Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-02-17 / 7. szám
Veszprém, 1883. ill. évfolyam. — 7-dik szám. Szombat, február 17. M ÜGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGY ES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ..............................................6 frt — kr. Fél évre..............................................3 frt — kr. Neg yedévre.........................................1 frt 50 kr. Ogy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. ME G JE LEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzel; a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 10b. szám küldendők. E3Zird.etésel£ és JXTyiltterels a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. XézlratolE -vissza, nexn. a,d.atn.als. Veszprém város polgármestere. A város legelső polgára meghalt. A zsibbasztó betegség, mely évek óta üldőzé testi szervezetét, végre erőt vett rajta és a halál fagyos szele érinté meg a férfin homlokát, szemeiből kialudt a fény, eltemettük. lehantoltuk. A város halottja, a mi halottunk ő. 26 hosszú, hivataloskodásban eltöltött év fűzi emlékét hozzánk, azért nincs is mit csodálkoznunk azon, bog)’ ha bár e város minden polgárának volt is tudomása arról a sorvasztó betegségről, mely őt gyötörte, mégis a fájdalom zugó moraja vonult át ugyan e polgárság minden rétegén és osztályán a halálhír hallatára. A részvét, mely őt a túlvilágba, az örök birodalomba kiséré, tanúsága volt annak, hogy az elhunyt iránt mily ragaszkodással, mily szeretettel viseltetett e város és vidék népe; tanúsága annak, hogy aki most meghalt, a ki most lehunyta szemeit, hogy föl ne ébredjen soha többé, az azon férfiú volt, ki huszonhat hosszú évig s néha—néha válságos körülmények közt vezette e város ügyeit, ki működései után kimagasló alakja lett a mi társadalmi életünknek, aki azért meg is érdemli azt. hogy könnyet szenteljünk fájó emlékéuek. Huszonhat év nagy idő, igen nagy idői egy ember életében! r Es az, aki életének ily nagy részét vitte a közügyek oltárára, az, a ki ily hosszú ideig szolgálta legjobb meggyőződése és lelkének nemes sugallata szerint polgártársai érdekeit, aki hosszu-hosszu évek során előmozdítóként szerepelt több üdvös s városunk és polgárságunk javára czélzó eszme megvalósításán, midőn az ily férfin meghal, midőn az ily! férfiúnak szivéből kialszik a szikra, akkor mindnyájunknak érezni kell, hogy veszteségünk igen nagy, mert benne nemcsak polgártársunkat, nemcsak egy huszonhat éven át:' való tisztviselőt, hanem egy mindnyájunk közös szeretetével övezett agg harczosát köz-!, ügyeinknek, és egy kedvelt egyéniségét tár-;: sadalmi életünknek vesztettük el. Nem fényes családok magas palotájában, hanem egyszerű, csendes, polgári házban ringatták a bölcsejét; a nép gyermeke volt s egyszerű iparossegédből küzdötte fel magát oda, honnét munkás buzgó kézzel intézte e város sorsát annyi időkön át. fís az a munkás élet nincs többé. A lélek elszállt a test porladó hüvelyéből, hogy jutalmát nyerje a fellegek fölött, a fáradt test nyugszik rideg hant alatt, hová zokogva kisérte ki a szeretet, a közrészvét. A halál folyó évi február hó 10-én éjjeli 11 órakor érte őt utói, családja szerető körében, s buzgó öníeláldozó orvosa dr. Hal assy Vilmos karjai közt adta ki lelkét. Halála előtt nehány perezczel még reszkető, elhaló hangon beszélgetett csalódj a tagjaival, azután elhallgatott, lezárta szemeit, hogy ne nyissa fel soha többé .... soha többé! Legyen neki könnyű a föld, és a szeretet, a részvét, mely őt az örök nyugalom honába kiséré, vigasztalja itthagyott szeretteinek fájdalmát. Hisz nekünk is, bár politikai