Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-08-14 / 34. szám
De a legnagyobb hatást tagadhatatlanul a végső bekezdés csinálta. ,Legyen ott minden igaz, önérzetes magyar!“ No akkor senki sem maradhat odahaza a helységben! A lelkes ifjúság már a népgyülés előtt is csinált egy kis tüntetést. Szombaton délután ünnepélyesen fogadták Eötvös Károlyt. Zászlós kocsisorral vonultak ki a pályaházhoz: mialatt a zenekar a Rákóczy-iudulót húzta az utczán végig. A pályaudvarban is csinos néptömeg gyűlt egybe, mire az első, a bécsi vonat megérkezett. Már ezt is a Rákóczy- iudulóval fogadták. A jámbor utasok ijedten ugráltak az ablakokhoz, s bámulva láttak egy csomó nemzeti-szinű kokárdás fiatal embert, akik a hatalmas zászló köré csoportosultak. De rögtön a helyzet színvonalára emelkedtek, amint az első „Abczug Janszki“ eldördült. Egy hosszú német barátságosan intett ki az ablakból: .Abczug!“ a többiek mind a kezeiket nyújtogatták, mikor azt a csomó költeményt meglátták, ami kiosztásra volt szánva. Ékes rímekben vala benn elzengve a nemzeti sérelem nagysága s a szegény, pofoncsapott nemzeti becsület, mely elégtétel után vágyakozik. A bécsi vonat utasai közé valami jó, forradalmi szellő lopódzott. Vette ezt észre a loyalis mozdonyvezető s egy siketitő füttyel meginditá a vonatot. De a felbuzditott utasok túlkiáltozták a fütytyöt. Vivátjuk egybeolvadt a perronon levők .Abczug Janszki“-jával s olyan takaros kis tüntetés rendeződött itt előlegesen, hogy egészen jó volt — a holnapi napra foglalóul. Azonközben megérkezett a budapesti vonat is, mely az ünnepeltet hozta. A kokárdás ifjúság s az összegyűlt polgárok félkört képeztek a zászló köré. Unger Manó megköszörülte a torkát s a czigányok ráhelyezték a vonót a hegedőre ... És megdördült újonnan a Itákóczy, a zászló kibontva lebegett a légben és az Eötvös Károly táblabirás, egészséges feje egetverő éljenzés közt jelent meg az ablakban. És Unger Manó rágyújtott a beszédre, a mire a vivátok még jobban megeredtek, a Rákóczy zúgott, a kocsisor megindult .... De hiszen ezt már méltóztatik ismerni? . . . Harmincz éves titok. ... A tribünt pedig elkészité az egyetemi polgárság egy ifjú genieje, a kiből a lelkesedés valóságos művészt csinált. Az erdőkből bejöttek az illatos fenyők, hogy a lobogókat emelgessék, vörös karasszia posztó boritá az emelvényeket, Ízléses fehér-zöld díszítésekkel, a szószék mellett egy kis asztal virágokkal . . . Valóságos élvezet lehetett innen leszónokolni . . . Fél négykor már gyülekezett a néptömeg a vásár- térre. Ezer és ezer fej boritá a tribün körüli térséget. A szomszéd falukból mind begyülekezék az .önérzetes és igaz“ polgárság. A márkóiak is bejöttek erre a napra. Valamelyikük egy nemzeti szinü lobogót látott, s az behívta a többit. .Nem lehet tudni, mi lesz? Hátha a voksok ügyében leng ez a lobogó! Egy zsebóra nem volna bolondság, polgártársak !