Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-03-21 / 12. szám
Pedig mindez gyalázatos kiszámitas következményei, és óva intjük a bevándorló magyarokat, óvakodjanak e vérszopoktól, kik átkai az itteni munkás népnek. Mi pedig, amerikai magyarok, kik ismerjük e viszonyokat, végre elérkezettnek láthatnánk az idót arra nézve, hogy megtegyük azon szükséges lépéseket, melyek által honfitársaink e vérszopók körmei közöl kisza- badithatók volnának. Ezt tennünk kötelességünk. Ezzel tartozunk nezetiségünknek, mert tapasztalhattuk, mily sokan estek és esnek honfitársaink közöl e lélek kufárok kezei közé. Most már itt az idő ! Fel a tettre ! A közönség köréből. Felvilágosításul. Veszprémváros közgyűlésein az utóbbi időkben gyakran merült fel a fogyasztási adókezelés ügye. Alólirottak többször felszólaltak ez ügyben s hogy a t. közönség intentiójukat s indokaikat kellőkép megmérlegelhesse: szükségesnek látják közzétenni az erroadott „különvélemény“-!, mely szó szerint igy hangzik: • Tekintetes közgyűlés! Veszprém r. t város gazdasági, jogügyi és pénzügyi bizottságai által f. év február hó 12. megtartott együttes ülésen a városi fogyasztási adó kezelésére nézve a bizottságétól eltérő, szóval bejelentett kisebbségi véleményünket Írásba foglalva, a következőkben van szerencsénk a tekintetes képviselő testület,elé terjeszteni. Miután a városi fogyasztási adó kezelésére nézve Balogh Károly városi tanácsos és Huszár János városi képviselő urak szerződése a tek, képviselő testület megbízása és tudomása nélkül köttetett meg; miután ezen szerződés a képviselő testület áltál jóvá nem hagyatott, miután továbbá kezelési meghatalmazási szerződés valóságos szerződés, melynek megkötése és jóváhagyása a városi képv. testület hatásköréhez tartozik; miután végre ezen uj szerződés a három évvel ez előtt kötött szerződéssel összehasonlítva, daczára, hogy a fogyasztás inkább növekedett, mintsem fogyott — városunknak 2 év alatt 1284 forint világos kárával^ köttetett meg egy, a kezelési szerződés megköttetésére a képviselő testület által fel nem hatalmazott bizottság által, ezeknél és az alább részletendő törvényes indokainál fogva fenn említett kezelési meghatalmazási szerződést fenn tarthatónak, jogérvényesnek nem véleményezhetjük, mert ugyanis: Tekintettel arra, hogy közigazgatási szervezési szabályrendeletünk 8. §. n. ponjának világos rendelkezése szerint, a város részéről vagy nevében mindennemű szerződés megkötése helybenhagyása és megerősítése az 1871 évi 18 t. c. 6. §-ához képest a képviselő testületi közgyűlés hatásköréhez tartozik ; tekintettel továbbá arra, hogy az 1884 évi október 25 és 30-án felvett — 1 és 2 .)• alatt ide mellékelt közgyűlési jkönyvnek tanuságakint a képviselő testület a 3 illetve 5 tagú bizottságot csak a kincstárral való szerződés megkötésére küldötte ki; tekintettel még is arra, hogy a jogügyi bizottság által is hivatkozott szervezési szabály rendeletünk 15. §-ának p. pontja szerint a tanács hatásköréhez csak a szerződések feletti tárgyalások folyamatba tétele tartozik, mig azok felett való határozatokat csak a képviselő testületi közgyűlés végleges jóváhagyása után foganatosíthatja ; tekintettel tovább arra, hogy ilyennemü kezelési meghatalmazási szerződés legutóbb 1881 évben köttetett, mely alkalommal a közgyűlési jegyzőkönyvek tanuságakint a kincstárral való szerződés megkötésének jóváhagyása után a képviselő testület szavazattöbbséggel választotta meg a kezelőket, s ugyan a képviselő testület választotta meg és küldötte ki ujjolag a kezelési szerződés megkötésére és külön e czélból a 3 tagú bizottságot ; tekintettel még is arra, hogy ezen kezelési, meghatalmazási szerződésnek valóságos szerződési