Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-10 / 2. szám
nistrációban eddig megyeszerte terra incognita volt biró, jegyző elégnek tartották, ha a rendeleteket látta- mozták 8 tették ad acta. A lakos soha sem nyert betekintést a legfontosabb közigazgatási intézkedésekbe, melyek mindig elvégre is az ő érdekükben hozatnak. Az ez irányban kiadott körrendelet a szigorú nyilvántartást s ezzel kapcsolatosan az ellenőrzést is involválja s biztosítja. A fenebb jelzett megyegyülés a disznólopások megakadályozása czéljából a hajtólevelek rendezésének behozatala s a pásztorlevelek intézményének életbeléptetésére nézve szabályrendeleteket alkotott. Szabályrendelet alkottatott továbbá a hasznos háziállatok nyilvántartására s a pásztorok fölött való felügyelet gyakorlására is. Fontos s az életbiztonság tekintetéből felette üdvös szabályrendeletet alkotott továbbá, mely a mezei gazdasági gözcséplögép s egyéb gazdasági gépek közül foglalatoskodó mezei munkások testi épségének megóvását czélozza. A községi rendezés tekintetéből a megye elhatározta az egyes községeknek s a népesebb pusztáknak czimtáblákkal való ellátta t á s á t, elrendelte az egyes utczák megjelölését s a házszámozás megtörténtének ellenőrzését. A deczemberhóban tartott megyebizottsági közgyűlés a faiskoláról szóló szabályrendeletet végleg megalkotta s illetve részben módosította, ugyancsak szabályrendeletileg intézkedett a magánhirdetmé nyék hatósági megóvása tárgyában. A kéjelgési ügyben is intézkedett közigazgatásunk, mert ezen úgy közerkölcsi, mint egészségügyiviszonyainkat örökös kalamitásokkal deprimáló bajok elhárítása tekintetéből szintén szabályrendelet alkottatott. E helyen még emlékeznünk kell a fizetési elől egek tárgyában hozott szabályrendeletről. A megyei tisztviselők, a segéd és kezelő személyzet eddig a fizetéseikre való előlegeket csupán úzusra támaszko- dólag veheték fői. Ma az előlegkivevést menyiség s idősze- rint is meghatározza egy ugyancsak ez évjunius hava 9-én alkotott szabályrendelet, mely ez ügyben is rendszert hoz be. A községi kormányzat tekintetében első helyen kell kiemelnünk az általános törvényhatósági községi szabályrendeletet melynek alapján most már minden község, saját külön helyi viszonyaihoz s körülményeihez mért szabályrendeletet alkothat. A községi költségvetések eddig az illető előjáróságok által rendkívül hanyag módon kezeltettek. Volt több község, mely éveken át nem terjesztő be azokat. Az alispán a községek háztartási viszonyait kellőleg biztosítva nem látván, birság s fegyelmi eljárás terhe alatt úgy a régi mint az uj költségvetéseket sürgősen bekövetelte s annak eredménye az lett, hogy mig az 1883-ik év december hó 30-án az uj költségvetéseknek alig 7:!-ada érkezett be, addig a lefolyt év utolsó napján a 184 megyei község közül 158 már beküldte budgetjót s a jelen hét folyamán egy-kettő kivételével a többi is beérkezett. így a megyei központi kormányzat minden pillanatban betekintést nyer a községi háztartásba s természetesen kellőleg ellenőrizheti is. Az általános érdekű megyei ügyek s az ezek iránt tett intézkedések főbb mozzanatait a lefolyt évről alábbiakban adjuk. Az uj megye-székhez épité s é ne k kérdése ez évben lépett a megvalósítás stádiumába. Évtizedek óta szükségszerű közóhaj volt, hogy a megyei adminisztrácziónak megfelelő jó s tágas helyiségekkel rendelkezzen a megye, a mostani ódon, egészségtelen s mi fő, szűk helyiségek helyett. A kormány a megyét e törekvésében támogatta s igy e nagyhorderejű kérdés is megoldatott. Az uj székház építésére vonatkozó törvényhatósági intézkedések ezek: Az 1884 évi márcz. 