Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-08-09 / 32. szám
Veszprém, 1884. TV. évfolyam. 32-dik szóm Szombat, augusztus 9. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. MERJELEK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzelt a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. Hirdetések és ÜST^iltterels a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .............................. . 6 frt — kr. Fé l évre.............................................3 frt — kr. Ne gyedévre......................... . . 1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. Az egészségtan az iskolában. Budapest, aug. 7. A legközelebbi népszámlálás megdöbbentő adatot nyújtott a magyar nép életképességére nézve. 1870-ben a tulajdonképi Magyar- országban 13 millió 561,215 lakos volt, — 1880-ban csak 13.728,622, tehát a népesség 10 év alatt csak 167,377-el szaporodott, mely szám szemben azon körülménynyel, hogy Európa legtöbb országában a népesség 30 — 35 év alatt, sőt itt-ott jóval hamarabb — megkétszereződik, csaknem apadásnak mondható. Nem irányunkban ellenséges in- dulatu német tudorok, hanem maguk a magyarok vetették fel a komoly kérdést: váljon életképes a magyar faj? nem kell-e még a pusztuló nemzetek sorába igtatni? S a komoly tanulmányozás közben mindinkább erősebben domborodott ki az a fény, melyet ma már uton-utfélen hangoztatnak, hogy a gyermek-halandóság nálunk szerfelett nagy. — Sehol Európában nem születik annyi gyermek, mint nálunk, de mit ér az, ha e gyermekeknek fele sem nő fel? 1882-ben 622,226 gyermek született, de ugyan abban az évben 510,740 halott közül 274,331, tehát felénél jóval több ötödik életévét még be nem töltött gyermek volt. Ha valami, e megtöbbentő s teljesen hiteles számok mutatják a nép- számlálások nagy fontosságát, s hogy nálunk sem voltak ezek eredménytelenek, mutatja az a körülmény, hogy a közelebb lefolyt 3 év alatt sokkal több történt a közegészségügy érdekében, mint az első évtizedek folyamán. Hogy e fontos tényezőn néhány év alatt gyökeres változásokat tenni nem lehet, az természetes s ennélfogva nem csodálkozhatunk, hogy a közegészségügyre vonatkozólag nálunk nemcsak falukon, de művelt városokban is sokszor találkoztunk miserabi is állapotokkal. Ily nagy fontosságú kérdésben állami intézkedések soha sem elegendők, magának a népnek kell érezni, az egészség nagy fontosságát s t udnia kell legalább a legelemibb dolgokat, melyek a testi épség megőrzésére vonatkoznak. Ez az oka, hogy a nagy fontosságú állami intézkedések mellett (egészségügyi felügyelők, körorvosok, befásitás, csatornázás stb.) mindenki, úgy az államférfiu, mint a szaktudós s humanista egyaránt sürgetik, hogy az egészségügy elemeit a népiskolák s népies iratok által minél inkább köztudattá tegyék. Yaljuk be őszintén, hogy e tekintetben édes kevés történt. Nyolcz éve már, hogy az egészségügyi törvény (1876. XIV. 42. §. határozottan elrendelte, hogy az egészségügy szempontjából figyelmet érdemlő szabályzattal a népiskolákban tanítsák, sőt azt is elrendelte, hogy az egészségügyben első fokú hatóság (szolgabiró, polgármester stb.) felügyelni tartozik, váljon az oktatás megadatott-e? Mindamellett ilynemű oktatás, Magyarország 17 ezer népiskolája közül alig egypár százban történik, sőt — ami a gomba módra szaporodó tankönyvirodalomban valóban csodálatos — még csak némileg használható egészségtani tankönyvek, s vezér könyvek sincsenek a népiskolák számára. Szigorúan tudományos szempontból véve az egészségtan nem is a népiskolába való. Minden pedagog megegyezik