Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-07-28 / 30. szám
Veszprém, 1883. Ili, évfolyam. — 30-dik szám. Szombat, julrus 28.---T ' • — 1 MEG YEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre...............................................6 írt — kr. Fél évre...............................................3 fit — kr. Negyedévre..........................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadóhivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-ntcza 105. szám küldendők. KCird-etésefe és Wyiltterek SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldemdők. kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. Kéziratod vissza nem suiatanah:. Hivatalos stiláilt. Veszprém, jul. 28. Hozzá szokott már ez a mi népünk ahhoz az ezerféle raffineriához, amellyel Sza- páry gróf pénzügyminiszter emberei az adóprés csavarása közben az adót ami polgáraink úgyis vékony erszényéből kisajtolni igyekeznek. Mikor Józsua a szent földön harczolt, a nap megáit fölötte csodálni a hadvezéri taktikát, — lehet majd mikor Szapáry ur értesül arról a veszprémi magasabb pénzügyi taktikáról, ő benne is megáll a gondolat és vagy jóakarólag megveregeti a vállát az ügyes közegnek, — ami azután előléptetést jelent; — vagy amint illik „apage Satanas“ utitalput köt az amicének talpára azért, amért az állami tisztviselőknek tekintélyét működésével lealacsonyítani, sárba rántani igyekszik. Jóravaló derék, — de hivatalos körében szigorú —. embernek ismerjük a mi adófelügyelőnket. Derék, pontos és lelkiismeretes ember több is van ott az adófelügyelőségnél, azért mi bátran merjük kinyilatkoztatni azt, hogy az a szerep, mely egy az adófelügyelőségnél alkalmazott, különben Pápán is ismeretes B. ur praktizál, az úgy az adófelügyelő, mint az adófelügyelőség tudta nélkül történik. Az eset különben a következő: A föntebb nevezett úri ember bizonyos űrügy alatt, — pl. házbérbevétel, házvétel — behatol egyes családok szentélyébe és mikor ott azt veszi észre, hogy ezeknek tán házbérjövedelme több, vagy több házbért kérnek, mint a mennyi adóalapul bejelentve van, akkor ezen az alapon felemlíti az adóalapot, ergo adót, a polgár meg fizet nyögve, háza akár kiadva van, akár nincs; vagy lakója szegény, fizetésképtelen. Hát tisztesség ez ? Mi azt mondjuk, hogy nem. Ez az úri ember úgy látszik nem tisztviselő, de a Bach-korszak hivatalnoka, s T o v á b b. Czél nélkül bolygom a világot, Nyugalmat — sehol nem lelek. Epedve vágyom a magányért, S enyhet — nem ád a büs berek. Hiába vonz, nem köt magához A sok kedves baráti kar . . , Vergődve vágy tovább repülni Lelkem, e szárnyszegett Ikar. Mint sírjából kikelt Ahasver Ma itt, holnap — amott vagyok. Balvégzetem fojtó ködéből Egy titkos fény elém ragyog; Mint holdkóros futok nyomába . . . Majd ismét — újra elvakit: S a tömkeleg közt tántorogva Keresek, űzök — valakit. Szúró tövis, ha vérzi lábam, Ha éget a sivó homok: Pihenni — hajh hiába vágyom! A vándor tovább im bolyog. S utamnak rémes zeg-zugából — Agyamban borzad a velő ... — Az emlékezet banditái Gyilokkal törnek rám elő . . . Tovább! tovább ösztönz a doemon . . . S én dőre — oly vakon hiszek; Czél nélkül bolygom a világot, Szirtek közt, hol kígyó sziszeg. S reményeim e szent romokra: A sors harag tiporva hág! mert ezt a korszakot eljátszotta már szent; Dávid hegedűje, az ily műveletek, az ily emberek létjogosultsága is megszűnt! Tudja ezt az adófelüg}relő és adófelügyelőség? Mi mondjuk, hogy nem tudja,; mert ha tudná, nem mondaná tisztviselőtársának, nem