Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-08-04 / 31. szám
Veszprém, 1883. III. évfolyam. — 31-dik szán^ Szombat, augusztus 4. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .................................................6 frt — kr. Fél évre.................................................3 frt — kr. Neg yedévre............................................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINŐÉN SZOMBATON. Előfizetési 'pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 10b. szóm küldendők. :Kird.eté sells: és HST^ilttere3s a kiadó-hivatalban fogadtatnak eí. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyiittér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. " ........;.n rr wű • ' • lí /. f f r,\f i •- -í r.rr'ofj 0 SZE RKESZTŐSEG: — v) 11 r’.JJ J i <J t i U A 111! I i Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Klézira/tolc vissza nem ad.at3a.als. A bűnök bűne. (Egy szó a városi tanács- s. a rendőrséghez.) Veszprém, aug. 4. Veszprém város közerkölcsiségi viszonyai szomorúan illusztrálják úgy társadalmi, mint általán családi társas életünket. Azok a megdöbbentő rémesetek s azok, a családi szentélyeket alapjukban megingató házi drámák, melyeket eddig csak a fővárosi napilapok rendőri kirei s cronique scanda- leuseből ismert meg közönségünk: im ebben a városban is kezdenek szemérempiritó, lelket renditő napirendet képezni. A gyermekgyilkos anyák száma egyre szaporodik börtöneinkben, — a gyermekeit, nejét bántalmazó, kínzó családapákról hétről- hétre újabb esetekről beszélnek a városon, — a különválási esetek a házastársak közt már mindennapiak s a botrány-szerelmek undok krónikája napról-napra újabb lapokkal gyarapszik. Es nemcsak a nép alsó rétegében, de a magasb miveltségü intelligens polgárság között is. Divat lett a laza erkölcsök, bűnös erkölcsök bűnös kinövéseiről félvállról beszélni; sőt divat lett a serdülő leánykáknak is oly szabad mozgást engedni a társadalomban, melyet úgy a jó családi nevelés, mint a társadalmi ildom pirulástalan eddig el nem tűrt. A prostitutióról alig szükséges szóla- nunk. A titkos bünfészkek száma s a bűnt közvetitő vénasszonyok régiméje egyre nő s bár ismeri őket egyenkint és összesen a városi rendőrség, még sem tudunk rá példát, hogy ellenükben fellépett volna a törvény teljes szigorával. A tanács sem látott eddig semmi szükséges intézkedést sürgősnek, arra nézve, hogy e métely eddig jóhirü városunk testéről leműttessék. S igy aztán a prost itutió titkos s nyílt elősegítéséből csak az a rész nem vonja ki hasznát, kinek lelkében még van némi undor e legundokabb bűnözés iránt. A bukott nőkkel nem törődik senki. A gyermekgyilkos nők csábítóival szemben béna a törvény; az egymást elhagyó házasfelek külön botrányairól tetszelegve beszél a családi izgalmakban gyönyörködő társadalom s a balul-viselkedő serdülő leánykák kikapó- ságán helveslőleg mosolyg a nép. E téren a corruptio oly általános, hogy ama tisztes társadalmi osztályban is van már egy-két önfeledt tagja, melyet különben is az erkölcs őréül kell vala tisztelnünk. Hinni akarjuk, hogy ezekkel majd elbánik a saját fensőbb hatóságuk. Hanem mit e szomorú téren eddig mulasztott a tanács és a rendőx-ség: azt kötelességünk im a romlatlan társadalom nevében követelni, hogy haladéktalanul tegye meg. — Mit tegyen ?... Tudni fogja. Sugallani fogja neki a felháborodott erkölcsi érzet. Azt nem lehet ide írni. A szülék pedig