Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-03-03 / 9. szám
Veszprém, 1883. III. évfolyam. — 9-dik szám. Szombat, márczius 3. i ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre. Fél évre Negyedévre 6 írt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. Hirdetéseid és iTyilttereid a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyiltter petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ZEdéziratols vissza, z-em a,d.atna,lc. Az elsőfokú ipar (mesterinas) iskolák szervezéséről. A um. vallás- és közoktatásügyi m. k. minisztérium ezen iskolák szervezése iránt tudvalevőleg már a múlt év május havaban tette meg az első lépést, midőn az ország összes törvényhatóságait felhivta, hogy tennének jelentést az iránt, ha vájjon történt-e eddig valami törvényhatóságaik területén megfelelőleg az 1872. Vili. t. ez. 42. §. értelmének, a mesterinasok iskoláztatására nézve? és kikérte, hogy ha nem történt volna semmi, adnának jelentést, hogy miként vélnek intézkedni, A törvéyhatóságok, néhánynak kivételével azt jelentették, hogy az iparos tanonezok a vasárnapi ismétlő iskolába járnak, hol 2 — 3 órai tanításban részesülnek. Ez természetesen nem lévén elég, elrendeltetett az első fokú ipariskoláknak szervezése a kiadott szervezési szabályzat szerint. E czélból a mellett, hogy a tanfelügyelők is utasittattak, kiküldetett J. Péterffy József min. biztos, ki már a múlt év október első napjaiban megtette az első lépéseket s tényleg megkezdte a munkálatot. Én kezdettől fogva nagy érdeklődéssel kisértem ez ügyet s igy értesültem is mindig a történtek felől. Január 15-éig a min. biztos Yácz, Esztergom, Érsekújvár, Pozsony, Nagy-Szombat, Trencsén, Körmöcz, Újbánya, Léva, Losoncz, Sopron, Kaposvár, Miskolcz és Kassa városokban indította meg a tárgyalásokat. Akadály volt, hogy az ipartanodái bizottságot az első értekezleten sehol sem lehetett megválasztani s igy csupán a nézetek cseréltettek ki. A min. biztos tehát deczember 2-áról kelt köriratában felkérte a törvény- hatóságokat, hogy ezen bizottságok választassanak meg. Tudomásom szerint a felkért 58 törvényhatóság közül 22 küldötte be a jelentést a végrehajtott választásról. A fent elősorolt városokban tartott értekezletek alkalmával felkérte a min. biztos a hatóságokat, hogy a szervezési munkálatokat lehető rövid idő alatt küldjék be, a mi abból állana, hogy megválasztatván a bizottság a tanonezok összeírása, osztályozása, a tanerők megválasztása, a tanításra, szánt napok és órák megjelölése, a költségvetés eszközöltessék. Tudtommal eddig csak Losoncz és Sopron küldte be munkálatát és tényleg meg is kezdé a tanítást. Állítólag Kaposvárott is folyik már a tanítás, de a munkálat onnan még nem érkezett fel. így állott az ügy január 15-éig. Egyetértve a közoktatásügyi miniszter úrral, elha- határoztam magamat, a min. biztossal utazni s közösen odahatni, hogy a czél mielőbb eléressék. Tárgyaltunk eddig Székesfehérvárt, Veszprémben, Szombathelyt, Pápán, Debreczenben, Nagy-Károlyban, Szatmárt és Mármaros-Szi- geten. S most saját személyes tapasztalatomból mondhatom el a következőket: Az iparosok és hatóságok részéről a legjobb akarattal találkozunk. Mindenki átlátja és átérti a kérdés nagy fontosságát, akarna is tenni, tesz is a mit tehet. Sőt örömmel konstatálhatom, hogy vannak helyek, hol maga a megye egész tekintélyével s áldozatkészséggel lép fel, mint például Szombathelyen, hol nem csak azt, mit most ezé- lozunk, — hanem ennél lényegesen többet akarnak