tűrné meg körében azt az egyént, a ki ily dolgokra képes. lm mi tudomására hoztuk. Fájt a nyilvánosság előtt előhoznunk ez ügyet, de kellett ezt tennünk, hogy polgártársainkat fel- világositsuk az ily alattomos üzelmekről. Kellett azt tennünk tisztviselőink érdekében azért, hogy a magyar ember ne tekintse őket nyuzóinak, ellenségeinek, de igenis — eleinek. Hogy ez nem fog többé ismétlődni — hisszük. Garantia erre nekünk az edófelügyelőség tisztességérzete!!! T a n ü g y. Felhívás a veszpréinmegyei tankerület iskolaszékeihez és a tanintézetek igazgatóságaihoz ! Az 1885. évi budapesti általános kiállítás országos bizottsága a f. évi ápril hó 9-én tartott üléséből felhívást intéz a hazai közönséghez, melyben tudatja, hogy ezen kiállítás általános, azaz nem kizárólag iparkiállitás, hanem gazdasági és állatkiálli- tással, nemkülönben közók tatásT, művészeti stb. tárgyak kiállításával kapcsolatos lesz; egyszersmind hazánk anyagi jólétének emelése érdekében, azon bizalomteljes reménynek ád kifejezést, hogy Magyar- ország közönsége a termelés minden ágában élénk részt veend az 1885. évben Budapesten megtartandó kiállításon. Ez alkalommal csak ezen felhívásra akartam a t. iskolaszékeknek és igazgatóságoknak figyelmét felébreszteni, teszem pedig ezt azon teljes bizalommal, hogy a t. iskolaszékek és igazgatóságok az orsz. kiállításnak közoktatásügyi osztályát számos és olyan tárgyak beküldésével fogják gazdagitani, melyek közreműködési helyzetünknek az alkotmányos aera alatti tetemes javulását nemcsak a külföld, hanem a nemzet színe előtt is egész terjedelemben feltartják. Végre felemlítem még, hogy felvilágositások és értesítések az általános kiállítás orsz. bizottságának hivatalé, helyiségében (Budapesten, Ferencz József- tér 6. sz. a.) szerezhetők s hogy a kiállítandó tárgyak bejelentésére f. évi deczember 31-ike tűzetett ki. Veszprém, 1833. julius 6-án. Stáhly György, kir. tanfelügyelő. A soinlyó-vidéki éráiig. tanító-egylet választmányi ülése. (1883. julius 12.) Nevezett egylet f. hó 12-én tartotta választmányi ülését Nagyszöllösön ntiszt. Szalay Sándor egyleti elnök vendégszerető lakában. A gyűlésen a tagok s vendégek szép számmal voltak képviselve. Első tárgy volt az „Eötvös-alap* ügye, melyre vonatkozólag majdnem egyhangúlag az határoztatott, hogy az alap adassék át az országos képviseleti tanitógyülésnek. Továbbá Póterfy Sándor által kidolgozott alapszabályokra észrevételek tétetvén, a választmány Kovácsits Gyula képviselőnek utasítást adott arra nézve, hogy az alapszabály tervezet egyes szakaszainál módositvány- nyal lépjen fel. Felolvastatott végül ngos Stáhly György tan- felügyelő urnák azon levele, melyet válaszul az egylethez annak üdvözlő feliratára küldött. A levél a következő: „A t. somlyóvidéki ág. hitv. ev. tanító-egyesületnek : „Ha már legmagasabb kitüntetésem alkalmából előttem nyilvánított üdv- és szerencseki vá- natok nekem általában örömet okoztak, akkor, ha azok a somlyóvidéki ág. hitv. ev. tanító-egyesület részéről jönnek, — mely tekintélyes múltja és jelen üdvös és példás működése miatt közelismerés tárgyát képezi, s melynek tagjaihoz engemet a hivatás, tisztelet és szeretet egyenlően köt — nemcsak különösen megörvendeztetnek, de általuk megtisztelve is érzem magamat. Fogadja ezért az igen tisztelt Egylet s annak tagjai egyenként is mélyen átérzett hálás köszönetemet, úgy szinte biztosításomat arról, hogy üdvözlő iratuk igénytelen életem émlékkönyvének egyik legdiszesebb lapját fogja képezni. Meg fogja