3-iki közgyűlésben megalkottatott azon szabályrendelet, mely az 1883. évi XV. t. ez. alapján szedhető törvényhatósági pótadó kivetése, kezelése és behajtása iránt intézkedik. Ugyanez a közgyűlés hagyta jóvá a veszprémi és somlyóvásárhelyi pandurlaktanyák árverezés utján történt eladását. A közgyűlés ugyanakkor erősítette meg azon adásvevési szerződést, melynek értelmében a megye régi székháza az igazságügyi-minisztériumnak eladatott. Jóváhagyta egyszersmind a megyei árvaszékhe- lyiségnek a m. kir. kincstári tulajdonát képező sóház- ópület elcserélésére vonatkozó ügyletet s a vármegyének egyébb veszprémi, még eladatlan birtokainak a jelzett czélra eladását is elrendelte. A megye aztán pályázatot hirdetett az uj székház terveire. Beérkezett 14 pályamű; szebbnél-szebb tervekkel. E hó 5-én volt a döntés s a bizottság legjobbnak találta „Nihil de nobis, sine nobis“ (Kiss István budapesti) „Veszprém megyéjének“ (Schöne bécsi) s „Közigazgatás I.“ jeligéjű (Woita pápai és Horváth Sándor veszprémi) építészek terveit. Előbbi 2 terv egyenkint 800—800, utóbbi 400 frt dijjazásban részesült s e 3 terv után fog az uj székház combinative fölépülni. Dicséretet nyert még a „Szent- Istvéu“ s a „Veszprémmegye“ jeligéjű terv. Az általánosb érdekű törvényhatósági intézkedések közül fel kell emlitenük ama szabályrendeletet, mely vasársünnepnapokonaz isteni tisztelet alatt s körmenetek idején a korcsmák s mulatóhelyek bezárását rendeli el, továbbá ama nagyérdekü szabályrendeletet, mely az uj ipartörvény végrehajtására vonatkozik. A községi szegényügy rendezése iránt, a közigazgatási bizottság legutóbbi jelentésében elismerőleg nyilatkozott; a községi háztartás egyáltalán javult s úgy látszik, hogy szigorúbb intézkedések folytán mihamar beáll — a rend. A csendőrintézmény életbeléptetése folytán kenyerüket vesztett pandúrokat a megye a Marie h- alapból segítette, mit a kormány is jóváhagyott. E szerint a megye 2840 irtot osztott ki 53 pandúr közt, a fennmaradt összegből Balog csendbiztos 400 irtot kapott, egy rész további segélyzésre fordittatott s a maradvány a megyei szolgaszemélyzet első nyugdíj alapját képezi. Az i p ar ü g y emelése czéljából a megye a jun. 9-iki közgyűlésen 500 frt segélyt szavazott meg azon megyei iparosok részére, kik az 1885 évi orsz. kiállításban résztvesznek s a tér- s szállítási díjjakat nem képesek viselni. Ugyan ez a közgyűlés számszerűit megállapította a TalliánPálnó féle nevelési alapot s a Balatonfüredi szeretetháznál lévő 4 helyet 3-mal megszaporit- ván, ott most már 7 megyei árva ápoltatik a megye költségén. Jótékonyság tekintetében az alispán utján megyeszerte 319 frt 90 kr gyüjtetett a péterdi tüzká- rosultak javára s a kegyeletnek is áldozott a megye, midőn 101 év előtt elhunyt jeles szülöttje Ányos Pál emlékének megörökítése ügyében bizottságot küldött ki a törvényhatósági bizottság kebeléből. A pápa-keszthelyi uj vasútvonalra a megye 60.000 frtot szavazott meg. Ez összeget 10 éven át fizeti le a megye s törzsrészvényeket kap érte. Végül feliratot intézett a megye a földm. ipar-és keresk. minisztériumhoz egy Veszprémben felállítandó f i 11 o k s z er am e n t e s amerikai szőllövesz- sz őiskola fellállitása iránt, oly értelemben, hogy a megyei gazdasági egyesületnek