén elégséges szellemi erővel nem rendelkező tagok maradnak életben. Függőben maradt ezen szellemi erőnek ki által, s mi féle mértékkel (kloszterneuburgi, vagy Babó- féléve talán ?) megmérése, s az ebbeni eljárás módja. 9. A vagyon másik fele részének, úgyis mint gyümölcsöző tőkének, a szükséghez mért fogvaszt- hatása elvi kifejezést nyert, de a szükség ismeretének megvilágítása, a fogyasztás fokozatának meghatározása nélkül. 10. A szabály szervezetében semmi sem vezet azon eshetőségnek combinatióba vételére, hogy az egylet, végelgyengülésbe esése előtt is feloszlattat- hatík az állam kormánya által. 11. Nincs gondoskodva arról sem, hogy az egyleti „nagy“ s a kis: a választmányi gyűlés politikai, az egylet czélját túlhaladó kérdésekkel ne foglalkozzék. 12. Az sincs szabályozva: váljon a fogyasztható vagyon részlet maradvánnyal az egylet felosztása esetében mi történjék ? 13. A választmány által az egylet részéről adandó kölcsönnek pupillaris biztosíték mellett lehető kiadása, szabályul szolgál — valamint a választmánynak ezért anyagi felelősség vállalása is. A választmány egyik tagja által azon kívánat kocz.káztatott e hó 4-én tartott gyűlésben, hogy az alapszabály mindkét külömböző szellemű és irányú tervezete, hozzá szólhatás szempontjából a helyi s pápai lapok utján közöltessék. A kívánat párt fogóra sem talált: Az hozatott fel ellene: nem szükséges; seukisem érdeklődik ez ügy iránt. Óhajtom, hogy ha mások nem is, az önálló gondolkozást! 1848/9-iki honvéd bajtársak, érdeklődjenek. S adják jelét azok fentartás szükségeivel küzdő volt honvéd társaik segélyezésére hivatott egylet, és születendő alapszabálya iránti érdeklődéseiknek. Nyilvánítsák. Váljon a fővonásaiban vázolt alapszabály-tervezet elfogadásához hozzá járulhatnak-e akkor, midőn a szoros értelemben vett Veszprém megyebeli 1848/9-iki honvédek önfentartási szükég- letei sem fedezhetők, mert az 1861-iki bejegyzés szerint igazolt 1814 egyleti tagból, s a még igazolható, s az uj törzskönyvbe felvehető tagok egy eze- ret kitevő létszámra van kilátás, s midőn ezek közül, és csak ezen egylet által lltal 19—20 egyén állandósított évi segélyösszegben, 70 — 80 egyén alkalmi segélyben évenkint részesittetik, és pedig ez ideig minden más segély forrás hiányában, mert az országgyűlés által az 1848/9-iki honvéd aggastyánok segélyezésére megszavazott, s folyóvá tett összegből, a Veszprém megyei honvéd segélyzö-egylet még ez ideig egy krajczárt sem kapott; viszonya a központi országos honvéd egylethez még csak a csírázás stádiumában van, s hogy ez abba ne fulladjon, kevesebb széles, de több és nagyobb fokú melegségre van szüksége, saját belügyeink vezérigazgatói részéről is, egyedül 20 ezer forintnyi vagyona jövedelméből. Létszámunk az évek számához fogyó arányban áll; csakhogy mig ez egygyel nő, addig amaz többet fogy. Társaink az élet rögös utjain rövid időközöu- kint, hosszú sorban dőlnek ki. A tovább haladók inkább csak ballagok, életereje is maholnap végkép elfogy; de addig is mind többel-többel tart lépést az Ínség, a nyomor. Ennek enyhítésére jövedelmünk már nem elég: — hozzá kell nyúlnunk a tőkéhez is, csakhogy fokokra beosztva. Azon reményben, hogy országos válfóinkra mi is csak kapunk majd a központi honvéd-egyletből törlesztéseket, saját pénzbeli vagyonunk fele- részének egy „honvéd-emlék“-re leendő fordítása eszméjéhez elvileg hozzájárulhatunk. Ámde ez nem a vezérférfiak saját vagyonából, hanem mindnyáj un- | kát egyenlő