Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-06 / 36. szám

Veszprém, 1884.

Szombat, szeptember 6,

TV. évfolyam. 36-dik szám.

MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre

...................................6 frt — kr.

Fél évre.........................................3 frt — kr.

Negyedévre....................................1 frt 50 kr.

Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban.

MERJE LEN MINDEN SZOMBATON.

Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők.

Hirdetések és O^r^iltterels

kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) b kr.; uyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg.

SZERKESZTŐSÉG.

Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

XCéziratols -vissza nem. actatxiaic.

A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között.

Egy mérgezési eset.

Veszprém, sept. 5.

(K. T.) Baillon bárónő, megyei főispánunk egyik nemesszivü rokona pár nap előtt hirtelen rosszul lett s a kolerikus állapot minden tünetei között egy-két óra alatt görcsös rohamok között eszméletlen állapotba jutott s közel volt halálához.

A rögtön odahívott orvos mérgezést konstatált, s a gyorsan alkalmazott orvosi segélynek köszönhető csak, hogy az ellenszer még hatott s a bárónő élete megmentetett.

Mi volt az a méreg?

A bárónő maga úgy adja elő a dolgot. Némi gyomorémelygése volt s azt megszüntetendő, a hírlapokban is sokszor meghirdetett úgynevezett „Máriaczelli cseppek“-et hozatta meg egyik füszeresboltból, s a mint ezeket a cseppeket bevette, a mérgezés beállott.

Legyen ez az eset mindnyájunk okulására.

A könnyenhivő közönség sokszor felül a fizetett reklámoknak, s azt hiszi, hogy orvos nélkül is alaposan kigyógyithatja magát a bajaiból, ha a boltból megveszi a csodatévő gyógyszereket.

Pedig hát ezek a gyógyszerek rendesen nem egyebek semmis kotyvasztékoknál s

r

többet ártanak, mint használnak. En ismertem Amerikában egy magyar szabólegényt, Kováts Illésnek hívták, ki milliomos lett ott abból, hogy paprikás pálinka-raktárt állított tel New-Yorkban, s ezer meg ezer hírlapban hirdette annak a „Paprica-tinc- turá“-nak a csodatévő jó hatását minden gyomorbajokban. Megszerezte 1876-ban a

philadelphiai egyetemből jó pénzért a „doktor“-i czimet is, s a szabó-doktor ur ma kineveti az egész világot.

Hát hogyan is ne, mikor olyan bolond a világ.

A hirlaptulajdonosoktól nem lehet rósz néven venni, hogy meghirdetik az ilyen szereket. A szerkesztő a hirdetésekért nem felelős, s az állam sem ellenőrzi ezt a rovatot. Pedig hát üdvösebb volna erre fektetni nagyobb súlyt s megakadályozni a bűnös szédelgéseket, mint a vezérczikkékből kilesipuskázni egy-két erősebb kifejezést, a melyért be lehet csukni a szegény újságíró embert.

A veszprémi közegészségügyi bizottság is szívlelje meg ezt a dolgot. Tudvalevő, hogy mérges festanyagu czukorkát is árulnak szerte a boltokban özönnel s most ira kisül, hogy a bolti gyógyszerek sem egyebek mérgeknél.

Hát tartoznak az üzletekben alapos szakvizsgálatot s pedig nem felületesen, de vegyelemezzék ezeket az árukat.

A közönség pedig legyen óvatos, mert némely méreg ellen a leggyorsabb orvosi segély s ellenszer is hatástalanul marad.

Városunk, megyénk nyugalma megköveteli a gyors intézkedést s hiszszük, hogy úgy az egészségügyi bizottság, mint megyei alispánságunk eziránybau kellő erélylyel s gyors intézkedéssel fog eljárni.

Az iskolai év kezdetén.

A szorgalomszak újra megkezdődött, s bizony- | nyal az idén is, ép úgy mint minden érben, valósággal elözönlötte az ifjúság a gyranasiumokat. Az j ,intelligens proletariátus szaporodása* miatt nem'

szűnik meg, sőt egyre hangosabb lesz a panasz; hanem azért a gynmasiumok, ahol ez a proletárságra kárhoztatott intelligenczia felnövekszik egyre tul- tömöttebbek, mintha Magyarországon minden szülő kötelességének tartaná fiából „urat* nevelni.

