Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-10 / 2. szám
Veszprém, 1885. Szombat, január 10. Ötödik évfolyam. 2. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .......................6 frt — kr. Fé lévre........................3 frt — kr. Ne gyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. Megjeleli minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, küldendők.-----r HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyiltter petitsora 20 kr., s a belyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A megyei élet. Veszprém, jan. 9. Előző hírlapunkban visszatekintettünk Veszprém város közéletére a lefolyt évről. Most a vármegye közéletéről emlékezünk. A megyének egy éven át való adminisztrácziója a rendes körülmények között is kihat a megye egész társadalmára, ha pedig a megyei élet oly nagy horderejű momentumokkal folyt le, mint az előző év, tekintsünk ebbeli működésünkre vissza, és vonjuk le abból a kellő tanulságot. Alább jelezzük a megyei élet legnevezetesebb mozzanatait s konstatálnunk kell, hogy évtizedek mulasztásait hozta helyre ez az egy év. Visszaesést csak a választási küzdelmek alatt mutatott közigazgatásunk, mikor azt láttuk, hogy különösen a tisztikar minorum gentiuma s az olyan megyei közegek, kik egyéb körülmények között igen jóvavaló tisztviselők, szegre akasztották a hivatalos kötelesség teljesítését s mentek korteskedni, népet bolonditani, butítani, nem nagy épülésére úgy a közmorálnak, mint a politikai élet tisztaságának. A kortesvilág ivadján persze szenvedett a köz- igazgatás a szerint az elv szerint, hogy inter arma silent Musae. De hát ez hál’ Istennek csak pár hétig tartott. Amind frissebbé, pezsgőbbé vált a megyei élet, annál inkább fokozódott az érdeklődés a megyei ügyek iránt s oly népes közgyűléseket, minőket a lefolyt évben, bízvást igen régen látott a mi vármegyénk. A tisztujjitástól kezdve, mintha egyszerre megváltozott volna a megye arcza. A régi bútorok kirakódtak a megyeházból s fiatal tetterős ifjak léptek az ódon alamuszi gárda helyébe. Az ifjú ember többet elbír mint az öreg; nem dől ki olyan hamar a mindinkább fölhalmozódó munka terhe alatt; aztáu a pálya elején van s nemes ambiczió hevíti arra, hogy kötelességének minél lelkiismeretesebben tegyen eleget. Ilyen a képe a mai vármegyének. A közigazgatási élet minden ágazatánál ezt az ifjú elemet látjuk dominálni s jól esik látnunk, mily nemes- ambitiózus versenyt fejtenek ki a munkálkodásban egymás közt. És ez jól van igy. Maga az ősz főispán, ki pedig konzervativ ember testestől-lelkestől, pár óv óta, mióta t. i. meggyőződött az ifjú tisztviselők tetterejéről: letett a gyönyörű frázisos „stabil itás elvó“-ről s bizony azt láttuk, hogy mind a tisztujjitásnál, mind most időközben az üresedésbe jövő állomások betöltésénél az öreg ur ott áll legelején azoknak, kik a vármegye munkabíró s képzett ifjúságából akarják a régi vármegyét restaurálni s a béna megyei tagokba uj vért lövellem. Mi is emellett az elv mellett vagyunk s ennek az érvényesítésétől még csak a politikai pártállás különbözősége sem tóritett el. Az a nézetünk, hogy a jó közigazgatás nem feltételezi azt, hogy valaki mameluk vagy balpárti legyen. Nincs annak más feltétele, mint az, hogy értsen a dolgához s legyen kötelesógtudó, tisztességes ember. Ha ezek a feltételek jutnak érvényre bárhol, ott nem eshetik hiba a közügyekben, ott megbizhatik a választó nép az ő választott elöljáró tisztviselőiben. Ez a szempont vezérelt minket a tisztujitáskor is, ma is. És ráutalhatunk ebbeli meggyőződésünk