jogon és egyenlő arányban illető vagyon- 1 ból száudékoltatik, ezért ahhoz szólani minden egy- j leti tagtársunknak is egyenlő joga is van. — A i „sic volo, sic jubeo“ (igy akarom, igy parancsolom) itt már nem használható. — Nyilvánosság, világosság, napfény kell ennek is, hogy satnya, csenevész növény ne váljék belőle. Nyilatkozzanak hát ez eszme fölött is az illetők. Nyilvánítsák: vájjon nem vélnének-e a felállításra tervbe vett „honvéd-emléknél“ alkalmasabb, az eredeti czélhoz közelebb álló, mert a szenvedő emberiség nyomorának enyhítését állandóan és hathatósabban eszközlő honvédemléket alkotni ? — Eféle intézkedés tételnek helye az alapszabályokban van. Nem hagyhatjuk akkorra, mire végelgyengülésbe esünk. Végrendeletet, testamentumot ép észszel üdvös készíteni. Úgy látszik, hogy a tervbe vett ^honvéd-emlék“ erőnk feletti. Egy ludoviceumi tanuló ifjú kiképez- tetéséhez évenkint 600 frt szükséges. — Ennyi évi jövedelem 'alapjának 10,000 forint elégtelen. Ennyi tőkét 6°/o kamatra és évszázadokra elhelyezni nem lehet. Jelenkori pénzintézetek sem fogadják be 4°/0-nál magasabb kamatra; mikor köztük olyanok is vannak, melyek maguk is 3l/30/0-r& úgy adnak kölcsönt, hogy a kamatfizetéssel megfelelő rövid idő alatt a kölcsöntőke is visszafizetettnek tekintetik. Ezek szerint a tervbe vett eszme halva született. Fedezeti tőkénknek lenni kell, akarjuk hogy legyen. Vagyonunk használatának szüksége emberélethez kötött, s ezt annak legmagasabb határáig mért fokokra oszthatjuk. — Az ember halandó. Az 1848/9-iki honvédek is emberek, s az emberi életkor legmagasabb határáig kevesen jutnak el közülök. Vagyoni viszonyaink úgy alakulhatnak, hogy a veszprémmegyei 1848/9-iki honvédek legutolsónak maradt elhaltával 10,000 forint marad. A maradék hovaforditásáról most gondoskodjunk. Hátha ezzel a veszprémi „kór- és lázárház“ alaptőkéjét nevelnénk ? Ebben nemcsak betegek gyógykezeltetnek, hanem elaggott, nyomorult embertársaink élethosszig tartó gondozást, eltartást is nyernek. — Több volt honvédtársunk ott táplálkozott, s jelenben is táplálkozik. Ez intézetben egy köszvéuyes beteg nő 32 évig egy huzamban tápláltatott, és gyógykezeltetett. Gondolkozzunk csak egészségesebben! Avagy 10—20,000 frt oly csekély valami, ami fölött gondolkozni sem érdemes? Tűnődés szállja meg lelkemet. Nem-e annak lesz igaza, a ki — mint már föntebb elmondtam, — azt a vádat hangoztatta: senki sem érdeklődik ez ügy iránt! A tervezett s itt vázolt alapszabálynak tárgyalás alá vétele s elfogadtatása végett már a közel jövőben megtartandó nagygyűlésre a veszprémmegyei 1848/9-iki honvédek mozgósittatni fognak. Legyenek készen. Mi az?! A 48/49-iki honvédek legyenek készen?! A veszprémmegyei 48-as honvédek mozgósit- tatnak ?! Egy ébredő, volt honvéd által igy szárnyra bocsátott mozgósítási hir megdöbbentésre alkalmas, a mai béke constellátiók között. A kedélyek megnyugtatására azonban sietünk kijelenteni, hogy e mozgósítás, — mint jól értesült forrásból ««»ritve tudjuk — semmi összefüggésben sem áll a készŰIOAS európai nagy conflagratióval. A börze is nyugodt íharartiiM.. Az állam budgetje sem lesz vele megterhelve. Adóemelést sem von maga után. De hát ugyan miféle potentát is az a veszprémmegyei honvédsegélyzö egylet, hogy pénzzel is segít, kölcsönt is ad? katonaságot is tart, s végre még mozgósít is?! No hiszen csak a 48-asokat:s ez már ma sok tekintetben megnyugtató, — és még hozzá, hogy hire sincs az „Egyetértésben.