Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-06-16 / 24. szám
tárnok és az 5 szolgabirói járás mindegyikéből választandó két egyleti s igy összesen 10 választmányi tag. Vili. Választmányi tagok hatásköre. 1. Elnök: a) A köz- és választmányi ülések határidejét kitűzi s erre a tagokat 10 nappal előbb levelezési lapon meghívja. Tiz egyleti tagnak az elnökhöz intézett írásbeli kívánságára rendkívüli közgyűlés egybehívandó. b) Köz- és választmányi ülésekben elnököl. c) A köz- és választmányi üléseket vezeti és azokon a szavazattöbbséggel hozott határozatokat kimondja. d) Egyenlő szavazatok esetén döntő szavazattal bir. e) Az egylet pénztárát maga, vagy mellé veendő két egyleti taggal tetszése szerinti időben megvizsgálja s annak biztonsága felett őrködik. f) Az egylet ügyei állásáról a közgyűlésnek számot ad. g) Az egylet ügyei és érdekei úgy kívánván, a rendkívüli köz- és választmányi üléseket összehívja. h) Hatóságok irányában és peres ügyekben az egyletet képviseli. i) Az egylethez érkező leveleket elfogadja és felbontja. j) A beérkező pályaműveket, melyek jeligés levélkével látandók el, a rendes közgyűlésen előterjeszti. k) Az egylet pecsétjét, melynek körirata „Vesz- prémvármegyei községi és körjegyzők egylete 1883.“ leend, felelősség terhe alatt használja és megőrzi. l) A köz- és választmányi ülések határozatait aláírásával hitelesíti. m) Az egyleti kiadásokat 25 írtig függetlenül, azontúl a választmánynyal egyetértőleg utalványozza. Minden jogokat és kötelezettségeket elnök akadályoztatása vagy az elnöki állás időközbeni üresedése esetén az alelnök teljesiti. 2. Jegyző: a) A köz- és választmányi üléseken megjelenik. b) Az egylet köz- és választmányi ülésein hozandó határozatokat jegyzőkönybe vezeti. c) Felterjesztvényeit fogalmazza. d) A köz- és választmányi üléseken előterjesztéseket tehet és véleményt adhat. e) Az egylet ügyeire vnatkozó iratokat s jegyzőkönyveket gond viseli. f) Az egyletet érdeklő minden okmányt és fel- terjesztést, továbbá az egylet levéltárából kiadandó iratokat és a köz- és választmányi ülések határozatait, ha azok kikéretnek, az elnökkel együtt aláírván, kiadja. g) A választmányi ülések határozatait aláírásával hitelesíti. h) A könytárt kezeli. Mindezen teendőket a jegyző akadályoztatása vagy a jegyzői állás időközbeni üresedése esetén az aljegyző teljesiti. 3. Az egyleti pénztárnok: a) A kezéhez befolyandó 25 írton fölüli összeget az egylet czime alatt takarékpénztári könyv mellett, addig mig e tekintetben a közgyűlés másként nem intézkedik, a veszprémi takarékpénztárnál elhelyezi. b) Bevételei s kiadásairól rendes naplót vezet. c) Bevételeiről s kiadásairól időközben is, de különösen köz és választmányi üléseken a takarék- pénztári könyv, esetleg kötvények felmutatásával az egylet pénztára állapotáról fölvilágosító jelentést tesz és óv végén okmányokkal felszerelt számadást ad. d) Kiadásokat csak a szabályban megengedett köz- és választmányi ülési és elnöki utalványozások utján tehet. e) Az egylet pénztárának, mulasztása folytán történendő károsulása esetén vagyonával első helyen tétetik felelőssé. f) A minden 3 év végével tartandó tisztújító közgyűlésen hivataláról lemond, a pénztárt és készletét az ezen gyűlésen választandó utódjának adja át; felelősség terhe alól azonban csak úgy és akkor mentetik fel, ha a közgyűlés által kinevezett választmány zárszámadását