A számok unalmasak, de tanulságosak. — Az ifjúság tódulását a gimnáziumokba illusztráljuk tehát számadásokkal. A közoktatási ministernek a közoktatás 1880/1-ki állapotáról szóló jelentése szerint volt gymn. tanuló:

a budapesti tankerületben 3655, a pozsonyiban 1903, a győriben 3461, a beszterczebányaibau 1G07, a kaposiban 3332, a n.-váradiban 2762, a szegediben 2826, az erdélyiben 2417, a fiumei áll. fels. középiskolában 150, a budapesti tanárképző intézet gyakorló iskolájában 132,

az ág. hitv. ev. gymuasiumokban 5394, a helv. hitv. ev. gymnasiumokban 6294, unitárius gymnasiumokban 452, gör. kel. gymnasiumokban 486, összesen 34.871.

Semmiesetre sem túlozunk, midőn e jókora számból legalább 20°/#-ot veszünk fel, mint oly átlagot, mely a gymnasiumba először beiratkozó tanulók arányát fejezi ki.*) Vagyis évenként átlag 6980 gyermeket küldenek szüleik a gynmasiumokba, minden bizonnyal oly föltevéssel, hogy ezek majdan valamely tudományos pályán találjanak foglalkozást és megélhetést.

*) Hogy e 20 százalék nincs tulszigorun felvéve, bizonyítja az, hogy a bpesti tankerületben 193, a pozsonyiban 26-8, a győriben 25'1, a beszterczebányaiban 26 4, a kassaiban 24-1, a nagyváradiban 23-5, a szegediben 28*5, az erdélyiben 25’3, vagyis az állami felügyelet alatt álló gymnasiumokban átlag 25 százalék a gymnasiumba belépők aránya az összes i gymnasiumi népességhez. Ha tehát feltesszük is, hogy az J autonom felekezetek gymnasiumában aránylag a felsőbb I osztályok vannak sűrűbben látogatva a 20 százalék úgyis inkább marad, mint fölötte van a valónak.

Nos, Magyarország ha még oly kedvező fordulatot venne is gazdasági fejlődése, nem bírja el amúgy is igen-igen gyüngécskón élő intelligentiájá- nak ekkora évenkénti szeczertentiáját. De hát — s ez a mily vigasztaló, ép oly szomorú tény is, — az nj sarj korántsem fakad ily busásan. A gymnasiumot az igaz roppant sokan megkezdik, de hányán végzik el ? Erre a kérdésre is feleletet ad nekünk a már említett ministeri jelentés. E szerint érettségi vizsgálatot tett:

a budapesti tankertiletben 202, a pozsonyi tankerületbeu 60, a győribe 99, a beszterczebányaibau 32, a kassaiban 134, a n.-váradiban 106, a szegediben 172, az erdélyiben 102,

a fiumei állami fels. középiskolában 6, az ág. hitv. ev. gymnasiumokban 346, a helv. hitv. ev. gymnasiumban 502, az unitárius gymnasiumokban 26, a gör. keleti gymnasiumokban 20, összesen 1807.

Ez a szám még mindig elég nagy, de korántsem fenyegeti ez intelligens kenyér-keresők oly viz- özönével, mint a gymnasium kezdőké sejtetné. -— S ezeknek, valamint átalában a gymnasiumba járóknak számához arányitva éppenséggel nagyon is csekély. Hisz az előbbieknek mindössze 28.9., utóbbiaknak pedig 5—3 százalékát teszi. Vagyis átalános értékű számokba beszélve a gymaasiumot — kezdett ifjak közül csak minden negyedik meg egy nagyon kis törtszám végzi is ezt be, annak rendje szerint.

Hát a többivel mi történik ?

Egy nagyon jelentéktelen százalék meghal, egy jóval nagyobb elkallódik, végre a legnagyobb rósz más pályára lép. Tanulmányait a III. IV. osztálynál megszakítja, s lesz belőle földmives, iparos, vagy kereskedő. Hogy az a legtöbb esetben igen bölcsen történik, ez alig szenvedhet kétséget; sokkal kétségesebb azonban, ez — valamint a kilépő gyereknek I az, hogy gymnasiumba járt, lehetséges-e, hogy az

TÁRCZA.

Angyal Julcsa.*)

„Én gyönyörű leányom, aranyos virágom,

Miért ül a bánat halovány orczádon ?

Szivemnek virága, lelkemnek gyémántja,

Édes jó szivedet, monddsza csak mi bántja ?