erre ezélzó törekvését a kormány támogatná. A biztosításügy az 1884. évben. A nemzetgazdaság egyik legfontosabb ága kétségkívül a biztosításügy és babár Magyarországon még nem dicsekedhetik oly múlttal, mint a nyugati államokban, annyira már nálunk is fejlődött, hogy az újév elején, mint közgazdaságunk egyik kiváló tényezőjére visszapillantsunk és lássuk: mi jót és roszat hozott a biztosítás ügyre az elmúlt év. A biztosítási üzlet az elmúlt évben meglehetős kielégítő eredményű volt és a mennyire a viszonyok már most áttekinthetők, a mérlegek általában nagyobb nyereségekkel fognak lezáratni, mint 1883-ban. Ezt azonban csak általánosságban állíthatni, mert a valóságnak megfelelő alapon, a legtöbb biztositó intézet nem lenne képes az 1883-iki neyereségnél nagyobbat felmutatni. A mérleg készítés, illetőleg szépítés azonban nem nagy mesterség és igy már ma megjósolhatjuk, hogy valamennyi intézet fog nagyobb nyereséget felmutatni, természetes, hogy egyesek az említett reális alap mellőzésével. így ha például visszaidézzük emlékezetünkbe a Magyar-Franczia biztósitó társulat elmúlt évi üzlet-kötéseit és levonjuk az intézetet ért nagy vesztességeket, természetes hogy arra a következtetésre kell jutnunk, bogy ez az intézet épenséggel nem képes az 1883-ikínál nagyobb nyereségetfelmutatni. Ez intézetnek tőkéi nagyrészben erősen fluktuáló részvénypa- pirokba vannak fektetve és miután úgy a véletlen, valafestészeti díszítményeiben pazarul ékeskedő s a hatalmas rend méltóságához képest gazdag felszereléssel berendezett földalatti nagyterem a rendfiainak közös ima, szent elmélkedések s alkalmi tanácskozási helyül szolgált, mig a többi lakosztályok egyesek tanyája, s más czélu férhelyek voltak. Itt a néma falak közt nyer tek ők kárpótlást a világi örömök élveiről lemondott férfiak mindazon nélkülözések s életküzdelmekért, melyeket a „vörös-kereszt“ rendjel viseléssel erős vállaikra vettek, tisztelteivé s becsűltetve mindaddig: mig rendjök fölött a vészharang meg nem kondult. Ugyanis villám gyorsasággal terjedt el Európaszerte ama megdöbbentő rémhír, hogy Francziaországban a rendfőmesterét többe dmagával kinpadra hurczolták s kivégezték, s hogy a viennei egyetemes egyházi zsinat (1312) az összes lovagrendet végkép eltörölte, minek következtében a lékai káptalan is utalva lett szemben e fenyegető veszélylyel saját rendtagjai életéről gondoskodni. Elhatározták tehát védelmi állapotba helyezni várerődjöket s azt semmi hatalomnak fel nem adni. Anjoui Róbert Károly, ki a pápának köszönhette leginkább a magyar királyi trónrajutását nem, is késett j soká a zsinat ezt illető határozata végrehajtásával. Ép midőn e nagy teremben az egybegyült rendtagok tanakodtak, váratlanul beállított közibök egy királyi hírnök s a gyűlést következő szavakkal szakitá félbe: „Jelentem lovagrendetek egyházsinatilag felvan oszlatva, hogy nagymesterük több társaival kivégezve, hasonsors vár tireátok is. Azonban nehogy az ártatlan a bűnössel egyformán bűnhődjék, a király önigazolástok s védelmetekül bíróságot állított fel, ez elé küldettem idézni titeket.