Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-03-03 / 9. szám
közgyűlés tárgyai közt a Tallián-kut számadása is, mely alkalommal nyilvánosságra hozza azon körülményt, hogy e tárgynál újra belezökkent, fájdalom, a közgyűlés a személyeskedésbe, mely hogy éléssé nem vált, azt a képviselők higgadtságának, majd azon körülménynek kell tulajdonítani, hogy Benkő István ur közhelyeslés közt adta meg egyes dolgokra a kézzel fogható, szemmel látható felvilágosítást. Sokat tett Véghelyi Dezső képviselő ur férfias felszólalása is, hogy a tanácskozás tekintélye meg lett óva. Nem akarunk ezen közlemény czáfolásával foglalkozni, hanem igen is meg kell jegyeznünk, hogy ha szerkesztő ur ő tisztelendősége jónak látta ez ügyet szellőztetni, valóban tisztességes dolgot cselekedett volna, ha ezen ügy valódi állását nemcsak mint szerkesztő, hanem mint városi képviselő is, kiuek ezen ügy állásáról kell hogy tudomása legyen, csak röviden, keletkezésénél fogva nyilvánosságra hozza — de amit ő kihagyni jónak látott, nyilvánosságra hozzuk azt mi. Ugyanis elhunyt Talliáu Pálué 6000 o. é. frtot hagyományozott egy, a vásártéren létesítendő kút ásatására és kiépítésére, mely összeg a takarékpénztárban helyeztetvén el, a kút fúrása, illetőleg létesítése, a nevezett 6000 fit erejéig a gazdasági választmányra bízatott, melynek intézkedése folytán történtek a munkaműveletek, mig egyszer csak arra ébredénk, hogy a 6000 frtnyi összeg kamatjaival együtt fogyatkozást szenvedett. Ekkor Kopácsy József ő méltósága a munkálatok folytatására 100 frtot adományozott. Természetes, hogy ez összeg is csakhamar elfogyott. Ekkor a képviselőtestület meghallgatása illetőleg határozata nélkül, ma már se kézzel meg nem fogható, se szemmel nem látható, csak majd a szegény zaklatott és kipréselt nép által érezhető 1000 frtnyi kölcsön vétetett fel. Midőn ez is elfogyott, akkor szinte a képviselőtestület hire és tudta nélkül a polgárság közt adakozás utján pénz- gyűjtés eszközöltetett, mely szinte közel 1000 frtot eredményezett. E két utóbbi eset csak akkor jutott a képviselőtestület tudomására, midőn a kölcsönkért összegnek biztosítását és fedezését követelték a város hatóságától. Úgy hiszszük, hogy kérdésbe sem jöhet ezen önkéntes és fejetlen eljárás jogosultsága. És váljon a történtek után nem sértődtek-e meg azon képviselő urak, kik a nép terhei és képviselői hivatásuk felett komolyan gondolkozni tudnak? Hacsak nem, mint Gy. v. képviselő és gazdasági bizottsági tag saját állítása szerint, „pictus masculusok“ valamennyien ? Méltó indignátióval hozta a képviselőtestület azon határozatot két ízben is, hogy mig a számadás a pénzügyi bizottság által megvizsgálva nem lesz, valamint a nyilvánosság elé kitéve nem leend: addig a kérdéses 1000 írtnak biztosításába bocsátkozni nem fog. Fájdalom, a határozat csak egy részben teljesittetett, t. i. a nyilvánosság elé kitétetvén, ez alkalommal ismerkedtünk meg Benkő István számlájával, melynek kimutatása szerint Benkő István és társa által gyűjtött pénzösszegből (megjegyzendő, hogy ő is gyűjtő volt) Benkő István minden meghatalmazás, vagy kiutalás nélkül 516 frt 97 kr íizettetett ki. Megfigyelést érdemel itt azon tétel, mely nyugtázás nélkül a gépésznek 20 frt borravaló cziinen szerepel. . . . Most tehát önként merült fel azon kérdés, hogy