Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-02-21 / 8. szám
évek második fVlében fényes katonai pályájának legfényesebb részét. Gordon a távirat következtében 1884. jan. 18-án megérkezett Londonba. Délután három órakor megjelent a hadügyminisztériumban, hol Granville lord külügyminiszter, Hartington lord hadügyminiszter, Northbrook lord az admiralitási hivatal első lordja és Sir Dilke Károly a „Focal governement board“ elnöke várták. A tanácskozás nem tartott soká, a megállapodás csakhamar létre jött, és Gordon tábornok, mint az angol kormány megbizottja még ugyanaz nap este elindult állomására a Charing Cross pályaudvarából kiinduló gyorsvonattal. Ez elutazás körülményei eléggé tanúsítják, mily fontosságot tulajdonítottak a tábornok küldetésének. Wolseley lord, az egyiptomi angol hadak mostani fővezére vitte az utazó kézi táskáját, Granville lord vásárolta meg számára a menetjegyet a pénztárnál és a cambridgei herceg, a királyné unokatestvére s az összes britt haderő főparanosnoka nyitotta ki előtte a vasút1 kocsi ajtaját. Soha se nyert e kinevezésnél egyhangúbb helyeslést a kormány semminemű ténye. Whigek és toryk versenyezve üdvözölték miatta a kabinetet. Ma már Gordon csöndes ember. De érdekel euró paszerte mindenkit mindaz, ami életére vonatkozik. Mi is meglehet még többször fogunk visszatérni a rendkívüli ember viselt dolgaira, hőstetteire és kalandjaira ; ma megpróbáljuk ismertetni egyéniségét valamint győztes ellenfeléét, a máhdiét egy érdekes könyv nyomán mely közelebbről jelent meg Párisban és Gordonnak nővéréhez lady Lucie Duff Gordonhoz irt leveleit tar talmazza első szudáni hadjáratából 1874—79-ben. A rendkívül érdekes könyvet Daryl Fülöp (egy ismeretes franczia kommunard emigráns álneve) rendezte sajtó alá, s oly kötetet állított össze belőle, mely nélkülöz lietlen mindazokra nézve, kik a délegyiptomi és szu dáni viszonyokkal e válságos napokban megismerkedni óhajtanak s az ottani eseményeket megérteni akarják. 1 egy hírneves fakir Nur el Daim seik (az állandó világosság) tanítványa, s ettől nyerte vallási felszentelését1 Azután a fehér Nílus Abba nevű szigeten telepedett meg és csakhamar kezdték szentnek tartani Lakása egy kutforma üreg volt, melyet a saját kezeivel vájt, Itt tölti napjait böjtölés és imádkozás közt, tömjént égetvén éjjel-nappal és az Isten nevét kiáltván órákig mignem kimerültén leroskadt. Ha valaki megszólította, nem látszott hallani, vagy a szent könyvbő vett idézetekkel felelt. A földi dolgok csak undort vagy szánalmat keltettek benne. Fogadást tett elmerülni az isteni tökélyek szemlélésébe és egész életén át siratni az emberek bűneit. A hívek seregesen tódultak hozzá és áldozatokat vittek neki. Végre 1881. májusban fellépett, mint a próféta által megjövendölt máhdi. E minőségét tudtára adta egy körlevélben, mely az izlam összes fakirjaihoz és seikjaihoz volt intézve. E kiáltványában hangsúlyozta isteni hivatását és azon megbízatását, hogy megszüntesse a földi bajokat, megalapítsa az egyenlőség, a vagyonközösség, a vallási és törvényhozási egység uralmát s kijelenté egyúttal, hogy mindazok, akik benne nem hisznek, ki fognak irtatni. Missziója a hegira misztikus 1300 évében történt és nagyon népszerű jóslatoknak felel meg. E körülményekből magyarázható sikereinek nagy része. Az elmondottakban a vallásos fanatikust igyekeztünk ábrázolni. Alkalmilag el fogjuk beszélni agitátori