Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-01-30 / 6. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 6. sz. Szombat, január 30. VESZntEl FUGGETLEH SntLAF MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre..............................6 írt — kr. Félévre ...................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. M e g j e 1 e n minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A farsang napirendje. Veszprém, jan. 30. Hó borítja a láthatárt, ameddig a szem ellát. Csengős szánok, muzsikaszóval röpítik a lakadalmas vigalmi népet egyik községből a másikba. Mint a magyar közmondás tartja: Hegyen-völgyön lakodalom! A vendégfogadók, egyletek termeiben vidám társaságok gyűlnek össze farsangi tánczra. Szól a hegedű, peng a czimbalom. Ez a farsangi napirend. A községek népe is ráér most a pihenésre. S ha egész éven át, tikkasztó nyárban, ködös hideg őszi ivadon át, a fárasztó eke s borona mellett, arcza verejtékével kereste kenyerét, most megpihenhet a meleg kandalló mellett s a fáradalmak után im megilleti a kedvderitő szórakozás. A tél borzalmait, a hosszú esték unalmát paralyzálja a farsang. S a vigalomnak ez ivadát is hasznosan értékesíthetjük. A jó gazda még a kárt is hasznára tudja fordítani; a veszendő időt, a nemesebb czél nélkül való mulatást is lehet értékesíteni. A községek népe most jobban ráér a saját ügyeivel foglalkozni. A közügyeknek nyáron, a munkaidőn át csak kevés, vagy semmi időt sem szentelhet. Most arra ráér. A jegyző, a pap s a tanító szellemi vezérei a községnek. Ha ez a három tényező egyűtthatólag közrefog, sok baját háríthatják el a községnek s számos oly nemes intentióju intézményt tudnak meghonosítani ott, amely erkölcsi s anyagi áldásává lehet a népnek. Hanem az a baj, hogy a legtöbb helyen az a három factor, bár szűk társadalmi körük csaknem kizárólag egymásra utalja őket, nem tud összeférni. Kicsinyes félszeg ambitió, érzékenykedő hiúság az okok, melyek rendszerint hax-agot, félreértést szítanak közöttük. Kerülik egymás társaságát, a helyett, hogy keresnék, támogatnák egymást; lenézéssel s publicus bántó- dással lerontják egymás tekintélyét, a helyett, hogy a szellemi intelligentiát minden körülmények közt megillető auctoritást, egymás iránt megoltalmazni s a nép előtt, mely őket folyton figyelve környezi, emelni törekednének. Szomorú dolog ez s annyival inkább, hogy nem egyes kivételes esetek bizonyítják, így van ez a mi megyénk 1S4 községe közül legalább 150-ben. Elvétve látjuk csak, hogy a községi intelligentia együtt tart. TÁS C.Z. A. Csüggedés. Bánátim sötétlő fellegtáborában Elmer ült reményem fényes csillaga; Mely az élet sokszor zajló oczeánján Szelíd sugarával vezérelt vala . . . Zug a szörnyű hálám, ing a könnyű sajka, Tajtékozva kör zik a bőszült habok: Mindhiába várok a szelíd sugárra! Kialudt örökre, többé nem ragyog. Nem sokáig tarthat már igy küzködésem, Fogyni érzem immár a tűnő erőt: Amely száz viharban — mint a bérez fenyője Nem hajolt meg egykor, csak magasbra nőtt... Hajh! de akkor égett még szép csillagomnak Fényt vető sugára, a boldog remény . . . Vígan siklott sajkám, nem remegve vésztől Az élet szeszélyes szép nyílt tengerén! Fs most — elhagyatva, messze még a parttól, Küzdelemre hi a fellázadt elem: Foszlányokra tépve dagadó vitorlám Az egykor oly édes, boldog szerelem! SOÓS LAJOS. Ez az oka a községeink hátramar adottságának. Egyedül