megvizsgálván, erről véleményes jelentését a közgyűlésen beadta, s ennek folytán a felmentést a közgyűlés végzésileg is kimondotta. (Vége következik.) A néptanítók figyelmébe. A vallás- és közoktatási m. kir. Ministeriumnak f. évi május 30-án 18289. sz. a. kelt rendelete szerint a nyáron népiskolai tanítók számára a torná- szati póttanfolyam a budapesti I. kerületi tornacsarnokában fog megtartatni. A torna póttanfolyamra, mely 6 hétig tart, a felvett tanítók 80 frtnyi államsegélyben részesülnek beleértve ebbe az utazási költséget is. A folyamodók felszerelt és Buzogány Áron miniszteri osztálytanácsos ő nagyságához (Budapesten) czimzett kérvényeiket hovaelőbb hozzám terjesz- szék be. A többire nézve a néptanítók lapja fog felvilágosítást adni, arra azonban már eleve szükségesnek látom figyelmeztetni a néptanítókat, hogy a tornászai póttanfolyamra csak ép testtel és eléggé kifejlett izmokkal biró egyének vétetnek fel. Veszprém, 1883. junius 12. Stáhly György, kir. tanfelügyelő. Pápa, jun. 15. — A „Veszpr. Függ. Hírlap“ szerkesztőjéhez. — A pápai önkénytes t ü z ol t ó - e gy 1 e t segély alapja javára f. hó 17-én a „Polgári kör“ nyári helyiségében tombolajátékkal egybekötött zártkörű tánezestélyt rendez. Beléptidij személyenként 1 frt, melyért egy ingyen tombola jegy is jár. Vadas József itteni lókereskedő a napokban fogadott Gold és Pápai lókereskedőkkel, hogy az ő lova előbb beér Téthre — mi városunktól jó 4 óra járásnyira van — mint az utóbbiak „Kurázs“ nevű versenylova. A fogadási összeg 200—200 írtban lett megállapítva. A futtatást megelőző nap azonban Vadas uram meglátván a „Kurázs“ futását, annyira megrémült, hogy egyszerre elhagyta „kurázsija“, s hogy a futtatás elől megmeneküljön, kijelenté, hogy lova .migrain“-t kapott, tehát nem futtathat. Néhány izraelita rőfös kereskedő segéd folyó hó 12-én este értekezletet tartott egy általuk rendezendő juniális meg — vagy meg nem tartása tárgyában. Az értekezleten azonban annyira összevesztek, hogy egyiküket elhagyván hideg vére — ha ugyan volt neki — collegáját arczul ütötte, minek természetes következménye párbaj lön. Másnap reggel találkozott a két ellenfél a vasúti indó- háznál, mindegyik fél segédei magukkal hozván fegyverül a rőföt. Azonban a párbajt meg sem kezdhették, mert a csősznek egy kiáltására — ki őket a vetésben meglátta — szanaszét futottak, de sietségükben fegyverüket a rőföt hátrahagyták, ezt azután a csősz nagy diadallal behozta a városba. Véres verekedés volt f. hó 13-án a sétatéren. Néhány favágó egymással összeveszett, s ugyancsak húzták ám elő késeiket, hogy egymást egy kissé megszurkálják ; de szerencsére a rendőrség közbe lépett, s a zavargókat bevitték a „dunkli*-ba. Anonymus. Törvényszéki csarnok. (Bűnügyi tárgyalások a Veszpr. kir. törvényszék előtt.) 1883. junius 19-én. 414/83. sz. Lopással vádolt Fischer Gusztáv ellen — végtárgyalás. 416/83. sz. Súlyos testi sértéssel vádolt Dákai István — végtárgyalás. — 415/83. sz. Magánlak megsértés és becsületsértéssel vádolt Presing Ignácz — végtárgyalás. Junius 20-án. 263/83. sz. Lopással vádolt Pi- ringer István — végtárgyalás. — Junius 21-kén 119/83. sz. Hivatali visszaéléssel vádolt Káté Ferencz s társ. végtárgyalás. — 189/83. sz. Lopással vádolt Nyárs Vendel végtárgyalás. — Lopás és csalással vádolt Gyursánszki Mária — végtárgyalás. A csángókért. Kimutatás A csángó-magyarok hazatelepitése érdemében kibocsátott gyűjtő-iveken 1883. évi junius hó 8-től junius hó 15-ig a megyei alispáni hivatalhoz beérkezett adományokról: Eörs község 8 frt 51 kr. — Halimba község 5 frt 53 kr. Összesen 14 frt 4 kr. Veszprém, 1883. évi junius hó 15-én. Véghelyi Dezső s. k., alispán. A VIDÉKRŐL. Ősi, junius 6. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Becses lapja 18-ik számának hírrovata a minap a mi drágalátos „falupennánk“ felfüggesztési esetét szellőztette meg, egy kissé kurtán ugyan, de annál magvasabban. Az iczi-piczi újsághír — úgy látszik — bizonyos körökben némi részvétet keltett, mert, mint azóta tapasztaljuk, találkoznak oly rosszul tájékozott, jó akaró szamaritánusok, kik emberi szempontból indulva ki, fejcsóválva sajnálják a maga nemében emez igazi „mustrapenna“ sorsát s ezért egyenesen minket ősi-i jegyző-faló „vadrá- czokat“ nyelvelnek meg széliében hosszában, miért merészkedtünk kimondani, hogy az a mi drága „faluszerszámunk“ nem használható, mint ilyen nem kell, s csak a „vaszak“ közé való,—igazságszerető tisztelt szolgabirónkat pedig azért: mivel hogy miért volt oly egyenes szivü, hogy ennek a falu- szerszámnnknak egyesekre úgy, mint a közönségre nézve oly sokszor kárhozatosnak bizonyult óriási hanyagságát megbocsáthatatlan bűnös cselekménynek minősítvén, amiatt ezt elkobzásra, igazabban mondva: egyéb tollfélók módjára „megfosztásra“ méltónak határozatilag kimondani nem iszonyodott? Azok a bizonyos irgalmas lelkű szamaritánusok — lássa kegyelmes szerkesztő ur! — azt vélik, hogy a falunépe van ez egyszál „f a 1 u p e n n á j a“-ért, nem pedig ez amazért, azért is örülnének, kigunyol- nának bennünket, ha előbbi cselekvő állásába tényleg visszahelyeztetnék, azaz: nyakunkra octrojálnák megint, hogy serczegjen még továbbra is köztünk, díszére s dicsőségére a népakaratának s osztó igazságnak és legyen csak úgy mint eddig volt — „here a méhkasban.“ De „nem oda Buda!“ Tűrtünk mi sokat, eleget, hét évig görnyedtünk „f a 1 u p e n- nánk“ uralma s ő urasága alatt, a mely valóságos egyptomi csapás volt rajtunk. Mert megvallva: birkatürelmesek voltunk, megszántuk családját, nem vonva meg tőle ez állást s életmódot, a melyet részünkről nem érdemelt meg s vájjon nem vétkezünk-e méltányosság s igazság éllen, ha még a végtelenségig dédelgetnénk érdemetlent érdemes helyett? Ismerjük el, hogy igen! Hiba volt a hatóság részéről is, hogy elnéző volt s nem intézkedett akkor, amikor annak ideje volt, most mindkét részről az ütött sebek már rég behegedtek volna. No de most sem késő, ámbár „falupennánk“ még mindég hisz s remél, bízva szerencsecsillagában, személyes ismerőseiben s ág-bogas atya- fiságában, — mi pedig az ellenkezőt tartjuk, mert nem hihetjük, hogy tisztelt megyénk, melynek sym- boluma „beköti szemeit s sehová se tekint, az igazság védi az ártatlant s sújtja, ki ellene vét“ bizonyos érdekek s tekintetek kedvéért igazságot ne szolgáltatna nekünk s arra a „szekérre, amelyegyátaljánnem hajlandó hordozni, erőszakosan ültesse fel“ s lehetetlen pártolni azt, a mi pártolásra nem méltó, közsérelem s hátrányra. Bizton hisszük, nem is fogja tenni, mert, ha Nyitramegyének első tisztviselőjét az alispánt s a főmérnököt élső ízben bebizonyult vétkes hanyagságért hivatalvesztésre ítélnie kellett, úgy kétséget nem szenvedhet, hogy megyénk is a már annyiszor beigazolt, kárhoztatott s megfenyített óriási