Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-08-01 / 31. szám
Szombat, augusztus 1. Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 31. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .........................6 frt — kr. Fé lévre..........................3 frt — kr. Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldeudők. ■------ HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8 — I óra közöttSzerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldeudők. Kéziratok vissza nem adatnak. A Bíilaton-kultusz s a Balatonegylet. Veszprém, augusztus 1, A Balatonegylet titkára, Sziklay János ur a napokban levelet intézett alólirthoz abból az alkalomból, hogy a Balatonegylet kötelékéből kiléptem — és kijelenti, hogy az erre indokul szolgált balatonfüredi botrány, a cseh vendégekkel szemben tanúsított skandalózus indolenczia, a Balatonegyleten kívül való okoknak s egyes — megnevezett — b.-füredi személyek jellemezhetlen eljárásának s magánbosz- szujának volt kifolyása. Ők, a tisztviselők, — Írja Sziklay ur — emiatt mondottak le tisztségükről s a reputácziójukon ejtett sérelmet a kormány által kívánják rehabilitálhatni, hová ez affaire-t appellálták. íme — úgymond — a köszönet azért, hogy három éven át fáradtak a. Balaton megismertetése ügyében. Részemről mindig méltányolni tudom, úgy Sziklay ur, mint a Fenyvessy elnöklete alatt működő úgynevezett kirándulási'és sportszakosztályok működését, mert azt hiszem, hogy komoly embereknek, kiknek komoly életczéljuk van, vajmi nehezükre eshetik folyton mulatságokat, kirándulásokat, kéjvonatukat, hajókázásokat, bálokat és banketteket rendezni. És annyival inkább, hogy az ilyen mulatság- rendezéseknél tudvalevőleg háládatlanabb mesterség nincs. Azt nem köszöni meg senki, mert elvégre mindenki úgy gondolkodik, hogy megfizetett érír és a maga pénzén mulatott. Hát hogy ily önfeláldozó, önzetlen tevékenységnek is akadtak alattomos gáncso- lói: értem a Balatonegylet tisztviselőinek felháborodását. Ami azonban illet engem s az én vezetésem alatt álló orgánumnak a Balatonkultusz körül elfoglalt álláspontját — szükséges elmondanom egyet- mást. Én, mikor a Balatonegylet megalakult, vérmes, chauvinistikus reményekkel teli szívvel siettem köz- harczosul a kibontott zászló alá s úgy emlékszem, T Á R C Z A. Búcsú. Vedd búcsúmat kis barna leányka, Kit szivem oly sok éve imád. Szálljon az Isten égi malasztja S e bucsuzóm is áldva reád! Vedd e virágot s tűzd kebeledre, Kék a virágja, mert nefelejts ; Távozom én most messze vidékre, Barna leányka, el ne felejts ! Hogyha lehervad — á'rva szivemnek Lángja kialszik keblem 'ólén, S mint a virágja e nefelejtsnek Jéghidegen elhervadok én\ . . . _____ V. Hullám József. Ba latonparti est. Almádi, julius 31. Ott töltöttem el az estét a kis Huszár „Hattyú“ vendéglőjében. Esténkint ott gyűl össze a társaság — Almádi creme-jes tart kedélyes cercle-t közel éjfélig. Ma is úgy volt, mint rendesen, azzal a különbséggel, hogy bárfamüvész kisérte gyors futamu accor- dokkal a társalgást. Szomszéduőm egy igen szellemdus hölgy volt, ki titokban regényeket ir, verseket elkövet s nagy tisztelője az egyszerűségnek. A természet gyermeke ő, mely aztán dús bájaival árasztá el piros fáty- las arcza finom teint-jét. Közösbe csudáltuk a ny itott teremből, a iák mögül előbujkíló hold sápadt arczát, hogy mikor az egylet első kirándulását rendezte Budapestről