csak ez. A kölcsönös gyűlölködés s az ebből eredő visszavonás. Ha a jegyző valami közczélu dolgot proponál, a tanító csak azért is ellene mond. Hogy az nem jó; bolondság az egész. Kár a pénzért, meg az időért. Ha a pap indít meg üdvös, erkölcsi irányú mozgalmat, neki esik a jegyző, hogy nem ide való — s ha mást nem tud mondani, ráfogja, hogy a nép még nem érett arra. Ennek a versengésnek aztán a községi közügy, a közélet adja meg az árát. Soha előre — csak mindig hátra. Csáléra- hajszra megy minden. Csak az adósságcsinálás, meg az adó- nyúzás megy rendesen, mint a karikacsapás. Meg kellene azt a szomorú dolgot ami falusi intelligentiánknak gondolni alaposan. Meg kellene érteni ezt a szót. Az ő kölcsönös versengésük ime nem az ő külön magánbajuk. A község, a népük baja az. A közügy elleni bűn az, melynek levét az amúgy is szegény nép issza meg. Most itt a farsang. A téli vigalmak napirendje. A vigalmak által megvethetik sok erkölcsi s humánus községi intézménynek az alapját. Gyűjthetnek ezek által alapot községi óvodára, faiskolára, tornakertre, községi könyvtárra, olvasókörre. Áldozhatnak ezek által a hazafiságnak. Tánczoljanak az erdélyi vagy dunántúli közművelődési egylet javára. A hosszú téli estéken jöjjenek össze vagy a jegyzői irodában, vagy a plébánián, vagy az iskolában. S beszéljenek ily alkalmakkor a néppel okos, erkölcsös s a haladás - kívánta kultur- dolgokról. A vasárnapi munkaszünet, a pálinkamétely, a fillokszera elleni közös óvintézkedések, oly anyagi s erkölcsi közérdekeinket érdeklő tárgyak, melyek az ily komoly megbeszélést, értekezést mindig égetőbben követelik. S hát a külön közügyei a községnek! Ezernyi bajjal vivődik kölön-külön a szegény falusi gazda. Ezernyi bajjal küzd maga a község is. Ezeken is segíteni kellene. Ezeket is meg kellene beszélni a hosszú téli estéken. Közös jóakarattal. Vállvetett erővel. Kisértsék meg ezt a községbeli intelligentia tényezői. (Amerikai naplófeljegyzéseim bői.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folytatás.) Mikor a tengerparthoz értek, páter Livius vízre bocsátatta a sajkát. A kis jármüvet erősen megviselte a tenger óriási zajlása, mely a tengerből kiemelkedett uj vulkán keletkezése alkalmával messze kicsapott a partokon. A mellvéd mindkét oldalon össze volt törve, de a bordázat ép maradt. A kormány hiányzott; azt elvitték a zajlás habjai. Az evezők azonban megvoltak. A raa-kapocsboz voltak erősítve lánczczal s igy a zajlás árama nem szabadíthatta le. Azonban gyakorlott evezősöknek nincs szükségük kormányra. Ugyanazt a szolgálatot megteszik az ügyesen kezelt evezők is. Pedig az evezésben mester volt itt valamennyi. Nyugodtan bízták rá magukat a kis járműre, mely Livius atya vezényszavára e perezben elindult a parttól az uj tűzhányó felé. IX. A hittérítők a vulkánon. A tenger árama csendesen zajlott s ríno’va- libegve siklott át a nagy lapos hullámokon a missió sajkája. A tűzhányó a partról tekintve igen közeinek látszott. Optikai csalódás volt az. A távolság legalább is 8—10 kilométernyi lebete. A közjóért tegyenek le a magánversengésről — és versengjenek egymás s a nép javának támogatásában. Jóindulatú közakaratjuk által fölvirúl majdan köröttük a népjólét is. Tegyék meg ezt. Legyen ez a — farsang napirendj e! Orsz. vöröskereszt-egylet. Veszprémmegyei választmány. e g- Da. i v ó A magyar szent korona országai vöröskeresztegyletének veszprémmegyei választmánya és veszprémi fiókegglete áltál 1886. évi február hó 8-án d. u. 4 órakor ngs Véghely Dezsőné úrnő lakásán tartandó közgyűlésre. A közgyűlés tárgyai: 1. Az alapszabályok 14. §. értelmében a fiókegylet számadásainak megvizsgálása. 