tisztes családi életük példájával kezdjék gyermekeik nevelését — mert ez a félszeg leáuynevelés, amelynek annyi példáját látjuk ebben az egykor oly jóhirü városban, nem ebbe a társadalomba... ei’kölesteien , divatos franczia f é r c z r e- génybe való. így megmentjük társadalmunkat a bűnök bűnétől. . . . S helyre áll abban, a minden osztályban egyaránt megingatott erkölcsi egyensúly! A veszprémi szárny vasút ügye. Veszprém, 1883. julus 31. Hét, bét után nmük és a helyi szárnyvasut ügye nem halad előre, mintaféle gazdátlan, félben hagyott munka, melynek befejezéséhez senkinek sincs kedve. A szárnyvasut eszméje, fájdalom elejétől kezdve csak igen kévés lelkes pártolóra talált, de annál többen voltak azok, kik az idea praktikus és hasznos voltát kétségbe vonták. A személyes felszóllitások által gyűjtött aláírások jóval a várt eredményen alul maradtak és igen sok esetben kedvetlenül, hosszú rábeszélés folytán teljesittettek. A vonal kiépítésé egy, a nyugati vasút által kidolgozott terv szerint 75,000 forintba kerülvén, a részvény-vállalat alaptőkéje 80,000 forintba állapíttatott meg, mely összeg eredetileg 8Ö0 db 100 frtos részvénnyel lett volna fedezendő. Az első aláírási iv ekként is fogalmaztatott. Az aláírások a következő eredményre vezettek: Aláíratott helyben 371, vidéken 97 db részvény, összesen tehát 468 részvény. Föltételesen t. í. azon esetben, ha az építéshez szükséges anyagok, sínek, talpfák stb., náluk vásároltatnak hajlandónak nyilatkozott megtartani 50 részvényt egy czelli és 60-at egy bécsi ezég. E 110 db részvény fizetés gyanánt lett volna a vételárba, névórték szerint beszámítva. A jegyzések illusztrálására szolgáljanak még a következő adatok : A helybeli kath. főpapság jegyzett . 45 részvényt. Tisztviselők, ügyvédek, magányosok, orvosok stb jegyeztek ................... 229 „ Kereskedők és iparosok...................97 „ A v áros azon része, mely az indóházhozi közvetlen közelsége által leginkább és legelőnyösebben lenne érdekelve, a vásártér, a jegyzésekben összesen 48 (!) részvénnyel participált. Él fr^EÍRTlflíff A VffHA JVITHVNVH'U V^L“/ HíX A vállalathoz szükséges tőke 80,000 írttal szemben tehát a város közönsége........................... 37,100 frt. A v idék.......................................... 9,700 frtot irt alá, öss zesen . w 46,800- írtöt, vagyis a szükséges tőké 583/4°/0-át. ‘ Az aláírás ezen silány eredménye magában foglalja a városi közönség verdiktjét a helyi szárny- vasutra nézve, és eléggé illusztrálja, mily kevés lelkesedést volt képes az eszme város szerte képezni. A 371 db helybeli jegyzett részvényből, mint egyike a házról-házra jái*ó gyűjtőknek, közvetlen tapasztalásból állítom, legalább<egy harmad résznSák hosszás rábeszélés folytán majdnem erőltetve és kedv- telenül iiatott alá. ' / / A közönség nagy része az ideával épen nem rokonszenvez és a vállalat előnyeiben nem hisz. Igen sokan már jegyzett részvényeiket veszteséggel tovább kinálják, és: ha nem is adják el semmi esetre sem szereznek rósz véleményük által újabb részvényeseket. Sok helyütt az utolsó részvény jegyzéssel biztattak bennünket, kik a gyűjtésekkel foglalkoztunk és ha a közbe eső részvényekre találkozik aláíró a legutolsóra legalább 200-an prenumeráltak. Találkoztunk a gyűjtéseknél itt—ott határozott ellenszenvvel, a legtöbbnél tréfa, gúny és kétkedéssel és vajmi kevésnél szives és lelkes pártolással. Ily körülmények között az elért eredmény < sem lehétt