Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-02-10 / 6. szám
Veszprém, 1883. III. évfolyam. — 6-dik szám. Szombat, február 10. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGY ES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egé?z évre ......................................C frt — kr. Fél évre.................................................3 frt — kr. Neg yedévre............................................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MÉGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szóm küldendők. ECirdetéselr és IST^ilttereik: a kiadó-liivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratols -vissza, nem ad.atz.als. Szárnyvasutunk érdekében! Veszprém, febr. 10. A szárnyvasut kiépítése, mely városunkat a nyugati vasút jutási állomásával közvetlenül összekötendi, immár biztosítottnak mondható. Tegnapelőtt megalakult az érdekeltségi szövetkezet, megválasztó ideiglenes tisztviselőit; érintkezésbe tette magát a nyugati vasúttársaság, mint érdektárssal s aláírást nyitott a szövetkezetbe belépésre. A mozgalom biztos alapon indult meg; a forgalmi adatok pozitív vezérfonalat nyújtottak arra, hogy a vállalat fructativ jövője áttekinthető volt. Az érdekeltségi szövetkezet élén ügyes, lelkiismei’etes polgártársaink állanak s így megnyugodhatunk az iránt, hogy ezen, a város legvitálisabb érdekeit felölelő ügy nem fog többé elodáztatni. Az előmunkálatok, a felmérések megtörténtek; az anyagárak s a dologi kiadások megállapittattak s a költségvetés is elkészült a nyugati vasúttársaság közbejöttével. Volt alkalmunk e terjedelmes ellaboratióba bepillantani s konstatálhatjuk, hogy a beruházások összege s a minimumra redukálva várható gyümölcsözés közt az arány, mégis elég kedvező s oly tőkekamatot biztosit, melytől pénzembereink rég elszoktak. De épen, mert úgy áll a dolog, hogy szakértő, számitni tudó és laikus előtt világos immár, hogy az uj vállalat mellett csak nyerni, veszteni a legrosszabb esetben sem lehet: szükséges, hogy a polgárság minden rétege érdeklődjék a vállalatiránt mármost: nehogy a részvények kevés számú társaság birtokába kerülvén, az uj vállalat klikkszerüleg kezeltessék — általuk a polgárság hozzászólhatja nélkül. Ezt jó lesz eleve meggondolni s fígyel- meztetőleg utalunk arra. Vegyen a szövetkezetben részt úgy kereskedői mint iparos osztályunk s pedig minél nagyobb számmal s akkor meg lehetnek nyugodva az iránt, hogy a forgalmi módozatok s a tariffa megállapi- tásánál, mely főérdeküket képezendi, szavuk lesz s érdeküket maguk is védhetik. Bizonyos, hogy a szárnyvasut uj vért fog hozni vaserein át tengő városunkba s tény az is, hogy csakis e szárnyvasut hivatott arra, miszerint egyedüli s főcsatlakozási vonala legyen az egykor okvetlenül kiépü- j lendő Balaton melléki vasúthálózatnak. Ily körülmények között s akkor, mikor kézen fekvő dolog, hogy a legpessimistikusabb számítás mellett is bizonyos jövedelemre van kilátás : gondolkozzék polgárságunk idejekorán, hogy a szövetkezetbe magát fölvétesse. Lesz idő. hogy elhatározásukért áldani fognak unokáink. .... A mellyel egyszersmind a múltak bűneit, elődeink bűnös könnyelműségeit is korrigáljuk ! * A város t. polgárságához! A f. febr. hó 8-án megalakult szárnyvamti érdekeltségi szövetkezet határozatából, felhivatnak mindazon tisztelt polgárok, Itik a szövetkezetbe, belépni óhajtanak, hogy ez iránti szándokukat War da Adolf szöv. pénztárnok urnát jelentsék ki, hol az ügy iránt bővebb értesítést is nyer end nek. Az érdekelt s é g i szövetkeze t. Ki lehet tisztviselő Magyarországon? A köztisztviselők minősitéséről szóló törvény- czikk f. hó 6-án hirdettetvén ki, a szülők tájékoztatása végett az orvosi, jogi, mérnöki stb. szakpályák mellőzésével közöljük azokat, a melyekre elemi, polgári vagy középiskolai tanulmányok is elégségesek: 1. Jegyzői vizsgálatra az