és hadvezéri pályáját. Huszár Imre. Gordon bízvást nevezhető anglikán máhdinak, ki páratlan presztízsre tett szert, katonai sikerei, messze földön átélt kalandjai, lovagias jelleme és főleg bibliai modora által. Képzeljünk magunknak egy körülbelül ötvenéves embert, kinek arczszine üde s egyúttal napbarnított, haja szőke, szeme világos és tiszta, mint egy gyermeké, mozdulatai is csaknem oly szelídek mint egy nőé. Vasakarattal és apostoli hivatással bir, képzeljük őt magunknak, amint alighogy visszatért harmincz évi harczokból, a legmesésebb országokban, szegényesen, mint a hogy elindult, szemérmesen mint a tizenegy- ezer szűz, ájtatos kedélylyel, mint egy muzulmán, tele hadászati lángelmével és visszafojtott erélylye 1. Két vagy három rögeszme uralkodik rajta, melyet mindennél előbbre tesz. Szokásai és magatartása szelídek, de tud parancsolni és megszokta a győzelmeket. Őszinte megvetéssel viseltetik a pénz, a hatalom és minden egyéb iránt, a mire az emberek sóvárognak ; szereti a lehetetlent és szenvedélyesen szereti az előre nem láthatót. Hitvallása az, hogy e földön minden előre meg van határozva és hogy az ember nem egyéb eszköznél a gondviselés kezében. Meggyőződése az, hogy küldetése van, melyet végre fog hajtani minden akadály daczára. A világban sokszor csalatkozott, az evangéliummal táplál kozott, minden izében keresztény és mégis szereti í koránt. Afrikában ismerte őt mindenki, hírlapokból könyvekből, legendákból, még életében belépett a di csőség fénykörébe, a történelembe s a halhatatlanságba Ez a Gordon bejárta Khinát, Indiát, Zanzibárt, a Szudánt, déli Afrikát, Jeruzsálemet. A Nílust ép oly jól ismerte mint a Themzét és az afrikai sivatagokat mint a Regenstreetet. Egyetlen év alatt ezer mértföldet járt be teveháton és háromszázat öszvérháton. Kiseperte B ihr-el-Gazalit, megtöri az emberhús kereskedők hatalmát, milliókat szabadított meg a rabszolgaságtól és a haláltól. íme ez volt amaz ember, aki ezelőtt tizennyolcz nippal elesett a khartumi palota kapujában, orgyilkos tőr által, ha ugyan igaz a hir. De ha igaz, sokan nem fogják elhinni sokáig, épp úgy amint nem hitték el annak idején a Székelyföldön, hogy meghalt Bún apó. Hogyan halhatott volna meg, hiszen nem járta a golyó! « És most lássuk győztes ellenfelét a máhdit. Mohammed Ahmed a máhdi negyven éves közép termetű, rendkívül sovány, mahagóni arcszinü, koromfekete szemű és szakálu ember. Arcán három vízszintes vágás van. Öltözéke gyapotszövetből készült bő ingből, keskeny turbánból és fásukból áll. Kezei melyek ki- aszottak, mint egy múmiáé, folyvást egy olvasót mor- zsolgatnak, melyuek kilencven gyöngy szeme megfelel ugyanannyi isteni tulajdonságnak. A Naft szigeten, Dongola tartományban született. Atyja ács volt és 1852 körül négy gyermekével megtelepedett Khindiben egy nilusparti kis városban, Barbertől délre. Mohammed Ahmedot tanonczul magához fogadta egy nagybátyja aki hajóács volt, Khabakakban, Senaar átellenében. De miután a nagybátyja gyakran és igen keményen elverte, megszökött tőle és Khartumba menekült, hol belépett azon kolduló dervisek zárdájába, kik a város védszentje Hoghali seik sírja körül teljesitik a vallásos teendőket. A jövendőbeli máhdife zárdában különösen kitűnt buzgó ájtatossága, de nem éppen látszott ragyogni kiváló tudományossága által. Soha se tudta nevét folyékonyan leírni, sem elolvasni: Később ugyanily zárdába lépettbe