ellenfelek voltunk, fájt őt elveszteni. Mi is osztozunk a bánatban, és a megosztott bánat elviselhetőbbé teszi a nehéz fájdalmat, a leg- emésztöbb kint. Az örök világosság fényeskedjék neki! •fr ' A megboldogult életrajzát a következőkben adhatjuk: Dunst Ferencz született Budapesten 1815. jan. hó 10-én, ugyanott végezte az alsóbb gymnasiumi osztályokat is. A Vl-ik osztály bevégeztével, a tímár mesterséget tanulta és mint ifjú a cs. k. vértes ezredbe állt, ott szolgált 3 éven át és midőn onnét kilépett, mint tímár segéd beutazta Németországot. Külföldi útjáról haza térvén, Budapesten az akkor nagy forgalomnak örvendet jó kirü Stofenberger bőrgyárában nyert alkalmazást, huzamosabb ideig volt bőrgyárának később bőrkereskedésének vezetője. 1843-ban ugyancsak mint a nevezett bőrgyár kereskedés vezetője üzleti dolgok miatt Veszprémbe jővén, megszerette, özv. Hermann Jánosné idősebb leányát, Hermann Francziskát, kivel még azon évi márczius hóban házasságra lépvén, özv. Hermann Jánosné bőrkereskedését át vette és mint bőrkereskedő a veszprémi polgárok közé lépett, s üzletét virágzóvá tette. Veszprémben jó hirnevüvé vált kereskedése által csakhamar küzkedveltségü polgár lett és nemcsak azokat nyerte meg, kik vele üzleti összeköttetésben voltak, de átalában polgártársai bizalmát is kiérdemelte. Es midőn az 1848-ik évben a jog egyenlőség törvénnyé lett, Veszprém városa a törvény értelmében rendeztetett, polgártársai bizalma őt a város kapitányi állásra választotta meg. Ezen időtől veszi kezdetét Veszprém városában töltött hivataloskodása. Az 1849-ik év végén város kapitányi hivatalát elhagyta és két évi hivataloskodása után vissza vonult, de már az 1854-ik évben újra városi első tanácsossá választatott s ez állását akarva, nem akarva az 1860-ik év végéig megtartania kellett. Hogy az absolut kormány alatt miként hivata- loskodott, tanúsítja az, hogy a midőn az 1860-ik évi diplomával a nemzet ön-rendelkezési alkotmányos joga vissza adatott, őt a város polgársága egyhangúlag újra város kapitánnyá, majd egy hónap múlva az 1861. év elején város bíróvá választotta. 1862. év elején már polgármesterré neveztetett ki, ezen állását azonban minthogy a város az 1865. év végével törvénykezési jogát feladta, ugyan azon év végével elhagyta. 1869-ik évben Veszprém városa ismét rendezett tanácsú várossá lévén ezen évben a polgár- mesteri állásra ismételve egyhangúlag megválasztatott és ez állását haláláig meg is tartotta, bár 1869. óta háromszor történt a városi tisztviselők újra választása, a város polgárainak bizalma mindannyiszor egyhangúlag őt tisztelte meg ezen állással. Az 1872-ik év elején a közigazgatás a törvénykezéstől törvény utján elválasztatván Veszprém választó kerület országgyűlési képviselője, a veszprémi kir. törvényszék elnökévé neveztetvén ki, képviselői állásáról lemondott és helyébe, mint akkor az országos közép baloldali elvek hive, Dunst Ferencz 207 szótöbbséggel ezen választó kerület képviselőjévé választatott, s mint egyszerű polgár ezen állásának is annyira megfelelt, hogy még politikai ellenfeleit is sikerült megnyernie, s mig a kerület korábbi, és tetemes küzdelemmel megválasztott képviselői hallgatásukkal tündököltek, ő az egyszerű polgár, az országgyűlésen két Ízben felszóllalt s józan gondolkodó tehetségének kifejezést adva, tanú jelét adta annak is, hogy az országos dolgok intézésében nem volt az utolso tehetseg, s mint ilyen közharczos is, kiérdemelte az országos pártok vezér férfiainak elismerését, becsülését, s azt mind végig megtarthatni szerencsés is volt, a nélkül hogy abba akár elbizakodottá lett volna, akár hogy azzal dicsekedni, tündökölni kívánt volna. 