“ Voltak ott igen sokan az intelligenczia, a hivatalnoki osztály, s a katonák köréből is. De a fő kontingenst tagadhatatlanul a helybeli derék iparos polgárság s a józan falusi nép szolgáltatta. Lehetett vagy 0—10,000 fő. Óriási szám Veszprémben. Pont négy óra volt, mikor Unger Manó megjelent az emelvényen. Ismertette a népgyülés keletkezését s felhívta a népgyülés figyelmét a következendő szónokokra. Csinos kis beszédjét megéljenezték. Most lépett ki Fodor Gyula az emelvényre. S most következett az igazi meglepetés. Hallottam valamikor egy történetet, hogy egy fiú, kit a falusi pópa megvert, kilencz esztendeig némának tetette magát, hogy boszut álljon a vereségért. Kilencz év múlt el az emlékezetes ütlegelés óta, mikor a fiú, egy sokadalom alkalmával, egyszerre megszólalt. ,Az Isten visszaadta a hangomat, hogy a csodát lássátok. Ö azt kívánja, hogy üssétek agyon a pópátokat.“ Ezt a fiút nem csodálom annyira a tettetésért, mint Fodor Gyulát. Ó nagyobb művész volt. Harmincz évig titkolta, hogy ő kitűnő s z ó n o k, mig végre váratlanul kiderült. A publikum bámulva nézett a tribünre. Hogyan? Ez Fodor Gyula volna! De nem! az lehetetlen! Hiszen ez egy kitűnő szónok, akit mi eddig soha sem hallottunk! De maga Fodor Gyula bámulhatott a legjobban: .Adta teremtette, hogy én ezt tudtam eddig! Hiszen én kitűnő orátor volnék, vagy micsoda!“ Szó ami szó, de a mi derék fiskálisunk olyan ékesszólással fejtegette a nemzeti sérelem nagyságát s olyan lelkesen beszélt a teendőkről, hogy minden embert egyszerre megszállt a hangulat. Valóságos hamisítatlan dühvei fogtak a Janszki generalis abczugolásához. Egyszer az Edelsheim-Gyulay nevét is fölemlítette beszédjében. No hiszen, támadt erre éljenzés. A vitéz térparancsnokot sem éljenezték meg eddig igy Magyarországon. Ö sem hitte volna, hogy valaha magyar martyrt csináljanak belőle ! Mi mindent nem lehet elérni a Janszki generalis segítségével! „Piege de resistange.“ Öt óra felé járhatott az idő, mikor egetverő éljenzés keletkezett a vásártéren. S ez éljenzéssel egyidejűleg az Eötvös Károly alakja is megjelent a tribünön. Csendesen várta, mig az éljenzés leszállt egy kissé, s aztán megszólalt: — Uraim! Mielőtt szónoklatomat megkezdeném: engedjék meg, hogy egy kérést intézzek önökhöz. A nap nagyon melegen tűz a fejemre, hadd tebessem fel a kalapomat! Ez a bekezdés még igy olvasva is, azonnal elárulja, hogy Eötvös Károly állt a szószéken. Ez a leger, affektálatlan hang rögtön ő reá vall. Mintha mindig egy bizalmas kompániában beszélne! Magát a szép, ragyogó szónoklatot más helyen közöljük. Itt csak a külső hatását akarjuk konstatálni. Azaz, hogy nem lehet azt konstatálni. Még az Eötvös Károly ékesszólásával sem lehetne. Ez a fölülmulhatatlan orátor úgy viszi magával az egész néptömeget, a hogyan ő maga akarja. Mikor komolyan beszél, mikor a háromszáz éves nemzeti sérelmet emlegeti, mikor a hadsereg „hagyományos szelleméről“ szól, erről a szálkáról, melyet a kiegyezés után a régi sebben felejtettek: akkor az egész néptömeg áhítattal hallgatja s önkéntelen felkiáltások támadnak : „milyen nagy igazat mond! mintha csak az Isten szava hangzanék!“ (Éppen mellettem mondta egy litéri atyafi). S mikor az ischl-i tanácskozást humorizálja ki, a mi olyan, mintha valaki a szomszédjához menne megkérdezni, hogy: „Ugyan komám! fáj-e nekem az a pofon, amit kaptam?