Mért nem mosolyon két rózsabimbó ajkad,

Szép selyem viganód, miért nincs ma rajtad, Mondd csak édes, mondd csak, a fájdalom, bánat, Miért fedi szende, halovány orczádat ?1'

Angyal Jálcsa hallgat, jaj hogyne hallgatna! Szivét a fájdalom jobban átnyilala,

Ragyogó szemedül könnye is kicsordul,

Majd megreped szive a nagy fdjdalomtul.

„Czifra kasmír szoknyát csináltattam néked, Liliom kezedre gyűrűt ékességet,

Bársonyból topánkát piczike lábadr,

Fényes gyöngykalárist hófehér nyakadra; Menyasszonyi fdtyolt habfehér csipkéből,

Amint} csak messze, perzsa földön készül:

Azért én jó lányom, én gyönyörű leányom,

.Jaj, ne lássam többet a borút orczádon.“

„Czifra kásmir szoknya, jaj minek is nékem, Szemem soh’se csünggöt aranyon vagy éken, Bársony topán sem kell piczike lábamra,

Fényes yyöngykláris sem hófehér nyakamra, Menyasszonyi fátyol nem illő orczámra,

Mikor majd meghasad szivem fájdalmába /“

„Négy lovas hintán jön vőlegényed érted,

Hogy ilyen itrat kapsz, ugy-e nem remélted ?

Minő jó és gazdag úri férjed lészen,

Szinte remeg szivem piros örömében /“

„Gazdag vőlegényem immár jöhet értem,

(Oh minek is hittem, minek is reméltem!) Engednk jó szülém szivbéli szavának:

Holnapéa ott hagyja szivemet a bánat!

*) Mutatvány szerzőnek szeptember végén megjelenő

(költemény gyűjteményéből.

Előfizethetni szerzőnél, Kerekeskut-utcza.

Anggal Jáliséknél muzsikaszó járja . . .

Gazdag vőlegény a menyasszonyát várja,

Szép menyasszony nem jön egyre-egyre késik,

A vendégek egymást hüledczve nézik.

s

Óra maltán végre az ajtó feltárná,

Sikoj hangzik ifjú vőlegény ajkáról,

Szemeit mereszti szép menyasszonyára,

Beesett szemére, halovány arczáro.

„Angyal Jidcsa, mi ez, való-e vagy álom, Menyasszonyi ruhád rajtad hogy nem látom, Fekete pántlikát miért fontál hajadba,

Fekete gyászruhát miért öltél magadr,

Mért borítja bánat halovány képedet,

Mért hullajtott szemed keserű köny-f.et ?“

„Menyasszonyi ruhám azért nincsen rajtam, Gyászruhát magamnak csupán azért varrtam, Hajamba fekete szalag azért fonva,

A fájdalom, bánat azért ült azczamraf4 Azért hullajtottam keserű könnyeket;

Amiért ti engemet, jaj, megöltetek /“

Kapu, ajtó nyílik; kapu. ajtó tárul,

Dörömbölés, lárma hallszik az utcrárul,

Szép menyasszony sápadt, mintha nem is élne. Reszkető kezeit szorítja szivére. . . .

„Angyal Jidcsa, kallod? eljöttem hát érted,

Hogy csak az enyém léssz, ugy-e megígér tad ? Tudod-e amikor ketten megfogadtuk,

Hogy mi egymást soha, soha el nem hagyjuk /“ *

Ajtó, kapu nyílik; ajtó, kapu zárul,

Epedö sóhaj kél vőlegény ajkárul,

Szép menyas8zany mégyen barna legény karján, Ajka olyan fejér, arcza olyan halvány! . . .

Este van, este van, a nap nyugalomba,

Szomorúan suttog parti fűzfa lombja,

Fehér hab csókdossa az ezüst tópartját:

Egymást soha, soha, soha el nem hagyják /“

Veszprémi Soma.

Formosa.

— Föld- és népisme. —

Hiteles adatok nyomán: Eplényi Mártontól.

' (Vége.)