1880-ban midőn a jövedelmi adó bevallások miatt több kellemetlenségei voltak, annyira elkeseredett az észlelt méltatlan eljárások felett, hogy állását minden áron el akarta hagyni, s csakis nagy rábeszélések után tartotta azt meg. Ezen lelki rázkódás testi erejét is megtörte, s ez időtájt hivataloskodása közepett érte azon csapás, hogy eszméletlen állapotba kellett lakására szállítani, hol a beteg ágyat nyomta és élet-halál közt lebegett, két hónapon át. 1881-ben ismét és az előbbi évhez hasonló időben kórágyra került, de orvosának Dr. Halasi Vilmosnak meg- kettőztetett szorgalma, fáradhatatlansága, tapintatos gyógykezelése lábra állította, akkor már vissza akart végleg a közpályáról lépni, de polgártársai ismételt felhivásának engedve, állását megtartotta, s bár az 1882. év nyarán pár hétig gyengélkedett is, magát a hévízi fürdőben annyira összeszedte, hogy augusztus elején midőn hivatalát elfoglalta, átalános volt az öröm szerencsés meggyógyulása felett. Fájdalom az öröm nem soká tartott, mert octóber 10-én újra ágyba esett, s az 1883. évi február hó 10-én négy hónapi kinos szenvedés után megszűnt élni azon ember, ki a mig élt, a közjónak és embertársainak élt. * A városi hatóság a következő jelentéssel tudatja szeretett polgármesterének halálát: Veszprém rendezett tanácsú város tanácsa kegyeletteljes részvéttel jelenti szeretve tisztelt énükének Dunst Ferencz urnák Veszprém város 26 évig működött tisztviselője'nek s ebből 18 éven át volt polgármesterének folyó 1883-ik évi február hó 10-én éjjeli 11 órakor, életének 68-ik évében, hosz- szas szenvedés után szivtágulás következtében történt gyászos elhunyták A megboldogultnak földi maradványai f. évi február hó 13-án délután 3 órakor fognak az alsóvárosi sirkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra eltétetni. — Az engesztelő szent-mise áldozat pedig február hó 14-én délelőtti 10 órakor a Szent- Ferenczrendi barátok templomában a Mindenhatónak bemutattatni. Veszprém, 1883. évi február hó 11-dikén. — Béke hamvaira! * A halálesetről a gyászoló család pedig a következő jelentést adta ki. Alulírott családtagok mély fájdalomtól sújtva tudatják Dunst Fere néznék V eszprém város polgármesterének, a veszprémi választó-kerület egy- izben volt országgyűlési képviselőjének folyó 1883-ik évi február hó 10-én éjjeli 11 órakor —- életének 68-ik, boldog házasságának 40-ik, hivataloskodásának 26-ik évében, — a halotti szentségek ájtatos felvételével, — hosszas szenvedés után szivtágulás folytán bekövetkezett gyászos elhunytét. A megboldogultnak földi maradványai f. évi február hó 13-án délután 3 órakor fognak az alsó- városi sirkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra eltétetni. —- Az engesztelő szent-mise áldozat pedig február hó 14-én délelőtt 10 órakor a Szent- Ferenczrendi barátok templomában a Mindenhatónak bemutattatni. A gyászoló családtagok: Özv. Dunst Ferencné, szül. Hermann Franciska. —Gyermekei : Dunst Franciska, férj. Ambrus Gáborné. Dunst Ferencz, l.-tomja: plébános. Dunst Erzsébet, férj. Pongrácz Dánielné Dunst Laura, férj. Bayer Ferenczné. Dunst Borbála Dunst Mária. Dunst Emilia. — Vejei: Ambrus Gábor, tanító. Pongrácz Dániel, m. árvaszéki ülnök Dr. Bayer Ferencz, főreáliskolai tanár. — Unokái Ambrus Károly. Ambrus Róza. Pongrácz Dániel Pongrácz Erzsébet. Pongrácz Andor. Pongrácz Janka Bayer Ferencz. Bayer Laura. — Béke és emlékezés lengjen sírja felett! * * * Veszprém város tanácsa a következő részvé iratot intézte az elhunyt mélyen sújtott családjához Mélyen tisztelt özvegynő, s gyászoló család! Megdöbbentő szívvel, s fájó érzettel vettünk tudomást