kedvező. Az ügy élén álló elnök Pál Dénes ur látva, hogy a 800 részvény jegyzése nem Várható, ávVál a Combináczióval lépett a részvényesek 1 elé, hogy a Szükséges tőkéből csak 60,000 frt fedeztessék részvények által, 20,000 frt pedig elsőbbségű kölcsönnel szereztessék be. A részvényesek egyik gyűlésén 'éVen ajánlat líátárózatba mént és ugyanott lett kim'ondva, miszerint á részvényekké 40°/0’-nyi befizetés fog be- követeltetni. A részvény tőke leszállítása éppétt ném bénitja meg a vállalat életképességét', ínért nézetem szerint a társaság 20',000 frfeüyf1 olcsó, és kedvező törlesztésű jelzálog kölcsönt 641,000 írttal felépített pályatest és magas építményekre könnyen SzerezTARCZA. Ahogy én szeretlek. Ahogy én szeretlek Nincs annak határa, Ahogy én imádlak, Nincs, ki úgy imádna ! TJgy sajog a lelkem Barna lány te érted, Hogy az én szerelmem S imámat nem érted ! Úgy sajog a lelkem, Úgy kínoz a bánat; Úgy dobog ez a szív A bohó utánad! A lelkem lázban ég Hajh, be mind hiába! Sohasem lész enyém Lelkem szép leánya ! Sohasem lész enyém Tudom azt én régen; Meg van az már írva Csillagra az égen: Hogyha jö majd az ősz S hervad a fa ága, Engem is temetnek Temető árkába ! Temető árkában, Vagy ott az ut mellett, Síromon a koldus, Az árva pihenhet! Édes lesz nyugodni A rögnek alatta, Amelyre a szegény Könnyeit hullatja! Virága vagy te a Viruló rózsának, Hervadó levele Én meg a halálnak, Addig riyil, addig nyíl A rózsa virága. Mig csókot nem lehel A halál reája ! Halálos nagy baja Van az én szivemnek, Barna lány, angyalom Egy csókkal gyógyítsd meg! Az a csók kettőnket Vagy föl visz az égbe; Vagy pedig let as z i t A pokol fenékre! (Znaim, 1882. Okt. 11.) Magyar Gyula. Az „Anna-bál“ Almádiban, — f. évi julius 29-én. — Gyönyörű szép idő volt. A szombati sötét fellegek homályát a ragyogó nap aranysugarai váltak fel, melyek ott törtek meg a kenesei partok fövenyén. Ah! mennyi aggódó kétely oszlott el, mennyi buskomor arez vált mosolygóvá előérzetében egy kellemesen eltöltendő estnek, melynek emléke soká, — nagyon soká ott fog élni abban a titkos kamrában a — szívben. Akik várakoztak nem csalódtak. . . . A verőfényes nap, a kedves fürdőhely, százával vonták a mulatni vágyókat Veszprémből és a távol vidékekről is ős Pomeránia bor- és gyümölcstermő halmai közé. A kocsik, a fogatok egymást érték. A helyi szólotulajdonosok tárt karokkal, igazi magyar vendégszeretettel várták az érkezőket, hisz kedves vendégei voltak azok a fürdőhelynek, mert megfogadták, hogy lakói lesznek jövőre! Különös egy hely is ez az Almádi, aki egyszer itt volt, az itt szeretne élni örökké és szeretné, hogy ha a halál szelíd angyala is itt fogná le szempilláit. Halál? Vagy mit is beszelek? Bocsánat ez nem báli referadába való, de hát csak úgy véletlenül csúszott erre a szóra toliam. Dehogy a dologra térjek elsősorban is a bál rendezőivel kell végeznem. Mindenekelőtt elismerésemet kell kifejeznem, az ügyes programmért, melyben annyi élvezet igértetett, hogy felével is megelégedtünk volna, de ha már ennyit adtak tehát csak elvettük — nem kerül pénzbe! Volt itt minden ígérve: szinielőadás, szavallat, jó zene, táncz, tűzijáték stb. csak eső nem. Es csak csupán ennek köszönhetjük, hogy meg nem áztunk. A kenéseiket vártuk egész délután, mert megígérték, hogy hajókon jönnek át hozzánk, de hiába vártuk nem jöttek hajón, hanem hátunk mögé kerülve egyszer csak azzal leptek meg bennünket, hogy már itt vannak. Velük volt