Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-07-28 / 30. szám
szaporítása érdemében. Vasvillás embereket állított ^ föl, bogy a phyllokszerás szőllőkből sem tovább mászni, sem repülni ne merészkedjék, mert ott a ^ vas villás ember. Ne féljenek a várpalotaiak, meg lesznek mentve a szőlleiktől, de nem a phyllokszerától, csak maguk ne iparkodjanak annak mielőbbi meg- gátlására; hoznak nekik szénkéneget eleget, összevissza krisztérozzák a szőlleiket. meg is büntetik őket, ha a törvény és rendelet ellen cselekszenek, különösen. — ha a száraz venyigét hazaviszik elégetni, sat. Felhívom a várpalotai birtokosokat ott, ahol még a phylloxera nincs végképpen elterjedve igenigen, könnyen segíthetnek magukon; keressék elő a .Veszprémi Független Hírlapot“ (az 1883-ik évi 8-ik szám, február 17-éről) abban megtalálják az eljárás módját, amelyben körülményesen leírtam saját tapasztalatomat, hogy csak is a mész a valóságos veszedelme a philloxerának. Biztositom a várpalotaiakat, ha a tanácsomat követik, szőlleik meg lesznek mentve minden phyllokszerától, és a biztos sok okoskodásaitól. Ne várják be, hogy a magas kormány kéne- gezzen, mert mire ez megtörténik, szőllőtőkéjük sem lesz, hanem fogják a kapát annak a tőkének és kapálják ki a földet mellőle és meszeljék be a tőkék gyökereit. Biztositom, hogy szőlleik visszanyerik előbbi életüket. Ne járjanak úgy mint a literiek, papváriak és még de hányán, hogy bevárják azt, hogy nem a kormány vágatja ki, hanem az illető birtokosok maguk, mert a sok kénszéneg nem használt a phylloxerának ; ép oly egészséges a kén- szengtől, mint annélkül. A magas kormány, vagyis az a phyllokszerás miniszterium-e ? bizottság-e ? nem tudom: elfogadta a mész hatását és a mint hallom tesznek is vele próbákat és sikerül is nekik, csak az az egy baj, hogy valóban bebizonyult tény, hogy a mész biztos szer a phylloxera ellen — és ha a phyllokszera elvész, akkor nem lesz phyllokszera hivatal. Vagy talán azzal vétettem el, hogy el nem mentem magam költségén Papvásárhelyre meszelgetni a birtokosok szőllejét ? — Pedig dehogy! Csak járnék czilinderbe meg frakkba, leborotválnám a bajuszom és lennék egy földönfutó német, vagy angol, akkor elfogadták volna az én ártatlan egyszerű oltott me- szemet, nem kaptam volna azt válaszul, hogy a magam költségén magtehetem, a papvásárhelyi szőllőbe. Nem azért szólítom föl a várpalotaiakat sem, hogy talán én náluk phyllokszera miniszter akarok lenni. Csak csupán hazafiui kötelességemnek akarok eleget tenni. Ne várják azt, hogy végkép elpusztuljanak szőlleik, hanem forduljanak hozzám az illetők; igen szívesen megmagyarázom és ha kell meg is mutatom az eljárás módját és biztositom az illető birtokosokat, hogy a phylloxera nem fog náluk pusztítani, mert már három évi tapasztalatom eléggé biztos arra, hogy csak a mész, az az egy, a mitől a phyllokszera végkép elvész. Szabady István. Külföldi fürdőkből. Karlsbad, jul. 27. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A cseh fürdők legnagyobbja és leghíresebbje. Hét órai ut után vasúton, Franzensbadból Tirschnitzen át, hol átszállunk, valami nyolcz-kilencz apró állomást érintve, köztük a gyönyörű fekvésű hires bucsu- járó hely Mária-Culma, egy érdekes középkori kis város nagyszerű lovagnemü kolostorral, apró tavak és a Tépi folyó mentén, mindig vadregényesebbé váló vidéken, füstöt és tüzet okákodó porczellán gyárak és üveghuták mellett robogva el, érünk be a karls- badi indóházba. Tömérdek bérkocsi és omnibus várja az utasokat, és tegyük hozzá, hogy piszkosak, de mi nem fogadunk el egyet se, gyalog sétálunk be, hogy annál többet lássunk. A levezető ut, az indóház magasan és Karlsbad egy szűk völgykatlanban fekszik, meredek, rémitő rosszul kövezett, akár Veszprém, és bizony jobbról-balról elég a piszok kényes, és Franzensbad aggályos tisztasága által még jobban elkényesedett női szemeknek. Az első hídon, mely a Teplen átvezet, egy szolga gyönyörű virágcsokrokat hoz szembe velünk, egy csupa rózsaszín kaméliákból, a bámulat és elragadtatás felkiáltásait és megjegyzéseit csalja ki belőlünk. Oh, Karlsbadban sok a virág és a legszebb rózsacsokrok kaphatók már 1 írtjával, szólal meg mellettünk egy ur — magyarul és kérdéseinkre szívesen útba igazit bennünket, ámbár eljutunk mindenhová, mert a Tépi a vezetőnk. Keresztül folyik a városon és Karlsbad csak úgy a két keskeny partján, részben neki támaszkodva és felmászva a két oldalról erdő borított magas hegység között szorong. Én rám majdnem inkább gyárváros mint fürdőhely benyomását tévé. Minden ház fala füstös, kormos, fekete egy kicsit, 3—4 emeletesek, mansarde-al, a hely szűk az építkezésre és mikor 30—40,000 ember fordul meg évenkint falai között, lakásokról kell gondoskodni. Gyönyörűek azok a nyaralók, melyek a hegyeken távolabb épültek és némelyiknek csak tornyai és erkélyei látszanak ki az erdőből. De Karlsbad zaja, zsibongása, a szakadatlan koesirobogás a rósz kövezeten még oda is elhallatszik. A magasból nézve Karlsbad pittoresk látványt nyújt. A Sprudel természetcsudáját elnézném egy nap. Nagyszerű bolonnadert emeltek föléje, és a terem asphalt padozatának minden kis hasadékából forró gőz árad ki, maga a Sprudel egyre forr, bugyog mint a legerősebb forrásban levő viz, és minden 7 perczbeu egy magasabb szökést csinál, hogy szerte- 1 frecscseu bassinján túl, közel állni nem tanácsos, hogy az ivó órán, melyet igen érdekesnek ecsetelnek, nem lehettünk jelen, most a déli órákban, csupa „taláros“ és „schneklis“ lengyel zsidók foglalták volt el az oszlopsorok közötti padokat. Nyomorult alakok, egy olyan zöld arczszinüt láttunk, akár az epe, borzasztó volt ránézni. Karlsbadban sok a nehéz, a reménytelen beteg, és a legtöbbje rosszul néz ki és elrutult a betegségtől. A porczellán és üvegraktár tömérdek, még az utczán szabadon is árulják, egy fiatal mamáeska lévén társaságunkban és a nővére, úgy látszik a legjobb „nagynéni“, minden piczi poharat, csészécs- két és kis bögrét megvettek volna „kis Gyöngyikéjüknek“, a tetszés és elragadtatás csak azoknál a dolgoknál tört ki belőlük, venni „Gyöngyikének“ lett volna jó, a legszebb gyémánt riviére hidegen hagyta őket. Volt még néhány szivartáska és borostyánkő szipka a kirakatokban mikor a férj és a fivérek jutottak eszükbe, de ez nem volt hasonlítható a kedves, gyermekkaczagáshoz a gyönyörű bábukon, szép kis fonott székekeu, gépezetes állatokon, igy három pompás, morgó, fogcsikorgató, szőrös medvecske't láttunk viaskodni, a Gyöngykére való