és pedig terhes szerződési jellegét, s igy a képviselő testület hatásköréhez tartozóságát vitatni sem lehet, s hogy a pénzügyi törvények és szabályok is feltétlenül és minden titokszerüsóg nélkül megengedik a fogyasztási adónak ilykép való kezelhetését; s hogy ennek nyílt kezelése mellett sem kell a megadóztatástól félni, köz- igazgatási s igy adómentes czélokra leven forditható a befolyó jövedelem; tekintettel arra, hogy a város érdekének minden tekintetben megfelelő, s még is 3 év alatt 1284 frttal több, sőt másik 1500 írtai is mi eddig a kórház javára bevételeztetett, ezentúl a városi költségvetésbe felveendő összegről, igy összesen 2784 írtról lévén kérdés, ennek rövid utón, törvény és szabályok mellőzésével való eldöntése jogos és igazságos nem lehet annyival kevésbé, mivel jobb ajánlatok is tétettek; tekintett') továbbá a kezelők azon', érvelésére, mely szerint az uj szerződésben azért köteleztek kisebb összeget 3 év előttinél, mert a kincstárnak sokkal nagyobb összeget kell fizetni adófejében; és ezzel szemben a statisztikai adatokkal bizonyította be a kincstári képviselő, hogy a fogyasztás is ennek megfelelőleg növekedett ; tekintettel végül arra,.hogy a községek rendezéséről szóló 1871 évi XVII t. c. 42. és 76 §§-ai szerint mindazok. kik a községgel számadási viszonyban állanak, sem képviselők annak kevésbé fizetéses városi tanácsosok nem lehetnek; már pedig a kezelők csakugyan, bármilyen szerződés melyet is számadási viszonyban kell,hogy álljanak a várossal, igy tehát, nyílt árlejtések elkerülésével sem városi képviselők sem városi tanácsosok nem lehetnek fogyasztási adókezelők; ennél fogva hivatkozással még a jogügyi bizottság előterjesztésének azon részére is, melyben hangsulyoz- tatik, hogy a képviselő testület a fogyasztási adóra nézve a kincstárral kötött szerződés megkötésének tudomásul vétele és jóváhagyása mellett a kezelés iránt nem intézkedett, annyit kívánunk megjegyezni, hogy ezen képviselő testületi közgyűlés, mely múlt évi de- czember hó 28-án tartatott, a fogyasztási adóügy érdemében, rendkívüli közgyűlés volt s mint ilyen utolsó az évben, melynek napirendjére különben is igen sok tárgy volt felvéve — esti 8 óráig tartott — s csak a kincstárral megkötött szerződés kihirdetése volt kitűzve, s nem egyszersmind a kezelési szerződés megkötése iránt való intézkedés is; már pedig a községi törvény 58-a értelmében a rendkívüli közgyűlésen csak azon kérdések tárgyaltathatnak, melyek a napirendre tüzvék, s igy az egyes képviselők részérői még csak indítvány sem tétetett, mert hisz szokás szerint úgy is csak azzal utasittattunk volna el, hogy nincsen a napi rendre tűzve nem tárgyalható; de meg nem is lehetkötelesége az egyes képviselőknek, hogy ők inditvitványozzák a szükséges teendőket, ez kötelessége a képviselő testületi közgyűlés elnökének, s ha az elmulasztaná, kötelessége a tiszti ügyésznek mint a törvények és annak erejével biró szokások őrének őt erre felszólítani; igy ha mulasztás tétetett, abból nem lehet egyesek javára kedvezményeket engedni, hanem igen is a mulasztókat kell felelőségre vonni. Mindezeknél fogva Balogh Károly városi tanácsos és Huszár János városi képviselő urakkal a veszprémváros fogyasztási adó kezelése iránt illetékteleuül kötött meghatalmazási szerződést, miután ezen szerződés körüli eljárás által, ha ez eltüretnók a képviselő- testület törvényes jogai mélyen sértetnének, s miután általa a közügy a város gazdasági és pénzügyi érdekei is tetetemes csorbulást szenvednének — mint ilyent 'enn nem tarthatónak, megsemmisitendőuek véleményezzük ; ugyanazért ezt hatályon kivül helyezni s a fogyasztásiadó kezelésére nézve vonatkozó ujszerződós megkötésére egy 5 tagu