“ — A káptalannagy ezt hallva felemelkedvén elnöki székéről igy válaszolt: „mindent tudunk, de addig, mig királyi szó nem kezeskedendik személyes biztonságunkról s megfelelő fedezetet nem kapunk addig, senki közülünk e hajlékot elhagyni nem fogja. Ám testvérek, ha tinéktek is szent elhatározástok ez, úgy keljetek fel, s mondja reá ajkatok a megpecsétlő „úgy legyen“-t! — S úgy történt. — Ezzel a hírnök rögtön távozott de, nehány nap múlva ismét visszajővén oly tartalmú királyi kéziratot közlött velők a káptalanban, mely szerint mindnyájan bűnösségük hallgatag önbeismerése s felség személye ellen engedetlenség miatt halálfiainak nyilvánított. Alig hogy e halálitéletről értesültek s távozott a hírnök, egy zsoldos had vette körül az erődöt elfogatásukat eszközlendő. S mitán a minden felöl eltorlaszolt erődbe nem nyomulhatott az ostromhoz fogott, de sikertelen volt minden, hatalmas lóvén belölről az ellenállás, és védelem. Végre megvesztegetés nyitott fel titkos ajtót a pribékeknek, a melyen át a csarnokba nyomulhattak. Kétségbe esett tusa fejlődött ki, ember ember ellen harczolt, a vitéz lovagok egyesegyig mind elhullottak s végre legutolsónak a galambősz agg káptalannagy. Nehány századig maradt laktalan a feldúlt s kifosztott erőd melynek hangos falai közt nem egyszer észleltek ijesztő kísérteties jeleneteket. Különösen I iszonytató zivatarok idején, midőn dühöngő orkán vadul forgószele süvöltve sivitva dúdolt be nyílásokon és réseken át a hajlékok belsejébe, úgy rémlett mintha éjjfél tájban éktelen csatazaj, fegyvercsattanás, nyögések s halálhörgések kihallatszása közben hosszú fehér Zubbonyokban öltözött sáppadt alakokat láttak volna űzni kergetni egymást merev ujokkal mutatva nyílt sebeikre, melyekből párolgó vér csurgóit alá, s reggelre kelve csendes s nesztelen volt minden, csak a kiömlött vértócsák mutatkoztak lépten nyomon: e hely ama mondaszerü „vércsarnok“ melyről a mai nemzedék megemlékezőleg a templáriusok végvesztéről szent borzadálylyal regél, s Nádasdyról — megillető honfi kegyelettel emlékezik. Eplenyi Márton. mint szándékos puszirozás következtében a legtöbb rész- vénypapir 1884 végén magasabban jegyeztettetett, mint 1883 végén, könnyű lesz az 1884. évi mérlegben kimutatni a gyarapodást. Ámde most nem az a feladatunk, hogy bíráljuk az üzlet-eredmények felállítását, végezzék azt az intézetek belátásuk és tetszésük szerint; — lesz még időnk bírálni, ha megjelennek a mérlegek. Ezúttal csupán magával, az elmúlt óv biztositási üzletével akarunk foglalkozni. A tüzbiztositási üzlet a lefolyt évben ismét nyert kiterjedésben és igen csekély kivétellel, e brancheban magasabbak voltak a díjbevételek, mint az elmúlt évben. Az első év felében károk igen mérsékelt arányban fordultak elő és még kielégítőbb lett volna az eredmény, ha a második félévben nem fordulnak elő nagyobb tűzkárok, különösen gyárégések. — Oly károk, mint a minő például a nagysurányi czukorgyárnál érdekelt társulatokat érte, lényegesen alászállitják az egyes intézetek nyereségét, de általánosságban kielégítő volt a tüzbiztositási üzlet, mert a kisebb károk teljes kiegyenlítést találtak, a tűzbiztosítás nägyobb kiterjedéséből származó díjbevételek által. A jégbiztosítás is az elmúlt évben, ha nem is jó, mindenesetre jobb eredményű volt, mint az elmúlt években. Az állandó és jelentékeny veszteségek, melyek a biztositó társulatokat azutolsó években o brancheban érték, közös értekezleteket és tarifa-reformokat tettek szükségessé, melyek ha véglegesen nem állapíttatlak is még meg, legalább azt eredményezték, hogy a díjtételek a jégveszélyességről hírhedt vidékeken, jobb össz- hangzatba hozattak a rizikó nagyságával. Az uj rendszabályok, melyek részben a díjtételek felemelésében állottak, mindenesetre megnehezítették a jégbiztositási