megyénk derék alispánja is. A mulatság azután csak úgy este hét óra felé kezdődött. A gyönyörűen feldíszített táneztér hátsó részében volt felállítva a színpad s ezen játszta Chrisztné társulata a „Színésznő* ez. jeles darabot, sok jó akarattal, amelynek eredménye siker lön, mely sikerért a hála tapsai hangoztak. Az előadás után nyomban következett a táncz. Még pedig az isten legszebb táncza — a csárdással. A mi legkisebb Kiss Jancsink keresztül tette azon a szárazíán a vonót, azután olyan keservesen, majd meg olyan vígan húzta, hogy még annak is rakni kellett aki nem akarta. A kezdet után jött a többi. Az első négyest, — mély oly hosszúra nyúlt, mint az eszlári sakter por — 48 pár tánczolta, pedig akkor még fele sem volt ott a közönségnek, még csak azután kezdődött az igazi: Előre ! Az általános jókedv oly tetőpontra hágott, hogy a kik haragudtak egymásra, kibékültek, akik megszerették egymást, azok meg — majd meghaltak egymásért. * Sztinora alatt a színtársulat két tagja Jankóvich Ida és Országh szavaltak hatásos költeményeket. Később pedig egy érdekes terczettet énekeltek. — Azntán a fiatalok sétáltak, mosolyogtak; fölséges jókedvük közepette; az öregek megfogdosták nem a pagátot, hanem a György pinezér seszlijét, nem pedig valami gonosz czélból, hanem ájtatosságnak okárt, — „Liter*-aturának miatta. ... * . 3fC íjc Szünóra után kezdődött még az igazi hadd el hadd! Szólt a zene, járta a csárdás, olyan cziírán, hogy a leggyorsabb stenograf-fantásia sem lett volna képes lemásolni. A mamák kedvteli arczczal nézték az ifjabb népség széles, — jókedvét, — hejh akiket még ilyen karban könnyű kedvbe csalni. . . . Széles volt a jó kedv; ahol i oly- sokan vannak, ahol nagy a szorongás, ott közelebb esnek az emberek egymáshoz s igy aZ idegenkedésről panaszt nem lehet'e hállani! ■' > ur,i\ ! - h .ikol Hogyan is mikor idegen itt csak az volt, — ki nem járt a jókedv hetedik mennyországában ! i : -i ff! r *>••. . .Vvtysit fjhifflM * * Bocsássauak meg kedves hölgyeim, hogyha egy-kettőnek neve kimarad a- kedves névsorból ciánnak oka nem én vagyok. Annyi sok szép virág volt itt együtt, hogy egyik rózsa miatt nem láthattuk meg a másikat. Majd máskor jobban vigyázunk. 1 1 Ott láttuk szépeink ’közt: Bauer Lenke és Mariska, Berger Malvin, Fejér Ninúska éá1, Böske, Gergely Lujza, Havranek Ilka, Heílihg Lujza, Horváth Emilia. Heidler Luiza, Kreutzer LuiZá, Kreutzer Karolin, Lappai Nina, Lichténberger Eíüiliá, Lakos Ida, Manovil Ida, Nádasdy Róza, Óvári Böske, Rozsos Iluska, Sulyi KatiCza, Staudinger nővérek, Yeledics Vera és Vizner Iduska kisasszonyokat; továbbá: (Csákos Gyuláné, Havlicsek Ferenczné, Kom- polthy Tivadarné, Vizner Jánosné, Téts Károly né, Pongrátz Emilné, Gáli Gyuláné, Dr. Neszmélyi Antalné, Váli Józsefné, Pataki Sándorné, Horváthné, Brenner Lörinczné, Seefranzné, Staudingerné, Galamb Istvánná, Rozsosne, Barcza Kálmánná, Kovácsné. Csetneki Jelinek Elekné, Heiderné, Bauer Kárólyné, Gscheidt Gyuláné, Gscheidt Istvánná, Raszlné, Imrék Béláné, Antoscné, Pap Ferenczné, Mártiné stb. stb. úrnőket. * * * Hogy jól mulattunk, abban legtöbb érdeme van Brenner Lőrincz urnák, a bál elnökének. Hogy pedig ez a közönség hozzájárulása nélkül nem történhetett az nagyon természetes. A bál jövedelme 111 frt s 20 krajezár volt. Almádi jó mulatságai hírét ez a bál is gyarapította. Almádinak nagy jövője van. Tanunk erre az az 5—600 ember, kinek pompás kedvében világos gyönyörködénk. —r.