bizottságot az újabb tett ajánlatoknak is figyelembe vétele mellett, s azon kötelezettséggel, hogy a képviselő testület jóváhagyása után válik csak a kezelési meghatalmazási szerződés jogerejévé, kiküldeni véleményezzük. Veszprémben 1885 évi február hó 20 napján Teljes tisztelettel Dukovics Sámuel. Húsvétit János. Veszprém, márczius 16-án. Tekintetes szerkesztő ur ! Folyó évi márczius hó 14-iki, 11. számú b. lapjában említett birságról, mely a városi közgyűlésnek bejelentetett, ebből kifolyólag a kósza hírek megszüntetése czéljából némi felvilágosítás tekintetéből, mely kósza hirek alaptalanságát és a kósza hir terjesztők roszlelküségét bebizonyítsam s hogy az igazság miként van leleplezve, a következőkkel igazolom. Alulírott 1882-ik évben történt megválasztatá- som előtt s/4 évig mint helyettes városi és adópénztári ellenőr a legnagyobb megelégedésre állásom betöltöttem, minek következtében egyhangúlag városi pénztári Szatmári Károly elkövette 1874-ben; abból látszik, hogy mily óriási gymnastikai „halálugrást“ csinált Tisza Kálmán 1875-ben. . . . * Még emlékszem arra, hogy Tisza, jóbarátjaként Oláh Károlynak, Szatmári Károlynak: eljárt hazajövetelekor Budapestről, hozzánk az újságírói redakezióba s a külső udvarra nyíló kiadószobában lévő asztal mögül barátságosan koczintott velünk, hogy majd másként lesz az ország sorja, csak kitartók legyünk, csak előre, csak előre, előre.. .. Aztán jött pár hétre rá a mi bihari pontjainknak a lyukas mogyoróba való gyömöszölése — s a fúzió. Hát kitartottunk. Oláh Károly öngyilkos lett. Szatmári Károlyt a Tisza — régimé sajtófogságai ölték meg, négy nap előtt, a szabadság napján, márczius 15-én. Hát kitartottunk. Tisza ur. S mementójául — én. # Oh szép idők is voltak azok úgy 11 év előtt; a svihákságos fúzió előtt. Az a becsületes szélesképü pirospozsgás debre- czeni nép hogy imádta ugyanazon embert, akit pár év múlva a kebeléből oly csúfosan kiebrudalt. Amint rászedte a legjobb barátait, rászedte a választóit s a fúzió által az egész országot: amint ő volt igazságtalan az elvei, népe, a barátai, az ország irányában, — az Isten fizesse meg neki úgy. * Tisza Kálmán rálépett a fúzió lejtőjére. ellenőrré megválasztattam: de nem gyámpénztári ellenőrré, melynek akkor még csak hire sem volt, 5 0 frt fizetésért, mely javadalmazást elődöm 187o e\ fogva élvezett. . 1883. évben alkottatott egy gyami szabályrendelet, melyben a gyámi pénzek a gyúrni könyvek a városi pénztárba kezelendőknek kimondja, kimondja továbbá, hogy a gyámpénztári ellenőr tartozik az összes gyami naplókat és főkönyveket vezetni, de nem a váiosi es adópénztári ellenőr. Az átvétel után 14 nappalis még két. ízben tett jelentésemből kitűnik, hogy én arra nem vállalkoztam, de nem is vállalkozhattam, mert a városi és adópenz- tári ellenőrnek úgy is a legterhesebb állasa van és az 500 frt évi javadalmazásért elegendőleg le van kötve, hogy más teendőt nem teljesíthet, különösen az árva ügyeket, a mely miatt már egy ember áldozata lett, de nem vállalkozhattam egy oly főkönyv vezetésére, a mely soha még nem létezett és, a mely még talán ma sem létezik ; de egyrészt a könyvvezetés nem is tartozik az ellenőri teendőkhez, azt minden pénztári vizsgálat alkalmával kijelentettem, hogy én könyvvezetőnek nem vállalkoztam, mert különösen a dupla könyvvezetés nem az ellenőri teendőkhez tartozik és en dupla könyvvezető soha nem voltam, kijelentettem azonban, minden pénztári vizsgálat alkalmával, ha bár a gyámpénztári ellenőri teendőkre nem is vállalkoztam, még is a naplókat vezetni fogom, mit meg is tettem, melyet mai napig is vezetek. A könyvvezetéseket már csak azért sem vállalhattam el, mert az a számvevökötelességévé tétetett