2. A lejárt évben történt működésre vonatkozó jelentés előterjesztése. 3. Az 1886. évi teendőkre vonatkozó javaslat tárgyalása. 4. Az egyleti tagok indítványának tárgyalása. 5. Az alapszabályok 25. §. értelmében a megyei választmány 1885. évi számadásai. 6. Az 1886. évi költség-előirányzat, továbbá 7. A fiókegyletek évi jelentésének, és 8. A választmány és fiókegyletek 1885. évi működésének tárgyalása. 0. Az alapszabályok 11. §. értelmében a választmányi tagok sorshúzás utján kilépendő 1/-i-a hélgett (7 nő, 3 férfi) uj választmányi tagok választása. Választói és szavazási joggal az alapszabályok 6. §. szerint csak az alapitó és rendes tagok bírnak. A fiókegyletek a 21. §. értelmében a közgyűlésre szavazattal bíró képviselőket jogosítottak küldeni. Kelt Veszprémben, 1886. évi január 25-én. A megyei választmány és a veszprémi fiókegylet választmányának megbízásából: Kopácsy Árpád, Véghely Dezső né, e. elnök. e. elnök. Pongrácz Jenő, e- jegyző. ______________________ Kö zerkölcsiségünk. Veszprém, jan. 30. Halljuk sok oldalról a megelégedés hangjait: haladunk! Mily nagy előmenetel tudományban, művészetekben, mily gyors a fejlődés minden irányban, merre csak a szem lát; gazdagodást Í3 emlegetnek egyik-másik téren — és beállunk magunk is az örvende- zők sorába. De nézzünk csak szét nyiltabb szemekkel: nem vesszük-e észre, hogy az emlitett haladás kimagasló csúcsai mellett egy tátongó mélység nviladoz, mely elnyeléssel fenyegeti nemcsak a tudomány és anyagi fejlődés vívmányait, hanem veszélylyel fenyegeti magát a társadalmat s aztán az államot is. Azon tátongó métység pedig nem egyéb, mint a közerkölcsiség hanyatlása hazánkban. A tudomány nagy hatalom, hangoztatják s ezen hatalommal már-már rendelkezünk is; de ezen hatalom eszköz, melyet nemcsak az alkotók, hanem a romboló elemek is fölhasználnak czéljaik elérésére. A művészet is nagy vívmánya az emberiségnek; nemesitőn hat, mint költészet a szívre; de kérdjük, hat-e az emberiség minden osztályára vagy csak egyéniségeire is ? S a gazdagodás bármily téren azon tényező-e, mely befejezését adja egy állam konszolidácziójának, egy állam végrendeltetésének 1 „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rab- igába görbéd.“ Igen, a tiszta erkölcs az a levegő, melyben él, erősödhetik és végczéljához érhet a társadalom és az állam. És ezen levegő romlik; érezzük mindnyájan; a jelenségek mutatják, hogy: „van valami rohadt Dániában! “ Akik ezt olvassák, ne nézzenek bennünket mindent sötéten látó öreg embereknek; mert látjuk mi a derűt is, a hol mutatkozik; de föl akarjuk keresni a bajokat is, hogy felhívjuk úgy a közhatalmat, mint a társadalmat, hogy azokat elfojtani igyekezzenek. Az erkölcsiség hanyatlásának okai társadalmunkban különbözők osztályonként, mások az úgynevezett értelmi vagy felsőbb, mások az alsóbb osztályban. Mig az elsőben a föl- csigázott vágyak, fényűzés, vág}7 magyarosan mondva, urhatnámság gyakorolja veszélyes üzelmeit s von maga után szegénységet, kétségbeesést, bűnt . . . sikkasztást . . . öngyilkosságot ; mig az elsőben a minden áron való meggazdagodás százféle koczkázatai juttatnak nyomorba, bűnbe széleskörű családokat, mig az áldott magyar föld hűtlen birtokosából, ki földjét, birtokát idegenek kezébe juttatja, könnyelmű, vagyoni fokozatot nem ismerő nagyravágyás következtében, tehetlen koldus válik s aztán még a jó isten is tudja mi — exempla sunt odiosa — addig az alsóbb osztályban, a derék magyar nép osztályában egy rémitő vész, a testet, lelket gyilkoló iszákos- ság szörnyetege kezdi gyakorolni pusztító hatalmát. A ki nagyon sötétnek tartja rajzunkat, annak csak azt mondjuk: „tekints körül!