“ Hát ez bizony éppen nem polentát; hanem oly egyedül álló egylet s pénzintézet, melynek tagjai tagsági dij fizetésre kötelezve nincsenek; pénzbetétéit sem gyakorolnak, de osztalékot mégis kapnak vagy legalább kaphatnak. — azonban ennek elnyer- hetéseért még sem törik magukat. Mindegyik egy- egy hitelezője az országnak: egv ország vált adósukká, mégis szegényebbek, mint adósuk. Én is adós maradok ezúttal a 20 ezer forint forrásának története felfrissítésével. Veszprém, 1886. évi deczember hő 13-án. Pethö József. A második gőzhajó. — A „Balaton-Egylet“ hivatalos értesítője 1886 decz. 1‘2. 3-ik számából. — Az eszme, a melynek megvalósulását évek óta aunyian óhajtják, melynek megtestesülését az egy- kovi „Balaton“ megbukása késleltette, mely nem hagyott a Balaton-egvlet keletkezése óta pihenni, mig végre nyílt és határozott kifejezést adhattam neki a múlt közgyűlésünkön: ha vajúdik is, de mégis csak — remélem — testet fog ölteni. Mindenek előtt újra hangsúlyoznom kell, hogy a Balaton-egylet, épen a Magyarországban a legtöbb közhasznú intézmény iránti közömbösség miatt nincs oly helyzetben, hogy egymaga teremtse meg a gőzhajót! Ha a parti lakosság kezdettől fogva tömegesen támogatta volna, s 2000—3000 tagja lenne, egymaga is nyújthatna garancziát egy gőzhajó járatására. Mit tehet a Balaton-egylet? Gondoskodhatik a módokról, melyek által a gőzhajót meg lehetne teremteni. >S ha megtalálta a módokat és azok sikerre vezetnek, ha megtalálja azokat a buzgó és nemcsak számítani, hanem lelkesedni is tudó embereket, a kik az eszmének testet adhatnak, vájjon megfelelt-e czéljának ? Megfelelt. Ezért választott bizottságot, ezért fog javaslattal lépni az e czélra egybehívandó közgyűlés elé. Mint a közgyűlésen tett indítványomban hangsúlyoztam, két mód van egy gőzhajó megteremtésére. Részvénytársaság, vagy magán vállalkozó, esetleg az érdekeltség bizonyos pártolásának biztosítása mellett. A részvénytársaság egybeh ozására nincs nagy remény. A parti birtokosok közöl sokan csalódtak a 70-es években élt gőzhajó-vállalatban. De vájjon azért, mert nem fizette ki magát? Nem; hanem azért, mert forgótőke nélkül és czélzatosan rossz kezelés mellett tönkre ment a vállalat. Gsigó Pál egyleti tagtárs ur, a ki a hajónak egy rövid kedvező időszakában volt igazgatója, kimutatja, bogy a hajónak 16000 frt bruttó-bevétel mellett csak 11500 frt regieje volt; tehát 4590 frt maradt, a mi úgy a tőketörlesztés hányadára, valamint a kamatjövedelemre untig elég volna. Tekintetbe kell még venni, hogy maga a személyforgalom azóta is emelkedett s rendes közlekedés folytán még jobban fog emelkedni, különösen Badacsonyt illetőleg. A „Kisfaludy“ gőzösnek B.-Füred és Siófok közti egyetlen útja után 12000 frt bevétele van; itt sem záródik az év vesztességgal, hanem a régibb adósságok, javítások törlesztése és a kis útvonalra nézve aránytalanul nagy regie az oka annak, hogy a részvényesek nem kapnak osztalékot. A Balaton egész hosszában járó gőzhajó jövedelmezőségét már előre lehetne biztosítani bizonyos fokig, szerződéses szállítmányok által. Szükséges továbbá rendezni a révjogi viszonyokat s alkudozásba lépni a déli vasúttal, hogy a bogiári és szántóéi kikötőhöz szárny-nyomot vezessen, a mi szintén nem fog jelentékeny nehézséget okozni, kivált ha sikerül Bogláron egy uj kikötőt építeni, az állomás közelében. De ha nincs kilátás részvénytársaság alakítására, vállalkozót kell megnyerni, a ki vagy fokozatosan elhelyezendő részvények