arról, hogy szeretve tisztelt elnökünk, "Veszprém város 20 évig működött tisztviselője, s ebből 18 éven át volt, közbecsülés s szeretetben részesült polgár- mestere e hó 10-én éjjeli 11 órakor a múlandó földi életet az örök mennyei léttel cserélte fel. Ezen elszomorító eset igen sok sziveken ütött fájó sebet, s a megsebzett szív méltán vérzik, mert a kérlelhetetlen végzet, nem csak azon nemes keblű férfiút hamvasztá el. kinek szive a közjóért e város érdekeiért hosszú idők során át oly melegen dobogott, ki oly sokat tett, vett, és fáradozott, hanem azon férfiú életét is eloltó, ki a mélyen tisztelt gyászoló család, s özvegynő fenntartásáért, jó létéért s boldogságáért mint a kötelesség érzetét legjobban szivén hordozó jó férj s munkás családfő sok éveken át nemes törekvéssel s fáradhatatlanul munkálkodék. Ily férfiú ravatalát szemlélni csakugyan elszomorító képet nyújt, s a fájdalom-teljes szív csak hosszú idők múltával, és abban találhat vigasztalást, íhogy az emberi életnek van végső határa, és leg- főképen abban nyugodhatik meg, hogy azon férfiú kiért most oly sokan gyászt vettek fel, a végenyé- szet martalékává csak testben lett, szellemében, (munkáiban, alkotásaiban még soká, s igen soká lélni fog. Eljöttünk mi, hogy megosszuk ama nagy fájdalmat, mely legközelebb a mély gyászt öltött özvegynőt, s gyászoló családtagokat sújtotta, mert hiszen a gyász velünk közös, a boldogult nem csak a | családé, hanem a mienk is volt, és ha a gyászban való részvétünk nyújthat e gyászoló családnak tán némi vigasztalást, azon részvétet hoztuk mi magunkkal és pedig igaz szívvel s teljes őszinteséggel párosult szeretettel. E kegyelet teljes részvétünk legyen a boldogulnak szentelve, a hátrahagyott mélyen tisztelt ; özvegynő, s a gyászoló család pedig találja benne hozzá való ragaszkodásunknak, s iránta való igaz szeretetünknek zálogát. Kik is tisztelettel .Maradtunk. Veszprémben 1883. évi február hó 11-én, alázatos szolgái Veszprém város tanácsa nevében Kovács Imre h. polgármester, iVikár Lajos, v. főjegyző. A temetés a múlt kedden folyó hó 13-án d. u. három órakor ment végbe polgártársaink általános részvéte mellett. A város valamennyi ipartársnlata képviselve volt, úgy a megyei, mint városi, törvényszéki s járás- birósági tisztviselők teljes kara, a honvéd-tisztség diszöltönyben, ott voltak a gyásszertartásnál. A helyi temetkezési egyletek, a tanuló-ifjuság s egyéb testületek is gyászlobogó alatt kisérték ki az elhunytat a csend, a nyugalom hazájába. A koporsó körül a városi és megyei hajdúság 5 vonult diszöltönyben. A temetést méltóságos Pribék püspök ur végezte fényes egyházi segédlettel. A koporsót a koszorúk l!özöne födte, melyek feliratai a következők voltak: Veszprém város közönsége — felejthetlen polgármesterének. t Veszprémi polgári társaskör. Az izraelita hitközség előjárósága. A veszprémi Chevra Kadischa szent-egylet — ‘i tisztelete jeléül. A szeretett rokon, és felejthetlen barátnak, a i Felmayer család. Egy rokon Stoll Miklós. ij Felejthetlen rokonunknak, a pudapesti Dunst család. Egyesektől felirat nélkül: Kertész Károly, Végh Elek és társaitól Buda- ' pestről, Hartman Móricztól, Benkő Istvántól. A temelés napjáig részvétnyilatkozatot küldöttek; ; Kisovics József, Fenyvesy Ferencz országgyűlés: képviselők, több rokonok, jó barátok Budapestről Sz.-Fehérvárról és más vidékekről. Az óriási nép a tűzoltó zenekar sEomoru halott s indulójának hangjai mellett kisérte ki a porladc testet a temetőbe, hol letették pihenni a megszenteli földbe, hogy legyen nyugalma édes, hogy ne bántsí ^ többé álmait semmi földi zaj. Requiescat in pace! IDTTInTST FEPwEUCZ,