eredményére. Rámutathatunk a vármegyére, hogy milyen az ma, a régihez képest. A megye múlt évi adminisztrácziójára megelégedéssel tekinthetünk vissza. Igaz, hogy az elért sikerek s az öszeredmóny nem csupán ennek az évnek a müve s alapjukat az előző években kelle megteremteni; de elvégre is ebben az évben oyert végleges megoldást a megye sok óletórdeke. így a szabályrendeletek megalkotása maradandó érdeme a múlt évi adminisztrácziónak s az uj székház ügyének megoldása, mely annyi bajjal, fáradással, annyi különböző érdek kiegyenlítése nehéz munkájával járt, szintén a lefolyt óv vívmánya. A községi ügyek rendezése körül is sok történt. A megyei adminisztráczió a községekben jut vógór- vényre s igy a fősulyt szükségszerűi eg a községi kormányzatra kell fektetni. Régi dolog, hogy minden község olyan, amilyen a jegyzője s elöljárósága. Ha ezek csáléra-hajszra engedik a községi ügyek folyását, bizony csinálhat akármit a központi kormányzat, irlnt s adhat ki akárminő üdvös körrendeleteket az alispán, törheti magát utánuk a szolga- j biro, lehet azok végett szabályrendelet meg jó törvény, az a község bizony szótziillik, anyagilag rom- lik-pusztul s idővel nem javára, de nyűgére, kárára ' válik az egész vármegyének, mint azt eddig több ily szótpnsztuló községünk szomorú példája mutatta. A központi kormányzat utján a megyei alispán a lehető legnagyobb szigorral járt el ily községeinkkel szemben s üdvös hatását helylyel— közel már tapasztalhatjuk is. A rendszertelenség helyébe rend, a dibdáb- ügykezelós helyébe pontosság, munka lépett s a nyilvántartás és kellő ellenőrzés erkölcsi pressiót gyakorol az illetett közigazgatási közegekre. Az eróly, melyet a közigazgatás minden ágazatánál érvényre látunk jutni, bizalommal tölt el, hogy a megkezdett ut tovább is fog vitetni s a megyének évtizedeken át more patrio elhanyagolt ügyei im tisztázva, rendezve s a közjóra érvényesítve lesznek. Elismeréssel áldozunk azért a megyei tisztikarnak s első sorban az élükön álló alispánnak. A megye mai közigazgatási vezetésével e megyében mindenki megelógedhetik. A különböző politikai pártállás különböző utakat jelel ki nekünk a közjó érdekében való hasznos munkálkodásra, de ha a czél ügy lesz élórve, amint azt kifogástalan megyei adminisztrácziónk ma mutatja, úgy a politikai ellenfélnek is támogatni kell azt az irányt s annak az iránynak a tényezőit. A megye javára való munkában legyünk egygyek. Utógondolat nélkül. Önzóstelenül! Veszprém vármegye 1884-ben. A megyei kormányzat tekintetében, a törvény végrehajtását czélzó közigazgatási intézkedések érdemlik a főfigyelmet s igy első sorban a megyei szabályrendeletek életbeléptetéséről kell emlékeznünk. A megyei uj szervezési szabályrendelet is teljes immár, miután a pénztárosi óvadék s a III-ad aljegyzői állomás rendszeresítésének kérdése is megoldatott, illetve foganatosíttatott. A közegészségügy érdekében messzeható intézkedések történtek. Ennek talán főimpulzusát a fenyegető koleraveszély képezte, mert különösebben ez időtől kezdve történtek a legkiterjedtebb hatósági intézkedések. Ezek egyik eredménye volt, hogy Veszprémváro- sában az ördögárok valahára beboltoztatott s Pápavárosában a Czincza-patak rendeztetett. Az alispán indítványára, ugyancsak a közegészségügyi törvényre való tekintettel, a megyei bizottság 1884. márcz. 