Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-12-04 / 50. szám
Veszprém, 1886. Hetedik évfolyam. 50. sz. Szombat, deezember 4. ü— MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: UNóEeg'jelen rr^Irid-ep. szorrx’ba.torx. • Szerkesztőség: Egész évre ..................... . 6 frt — kr. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. ^ Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a Félévre.......................... . 3 frt — kr. HIEDETÉSEK ÉS rfcT-E'IIVI’TIEIRIEIK: „Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi Negyedévre ..................... . 1 frt 50 kr. a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) G kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s Herczeg Lajos üzletében s kaphatók Ney Mór, i kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. A kereskedői védegylet. Egy mozgalom indult meg komoly és szakértő férfiak lelkes kezdeményezésével egy intézet felállítására, melynek czélja a kereskedők számára válságos viszonyok közt segélyt s le he t ő1e g biztos menekülést nyújtani. Segélyt és biztos menekülést a vagyonnak, névnek és hitelnek megmentésére, mikor mind a hármat egyszerre veszély fenyegeti. A kereskedői világban évenként sok a bukás. Válságos viszonyok közt rohamosan következik be igen gyakran a bukások nagy száma s gyakran fél vagy egy év alatt ezer meg ezer kereskedő jut abba az irtózatos helyzetbe, amikor vagyonát, nevét, hitelét, jóllétét és családjának jövőjét látja egy pillanat alatt örökre elveszve. Vájjon nem volna-e mód található, melynek segélyével a bukások megelőzhetők vagy legalább súlyos következményeik enyhithetők volnának ? E kérdés érdemes arra, hogy vele a legjobb elmék foglalkozzanak. En is foglalkozom. Ama derék férfiak bizalma, kiknél az eszme felmerült, nemes kötelességemmé tette, hogy e nagy kérdésre én is törekedjem az okot és ezélszerü feleletet megtalálni. Öngyilkossá senki se lett jókedvéből s a bukást se idézi elő önként és szívesen a kereskedő. Szándékos bukás esete ezer és ezer közt alig van egy s az úgynevezett hamis és vétkes bukások is csak a végrehajtás idején válnak hamisakká vagy vétkesekké, de a bukás eredeti kényszerűsége a kereskedőtől függetlenül állott elő még ez esetekben is. Minden bukást természetesen nem lehet megelőzni, de talán egyetlen-egy sincs, melynek következményeit enyhíteni s melyből a nevet és hitelt megmenteni ne lehetne. S a hitelezőknek ép úgy érdekükben áll, mint az adósoknak, hogy lehetőleg minden név és hitel teljesen megmentessék. A hitelezők egylete évek óta fennáll. Némi javulást az egylet működése idézett is elő a viszonyokban. De nagyon csekélyét. Se czélja, se eljárási módja, se eszközei nem kielégítők. Ez egylet működése hasonló a tűzoltók működéséhez. Tudniillik, ha már kiütött a tűz: azt elfojtani s a tűzből, amit lehet, megmenteni. Szép, jó, nemes czél ez is és érdemes a fáradságra, de czélszerübb volna oly intézkedés, mely elejét veszi a tűz kiütésének, s ha azt megakadályozni még sem lehetett: lehetőleg kárpótolja a károsultat s azt arra segiti, hogy tovább is megtarthassa vagyonát, felépíthesse házát. Ily czélt tűztünk ki magunk elé a kereskedői védegylet felállításával. Egy biztosító-intézet lenne ez a kereskedő-világ elemi csapásai: a bukások ellen. Csodaszer természetesen nincs birtokunkban s nem is lesz. Eszközeink egyszerűek, természetesek s a czélnak megfelelők. S a czél is, melyet kitűztünk, lehetőleg határozott korlátok közé van szorítva, hogy oly munkára, melynek sikere lehetetlen vagy teljesen kétséges, az erőt és fáradságot ne pazaroljuk. A kereskedőt válságos viszonyok között három veszély fenyegeti. Az egyik