abban, hogy a népiskola fő feladata az ismeretek elsajátítására szolgáló jóformán technikus eszközök (irás, olvasás, számolás, rajz stb.) tanításán kívül csak az alatti képzés lehet, s azért az egyes ismereteket a kiskorúak számára mindig lehetőleg csekély terjedelemben, s amennyire lehet, nem szakok szerint elkülönítve, hanem csoportosítva, s főkép olvasmányok kapcsában kell a gyermekeknek nyújtani. De ha már politikai, s gyakorlati okokból beviszik a hazai népiskolákba a házi ipart, s egyes gazdasági ágak tanítását, s ha még fontosabb okból tanítják az állam nyelvét a nagy magyar ajkú népiskolákban is: nincs valóságos okunk az oly fontos egészségügyi szabályok tanítása ellen tiltakozni. S különben is a törvény szavai s értelme világosan azt mutatják, hogy nem uj tantárgyról van itt szó, melyet külön órákban kellene előadni, hanem oly ismeretek közléséről, melyeket a tanító alkalmilag nyújt növendékeinek. S ezt már régóta helyeslik, sőt követelik is a szakférfiak. Maga a tanterv ajánlja, hogy a természetrajz tanításával a hasznos és ártalmas növényekre, állatokra tekintettel kell lenni,, alig van olvasu könyv, melyben vagy általános szabályok, vagy gyakorlati példák által ne figyelmeztetnék a gyermekeket pld. az éretlen gyümölcs evésének, a felhevült állapotban ivásnak rósz következményeire, a tisztaságra, s mindenek felett az iskola mindennapi rendtartása ezer s ezer alkalmat nyújt a tanítónak, hogy egészségügyi tanácsokat osztogasson. S mily nagy fontosságú dolgok ezek! A számtalan babona s kurozso- lás nevetségessé tétele a rajz, melyet előrehaladottabb nemzetek házi szokásairól, lakásaik berendezéséről, s életmódjáról nyújtunk, SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. JCézlratols vissza nem. stcLa.tzi9.lc. azok a tanácsok melyeket például a himlő oltásra, az édességek, szeszes italok túlságos élvezetére, a nők erős mellfüzőire, az öltözetre, hajápolásra stb. vonatkozólag előadhatunk, mind megtermik gyümölcseiket, s az iskolából a nép közé is kihatolnak. — Ha iskmeretek közlését követeli az egészségügyi törvény a tanítóktól s egyáltalán nem azt, hogy a már kitört betegségek pl. hideglelés, torokgyuladás, tüdővész orvoslására adjon tanácsokat s ez által a kuru- zsolók számát szaporítsa, a gyógyítás nagy előismereteket követel, melyeket csak szakemberek, az orvosok, hasznos tanulmányozás s gyakorlat utján nevezhetnek meg, nagy hiba volna, ha a népiskola az ily dolgokban kontárkodnék; de az orvosok munkája is meg van könyitve, s a közegészségügyön rendkívül sokat segítettünk, ha a népiskolák segítségével köztudattá változtatjuk az eszközöket, módokat, a melyek e betegségek lehetőleg kikerülése, testünk épségét megőrzésére vonatkoznak. Nagy tehát az iskola hatása s igen súlyos hiba lenne, ha a tanítók e hatás fel- használásában késedelmeskednének. Hiszen a népiskolákat magukat is súlyos bűnnel vádolják e tekintetben. Épen nem kicsinyelhető adatok bizonyítják, hogy az iskolák legnagyobb részében részint a. tantermek hiányai, részint maga az oktatás miatt sok gyermeknél kifejlődik a rövidlátás, a hátgörbülés és sápkórság, mely betegségektől különben talán megmenekültek volna s igen sok ragályos betegség, különösen a rüh, himlő s diphteritis gyakran az iskola által terjednek el. Ily körülmények között, ha egészségügyi TÁRCZA. „ Varsóban rend uralkodik.“ Varsó urának gőgös ajakáról Elhangzott újra a kevély beszéd: „Birodalmamban föl ne merészelje Emelni senki a porból fejét!