Berberben, majd Aredapban, mely város Kanától délnek fekszik. Itt lett 1870-ben öngyilkosságok az állatok között. Vannak-e állatok, melyek szántszándékosan megölik magukat, vagy csak az emberi nem szomorú előjoga-e az öngyilkosság? Ez a kérdés alaposabb vizsgálatot igényel, mint aminőben eddig részesült. Itt egyrészről állítják, hogy az állatokról az öntudatos öngyilkossághoz szükséges tulajdonságokat föltételezni lehetetlen és másrészről, hogy a teljesen beszámítható állapotban levő ember érett megfontolás utáu véget vethet életének: ezzel nem felelünk meg arra a kérdésre, hanem csak annál élesebbé teszszük azt. Ha továbbá egyes megfigyelők saját szemeikkel látnak állatokat, melyek magukat kivégezik s ezért minden habozás nélkül, nem kizárólag az embernél sajátos élet megröviditési módnak nyilvánítják az öngyilkosságot: épugy hajlandók vagyunk ellentmondani nekik, mint amaz életvidor optimistáknak, kik minden öngyilkost kivétel nélkül őrültnek nyilvánítanak. Az elfogulatlan vizsgáló nem szokott figyelembe venni ily állításokat mindaddig, mig biztosan megállapított tények nem hozhatók fel támogatásukra. Preyer német természetbúvár azonban legközelebb tüzetes vizsgálat alá vette különböző állatok magatartását, egészen szokatlan, azoknak meg nem felelő föltételek között s teljesen uj szempontból fogta fel azt a tényt, íogy az állatok megölik magukat. Ennek rövid kifejtése, azt hisszük, nem lesz érdektelen, egy részről az elterjedt téves felfogások megszüntetése szempontjából, valamint azért is, hogy esetleg újabb vizsgálódásokra szolgáltasson alkalmat. Mindenek előtt megcáfolja Preyer a régi s gyakorta ismételt elbeszélést a hü kutyáról, mely ura halála után ennek sírjára feküdt, minden táplálékot visz- 87auta8Ított s éhen veszett Itt nem forog fenn öngyilkosság. Mert, úgymond, az állat életuntságból föl- . tette volna, hogy táplálék nélkül nem élhet?! De hogyan birliat az eb ily tapasztalással ? Teljes lehetetlen, hogy tudja az eb, miszerint huzamos koplalás után szükségképen be kell állania a halálnak. Az mindenesetre áll, hogy az eben, gazdájának elhalása vagy más helyre költözése folytán, magára maradva, a bánat egv neme, majd erős levertség vesz erőt, mert minden, mi őt eddig földerítette, megszűnt, minden örömének forrása kiapadt. Ez és a hosszas várakozás levertséget, búskomorságot szül az állatnál, mely étvágyától is lassankint megfosztja s végül elerőtlenedés folytán kimúlik. Öngyilkosságról tehát nem lehet itt szó. Itt egyszerűen csak az agyműködés van megtámadva, melynél fogva az előbb Ízletes eledel, most nem tűnik fel többé az állat előtt kívánatosnak. Ugyanigy áll a dolog az állatkertekben és állatseregletekben, hosszas koplalás után elerőtlenedett állatok elpusztulásával is. Nem a honvágy öli meg őket, hanem egészen uj környezetbe helyezésük, életföltételeiknek hirtelen megváltozása, a korábi örvendetes benyomások elmaradása, zavart idéz elő. Az agy-ideg izgatottsághoz tartozik első sorban az érzéki szerveké skülönösen a szaglási, izlési és látási idegeké, melyek tetszetős színben tüntették föl a megvont táplálékot, ha az éhség jelentkezett. Az éhség most is beáll, mint annak előtte, de hatása a sensoriumra az agyban egészen más, mert ez a korábi érzéki benyomások elesése folytán megváltozott. Ily esetekben nem lehet öngyilkosságról beszélnünk. — Ugyanaz áll mindazokról az esetekről, midőn egyes