vájjon ily és ehhez hasonló, okmány nélküli tételek beleilleszthetők-e egy oly számadásba, mely Veszprém rendezett tanácsú város levéltárába helyet foglaland ? mihelyest megpillantottuk a tüzet, visszatértünk a hajóhoz. Február 2. Reggel két órakor kikötöttünk a sziget déli partján. Előőrsöket küldöttünk a szigetre Dovre kapitány vezetése mellett. Mindnyájan jól fel voltak fegyverezve. Az előőrsök visszatértek a partra, sok rákot és egy embert hoztak magukkal, kinek öltözete keeske bőrből készült, de sokkal vadabbnak látszott, mint első tulajdonosa. Négy év és négy hónap óta tartózkodott a szigeten; Shadling a „Cinque Ports“ kapitánya hagyta hátra; Selkirknek hívták a skótot; a „ Cinque Ports“ hajó kormányosa és Dampier kapitány elbeszélése után a hajó legderekabb embere volt. Azonnal alkalmaztam hajómon. 0 volt az, ki az utóbbi éjjelen tüzet rakott, mikor angol hajónkat látta közeledni; a szigeten való tartózkodása alatt gyakrabban látott hajókat közlekedni, de csak kettő vetett horgonyt. Mikor észrevette, hogy spanyolok, visszavonult, mire utána lőttek. Elbeszélése szerint Skótországban Largoban született, s már gyermekkora óta nevelték tengerésznek. Schädling kapitány egy köztük lefolyt czi- vakodás miatt hagyta a szigeten. Ruháját és ágyneműjét magával hordta, továbbá puskáját, puskaport, golyókat, dohányt, bicskát, katlant, bibliát, mérő eszközöket és könyveket. Az első nyolez hónap alatt sokat vesződött és dolgozott, hogy a melancholiát és félelmet leküzdje magában. Pimentó-fákból két sátort készített, a fedelet hosszú fűből és kecskebőrből csinálta. A kecskéket lőtte, de kevés puskapora csakhamar elfogyott; tüzet két darab pimento-fának összedör- zsölése által élesztett. A kisebbik sátorban élelmi eszközeit tartotta, a nagyobbikban aludt, olvasott, zsolozsmákat énekelt és imádkozott, úgy hogy saját vallomása szerint a legistenfélőbb keresztény volt. Kezdetben csupán akkor evett, mikor az éhséget már nem bírta leküzdeni, részint a gond, részint a kenyér és só hiánya miatt; előbb sohasem leküdt Végül nem hallgatható el azon boszantó és botrányos mulasztás sem, hogy a gépgyárossal semmiféle jogérvényes szerződés nem köttetett, melynek alapján a már többször megromlott gépezet miatt kötelező felelősségre vonni lehetne. A gépezet árának utolsó részét pedig szinte minden hivatalos kiutalás nélkül fizette ki Benkő. Ami pedig Véghelyi Dezső bizottsági tag ur férfiasságát illeti, legkevésbbé sem vonjuk kétségbe de meg kell jegyeznünk, hogy egy érdemleges számadás, mint a Tallián-kutó, a mely már többször volt a képviselőtestület asztalán és erre vonatkozólag a számvevői észrevétel felolvastatik s csak akkor uta- sittatik ismét a pénzügyi bizottság elé, hogy ahhoz a képviselőknek hozzászólhatási joguk nem volna, ezen állítását el nem fogadhatjuk, különösen olyan körülménynyel szemben, hogy midőn ugyanez ülésben az iskola-ügy tárgyaltatott, Benkő István az ipariskola ügyét a szajhákkal hozta kapcsolatba és ezen botrányos kifejezéseket ő is türelemmel végighallgatta. Még egyet akarunk megjegyezni. A botrány ez odiózus kut-ügygyel megvan. A közönség tájékozva van minden mulasztás és az egész művelet dib-dáb végrehajtatása iránt. Azt is tudja a városban mindenki, hogy épen e botrányok siettették az elhunyt polgármester halálát, ki