engedni az egylet, ha ezen ünnepélyes alkalmat felhasználom arra, hogy általam igen tisztelt tagjaihoz nehány őszinte és bizalmas szót intézhessek. Önöket, uraim, mint általában minden tagját a társadalom több vagy kevesebb joggal és kötelességgel ruházza fel! — Meg vagyok róla győződve, hogy Önök meg tudják a jog és kötelesség közti | helyes viszonyt különböztetni és tisztában vannak , azzal, miszerint a jogot megszerezni, biztosítani csak ; a kötelesség hű és buzgó teljesitésével lehet. De találkozhatnak az egylet körén kivtil álló nagyszámú néptanítók között olyanok, kik a jogot megkövetelik ugyan, hanem a kötelességeket, azokat alárendelni akarják. Kérem, óva intsék ezeket ama szírt gondos kerülésére, melyen nemcsak az illetőknek hanem az egész testületnek jó hírneve hajótörést szenvedhet. Igen jól tudom, hogy a féladat, melyet Önök Uraim, magukra vállaltak, igen fáradságos és terhes, mert nemcsak hogy a kezdet nehézségeivel kell megküzdeniök, de becsülettel teljesített munkájukért a jól kiérdemelt elismerést, csak az önökre hálásan visszaemlékező utókortól várhatják. S bár én Önöket, Uraim, a kitűzött czélért való küzdelemben olyan kipróbált és edzett harczosoknak ismerem, mint a Nagy Napoleon gárdáját, mely megtudott halni, de meg nem adta magát, mégis, ha a szenvedett méltatlanságok és viszonytagságok közepette méltán tetterejöket lankadni érzik, kérem gondoljanak halhatatlan Eötvösünk ama nyilatkozatára: „A tapasztalás igazolni fogja a néptanítókban helyezett bizalmamat, melylyel népoktatásunk gyors emelkedését néptanítóink buzgóságától várom ;* s meg vagyok arról győződve, hogy e nemesitő bizalom legalább Önöket, Uraim, újra lelkesíteni fogja és nem engedi, hogy hátráljanak! Az isten terjessze ki áldását nemes és buzgó törekvésükre, tartsanak meg továbbra is eddig tapasztalt jó indulatukban. Szives üdvözlettel és a legőszintébb tisztelettel Veszprém, 1883. julius 12-én. Stáhly György s. k., kir. tanfelügyelő.“ A választmány ezen nagybecsű levelet írójával együtt lelkesen megéljenezte; és elhatározta azt, hogy a közgyűlésnek indítványozni fogja e levélnek jegyzőkönyvben való szószerinti megörökítését. A választmányi ülésnek több tárgya nem lévén, ntiszt. elnök ur azt bezárta. Ezután közös-ebéd volt a helybeli vendégszerető tanító és választmányi tag urnái. A várpalotai phyllokszera-vész. A várpalotai szőllőbirtokosok figyelmébe.*) A magas kormány a várpalotai határban is megtette a szokásos intézkedéseket a phyllokszera *) Elolvashatják a phillokszeraevő minisztériumban is. A s z e r k. a ki mezítelen nyakkal jár, azt már csak nyakon csípni szokták. — És még a jó Isten a megmondhatója mennyi minden ment ki a divatból. — A „Sunyi“-nál az egyeneslelküség is kiment, s mikor ez nála kiment, akkor jött divatba a köpő n y e g. Igaz, hogy némelyek köpeny helyett palástot viselnek; ez is jó; sok szép dolgot, aminek napfényre nem szabad jönni, el lehet vele palástolni. Most a divat uralma mindig nagyobb tért foglal el a földön. A hölgyek most óriási szalmakalapot hordanak; ezért jött divatba minden eladó jószágot szalmacsomóval jegyezni. — A szalmakalapot különben csak az özvegyek és eladó lányok szokták viselni. Apropos özvegy! Ganges partjain a fiatal özvegy, midőn koros férje itt hagyja e világot, ő is búcsút vesz az élettől, máglyára lép és megégetteti magát; mert ez ott már divat. Nálunk más divat van, itt az özvegyek sokkal okosabbak, kisírják magukat s férjhez mennek; no mert ez meg itt divat. Az indusok hiszik a lélekvándorlást, egy