a Balatonra, én akkor sajtó-fogoly létemre ünnepi czikkel siettem üdvözölni a gyors fejlődéssel biztató egyletet. Az egyleti programúi valóban felölelte a Bala- tonvidék sok sarkalatos érdekét, bár a főérdeket, a B.ilatonvidék népének ha nem is „jókedv, bőséghez“, de legalább tisztes kenyérhez s muukához való segítését, elnézésből valahogy kifelejtették. A felhőmászó poéták gyengéje, hogy nem törődnek a kenyérizzadó föld göröngyeivel s nem hiába láttuk nagynevű Jókainkat imponálni ott a Balatonegylet general-corps-ában. Hát a Balatonegylethez fűzött vérmes remények a számtan ismeretlen számjaiul bizonyultak. A kalkulus szép volt, a tétel szép volt, a föladat szép volt; de hát a megoldásra nem találkozott ember. Elvégre is a Balatonegylet, úgy a mint ma all és existál, bizony kevés vizet zavar a Balatonon. Nem czél, nem komoly emberekhez való az a mostani működése, bár szükséges része ez is. De hát a főozólnak annak kellene lenni, hogy a Balatont, mint értéket realizáljuk. Holt tőkéje volt eddig az országnak, hát forgalomba kell azt hozni. Ha úgy és ez lesz a czél: akkor nem keilend mesterséges utón odarándultatni az ország népét. Fölkeresi majd az magától. Ez az én elvem. Ez azén orgánumom bázisa. Ebben az iráuybau működöm, mint az egyik balaton- vidóki megyei törvényhatóságnak, úgyis mint a ba- latonparti birtokos érdekeltségnek egyik szerény tagja. És azt hiszem, hogy helyes utón járok. Legalább a Balatonvidék érdekelt vármegyéinek ugyanez irányban való közigazgatási intézkedései, az ón nézeteimet igazolják. íme, mily nemes kötelességet teljesítene a Balatonegylet most, mikor legközelebb 3 év alatt a Balatonvidék világhírű bortermő hegyeit a phylloxe- ra-vósz kipusztitja, amint'jó harmadrészét tényleg már el is ölte úgy, hogy a pompás szőlőnyaralók, vilmig ő nagysága válogatott költői kifejezésekkel adott hangot túláradó szive magasztos érzelmeinek. — Ab ón is lelkesültem csak nemrég is a kóbor égi lovag láttán, de mivelhogy a polgárdi czigányok megszöktek, bort pedig nem iszom ; eszményvilágom ime csak a hölgyvilág egy-egy absolut ideáljában merenghet el. — Ab, valóban ? Ön nagyoD csintalan ! — Az égre nem, nagysád! Ön nem ismeri lelkü- letemet, vagy Suly-sütetü zwiebackból van a szive ! Képzelje el nagysád, hogy lázas agygyal, dobogó kebellel jártam egykor a világ oczeánain . . . — Képzelem ! — Képzelje továbbá, hogy ez a lázas agy és dobogó kebel lehűlt a hideg hullámokon s az élet rideg prózaiságán.-- Képzelem ! — És képzelje végül, hogy az élet hajótöröttekint most itt pihenek az almádi rév enyhe partjain s esz- mény világom csak itt érzi magát itthon, boldogan. — Képzelem ; igen ... és . . . és érzem. És beszélt aztán tovább és sokat és hosszan, miközben’a hárfa ábrándos akkordjai kisérék a kitörő indulatok fenkölt hangjait, mint valami jótókonyczélra rendezett nőegyleti melodrámban. Elvégre is a kis Huszár elegáns figyelmessége vetett véget az idyllnek. Prózai rövidséggel jelenté, hogy elfogyott a limonádé. — Ön ballá Nagysád, a limonádé elfogyott. Mi szükségem légyen több tanúra. Ön hallá és az ég ! Én — távozom. S távoztam rohanva. Még két perczig hallottam egy fátyol lengő lebegését mögöttem az esteli szélben, mig végre gyors lábaim megmentének — a regény végétől. • S most itthon vagyok, az én nádiveréb-fészkem- beu. Künn a terrasszon bóbiskál a halvány rózsaszínű Iák messze mértföldeken át kopár ugarok