és fognak is tenni. De a legjobb akarat, a legőszintébb törekvés hajótörést szenvednek a ma szervezetlen, mondhatnám anarchikus állapotokon, melyeket az IS72. évi VIII. t. ez. tudniillik az ipartörvény az iparosok között teremtett. Meghagyatik ebben az iparosnak, hogy tanonczát az ipar, esetleg az ismétlő iskolába küldje, sőt kiszabatik büntetés is az esetre, ha ezt nem teszi. De azért az ismétlő iskolába alig jár a tanonezok fele, — mert az iparhatóság jelen szervezetében az ellenőrzésre képtelen, s aztán az ipariskola sehol sincs, hiszen a törvény nem határozta meg, hogy ki állítsa azt fel. Az ipartái'sulatoknak semmi előny sem biztosíttatván, a társult iparosok csak terhet viselnek, mig az iparosoknak egy impozáns száma nem lép társulatba s megkárosítja azokat, kik társulatban vannak. A városok szegényeknek vallják magukat; az iparosok még szegényebbeknek s mégis mindenki örömest tenne, ha érdekeit törvény által védve látná. Nem czélom a tapasztaltakat itt felsorolni, szükség esetén el fogom ott is annak idején mondani, hol ennek helye lesz, akkor ugyanis, hogy ha az ipartörvény revíziója napirendre kerül. Ezúttal csak felhívnám a kormány figyelmét a következőkre: Az ipartörvény revíziója ma már elo- dázhatlanná vált s én részemről nem látok semmi okot a halogatásra. Továbbá, jelezhetem már ma, mi különben is meggyőződésem volt mindig, hogy a kényszertársulás, a ta- nonezsegéd és mesterqualifikáeziójának meghatározása, a tanonezok taníttatásával járó terhek arányának szabatos meghatározása, és az elsőfokú iparhatóságok czélszerü szervezése az ipartörvény novellában a leghatározottabban kifejezendők. Egy különben is a gyár és szabad ipar s a szabad kereskedés nyomása alatt álló terhes adókkal megrótt osztály, melyet a legsujtóbb viszonyok készületlenül találtak, egy osztály, mely teljesen elhp ^agoltatott, holott ennek az állam alkotó részének kell lenni, joggal követelheti, hogy helyes törvény által a végnyomortól megmeutessék és ekként a kézműipar a tökéletes elpusztulástól, mi bekövetkezik és elvész ez osztály, ha a kormány és törvényhozás nem sietnek a szükséges intézkedéseket megtenni. Gr. Zichy Jenő. Felhívás. Bukovinai magyar véreink közül ezer haza, Magyarországba készül. Csak arról van szó, hogy előlegezzük nekik az útiköltséget, ezer embernek húszezer forintot. — Adakozzunk! Hazafiui bizalommal fordulunk Magyarország közönségéhez, s nem kételkedünk benne, hogy aláírások utján rövid idő alatt beszerezhető lesz a húszezer forint úti költség, s itthon üdvözölhetjük hazánk fiait. — Az adományok átvételére a hazai hírlapok t. szerkesztőségeit kérjük.*) Budapesten, 1883. febr. 28. Somssich Pál, s. k. Apponyi Albert, gr., s. k. Br. Prónay Dezső, s. k. A Tallián-kut tengeri kígyója. Veszprém, márcz. 2. A „Veszprém“ f. évi 8-iki számában, a hírek rovatában közöltetik a múlt héten tartott rendkívüli *) A hazafias felhívást, mely elzüllésnek indult bukovinai véreinknek az anyaországba visszatömöritését s igy fajunk erősítését czélozza, szivünk egész teljével ajánljuk t. közönségünk pártfogásába. A hozzánk e czélra érkezendő hazafias adományokat köszönettel, nyíltan nyugtázandjuk. TÁRCZA. Sok nyolezvan év az ember életében, Ha még öt vent sem élnek túl sokan, — Hány ifjú szív szakad meg észrevétlen? Lezúg az élet sebes folyam . . . De a nagyokra és dicsőkre nézve, Ezernyi év, vagy több sem volna sok; Miért is száll siréj azok szemére, Kik bár halandók — halhatatlanok?! Ki feljutái a kor magaslatára, Akin