tehenet sem ölnek meg attól félvén, hogy azokba kedveseik lelke költözött. Ez ott divat. Nálunk is vannak tehenek, akiket ugyan nem ölnek meg, hanem fejik ameddig fejhetik s ha már tovább nem fejhetik őket, ott hagyják mint szent Pál az .láhokat, elmondják róluk, hogy most már czimeres tehenek. No de itt ez divat. S igy megy ez tovább. Az ember divatból szivaroz, — divatból caramboláz, — divatból ferbliz, — divatból adósságot csinál, s azt csupa divatból ki nem fizeti, sőt vannak olyanok, kik divatból váltót hamisítanak, s divatból bezáratják magukat. Denique, ez természetünkké válik, szintén divatból. Azt pedig ugy-e senki sem kívánhatja jogosan tőlünk, hogy természetünket levetkezzük, mert enélkül is nagyon kevés természetes van bennünk. Azért előre! kövessük a divatot, — mert a világ csak azon cselekedeteinket érvényesíti, melyeket divatból teszünk. G a i u s. Balatoni fürdőélet. Kenese, 1883. jul. 25. A folyó hó 22-én, nálunk megtartott táncz- mulatság igen szépen sikerült, amennyiben megyénk nagy részének intelligent]'ája részt vett abban. Ott láttuk már a mulatság kezdetén megyénk derék alispánját, s több tisztviselőt, a veszprémi ügyvédi és bírói kar több tekintélyes tagját. A mulatság délután hat órakor vette kezdetét | és tartott majd 11 óráig a parton, mikor is a szakadó zápor vetett ennek véget. A társaság ezután felvonult a nagy vendéglőbe, hol zavartalanul folyt a mulatság világos reggelig. A jelen volt szépek közül sikerült a következők neveit feljegyezni: Molnár Béláné (Sz.-Fehérvár), Molnár Lajosné (Czecze), Kenesey Amália és Vilma (Küngös), Takáts Lajosné (Veszprém), Kenesey Albertné (Budapest), Lakat Mariska (Rátóth), Bohu- niczky Ödönné, Mihályfy Margit (Enying), Bocsor Vilma (Bozsok), Adler nővérek (Enying), Soós Zsófi (Csajágh), Véghely Dezsőné, Kenesey Józsefné és Jolán (Küngös), Br. Belvicz nővérek, Jánosi Benőné, I Kézsmárky Emilia, Sekerák Anna (Budapestről), Mészely nővérek (Enying), Patay nővérek (Palota), Reviczky Erzsiké (Palota), Hankóczynó és Papp Gyuláné (Veszprém) stb. Az első négyest 22 pár tánczolta. P. fsBoióno! i to Éles karmát szivembe mártva; Mint éhes ölyv ragad — tovább. Tovább! tovább — s ha már lerogytam, Egy csöndes álom átölel: Szerelmem megrablott egéből, Arczod hű bája rám lövell: Mint Tantalus hő vágytól égek! . . . — Nem átkoználak óh sors inég sem: — Nem én . . . csak e kínzó gyönyörből Ne lenne többé ébredésem ! SOÓS LAJOS. A divatról. — Egy kis elmetánczoltatás. — Ha egy férjtől azt kérdezik mi a divat, az bizonyosan igy fogja definiálni: A divat az erszény zsarnoka, az okosság bolondgombája, az ízlés „Sunyi“-ja, a tárcza érvágó sebésze, a hiúság élesztő olaja. A divat előtt meghajolva rakjuk le hódolatunk jeléül az igénytelen „Sunyi“ elolvasása után még megmaradt józan elménket, — s vagyonúnkat. A nő imádja a divatot, mert az állandó az állhatatlanságban, széppé varázsolja a rútat, s megfordítva, amint az embernek kedve hozza. Egyik király sem uralkodik annyi időtől fogva, mint a divat, mert ez már él és lehel a világteremtésétől fogva, amikor is a fügefalevél jött először divatba. Hanem haj oh divat, sokat idomitál, de sokat is rontál viseletűnkön azóta. — A fügefalevél már reg kiment a divatból, pedig, ha ez megmarad, a férjek sok szép pénzüket megtakaríthatták volna. A mezitláboskodás, mezítelen nyak, az is mind kiment a divatból. — Nyakunkat „Jockey“ gallérok s selyem nyakkendők takarják, hogy legalább nyakon lehessen ragadni az embert, — Mostani világban T AH,CZ A.