alapján financzirozná a vállalatot, vagy bizonyos föltételes szubvenczió mellett bocsátana hajót a Balatonra. A szubvenczió lehetne vagy önkéntes, vagy az érdekeltség vagyonarányához képest kivetett, ha erre az érdekeltség a hasonló vállalkozásoknál levő uzus szerént megnyerhető volna. A Balaton-part egy mérföldnyi övre terjedő érdekeltsége 303,000 katasztrális hold; ha pőldául a vállalkozó befektetett tőkéje után (a régiét a hajó okvetlen megtéríti) 3000 frt föltételes biztosítékot kérne, csak egy krajczárt kellene holdankint biztosítani, vagyis száz hold után 1 frtot. Ha pedig (a mi szinte túlságos) 6000 frtot Lkérne, akkor is holdankint csak 2 krajcárról vau szó; száz hold birtok után két forintról! Hiszen ennyit borravalóra adunk; uj évre tizszer annyit, egy bálon ötvenszer annyit költünk el a nélkül, hogy sajnálnék! Hát egy jelentékeny közgazdasági, hazafiul célra ne volna minden tiz hold után egy hatosunk ? Egy koldusfillér az, az unokák javára gyümölcsözhetve ! Es ha a liajó jövedelme megfelelő, egy krajcárra sincs szükség. Ez az összeg csak ni e g i g é r t, de nem minden kör ü lméuye k közt me g- adandó összeg. Ugyanez eredményt maga az egylet is elérhetné, ha oly támogatásra találna, mint csak például a Kárpát-egylet. Ha a Balaton-egylet- nek 1500—2000 két frtos évdijas tagja kerül, maga elvállalhatná a garanciát s a vállalat fokozatos financirozását. De tisztába kell jönni a hajó költségeivel és végzendő munkájával. A szakértőkkel folytatott tanácskozások eredménye- képen állíthatom, hogy a hajó kezelési költsége egész évre 10,000 írton nem lépne túl; ez tehát megegyez a múltban tapasztalt és Csigó tagtárs utáltai közölt adattal. A tőketörlesztést (40,000 frt után 5®/o) számítva, a mi 2000 frt; lenne az évi költség 12,000 frt. A hajó óránkint 18 kilométer utat futna meg, s igy egy naP bejárhatná a Balatont. Véleményem szerént a' kenese-alinádi-b.-füredi és b.-füred-tihanyi (templomalja) útvonalakra nézve a balatoni gőzhajózási társulattal kellene egyezkedni. Az uj hajó járata, mely hajó egyszersmind vontató is volna, következő lenné: Fő állomás o k : Keszthely—Balaton-Berény . . . 7 kilometer B.-Berény—Badacsony .... 17 Badacsony—Boglár..................... 10 n Boglár—Fülöp .............................. n Fülöp—Tihany (Rév) ... . •. Tihany—Szántód ...... 21 2 r> Szántód—Balaton-Füred .... 9 n Vissza: Balaton-Füred—Tihany (Rév) . . 7 Tihany—Fülöp .............................. 21 Y) F ülöp—Boglár.............................. n Boglár—Badacsony ......................... Ba dacsony—Balaton-Berény . . 10 17 Balaton-Berény—Keszthely . . . 7 rt összesen : 144 kilometer tehát az egy nap teendő ut, a mi megfelel 8 órai hajójárásnak. Számítva a várakozásokat, 10—11 órai munkaidőt kell vennünk, erős szélben valamivel többet. A kikötök építésére és a kikötőkhöz vezető utak jó karban tartására bizonyosan segédkezet nyújtanának a megyék és a birtokosok. Nem csak érdekünk, hanem hazafi u i kötelességünk is. hogy az eszme ne dőljön dugába egy oly csekély összeg miatt, melynek össze nem hozhatása vagy biztosithatása valóban vétek lenne. Ha rögtön nem is vezet eredményre igyekezetünk, ne csüggedjünk ! Gondoljuk meg meg. hogy a Balaton hivatva van Magyarország oly turisztikai nevezetességévé válni, a melynek hasonrangu párja csak egy lehet, a Kárpátok zöme: a magas Tátra és az erdélyi havasok vidéke. Ott a magas hegyvidék, itt pedig a hasonlithatatlan jellegzetü, sajátos tóvidék