Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1883-06-02 / 22. szám

és kicsapongástól szédelgett hatalmasok erkölcsi romlottsága miatt következett be.

Zichy Jenő gróf megtámadja a munkás és iparos osztály önsegélyző egyleteit, mint ezen osztály tagjait lealázó intézeteket; mint-amelyek csak szaporítják a dologtalanok számát, amely dologtalanok csupán arra lesnek, hogy e koldusalapból élelmezést nyerjenek.

Hát a katonai vagy egyéb hivatali állásból nyugalomba lépő nagyuraknak — kik különben otthon is dúsan jövedelmező vagyonnal rendelkeznek — nyugdijat huzni nem lealázó ?

Gróf Zichy Jenő ajánlja a takarékosságot és ennek „első és föltétien kelléke“-ül azt mondja a 35-dik lapon, hogy: „megtakarított munkabéréből, ha még oly kis mennyiségű, de mégis valami kis tőkét gyűjtsön magának,“ — már t. i. a munkás, az iparos.

Ugyan milyenek képzeli Zichy Jenő gróf azt a „még oly kis mennyiség* *-et ?

Avagy ismeri-e az iparos-segédek hetibérét és a munkások napidiját ? Ismerie-e, az éjjel-nappal szakadatlanul dolgozó, munkaadó mesterek keresetét, akik, a vásárról-vásárra hordozott munkájokért, alig kapnak annyit, hogy midőn a fuvarost kifizetik, száraz kenyérre valójuk alig marad ?

Vagy tán a munkás, az iparos, — hogy mint a gróf ur mondja: a még oly kis mennyiségű munka- dijból valamit megtakarítson, — a levegőből élhet, s a csillagos éggel takaródzék ? És emellett egészséges, erős, munkaképes lehet?

Mikép segithető e társadalmat már-már végveszéllyel fenyegető aránytalanságon, hol rejlik a legfőbb baj ? elmondja a „Népszava“ czimü lap jövő száma, „neveljünk erkölcsnek és munkának“ czimü czikkében.

Zichy Jenő gróf röpiratában jónak látta a szo- ezialistákat tudatlan söpredék, gyújtogató gyilkosoknak és forradalmároknak bélyegezni.

Valóban nevetnünk kellene ilyen hasonlitha- tatlan vastag tudatlanság és tájékozatlanságon, ha nem látnánk benne egyszersmind rasszakaratot, mely arra törekszik, hogy a magyar szoczialisták ügyét és törekvéseit nemismerő közönség rokonszenvét attól elidegenítse, és a mások eszével gondolkodókat félrevezesse.

A magyar soczialistáknak nincs okuk lesütni szemeiket. Miért is határozottan visszautasítják a „tudatlan söpredék, gyújtogató gyilkosok“ czimeket, — s egyszersmind nyíltan vallják, hogy igen is forradalmárok, amennyiben minden uj eszme keresztülvitele; szellemi forradalmat idéz elő.

De ne méltóztassék szem elől téveszteni, hogy a magyar szoczialisták a jog és józan ész fegyverével kezükben, vívják az igazság harczát és egyáltalában semmi közösségük nincs a dynamit, petróleum és nitroglyczerin embereivel.

Igaz, hogy lépten-nyomon üldöznek, sajtóperbe fognak, elzárnak nálunk is egy-egy szoczialis elvek apostolát. — De hát a világ legnagyobb prófétája, Krisztus szent tanának apostolai nem szenvedtek-e üldöztetést, fejezés, megkövezés és máglyahalált? Sőt maga Krisztus, nem-e a kereszten halt vértanú halált?

De ki volna ezért elég vakmerő, a szegény munkás nép soraiból kiemelkedett apostolokat, vagy épen magát a szintén szegény szülőktől származott Krisztust tudatlan söpredék, gyújtogató gyilkosnak mondani csupán azért, mivel eszméik terjesztése háborúra, s igy gyújtogatás és gyilkolásra szolgált okul?

Zichy Jenő grófot erre is rábirni elég vakmerő lehet az ő Gelléri Mórja.

Nugdájba vele az ilyen Szancko Pauzával, ki urának — tán különben nemessé fejlődhető inten- czióit — a botrány ilyentén árkán-bokrán bukfen- czezteti keresztül-kasul.

Végül, a munka és ipar fontos ügyének s érdekeinek előmozditására — mint a melynek gróf Zichy Jenő Magyarországon képviselője — nem szabad korbácsot, dorongot használni, hanem lelkesítő szót és buzdító tetteket.