veszély az, mikor a bukásra nincs ok és szükség, de a pillanatnyi fizetési zavar azt mégis előidézheti. A második veszély az, midőn a passzívák felülmúlják az aktívákat; ily esetben gyors és okos kiegyezéssel a hitelezők megkaphatnák arányiagosan az egész aktívát s a kereskedő megmentetnék a bukás szégyenétől és veszteségeitől. A harmadik veszély az, mikor a bukás törvényes formák közt tényleg kiüt. Ily esetben a tömeg megmentése a hitelezők részére s a csődnek rögtöni befejezése kívánatos, de egyúttal lehető is. A csődnek törvényes lebonyolítása úgy, a miként azt a törvény rendeli s a valóságos gyakorlat magával hozza, majdnem kikerülhetetlenül vonja maga után a tömeg fölemésztését, a hitelezők teljes veszteségét s a bukottnak és nevének teljes megromlását. A kereskedőt fenyegető eme hármas veszélynek óhajtjuk mi elejét venni s ekként évenkint milliónyi vagyont megmenteni s ezzel egyúttal megmenteni nagyszámú becsülésre méltó családot, nevet és czéget. Működésünk sikere ép úgy érdekükben áll a hitelezőknek, mint az adózóknak. S mert a hitelezők és adósok egyaránt kereskedők : tehát érdekűkben áll a kereskedőknek. Az érdeklődés az eszme iránt kereskedői körökben most is nagy és élénk. Még nagyobb és élénkebb lesz kétségtelenül egész addig: mig az intézet, mely ama magas czél elérését közvetíti, felállítva nem lesz. S az intézet annál erősebb s a czél elérése annál biztosabb: minél általánosabb lesz a kereskedővilág részvéte és érdeklődése. E sorokban csak a figjmlmet akartam felhívni a nagy kérdésre. Legközelebb illetékes férfiak társaságában fogjuk a bevezető szükséges lépéseket megteuni, hogy az intézet a tavaszra már felállítható s áldásos működése megkezdhető legyen. Eötvös Károly. A felnőttek oktatása. Veszprém, decz. 3. Sajátságos nemzet vagyunk. Nagy hűhóval irtuk a háromszinü lobogóra e szót: „Haladjunk!“ s milliókra megy azok száma, akik e zászló alá csoportosulnak, azt mondván : haladni, művelődni akarunk. Valjuk meg, ezeknek kétharmada csak száján hordja a haladás és művelődés magasztos eszméjét, csak szereti hagysulyozni e mondás igazságát, hogy annál boldogabb valamely nemzet, mennél nagyobb fokon áll műveltsége — de midőn arról van szó, hogy áldozzunk a haza oltárán a műveltség elő- mozditására, akkor háttérbe vonul; mindenek azt várja, hogy kezdje meg a másik, és nem kezdi meg senkisem s maradunk ott, a hol voltunk, mint a mádi zsidó. Sajnos, még olyanok is vannak, a kik még akkor sem fordítanak semmi gondot önművelésükre, mikor az egy kis akaraton kívül semmi másba nem kerül. És e vád leginkább városunkat, legjobban iparosainkat és kereskedőinket illeti, jólehet az „intelingentia“ sem esik tőle igen távol. Pedig ug3r hisszük igazat mondunk, midőn azon állításunknak adunk erős kifeiezést, hogy kereskedőink és iparosaink közt igen sokan vannak, a kik ortograficze Írni sem igen tudnak. Meg vagyunk győződve affelől, hogy akárhány szegény iparos van városunkban, a kik aligha tudják megmondani egyes természeti tünemények okait, a kik e tüneményeket a babonából kifolyólag massarózzák. És nem is lehet máskép. A szegényebb szülők elküldik egy-két évig iskolába a gyermeket, de miután a szegénység nem eugedi, hogy tovább járassa őket az iskolába és alig végezték el Gönczi a bejét, már kifogják az iskolából, még nincs tisztában a gyerek a normális foggalmakkal sem és már mesterségre adják. A gyerek felnő, négy-ötéves inaskodás után felszabadul és lesz belőle kamasz legény. Természetesen az ipariskolák az újabb időben azon vannak, hogy az iparos-tanulókkal legalább az egyszerű számolási műveleteket és az irás mesterségét megtanultassák, de az a heti egy óra vajmi