Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-06-02 / 22. szám
Veszprém, 1883. ____________111, évfolyam. — 22-dik szám.______________________________Szombat, juníus 2. MEG YEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre................................................6 frt — kr. Fél évre................................................3 frt — kr. Neg yedévre...........................................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEL MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. Hirdetéseid és nSTyiltt er eld a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. méziratols ■vissza, n.em. adatnak. A helyi szárnyvasut részvényeseinek előértekezlete. F. hó 28-án d. u. 3 órakor tárták elő- értekezletüket a helyi szárnyvasut érdekében a városház tanácstermében fentnevezett vállalatnak részvényesei. Az értekezletet, — melyen igen szép számmal voltak jelen, —* Paál Dénes megyei főmérnök ur, szövetkezeti elnök, nyitá meg szép és lelkes szavakkal, melyben kiemelve a vállalat életrevalóságát, az abból városunkra háruló előnyöket, tömörülésre és részvételre hivja fel városunk és környéke polgárságát. Beszéde folyamán örömmel constatálja azt, hogy hozzá, mint a szövetkezet elnökéhez már eddigelé is oly előnyös ajánlatok érkeztek, melyek szerint a vállalat már 42,000 fVttal is létesithető, 00,000 frttal pedig tökéletesen biztosítva van. Ajánlja az értekezletnek, hogy az eredetileg tervezetbe vett 800 részvény helyett csak 600-at bocsássanak ki — megjegyzésével azonban annak, hogy ezáltal a részvényesek több anyagi áldozatot, mint az eredetileg tervezetbe vett 800 részvénynél jutott, nem tartoznak viselni — mert ezáltal is már annyira biztosítva van a vállalat keresztülvitele, hogy a többi 200 részvény tökéletesen fölösleges. Igazán gyönyörű és szakértelemmel irt előterjesztésében mindezt reális alapon mutatja ki s az értekezlet Szabó Imre ur ajánlatára és okadatolására nagy lelkesedéssel azt egyhangúlag el is fogadja; mit elnök határozatilag is kimond. Örömmel tudatja továbbá elnök azt, hogy eddigelé már 559 részvény előjegyezve, 60 részvény után pedig a szövetkezet megalakulására szükséges 10% a takarékpénztárba már befizetve is van. így tehát még 41 részvény van alájegyzendő, mely után, ha az összes részvények után befizetett 30% letétben lesz, a szövetkezetnek egyesületté való alakulásának misem áll útjában. Az elnöknek igazán szép és lelkes beszéde után, melyet az értekezlet hosszantartó éljenekkel fogadott, Szabó Imre ur állott fel s reflectálva az elnök szavaira, velős és tartalomdús beszédében felhívja az értekezletet egy 5 tagból álló végrehajtó-bizottság kiküldésére, melynek feladata a még hiányzó részvények aláíratása, az előmunkálatok körüli intézkedések s alapszabályok kidolgozása lenne. Indítványa egyhangúlag elfogadtatott s a bizottságba Paál Dénes főmérnök ur elnöklete alatt Prokesch János, Müller osztálymérnök, Dr. Bezerédy Victor és Szabó Imre urak választattak meg. A befizetések Vurda Adolf urnái, a szövetkezet pénztárnokánál teljesitendők. Ezután az értekezlet a derék és buzgó elnök urat éltetve, szétoszlott. Felhívás! A veszprémi helyi érdekű szárnyvasut részvényesei tisztelettel felhivatnak, hogy aláirt részvényeik után esedékes 10 százalékot, melyre nézve az 1875. évi XXXVII. törvényczikk 151. §-a előzetes befizetést rendel el, — legkésőbben f. évi juuius 10-ig; — az elötervezetben 2-ik részletül megállapított 30 százalékot pedig junius 30-ig, — Vurda Adolf veszprémi kereskedő bank- és váltóüzletében annál bizonyosabban befizessék, mivel azon összegekért, melyek ezen lejárati idő után fizettetnek be, az idézett