Miután a sajtó, a röpiratnak ép az elősorolt krudelis pontjait hallgatte el — mert hihetőleg el sem olvasta — kellett, hogy a munkás és iparos osztály egy igaz barátjától — a midenfelé csak tömjén illathoz szoktatott szerző •— egy magyar őszinteséggel kimondott szót is halljon, egyáltalában nem gyakorlati működéséről.

Ezzel tartoztam a nyomorában is nemes resig- náczióval tűrő és lelkes kitartással a társadalom hasznáért fáradó munkás és iparos osztálynak, valamint a magyar szoczializmus igazságos és becsületes törekvéseinek. Gáborhelyi Kálmán.

A csángókért.

Kimutatás

a csángó magyarok hazatelepitése érdemében kibocsátott gyűjtő-iveken 1883. évi május hó 25-től június hó 1-ig a megyei alispáni hivatalhoz beérkezett adományokról.

Rátót község 2 írt 20 kr. Sz.-Kir.-Szabadja 14 frt 10 kr. Fokszabadi 9 frt. Kis-Jenő 1 frt 94 kr. B. m. szt. László 80 kr. Bársonyos 1 frt 15 kr. Teleki 2 frt 70 kr. Nóráp 6 frt 08 kr. Nagy Gama 2 frt 23 kr. Kúp 3 frt 27 kr. Tapolczafő 8 frt 76 kr Összesen 52 frt 23 kr. — Veszprém, 1883. jun.

1-én. Véghely Dezső s. k., alispán.

A VIDÉKRŐL.

A somlyó-vidéki evang. tanitó-egylet közgyűlése.

(A „Veszpr. Függ. Hírlap* szerkesztőjéhez.)

A somlyó-vidéki evang. tanítók rendes közgyűlésüket múlt hó 24-én Nagy-Alásonyban, az ottani

ev. iskola termében tartották meg. A gyűlés iránt általános érdeklődés mutatkozott. A tiszt, lelkészi karból a nagyt. elnök: Szalay Sándor uron kívül jelenvoltak: Kiss Lajos n.-alásonyi-, Borbély Sándor dabronyi- és Tamaskó Lajos ajkai lelkész urak. A tanítói kar teljes számban együtt volt, ugv látszik az egyleti élet iránt való lelkesülése mindig jobban terjed; az érdeklődés a gyűlések iránt mindig nagyobb mérveket ölt.

A gyűlés délelőtt 10 órakor vette az „Erős várunk“ eléneklése és buzgó ima után kezdetét; mely után nagyt. Szalay Sándor n.-szőllősi lelkész és egyleti elnök ur tartotta sikerült és szép elnöki megnyitó heszédét.

A múlt évi jegyzőkönyv felolvasása alkalmával egyes pontok élénk vitára adtak alkalmat.

Olvasta ezután Nagy Lajos megjegyzéseit, eszméit, gondolatait Borbély Sándor urnák egy korábbi dolgozatára.

Nagys. Stáhly György tanfelügyelő ur átiratára. Buthy Márton kéretett fel retllektálni. — A jász- nagv-kun-szolnokmegyéi tanitó-egylet azon átirata, a mely a nyugdíj képességet 30 évre akarja leszál- littatni stb. stb. pártolólag tudomásul vétetett, de a ministerhez való felirat nem javasoltatott, azon oknál fogva, mert Trefort ő nagy méltósága 1882. decz. 16-án kilátásba helyezte azt, hogy a nyugdij- törvény 1885-ben úgyis módosíttatni fog. Ezenkívül több egylet átirata egyszerűen tudomásul vétetett.

Az esetre, ha a somlyó-vidéki tanitó-egylet alapszabályai hamarosan megerősittetnének: akkor az országos képv. tanító-gyűlésre, mint képviselő Kovácsics Gyula lenne menendő: a ki László János 8-, Nagy Lajos 7 szavazata ellenében 9 szavazattal képviselőnek lett megválasztva. Éljen Kovácsics ur ügybüzgósága, szép képzettsége elég garantia nekünk arra nézve, hogy egyletünket méltólag fogja képviselni. Csak arra kérjük, hogy az Eötvös-alapnak átadására ne szavazzon; hanem maradjon meg az a végrehajtó-bizottság kezében. — Azon tisztelt tagjaik közül a somlyó-vidéki tanitó-egyletnek, akik eddig az Eötvös-alapnak is tagjai voltak, már 2—3-an kiléptek; nem tudom nem-e azért, hogy a kormány akarja a tanítók privát vagyonát is gyámkodása alá venni. A centralisationak e téren nem vagyunk hívei!