állatok a mélységbe ugorva, elvesznek! Ilyen és más hasonló eseteknek, épugy mint az állatok esetleges önmegsemmisítésének esés és méreg által, semmi közük az embernek önkényü öngyilkosságával. Vannak más nemei az állatok önelvesztésének, melyek a legszorosabban megegyezni látszanak az emberekével. Mindenek előtt a skorpió megmérgezését saját fulánkjának szúrása által már rég idő óta s Angliában újabban is felhozták bizonyítékul arra nézve, hogy az állatok öntudatos öngyilkossággal képesek magukat valamely kétségbeejtő helyzetből kiszabó ditani. Sokan egyszerűen tagadták a kényelmetlen tényt mások csak kételkedtek benne. Most azonban annyi tüzetes és megbízható adatt áll rendelkezésünkre, kitűnő természetbúvárok részéről, hogy a tiszta ténylegességeknek helyességét nem lehet többé kétségbe vonni. A skorpió agyonszurja magát, ha erős fény hatásának van kitéve. így B ddie angol természetbúvár Írja, hogy ő Maprasban egy nap fekete skorpiót fogott s miután olvasta valahol, hogy a skorpió tűzzel vétetvén körül, meggyilkolja magát, üveg bura alá helyezve szobája ablakában a forró napsugárnak kitéve hagyta az állatot. A fény és a hőség nagy izgatottságba hozta a skorpiót, midőn pedig Biddie egy üveglencsével hátán öszpontositotta'a napsugarakat, vadul sziszegve kezdett futkározni az üveghutában s midőn Biddie másodszor is rátartotta a lencsét, a skorpió felkunkoritotta farkát s fulánkját villámgyorsan a saját hátába döfte, mire fél perc múlva kimúlt. A közelebb kimúlt hires angol természetbúvár, Thomson is beszél el hasonló esetet, ö Olaszországban pohárba tett egy skorpiót s midőn besötétedett, meg- gyujtott gyertyát állított a pohár mellé. A skorpió egy ideig vadul futkozott körül a pohárban, végre megállóit s farkát felkunkoritva, fulánkjával kétszer-háromszor saját fejébe szúrt s rögtön kimúlt. Semmi okom, jegyzi meg erre Preyer, e tény helyességét kétségbevonni, de azt hiszem, hogyjképes vagyok kimutatni, hogy az önmegsemmisítés ösztöne az állatoknál föl nem tehető s természetes magyarázat adható a dolognak. Az erős fény által el vakított skorpió izgatottsága a legnagyobb hasonlatosságot tünteti föl a molyok és számtalan más éjjeli rovarok amaz ösztönével, mely az ablakban álló lámpa vagy gyertya lángjába kergeti őket. Hogy az ilyen moly öngyilkos, azt senki sem fogja komolyan állítani. Köztudomású azonban, hogy erős, szokatlan benyomások a szemre a tökéletesebb állatoknál s magánál az embernél is igen könnyen rendkívül kellemetlen és fájdalmas érzést kelthetnek, mely teljesen megsemmiti a normális Ítélőképességet. így a skorpió, midőn a fény ha tása fájdalmat okoz szemében, vagy a lencse égeti a hátát s futás által nem szabadulhat a fájdalomtól, nagyon természetesen a fájó helyre irányozta fulánkját, hogy a fájdalmat elölje, nem tudván, hogy a fájdalom eltávolításával egyszersmind saját életét is veszélyezteti, sőt megsemmisíti. A figyelemreméltó jelenség eme megmagyarázási kísérletének helyességéről meggyőződést akarva szerezni, el kellene födnünk a skorpió szemeit s úgy tenni azt ki a fény hatásának, akkor nem ölné meg magát valamint akkor sem, ha a megvilágított térben egy sötét búvóhelyet hagyunk fenn számára. Egyetlen esetet sem lehet tehát felhozni az állatvilágban, mely önkényes öngyilkosságra engedne következtetni, ez azonban mégsem képez tényleges különbséget az állat és az ember között. Ez utóbbinak azt a