törvényczikk 169-ik §-a értelmében késedelmi kamatok fognak számíttatni. A késedelmi kamatokat az alapszabályokat készítő küldöttség fogja a törvény korlátái között megállapítani. További részletfizetések csak az építkezés megkezdése után, — annak előrehaladásához mérten fognak az előtervezet szerint beköveteltetni. A részvények a társulat törvényszerű megalakulása, czégének bejegyzése, továbbál a teljes névérték befizetése után fognak a részvényeseknek kiszolgáltatni. Kelt Veszprémben, 1883. évi május 28. A végrehajtó-bizottság nevében Paál Dénes, szövetkezeti elnök. A veszprémmegyei jegyzői kar gyűlése. F. hó 28-án a veszprémmegyei jegyzői kar gyűlést tartott a megyeház üléstermében, megyeiegyesületté leendő alakulás czéljábél. A gyűlést több érdekelt megkeresése folytán megyénk buzgó alispánja hívta egybe, melyre a jegyzői kar szép száma meg is jelent. A gyűlést megyénk alispánja nyitotta meg, üdvözölvén a megjelenteket, kiemelé hatásos szép beszédében, hogy mennyire kívánatos ilyen egyesület létesitése, hogy ezen vállvetett működés áldásos gyümölcseit megtermi s hatáskörét is nagyban emeli agy a jegyzői kar, mint egyeseknek. Nem hagyhatá beszédében szó nélkül azt sem, hogy bár tudva volt mindenki előtt a mai összejövetel czélja, mégis számosán maradtak távol, mely közönyt rosz- szalta. Jelen voltak a devecseri járás jegyzői-kara: összesen 12-en; a pápai járásból hatan; a veszprémiből 13-an ; a zircziből 8-an; az enyingiből 7-en ; elmaradtak harmincznégyen, ezek közül elmaradását igazolta kettő. A gyűlés első tárgya az alakulandó egyesület alapszabályai feletti vita volt, melyet a gyűlés több kisebb módosításokkal általánosan elfogadott. Ezek után elnöklő alispán ur az egyesületet megalakulnak jelentvén ki, a gyűlést az egyesület tisztikarának megválasztására hívta fel, melyek után elnöki székét elhagyva, a körelnökül megválasztott André Jánosnak engedte át. Következett ezután a tisztviselők választása; megválasztattak : elnökké: Molnár Károly hajmáskéri; alelnökké: Csirke Iván devecseri; jegyzővé: Kiss József tüskevári; aljegyzővé: Hetessy Dániel vörös- berényi; pénztárnokká : Szánté Lajos kenessei jegyzők. — Választmányi tagok: Drobik Károly, Mező Imre, Dörögdy Benő, Kiss Péter, Schill János, Patkó Károly, Várady Gyula, Székely Mér, Mokkay és Holler András. Ezek után a gyűlést — tárgyai ki- merittetvén — az elnök rövid, de szép beszédben tömörülésre buzdítván a tagokat, esti 8 órakor be- zártnak jelenté ki, a jelenvoltak elhagyták a termet. Esti kilencz órakor az egyesület tagjai a »Ko-1 róna“-vendéglőbe jöttek össze bankettre, melyről lapunk más helyén adjuk tudósításunkat. Néhány őszinte szó Zichy Jenő gróf veres- boritéku röpiratához. Őszinte örömmel üdvözöljük a munka és ipar apstolait, amilyenek egyik legkitűnőbb alakja dicső- emlékű Széchényink is vala, mert csak a munka és ipar, mint a közerkölcsiség fő tényezője, állíthatja vissza az erkölcsöt eredeti szentélyének oltárára, a melyről az önzés, haszonlesés kufár keze féktelen őrjöngésében taszította le. Kétszeres örömmel üdvözöljük pedig napjainkban, midőn az erkölcs már annyira lazult, hogy a becsület csak fehér holló már és a becsületembere: nevetséges ábrándozónak gnnyoltatik. De midőn a munka és ipar érdekében apostolkodásra vágyó kontárokkal találkozunk, mint amilyen a »munkás kérdésről“ czirnü, veresboritéku röpirat szerzője; lehetetlen elfojtanunk egy »libera nos a malo !