A khinaiak 1426-ban fedezték fel véletlenül Formosát, szélvész űzött oda egy kalózhajót. 1565ben újra vetett ott horgonyt egy másik rablóhajóraj s midőn a rablók elég zsákmányt nem találtak, minden embert leöldöstek, aki kezükbe került, s a szerencsétlenek vérével befesték hajóikat. 1620-ban egy japáni flotta kötött ki Formosa partjain. A parancsnok népét kémszemlére s tájtanulmányozásra küldte ki. Nemsokára megint egy hollandi hajót vetett ide a szélvész, a parancsnoknak igen megtetszvén a sziget, engedélyt kért s nyert a japánoktól egy ház építésére azon ürügy alatt, hogy honfitársai majd kereskedést fognak velők űzni. Eleinte csak annyi tért kért, a melyen egy ökörbőr elfér, s ily értelemben meg lett kötve a szerződés. Később úgy tett, mint Didó Hyarbos királylyal, hogy keskeny szijdarabokra szelte a bőrt s végeinél fogva összevarta, s a melylyel igy egy jelentékeny területet kerített be s foglalt el. Erre építette aztán ő a Seeland nevű erődöt, a mely máig is fennáll. E rá- szedés eleinte nem tetszett a japánoknak, később azonban megnyugodtak sorsukban, s átengedve a szigetet a hollandoknak, onnan végkép eltávoztak. A hollandok, hogy urai maradhassanak, Seeland át- ellenében egy erős védvárat emeltek, s e miveletben nem háborgatta őket senki.

Miután a tatárok 1644-ben Klímát elfoglalták, több mint 25 ezer ember családostól letelepült Formosa szigeten, földmivelós s kereskedéssel kezdve foglalkozni. A hollandok önelégülten szemlélték az uj telepitvényesek gyarapodását, a kiktől sok hasznot vártak. A szép bánásmód s szelíd közlékenység, a melylyel viseltettek a benszülöttek iránt, csakhamar meghozta gyümölcseit, mert urai lettek az egész szigetnek, s. hogy lábukat végkép megvethessék, Utrecht várát építették fel. 1646-ban jött először tudomásukra a hollandoknak, hogy Kaxniga jogot tart Formoaára s miatta harezra készül. Kaxniga fia volt Eguamnak, azon férfiúnak, aki szegény és közönséges állásból, bátorsága s vitézségénél fogva, Khina legfőbb haditisztségére emelkedett. Ő volt az, aki a tatárok beütésekor a khinai hadat vezényelte, de a győzelmes ellenségnek foglyul esvén, Pekingbe hurczoltatott s ott örökös fogságban tartatott.

Koxniga, mint illő is volt, atyja sorsa miatt a

tatárokon boszut állandó, a khinaiakból erős hadsereget toborzott magának, gyakran megtámadá és nyugtalanító azokat, de végre is a túlerőnek engedni kénytelenittetvén, a tengeren talála menedéket. Hadi vállalatait kezdetben több siker koronázta a vizen, de midőn partra kiszállhatni meghiúsulni látná reményét, más irányban kezdte megkísérlem fegyvere szerencséjét.

1652-ben fellázadtak a Formosa szigeten lakó benszülöttek, számítva Koxuiga titkon ígért támogatására. A hollandok a hozzájok híven maradt formo- saiakkal egyesülvén, leigázták a lázadókat, s hogy teljesen ártalmatlanokká tehessék őket jövőre, még egy uj erődöt emeltek maguknak. E pillanat óta mindig tartottak a hollandok Koxniga megtámadásától, a mely 1658 és 1659-ben be is következett. Koxniga ugyanis megkisérlett egy kiszállást a khinai partokon, de visszaveretett s Emoy szigetre menekült. Népe közül sokan Formosára jővén, nyilván hirdették, hogy maradványseregével nem sokára őket követni fogja. Szándékát tett követte, mert 1661-ben újra megjelent a sziget partjain s körülzárolta Seeland erődjét.

A mig ez történt, a kereskedőkből álló batáviai tanács tétlen vesztegelt képzelt bátorságos helyzetének tudatában. Formosából jött minden veszélyhirt csak agyrémnek tartotta, nem adva annak hitelt. Utóbb mégis rágondolván magát, Verbourghot, a ki azelőtt parancsnok volt a szigetdn, bízta meg a vó- delemrőli gondoskodással. Ez kieugesztelhetetlen gyűlölettel viseltetvén Cayet ellen, ki utódja lett az ottani parancsnokságban, csak örült ujabbi megbízatásának, hogy most bő alkalmat nyert vetélytársáu boszut állhatni. Ugyanis Yerbourgh azt hirelte, hogy Cayet gyáva egy ember, s hogy Formosát Koxnigá- tól nem kell félteni. Ennek tulajdoníthatni, hogy a tanács nemcsak nem gondoskodott újabb erődítésekről, hanem még gyanús szemmel nézte, a mit Cayet eddig is tett a sziget védelme érdekében, sőt haszontalan költekezéseknek bélyegezte az általa tett beruházásokat és felszereléseket, mi több, azzal vádolta még, hogy hatása sorompóit túllépvén, a tanács magának fenntartott jogkörét önkényileg bitorolta.