“ hát akkor meg kell neki állni a beszédjében: olyan nagy a derültség. De milyen jó magyaros beszéd ez ! micsoda pompás logika és dialektika! Micsoda közvetlenség! Dehogy érti ezt más, mint aki a Dunántúl született! Az ilyen jó, zamatos, magyar humorú beszéd csak a Bakony tövében fakadhat! De élvezett is a publikum! a becsületes falusi nép csakúgy átengedte magát ennek a szónoklatnak; mint mikor valaki a jó, meleg vízbe elmerül, ami lágyan simítja végig mindenünnen. Éljenezték a szónokot, zúgtak, mikor a Janszki nevére került a sor, s olyan felkiáltások támadtak némelykor, melye- k 't. erkölcsi nyereséggel nem járó aknaharcza után érezte a „Pápai Lapok“, hogy neki — akinek cselekvőleg és nem gátolólag oly nagy része van a tényleg szükséges megyei építkezésnek magát 500 ezer forintos, csakis luxuriöse szükséges palotává lett kinövésében, — illő dolog volna magáévá tenni az ügyet, a mely meg Pápának akar juttatni legalább egy 25 ezer frtos házat. De hogy mily csakis „illik“-bői tette magáévá azt, hogy mily igazán vert e nem megyei, csak városi dologért szive, eléggé tanúsítja az, hogy csak két nappal előbb szólalt meg annak érdekében hangja, csak két nappal a határozó közgyűlést megelőzőleg lepte meg a közönséget az ezen sorok elején jelzett langymeleg cicero-betüs csudá. Ez a üap volt a Balaton-füredi saison tetőpontja. Azóta a fürdői élet fokról fokra esik lefelé. Már a derék szolgabiró, Kovács Rezső, nem ren- deztet több kirándulást a „Balaton-Egylet“ nevében; Gábor bátya, a füredi rendnek éber őre, nem hirdeti többé: „ma dilután kirándulás Badacsonyban. Egy jegy ára csak három bitang flóres, amelyek válthatók az igazgatósági irodába.“ Már a színház diplomás trombitása, Vajda uram sem fújja soká a trombitát, csalogatva a közönséget, amely jót nevet a markába, mikor Jakab Lajos panaszkodik, hogy több ezer foiintrarúg a deficitje. Mikor Écsv László urnák panaszkodott, az mosolyogva mondá neki : Mért nem lett püspök, vagy legalább királyi tanácsos és fürdőigazgató ? Miért lett színigazgató és miért akaródzott B. Füredre jönni? Jakab kivágta magát. — Kúrára jöttem ide társulatommal, nagyságos uram. u.a „ui./,, ....í.'i __ ii.1„,ii vá r bevétele napjának évfordulóján, az ország fővárosában lelkesült polgárok a nemzeti kegyelet kíséretében felkeresték a Budavár bevételénél elesett vitéz honvédek sirhantjait, felkeresték azért, hogy a nemzeti kegyelet nevében az elesett névtelen bősök sírját megkoszorúzzák, — felkeresték azért, hogy ezen hazafias tény által a hazafiságbau, s a dicső nemzeti hagyományokhoz! ragaszkodásban erősbödjenek, felkeresték azért, hogy e hazafias tényük által a nemzet fiai előtt nemes példával menjenek elől. És mi történt ugyanekkor tisztelt polgártársak ! Az, hogy valami „Jáuszki“ nevű osztrák generális, azon biztos reményben, hogy e ténye által magának felfelé kiváló érdemeket szerez, tisztikarát kivezényelve — ugyanazon alkalommal tüntetőleg ő is kivonult és ugyanazon alkalommal s ugyanazon időben megkoszorúzta „Henczi“ tábornok, osztrák generális sírját, azon Henczi tábornok sírját, ki mint Budavár parancsnoka, a jogos nemzeti ügy védelmében, — s a magyar szabadságért küzdő vitéz honvéd testvéreinket halomra lövette, megkoszorúzta azon Henczi tábornok sírját, ki féktelen vad dühében az ország szivét, a magyar fővárost őrült módon bomháztatta, s ki még a magyar nemzet egyik legmüvészibb remekü tulajdonának, a szép lánczhidnak légberöpitését is meg- kiséreltette. A nevezett