Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-01-30 / 6. szám
Le kell néha tekinteni a völgybe is, a ködös völgybe, hol a küzdő sokaság él, a nép, a társadalom gyökere, melynek minden baját, betegségét megérzik ott fenn a sudár lombok és virágok is. Bizonyos, hogy népünknél terjedőben van az iszákosság. Terjeszti ezt a esábi- tás minden mesterségével az üzérkedésnek egy egész hálózata; nem kell bővebben ismertetnünk azon üzérkedő népet, mely hitelben osztja gyilkos italát, hogy aztán tízszeres adóságot rójon föl; mely lepálinkáz- tatja az asszonyt és tízéves gyermeket, hogy meglophassa a férjet és apát. Vannak vidékek, melyek községeiben ünnepnapokon alig van józan ember, hol isten házának áhitatos énekébe vadon zug bele a szomszéd korcsmák tivornyája. — A korcsmák egyúttal uzsoraüzletek is, hol lefoglaltatik a nép egész évi keresete, hol az aratási keresetnek nem tizede, hanem egész összege uzsora-számitás- sal lefoglaltatik, kamat fejében pedig robotol aztán 50—200 napot a szerencsétlen áldozat ! Valóságos rabszolgaság ! Mily szerencsések a kivételes vidékek ! Nézzetek be aztán az ilyen szegény népcsaládok életébe, milyen viszonyt látunk itt férj és nő, szülő és gyermekek között!1? Teljes demoralizáczióra hajlik aztán ezen közben az irány; látunk elszegényedést, testi-lelki elsatnyulást, munkátlanságot, nyomort, bűnt. Azt mondják erre: hiszen ez igy van Amerika, Oroszország sőt Angliában is. Elég baj ez azon államoknak is; ránk nézve pedig ez nem szolgálhat vigasztalásul. „Videant consoles, nequid respublica detrimenti capiat.“ Jobb e bajon most még kezdetében segíteni. Mert még lehet segíteni. Ne várjuk be azt az időt, mikor a teljesen demoralizált néprétegek kész eszközökül kínálkoznak a nihilizmus és anarchizmus állambontó eszmék czéljaira! Istennek hála! Nálunk minden számba- vehető politikai párt teljesen hazafias. — Tiszteljük az eltérő meggyőződéseket. Hiszen a szabadság drágakövének legragyogóbb oldala a meggyőződés kölcsönös tisztelete. Tehát a baj orvoslására kezet foghatunk mindnyájan. Sokan a törvényhozást és kormányt, mások a társadalmat tartják hivatottnak a baj orvoslására; mi mind a hármat, sőt a negyedik hatalmat, a sajtót is kiváltképen. Mindenekelőtt az iskolákban nemcsak a tudományra tanittassék az iíjuság, hanem erkölcsi nevelésben is részesíthessék, a munka és takarékosság, mely nemcsak jólétre vezet, hanem a gonosztól is megszabadít, megkedveltessék. A nőnevelés rendszere revideáltassék. Ne neveljük leányainkat salon-világra, hanem családéletre, kevesebb tudományra inkább, de több nőies erényre tanítsuk. Ne ébreszszünk vágyakat, melyek nem teljesülhetése aztán boldogtalanságot eredményez. Szép a tudomány, művészet, aki életsorsánál fogva osztályrészese lehet; de boldogitóbb .a családiasság ! A községekben kötelező vasárnapi ismétlő iskolák állíttassanak fel. Ünnepnapokon tiltassék meg a dőzsölés; a korcsmák zárva tartassanak, inig isteni tiszteletek vannak folyamatban. Mértékletességi egyletek alakuljanak. Az egyház férfiai és az elöljáróság példás élettel járjanak a nép előtt. A ponyvairodalom nyomassék el s adjunk helyette népünk kezébe hasznos, nemesitő olvasmányokat. Gondoskodjék a kormány erős közigazgatásról. Hozassák — a regale-jog megváltásával — a korcsmákat szabályozó szigorú törvény. Legyep a sajtó szigorú erkölcs-biró; ne nyújtson tápot a társadalmi ferdeségeknek; ne