gondolatnál. Magamnak is eszembe jutott két piczike leányka, hogy a kis Bella mily indulatos örömbe törne ki a kis medvéken, a gyönyörű, gyermek nagyságú párisi babákon, de a piczi Blanka félne és sikolgatna. Hanem piczi bögréket, khinai mandarinokkal, lepkék és betűkkel teli festve, én is vettem egy nagy gyermeknek és a két kis gyermeknek. Több nem fért a zsebembe. Hazajövetkor sokat nevettünk, hogy a coupéba nem fért volna amennyi mindent mi otthon maradt kedveseinknek találtunk volna megvenni valót. Nincs édesebb, szebb és vigasztalóbb a szeretet ezen gyengéd lánczainál. Milyen ellentétes ezzel egy „modern“ fiatal leány, „menyasszony“ megjegyzése ! Egy ur adomát mesélt, hogy fiatal nőcske panaszkodott gyóntató atyjának férje elhidegedésé- ről. A bölcs abbé ezen tanácsot adta: „ainez cevez, obeinez.“ Ki lenne oly ostobácska, mondák rá a fiatal ajkaik. Szegény vőlegény! — — Ebédeltünk „Puppnál“ rosszul, nagyon drágán, a mennyisége, a nagysága az adagoknak gyomorbetegekre számított, de a minősége, az elkészítés, egészséges gyomort is fellázászt. Mi magyarok nem bírunk megbarátkozni ezzel a vajjal főzött, Íztelen international beteg konyhával. Ozsonnáztunk az „Elefánt*-nál, ahol a kávéhoz külön forró vizet is hoztak, hogy „hígítsuk“ meg ha „sürü“, a hires „Blümchen kaffe“, hogy a csésze mintája keresztül látszik, a szászok és silésziaik igy iszszák többnyire. És nálunk szegény „Milimá- rik* és szakácsnők, hogy kikapnak ha ezt megteszik! A színháza Karlsbadnak kritikán aluli, az épület, hanem igen csinos az anglikán templom. Később kikocsiztunk a Tépi völgyébe, erre szép kertészetek és nagyszerű Restaurantcok vannak, az ut eleje pedig egész kis zsibvásár. Árulnak itt mindent. Itt áll a szép szürke márvány obelisk is, „Karlsbad gyógyforrásainak a hálás magyarok.“ A város füsttel telitett kissé fülledt levegője után kéjesen szivjuk be a balzsamos üde erdei levegőt, gyönyörű séták eshetnek erre, mondogatjuk; mindig szoros völgykatlanokban vagyunk, mindenfelé magas erdő borított hegyek meredeznek és ábrándosán locsog kavicsos medrében a Tépi. A kávéházakat köritő kertekben a pázsiton őz, nyúl, egy—egy bokor alatt meglapulva, mind majolicából, de a csalódásig hü. A tüdő tele fenyő és frissen kaszált fü illatával telitett üde levegővel, agyunk tele a látottakkal, egy kicsit felizgatva, mint a betegek a kik a Sprudel- rauschtól dudolgatnak az utczán, kicsit elfáradva, egy napra sok, kihevülve érünk este 9 órakor haza Franzensbadba, farkas étvágygyal „Pupp* és az „Elefánt* konyhája után, itt egy kicsit kényesebben főznek és kitűnő prágai sonka kapható. Másnap mind fáradt volt és mind panaszkodott, csak én aki legbetegebb vagyok köztük, nem. Hát hiába járnék Veszprémbe ! Karlsbadnak tája nem hegy- völgyesebb és kövezete nem rosszabb. André Gyuláné. A VIDÉKRŐL. Pápa, 1883. julius 26. (A „Veszpr. Függ. Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Városvxnk az ifjúság eltávoztával egészen elveszti élénk színezetét. Ma végeznek az érettségivel, melynek emlékére tanulmányaik továbbfejlesztése végett ide-oda származó ifjak a casino kerthelyiségében zártkörű tánczmulatságot rendeznek. Örvendetesen jelezem, hogy az érettségi vizsgálatok eredmény tekintetében régen voltak annyira kielégitők, mint éppen az idén. Curiozumként érdemesnek tartom azt a mulatságos eseményt fölemlíteni, melynek színhelye az „Istóczy*-vendéglő volt a napokban. Egy bécsi kereskedelmi utazónak mutatta be nehány kedélyességéről ismert úri ember e helyiséget. Az utazó, ki különben édes hazánkbeli, föltűnően hasonlít Ver- hovay Gyulához, ezen körülményt fölhasználva egyik szellemes ur, a kérdezősködőknek azon kikötéssel, hogy titokban tartsák közlését, Verhovaynak mondta és igy szólította meg. A titok azonban tovább szivárgott s lön egy kis csoportosulás, melyet azonban a személyesítő maga, föntartva a rátukmált czélzást. azon kérelme kijelentésével, hogy szigorú titokban akar maradni, föloszlásra birt. A hires Didó is képviselve volt — más szőrben és bőrben — mit egynéhány kiváncsi fölismerve, pirulva a fölültetésen, hazatávozott. Az aratás eredménye tájunkon bizony silánynak mondható; az „adóképességre“ hivatkozó dobszó mindamellett naponta megüti füleinket. Állandó színházunk öltözőjének tüzrend- őri tekintetekből fontos kiegészítése is halad a befejezéshez, s igy őszre kelve Thalia papjai az újra konstruált templomban már áldozhatnak — csak nekünk legyen mivel. Múlt, vasárnap volt Grill Gáspár kávéházi helyiségének megnyitása. A kávéház csinos berendezésénél fogva megérdemli a pártolást, úgy ajánlja a kiszolgálás, melynek dolgában Deim Sándor, az uj bérlő régi jó hírneve kezeskedik. G. K. Újdonságok. — Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik szives megújítására, oly vidéki olvasóinkat pedig, kik némi előfizetési részlettel hátralékban vannak, ez összeg mielőbbi szives beküldésére. — Körrendelet. Megyénk alispánja egy üdvös köi’rendelet bocsátott ki, a vizmedrek szabályozása, tisztogatása, hidak és mosó- Alványok épen tartása és megvizsgálása tárgyában. — A szeiltgáli fiinak elárusitása hatóságilag újból eltiltatott. Még a vevő is szigorúan megbüntettetik. — Aki saját gyermekét meggyilkolja. Egy alávaló bűntettről vettünk tudósítást. Ezen bűntett hőse Horváth János helybeli kályhás-legény. Megrendül a szív a vadálati kegyetlenségen, melyre néha a társadalom egy-egy nyomorult lénye képes. A már nevezett Horváth János temetőhegyi kályhás-legény, hónapokkal ezelőtt megígérte volt nejének, hogy ha lánygyermeket szül — azt megöli. Ezen borzasztó Ígéretét folyó hó 23-án délelőtt hét hónapos kis Mard leányán végre is hajtotta. A kis ártatlant először tigris m ó dj ár a kínozni kezdte, két lábát eltörte, fojtogatta, — azután lábánál fogva kétszer földhöz vágta, mire a gyermek megszűnt élni. A gyilkos apát még azon nap elfogták és a helyi rendőrség előtt be is vallotta undok tettét, azt adván indokul, „hogy miért született leánynak gyermeke.“ A tigris szivü apát már átadták a fenyitő törvényszéknek. Reméljük büntetése példás lesz! A keszthelyi „Lörincz“ napi országos Vásár a folyó évben kivételesen augusztus hó 9-ik napján, azaz Lőrincz nap előtti csütörtökön tartatik meg. — Rászedett kocsmáros. A múlt héten nehány legény összebeszélt és bementek egy korcsmába mulatni; ettek ittak egész a záróráig, akkor azután egyik számolt és a számla meghaladta az 5 frtot. Fizetni nem tudtak, azonban a legények egyike megígérte a korcsmárosnak, hogy holnap fizetni