Végül következett a tisztikar lemondása és uj tisztikar választás. — Elnök szép szavakban adta be lemondását, s utánna következett a többi tisztviselők lemondása. A tisztikar lemondása elfogadtatott, és nekik sikerdus működésűkért, nem különben az egylet érdekében kifejtett áldásos munkálkodásukért jegyzőkönyvi köszönet zzavaztatott; de az egylet tekintetbe vette azt, hogy mivel ezen tisztikar élén a nagyt. Elnök úrral az elmúlt időszakban minden erővel odatörekedett, hogy a somlyó-vidéki evang. tanitó-egylet szép hírnevét emelje, odaműködött, hogy az egyleti élet áldásos legyen a tagokra, de továbbá mivel ezen tisztikar oly önzetlenül, oly buzgón vezette az egylet ügyeit, hogy ahhoz szó nem férhet, a lemondottat újra, egyhangúlag ismét megválasztotta. Az elnök ur a lemondott tisztikarral együtt nem akart a közbizalomnak mindaddig eleget tenni, mig végre a gyűlés nem sanktionálta a választását azon felkiáltásban : Éljen a lemondott — ! éljen az újra megválasztott tisztikar! Éljen! Elnök a határozat előtt meghajolva, tiszttársai nevében is a bizalmat, a ragaszkodást, a szeretetet megköszönte.

Társasebéd volt, melyen a tagok nagyszámban voltak jelen; mint vendégeket ott láttuk Buthy József és Horetzky Béla urakat. A felköszöntések sorát a tanitók igaz barátja: Kiss Lajos lelkész ur nyitotta meg, éltette az egyletet; azután szóltak még Buthy Márton, László János, Kovácsics Gyula s végül Borbély Sándor dabronyi lelkész ur, akinek sikerült felköszöntése köztetszésben részesült. Hivatalos felköszöntés nem volt. s.

Jákó, május 28.

(A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez.)

Folyó hó 12-én megjelent becses lapja 19-ik számában Németh Béla aláírásával egy czikk jelent meg a jákói tanügy állásáról, mely czikkben a helyi tanügyet, mint a kor kívánalmainak meg nem felelőt festi le.

Szavaiból azt veszem ki, hogy engem akar provokálni.

Megtámadja „azonban iskolámat és hivatalos állásomat is* a midőn mondja, hogy Jákón 270 tanköteles, és két tanterem van, melyek egyikében én, másodikban egy 14 éves gyakornok tanít, azonban a 270 tankötelest akárhogy kereste volna, nem találhatta volna, és mondja csak kérem ; ki az oka, hogy a számos tankötelesek közül oly gyéren vannak az előadáson ? én-e ? Ki a törvényes időben a mulasztók névjegyzékét a község elöljáróinak átadom, de azok vagy nem tudják kötelességüket, vagy nem akarják azt teljesíteni; mert még nem volt rá eset, hogy csak egy szülőt is megintettek volna, azért, hogy gyermekét az iskolába nem küldi, nemhogy büntettek volna; pedig ha akarnak, tudnak büntetni, mit bizonyit azon körülmény is, hogy ezikkirónak kihágása alkalmával azonnal eleget tettek; pedig, ha tudom a rendőri kihágások megtorlása a tek. szolgabirói hivatalt illetné, a kártérítés pedig a tek. járásbíróság hatásköréhez tartozik.

Végül fölhozza a czikkiró, hogy a gyakornok 170 frt kocsisfizetésból képtelen magát ruházni, és élelmezni, vájjon talán ennek is én volnék az oka, hogy a község rendes tanítót nem tart ?!

A mi az idei vizsgát illeti a czikkiró megczá- folására elég, gyenge emlékező tehetségét felébresztenem, mert hiszem, hogy nem felejtette el azt,

hogy a vizsga végékével a jelenvolt iskolaszéki tagok nekem teljes megelégedésüket nyilvánították, de különösen a magyar nyelv tanítása körüli buzgó fáradozásomért köszönetét szavaztak.

Ennyit saját rehabitálásomra.

Kérésem után vagyok alázatos szolgája

M a d e r Antal, k. tanító.

Pápa-Kovácsi május 31.

(A „Veszprémi Független Hírlap* szerkesztőjéhez.)