hanyagságáért, — a mely annyi szegény család anyagi károsodását okozta — a mi drágalátos meg- javithatatlan „falupennánk“-ra is kimondandja a bűnösséget s ezzel együtt, hogy elvele, el más pályára, a mely inkább felel meg véralkatának s hajlamának s nem engedi oda jutni a dolgot, hogy bizalomvesztve illető legfelsőbb helyen keressünk orvoslást. — Hadd múljék el hát tőlünk a csurdoltig tele keserű pohár, szépszerű, helyes tapintattal. — Ez közönségünk egyedüli forró óhaja, és aztán szent a béke! ‘ TORMA PÉTER, népképviselő. Kirándulás a Csinger-völgybe. Ajka, junius 4. Gyönyörű júniusi nap volt. A légben még bá- rányfelhőcskék sem látszottak. Csendes volt a nyílt róna, százszorosabban csendes az erdő, a hol nyáron minden olyan szép, minden olyan kellemes. Az erdők mély csendjében a kis madarak vidám éneke vegyült bele. A ki teheti és tudja tenni, az nyáron csak az erdőbe, a hüs fák árnyába siet — mulatni, szórakozni, szeretni a magasztosan egyszerű természetet, annak vadvirágaival, minden szépségeivel együtt. Mi is junius másodikén kirándulást tettünk a regényes, a munkás bányász-néptől hemzsegő Csin- ger-völgybe. Vasárnap volt, a gépek zakatolása, a kocsik s lovak járása-kelése nem zavarta a mulatságot. A „szerencse fel“ köszöntése a derék bányászseregnek egyre-másra hangzott. Csinger-völgy megnépesedett bányatelep, a hol hangyaszorgalmat fejt ki az a munkás, tevékeny és rendes bányász, a hová mi mulatni, vigadni mentünk. A hajdani vadregényes színezetet már egészen elveszté a völgy; az ipar kiszorította a csendesen folydogáló patak partjairól az őzeket és szarvasokat. Szám Lőrincz vendégei voltunk, kinek családja igaz vendégszeretettel fogadott bennünket. Örültünk kölcsönösen. A háziak azért, hogy mentünk; mi pedig, hogy mehettünk. A társaság összesen 15 tagból állott. Kis vasúti kocsival jöttek érettünk. A társaság tagjai voltak: özv. Gáthy Lajosné, Vincze Károly, Tamaska Lajos, kedves neje és leánya, Baur Károly, neje és kis fia (Ajkáról), Boday Mihály, Boday Dánielné, Kramarits Géza és neje (Bódéról). Volt ezenkívül még három szép leány is: Neuhauser Hermin és Iza, továbbá Boday Erzsi; a kiknek viruló jókedvében, ártatlan örömeikben annyi kecs, annyi báj, annyi szeretetreméltóság volt kifejezve, hogy bizony eszembe jutott az, hogy ezen kisasszonyok a bakonyalji leányok legszebbjei. Kocsinkat, melyen mentünk, ló húzta, melynélfogva tapasztalhattuk a gőz és ló közötti különbséget, de végre mégis csak megérkeztünk. Az egész délután a legkedélyesebben múlt el. Vincze Károly természetes humora, Kramarits Géza epizódjai sokszor megkaczagtatták a társaságot. A mig a társaság legtöbb tagja kaczagott, addig én a sörivás mesterségében gyakoroltam magamat. Az emlékezetes délután elmúlt, és mi este hazatértünk. A kocsi gyorsabban futott, mint mi gondoltuk, de azért minden baj nélkül vissza — hazaérkeztünk. Éljenek Számék ! Éljenek a kirándulók ! Éljenek a bakonyalji szép leányok — sokáig, vidáman, boldogan! S. Balaton-Fiired, jun. 13. (A „Veszpr. Függ. Hirl.