3-án tartott közgyűlésében azt határozta, hogy a mennyiben a megyében egyes körorvosi állomások betöltetlenül vannak, vagy üresedésbe jönnek, a betöltés idejéig az illető körorvosi állomás az illető járási orvos által gon- doztassék s ennek fejében a körorvosi javadalmazás fele az illető járási orvost illesse, másik fele pedig az illető járás kórházi alapjához csatoltassék, vagy ebből az alap megalkottassék. A vizrendőrségi ügyek s intézkedések sorából felemlitendőnek tartjuk, hogy az enyingi járásban, Igy B;-Fő-Kajár, Lepsény és környékén a cultur- mérnök előmunkálatait már befejezte s a Sédvizének, különös tekintettel annak veszprémvárosi árterületére s illetve szakaszára, rendezése a megyei alispán által kezde ményeztetett. Vásárügyünk tekintetében csak nemrég közölte lapunk a megyei körrendeleteket, miket az alispánság e fontos s különösen iparosaink és gazdáinkra nézve életkérdéses ügyekben kiadott. Hinni akarjuk, hogy az intencziók, mik vásárügyünk tisztázását involválják, érvényesülnek, ha az illető megyei közegek az alispáni rendeleteket végre is hajtják. Ugyanily fontosságú a kézbesítési ügy a községekben. A törvény végrehajtásának ez a legsar- kalatosb s legfőbb mozzanata, bármily kis érdekűnek látszik is. A községi elöljáróságok nem is törődtek ez ügygyei eddig s igy bizony sok hátrány s mi több, számos esetben anyagi kár báromlott a lakosságra, az ez ügyben kiadott alispáni körrendelet, melyet lapunk ugyancsak pár hét előtt közölt, segít e mizériákon is. A rendeletek közzétételének kérdése, vagyis a nyilvántartás s ellenőrzés a községi admiT Á R C Z A. Föl a mélységből. Megmosom hófehérre két kezem A liliom szentelt vizében én ; Megfürdetem lelkemnek szárnyait A csillagoknak tisztítótüzén ; Letörlöm bus szememről a homályt És homlokomról a zord csüggedést, Édes reménynyel vált csókot szivem : Megújulok regék pbönixekéut. Lelkem ruhája, siri bánatom. Mely oly borulttá tetted éltemet, Oh, hadd tegyem le nehéz fátyolod, Hisz lelkem azért soha nem feled ! Nem tépem szét a fátyolt én, hanem Szivem oltárán védve hordozom Míg élek és az lesz ha meghalok Örök szemfedőm, siri fátyolom. De élni kell, ha bárminő nehéz, A mig utunkra szentebb czél ragyog, S ha sok bútól telik meg a kebel A szív elszorul tőle s nem dobog, Pedig ha nem volnék is, higyjetek Teremtni kellne újra engemet Azért a csöpp, parányi csillagért, Amely egyedül mutat még eget. Könyelmüség, búmnak szülötte, mely Mint léghajó az embert felkapod, Meghordozod tündér tájak felett S egyszerre csak posványba hullatod, El is hagylak, nem járok én tovább Szivárványos, színes zászlód alatt, Hol tövisekre nem is gondolunk o marokkal szórjuk a virágokat. De hát a mámor - angyal iszsza is — igy vagy amúgy, de okvetlen megárt, öőt egyszer halljuk ezt az agg regét : Az uj olympusz is nektarizált; A menyország megalkotásakor A nektár-kannát vígan forgatá S végre magát sátánnak képzelé S nagyot botlott; — a poklot alkotá. Hát ily parány ? De mér mesélni el A dáridók bolond történetit ? Elég ha mondom, vége, vége van, Engem többé ily mámor nem hevít. A lény, ki a bú tengerébe tűnt Merész búvár volt és nem gyáva holt. Leszállt a mélység szűz sarába, hol A szent homályban drága gyöngy honol. Ti kárörvendők, kik gyönyör között Láttátok azt, hogy én lesülyedek! Nézzétek, a búvár előre tör, S versenyre szállni kész im veletek. Tiszta mint bó lelkén az égi mez Iszap, sár, arra semmi nem tapadt ; Ti elveszettnek hittetek, pedig Igaz gyöngyökkel lettem gazgagabb. Hetessy Dániel. Balaton-parton. Himes virág a völgyben Kert a domb oldalon, Ragyogó harmatgyöngyfény Rezg a fűszálakon . . . A bíboros nap csókja Ég rózsaajkakon — S a gyermek évek álmát lm — újra álmodom. Hűs zephirek fuvalma Leng lágyan csendesen, Kis madarak imája Zeng fönn a kék egen; Mint alvó szűznek keble Ring-reng a Balaton . . A gyermek évek álmát lm újra álmodom. Szivemben újra éled A hervadó remény Kigyúl örömvilága E boldog táj ölén — A Hit s Szeretet újra Tündérvilágba von . . . . . . Az örökboldogságról Örökre álmodom . . . (Almádi, j un. 14. 