* felkiáltást. Ha e röpirat nyelvtani, szókötési és logikai gyengólkedésit kívánnám végig rostálni, úgy inkább Augias istállójának tisztogatásába kellene fognom. Nem is szándékom a röpirat azon komikus pontjainak részletezésébe bocsátkozni, amelyekben a gróf ur mint atyaisten szerepelteti magát. Erről már csaknem minden fővárosi lap megemlékezett, érdem szerint méltányolva azt. Kivévén, amelyek arról, mert vagy nem olvasták végig, vagy épen mert azt gróf Zichy Jenő irta, udvariasságból elismerőleg nyilatkoztak. És épen ezért, meg kell emlékeznem a röpirat azon tételeiről, melyeket a fővárosi sajtó — hihetőleg udvariasságból — elhallgatott, és amelyekben hazánk egész munkás és iparos osztályát tékozló, dőzsölő, részeges, munkakerülő ildomtalan czimekkel illeti.— Lásd 17-ik lap. Ezen udvariatlan czimek odadobásánál, elfeledte Zichy Jenő gróf ur, miszerint egyesek hibájával egész osztályt vádolni nem szabad. Feledte, hogy a zsarnokoskodás, kártya szenvedély, tékozlás, fajtalanság sokkal nagyobb bűn, sokkal kárhozatosabb a közjóiét és közerkölcsiségre nézve. És hogy e magas erények eldorádója épen nem a munkás és iparos osztály köreiben virít. — Feledte az is, hogy ha a munkás és iparos osztály, a társadalom magasabb osztályának ostorozni való erényeit akarná felsorolni: mérhetetlen bünbarlang leplét kellene fellebbentenie. A hatalmas Koma ledült s rabigába görbedt, midőn az erény helyét erkölcstelenség foglalta el, és ez nem a nyomorral küzdő nép, hanem a fényűzés TÁRCZA. Szerettem őt. — — — — — — En szerettem őt: Mint ifjú nő az első csecsemőt, Miként a méh a virág illatot, Mint égő villám a borult eget! Miként hullám a gyöngyöző habot . . . S e szenvedély mindig magasabbra nőtt. Forrón szerettem őt. Szépnek nevezték — és ő az vala. Bűbájos — mint a csalogány dala, Oly édes bus — mint alkonyat sugár, — Csevegve játszi — mint patakcsa mely Onkénytelen rabol, bár merre jár. Elkábitotta e varázs a főt! — — Kábán szerettem őt. De — lány volt ő is, — ne menjünk tovább, Hol a szerelem tűnő délibáb, S a hűség (?) — el hulló virág szirom. Egy lenge széllel eltűnt e virág . . . Emlékét! — elfeledni nem tudom, S mint zöld repkény — a büszke szírt tetőt . . . Még most is — ah! imádom őt. — Soós Lajos. Az ó-világ Shakespearé-je. (Mutatvány Ugodi J. munkájából.) I. Az ó-világ Shakespeare-je : Eschylos. Vele kimerítőbben kell foglalkoznunk, ő a színészet atyja. E könyv tökéletlen lenne, ha benne Eschylos kitűnő helyet nem foglalna. Egy férfiú, kit a maga századában osztályozni nem tudtak, annyira állván kívüle, s egyúttal előtte és utána korának, Mirabean grófnak volt egy könyvállványa, melynek két végén egy kecskét és egy kutyát faragtatott, emezt Sokrates, ki kutyára, amazt Zénó iránti megemlékezésből, ki kecskére szokott volt esküdni. E könyvtár egyik fele e munkákat tartalmazá: Hesiod, Sophocles, Euripid, Plato, Herodot, Thucydides, Pindár, Theocrit, Anacreon, Theophrast, Demosthenes, Plutarch, Cicero, Titus Livius, Seneca, Persius, Lucan, Térén c, Horac, Ovid, Prosper e, Tib ült és Virgilt. E könyvek alatt aranybetükkel ez vala olvasható: A m o. A könyvtár másik oldalán egyesegyedül állt Eschylos, s alatta a szó: Timeo! S valóban Eschylos csakugyan rettenetes is. Nem közeledhetni hozzá remegés nélkül. Ő óriási és titokszerü. A mostani hivatalos ítészét barbárnak, különczneb, nehézkesnek, pöffeszkedőnek, ellenmondónak, dagályosnak, s bolondosnak nevezi őt. Hanem e nézet meg fog változni. Eschylos azon emberekhez tartozik, kiket a fölületes Ítész gúnyol vagy megvet, de kihez azonban a valódi ítész csak szent félelemmel közeleg: A lángelme félelme, az ízlés kezdete ép ugy» tnint az Isten félelme, a böleseség kezdete. Az igaz, valódi Ítész mindig költő is, habár mindjárt csak elrejtett, lappangó állapotban is. Ki Eschylost nem fogja föl, az menthetlenül a középszerűségbe bukott el. Az értelmiségeket Eschylo- son lehet megpróbálni. A