rajongva csügg hű nemzeted, — Ki fényt árasztasz most is a hazára — Nem árthat a halál, Kossuth, neked! Nem! Mert, mint Illés, a nagy látnok, élve, Te s t e stő 1-1 e 1 k est ő 1 röpülsz az égbe! Szűcs Dániel. Hogy él az orosz cár? (A „New-York Herald“-ból.) C. Edward még Miklós cár életében a londoni orosz követség ajánlata folytán került az orosz udvari lovászmesteri hivatal szolgálatába, honnan ezelőtt nehány héttel a rendőrfőnök parancsára a határszélig kísértetett. Igen érdekes közleményei a cári család életéről a „N.-York Herald“-ban jelentek meg, melyek közül nehányat olvasóinknak ezennel bemutatunk. \ II. Sándor cár halála óta a szt.-pétervári téli palota küszöbét csakis az lépheti át, ki a rendőrminiszter által sajátkezüleg aláirt és az illető egyén fotográfiájával ellátott igazolványt felmutatni képes. Ezen rendszabály alól senki sincs felmentve; a szolgálatot tevő tábornok-hadsegéd, kinek mellét 30 rendjel borítja, ép úgy mint a cári konyhában dolgozó legutolsó cseléd a külső őrség cserkesz tisztjének köteles igazolványát bemutatni, mely az őrszobában lévő jegyzékekkel összehasonlittatik. A palota második kapuja alatt a procedura ismétlődik s ha az illető távozik, újra mindezeken keresztül kell esnie. A sor vagy testőrezredek nem alkalmaztatnak többé a palota őrségein, csakis doni, uráli kozákok és cserkeszek végzik a szolgálatot, kiket egyenesen hazájukból Pétervárra szállítanak. Itt a városba menniök nem szabad, senkivel sem társaloghatnak és többnyire fél évi szolgálat után ismét visszaküldetnek. Az illető tisztek nem ismerik a legénységet, melylyel szolgálaton kívül érintkezniük nem szabad. Minden 48 órában az őrségfelváltásra rendelt csapat fegyvertelenül vonul az őrségekre, és ott veszi át a fegyvereket, mely a szolgálatot tevő tábornok (général du jour) jelenlétében és közvetlen felügyelete alatt szigorúan megvizsgáltatnak. A palota külső folyosóin és lépcsőin egymástól 10 lépésnyi távolságban mozdulatlanul állnak kivont saszkával (karddal) a doni kozákok vagy cserkeszek arcczal mindig azt kisérve, ki mellettük elhalad. A folyosókon gyorsan járni s futni nem szabad, és ha valakinek eszébe jutna ezen rendszabály ellenére lépését gyorsítani vagy az őrök egyikét megszólítani azt a legközelebb álló őr bizonyára feltartóztatná. A cári lakosztályba csakis négy termen keresztül lehet jutni, melyek mindegyikében különös szolgálattevő tisztek fogadják a megérkezőket; közvetlenül a cár elfogadó termének külső ajtaja előtt két óriási termetű vén kozák áll, kik csak a főhadsegédek kíséretében érkezőket esetleg a nagyhercze- geket eresztik be. Hasonló rendszabályok alkalmaztatnak a cárné és a trónörökös lakosztályaiban. Éjjel a cár sajátkezüleg bocsátja le hálószobája ajtajának vasszerkezetét, melynek kulcsát mindig magánál hordja. A császári család szobáiba ezüst csapokkal ellátott vízvezeték szolgál, mely ivásra és mosásra használtatik és nincs rá eset, hogy a cár más vizet innék. A konyha személyzete folytonosan szigorú felügyelet alatt áll, és a főzéshez szükséges anyagok és folyadékok felhasználása előtt többször megkóstoltat- I nak; mielőtt pedig az ételek tálalása megkezdetnék, j a konyhamesterek rendre még egyszer végig kóstolják az egész főzetet, mire a tálak külön e czélra készült vasládákban záratván az őrség kettős sorai közt az étterembe szállíttatnak. Itt a szolgálatot tevő tábornok felnyitja a zárt ládát, melyből a kivett tálak közvetlenül felhordatnak. — Hasonló eljárásnak vannak a