aquizicziókat; de a biztositó társulatoknak nem állott érdekében nagyüzleti forgalom ezen, a számítás és kombinálás alól magát egészen kivonó brancheban. Vájjon az eszköz ésszerü-e és az óvatos üzleti forgalom szempontjából helyeslendő-e, annak fejtegetésében ezúttal nem bocsátkoznuuk. Az 1884-ik esztendőbe jónak bizonyult, mert hála az elmúlt nyár időjárási viszonyainak, kevesebb iutenziv jégeső volt, mint a megelőző években és a kárszázalék tétele meglepően kedvezően alakult, úgy hogy a társulatok e brancheban is haszonnal zárhatják le az 1884-iki mérleget. A harmadik elemi brauche, a szállitási-biztositást alig kultiválják szolid társulataink és azért bővebb rae?jegyzésekre nem is nyújt alkalmat. Az üzletre vonatkozólag közük velünk, hogy annak jó lefolyása volt és a forgalom mérsékelt hasznot hozott. Midőn végre az életbiztosításra fordítjuk figyelmünket, elégtétellel konstatáljuk, hogy az uj üzletek apuicziója igen jelentékeny volt és a halálozási viszonyok is általában kedvezően alakultak. A kolerától szerencsére megvoltunk óva és a biztositó társulatokba fenyegető ragályból elég hasznot húzhattak, anélkül, hogy következményeit is viselniük kellett volna. Az összes ^ tényezők hozzájárultak tehát, hogy az üzleti eredményeket e fontos brancheban kedvezően befolyásolják. Nem lenne teljes e szemlénk, ha meg nem említenék a lapunk által annak idejében közölt reformokat, melyeket az Első magyar általános biztositó társulat életbe léptetett. Huszonhat éve múlt, hogy a leg- hatalmaaabb és legmagyarabb társulat fenn áll, s ma is hü azon jéligéhez, melyet alapitói zászlajára írtak, s a mely hazánk anyagi jólétének a biztositási üzlet meghonositása és terjesztése által való fejlesztését tűzte ki feladatául. Á társaság megelégedéssel tekinthet vissza múltjára. Hivatásának mindenkor becsülettel megfelelt s működésében nemcsak a jelennel számolt, hanem éber figyelemmel kísérve a társadalmi élet igényeit, és fejlődéseit, folyton tekintettel volt a jövőre is ; már eleve lerakván az alapköveket, melyekre később, a viszonyok változtával is, bizton építhet. S valóban, senki sem vetheti szemére, hogy az aratott sikerrel beéri, hogy a biztositási üzlet elméleti vagy gyakorlati terén előforduló újítások figyelmen kívül hagyja. De viszont a másik szélsőségbe sem esett át, s nem alkalmaz feltétlenül mindent, a mi uj. Óvakodva, érett megfontolással cselekszik és az üzlet fejlesztése érdekében csak oly intézkedéseket tesz, melyek üdvösségéről meg van győződve. Mindent összevéve, az 1884-iki év, a biztositó társulatok üzleti viszonyainak alakulására, kedvezőnek mondható és szeretnék remélni, hogy hasonlót fogunk mondhatni a most megindult 1885-iki évről is. Sajnos azonban, hogy a kilátások nem igen nyújtanak erre nézve elég támpontot. A különböző válságoknak okvetlenül lesz kisebb-nagyobb befolyásuk a biztositási üzletre is, és ekkor ismét be fog bizonyulni: — persze nagyon kellemetlen alkalomból — hogy mily szoros összefüggésben áll a biztositási ügy, az összes gazdasági élettel. Még egy veszélyről kell megemlékeznünk, a mely a biztosítás ügy üdvös fejlődését gátolhatja. Ausztriában már importáltak egyes eszméket Bismarck herczeg állambiztositási elméleteiből és a munkások baleset elleni biztosítása még ez évben törvényerőre fog emelkedni. Az állami biztosítás áramlata könnyen jöhet át a Lajtán és hogv a magyar kormányban is van hajlandóság beavatkozni a biztositási ügybe, mutatja az a — különben helyes — rendelet, melyet a tűz túlbiztosításokra vonatkozólag a múlt évben kibocsátott. És mig Németország államosítja a biztositási ügyet, addig nálunk az elmultévben „nemzetesitették.