képességét, hogy öntudatosan meggyilkolja magát, nem lehet általános kritériumul felállítani az emberi nem jellemzésére; mert kevés ember bir képességgel ily természetellenes tett végrehajtására s e kevesek közi sem lehet egyetlen egyet sem találni, aki teljesen beszámithatható állapotban oltaná ki életét ; az orgyilkos a tett elkövetésének pillanatában minden ellenvetés nélkül beszámíthatatlan állapotban van. Ennélfogva megszűnik az önkényes öngyilkosság az ember praerogativája lenni az állatokkal szemben s elmosódik a látszólagos ellentét az u. n. önkénytes emberi és az akaratlan állati öngyilkosság között Szabályrendelet. a községi faiskolák fölállításáról és kezeléséről. 1. §. Veszprém vármegye területén minden község köteles községi faiskolát föntartani és pedig 500 lakoson alul fél- 500 lakoson fölül pedig legalább egy 1200 öles hold térfogattal. 2. §. A faiskola területe rendeltetési céljától el nem vonható és kizárólag gyümölcs vagy gazdasági fák, esetleg amerikai szöllőfajok terjesztésére fordítható. 3. § Ha a faiskola talaja fatenyésztési czélokra alkalmatlannak bizonyulna, a község a járási faiskola felügyelő előterjesztése alapján, a járási szolgabiró utasítására más fatenyésztésre alkalmas terület szerzéséről gondoskodni köteles. 4 §. A faiskola területe, az emberek és állatok károsításai ellen védelmül alkalmas kerítéssel látandó el. 5. §. A faiskola területnek kerítéssel ellátásáról, valamint a faiskola rendes megmunkáltatásáról gondoskodni a község kötelessége. — E czélra a községi közmunka használandó föl. 6. §. A községi faiskola gondozása illetőleg kezelése a községi képviselő testület által e célra — lehetőleg a néptanítók sorából választandó, arra kellő képesítéssel biró egyén által történik. 7; §. A faiskola-kezelő javadalmazását, a községi képviselő testület, a törvényhatóság jóváhagyása mellett állapítja meg. 8. §. A községi faiskola-kezelő kötelessége a gondjaira bizott faiskolát legjobb tudomása és a járási faiskola felügyelő utasítás li'szerint művelni, — a népet a fatenyésztésre és nemesítésre serkenteni és a községi népiskolák tanoncait — valláskülönbség nélkül, — a községi képviselő testület és az iskolaszékek által együttesen megállapítandó napokon és órában és pedig úgy elméletileg, mint gyakorlatilag a fatenyésztésben oktatni. 9. § A községi faiskolák felett a felügyeletet a törvényhatósági bizottság közgyűlése által minden egyes szolgabirói járás területére választott faiskola felügyelők gyakorolják. 10. §. A járási faiskola felügyelő javadalmazása a felügyelete alatt álló faiskolák mindegyike után 6 forintban állapit tátik meg, oly módon, hogy a faiskola felügyelőnek ezen alapon kiszámított összes fizetését, az egyes községek állami adójuk arányában viselik. 11. §. A faiskola felügyelők fizetéseiket utólagos negyed évi részletekben, a megyei pénztárból húzzák. E végből a községek a 10. § szerint terhűkre eső összeget félévenként előre közvetlenül az alispánhoz beküldeni kötelesek. 12. §. Azon esetben, ha a községek részéről befizetett összegek a faiskola felügyelők fizetésének kielé- itésére elégségesek nem volnának, a hiányzó összeget, a megye alispánja a megyai pénztárnok jelentése alapján, a házi pénztárból előlegezni, de ezesetben egyidejűleg intézkedni k öteles az iránt is, hogy a hátralékok a községektől behajtassanak s azokból a megyei házi pénztárból adott előleg visszatéritessék. 