“ A gyáva szolgák reszkető csoportja Sietve hordja szét parancsait, S konczot leső diadallal jelentik: Varsóban újra rend uralkodik ! A lázadó kigyéfej összetörve, A pártütők börtönbe sinylenek, Fájdalmas zokszó, átkozó panaszhaug Nem hangzik el ajkáról senkinek. Az a kevély nép, ábrándoknak élő, Meg vau alázva egész a porig, Urát a nép már örvendezve várja, Varsóban újra rend uralkodik. Os történelme lapjait feledve Nem sir, jajgat már az élő szobor, S a honfivér bár még falán piroslik, Lengyel szivekben nyugalom honol. Kisértni nem jár Koszcinsko lelke, Rideg sírjában némán nyugoszik, A vértanuk nem zengik: „Nincs még veszve“, Varsóban újra rend uralkodik. Lágyan suhogva, nyögve kél a szellő Varsó falán, mint elhaló sóhaj, Tán honfikeblek mélyéből fakadva Titkolt, nem értett, sejtett, néma jaj . .. Borongva száll fel egy fekete felhő, Borújával ég- s földet elborit, Tán lengyelország gyászos gondolatja . . . Varsóban újra rend uralkodik. Nyugatról a nap, tengerbe merülve, Vérpirral önti el Varsó falát, Egy vérpad az, a melynek oldalában Vértől tündöklik a hóhéri bárd. Csillag feléje nem néz biztatóan, Alatta a föld is megrázkodik, Elhagyta ember, isten elfeledte . . . Varsóban újra rend uralkodik. Stírffy Elek. Hogyan tanultam meg francziául. (Egy epizód tanitó-életemből.) Mert hát tetszik tudni, én azelőtt nem tudtam francziául. Csupán csak addig terjedt e rendbeli tudományom, hogy ha a mademoiselle Leontine, a Rákóczi Dávidék ábrándos szemű gouvernante-ja, azt kérdé tőlem: comment vous portez-vous ? (ami any- nyit jelent magyarul: hogy érzi magát ebben a kolerás világban ?) baloldalomra téve kezemet azt feleltem neki angolul: wery well, my dear, csókolom a szivecskéjét. Feleletem első részét azért mondtam angolul, nehogy a balatoutükrös szemű Mariska kisasszony észrevegye azt a kollegiális bizalmatosságot, melylyel szép szőke nevelőnője iránt viseltettem, másik részét meg azért magyarul, mert a ködös szivű angol nem tudná azt oly érzékenyen kifejezni, mint a hogy azt én kifejeztem, tulajdonkép csak gondoltam, mert Maris kisasszony titokteljes mosolya rendesen monológgá minősítette megindult érzelmeim heves kitöréseit. Tetszik tudni kérem, ón meg mademoiselle kollegák voltunk. Én a Hunyady Jakab bérlő urnái házitanitóskodtam, a szép szőke miss pedig Rákóczy Dávid pálinkagyáros ur leánykái mellett nevelőnős- ködött. Kölcsönös feladatunk, nemes czélunk közös volta, lelkünk pedagógiai rokonsága, a közélet édes tudata még kollegiálisakban összefűzte csupa jó és szépért lelkesedő sziveinket. Különben a kisasszonyt még Pestről ismertem, ahol a tanító és tanítónők egyetemes gyűlésén lelkes szószólója volt a tanítónők emanczipácziójának. A szép kisasszony nem kevesebbet kért, minthogy a tanítónők ugyanazon jogokkal legyenek felruházva, mint a világegyetem egyóbb női teremtményei, t. i. body sziveik édenét egy férfiúval is megoszthassák. S mikor az uj paedagógia eme lelkes papnője a cseugetyünél is csengőbb hangon felsorolta Baco, Locke, Pestalozzi, s minden reformátor ebbeli nézeteit, az az aranynál aranyosabb haj és kék égnél kékebb szem annyira elbűvölt és fellelkesitett a hu- manismus nagy mestereinek eme nemes eszméi iránt, hogy másnap valamennyi szaklapban kikeltem a fővárosi atyák kőkemény szivei ellen, kik istennek magasztos czéljai élé gátat vetni szándéznak. S e naptól kezdve elvtársa lettem szép kollegámnak. Néha egy-egy fontos paedagógiai kérdésben levélileg bátorkodtam hozzá fordulni és döntő véleményéért esedezni, sőt valahányszor Rákóczy Dávid ur lerándult Pestre d birkavásárra, személyesen át- rándultam a közel M.