különféle italok alávetve, s a cár által használandó evőeszközök és poharak csakis közvetlenül az ételek felhordása előtt kerülnek az asztalra, hova azokat szintén a szolgálatot tévő tábornok felügyelete alatt a cár első komornyikja felrakja. Minthogy a cár, az angol illatszereket és szappant nagyon kedveli, az időnként megérkező szállítmányok szigorúan átvizsgáltatnak. A ruhatár különféle osztályai folytonosan zár alatt tartatnak és a naponkint szükséges fehérneműt, posztóruhát, csizmát stb. egy e czélra különösen kirendelt bizottság megvizsgálván, ezek után átadja a szolgálatot tevő tábornoknak. III-ik Sándor cár kedvencz kocsilovait és paripáit egyenkint ismeri a közvetlenül a kikocsizás vagy lovaglás előtt nevezi meg a lovakat, melyeket használni akar. A kocsik és szánakra való felügyelet roppant szigorú és még nem fordult elő eset, hogy a cár istállóit s kocsi színeit idegen ember látta volna. Mindezen rendszabályok daczára a nihilisták proklamácziói és levelei fényes nappal a cár Íróasztaléra jutnak vagy pedig kabátjának zsebeiből kerülnek elő, mi azt tanúsítja, hogy a nihilisták még a legmagasabb körökben is pártfogoltatnak. Közvetlenül a cári családnak G-atsinából való megérkezése után, a téli palotát két gyalogezred vette körül és minden egyes a palotában lévő egyén meg- motoztatott, mivel a cár hálószobájában két bepecsételt levél feküdt, melyek a megérkezés napjáról keltezve a nihilista végrehajtó bizottság valamely határozatát tudatták a cárral; a motozás még éjfélkor sem volt befejezve s a katonaság csak reggel felé vonult ismét a laktanyáiba. Ez alkalommal is a kutatás eredmény nékül maradt, mivel senkit sem fogtak el; a cár dühében sírva fakadt és iszonyú haragja azt mutatta, hogy mindenhatóságának szűk határait beismerni kénytelen volt. A palotában többen azt rebesgették, hogy a levelek rejtélyes átadója a kéményen keresztül ment, de voltak, kik határozottan azt állították, hogy csak is azon pillanatban kerülhettek a levelek a cár szobájába, midőn ezt a szolgálatot tévő kamarás ő felsége előtt kinyitotta. C. ur nézete szerint a koronázás csak úgy fog minden baj nélkül megtörténhetni, ha a cár a nihilisták kívánságait legalább részben teljesiti, másként bizonyosak lehetünk arról, hogy a koronázási ünnepélyek hosszú sorát valami megdöbbentő esemény fogja befejezni. Robinson. Sokat vitatkoztak már a „Robinson Crusoe“ tárgyának eredete fölött, mióta az angol Defre Dániel regénye megjelent. A regény első része 1719-ben jelent meg Londonban „Robinson Crusoe ritka és meglepő története“ czim alatt. Minden müveit nemzetnél roppant tetszéssel fogadták, úgy hogy csakhamar két uj kiadást kellett sajtó alá rendezni. Milliók és milliók kezében forgott a könyv és körutat tett a világ körül, épen mint Robinson maga. És Defre Dániel bármily meglepően hangzik — mégis az agg kor terhe alatt nyomorban halt meg. Most már kétségtelen, hogy Defre „Robinson“- jának tárgyát Woodes Roger kapitány utazó naplójából vette. Woodes Roger körül utazta a világot, 1708-tól 1711-ig. 1718-ban Londonban két kiadás látott napvilágot utazási jegyzeteiből. A napló felette érdekes; a többek közt ezeket is olvashatjuk benne. 1708. jan. 31. Ma reggel 7 órakor a Juan Fernandes szigetre értünk. Február 1. Tegnap délután két órakor kikötöttünk és Dover kapitány a matrózokkal szárazföldre lépett, noha ezt nem helyeseltem. Alig hogy bealkonyult, tüzet láttunk a parton; sajkánk körülbelül egy franczia mertföldnyire lehetett a hajótól;