13. §. A járási faiskola felügyelők kötelessége: 1) az összes községi faiskolákat évenként kétszer és pedig tavaszszal a czélból, hogy a szükséges munkálatokat elrendelje és őszszel, szeptember hóban, a célból, hogy az általa elrendelt munkálatok végrehajtásáról tudomást szerezzen, megvizsgálni; — 2) a faiskolák állapotáról félévenként az alispánhoz és a községi faiskolák fölött való felügyelettel megbízott kormánybiz toshoz tüzetes jelentést tenni; — 3. a faiskolák kezelésére a tenyésztendő fa és gyümölcsfajok megjelölése mellett a faiskola kezelőnek utasítást adni; — 4 a faiskolák kezelése körül észlelt hiányok, esetleg mulasztások megszüntetése iránt, a községi elöljáróság utján intézkedni s ha ez irányban az elöljáróság intézett felszólításai eredményre nem vezetnének, azokról a járási szolgabiróhoz véleményes jelentést tenni; — 5) felügyelni arra, hogy a népiskolák tanoncai a fatenyósz- tésbon alapos oktatást nyerjenek; — 6) a faiskoláknak alkalmasojtó-ágakkal, dugványokkal famagvakkal leendő ellátásáról gondoskodni; —7) a faiskola kezelőknek szükség esetén az elméleti és gyakorlati útbaigazítást megadni. 14. §. A faiskola felügyelők állásukról évenként csak január és julius hónapok elején mondhatnak le. 15. §. A faiskola felügyelők fegyelmi ügyekben, a községi tisztviselőkre vonatkozó törvények és szabályok alatt állanak. 16. §. A faiskola felügyelő által a faiskola kezelésére nézve adott utasítások pontos végrehajtásáért, a községi biró és jegyző felelősek. Kolossváry József. megyei főjegyző. Felelős szerkesztő: Kompolthy Tivadar. Előnyös alkalmazást nyernek: kereskedők, ügynökök, hivatalnokok, magánzók stb., kik osztrák magyar állam és dij- sorsjegyek havonkénti lefizetések melletti eladásával az 1883-ik évi XXXI. törvényczikk értelmében foglalkozni óhajtanak; némi tevékenység mellett havonként 100 egész 300frtnyi jövedelemre számíthatni. — Ajánlatok, a jelen foglalkozás megnevezésével intézendök: a 1 Ti BUDAPESTEN. ——»———WWÜMHM»———» ŐÍ.XÖNYSÍŐV'BTSK. f csakis tartós gyapjúszövetből egy középtermetű férfi részére 2 ) 3.10 méter ) egy öltönyre ) ) 4 frt 96 krért jó gyapjúszövetből 8 j, — „ legjobb gyapjúszövetből 10 „ — „ legfinomabból 12 „40 „ felülmúlhatatlan finomságuból. Utazóplaidek dbja 4, 5, 8 frttól 12 frtig. Legfinomabb öltönyök, nadrágok, felöltő, kabát- s esőköpenyszövetek, tüffl, loden, commis, kammgarn, cheviot, tricots, női s billard-szövetek, peruvien s doscingokat ajánl Alapittatott STIKAROFSKY GYÁRI RAKTÄRA BRÜNBEN. 1866. évben. Minták díjmentesen. Mintalapok szabók részére bérmentetlenül. Utánvételi küldemények 10 írton felül frankó. Állandó raktáram van több mint 150.000 frtot érő szövetekből s nagy virágüzletemből kifolyólag természetes az, hogy sok maradékszövetem van 1—5 méter hosszaságban, s igy kénytelen vagyok ezeket az előállítási áron jóval alább eladni. Minden józan fő beláthatja, hogy e csekély maradékokból minta nem küldhető, mert 1—2 száz minta-rendelés után ezekből misem maradna; azért csak szédelgés az, ha szövetárusok maradékmustrákat hirdetnek, mert ez esetben a mustrák a rendes szövetből valók s igy az üzleti fogás világos. Maradékszövetek, melyek nem tetszenek, becseréltetnek vagy a pénz visszaküldetik. Levelek intézhetők magyar, német, cseh, lengyel, olasz és franczia nyelveken. tl< Nyomatott Veszprémben, a „Szent-István* könyvnyomda és irodalmi vállalat gyorssajtóján. ?
