Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-02-04 / 5. szám
CSARNOK. (Egy kártyás életéből.) I. Vaknak hasztalan beszélünk a színekről, mert nem alkothat magának fogalmat róluk. Hiába olvassa el a sötét lapokat, ki nem játszott szenvedélyből, mert nem fog megértem. Nem fogja megérteni, hogy a játékos nem vágyik nyerni s nem bánja ha veszt. A csillogó arany elveszti fényét előtte és nem figyel arra, hogy pengése kellemes-e vagy nem. Ha pénze, aranya, nincs és játszanak vele, felteszi koczkára becsületét. E lapok csak gyönge képét nyújtják életemnek. Oh, mert a szó nem képes kifejezni az érzelmet melyet a játéknak pusztán egy gondolata támaszt a játékos nyugtalan keblében. Mint egy láthatlan daemon integet feléje a játék szelleme — s a szenvedély csábitó hangja elnémítja a félelem, a becsület intő szavát. Rabja voltam a játéknak. Ereimben csak akkor lüktetett hevesebben a vér, ha játsztam. Az örökség atyám után szép vagyont képezett. Egy gazdag hírében nyitva voltak előttem a termek s mint képzett ember, egy dicsteljes jövőnek nézhettem elébe. Még alig voltam huszonhat éves, midőn Bogy ay Oszkár barátommal Monacoba mentünk. Ott és általa lettem játékossá. 0 egy hó alatt elvesztette mindenét és főbelőtte magát. Nem hagyott hátra senkit és semmit, még becsületét sem. Midőn agyonlőtte magát, azon nap egy fillérem sem volt. A bankárok egyike kölcsönzött kétszáz forintot, hogy eltemettethessem. Az ő pénzéből adta .... Ott állottam sírjánál, majdnem egyedül, midőn koporsóját leeresztették és nem borzadtam a gondolattól hogy reám talán hasonló sors vár. A játék felejtetett velem mindent — mindent .... Nem mindent ........ öt nem feledém, mióta el őször megláttam. Nő volt, nőiesség nélkül és én mégis szerettem, imádtam. Tekintetében kárhozat s én mégis mennyet véltem abban látni számomra. E szemek lángja a pokol tüze volt és a legragyogóbb csillag fénye nem volt kedvesebb előttem. Megfertőzött ajkain jövő boldogságom haliám megjósolni. Ott volt minden este a játék-teremben hisz oly nők, mint ö, annyira szükségesek, oly nélkü- lözhetlenek mint a kényelmes támlány. Velem igen sokat foglalkozott (e szót használják) hűségesen ott ült mellettem s nem sietett mint barátnői a szerencsés játékosnak gratulálni s szokott nyeremény részét elfogadni. Ha nyertem, felét adtam oda neki nyereségemből mit ö vonakodva fogadott el: — Ön úgy is sokszor és igen nagy összegeket vészit, mondá. így múltak a napok, éjek, folytonos játék mellett. Százezer forintnál már többet vesztettem. Az «gyik tauácsolá és intett abban hagyni a játékot, mig a másik azzal biztatott, hogy visszanyerem. — Kitartás — mondá — a szerencse szeszélyes, várat magára, de azért mégis beköszönt. Egy óra alatt többet nyerhet, mint mennyit hónapok alatt vesztett. Csak ne veszítse hitét Fortunában. És én nem haboztam, játsztam tovább s őrültebben, mint azelőtt. Játsztam és vesztettem. Jószágaim már mind hitelezőim kezeiben voltak. Elvesztettem az utolsó aranyat is azokból. Hitelem volt és csináltam adósságot adósságra és mindig vesztettem, és mert a kölcsönöket visszafizetni képes nem voltam, hitelem is elveszett. És mégis játszani vágytam. Megloptam inasomat, megtakarított pénzéről szólló betéti könyvére felvettem az utolsó ezer frtot és siettem a játékterembe. Elvesztettem......... Ny omorultabb voltam egy koldusnál és becstelenebb egy tolvajnál, ki lop, mert éhezik. Hazasiettem — véget akartam vetni nyomorult életemnek........ Néhány sort irtani inasomnak .... arra kértem, hogy bocsássa meg tettemet. A mit lakásomban talál neki hagyom. Többet ér ezer forintnál Azután megcsókoltam Melinda arczképét. Most éreztem csak mennyire szerettem. Ajtómon e pillanatban kopogtatnak. Egy szolga levelet nyújt át. A levélben öt darab ezeres bankjegy volt s ezeket tartalmazó „Uram! Ösmerem kétségbeesett helyzetét s azért kérem fogadja el e kölcsönt. Jöjjön játszani, talán szerencsésebb lesz e pénz. Ismételve kérem, hogy kisértse meg.