“ Az 1884-ik évben két. nemzetiségi eszmében gyökerező biztositó társulat alakult Magyarországon, illetőleg Horvátországban. A „Tátra“ Turócz-Szent-Mártonban és a „Croatia“ Zágrábban. Mindkettő gyenge hajtás és utóbbinál nagyon kérdéses, vájjon nyereség-e a biztositási ügyre. A „Tátra“ azonban még csak alakulóban van és igy nem szaporítja még a magyar biztositó társulatok számában beállott csökkenést. — A tőzsgyöke- res magyar „Tisza“ biztositó társulat hosszú küzdés után az elmúlt év elején határozta el a liquidálást és néhány hónappal reá csődbe került. Vidék. Pápa, jannár 9. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A pápai iparosifjuság önképző és segélyző egylete javára f. hó 6 án az állandó színházban műkedvelői előadást rendezett. Csephreghy Ferencznek „Magyar fiuk Bécsben“cz. vigjátéka adatott. Az előadás kitűnő volt. Minden egyes szereplő nagyon kitett magáért. Az est körülbelül 100 frtot jövedelmezett az egyletnek. Csepreghy Lidi cseléd — azért mert szeretője elhagyta, e hét elején gyufaoldattal akart végetvetni életének de észrevették, s hogy többé meg ne kóstolhassa a gyufát, inkább kibékítették szeretőjével. A pápai főiskolai önképzőkör legközelebb felolvasással egybekötött tánczestélyt rendez. — A nőegylet is kezd már mozogni s valószínű, hogy thea estélyét pár hét alatt fogja megtartani. |\ I. Újdonságok. — Mindazon szives jóembereinek, barátainak s ismerőseinek, kik az újév alkalmából üdvözlő soraikkal őt megtisztelni szívesek voltak, őszinte szívből eredeti hálás köszönetét fejezi ki e helyen — a szerkesztő. — Eötvös Károly, pártunk szeretett vezéréről az az örvendetes hir érkezett, hogy egészsége már teljesen helyre állt. Tegnap előtt tisztelgett nála a tasnádi választókerület 40 tagú küldöttsége, meghiván őt a kerület képviselőjelöltségére. Eötvös meleg szavakkal köszönte meg a megtiszteltetést, de sajnálattal jelentette ezúttal is, hogy a mai viszonyok közt ö mandátumot semmi esetre sem fog elvállalni. — Adományozás. Kovács Zsigmond megyés püspök az építendő pócsvárosi szegényház költségeire 500 frt segélyt kegyeskedett adományozni. — Kinevezés. A cseszneki kerület üresedésben levő esperesi hivatalára Sebestyén József teési plébános neveztetett ki. — Az uj megyeszékházra headott pályatervek fölött múlt hétfőn délután tartott ülésében döntött az e czélra ki küldve volt bizottság. Az eredményről „Veszprémvármegye 1884-benu czimü czikkiink illető helyén emlékezünk bővebben s utaljuk arra a t. olvasót. — A veszprémi kir. törvényszék szaktanácsainak, biráinak, jegyzőinek és joggyakornokainak beosztása az 1885-ik évben. I. Polgári tanács. Tanácselnök: dr. Laky Kristóf kir. tvszéki. elnök vagy esetenkint általa kirendelt helyettese. Bírák: Karácson János polgári és úrbéri ügyok előadója, Berky Károly váltó, csőd, keresk. és ezégi- ügyek előadója, Horváth Kálmán polgári és urbér- ügyek előadója, Köve3 János hagyatéki ügyek előadója; beosztva: Baráth István, Schill Gyulajoggy., kik egyszersmind polg. tanácsjegyzők. — II. Büntető tanács. Tanácselnök: dr. Laky Kristóf kir. tvszéki elnök vagy esetenkint általa kirendelt helyettese. Bírák: Tóth László büntető ügyek előadója beosztva: Ylasits Károly és Szagmeiszter Lajos joggyakornokok, Soós