osztrák generális jelen ténye volt az tisztelt népgyülés, mely a magyar nemzet kebelében a legnagyobb elkeseredést és felháborodást, de egyszersmind a legjogosultabb aggodalmakat is felidézte. A magyar nemzet méltóságának, a magyar nemzet dicső hagyományainak, a magyar nemzet becsületének ily kíméletlen és kihívó módon történt durva megsértése minden igaz magyar kebelében a már úgyis lappangó elkeseredés szikráját lángra gyullasz- totta. És ezen sértés, tisztelt polgártársak, azon közös hadsereg kebeléből indult ki, a sértés azon közös hadsereg által követtetett el, mely hadseregnek létszámát jelentékeny részben éppen a magyar nemzet fiai alkotják, azon közös hadsereg részéről követtetett el a sértés, amely hadseregnek kenyeret és fegyvert jelentékeny részben éppen a magyar nemzet ád, véres verejtékkel megszerzett filléreiből. A magyar nemzet méltó felháborodásának és elkeseredésének jogosultságát kormány körökben is csakhamar belátták, s a felizgatott nemzeti kedély lecsillapítására sietett a kormányelnök a nemzet színe előtt nyilatkozni, s ugyancsak a nemzet törvényhozó házában a parlamentben a kormányelnök határozottan elitélte és rosszal ta Janszki tábornok tényét, s e kijelentését azzal egészítette ki, miszerint a legmagasabb körök is e nézetet vallják, vele egy véleményben vannak. Azonban, tisztelt polgártársak, azt is igen jól tudjuk, hogy a felizgatott nemzeti kedély még alig jutott a lecsillapodás stádiumába, a nemzet már ismét egy újabb meglepetésben részesittetett akkor, midőn egy szép napon meghozták a lapok, hogy az a bizonyos Janszki generális csupán büntetésből, másik-10 osztrák generális hátán keresztül, soron- kivül előléptettetek, — mig ellenben báró Edelsheim Gyulay főhadparancsnok, ki esetleg Janszkiékkal egy nézetben nem lenni elég tisztességes és bátor volt, ugyanazon napon elbocsáttatott és nyugalomba helyeztetett. Tisztelt polgártársak! tisztelt népgyülés! Ha a történtek után van még mag}rar ember, ki a legfelsőbb katonai köröknek jelzett tényében és eljárásában nem a magyar nemzet tekintélyének és méltóságának, nem a magyar nemzet becsületének nyílt és kihívó módon történt megsértését látja, az nyíltan és tartózkodás nélkül kimerem mondani: igaz magyar és jó hazafi nem lehet. Az osztrák legfőbb katonai körök felfogásának, s a közös hadseregben uralkodó magyar ellenes szellemnek nem első nyilvánulása volt ez tisztelt népgyülés, hasonló esetek már igen gyakran és több alkalommal ismétlődtek, és éppen azért a történt dolog éppen nem a véletlennek, az esetlegességnek, avagy tán Janszki tábornok ügyetlenségének, hanem igenis kétségtelenül azon gonosz, magyar nemzetellenes szellemnek tulajdonítható, mely a közös hadseregben uralkodik, mely magyar ellenes szellem ezen hadsereget áthatja, s mely azt teljesen uralja. Tisztelt polgártársak! A történelem tanúsítja, hogy a magyar nemzet, a magyar nép a haza és trón iránti hűségben és ragaszkodásban a világnemzetek között mindig az első helyet foglalta el, — a magyar nemzet, a magyar nép a trón és király iránti loyali- tásban mindig elment a szélső határokig, a magyar nép a trón és királyért életét, vérét és vagyonát áldozni mindig kész volt, — és éppen azért ha a magyarnak alkotmánya, a magyar nemzetnek