Benkő ur műveleteiről értesülvén, betegen ment haza a városházról s halálos ágyán is sokszor említette panaszosan, hogy ez a kutügy okozza halálát. Ha kell — egész bőven fogjuk e szomorú réssletet leírni. Ha tehát ekkora mérvet öltött a botrány, jöjjünk vele tárgyilagosan tisztába. Az eltussolás már nincs helyén. Különösen nem akkor, mikor e botrányra a városnak rá kell még fizetni szépen. Aki azt megkísérti, csak a maga tisztességét tussolná el! A kataszteri kerületi bizottság. Legközelebbi napokban tartja tárgyalásait az egyes községektől beérkezett osztályzati minőség tiszta jövedelmi fokozat és a kijelelt minta terekre tett észrevételek felett; kataszterünk ügye tehát 7 esztendei vajúdás után elérte a legfontosabb stádiumát. Mi eleinte az egész kataszteri küzdelmet és vergődést olyan hegy mozgásnak tekintettük, mely utóvégre is csak egeret fog szülni, azonban csalódtunk, mert az eddigi kataszteri fáradtság eredményeként felmutatott 7 esztendei vajúdás gyümölcse beillik még elefántnak is. Mert a kataszteri igazgatóság által az egyes községekhez leküldött kimutatás az egyes dűlőket olyatén magas osztályba helyezi, hogy azt legfőképen is a községek szeretnék legjobban maguk, ha akkép volna tényleg, de épen ellenkezőleg van. A tiszta jövedelmi fokozatokat pedig oly iszonyú magasra szabták, hogy ha ez a valóságnak megfelelne, akkor Európában Magyarország lenne a leggazdagabb ország és Rottschild báró nem is adna kölcsön másnak, csupán nekünk. A dolgok ilyetén állásában nem csuda, ha ritka község az, a mely megnyugszik a rubrikákkal, hanem legtöbbnyire észrevételt tesznek. Talán az illető küldöttség is azért szabta oly magasra, mert gondolta előre is,, hogy úgyis felszóllalnak s ennek esetében úgyis leengedéssel kell élni. Ha igy van akkor nincs baj. Az 1881. évi XL. t.-cz. 6. §-a alapján össze ült kerületi bizottság magát hivatásának rendkívüli fontos szerepébe hisszük, hogy bele- találandja s nem fog könnyelműen átsiklani a bele, mig a tüzet fel nem élesztette; a tűz egyaránt szolgált melegítésre és világításra; a piemont-fa azonfelül még kitűnő illatot is árasztot. Hal bőviben volt, de só hiánya miatt nem élvezhette; a rákok nagyon jók voltak. Szakadatlanul rákkal és kecske- hússal élt; összesen 500 kecskét ölt le, s ugyanannyit jegyzett meg fülbehasitással. Miután puskapora elfogyott kézzel fogdosta a kecskéket. Rendkívül sebes járáshoz és futáshoz szokott, mit be is bizonyított előttünk azzal, hogy kecskét fogott számunkra. Legsebesebb kutyáink sem értek utói. Végre megszokta a sótalan eledeleket, habár később a piemont-fa gyümölcsét pompás fűszernek találta. Fekete borsot is evett, s hasrágás ellen használt. Ruhája és lábbelije idővel egészen elszakadt; talpa annyira megkeményedett, hogy a leggöröngyösebb talalaj sem okozott fájdalmat, és mikor újra czipőket csinált magának, lábai egészen megtagadták. Ruháját kecskebőrből készítette s ugyancsak kecskebőrből vágott szijakkal varrta össze. Tü gyanánt szeget használt, s mikor kése idővel egészen eltompult, vasból készített magának újat a parton talált hordó-abroncsokból. Vászonkészletéből' ingeket is varrt magának, a ezérnát harisnyájának fonala szolgáltatta. Találkozásunkkor utolsó ingét hordta. A nyelv használatától annyira elszokott, hogy beszédét alig értettük meg. A