fog. — Másnap a korcsmáros hiába várta pénzét és hiába ment el maga megkérni azt; a fizetést ígérő azzal hűtötte le az indulatos korcsmáros vérét, hogy az 1883. XXV. t. ez. 22. §-ához alkalmazkodjék máskor! A korcsmáros hosszú orral sompolygott haza. Ezen szabályrendelet ellen természetes az összes korcsmárosok és vendéglősök felebbezéssel élnek. — Uj vágóhíd Veszprém város egészség- ügyi tanácsa alapos hir szerint elhatározta, hogy a közös vágóhidat — az 1874. évi XX. t. ez. 25. §-a, úgyszintén e törvény 1064/875. sz. miniszteri rendelet 22 — 25. §-aira való tekintettel beszüntetni véleményezi. A közös vágóhíd a város felső részén elég helytelenül építtetett, mert az összes vágatási üszőlék a fejesvölgyi patakból a nagyobb Séd folyóba ömlik s mindjárt a beömlési torkolatnál van a legnagyobb itató; az egész temetőhegyi marhatartó gazdák itt itatják barmaikat. E piszkos lé az egész városon keresztül folyik, pedig csaknem kizárólag az egész szarvas- marha állomány a Séd folyóból lesz itatva. A két fürdőház is azon vizet fogja fel, melyet a közös vágóhidból kifolyó patak megfertőztet. Szóval általános helyesléssel találkozik, hogy az összes vágatások ne a város felső, hanem alsó részében történjenek. Úgyis kolerás világot érünk! — Nögyülölet. ügy, amint vettük, adjuk a következő sósokat; Tekintetes szerkesztő ur! Kérjük az alábbiakat becses lapjának legközelebbi számában közzé tenni: Alolirottak több társaik nevében is fölhívják mindazokat, kik a nők elleni gyűlöletben vele együtt éreznek, hogy a most alakuló félben lévő „Nőgyülölet“ czimü egylet zászlói alá tömörülni igyekezzenek. Ezen társulat alapitói hosszú és kínos tapasztalatok után meggyőződtek arról, hogy a mai társadalomban, a nő — csekély kivétellel — nem az eszményi nő többé, hanem a hiúság, világi hiú gyönyörök asszonya és divatbáb, ki nem boldogítani, hanem eszélyes ravaszsággal boldogtalanná tenni van hivatva nemének egyedüli támaszát a — férfiút! Ez indított bennünket arra, hogy megalapítsunk egy egyletet, melynek jeligéje: Gyűlöld az' asszonyt! és melynek nemes feladata a házasság tántorgó örvénye felé rohanókat a földi pokolból és szenvedésektől — ha még menthetők — megmenteni! A költő is megénekelte: „Gyűlöletemnek tárgya — asszony a neved!“ Mi is ezt tartjuk, azért félre tehát az antisemitismussal, félre a politikával ! Ettől az egytől, az asszonyi uralomtól mentsük meg a világot és a többi rósz mind halomba dűl! Föl tehát! a zászló ki van bontva, vezessük azt győzelemre! Akik az egylet tagjai óhajtanak lenni, forduljanak levélileg alólirotthoz, mint az egylet ideiglenes jegyzőjéhez. Veszprém, 1883. julius 18-dikán tartott ülésünkből. Bessenyei Gyula s. k., ideigl. jegyző.^ — (P. H.) *) — Hamis pecsét. A pécsi rendőrség Orbán István és felesége személyében furfangos csalót csípett el. Nevezettek, mint tüzkárosultak gyűjtik az alamizsnát Devecser község bizonyítványának erejénél fogva. Ez a bizonyítvány azonban hamis, de a hamisítás oly rendkívül ügyes módon eszköltetett, hogy arra rájönni talán soha se lehetett volna, ha a rendőrség a csaló megmotoztatása alkalmával a közönséges szaruból faragott pecsétnyomóra nem akad. — Színészet. Mártonffy Pál legközelebb Siófokon járt, és hallomás szerint oda viendi