az eskü letétele alkalmával, már innen is kitűnik, hogy ezen mulasztás semmi szin alatt engem nem terhelhet. Minthogy tehát, a főkönyvek vezetését magamra nem vállaltam, a tanács és a közgyűlés mellőzésével egyenesen a tekintetes közigazgatási bizottságnál fegyelmi vizsgálatot kértek ; a t. közigazgatási bizottság igen bölcsen belátva, hogy ez nem más mint valakinek személyes boszuja, az ellenem emelt feljelentést elutasi- totta, de a tek. alispáni hivatalt bízta meg azzal, hogy kit terhel a mulasztás, — ezen vizsgálat alkalmával elvállaltam ugyan a könyvvezetést, ha segédmunkást kapok, vagy fizetés felemelést, minthogy pedig egyik sem történt meg, a főkönyv elkészítése abban maradt, de abban maradt azért is, hogy midőn a könyvvezetést egy segédmunkás megadásával teljesitendem, az árvaszéki ülnök ur kijelentette a tek. alispán ur előtt, hogy ha én vezetem a főkönyveket a falelősséget magára nem vállalja, igy már annál kevésbé háramolhat reám hanyagság vagy felelősség. Mindennek ellenére a közgyűlés a vizsgálatot elrendelte és azzal v. polgármesteri hivatalt bízta meg. Az ügyészi vélemény alapján 50 frt pénzbírságban elmarasztalva lettem, melyet én ugyan fellebeztem, mert jogtalannak láttam és nem is hiszem, hogy arra törvény legyen; hogy engem elmarasztalhasson. De úgy hiszem, hogy egy tiszta jellemű tisztviselőtárs sem létezik, a ki egy fele fizetéssel kevesebb tisztviselőtársát nem terhelő munkáért attól az ellenőrtől pénzt követeljen, vagy annak rovására készítse el a főkönyveket, mint a közgyűlésbe jelezve volt. Hogy ki fogja azt fizetni, azt majd a felsőbb hatóság vagy szükség esetén a m. királyi minisztérium fogja a vizsgálat alkalmával eldönteni. Már most szabad kérdeznem, váljon van-e egyetlen egy képviselő, aki azt merné állítani, hogy engem gyámpénztári ellenőrnek választottak, vagy abban az alapszabályban van-e egy szó is arról, hogy a városi pénztári és adó ellenőr egyúttal gyámpénztári ellenőr is ? Vagy találkozik-e oly adófizető, aki azt merné állítani, hogy bármikor adót vagy egyebet fizetett amér- tékhitelesitést kivéve, vagy midőn én a hivatalban voltam más számítottá volna ki, hogy mit fizet vagy más irta volna az adó kis könyvbe, három év letelte óta két eset kivételével, a midőn oly sok volt az adófizető, hogy alig fért a szobában, hogy én magam ne könyveltem volna el ? Vagy váljon akadna oly rágalmazó, aki, azt merné állítani, hogy a pénztár vizsgálatok alkalmával azonnal meg nem tudtam volna mondani, mi a bevétel, mi a kiadás és mi a pénztári maradvány — az nem egyéb mint egy roszlelkü gazember, mert még tudtommal elő nem fordult. Aki pedig hanyagsággal mert vádolni, azt a legfelsőbb bíróság vizsgálatára bizom, hogy 13 évi hivataloskodásom alatt mit tettem jót a városnak és kit lehet hanyagsággal vádolni azt adatokkal be fogom bizonyítani, ennyivel tartoztam felvilágosításul. Maradtam tisztelettel Orbán Pál, v. pénztári ellenőr. Vidék. Koszlop, márczius 14. — A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.* *) — F. márczius hó 9-én este 9 órakor Pölöskén i8. meretlen okból tűz támadt, mely az igen erős dél-nyu- goti szél folytán egy negyed óra alatt az egész községet lángba borította s 6 ház kivételével teljesen elhamvasztotta ; oltásról vagy mentésről a nagy szél és lángtenger okozta forróság miatt szó sem lehetett; 70 ház az összes gazdasági épületekkel minden takarmánynyal 8 az összes hidasokkal együtt hamuvá lett; a házak nagy része beégett s igy a szobákban s kamarákban volt bútorzat, ágy- és ruhanemű, úgy az összes élelmi • szerek elpusztultak ; egy anya 2 kis gyermeké vei menekülés közben oly súlyos égési sebeket kapott, hogy egyik gyermek másnap az égési sebek