bocsátható, ki legalább is hat gymn. vagy reáliskolai, avagy a polgári iskolák hat osztályát, kereskedelmi iskolát, vagy megfelelő katonai tanfolyamot sikeresen végzett. — 2. Az országos levéltár fogalmazási szakában csak az alkalmazható, ki a jogi, vagy legalább bölcsészeti tanfolyamot végezte; a kezelő szaknál 8 gymn. osztály; a megyei és városi levéltáraknál szintén 8 gymn. osztály kívántatik. — 3. A posta-főtisztek-, tisztekés gyakornokoktól főgynm. vagy főreált, érettségi vizsgálat, vagy keresk. katonai tanintézet bevégzése kívántatik. — 4. A kinevezett távirda-kezelőknél legalább a polgári vagy altiszti iskola, a szerződötteknél legalább a népisk. tantárgyak ismerete szükséges. — 5. A minisztériumoknál, a megyéknél és városi hatóságoknál, a pénzügyi igazgatóságoknál, adófelügyelőségeknél, illetékkiszabási- és adóhivataloknál, a dohányjövedékeknél, az állami ! jogászigazgatóságoknál, a bányászat- és pénzverésnél, az államnyomdánál, a lottó-, posta- és távirda-igaz- gatóságoknál, az áll. zálogházaknál, tébolydáknál és kórházaknál s más intézeteknél és hivataloknál alkalmazott számvevőségi és ellenőrző tisztviselőtől érettségi vizsgálat, keresk. vagy katonai pénzintézet bevégzése s az államszámviteltani vizsgálat letétele kívántatik. — 6. Állami és városi pénztárnokra és könyvvezetőre ugyanaz a kötelező; a fogyasztási adószedő, ellenőr és tiszteknél, a sótárnok, ellenőr, mázsatiszt, almázsatiszt és bivataltisztnél algymn., alreált. tanulmányok, vagy a polg. iskola 4. osztályának sikeres bevégzése. A II. oszt. mellékhivata- loknál szintén ez utóbbi minösitvény. — 7. A dohány árudái, raktári és lottó-igazgatósági tisztviselőknél érettségi vizsgálat kívántatik, kivételesen alkalmazhatók a polgári iskola 6. osztályát végzett egyének is- — 8. Fegyintézeti és kerületi ellenőr- és gondnoknál érettségi vizsgálat; fogházfd ügyel üknél 4. oszt. polgári iskola bevégzése. — 9. A zálogházi igazgató, ellenőr, könyvelő, pénztárnok és ellenőrzési számtisztnél érettségi vizsgálat. Az alsóbb tisztviselőknél 4 gymn. reál- vagy polg. isk. osztály. Az almádi-i kápolna Ugye. A nemes ügy iránt napról-napra élénkebb érdeklődést tapasztalhatni. Helyből, közel- és távolból érkeznek be jótékony adományok s ajánlatok s ma már a kápolna, ebben a kis mérvben, amint az terveztetett, biztosítva van. A kápolna építési helyét tudvalevőleg Kurcz Rudolf derék polgártársunk ingyen ajánlotta föl s a hely kijelölése s illetve fölmérése múlt kedden eszközöltetett Almádiban, az almádii és veszprémi érdekeltség nagyszámú részvéte mellett. —. Megjelent mintegy 60 birtokos; az egyházat főtiszt. V é g h Sándor nr képviselte. A helyszínén Kurc z ur átadta a kijelölt kápolnatért, (mely előtt még mintegy 18 négyszögölnyi hely marad piacznak) Brenner Lőrincz kápolnabizottsági elnök urnák s magára vállalta egyszersmind a tér tracierozását, a felföld lebordatását, melyet már eszközöltet is. A kijelölés után barátságos lakomára gyűltek a meghívottak Brenner és Kurcz urak házaihoz, hol természetesen felköszöntésekben sem volt hiány s a társaság késő estig együtt mulatott jő kedvvel. Mi e helyen kívánjuk, hogy a derék kezdeményezőket a Mindenható, kinek dicsőítésére im egy újabb oltárt alapítanak, jó szivük mérve szerint részeltesse áldásaiban, egy boldog bosszú életen át! Az építendő Almádi kápolna ügyében örömmel közölhetjük az újabban jelentkezett nagyérdemű adakozók, ajánlat — illetve adakozásaikat. Nevezetesen: Jagasics Mária 100 irtot ajánlott. Veledies Mihály ur egy ajtószár, 22 öl épületfát és 20 forint készpénzt. Pataki Henrik szabómester ur egy misemondóöltöny varrására ajánlkozott. Kompolthy Tivadar ur egy perselt és egy misekönyvet. Szigeti Ferencz asztalosmester ur a kápolna-ajtóknak megkészitésére. Deutsch Mór ur az ajtóhoz szükséges faanyagot. Husvétk János ur a harangkötelet, Katona Sándor