kevés idő a másnemű alapismeretek tanítására. Kétévi segédkezés után kiki önálló lesz, a társadalomban számot tenni akaró polgár, de írni olvasni csak döezögve tud. A veszprémi kegyes tanitórend tagjai csak a mondottak igazságát látták be akkor, a midőn elhatározták, hogy a felnőttek számára vasárnaponkint a gymnasium termeiben oktatást. adnak. A.felnőttek oktatása már évekkel ezelőtt kezdetét vette. Akkor úgy látszott, hogy iparosaink és kereskedőink felfogták ezen oktatások szükséges voltát, mert az első előadásokra szép számmal jelentek meg, sőt nem kevés volt azok száma sem, a kik elmentek az előadásokra, jóllehet nem szorultak rája. Es mit tapasztalunk ma! Az a lelkesedés, mely kezdetben az előadásra járókat vezérelte, teljesen megszűnt, lehet mondani: hideg közönvnyé változott. Nem régiben történt, hogy egyik kegyesrendi tanár a „Természeti tüneményekről“ való előadásán öten jelentek meg, ezek közül is egy orvos volt, kettő tanuló. Olyanok, a kikre ugyancsak ráférne az előadás, nem jelentek meg. Pedig a kegyesrendiek oktatásai megérdemlik a végighallgatást, mert életbe vágó kérdés megoldása képezi minden egyes előadás tárgyát. A természeti tüneiné- nyekrőli előadást fizikai kísérletek élénkítették. Es az ilyen előadást elmulasztják meghallgatni még azok is, a kiknek igaz meggyőződésük. hogy mikor a menny dörög, akkor az ördög veri a feleségét! ? Nem sokkal volt látogatottabb Lévay Imre gymnasiumi igazgató ebíadása sem, aki arról tartott jól átfontolt értekezést, hogy Jókainé halálára. Coriolán a hős, Hogy anyját látta meg: Letette fegyverét fis szive megrepedt . . . Hogy meghalt az anya, A legjobb honleány: Egy nemzet könny ezé Es gyász lön e hazán ... Hullám. Dalaimból. Ha lecsukódnak a bársonyszemek, A biborajk lezárul; Ha elmégy sz a kis angyalokhoz Ez alacsony hazábul: Olvadjon a menny tiszta lángjain A harag irgalommá! Ah ! itt e földön nem lehettél, Légy ott jó angyalommá. Dömény Zoltán. Ki. 70It Fábián Gábor ? — Dr. Jancsó Benedek után. — Midőn folyó évi január havában e becses lap vezérczikkében felhívást intézett Veszprém város és megye nagyérdemű közönségéhez és kérte a szépért, jóért és nemesért lelkesülni tudókat, hogy Fábián Gábornak, a jeles műfordító és iró akadémiai tagnak Almádi-Vörösberényben levő szülőházát a kegyelet nevében jelöljék meg szemmellátható emlék jellel, csak hazafiui kedves kötelességének tett eleget, mert Fábián Gábor egyike volt azon jeleseinknek, a kik megérdemlik, hogy emlékeiket márványtáblával jelöljük meg, jólehet századok múltán a márványtábla is porrá leszen az idő vasfoga alatt, de a név femnarad, ha csak egy magyar is él a kárpátok tövében. Mindazonáltal Fábián Gábor szülő házát emléktáblával meg kell jelölnünk, annál is inkább, mivel ő megyénk szülötte; bár életének legnagyobb szakát tőlünk távol töltötte, de itt látta meg először a fénylő napot, itt nevelkedett fel s közöttünk tölté gyermekéveit. Ha az aradiak méltónak találták Fábián Gábort arra, hogy lakó-házát emléktáblával jelöljék meg, mért ne jelöljük mi meg szülőházát? Hadd hirdesse az emlékjel Fábián nevét, hogy példáján^lelkesülhessenek az utódok, fiaink és unokáink. Ot nem szabad elfelednünk, mert ö egyike volt irodalmunk lelkes barezosainak, kinek szive a nemzet jólétéért, a nemzeti nyelv felvirágoztatásáért véglehelletéig hőn dobogott. Ki volt Fábián Gábor? kérdezik igen sokan, mert sajnos, nem kevés hazánkban azon Írók és költők száma, a kik bár a nemzeti nyelvliarczosai valának, emlékeik csak müveikben s az irodalom- történetben élnek, de a közönség sem életét sem működését nem ismeri. A mennyire terünk engedi, felelünk e kérdésre. Röviden, mert