folytán meghalt s az anya másik kis gyermekével együtt halálos beteg, felgyógyulásukhoz semmi remény sincs; elégett igen sok sertés és minden baromfi; az összes kár a becsű szerint a 28.000 forintot meghaladja; ezen — szegény telepitvényesek által lakott, elhamvadt község nyomora leírhatatlan ; soknak a rajta volt ruháján kivül mije sem maradt; az ínség enyhítése céljából másnap délre ft. Szanter Ignácz plébános ur Noszlopról 1 szekér kenyeret és tek. Kropf Iguácz n--bogdányi ispán ur 1 szekér élelmiszert szállított a helyszínére és osztott ki a szerencsétlen éhezők között; Noszlopon, M. N. Po- lányban az elöljáróság könyöradomány-gyüjtést eszközöl részükre, úgyszintén Devecserben is a gyűjtés folyamatban van; az országos segélygyüjtés iránt az intézkedés megtétetett. Midőn a gyorsan nyújtott s igy kétszeres értékű szives adományokért fentebb nevezett uraknak a szegény község nevében halás köszönetét fejezek ki : egyúttal igen megkérem tek. szerkesztő urat, szíveskedjék becses lapjában a szerencsétlenek javára gyűjtést nyi- tani s a t. Közönséget meleg szavakban segélynyújtásra mielőbbb felhívni. Tisztelettel maradtam tek. szerkesztő urnák stb. Németh Lajos, körjegyző. Balatonfő-Kajár, márczius 20. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Kedves kötelességet teljesítek, midőn a „Veszprémi Független Hírlap“ tisztelt olvasóit tudósítom a felől, hogy március 15-ikét megünnepeltük; még pedig fényesen. Az Isteni tiszteletet nagytiszteletü Medgyaszay Vincze derék lelkészünk alkalmi ima és prédikáczióval tartotta: Alapige volt: Sz. Dávid 137 zsolt 5 és 6 versei „Ha elfeledkezem rólad oh Jeruzsálem, feledkezzék el magadról az én jobb kezem! Dagadjon az én nyelvem az én Ínyemhez, ha meg nem emlékszem rólad“ Nekünk is volt úgymond ma 37 éve nagy napunk, és ez az 1848 Márczius 15-ike volt . . . És azután ennek a nagy napnak a jelentőségét ecsetelte ; megemlékezvén a hazáról és a hazának nagy fiairól, többször idézvén a fenti alapigét.- oly lélekemelő és szivreható hazafias beszédet mondott, hogy többen megkőnyezők. Hanem Szalay Lajos tanító ur és Paál József segédtanító ur sem maradtak ám hátra a lelkesedésben: mert az ima végeztével tanítványaikkal együtt ellónekelték a „Hazádnak rendületlenül“-!, mig végre megkönyebbült szívvel távozáuk el az Istenházábói ezen szavakkal . „Tied vagyok hazám, tied e szív e lélek.“ De még itt nem volt ám vége az ünnepélynek, hanem régi magyar szokás szerint Szalay József 48-as polgártársunk vendéglőjében estve összegyűltünk az ünnepélyt bezárandó, egy kis ártatlan, de barátságos mulatságra. Dicséretére légyen mondva, az elöljáróságnak is nagyobb része jelen volt. Felköszöntések mondattak a hazára, Kossuth Lajosra, a 48 as pártra és a még élő 48-iki honvédekre, kik a szabadságharezban resztvettek, megemlékeztünk több hazánk nagyairól is, végre több hazafias darabok, úgymint : „Hazádnak rendületlenül“, „Tied vagyok hazám“, Esik eső karikára“, „Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted“ stb., elóneklése után leírhatatlan lelkesedés közt a legszebb rendben eltávozánk. Bezárom tudósításom azzal, hogy midőn Magyar- országnak ilyen lelkesedni tudó fiai vanak, akkor *) Előző lapunkból elkésett. A szerk. S ott tengődött. Éven át, szabad személyek közt! # A nagyváradi katonáskodása alatt persze a Rácz Mihály (most főjegyző) lapjába folyton irt s egyszer csak az jön a „parancsolat“-ba, hogy ő menjen a századirodába. Hát kijelentette, hogy ő nem tud sem írni, sem olvasni. S megtörtént az, hogy egy magyar újságírót, Kossuth Lajos publiczistáját, Tisza Kálmánnak még pár óv előtt meghitt barátját, valami juhászember- frájter kezdte tanítani az á, b, c, bötükre. „Nem azért taníttatott azapám — monda — hogy a „császár“-nak írjak.