kedvezzen hiú gyengeségeknek, inkább tüntesse ki a nemes és reális tulajdonokat. midőn ugyan e pillanatban a sajka kissé fölemelkedett, majd oldalt fordult, úgy, hogy mind kiestek abból. Nem vízre, kőre estek valamennyien. Egy szirt szélén feküdtek, mely látszólag nyugodtan maradt. Mintha ebben az állapotban s ugyan e niveau-n lett volna évezredek óta. Meglepetésükből Livius atya kiáltása rázta fel őket. — A vulkán szélén vagyunk! Majd mr. Collins rémült kiáltása hangzott: — A láva! Valóban! A még egy perczczel előbb a távol vulkán ormáról a tengerbe ömlő tüzes láva most, hogy a vulkán szélesb alapot nyert, tüzes folyóként czikk-czakkos futamban kígyózott abban az irányban, ahol a hittérítők voltak. S ez a tüzes szalag minél közelebb s laposabb térre ért, annál szélesebb lön. Kétségtelen, hogy e pár perczczel előbb kiemelkedett szigetpartot is néhány perez múlva el fogja érni. — A sajka! Hol a sajka ? Kiáltott föl a missió főnöke társaihoz. A sajka eltűnt. Nyoma veszett. A messze vizen sehol semmi nyom. — Végünk van! Kiáltott föl páter Livius. Ha Isten nem segít! S amint égre emelé karjait, mr. Collins belé- vetette magát az ismét zajló-habzó tengerárba. (Folyt, köv.) Még nem késő, álljunk síébe a fenyegető áramlatnak! ? VIDÉK. Várpalota, január 28. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Mint múltkori levelemben is előre jeleztem, a helybeli önk. tűzoltó-egylet f. hó 24-én folytatta tisztujitását. Krosecz Gyula főparancsnok minden szakra jelölteket állított, kik közül a következők lettek megválasztva: Hübner Viktor tűzfelügvelő, Kristóf Sándor alparancsnok, Nádor József mászóparancsnok, Ország János szivattyú-parancsnok, Gold- schmid Mór segédtiszt, Stein Jakab főszertárnok. Magyar József szertárnok, Madarász János, Gáli Kálmán. Ország István, Molnár Sándor, Iliász Lajos, Holler József csővezeték. Goldschmid Mórnak, ki a gyűlésen jelen nem volt, a gyűlésbe hivatván, tudtára adták megválasztatását. Utóbbi szép szavakban köszöné meg a bizalmat s kiemelé, hogy ő, mint e város szülötte erkölcsi kötelességének fogja ismerni az egyletet tőle telhetőleg támogatni. F. hó 27-én a helybeli izr. népiskola növendékei Fischer es Rosenberger tanítók vezetése mellett saját könyvtáruk javára, egy minden tekintetben igen sikerült gyermekszinházat rendeztek be. Színre hozták „A kuruzsoló huszár“ és „Béla és Jenő“ czimü gyermek-színmüveket. Az első darabban Stern Julcsa kisasszony az intézet volt növendéke a nagyságos asszony szerepét, nemkülönben Schön Oszkár első reálosztályu magántanuló a második darabban az inas szerepét oly sikerrel adták, hogy egy gyakorlott színésznek is csak dicséretére válhatnék. Az első és második felvonás közt az utóbbi Táfkányi B. Coriolán czimü költeményét szavalta igen nagy hatással. A tiszta jövedelem a 60 frtot felülhaladja, mely összeg az izr. iskolai és népkönyvtár javára fog forditatni. Elismerést érdemelnek Schön Zsigmond, Scheiber Vilmos és Heller Ignácz iskolaszéki tag urak, kik fáradozásukkal az anyagi sikert jelentékenyen előmozdították. Az előadást kedélyes tánczvigalom követte, az első négyest 30 pár tánczolta. A díszes hölgykoszo- ruból következőket sikerült feljegyeznünk: dr. Herz Adolfné, Volf József és Sándorné, Hochstätter Pálné, Bernstein Józsefné, Vikár Istvánná, Schön Zsigmondné, Sternné, Goldschmid Adolfné stb., továbbá Hercz Ilka, Sperer Mathild, Scheiber Regina, Schön Flóra, Rosenberger Nina (Dudarról), Hochstätter Julcsa (La- dány), Hochstätter Esztike (Dörgicse), Gerstmann Amália (Gyomoré), Stern Ilka és Neuvelt Regina stb. kisasszonyok. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Palotai. IRODALOM. W e 11 n e r Lajos helyi jóhirü fogász és fogorvos egy kis füzetkét bocsátott ki a közönség között, amelynek czime „A fogakról“. E füzetke, mely díjtalanul osztatik szét, üdvös szabályokat tartalmaz a fogak épentartására, s abból bárki is megtanulhatja, hogyan kell a fogakat késő vénségig megtartani. Wellner ur magyaros nyelvezettel s könnyen érthető modorban irta e kis füzetkét, hogy a benne foglaltakat egyszeri átolvasás után a közönség alsóbb osztálya is megérthesse. A czélnak, mely nem más, mint dióhéjban nyújtani mindazon szabályokat, melyek a fogak gondozására és épentartására vonatkoznak, teljesen megfelel. A szerzőt, mint előszavában Írja, az indította e kis füzetke díjtalan kiosztására, mivel tudja, hogy a közönségnek nagyobb része nem rendelkezik annyi anyagival, hogy magának nagyobb- szerü müvet vegyen, amely megtanítsa arra, hogy kell egészségének egyik legfontosabb tényezőjét, a fogakat megtartani. Wellner ur a conservativ irányt követi. Ajánljuk e kis füzetet a fogbajban szenvedők figyelmébe. * „Paedagogiai Plutarch“ ezimmel ad ki 8 szerkeszt O r b ó k Mór egy füzetes folyóiratot, amelyben a bel- és külföldi paedagogusok életrajzai foglaltatnak. Egyes füzet ára 20 kr. Előfizethetni 5 füzetre 1 írtjával. 741 189ö9./k. i. 1885. Szabály-rendelet a tüzrendörségröl. e Minden uj ház építése és régi ház lényegesebb átalakítása vagy kijavítása is, a terv bemutatása mellett, csak az illető helyhatóság engedélyével kezdhető meg. 2. §. Padlás szobák építése csak tűzmentes anyaggal fedett házaknál engedélyezhető. 8. §. Uj háznak kémény nélkül vagy fakéménv- nyel való építése tiltatik. Kémény nélküli házak lényeges átalakítás esetén szinte kéménynyel látandók el. MUj ház építése vagy a régi ház lényeges átalakítása esetén a kéményeknek kétféle alakja engedélyezhető: a) mászható kémény, legalább 4S centiméter méretű □ oldallal; b) orosz kémény (cylinder) köralaku 18—20 centiméter átméretü nyílással. , 5- §• Mászható kémény bárminő épületnél, orosz kémény azonban csak cserép- és fazsindely, vagy tűzmentes anyaggal fedett épületeknél alkalmazható. Pléh-kürtök alkalmazása szalma- és nád- fedelü épületeknél szinte tiltatik. 6. §. A kéményfalak legkisebb vastagsága 16 centiméter s lapra fektetett és mész habarcsba rakott téglából építendők. Elire állított téglával kéményfalat rakni nem szabad. 7. §. A kémények — ide értve az orosz kéményeket is — belső oldal falai kisírni tan- dók, kívülről pedig bevakolandók. 8- §• , Egy orosz kémény (cylinder) rendszerint csak két tüzelő vagy fütő kürtöt fogadhat be, s ha netán több alkalmaztatnék, az esetben a kémény átmérője 5 centiméterrel bővítendő. 9. §• Egy és ugyanazon orosz kéményben (cylinder) a kürtő nyílások csak külömböző magasságban vezethetők; a torkolati nyílások egymás alatt legalább 50 centiméterrel állhatnak. 