“ szerkesztőjéhez.) A „Bal aton-egy let“ kirándulása. Szombaton f. hó 9-én esti 10 órakor érkeztek vendégeink, s mindjárt megérkeztükkor, meg kellett győződniök a Balaton szeszélyéről. Mintha haragját akarta volna kiönteni, hogy ily soká elhanyagoltak, zúgott, háborgott. Kiszálltukkor Salamon Ferencz ur intézett a kirándulókhoz beszédet, melyre Fenyvessy válaszolt, közbe-közbe zúgott a szél s esett az eső1 Egyszóval az idő épen nem volt kedvező s mindenki örült, midőn a beszéd után pár perezre szállására mehetett, kipihenni egy kissé az ut fáradalmait. Rövid idő múlva vacsorához ült a társaság, megeredt a toasztok sora, melyből különösen Fenyvessy űrét s az ő reá mondott keltett nagyobb érdeklődést. Másnap a kirándulók Tihanyba mentek, hol a derék prior fogadta őket igaz magyar vendégszeretettel, megmutattva a régi kolostor nevezetességeit s a gyönyörű kilátást, mely onnan a környékre esik. Majd a visszhangot tették próbára, mely szintén Tihany egyik nevezetessége. Innen a Garay-kunyhó- hoz mentünk hol Nádasdy Ferencz gr. szép és lelkes beszéd kíséretében a kunyhót, melyet Garay a Balaton lelkes költőjéről neveztek el — megnyitja s itt uj meglepetés várt reánk; cseréptálban halászlét és Ízletes gulyást hoztak, mi leöblítve jó tihanyi borral keverve füredi savanyu vizzel, igazán egyszerűségében lucullusi lakoma volt. Visszatérve megkezdődött a regatta verseny s megnyiták a borkiállítást, melyen csupán Balaton mellékiek szerepeltek. Este bankett után táncz volt, melyen már a környékről, különösen Veszprémből sokan voltak jelen. Hétfőn Keszthelyre rándult a társaság, útközben a Badacsony aljánál egy kis pihenőt téve, hol Hertelendy urnák voltak pár pillanatra vendégei. Keszthelyen ngs. ft. Lipp Vilmos gymnasiumi igazgató fogadta őket lelkes beszéddel, melyre a nagyszámú közönség éljenzése közt Fenyvessy Ferencz ur válaszolt. Innen hosszú kocsi sorban Hévízre rándult a társaság, hol esti 8 órakor bankettet adott tiszteletükre a keszthelyi intelligentia. Bankett után, megeredt a táncz, mely benyullott a késő éjszakába s egy szépen s kellemesen töltött nap emlékével távoztunk és váltunk el a Keszthelyiektől. Közeledett a bucsuzás az elválás kedves Balatonunktól. Bár ki voltunk merülve, mégis senki sem akart közülünk nyugodni menni, sováran néztük a Balatont s a gyönyörű tájt, igy lesve a nap feljöttét, mely igazán festői látványt nyújtott. Hajnalban Siófokra mentek a kirándulók, honnan a 8 órai gyorsvonattal utaztak vissza, kellemes emléket vive magukkal s azt hagvva maguk után. _______ B. Nag y-Kanizsa, 1883. junius 9-én. (A „Y. F. H.“ szerkesztőjéhez.) Wagner Richard szinházának zenekara e hó 8-án este a „Zöldfa* kertben nagy hangversenyt rendezett. A kar 60 személyből áll. Hát hogy is ne lenne ilyen rendkívüli eseménynél, ilyen műkedvelő városban, üres és néptelen a „corso* ? Rövid meggondolás után elhatároztam magamban, hogy én is meg fogom hallgatni ezen mindenütt akkora szenzácziót keltő német művészeket, de csak a kerten kívülről, mert feltettem, úgy mint sok más, hogy ilyen nagy kar zenéjét nemcsak a kert közelében, hanem a város végén is meg lehet hallani. Megkettőziettem tehát lépteimet, a „Zöldfa“ kert felé indulva. Itt már oly nagyszámú közönség várakozott, hogy a város összes hajdúsága is alig volt képes a bemenni szándékozó közönségnek rést törni. A falragaszon 1/18-ra hirdették a hangverseny kezdetét, de biz az még 8 órakor se vette kezdetét. Y49-re volt, midőn egyszerre trombita harsogás, dobszó stb. ütötte meg füleinket. Yalószinüleg megkezdődött a hangverseny. De nem múlott el 5 perc, midőn egyszerre elnémult a zene, legalább mi kint- lévők nem hallottunk semmit. Csak időről-időre hallottunk egyes tactusokat. Mulattató volt a különféle, a pórság között künn folyt dialógus. „Még sem jöttek bele“, szólamlik meg az egyik. „Ha igy játszik a banda, akkor benbukik“, válaszola a másik. „De biz tiz ilyen bandáért sem adnám oda a mi kanizsai czigánybandánkat“, vágott közbe egy harmadik. — „Nem hiába hunezfut a német, ezért akarja kicsalni drága pénzünket?