sziget termékeit is alig tudta megnevezni; a szilvafákat gyakran emlegette, de nem juthatott hozzájuk, mert nagyon meredek magaslaton állottak. A piemont-fák 60 lábnyi magasságra is megnőnek, egész erdőséget képeznek. A tél csak junius és julius hónapokban tartott, de ekkor is nagyon enyhe volt. A nyár hevét is könnyen lehetett tűrni, rendkívüli zivatarok ritkán fordultak elő. Mérges, vagy vad állatot nem tálált a szigeten; az állatországot egyedül a kecske képviselte. érkezett felszólamlásokon, hanem figyelembe veszi s érdemlegesen intézkedik is. Mert tagadni nem lehet, hogy egész kataszteri ügyünkben ez a legfontosabb s mégis ennek elintézésére adatott a községek részére a legkevesebb idő. A kimutatások leküldettek s a község óriási tájékozatlansága közepette nem csodálhatjuk ha azt sem tudta, mit tegyen vele, jó lehet a kataszteri becslő biztos adott is némi felvilágosítást, de az mind nem elég ilyen fontos ügyben. Itten a közigazgatási hatóságainknak kellett volna idejében közbelépni, s járásonkint tárgyalás alá venni az ügyet s a szomszédos osztályzati viszonyokkal egybevetve, kellett volna a felszóllalásokata való tényállásnak megfelelőleg öszhangzatosan előterjeszteni. De hát ez nálunk mind nem történt meg s épen azért nagy felelőség nagy kötelesség súlya nehezedik a kerületi bizottságokra, hisszük hogy ezen messze kiható általános érdekű nagy országos ügyben nem fognak könnyelműen intézkedni s holmi haszontalan kecsegtetések áltatásának áldozatul esni és ezzel az egyes érdekeket is áldozatul vetni. Nyílt kérdés a Veszprém vármegyei néptanítókhoz. Volt e megye területén egy tanitó-egylet, melynek elnöke pár év előtt mindent elkövetett azon cél elérésére, hogy a vármegye területén működő Összes tanítókat egy közös, megyei tantestületben testvéries kötelékbe hozza. Törekvései már az első lépések megtételénél visszautasítással találkoztak még ott is, honnét fő-főtámogatást reménylett. O a megye területéről távozott, s azon egylet, mely őt elnökéül tisztelheté, legalább is: tetszhalott. A tanügy munkásai pedig megyeszerte (mint azelőtt) szétszórtan, erejök szétforgácsolásával „különködnek*. Nem juthat eszünkbe azzal sérteni a tanítói kart, hogy ez állapotnak helytelen voltát bizonyítgassuk. Érzi azt mindenki, kiben arravaló érzés van. Csak azt említjük fel, hogy mig a most fennálló egyletecskék „ülései“ az igen sok esetben nagyon is távollakó tagnak mennyi anyagi áldozatát igénylik: mennyivel könnyebben lehetne „viribus unitis* területenként rendezett, járásköri fiók-egyletekben működni. Vajha ne lenne szavunk a pusztában kiáltó szó! Vajha meghallanák s megszívlelnék mindazok, kik e téren tenni, működni s vezetni hivatva volnának! Kérdésünk ez: „Nem volna-e már czél- és időszerű, egy vármegyei tanitó-testíiletben tömörülve, indulni a korral: előre! ?“ Szóljon hozzá, a kiben ---------törekvés van.