Duna-Szerdahelyről társulatát, melynek tagjai: Mihalovics Pál „A fütty“, Deák Péter „A jeles kompánia“ vonzó népszínműveket szándékoznak jutalomjátékul színre hozni s azok megszerzésére már tettek lépéseket. — Hymen. Redl Gusztáv, a tapolczai gazdasági felső népiskola rajztanitója, legközelebb tartja esküvőjét Singer Anna kisded- nevelőnével. A menyasszony esküvő előtt a keresztény vallásra tér. — Kedves vendég. A napokban egy hires rabló érkezik városunkban, ki az országos fegyintézetben büntetését kiállotta. — Szerencsétlenség. Latos Ferencz helybeli vendéglős egy bérese véletlenül el- dült kocsijával. A bogaras ökör megurof t, az eldült kocsi alá a béres oda szoimlt s kezét szétzuszta. A gazda méltányolva a cseléd munkaképtelenné vált állapotát, bérén felül még oly tisztességesen megajándékozta, hogy a cseléd meggyógyulásáig nélkülözést nem lát. — Afrikából. A napokban egy irgalmas neue szedett könyöradományt Afrikából, az ottani kórház és szegénygyermekek nevelése alapjára. A messze útról jött nénét sokan megbámulták. — Csónak-verseny. A nagyzugói Séden csónak-versenyt rendez két fiatal ember. • • — Öngyilkossági kísérlet. Egy szegény fiatal leány vetette bele magát a Sédbe, — állítólag szerelmi csalódás miatt. Kimentették. — Cseresnyés Nándor derék járás- birónk egészségi állapota oly aggasztó mérvet öltött, hogy hivatalának vezetését ez idő szerint még nem veheti át. — Szivünkből óhajtjuk, hogy mielőbb térjen vissza egészsége! — Jegyzőválasztás. Papkeszi községben a múlt csütörtökön megejtett jegyző- választás alkalmával Tatay Gyulát választották meg a község jegyzőjévé. — Egészségügy. Majdnem a város közepén, a Hoffenreich-féle fürdő mellett van egy szűk sikátor tele mindenféle rothadásnak induló szeméttel. Jó lenne talán annak eltakarításáról gondoskodni, nehogy a rósz kigőzölgés megmételyezze a levegőt ebben a kolerás világban. — Almádiban egy kis színtársulat működik, Csriztné Jankó vies Ida társulata. Sok ügyességgel mulattatja a fürdőközönséget. — TŰZ. Bobán e hó 11-kén nagy tűzvész volt. A tűz a falu éjszaki részén délelőtt 10 óra tájban ütött ki s csakhamar átcsapott a keleti sorra s elhamvasztott 34 lakházat, 27 gazdasági épületet s sok takarmányt. Nagy baj volt, hogy a lakosok részint a mezőn aratással voltak elfoglalva, részint a jánosházi hetivásáron voltak. Déltájban megérkeztek a jánosházi derék tűzoltók is s egyesült erővel igyekeztek a helybeli tűzoltókkal az elemeket fékezni, de a nagy szél miatt lehetetlen volt. Egy asszonyt és egy leányt csak nagy nehezen sikerült a bobai bátor tűzoltóknak a lángok közül kimenteni. Az asszony súlyos sebeket kapott s életéhez kevés a remény. — Az állomási épületek is nagy veszélyben voltak, s ha a derék k.-mihály fai lakosok fecskendőjükkel nincsenek hamar kéznél, aligha lettek volna megmenthetők, mert már háromszor is kigyuladt az egyik épület. Az izsákfai gróf sietett a hajléktalanná lett szerencsétleneken segíteni. Kiosztatott a nemes szivü főur a szegényebbek között 42 darab kenyeret és mindenik részére 1 frtot. Az épületek biztosítva voltak, de a takarmány csak két gazdáé. *) Kiváncsiak vagyunk, hogy az asszonyok teljes mellőzésével meddig él az egylet s meddig egyáltalán az — emberiség. A szerk.