Ignácz büntető ügyek előadója; beosztva: Hencz Ödön II. oszt. jegyző, Marinczer Antal joggyakornok. — III. Telekkönyvi tanács. Tanácselnök: Vargha Lajos kir, tvszéki biró, vagy valamelyik más kirendelt kir. tv. biró. Bírák: Vargha Lajos telekkönyvi ügyek előadója, beosztva: Csolnoky István aljegyző; dr. Han- kóczy Sándor telekkönyvi ügyek előadója, beosztva: Keserű Imre joggyakoruok; Simor János tlkkönyvi ügyek előadója, beosztva: Jeszenszky Ákos I. oszt. jegyző. — IV. Fegyelmi tanács. Tanácselnök: dr. Laky Kristóf kir. tvszéki elnök vagy az 1871. évi XXX. t. ez. 6. §-ban meghatározott helyettese. Kendos bírák: Tóth László és Karácson János kir. tvszéki bírák. Pótbirák: Berky Károly Köves János kir. tvszéki bírák. Fegyelmi tanács- jegyző: Hencz Ödön II. oszt. jegyző. — V. Vizsgáló birák: Tóth László kir. tvszéki biró az 1885. óv előtti régi még folyamatban levő bűnügyekben, Köves János kir. tvszéki biró az 1885. évben felmerülő uj bűnügyekben, Bossányi József I. oszt. jegyző és Hencz Ödön II. oszt. jegyző, esetenkinti megbízatásukhoz képest. — VLPónztárnok és ezégjegyzékvezető: Bossányi József kir. törvényszéki I. oszt. jegyző. — A részvényes bálra, mely e hó 17-én fog megtartatni, a meghívók már szétküldettek. A bál népesnek ígérkezik s óhajtandó, hogy kellő anyagi eredménye is legyen. — Veszprémmegye árvaszékének 1884. évi ügy- , forgalmáról szóló kimutatás. Fogalmazói szak. 1883. évről maradt hátralék: 272 ügydb., 1884. évben az iktatóba érkezett 17 372, 1884. évben sürgető végzés hozandó volt 1825, összesen elintézendő volt 19.469 ügydb.; 1884. évben eliniéztetett 19.323, fennforgó akadályok miatt ez idő szerint elintézhető nem volt 40, 1884. óv végével maradt hátralék 106, 1884. évben árvaszéki ülés tartatott 124. — Iroda. 1883. évről maradt hátralék 21 ügydb., 1884. évben érkezett 19.130, összesen 19.151 ügydb., 1884. évben leiratott 19.091, 18»84. év végével maradt hátralék 60 ügydb. — Kiadóhivatal. 1883. évről maradt hátralék 57, 1884. évben érkezett 18947, összesen 19.004, 1884. évben kiadatott 19004 ügydb., 1884. év végével maradt hátralék. — Kelt Veszprémben 1885 évi január hó 4-én Bognár Vincze m. árvaszéki kiadó. — Egyleti gyűlések. A veszprémi polg. olvasókör, ugyszinte a veszprémi iparoskör holnap, vasárnap délután 2 órakor tartják rendes évi közgyűléseiket saját egyleti helyiségeikben, mire felhívjuk az illető tagok figyelmét. — Á kisdedóvoda ügyben tegnap délután az e czélra kiküldött bizottság ülést tartott a polgármester elnöklete alatt. Örvendünk, hogy e sürgős ügyben gyors eljárást tapasztalhattunk. Az iilós eredményéről jövő lapunkban órtesitendünk. — Anti szemita kör alakult nemrégiben városunkban, mely egy hasouutezai korcsmában szokta üléseit tartani, természetesen a nyilvánosság kizárásával, nehogy az alispán valahogy hirt vegyen felőlük. Kívánunk nekik jó mulatságot s a szellemi élvezetekhez — jó gyomrot! — A pápa-keszthelyi vasút végrehajtó bizotága deczember 31-én Pápán tartott ülésén bejelentetett, hogy az aláirt részvények száma az utolsó kimutatás óta 4400-ra emelkedett. A Budapesten járt bizottság szintén jelentést tett a kedvező kilátásról, melyet küldetése eredményezett, s melynek alapján már is beadták a kormányhoz a kérvényt a posta kincstárból 300,000 frt kiutalványozása, a közoktatásügyi miniszte- rimhoz pedig 50,000frt és a herczeg Esterházy javak zárgondnokságához 10,000 frt értékű részvény aláírása végett.