10. §. Szaru- vagy bárminő épületfát a kémények falába berakni tilos. Az épületfák a tetőn akként helyezendők el, hogy az épület- ^ fák bárminő fáját a kémény belső oldalától legalább is 15 centiméter vastag mészvako- latba rakott fal válassza el. 11. §. A kémények — ide értve az orosz kéményeket is -—; a tető ormozata felett legalább is egy méter magasságig építendők. Ha a kémény egy szomszédos tűzfal mellett nyúlik fel, akkor ezen tűzfal felső párkányán felül kell legalább is egy méter magasságig kinyúlnia. Ha pedig -az épület magasabb épületektől van körülvéve, akkor a kéménynek oly magasra kell nyúlni, hogy az a szabad légáramlat vonaláig érjen. 12. §. Minden kéménynek, de különösen a zárt konyhák kéményeinek tisztogatására különös gond fordítandó. A kémények — ide értve az orosz kéményeket is — minden hónapban legalább egyszer, ott hol a kémények egész nappali, sőt éjjeli tüzelésre is használtatnak, többször is seprendők. Takaréktűzhelyek kürtjei minden két hétben, sőt nagy használat s erős tüzelés mellett minden héten seperte- tendők. Ezen kívül az orosz kémények 2 évenként legalább egyszer, a téli hónap alatt, mikor a tető hóval fedett, kiégetendők. A mászható kémények kiégetése a koromlerakodás mérvéhez képest eszközlendő. 13. §. A kéményseprő kéménykiégetése szükséges voltát az épülettulajdonosnak, vagyis bérlőnek bejelenteni, s ha ez által a kiégetésben, valamint a kémény rendszeres seprésében akadályoztatnék, a hely-hatóságnak azonnal jelentést tenni köteles. A helyhatóság kötelessége ily esetekben a kéményseprés, vagy kiégetés akadályai elhárításáról azonnal intézkedni. — A kéményseprő, aki ezen bejelentés, illetve jelentés megtételét, elmulasztaná, az ezen mulasztásból eredő kárért felelősséggel tartozik. Hasonlókép az épülettulajdonos, vagy bérlő, ki a kéményseprőt, a kémény rendes seprése vagy kiégetésében akadályozza, az ezen eljárásból eredő kárért felelős. 14. §. Sütőkémenczéket és tüzelésre szánt helyiségeket más háza mellé, vagy eresze alá építtetni, vagy saját eresze alá helyezni, valamint pléhkürtöket utczára vezetni tiltatik. 15. §• Gyúlékony fedélzetű épületeknél zárt konyhák építése s a füstnek a padlásokon végig, csatornákon (Schlack) vezetése tiltatik. 16. §. Kályha helyett akár vasból készített, akár kőműves által rakott füstfogó csöveket melegítésre használni tilos. 17. §• Tűzhelyes, katlanos, kohós helyiségeknek, vagy pálinka- és szeszgyáraknak padozatot fából készíteni tilos. 18. §. Sütőkemenczék, kovácsműhelyek és szeszgyárak csak boltozatra építhetők s cseréppel fedezendők. 19. §. Köteles minden háztulajdonos és bérlő lakásán vizet folytonosan készen tartani. 20. §. Tűz esetében, — az oltás megkezdhe- tése végett, — a künn levő vonósmarhák azonnal a község közelébe hajtandók. , 21; §Minden község és puszta, erejéhez képest, tűzi fecskendőt, víztartó lajtokat, lajtorjákat, csákjákat és csapkodó pemetet tartani köteles. Ezen eszközök oly helyen őrizendők, hogy vész esetében azonnal kéznél legyenek. 22. §. Tűzi fecskendőhöz legalább három hektoliteres lajt alkalmazandó. 23. §. Kéménytelen házakban nagy szelek alkalmával tüzelni tiltatik. > 24. §. Nyílt tűzhelyeken a tűz esténként eloltandó, s a parázs alkalmas edénynyel betakarandó. 25. §. Oly kovácsműhelyekben, melyeknek kéményein a sziporkák kirepdesnek, vagy melyek bármi tekintetben veszélyesnek mutatkoznának, a mesterség gyakorlása tiltatik. 26. § Pálinka-főzés, vaj- és zsirolvasztás oly épületekben és helyeken, melyek az ily foglalatosságokkal járó veszély ellen nem biztosak, tiltatik. 27. §. A községhez 100 ölnél közelebb sertést pörkölni, kendert és lent tűz által szárítani, tiltatik. 