TARCZA. Nyelvében él a nemzet! — Az oroviczai „Arany-kür“ megnyitása ünnepélyére. — Irta: Soós Lajos. .Nyelvében él a nemzet“ Oh e kincset őrizzétek, hönn védve szent jogát. Ezer virággal ékesült. viránya, Mint szelíd tavasz fejlődjön tovább. Miként — a tenger ezüst fodra habja Mindég szélesebb kör felé siet, Nem tűrve gátot, s ostromolva tőle Minden legkisebb zárkozott sziget: így terjedjen szép nyelve a magyarnak Amelyben annyi báj, fenség lakik! Mély mint. az örvény gyöngyeit takarva Majd szárnyra kelve felszáll a napig. — Hallgasd, mint zokog benn a honfi bánat, S mily édesen eped, a szerelem . . Majd — mint az ég dörgő villáma támad Sértett haragjában ha megjelen. Figyelj — e hangok ihlett dalnokára Ha zendül kobzán a feszült ideg, Hem érzed,-e az édes kéj varázsát, S nem gyul-e lángra dobbanó szived ?! Ha zengi a nagy ősök honszerelmét: Az első esküt, a véres kehelyt . . Árpád, csatáit — a hét hős vezérrel, S győzelmi dallal a kürtös lehelt. Avagy — az áldomások via zajában A zászlós Bulcsút, babérrel fején . . Az ősz Táltost, regélve szent „ Turul--ról Minden szavában biztató remény . . Villog a szabja, paizs-dárda döbben; Nem! — harezra szállnak a heviilt vitézek Es hontalan fut Zagyvánál Za Ián ! — Majd, figyelj e hangok Ty r t e ils z ér e Midőn „Etelbe“ hamvain kereng. Nem rázza fel lelked tespedt nyugalmát E szívhez szóló édes, bus keserv? Avagy midőn a szent zászló kibontva S a fél világ pusztítva tör felénk, Vérrel pecsételt, s szerzett ös jogunknak Rablóit, vissza verni felkelénk : Hallgasd, — mint viszi népét harcéi tűzbe Hogy égi lantján csata dal riadt! És „Kárpátoktól le azr Adriáig“ Bahért aratnak — „Ók a hős fiák“ .... — He hajh ! dicső napunk, hogy éjre szállá Megfagyott a dal bűvös ajkain; Oh! hogy szivével — e nemzet szivébe Orgyilkot mártott egy gonosz Kain! . . . R á kh el siralma“ tölti be a léget, Gyilkolva jár a szívtelen pribék . . He im, e setét éjnek gyász öléből Arany sugárral egy csillag kilép: Es éltet önt, egy nagy Memnon szoborba Minő a megfojtott magyar vala ! S lélegzeni kezd, dermedt izma tágul, Hogy zeng a költő ébresztő dala. S, „családi köru-be olvadt át a nemzet Oh! mert künn nem szűnt meg még a vihar. . . S együtt szövé egy jobb j ö v ö r e m é n y ét Hű dalnokának édes almival. „Buda, haldia“ — „Toldi hős szerelnie- A vissza képzelt „Daliás idők . . . ' Szent áhítattal csüngtenek igéin Kór éje gyűlve az — igaz hi vök. Elnémult ö is — kobza szét repedve, Sírján egy nemzet ejti könyeit. He van — mi ennyit e nagy fájdalomban, Melyből a csüggedő reményt merit,: — Nem hal meg az, ki népét igy szerette Bár cziprus lengjen gyász ravatalán El! mig nyelvének bűbájos zenéje Visz hangot kelt a hármas bérez falán ! — Ny elv ében él a nemzet! Oh e kincset Őrizzétek hőn védve szent, jogát. Ezer virággal ékesült viránya Mint szelíd tavasz fejlődjön tovább. A négy folyamnak zugó partfa mellett, A messze rónán, völgyön és hegyen . . . Merre csak szem lát Árpád szép honában „E nép — boldog, szab a d s magyar legyen!AZ ETIQUETTE A POLITIKAI VILÁGBAN. Előadás. Tartotta 1883. jan. 12-én Sz.-Fehérvárott, a Vörösmarty körben Dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képv. Mélyen tisztelt Hölgyeim! Nagyrabecsült Uraim! Nem tudom, szeretik-e Önök, Hölgyeim és Uraim, ha egy könyvnek, melyet átolvasni készülnek, mindjárt első lapján egy terjedelmes — előszóval találkoznak ?! Őszintén megvallva, én üresebb, semmit mon- dóbb valamit, sőt ha a könyv tartalmát sietve *) Az egész előadás teljes terjedelmében n e m állván rendelkezésünkre, azt kironatilag közöljük. (Szerk.) ismerni vágyunk, kellemetlenebb, merészebb utón állót nem ismerek az — előszónál. Az olvasó és a tárgy közé tolakodik ez be hívatlanul, mint a köd a tájképet látni vágyó elé. Az Írónak specialis hiúsága ez, melylyel szeretné magát a tárgygyal együtt és egyszerre mutogatni, s