-ra s vitatkoztunk az újabb paedagógiai elvek tarthatatlansága felett. S én mindenkor elragadtatónak találtam azokat az érveket, melyekkel bajnoknőm az újabb neveléstan argument- jait halomba döntötte. „Nincs természetesebb, logikusabb tanmódszer a modern paedagógiában, mondá egy szép hold világos estén egy lombos fa homályában, a szép mademoiselle, mint Pestalozzié, ki a szemléltetés módszerére alapitá sikerét a nevelésnek. A kék ég, feslő bimbó, tarka pillangó szebb szószólója a természetnek, mint száz leírás, meg ezer költemény. S ezt mondva, kék, szelid szemei megvillantak, duzzadt, piros ajkai gúnyos mosolyra keltek, hogy az újkor valamennyi paedagogusát térdelve láttam képzeletem-, ben lábai előtt. S én elragadtatva, megbüvőlve, megszédülve a lelkesedés és ihlettségtől, gyakoroltam nagy mesterünk elvét, a szemléltetést, gyönyörködve a kék egü szemekben, a bimpópiros ajkakban, a selyemlágy arany hajban, melyeknek kéksége, pirossága és lágysága milliomszor szebb s valódiabb volt, száz költeménynél, meg ezer leírásnál. S ihlettség sugallta forró csókot lehelve azokra a piros ajkakra, melyek oly meghatóan terjesztők a nagy paedagógus elveit, komoly s átszellemült arcz- czal sóhajték fel: „O, Pestalozzi mesterem, nincs szebb tana szemléltetés tanánál, nincs szebb a természetnél. Leontine ! ón napom, holdam és csillagom, tündérország természete, természet fülemiléje s minden más rendbeli tüneménye: Mienk lesz a dicsőség, győzni vagy halni fogunk nagy mesterünk tanaiért !“ De sajnos, szép terveinket, költői nyugalmunkat egy prózai váratlan csakhamar megzavará. Ugyanis Hunyady Jakab urnák legifjab cseme- metéje, elérte tizenhárom éves korát s ezen alkalommal a „Dolfi urfi* Hunyady Adolf úrrá avattatott fel. E szép ünnepély alkalmával Hunyady Jakab ur kinyilatkoztatta előttem, hogy jövő esztendőben bekövetkező ezüst menyegzőjére kedves életpárjának meglepetést akar szerezni, ez pedig abban áll, hogy ezen nlkalmatossággal a kis Adolf urfi franczia nyelven fejezhesse ki szerető szülei irányában való szivbeli érzelmeit. Ha tehát ebbeli feladatomnak megfelelni képes nem volnék, kényszerítve érzi magát a kis ifjurat szárnyaim alól kivonva, megkezdett feladatomat más által végeztetni be. O, Pestalozzi, nagy mesterünk, tekints le jóságos atyai szemeiddel hü tanítványaidra, kik abban a veszélyben vannak, hogy egyiittlótük, melyet a közös, nemes czél oly édessé tett, megszakadjon ennyi küzdés és fáradság után. így sóhajték fel magamban s csakugyan egy mentő gondolat villant meg agyamban. Hunyady Jakab urat megnyugtattam s kinyilatkoztattam neki, hogy hivatva érzem magamat, az Adelf urfi nevelését a megkezdett módszer alapján befejezni, illetőleg folytatni s miután a franczia nyelvet tökéletesen beszélem, (egy touloni bankár nagybátyámtól sajátítottam el,) hajlandó vagyok kedves növendékemet e nyelv titkaiba is bevezetni. S én ezen napon egy órával korábban feküdtem le a szokottnál, azon törvén fejemet, mikép vezessem be a kis Adolfot a franczia nyelv hierogli- fusaiba, lévén nekem e nyelvből épen annyi ismeretem, mint a halimbai papnak a zsidó abcből. S a már előbb is megvillant eszme, csakugyan megérlelődött bennem; mentve hittem magamat. Mademoiselle Leontine, az én kedves kollegám vállalkozott arra, hogy üres óráimban, esténként egy leczkét ad a franczia nyelvből az Ahn methodusa szerint, úgy hogy amit ma tanultam, másnap már kis növendékemmel vehettem át. Tehát naponkézt egy leczkóvel előbbre tartottam az Adolf urnái, ami pedig épen elégséges volt ahhoz, hogy szent hivatásomat hűen és lelkiismeretesen teljesítsem. S csakugyan jól ment minden.