Becses lapjának folyó évi 20. számában egy Pápa-Kovácsiból május 17. keltezett tudósítást olvastam a községünkben Pünkösd másnapján pusztított tűzi veszedelemről. Mivel ezen tudósításban kevés való foglaltatik, s községünket érdekli, indíttatva érzem magamat a való felderítése végett tek. Szerkesztő ur türelmét egy kissé igénybe venni s néhány soraimnak becses lapjában való szives felvételéért tisztelettel felkérni.

A szomorú eset igy történt! Pünkösd másnapján fél három órakor, ismeretlen okból, a korcsmának átellenében levő második ház pajtája kigyulladt. A harangok által vészjel adatván, a község lakossága azonnal talpon volt s sietett a tűz színhelyére, de az csakhamar oly nagy mérvet öltött, hogy közelébe jutni, vagy annak megfékezésére gondolni sem lehetett; noha a segély a lehető legnagyobb gyorsasággal érkezett.

Az oltásnál legnagyobb buzgóságot fejtett ki méltóságos gróf Wallis Gyula helybeli földes ur, ki tényleg résztvéve az oltásban, egyik fecskendezőt a legnagyobb veszély között ritka bátorság s úgyszólván önfeláldozással személyesen kezelte, amellett folyton buzdítva a népet a mentés és oltásra.

Távol legyen tőlem azon rósz szándék, hogy bárkinek is, de különösen ily humánus egyletnek, mint a tűzoltó-egyletnek, mint a tűzoltó-egylet, — érdemeiből csak a legparányibb csekélységet is levonni akarnék, mindazáltal az igazság és méltányosság érdekében úgyszólván kötelességemnek tartottam felszólalni.

Csak érdem szerint kell a dicséreteket osztogatni ; mert különben ócska kalap sorsára jut.

Továbbá: ami egyiknek méltányos, a másiknak jogos!

Semmi kifogásom a t. tudósító ur ellen nem lett volna, ha az valót ir s első sorban azokat méltatta volna dicséretére, kik azt leginkább megérdemelték volna s igy — tovább.

Kenesse, május 31.

— A „Veszpr. Függ. Hírlap* szerkesztőjéhez. —

Kenésén fürdő-bizottság alakult, — melynek

elnöke: Wolf Ignácz urod. intéző, pénztárnoka; Parrag Gyula m. kir. postamester, jegyzője: Kovács Gyula közs. s. jegyző, biztosa: László Péter községi bird.

Mult heti gyűlésén elhatároztatott egy zuhany szerzése — mely már meg is rendeltetett.

A fürdőhelyiség pedig gyönyörűen be van fá- sitva, 260 jegenye közül egyetlenegy száradt el.

Törvényszéki csarnok.

(Bűnügyi tárgyalások a Veszpr. kir. törvényszék előtt.)

1883. junius 5-én. Hűtlen kezelés miatt vádolt Bak József — végtárgyalás. Lopással vádolt Cserkuti László s társ. — végtárgyalás.

1883. junius 6-án. Lopással vádolt Varga Gizella ügye — végtárgyalás.

1883. junius 7-én. Sikkasztással vádolt Pintér Imre ellen — végtárgyalás. Lopással vádolt Hadnagy Mihály ellen — végtárgyalás. A csöglei vérengzési ügy — Bodor Sándor s társai — végtárgyalás.

*

— Mailáth György országbíró gyilkosai. A vizsgálóbiróságnak a gyilkosok kivallatásánál kifejtett kitartott küzdelmét végre siker koronázta. A hírhedtté vált Spanga Pál végre f. hó 19-én az ellene Jávor által tett terhelő vallomások folytán is, az erős vallatásnak és keresztkérdéseknek nem birt el- lenállani; meglágyult és töredelmes vallomást tett. Vallomása szerint a gyilkosságot Berecz tervezése folytán és annak közreműködésével ő és Pitély követték el. A gyilkosságot megelőző este Berecz bocsátotta be a kapun, és egészen az országbíró lakosztályáig hatoltak, hol Berecz őket elrejtette. — Mikor az országbíró megérkezett, megvárták, mig Berecz levetkezteti, s csak azután jöttek elő rejte- kükböl. Mailáthot a legelőbb bement Spanga, az ágy szélén találta. Késsel kezében rohant reá, azt mellének szegezve pénzt kért tőle. A felriadt országbíró ekkor rárivalt a megtámadom és a késhez kapott. Spanga kirántá a kést .kezéből, mire heves dulakodás támadt köztük. Ekkor rohant be Pitély és oly erővel rontott a dulakodókra, hogy azok mindketten a földre estek. Irtóztató küzdelem fejlődött ki ekkor az erős országbíró és a gyilkosok közt. Pitélynek végre sikerült az országbíró mellére térdelve annak kezeit lefogni, mire Spanga kendőt tömött szájába. Aztán mindketten fojtogatásához fogtak s mikor már meggyőződtek arról, hogy áldozatuk kiszenvedett: fogtak kutatáshoz. Miután kulcsokra nem akadtak, az országbíró tárczáján és óráján kívül mást nem vihettek el. Csak Spanga ölté magára az országbíró téli kabátját, miután az övé a küzdelemben összerongyoltatott. — Végre kezeiket megmosva, az erkélyre erősített kötélen megszöktek. Később erős vallatás alá vétetett Pitély is, ki eleinte még mindig makacsul tagadta a gyilkosságban való részvételét, azonban végre meglágyult és vallott; vollomása azonos Spanga vallomásával. A harmadik főbünös Berecz is, bár eleinte konokul tagadott, bevallotta szörnyű bűnét.