dicső hagyományai, a magyar nemzetnek tekintélye, a magyar nemzetnek becsülete éppen a király és a nemzetnek szive közé magát jogtalanul és illetéktelenül beékelt egyének cselszövényei által sértetik meg, ez a Sértés a magyar nemzetnek kétszeresen fáj. A magyar nemzet becsületén, alkotmányán s dicső hagyományain ejtett ama sértésért elégtételt kérni, elégtételt követelni a magyar nemzet jogosult, s mert a magyar nemzet mi vagyunk, mi vagyunk a „nép“ — ez okból teljes joggal gyűltünk össze itt e helyen és teljes joggal alakultunk népgyüléssé, hogy népfelség jogunknál fogva s annak nevében követeljük az elégtételt, miért is az igen tisztelt népgyülés kegyes engedelmével leszek bátor a kővetkező tartalmú határozati javaslatot előterjeszteni: ■ • A Veszprémben 18S6. évi augusztus hó 8-án tartott népgyülés határozatai: , 1. Tiltakozunk a legmagasabb katonai körök által legutóbb tett nyilatkozatok és intézkedések ellen: ezekben nemzetünk méltóságának és alkotmányunk jogainak súlyos megsértését látjuk. 2. Hogy ily visszaélések jövőre elő ne fordulhassanak s a nemzet és király közé ellenséges érzületü katonai körök ne allhassanak, szükségesnek tartjuk és követeljük, hogy a hadsereg magyar része akként szerveztessék, hogy az Magyarország államjogi önállásának megfeleljen s ennek teljes biztosítékát képezze. 3. Felkéri a népgyülés Györffy Géza országgyűlési képviselő urat, hogy e határozatot kérelem alakjában az országgyűlés elé terjeszsze; Ányos Tivadar orsz. képviselő, in. bizottsági tag urat pedig felkéri aziránt, hogy a határozatot pártolás végett a vár- megye szept. havi közgyűlésén előterjeszsze. Ezen határozati javaslatot vagyok bátor' elfogadás végett a tisztelt népgyülésnek ! ajánlani, melyet egyébként az utánam követ- ; kező Eötvös Károly tisztelt barátom bővebben indokolni szives leend. Midőn még végül becses türelmükért köszö- netemet nyilvánítanám, még egy kérésein van önökhöz, s ez az, kiáltsák velem egyfl egy szívvel lélekkel: Éljen a haza! Éljen király! E határozati javaslatot EÖTVÖS KÁROLY következőkép indokolta : Tisztelt népgyülés! Mielőtt igénytelen beszédem megkezdeném, egy kérést intézek a t. népgyüléshei 1 s ez az, hogy miután a nap melegen süt, hadd tehessen! fel kalapom. (Derültség, éljenzés.) T. népgyülés! Az én igen tisztelt barátom és rokonom, Fodor Gyula, szép, alapos és fényes beszédben fejté ki ama nagy nemzeti sérelmet, amely miatt én is eljöttem az ország szivéből, hogy szivem vágyainak is eleget tegyek, de a rendező bizottság | meghívását is hű kötelességérzetből teljesítsem. (Éljenzés.) Híven ecsetelte a nagy fölháborodást, mely nemzetünk keblében ama sértés miatt feltámadt, megj gyezte azt, hogy nemcsak ez az úgynevezett Janszki-űgy (Abczug! Le vele!), a melylyel ni' szemközt állunk, hanem ilyen megsértése a nemzi ; érzületnek az utóbbi időben volt több is; vol uraim, igen sok, volt olyan, melyre feljajdult í nemzet, volt olyan is sok, melyet türelemmel elhallgattunk, mert fájdalom és tán szerencse, a mi nem- zetünknek hosszú a türelme, 300 esztendő óta mindig tart. Emlékeznek, uraim, arra, hogy ezelőtt néhány évvel, Egerben, melyet Dobó oly hősileg védelmezett, egy közös hadseregbeli ezredes a magyar nemzet háromszinü zászlójára