28. §. Pörnyét és hamut padláson vagy nyílt helyen tartani tiltatik. 29. §. Szalmás gabonát, kendert, lent és bármely gyúlékony tárgyat tornáczon és konyhaajtóhoz közel, valamint tüzelőfát a konyhában, vagy tűzhelyek szomszédságában és padláson összerakni tiltatik. 30. §. Szérűkön, padláson, pajtában, félszerben, istállóban és gyúlékony anyagokat tartalmazó más helyeken dohányozni tiltatik. 31. §. Tűznek, vagy gyertyának zárt lámpás nélkül szabadba való vitele, valamint az istállókban gyertyának, vagy mécsnek zárt lámpa nélkül való égetése és használása tiltatik. 32. §. A községben, vagy annak közvetlen közelében 25 öl távolságon belül, kivéve, ha ezt valamely, az egészségre ártalmas, vagy életveszéllyel fenyegető állat kiirtása teszi szükségessé — a lövöldözés tiltatik, s az ezen szabály ellen vétő a hatóság tilalma elleni lövöldözés által elkövetett kihágásban válik vétkessé. 33. §. Neveletlen gyermekeket gondviselő nélkül magukra hagyni tiltatik. 34. §. Mindenki köteles a gyufát oly helyen őrizni, hogy gyermekek hozzá ne férjenek. 35. §. A szérűn, padlásokon, félszerben s gyúlékony anyagokat tartalmazó más helyen gyufát használni, s azt oly egyéneknek, kik szalmával vagy más gyúlékony anyagokkal bánnak, magukkal hordani tiltatik. 36. §. A megyei alispáni hivatal, a 35. szakaszban foglalt intézkedések végrehajtása iránt a vármegye területén állomásozó katonaság parancsnokait minden év elején megkeresni köteles. » , 37; §■ Azon községek elöljárói, melyekben szénégetők laknak, kötelesek ügyelni arra, hogy égő szén föl- vagy le ne rakassék. 38. §. A tűz terjedésének meggátlása czéljából az épületek közé élőfák s lehetőleg gyümölcsfák ültetendők. 39. §. Tűz kiütése esetén az elöljáróság az oltás vezetése és a rend fentartása végett, a lakosok pedig oltás czéljából oltó-eszközzel a vész helyére sietni kötelesek. A veszély helyére csak segitő-eszközzel szabad menni s aki oda megy segédkezésre kényszeritendő. 40. §. Ha valamely vallásfelekezetnek külön magán fecskendője van, az, aki azon fecskendőre megbízásánál fogva közvetlen felügyeleti és rendelkezési joggal bir, tűz esetén köteles vele közsegedelemre lenni, elleneset- ken mint az oltásra nézve kiadott szabályo- bat megszegő kihágásért büntetendő. 4L §• Hol több fecskendő van, azok részben a már égő tárgyak oltására, részben a szomszé dós házak nedvesítésére alkalmazandók. 42. §. Ha az égő épülethez közel levő épület tetejének lebontása által a tűz terjedése meg- gátoltathatik, a községi elöljáróság az ily tetőt lehuzathatja. 43. §. A ki a jelen szabályrendelet 1., 2., 3., 4., 5., 6., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 23., 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30., 31., 32., 33., 34., 35. és 40. ■§§-aiban megállapított tilalmak ellen vét, mint a tűzvész kiütésének vagy terjedésének meggátlása czéljából kiadott szabályokat megszegő, kihágásért büntetendő (1879. XL. t.-cz. 141. §.); ezenkívül a tilalom ellenére emelt kemencze vagy tüzelésre szánt épület az építő költségére hatóságilag eltávolitandó s a szabályellenesen emelt ily épületet az épitő megigazítani köteles. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 8., 9., 10., 11., 14., 15., 16., 17., 18. §§-aiban foglaltak megtartásáért az épitő és tulajdonos, a 12. §. megtartásáért első sorban a kéményseprő, másodsorban a tulajdonos, a 13. §. megtartásáért a kéményseprő illetve tulajdonos felelősek.