hisz e szerény lap egész terjedelme sem volna elég, hogy Fábián Gábor életét és működését, életének minden nevezetes mozzonatát leírhassuk. Fábián Gábor született 1795-ben Veszprémmegye Vörösb erény nevű községében, hol atyja ev. ref. lelkész volt. Édes anyja Somogyi Zsuzsánna testvére volt Somogyi Gedeonnak, a Q, o n d o 1 a t Írójának. Első iskoláztatását otthon a szülei háznál és a vörös- berényi falusi iskolában nyerte. Azután két évet Pozsonyban töltött a német nyelv kedvéért. E két év elteltével a pápai ev. ref. kollégium tanítványa lett, a hol ő kilencz évet töltve, a theologiát is elvégezte. Már a pápai iskolában foglalkozni kezdett a versírással és a műfordítással. Egyike volt e téren az úgynevezett iskolai tekintélyeknek, 1817- ben az iskolai élettől és az iskolai elöljáróságtól is egy verssel búcsúzik el, mely az iskolai ünnep alkalmából nyomtatásban is megjelent. 1817 végén Pestre ment a jogi tanfolyam hallgatására, hol mint jogász két évet töltött. A jogi tanfolyam elvégezte után három évig vidéken pat- varistáskodott. és az ügyvédi vizsgálatot 1822-ben tette le Pesten. Az ügyvédi gyakorlatot azonban nem kezdette meg, hanem részint otthon atyja házánál, részint Pesten irói kísérletekkel, és nyelvek tanulásával foglalkozott. Pesten Kulcsár házában ismerkedett meg az irodalom fél-fiaival s a többek között a még csak kezdő Vörösmartyval is. Hafiz költeményeit kéziratban vitte fel Pestre, mint pat- varista korabeli irodalmi tanulmányainak eredményét. Ösztönt Hafiz lefordítására nagybátyjától, Somogyi Gedeontól kapott, kinél Hafiznak, valamint Ossiaunak is több töredékét látta lefordítva. Ez időben époszis tanulmányokkal foglalkozott; nemcsak Ossiant olvasgatta, hanem Tassot, Virgilt, Hómért, a Frithiof mondát, Ariostot és Zrínyit is. Nem kevesebbet forgatott fejében, mint egy romantikus magyar époszt irni XXIV. énekben. Az első énekből ki is dolgozott 419 sort, mikor Vörösmarty megmutatta Zalán futásának első énekét. Vörösmarty nyelvének ereje, zenéje, képzeletének heve és ragyogása arra bírták Fábiánt, hogy époszát félbehagyja. Megismerkedvén Bohus Jánossal, 1824-ben Bohus világosi uradalmában ügyészszé. lett és Pestről Világosra költözött. Ekkor adta ki Hafiz verseinek fordítását is, melyet 1825-ben a Felsőmagyarországi Minervában közlött prózai fordítások követtek arab és persa költőkből. Az 1828-iki Koszoru-ban jelentek meg próbafordításai Frith of-ból, melyet azonban tovább nem folytatott. 1829-ben adta ki Napoleon önéletírását és Clauren Mimili című regényét. Világoson tanult meg francziául és angolul. E közben meg is nősült, de a házassága szerencsétlen volt és nejétől másfél évi együttlétel után elvált. A harminczas évek elején Aradra költözött, hol ügyvédséggel foglalkozott, de csakhamar, mint Arad- megye fizetéses táblabirája nagy tekintélyre és befolyásra tett szert. A magyar tud. akadémia 1882-ben választotta levelező tagjává; rendes taggá 1889-ben lett. 1833-ban adta ki Ossian énekeit 6 kötetben. Ossian dalainak fordítása nemcsak a korhoz képest sikerült műfordítás, hanem egyszersmint oly általános irodalmi becscsel biró műfordítás is, hogy az Fábiánnak legkitűnőbb műfordítóink sorában örökre biztosította a legelső helyek egyikét. Ez idő alatt N ö z s é r y álnév alatt az Aurorában egy-két lyrai álnév alatt. Az 1837-ik év Fábián életében forduló pontot képez. Ekkor vette nőül Telbisz Franciskát. Házasságát az ég 1838-ban egy leánygyermekkel áldotta meg, 1840-ben pedig egy fiúval, Lászlóval, az aradi kir. törvényszék jelenlegi elnökével. Ez időben fordította le Tocpuevillé „A d e m o k- ratia Amerikában“ czimü nagy állambölcsészeti művét is.