“ Jó néha a nagyoknak is leszállani a magas politikai szempontok gerinczeiről — melyek úgyis gyakran csak csillagokhoz vezetnek és eltérítenek a földtől, melyen pedig gyökerezik az ember, társadalom és állam létele. Már fél óra óta eveztek teljes erővel s még mindig nem voltak oly közel, hogy megállhattak volna, észleleteiket megteendők. Nappali világosságot árasztott át szerte a tengeren az a hatalmas tüzoszlop, mely a vulkán kráteréből előtörve, vérpiros fénybe boritá az égen uszó felhőtömegeket s alatta a mérhetlen viztiikröt. Csodás utazás volt ez, az ezeregyéji tündérmesékbe illő. Az a rejtélyes dübörgés, mely onnan alulról, a tenger mélyeiből, a vizen át fölhallatszott — mintha valami elmerült Sphynx elfojtott panasza volna. Olyan bűvös s olyan rémitő egyszersmind. Mind közelebb értek a vulkánhoz. A tüzoszlop vérpirosságát halványzöldes szili váltotta fel. Olyan volt most az a tűz, mint valami óriási mágikus lámpának elektrikus fénye. Páter Livius nem tartotta tanácsosnak egész közel menni a tűzhányóhoz. Némelykor majdnem egész közelükben esett le egy-egy kő, mit a vulkán röpített a levegőbe. Ott közel pedig, hol a tűzhányó alapzata sötétlett az árban, világosan lehete észlelni, hogy ott záporkin t hull a kő s az égett lávaközet a tengerbe. Még néhány perczig előre eveztek s aztán megállt a ladik. Páter Livius ép azon fáradozott, hogy a magukkal hozott műszereket kicsomagolja, midőn egyik társuk, mr. Collins a ladik horgonyát kereste, hogy azt kivesse. A horgony nem volt a ladikban. Mikor elindultak, senkinek sem jutott eszébe. Most itt vannak a nvilt tengeren s nem bírják lehorgonyozni a sajkát. Mérőn szerencsére volt velük. Ha ahoz valami igen nehéz tárgyat tudnának erősitni. akkor ez a súly is megfelelne a lehorgonyozás czéljának. Mr. Collins leeresztette az ónt, hogy megtudja, mi mély itt a viz. A mérőn leszállt s perez múlva feneket ért. A fonál 5 méteft jelzett. Sajátságos. Páter Livius jól emlékezett, mikor a „Castor“ ide hozta őket s a parti mélységméreteket, a hajó óvása tekintetében körülbelül ebben a távolban megkezdték, hogy itt még akkor 70—80 méternyi mélység volt. Ez a mélység-változat tehát csak a tenger alatti katastrófa szüleménye lehetett. A ladikban semmi olyan tárgy nem volt, melyet súlyúi lehetett volna a mérőn kötelére kötni. Abban állapodtak meg, hogy ketten állandóan az evezőket fogják s bordeggio-ra forgatják azokat. így majd megállnak egy helyen. Páter Livius épen a fénymérő reflektorát akarta kicsomagolni, midőn az egyik evezős fölkiáltott: — Az evező feneket ér! Páter Livius villámgyorsan kapott a csáklyá- hoz, hogy a fenékre eressze, meggyőződendő e meg- I döbbentő sajátságos tünetről; de alig ért az a fenékre, : «gyan e pillanatban azt vette észre, hogy a csáklya , rúdja a kezében fölfelé csúszik, mintha valami viz- alatti rejtélyes kéz azt fölfelé tolná. Meglepetésében I szóhoz sem juthatott s döbbenve fogta a csáklyát)