1*84.) Kompolthy Tivadar. A lékai vórcsarnok. — Történelmi vázlat. — A kisszerű, de történelmileg hires Kőszeg városán kívül alig ezer lépés távolra egy a szép Vasmegyei a szomszéd Ausztriától nyugat irányban elválasztó félmagas hegygerincz lábánál terül el egy messze kilátással gyönyörködtető széles róna, mely a vidék szorgalmas gazdáinak dúsan termő mivelési ágakat nyújt. E sik rónát számos kanyarulatokban jobbra, balra ki gyózva egy, halk surranással odább hömpölygő kis patak szeli át, a mely, mivelhogy öblös medrébe öleli a hegyi vizerek leomló árjait s ezek összetolulásával nagyobbodván kiöntéseivel nem ritkán károkat okoz, azt a köznép egykor igen találóan a „gonosz kőszeg“ pa- patakjának keresztelte el. Ha a táj regényességétől áthatott vándor a lezajlott nagy idők dicsősége fölött mély gondolatokba elmerülve e csintalan kis patak hosszában tovább halad, már messziről fog neki szembetűnni egy hármas sziklacsucs fölé épült várkastélykörnyezetébe kissebb-nagyobb csinos házcsoportnak, mely közül az korona gyanánt magaslik ki, — ez Léka, hajdan nagyszerű, most romokban heverő lovagvárával. Egykor a Nádasdy grófok tulajdona volt, mosta herczeg Eszterházy családé. A gondosan fentartott kastély azonban in map korántsem az a régi erőd, a mely egykor a vidék fénye s dísze volt, hanem, csak egy meglepő csinynyal átido- mitott kis töredék rész, s jobbadán romhalmaz, melyre a dúló enyészet rátette könyörtelen vaskezét. Mindaz- által van két főpontja, mely magára vonja figyelmünket s tudvágyuukat fokozza. Egyike ama pincze alakú erős boltíves hosszú setét folyosó, mely magában foglalja a Nádasdy család sírboltját. Itt láthatni egy barnás márvány koporsót, abban egy múmiává aszott alakot foszlángos ruhábmi fej nélkül. A száraz koponya a test hóna alá van téve rettentő emlékéül annak, hogy mivel egykor büszkén s magasan hordozta nyughatatlan ura, lejebb lett szállítva. Gróf Nádasdy Ferencz holtteste ez, ki 1635-ben 12 éves korában már Vasmegye főispánja volt s kit, később legszebb férfi korában Béosben fejeztek le, mig bajtársait az utolsó Zr inyit és Frangepánt Bécsújhelyen, a hol a két utóbbi alussza a szabadság örök álmát. Mintha mondaná az a főúri csontváz az előtte honfi gondolatokban elmerülten álló vándornak: „íme már most nyugszom, békével aluszom, Bocsásd nagy tettét, Nádasdy fekszik itt, Elballaghatsz!“ — Főbenjáró bűne volt, hogy a hatalom ellen összeesküvést forralt, azért került egyik Esterházy besugására hóna alá a feje, lékai szép uradalma pedig a sírbolt kivételével, amely a családnak temetkezési helyül hagyatott meg, az Eszterházyak kezére. A másik pont ennél még régebb, szintén kiváló történelmi hirü de, kevésbé ismeretes, azért méltó hogy a vele összekötött időkori eseményeket tüzetesebben megbeszéljük. Mélyen a hajdani vár alatt volt egy palotaszerü roppant terem, melynek előcsarnoka egyik zugában tátongott egy kősziklába vájt 50 öles mély kút. E csarnok sötét vörös márványkövekkel volt kirakva, mely oly szint kölcsönzött az egész aljnak, mintha vérrel lett volna beöntve. Rejtélyes folyosók vezettek ide e végzetes helyre, ahol annyi vér folyt el, hogy mig kőkövön maradt, nyoma egyhamar nem mosódik el. Ős korban e lovagvár a templárius rendvitézek tulajdona volt. Az ókori művészet remek farag ványai, s