— A „Vörösberényi gyilkos4- Rácz Kálmán bűnügye m. hó 31-én érkezett le a legfőbb itélö- széktői, mely helyben hagyta az elsőbiróság Ítéletét. Az elsőbiróság tudvalevőleg 15 évi fegyházra ítélte Rácz Kálmánt, — Mint biztos forrásból értesülünk, Rácz Kálmán perújítással fog élni.

Újdonságok.

— Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik szives megújítására, oly vidéki olvasóinkat pedig, kik némi előfizetési részlettel hátralékban vannak, ez összeg mielőbbi szives beküldésére.

— A veszprénimegyei jegyző-egyesület bankettje. Lapunk más helyén adtuk a megalakult megyei jegyző-egyesület gyűléséről szóló tudósításunkat. ezúttal a gyűlés után egybegyült jegyzői-egye- sület tagjainak bankettjéről a „Korona* vendéglőben. Már 9 órakor együtt volt az összes jegyzői kar és számos meghívott vendég s csakhamar vacsorához ültek. Az első fogás után Molnár Károly ur felszólalása után, ki Véghely megyénk jeles alispánját élteté, szép beszédében, megeredt a toasztok árja. Ezután Véghely alispán emelt poharat a községi tisztviselőkért és Harabasevszkyért, Pongrácz Dániel a jegyzői test. fő- és aljegyzőjéért, Kolozsváry J. a jegyzőkért, mig a népnek élnek, Kisss József Véghelyre a csecsemő, atya és komára, Schill I. Pongrácz- ért, Kleczárórt, Véghelyiért, lvleczár a nép jóvoltá- ért, Pongrácz az egyleti tisztviselőkért, Véghely Kovács I., Hetesy a nép érdekében felfogott sajtóért, Szabó Károly magyar történész és a jelen voltak összes családjaiért, Vikár Lajos Lévayért, Bezerédy Viktor a magyarositó jegyzőkért, a gazdákért, Kis József Hetessy D. mint költőért, Purgli a mezőföldi jegyzőkért, Hetessy az 1000 éves ünnepélyért, Lévay a jegyzőkért, Németh Ferencz noszlopi jegyző kereszt apa és komákért, Döröghy Benő megköszöni a vendégeknek megjelenésüket. Molnár Károly az egyletért. Ezután a vidám társaság még sokáig együtt maradt kedélyes vitatkozást folytatva a tüzes csopakit üritgetve. A jegyző urak csaknem mindannyian a megalakult uj egyesület életrevalóságáról, előnyeiről vitatkozva, egymást biztatva s kérve az egylet érdekében a támogatást, miglen hajnal felé a társaság a legjobb hangulatban szétoszlott.

— Kinevezés. Méltóságos dr. L.aky Kristóf a veszprémi kir. törvényszék elnöke, Ács Ferencz devecseri kir. járásbirósági díjtalan joggyakornokot ugyanoda segélydijas joggyakornokká nevezte ki.

— Liczitáczió. Istenben boldogult lövöldénk csöndes siri álmát tegnapelőtt délután megzavarták. Ugyanis ekkor árverezték el a néhai lövölde czók- mókját. Nem nézhettük a nélkül, hogy ne fájlalnék ennek a jobb sorsra méltó egyletnek kora elhunytét; nem akarunk lamentálni, de nincs rendén, hogy nálunk minden életre való eszme, társulat „csütörtököt mond.* — Miért ?