azt mondta, hogy „le kell tépni! azt a rongyot“, emlékeznek arra is, hogy alig egy év múlva egy kis közös hadnagy a magyar fiukat Budapesten arra tanitá hadioktatás közben, hogy sí | az eskü, melyet a felkent koronás király a magyar j alkotmányra tesz, nem egyéb, mint üres szó. (Abczug) Legutóbb történt a Janszki-eset. (Abczug !) Történt az, hogy, mint az én barátom mondja, az a generális, aki a magyar nemzeti önérzetet ott a budai sir- kertben megsérté, most nem tudom hány generális hátán keresztül lett előléptetve. Uraim! Generálist minden esztendőben jutalmai* nak nem egyet, hanem tizet-huszat is. Generális « nem generális minden évben megsérti a magyar nemzetet akárhányszor, de ez az eset olyan, mely ) nemzet szemét kinyitotta; ha vannak, a kiket b nem nyitá, az isten adjon azoknak is felébredést hogy szemeik nyitva legyenek és lássák, mi a jog» mi a méltósága ennek a nemzetnek, lássák, mi kísérti azt és szerezzenek nemzetünk méltóságának orvoslást Uraim! Nem egy generális ügye forog itt szóba» nem is a hadseregé. Azt mondják, azt mondtuk í! mondjuk, hogy hosszú, sok százados viszálykoda- után a magyar nemzet kibékült királyával, a béke»' ség meg lett kötve 18(i7-ben: a nemzet őszinte öröm’ mel és lelkesülten tette fel szent István korona.) mostani királyunk fejére s a király az ország szíj* előtt, az országgyűlés közepette tette le a kiral esküt arra, hogy Magyarország alkotmányát uüy maga megtartja, mind mások által megtartat)” (Éljenzés.) Ez, uraim, a történelem dolga, hanem hát tesz az, nézzük, hogy a nemzet kibékült királyára • Nézzük csak mi volt a viszály, mely a nemzet király közt sokáig tartott? Azok, akik a kiraM < .1 * . V, . . , V- 11 1J„ , VV ..VLIll.l.v hordja homlokán, — nem volt egyetlen egy megírni való sora. Pedig ha e mellett egy századrészét teszi csak meg annak nyíltan, amit elkövetett a megye palotájának luxurio- sus építése ügyében nem egyenesen: Pápa városa egy díszes és nagyobbszabásu épülettel már a jövő őszre gazdagabb, mig igy azzal a megvei pótadóval: 50.000 forinttal két nemzedékre csak szegényebb. A megyei székház építésének ügyében és E ö t v ö s törekvéseivel szemben folytatott. o iensege megnezte u Kolosion es a templomot, meghallgatta a visszhangot és beírta nevét a könyvtárban levő vendégkönyvbe, ahova már egyszer, 1871-ben, a belga királylyal együtt, beiratkozott. Majd megtekintette azt a misemondó ruhát is, amelyet sajátkezüleg hímezett és ajándékozott a tihanyi apátságnak. Délután apró bevásárlásokat tett Balaton-Füreden. Vett Koller Sándor üzletében levélpapirost, füredi tájképekkel; Marton Lajosnál kínai napernyőt, megvette a „Balaton-egylet“ képesalbumát; vásárolt apró csiga-bigákat, kecske körmöket, füredi emlék- gyürüket stb. apró csecse-becsét, amelyeket el is vitt magával még az nap este. f — O ----- o rendezesere kötelezték magukat. — Az országos vásár folyó hó 9-én lett megtartva városunkban, a felsővárosi vásártéren. A vásárnak igen szép idő kedvezett. — A szabadiutczabeliek kifogást emelnek az ellen, hogy ott, egy tűzveszélyes padlással ellátott magánházban most egy lakatosműhelyt rendeznek be. Jó lesz, ha a rendőrség s a tanács is közbeveti magá — mert, tűzvész esetén aztán késő a bánat ha hivatalos is az.