közepén állanak, az ezrekre menő szőllőmunkás parti nép pedig munkátlan áll s sirva nézi a kincses virányok pusztulását : nem-e az volna most legszentebb és legsürgősb kötelessége, hogy hegyenkint és közsógenkint amerikai szőlióvesszőiskolák rendszeresítésére buzdítson,-a kormánynál eziránt haladéktalanul közbenjárna? Ahelyett, hogy hétről-hótre egy csomó mulatni vágyó embert lekéjutaz a Balatonpart pusztuló népei közzé — parádénak] A partok élénkítésére sem tesz semmit. E kincses gyógy tó csak úgy értókesülhet általában, ha összes partjai befásittatnak, utai árnyas ligetek közt vezetnek. A szedercsemetókkel való tömeges fásítás ami kedvező égalji viszonyaink közt jövedelmező selyem- termelést biztositana egyúttal s ez irányban a szomszédos Fehérmegye már hathatósan intézkedett is. A Balaton-egylet ez irányban is tehetne lépéseket a kormánynál. Programmjába vette nemcsak Balatonfüred, de az összes balatoni fürdők kultiválását s ime midőn azt látja, hogy Veszprémtől Füredig s tovább Keszthelyig vasútvonal létesítésén fáradnak a szegény parti lakosok — az egylet félre áll az útból s még csak saját tagjai közt — kik közt pedig nem egy tőkepénzes ember van — sem kísérti meg e kérdést érdemlegesen propagálni. A derék Young hajógyárában egyik hajó a másik után készül. Jóravaló ifjú mágnások vitorlás hajói egész kis flottát rendszeresítettek már Füreden s midőn járhatlánok az összes parti dűlő utak, a fürdők közt pedig ott a legkedvezőbb vizi ut, még csak meg sem pendítik az eszmét-egy oly társasági gőzhajó építésére, mely nyáron át folyton-folyton közvetítené a forgalmat, az összes partokat behajózván, s hatványozná százszorosán a balatoni fürdőélet élénkségét? Hát mirevaló akkor a Balatonegylet, ha ezekre a főérdekekre még csak rá sem gondol ? Bizony polárapa, álmos fényt vetve a szőllőlugas zöld lombozatára- Benn a kis házikóban rég nyugalomra pihent anyjuk ölén a leendő kis nemzeti őrsereg : Jób, Szelima, Holo- fernes stb. Hallom ide is piczi szivecskéik dobogását, mely édes hanghoz úgy illik idekünn a tücsök czir- lése s a bázelőtti patak monoton csergő csobogása. De jó itt megpihenni, istenem, beh jó. A városi zaj, az életsorvasztó gond és szivetemósztö küzdelmek után megvonom itt magam ebben a kicsi hajlékban s bizony isten nem haragszom itt senkire és nem cserélném el senki boldogságát és gazdag ságát. Most, hogy az éj beállt s a hold is fölbágott a barnarojtos felhőkárpitok ivezetére, hogy a dallos madár is nyugodába tért s nem zavarja meg itt az örök ünnepet ülő természet ihlettett csöndét semmi: most ép oly boldognak érzem magamat itt, mint a múlt tél sötét, magáuos éjjein. Sok téli éjt töltöttem itt. Reggelenkint fölkerestem a parti jégvárakat s hóhegyeket, mik úgy csillogtak és ragyogtak, akár a moszkvai kristály palota, majd a nádaratók munkáját néztem meg ; később korcsolyát kötve befutottam mérföldhosszant a sima jégmezőket, majd estenden a halászok hálóemeléseit vártam- néztem óraszámra, mig rámesteledett s hazatértem a piczi hajlékba. APili vinczellér akkora elkészitó a suppe-t, mely rendszerint fogcsikorgató paprikásból, vagy hajmeresztő pörköltből állott. Jó bor a Lipták- csutorából mérgét vette a maró élvezetnek s utóbb a legbacbantikusabb jókedv uralgott a hajlékban. Én a kandalló mellett ültem és diurnista-bu,zgósággal raktam a venyigét; mig a Pili ur stoikus egykedvűséggel ült a karosszékben, töltögette