*) T—n . A VIDÉKRŐL. Pápa, márc. 2. — A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez. — Tóth Béla színtársulata e hó 24-ón mutatta be magát egy részben Sardou és Najac kedves vígjátékéban, a „Váljunk el“-ben. Ha visszaemlékezünk az itt működött Mándoky társulat előadásaira és specialiter a „Váljunk el“-re, bizon a babért habozás nélkül a Tóth Béla társulatának adjuk. Mert mig amannál a gyakori drámai jelenetek az egész darabnak mintegy drámai színezetet adtak, addig emennél ugyanazok a jelenések a comedia oldaláról lévén felfogva, a közönségben a vig hangulatot mindig fent tudta tartani. De csakis ez egy szempontban, vagyis a darab ügyes felfogása alapján, esik a babér Tóth Béla részére. Egyébbként bizon óriási hézag tátong a két társulat képzettségi színvonala közt. Arday Ida (Cyprienne) szerepében az első előadáson biztosította már magának a közönség kegyét s csapongó jó kedve hatást gyakorolt a közönség kedélyhangulatára. Tóth Béla nagy otthonosságot mutatott a deszkákon s (bár a szemüveg nem számítható kellék) megmutatta, hogy a társulati tagok felett képzettség tekintetében is tekintély. Aranyossy Adhemárja nem részesült teljes elismerésben , előadásában a túlságos mesterkéltség kevés tehetségre enged következtetni. Bárdy (Glavignac) tűrhető jelenség volt. Brionnené (Erdey Berta) kedves jelenség volt, hanem a „Váljunk el“-ben elfeledte, hogy főkellék — jól tudni a szerepet. Valfontaine-né (Erdélyi Margit) ügyesen törekedett megoldani szerepét. Folyó hó 25-én „A tót leány“ Almási T. 3 felv. népszínműve adatott igen szép számú közönség előtt. Hétfőn gyér közönség előtt „O ezek a férfiak“ került színre. A darab, valamint a kivitel is elismerésben részesült. Hanem annál elégedetlenebbül hagyta oda a színházat a közönség kedden, midőn a „furcsa háború“ került színre operettében. Az incomplet chorus, valmint a kellő zenei kiséret hiánya oly dolgok, melyek megtiltják az igazgató urnák az operettek szinrejuttatását. Ezen az előadáson mutatta be magát Kohay Etel, Violetta szerepében. Játéka meglehetős, de hangja, melyen bár az iskolázás az első pillanatra felismerhető, daczára a terem meglehetősen jó achusticájának gyenge. Szerdán a „Proletárok“ Csiky 4 felv. színmüve került sorra. — Hanem a színházi intendatura figye*) A megyebeli lapok t. szerkesztői pedig szíveskedjenek e sorokat becses lapjaikba átvenni. lemmel lehetne ilyen csalfa időjárás mellett a terem kellő fűtésére. Az eddigi előadások alatt még mindig oly zérus körüli hőmérség uralgott, hogy majdnem fogvaczogva hagytuk el a termet. F e r t ő y. Rátótli, márczius 2. (A „Veszpr. Függ. Hirl.“ szerkesztőjéhez.) A legnagyobb örömmel van szerencsém értesíteni tek. szerkesztő urat; — miszerint a ratóthi iskoláknak ismét egy jótevőjük támadt, nagyságos Bubics Zsigmond nagyváradi kananok, rátóthi prépost s országgyűlési képviselő urban, ki is február 17-én Rátóthra kirándulván, látta, hogy tanonezaiuk csak a tettes Lakat Mihály ur által ajándékozott könyvekkel és taneszközökkel bírnak. Nem szólt semmit; 19-én elutazott, már 23-án a kath. iskola részére adott 100 drb mond egyszáz db iskolai könyvet. A református iskola számára pedig egy igen nagyszerű földgömb jött a postán. Ezen kegyes jóltevönek boldog és hosszú éltéért tanonczaimmal naponként Istent kérve adhatunk csak hálát, kinek minden lépteit Isten áldása kisérje, Tisztelettel kérem tek. urat, fogadja stb. Tömör Lukács, kath. tanitó. Pápa, márczius 2. (A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez.) Drexler Gyuláné, ki férjétől már mintegy különválva él, hosszabb idő óta szerelmi viszonyt folytatott egy kocsissal, mely viszonynak az lett a következménye, hogy Drexlerné anya lön. Ebbéli remény- teljes állapotát a házbeliek