“ (Meg kell jegyeznem, hogy Szatmári még 1867 év után is csak császárnak tartotta a magyar királyt. * Hát azután fölvitték Szatmárit Budapestre, a Lu- dovikába. Hogy mert nem akar írni, olvasni tudni — hát csinálnak belőle — tisztet. Az irás mesterségére itt se bírták megtanítani; a bötüt sehogyse tudta kiformázni a papirosra. Hanem az olvasáson egyszer rajta kapta a doktor. „Maródinak“ tetette magát s ez alatt ott fönhangon olvasta föl az „Egyetértésibe küldött vezérczikkeit. Amint az orvos belépett, Szatmári még nem vette észre s lelkesülten olvasott tovább. Az ezredorvos ihletten hallgatta. Mikor Szatmári bevégezte a czikket, az orvos örömmel lelkesülten szaladt ágyához, hogy: „Lássa Szatmári ur, hogy olvas és megokosodott. Holnap, mindjárt kap egy csillagot!“ „Én meg igen sajnálom, hogy ezred orvos urjgy A „Debreczen“ szerkesztősége meglatolta azt az ördögi beszédet. Oláh, Szatmári meg én. Szatmári vállalkozott arra, hogy ezt az állapo- tott „kikezdi“. Kikezdte! Abban a pillanatban, amikor Tisza miniszterré lett, abban a pillanatban az ő leib zsurnálja, a „Debreczen“ hátat fordított neki; engem meghívtak a „Veszprém“ czimü újság megalapítására s mindjárt az első lapokban elmondtam a Tisza ur népszerűségét Debre- czenben. Oláh és Szatmári szerkesztették tovább a „Debreczen“-t. Már nem szerkesztik. * Szatmári Károlyra rájárt a rúd. Huszonkilencz éves ember volt; nem is úgy nézett ki, hogy csak hottentotta vagy afganistán katona is lehetett volna: hanem Tisza Kálmán ur talált arra paragrafust, végrehajtó bitangokat, hogy ezt a szegény szülőtartó újságírót, aki neki attól a czikktől kezdv hogy „Mocsáry és a bal köz ép“, ellenlábasa és ellensége : hogy ezt az embert besoroztassa. Honvédnak, tényleges szolgálatú honvédnek soroz- tatta be. Hogyne ? Zsandár, fináncz, adópréselő, magyar kanonok, s mindenféle hivatalos állapot tőle függ, hanem osztrák káplárrá senkit sem protegálhat. Mert hát ő maga is csak gefrájtera az osztrák ármádiának. * Odatették Szatmárit Nagyváradra, hogy otthon- se lehessen És nemcsak . .. Ma is beszélhet arról egész Nagyvárad, hogy ezt az iziglen erényes embert odaszállásolták egy nyilvános házhoz. nek nekem ezerkótszáz forintot — s hogy szép, hogy mégis értek a harangkongatáshoz. Éjfélkor Debreczenben voltunk. * A „Debreczen“ főmunkatársa akkor Szatmári Károly volt. Előtte Szana Tamás. Mikor beléptem az irodába, Szatmárit torzonborz szakállu vörös arczu embernek láttam; zömök kicsi ember, aki egyenruhámat látva, legelsőbb is avval üdvözölt, hogy mindenféle kifejezhetetlen módon szeressem a császáromat, meg az egész pereputtyot. Tóth bátyánk, a „kiadó“ jelen volt s az aztán kimagyarázta a Szatmári s az én közöttem rögtön keletkezett viszályt úgy, hogy aztán egy évig, mig ott voltam, még csak Tisza^Kálmán se szólhatott hozzá. * Hogyhát megint Tisza Kálmánra térek. Bizony nem szívesen. Akkoriban ez a tisztes kiaszottképü ember roppant becsülésben volt Debreczenben. A „Debreczen“ is s vele együtt az egész czivis-conglomeratum rajongott érte; de a legjobban Szatmári Károly. Volt idő, hogy egyszer egy délután vaklárma keletkezett Debreczenben, hogy megbukott a minisztérium (a Lónyayé, de a Csernátony skandaluma még hátra volt;) s Szatmári Károly egy óra alatt forradalmilag szervezte a czegléd, — kisujuteza, — péterfia — és tizenháromvárosi polgárságot aiTa, hogy ha a minisztérium bukásáról szóló hir, (Ujkéri Elek volt akkor a tudósítónk) megerősítést nyerne, ez a szervezett polgárság felosztva magát a többi vármegyékbe, azonnal petitionálja Tisza kormányelnökké kineveztetését az udvarnál. * Hogy ezt a ma képtelenségnek látszó dolgot