művészetnek mily különös alakja a dráma! Ellnek átmérője a »Hétfőnök, Thébe előtt* -tői egész a »Bölcsész tudtán kívüli g“, és Brid’oisontól egész Oedipusig terjed. Ilyen Thyestes, ilyen Turcaret. Ha a drámát meghatározni akarod, akkor meghatározásodba vedd bele Nartont és Electret. A dráma zavarbahoz, a gyöngéket kiveszi sodrából. Ez mindenoldalroliságában rejlik. A dráma minden látkört magában foglal. Mennyit képes magába foglalni, onnét Ítélhető meg, hogy a hősköltemény a drámával összeolvasztható. Ennek eredménye ama csodálatraméltó uj, jelenleg társadalommá emelkedett alak a — regény. Ha az epikai, lyrai s drámai összeolvasztatik, ez összeolvasztásból nyert fém adja a — regényt. Don Quichotte egyúttal Iliás, óda, és bohózat is. Ily messze terjeszkedhetik ki a dráma. A dráma a művészet alakjának legterjedtebb mezeje. Isten és ördög ütik föl benne sátrukat: olvasd csak Jóbot, és igazat adsz. Az absolut művészet szempontjából a hősköltemény tulajdona: a nagyszerűség és nagyság, a dráma tulajdona ellenben: a megmérhetlenség. A megmérhetlen a nagytól abban különbözik, hogy a mértéket saját kedve szerint lépi át, még pedig amint mondani szokás abban, miszerint az arányt föladhatja, anélkül hogy a szépséget elvesztené. A dráma összhangzatos, mint a tejut az égen. A dráma, a meginérhetlennel négyezer esztendővel mint láttuk Jób könyvében kezdődik, és kétezer ötszáz évvel Eschylosban, és aztán a megmérhetlennel, Shakespeare- ben tovafolytattatik. Micsoda személyeket használ Eschylos ? a vulkánokat: elveszett szomorujátékainak egyike »Etna“ nevet visel; azután a hegyeket: a Kaukázus Promotheussal, azután a tengert: az Óceánt saját sárkányán, és a hullámokat, az Oceanidá- kat, azután a roppant Keletet: a perzsákat, azután a kinyomozhatlan sötétséget: az eumenidá- kat. Eschylos az embereket az óriásokon próbálja. Shakespeareben a dráma az emberéhez közeleg ugyan, de mindamellett mégis mindig óriási marad. Nacherz úgy tűnik föl mint egy sarki Atride. Látható ebből: hogy a dráma előbb a természetet nyitja meg, azután a lelket, e látkörnek nincs határa. A dráma élet, az élet pedig — minden. A hősköltemény csak nagy lehet, a drámának megmórhetlennek kell lennie. E megmérhetlenség: Eschylos és Shakespeare. Eschylosban a megmérhetlen: akarat és vér- mérséklet. () felfödözi a sarut, mely az embert nagyobbitja, és az álarcot, mely a hangot erősiti. Képletei iszonyúak. Xerxest »sárkányszem ti embernek“ nevezi. A tenger, mely annyi költőre nézve róna, Eschylosra nézve »erdő*. Az erőteljes, és csak a legnagyobb költők által visszaadott alakok, alapjokban igazak, hanem álomszerüleg igazak. Eschylos megrazkodtatja az embert egész a görcsig. Tragikai hatásai egyenlőek a szemlélőkön tett erőszakoskodáson. Midőn Eschylos Fúriái adatnak: az érdekes állapotban levő nők idő előtt szülnek. Pollux, a szótáriró erősiti, hogy azon gyermekek, kik ezen kígyóktól elborított, s fenyegetőleg fáklyákat lobogtató alakokat látták, görcsöket kaptak, és meghaltak. Valóban ez annyi mint: ,a határon tul- menni“. Még Eschylos kecse is, azon különös és fönséges, általunk már említett kecse is, ciklops- szerü valami : ez maga, a nevető Polyphém. Néha a nevetés rettenetes, s rejtett gyűlöletet látszik eltakarni. Állítsd föl például e két költőt, Hornért és Eschylost, Helénával szemközt. Homér pillanatnyilag legyőzetik és csodálkozik, csodálkozása megbocsájt. Eschylos szinte megragadtaik, hanem azért komoly marad és sötét. Helénát végzetszerü, romlandó virágnak nevezi és hozzáteszi: „tiszta és vidám lélek, mint a nyugodt tenger“. Shakespeare utóbb azt monda: „hivtelen, mint a h u 11 á m.“ (Folytatása következik.)