a bort, folyton mesélgetve az ő bosnyák kalandjait, mitse törődve azzal, akár figyelek rá, akár nem. így derengett rám sok boldog téli hajnal, amikoron is aztán nagykorán előtápászkodott a snapszhárköszöngetéssól, mozsárdurrogással nem lehet csinálni Balatonkultust. S mert eddig egyebet sem tett s úgylátszik tenni sem akar : kiléptem az egyletből. Hiszem, lép helyembe sokkal több, alkalmasabb ember. Én meguntam — a mulatságot. A Balatonvidéke népének jövője aggalomma tölti el lelkeinet. Ami az ón szellemi erőmből tellik, ahová gyönge szavam némi sulylyal hal- lik, ott a Balatonkultuszért mint eddig, ezután is úgy fogok küzdeni, dolgozni fáradatlanul. És tudom, látom, hogy a Balatonvidék megyéinek szellemi s hatalmi tényezői nemes hévvel támogatnak ebben a munkában. Ez ambitióm, czélom s erkölcsi jutalmam is. Kompolthy Tivadar. A vidéki magyar hirlapszerkesztők és kiadók országos kongresszusa. Tekintetes Szerkesztőség! Igen tisztelt kartárs urak! A magyar vidéki sajtó kongresszusának megtartása iránt ez évi julius hó 20-án Balaton-Füreden tartott előórtekezlet megállapította azt a tárgysorozatot, melylyel foglalkozni a kongresszusnak hivatása leend. Megküldjük e tárgysorozatot s azt hisszük, ennél ékesebb szólásu meghívásra nincsen szükség. A mit e tárgysorozat mint létesitendőt ajánl, abból tűnik ki, mily roppant nagy hiányai vannak, mennyi a gyógyítandó sebe a magyar vidéki zsurnalisztikának. Önök a bajt együtt érzik velünk; közös ez a baj s ha végre felocsúdunk, hogy segítsünk rajta, e segítség csak testvéri egyetértés, közös igyekezet, közös munka által lesz eredmónynyel biztató. Egyesülésünkben az erő. Nem csoda ha eddig gyengék voltunk, hiszen alig ismerjük egymást. Meg fogunk ismerkedni és kezet fogunk szori- taui egymással, kik maguukra hagyatva, SAlszórtan harczolunk a hazáért és a szellemért, egyesülésünkből csak üdv fakadhat mindkettőre. A vidéki magyar hirlapszerkesztők és kiadók országos kongresszusa 1885-ik évi aug. hó 24-ik és esetleg következő napjain fog megtartatni Budapesszagra az én notórius udvari kocsisom és jelenté, hogy most már „őszintén áll az ügy !“ — Áll bizony a menydörgös ménkűt, hiszen alig tartják a lábai! — Őszintén megvallva, ténsur, majd hazavisznek az elöljárók! — Igaza van, a ló is lefőzi olykor az embert, látom. Hát jó is lesz befogni. — Őszintén ellenmondást ténsur, hogy odahaza a dicséretrül mán lekéstünk, a gyalázkodásra meg még ráérnénk. így állván az ügy egész őszintén ! És ezen őszinte indokolás helyesnek bizonyult. A fekete levesnek mindegy, ha ebédután mindjárt, vagy később issza meg az ember. A Iiukli-pródikácziónak is épen az a haszna. Könnyebben emészt reá az ember. Csigavérü embernek egy-egy sikerült muri után megfizethetlen isteni élvezet egy-egy Kugli-prédikácziól A kaczenjammerre oly hatása van, mint a nagy szárazságra a nyári zápornak. Csak az a fő, hogy meg kell magát huzni előle az ágy függönyeibe s kifesziteni fölibe a hidegvérüség angol parupliját, aztán legfelebb annyit rebegni: „Jól van asszony, csak te beszélj. Illik az néked. Pá!“ Ah, bizony pá nekem is. Jólesz bemenni lefeküdni, pihenni s reggel öt órakor beállani a hirlapirodába — szellemi közmunkára. Hanem azért mindegy. Azért mégis igaza van Schillernek, mikor valahol azt írja: Unter meinem Dach von Stroh, Leb’ ich wie ein König! Wer zufriedeli ist, ist froh, Hat er auch tár wenig. Kompolthy Tivadar.