“ stb. stb. De azért még sem távoztak el, hanem ellenkezőleg mindig jobban-jobban gyarapodtak. Én is csalatkozva láttam magamat, mert észrevettem, hogy a kertben főbbrészt „szoló“-t játszanak, mit künn a nagy lárma miatt nem lehetett hallani. Hallani azonban én is akartam ezen úgynevezett „jövőbeli zenét“, tehát jegyet váltottam és besétáltam. Az egész kert zsúfolásig teli volt; majd éhséget, majd szomjat csillapító embereket találtam. De nevezetes, hogy a kert előrészén is csaknem annyit hallottam, mint künn. Oda tekintek a karra, látom mindegyik tagja működik. Csodálkozásom ekkor nem ismert határt, hát 60 személy oly pianissimoba képes játszani, hogy az ennyi instrumentummal előidézett zene is alig hallható. Ekkor magam is elismertem, hogy ilyesmihez csak művésznek van képessége. Mittevő legyek, egészen közelébe mentem a karnak. Megszámláltam a működő tagokat és csakugyan 59 f é r fi t és e g y n ő t (ez utóbbi a hárfát kezelte) számláltam. Ezen kivül még Seidel Antal a karmester. Mindegyiknek olyan művészies kinézése van. Éppen a második szakasz 1-ső darabját „A szentivánéji álom“-t játszották. Sok műértő volt jelen, mindegyikük mondá: no ez még nem volt és többé talán nem is lesz Kanizsán. „Tannhäuser“, „Lohengrin“, a „windsori vig nők* czimii darabok különös tetszésben részesültek, mert e darabok után viharos, szűnni nem akaró éljenzésbe tört ki a jelenlevő közönség. Ezzel nem akarom mondani, hogy ezen darabokat jobban játszották a többieknél, mert ami ezt illeti, úgy kivétel nélkül minden darabot úgy adtak elő, mint csak a szerző kívánja és előírja. Összesen 12 darabot játszottak. Mindannyinál csodálatraméltó volt, hogy mindegyik olyan különösen összevágó volt. A hangverseny 7212-or ért véget. Ekkor a német művészek szerepet váltottak a mi „czigány művészeinkkel“ ; ugyanis 7212 után ezek húzták a vonót, mig amazok a sört meg a bort. Mikor „Sáriczát Riniczát“ húzták, olyan nagy kedvre csaptak a német művészek, hogy majdnem elkezdettek tánczolni. Az utolsó darab a „Rákóczi induló“ volt, mely után 1 órakor éjjel hazaballagott a közönség, vele együtt a német művészek és a mi czi- gánybandánk. A hangversenynél különösen előkelő közönség volt jelen. A bevétel körülbelül 400 írtra rúgott. Ma este a második és egyszersmind az utolsó hangversenyt adja Wagner Richard szinházának zenekara. Erényi Tivadar. Újdonságok. — Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik szives megújítására, oly vidéki olvasóinkat pedig, kik némi előfizetési részlettel hátralékban vannak, ez összeg mielőbbi szives beküldésére. — Hyinenhir. Boda Mariska k. a.-t, városunk egyik legszebb és müveit leányát, eljegyezte Békeffy István, komárommegyei földbirtokos. — A balatonfüredi szeretetházban a növendékek zárvizsgája f. hó 25-én délután lesz megtartva. Az intézet igazgatósága, ezen alkalomra tisztelettel meghívja a nagyérdemű közönséget. — Kenésén már szintén megnyílt a fürdő s már is többen vettek fel lakást a fürdő-saisonra városunkkól és Székesfehérvárról. — Ősi községben f. hó 6-ika óta posta- hivatal lépett életbe.