előtt is mély titokban tartotta. A múlt hét egyik napján Drexlerné egy leánygyermeket szült, de hogy ezt a házbeliek előtt — kik a szülésről mitsem tudtak — eltitkolja, gyermekét megfojtja, s ruhákba varva, a lakása végén levő árokba dobta s földdel betakarta, — De a kutyák másnap kiásták s ezt egy asszony — ki Drex- lernével egy házban lakik — meglátván, a csomagot felvette s bevitte szobájába, hol két nő jelenlétében felbontotta; a nők a ruhát Drexler Gyuláné tulajdonául ismerték fel, a gyermeket tehát bevitték hozzá. Drexlerné ekkor beismerte, hogy a gyermek az övé. A vizsgálatot Drexlerné ellen megindították. Múlt hó 25-én éjjel a „Pordán“-ban tűz támadván, mire tűzoltóink odaértek, már egy ház a lángokban állt. De a tűzoltók gyors működésükkel a tűz terjedését megakadályozták. Egy itteni fiatal ember a napokban Dulcineá- jával beállított a fényképészhez, kinek szigorúan meghagyta, hogy úgy photographirozza ám le őket, hogy még aki soha nem látta is őket, az is reájuk ismerjen. Az „Agglegények és szalmaözvegyek egylete“ végleg megalakult, múlt hó 25-én volt a tisztválasztó közgyűlés, mely alkalommal elnökké Altmann Béla, alelnök s jegyzővé Kövesdi Pál, pénztárnokká Perzsák Mihály, ellenőrré s titkárrá K ő- faragó Simi urak választattak meg. Városunk örökifjú dandijáról — kinek foglalkozását még eddig senkinek sem sikerült definiálni, — már régóta hallgatott a krónika. Most azonban ismét feltűnt, még pedig a közügyek terén, mert az „Agglegények és szalmaözvegyek egylete“ a múlt heti közgyűlésen elnökké választotta. —Gratulálunk neki. Dr. Levatich Kálmán kir. aljárásbiró urat súlyos csapás érte, szeretett neje múlt hó 28-án élte 20-ik évében elhunyt. Áldás és béke hamvaira. Gáius. A győriekért. Kimutatás Veszprémmegye alispáni hivatalánál a győri és győr- vidéki árvízkárosultak részére f. évi február 22-től márczius 1-ig beérkezett összegekről: Csernye község 7 frt, Oszlop község 2 frt 50 kr, B.-N.-Szt.-Király község 3 frt, Kis-Pirith község 2 frt 39 kr, Papkeszi község 11 frt, Kis-Lőd község 6 frt 16 kr, Gyepes község 5 frt 32 kr, Lajos-Ko- márom község 1 frt 30 kr. Nagy-Tevel község 54 frt 64 kr, Összesen 93 frt 31 kr. Veszprém 1883. márczius hó 1-jén. Véghelyi Dezső, s. k., alispán. FŐVÁROSI LETEL. (Párbajok fénykora. — A „t. ház“-ból. — A „nemzeti casinó.“ — Akadémia. — Színházak.) Elgondolkozva sétálgatok a hatvani utezán. Épen a küszöbön levő tavasz halvány, illatos hírnökét az ibolyát nézem a rongyos ruhájában is oly szép, ártatlan kis virágáruló lányka kezében. A meg-megerősödő szél tovább fú a sima burkolatú járdán. Gondolatfonalam a tavasztól a lapok árverési rovatáig haladt. Szomorú, de való! Tömve van úgy a „hivatalos“, mint a többi lap velők. Megdöbbentő főleg ez évben, mintha újabb „krach“ ütött volna be. Hjah! A bálok, a sok fényűzés. . . . Kikelet a természetben, ősz a zsebekben. . . . — Bah! Te vagy barátom ? Fővárosi módra futva sétálsz, vagy fogadásból szaladsz, hogy ne kelljen kitéregetni ? — Eh! Hagyj fel a tréfákkal! — szólt fonfos arczczal. Sok ügyet kell végeznem. ... De nini! Nem jöhetsz el csak pár órára. Hat párbajra segédeket kell keresnem. Tudod az ne ... i bálban a tyúkszememre lépett x—, a b—inéi per tenek szólított y. és a többiek is, bár bocsánatot kértek, de nem engedek, megyek halálra is.