követeli magának az egyenrangú elsőséget. És hányán ismerik az egész Balaton-vidéket? A füredi vendégek- nek is csak 2—3°/0-a. Magyarország minden tízezer lakosa közt ha egy-kettő! Ha a közlekedés megnyílik, és elvihetjük oda nem csak Magyarországot, de a külföldet is: kinek lesz haszna belőle? — A parti lakosoknak; a kik az olcsó és jó közlekedési eszközök hiánya miatt nem értékesíthetik kellőleg terményeiket. Nézzenek a jövőbe, nézzenek a serdülő nemzedékre, mely majd számon kéri a mulasztást, de hálával is fog fizetni az előre látó gondoskodásért. Az eszme, mint eszme mindenkinek óhajtását képezi. Szükségességéről mind meg vannak győződve. Tehát egészséges eszme. Hol volt a világon egészséges eszme, a melyet meg ne valósíthatott volna az erős akarat és kitartás ? Legyen hát akaratunk, kitartásunk! Dr. Sziklay János. Vegyesek. — K á r o s-e a c z i g a r e t te 1 A „Lencet“, a legelső angol orvosi lap erre nézve ezt mondja a többi között: „Czélunk az, hogy egy intő szót mondjunk a czigarettának nagy mérvben való élvezete ellen; hogy ama hiedelmet megdöntsük, amely szerint a nikotinnak eme kis adagjai ártalmatlanok volnának. Sőt ellenkezőleg, azon körülmény folytán, hogy a dohánylevél kisebb részekre van szétdarabolva, és hogy a dohány közvetlenebb összeköttetésbe lép a szájjal és a légző-szervekkel, mint a szivar vagy pipa szívásánál: az idegrendszerre való hatás czigaretták szívásánál negyobb, mint máskor. Az érverés egy tuczat czigaretta élvezése után gyengébb és nyomottabb, mint a szivarók után. Az összes dohánymennyiség természetesen nem tűnik fel nagynak, de kétségen kívül a dohány tömege, amelynek a dohányzó légző-szervei ki vannak téve és a nikotin mennyisége, amely a füsttel együtt a testbe bevitetik, együttesen hozzá járulnak, hogy a szervezetet a dohány káros hatásának odavessék s főként az ifjú, fejlődésben levő test az elsatnyulás- nak, sőt a korai halálnak kitétessék.“ — Eures a gyászjelentés. Fgy ismert párisi művésznek szélütés következtében meghalt a felesége. A művész, — joggal-e vagy a nélkül, nem tudni — neje hirtelen halálát egy úgynevezett „barátué“ látogatásának tulajdonította, aki a szerencsétlennek minden előkészítés nélkül adott tudtára egy rossz hirt. A művész olyannyira meg volt győződve arról, hogy a barátnő szándékosan cselekedett így, hogy a gyászjelentésbe, melyet ismerőseinek küldött, ezt irta: „Ezennel meghívom önt nőm, X. asszony temetésére, kit Y. asszony meggyilkolt.“ — A kapitány kedvese. Santi Ellának, egy szép londoni ballerinának viszonya volt Brown kapitánynyal, egy angol hadihajó parancsnokával. Jóllehet, hogy Angliában hölgyek látogatása a hadihajókon szigorúan tiltva van s a hajó kapitányának raugvesz- tését is vonhatja maga után, Brown kapitány még se birt ellenállni a vágynak, hogy szép kedvesét magával vigye a hajóra. A szép leány épen a kapitány kabinjában volt, amikor egyszerre belépett egy matróz és jelentette, hogy a főparancsnok épen most lépett a hajó fedélzetére szemlét tartani. A kapitány elsápadt, de Santi k. a. megragadta a kezét és csak annyit mondott: „Legyen nyugodt, én nem leszek szerencsétlenségének okozója!“ Ezzel ismételten megölelte kedvesét s mielőtt még a kapitány megérthette volna, hogy a lány mit akar, Santi k. a. kivetette magát az ablakon a nyílt tengerbe. A^’ftUámok rögtön összecsaptak feje felett. Mikor áz admirál ezután rögtön belépett a kabinba, a kapitányt ott találta ájulton elterülve a pamlagon. •