— Ügyvédi szigorlat. Takács Lajos ur, a veszprémi kir. törvényszék jegyzője, múlt hó 29-én tette le Budapesten az ügyvédi szigorlatot.

— Nyomozó csapat. A vasmegyei erdőségekben csavargó Savanyu Józsi és rablóbandája üldözésére egy nyomozócsapat alakíttatott. — Ideje volna már egyszer, hogy elcsípnék ezt a veszedelmes rablót, kinek már oly sok van a rováson.

— Juniális. A veszprémi iparos-itjuság ön- képző- és segélyző-egylete f. hó 16-án nyári táncz- mulatságot rendez, mely iránt már előre is igen nagy érdeklődés mutatkozik. Egyike szokott lenni a legjobb nyári mulatságoknak az iparos-ifjúság „juniálisa*.

— Helyi Óvodánk f. hó 16-án juniálist rendez a „Betekins“-ben ; melyről bővebben jövő lapunkban meg fogunk emlékezni.

— A „Balaton-egylet“ junius hó 9—11-én tartandó balatonmelléki kirándulására. A kirándulás programmja: Indulás 1883. junius 9-én, szombaton d. u. 4 órakor vasúton, külön vonattal a déli vaspálya indóházóból (Buda). Megérkezés Siófokra esti 7 órakor, Balaton-Füredre a „Kisfaludy“ gőzössel 9 órakor. Ünnepélyes fogadtatás, kivilágítással a tavon. Köz vacsora. — Vasárnap: Reggel kirándulás Tihanyba gőzösön. A Garay-kunyhó ünnepélyes fölavatása. A zárda megtekintése. Visszaérkezés B.-Fü- redre délben. Közgyűlés. Borkiállítás megnyitása. D. u. 2 órakor diszebéd. D. u. 5 órakor regatta, vitorla- és halászevező-verseny. Este hangverseny és tánczvi- galom. — Hétfő: Reggel indulás a „Kisfaludy* gőzössel Badacsonyba. Megérkezés után kirándulás a kőkereszthez és a szirtharanghoz. Villásreggeli. Továbbutazás Keszthelyre. Innen a város megtekintése után kocsi-kirándulás a közelfekvő Hévviz fürdőbe. Délután 6 órakor diszebéd Keszthelyen. Este visszautazás hajón; Siófoktól vasúton a fővárosba. — A részvéti-dij Veszprémieknek B.-Füredről Keszthelyig Balaton-egyleti tagoknak 11 frt, nem-tagoknak 17 frt. — Ez összegbe az összes utazási dijak, étkezések, verseny-részvételi, borkiállitási, hangverseny- és tánczmulatság-jegyek, valamint a bét napi lakás B.-Füreden beleértetnek. — Napi-jegy B.-Fü- redre, vasárnapra 5 frt. A jelentkezések véghatárideje junius 4-ike. — A részvételi dij a t. gyűjtő uraknak adandó át, kik kéretnek, hogy azt junius 4-ig Budapestre, az írók és művészek társaságának helyiségébe, (Nemzeti színház bérháza), a Balaton- egylet czimén beküldeni szíveskedjenek. A Balaton- egylet tagjainak családtagjai szintén élvezik az egyleti rendes tagoknak biztosított kedvezményt. Budapesten, 1883. május 15-én. Dr. Fenyvessy Ferencz, Salamon Ádám, a kirándulási szakosztály elnökei. S z i k 1 a y János, egyleti titkár. K o m 1 ó d y Gyula, kirándulási szakoszt. titkár. Előjegyzéseket elfogad szerkesztőségünk is f. hó 4-ig, valamint V i z n e r János ur is.

— Fölültették a városi egészségügyi bizottságot. Szomorú dolog, de való, hogy ez miként történt és ki által, azt tessék a nagyérdemű közönségnek megitélni. A megtörtént tény a következő: V an a városunkban egy rongy- és csontkereskedő ur, ki ellen már többször panaszt emeltek azért, mert mint az említett czibkek nagykereskedője nagymennyiségű csontot halmazott föl raktárában és ez olyai. gyo- mort fölforditó bűzt terjesztett a város két föutczá- jára, hogy az embernek elvette az étvágyát. Minthogy ebből az élvezetből túlságosan jutott az ott járó kelő közönségnek és a szomszédoknak, egy polgártársunk a város hatóságánál jelentést tett az említett nagykereskedő ur ellen. Mint hallottuk annak legnagyobb megbotránkozására. E följelentés következtében a város hatósága kötelességszerüleg az