ekkor hasonló a színpadok lyukas kuliszáihoz, melyeken keresztül az ámulatba ejtetni kívánt közönség meglátja a rendező kezében az iszonyúan vad menydörgést előidéző — paklcundeklit. S mind e kellemes tulajdonságai daczára úgy vagyunk az előszóval, egy aestheticusunk szerint, mint az apró pénzzel. Mindenki szereti kiadni, senki sem szereti elfogadni. Szóval olvasni azt vagy nem érdemes, s akkor írni felesleges; vagy felesleges olvasni, s akkor nem érdemes leírni. De plane még beszélni is róla, — no ez aztán valódi merénylet a közönség türelme ellen. Különben is ha az ember a sem m i r ő 1 beszél, azt valamivé teszi, pedig az olyan semmi, mely csak valaminek akar látszani! Mind ezen okból feltettem magamban, hogy e hibába nem fogok esni, s minthogy méltóztatott bölcsen hallani, én csakugyan egy szét sem szóltam az előszóról, s nem használtam egy betű előszót sem ! Igaz, hogy az előszóval úgy jártam, mint az egyszeri kisasszony az — utóirattal — ki levelében egy utóiratban, egy „U. I.“-ban biztositá barátnóját, hogy ez egyszer még sem irt levelében utóiratot ! — — — — De hát mikor a lámpás ég, ki gondolna a lámpagyujtogatéval ?! Mikor a ház felépült, ki gondolna az épülő állványra ?! A távírdánál is fontos az oszlop, pedig nem ez adja a hangokat. És az operáknál, mielőtt a karmester megjelenik, s a függöny felgördül: — nem próbálgatja-e a zenész a hangszerét ? ! Ilyen egyszerű hangszerelésnek szeretném én tartatni szerény előszómat. Maga az opera hát most kezdődik. Nem lesz ez oly mély, s tartalmas, mint Mozárt és Beethoven zenéje, de sem oly könnyed, fris, mint Rossinié, nem lesz oly elbájoló mint Bellim és Gounod szerelmi dalai, de sem oly frivol, pikáns, mint Offenbaché; nem lesz oly édesen fülbemászó, mint Verdi és Donizetti muzsikája, de sem oly merész, erőszakolt, mint Massenet és Wagner ideái. ígérem, több és talán jobb leszek a — verklinél ; egyszerűbb és kevesebb a czigány czikornyás trilláinál. Egy kis egyveleget, poutpourit zenélek kotta nélkül, melyben, hogy harmónia lehessen, egyre van szükségem, a nekem legkedvesebb, rám nézve leghasznosabb karmesterre: — Hölgyeim és Uraim szives türelmére! * * * A mi a nehezedési erő a világrendszerben, az — az etiquette a politikai világban. Valamint megbomlanék az egész világrend, ha a nehezedési erő megszűnnék, úgy szűnnék meg maga a politikai világ, ha ott etiquette nem léteznék! Sokan azt hiszik, hogy csak a társadalmi világ követeli az etiquettet. Nem áll! A politikai világnál nincs e tekintetben nagyobb Moloch, mert e világ felfalja azt, ki nem akar, vagy nem tud az etiquette kerékvágásán járni. Bizony, aligha igaza nincs Ehrenfried Schackwitznek, ki 1735-ben megjelent munkájában a politikai etiquette tudományát a világbölcsészet egy darabjának nevezi. Persze, a ki igy vélekedik, az aztán bátran írhatja, hogy a „politikai urak czereméniáját ismerni, minden állampolgárnak szent kötelessége.“ E szent kötelesség valóban csodálandó, hogy oly kevéssé van irodalmilag méltatva. Az etiquette iránti érzék veszett-e ki politikusainkban, vagy az írási inger, ki tudná megmondani. E tárgy különben soha sem talált sok Íróra. Maga Schacbvitz is panaszkodik, hogy előtte alig irt valaki a politikai ezereméniákról! Pedig komomolyan mondv, , alig van tárgy, mely annyi érdekes, annyi pikáns részletekkel rendelkeznék, mint épen az etiquitte a politikai világban! Akár nézzük a személyi eoi- quettet a politikai világban, akár tekintsük, az igazán fontos, s sokszor az egész államlétre kiható államjogi, vagy nemzetközjogi etiquettet, — mindkettőnél igen sok érdekes példák vannak feljegyezve, melyekre mielőtt áttérnék, általánosságban csuk azt jegyzem meg, hogy a politikai etiquette voltaképen a vallásból vette eredetét. A vallási cze- remoniák az Istenség dicsőítésére szolgáltak, s mikor az Isten képére teremtett ember kezdett öntudatra