“ barátja. Haboztam, hisz ez csak késleltet elhatározásomban. Ha elmegyek is elfogom veszteni. De mégis miért ne mennék el ? Elmentem. Jöttöm nem keltett figyelmet. Remegve ültem le a játékasztalhoz. Tételemet, százaranynyal odadobtam, nem is tekintve hová és — nyertem. Ott hagytam a tételt nyerességgel együtt és újra nyertem. Harmadszor is ott hagytam egyszerűen a tételt és ismét nyertem. A bankárok halványodni kezdtek. Szerencsém bukással fenyegette őket. Már is alaptőkéjükhöz kellett nyulniok. Saját szemeimnek sem mertem hinni s azt hittem álmodom. A szerencsekivánók közt feltűnt Melinda. Arcza hófehér volt s szemei mégis örömtől lángoltak. Egy óra múlt csak gazdag voltam. Visszanyertem kétszeresen, a mit vesztettem. Mikor a játéknak vége volt, az étterembe mentünk. — Kedvesem, mond Melinda teljesiti-e második és talán az utolsó kérelmemet? — S az? — Fogadja meg, hogy nem fog többet játszani. — Megfogadom egy feltétel alatt. — Ha? — Ha kegyed lesz az, ki engem mindig visszatartand a játéktól. Melinda nőm s a nők legjobbika lett. Kompolthy Gusztáv. FEKETE LEVES. Férfi izalió-iixlfi. { Van szerencsém a n. é. közönséget értesíteni, hogy Veszprémben a takarékpénz- J tári épületben fennálló IPl?* férfi szabó-üzletemet téli s tavaszi idénynek megfelelőleg dúsan szereltem fel mindennemű férfidivat-szövetekkel s igy minden a férfidivat-szakba vágó megrendelésnek a lehető legolcsóbban s azonnal eleget tehetek. Áruim olcsósága s kitűnő minősége egyetlen próba után bizonyára mindenki által méltányoltatni fog. Vidóki megrendelések pontosan s gyorsan taljesittetnek. Tisztelettel ® NÉMETH KÁROLY, j férfi-divat üzlettulajdonos. Veszprémé; a takarékféűzlár épületében- £ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦♦♦♦♦<►♦♦♦♦❖♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Hirdetés. Van szerencsém a nagyérdemű városi és vidéki közönségnek tudomására hozni, hogy ifjabb tanulmányok folytán azon kedvező helyzetben vagyok, miszerint a városi, úgy a megyei és vidéki közönségnek szolgálhatok bárminemű Ura ni los szooa vagy szí ip melyek padló alatt, falak között vagy padláson vezetve, a nagyobb épületekben, hivatalokban az egymássali érintkezést nagy mértékben megkönnyítik. Az árak a legjutányosabban számíttatnak. Ezek után a nagyérdemű közönségnek becses pártfogását kérve, vagyok tisztelettel KOVÚCS liál'Ol.V, lakatos-mester. Veszprém, hosszú-utcza 928. házszám. * A. A -A. A.4k.4s.St, A AAá ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ ❖ ♦ ♦ * ❖ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ A .Veszprém“ czimü lapulevélen köztudomásúlag holnap ki fogja nyilatkoztatni valaki, hogy a (H F.) jegyzésű czikkre vonatkozó otrombaság nem Havlicsek polgártársunkra vonatkozik. Mi előre megjövendöljük, (pedig nincs zöldlevéli békánk), hogy e nyilatkozat hazugság leend. A „Litóri Lapok“ veszprémi tisztelői. * Hogy kell az újságot olvasni? E kérdésre ezer meg ezerféleképen lehetne felelni, de ezer közül tán egy sem lenne sem szabatos, sem kielégítő. Az újságot kiki a maga módja szerint olvassa. Vannak, kik a czimnél kezdik s meg sem állanak addig, mig a »felelős szerkesztődig nem értek. Az asz- szonyok, mig fiatalok, csak úgy átnyargalnak szemükkel a hasábokon, csupán a »színház és művészeti“ meg a napi hírek rovatánál állapodnak meg hosszasabban. Mikor a nő vezérczikket, országgyűlést, meg egyátalán komoly politikai dolgokat, V3gy pláne a gazdasági rovatot is figyelmére méltatja, ez az átalakulás korszakát jelenti nála,s egyenértékű az első fehér hajszállal vagy redővel. Vannak úgynevezett finom szaglásu újságolvasók, kik épen mint a méh, minden virágban megtudják a mézet találni. Azaz tudják: mit kell elolvasni és mit nem. Ők az országgyűlési tudósításokban először is a zárjeleket keresik. Hol van egy „Hohó“ a baloldalon stb. Vannak még úgynevezett „ujságfalók“ is, kiknek legszebb díszpéldányait a kávéházakban találhatni. — Két-három újság a kezében, kettő a térdei között, egy előtte az asztalon, három-négy felállítva a széke mellet két oldalról. Szóval újságok közé vau temetve. Az ilyen embernek természetesen mindig elhül a kávéja, vagy épen teljesen el is feledi meginni. Vannak ezekkel szemben olyanok is — ezek filiszterek, — kik egy világért nem vennének kezükbe lapot, mig kávéjukat be nem vágták. 1 krajczár és 5°/0 kamatja. Sokszor volt már kiszámítva, hogy Krisztus urunk születése alkalmával 5% kamatok kamatjára kikölcsönzött 1 krajczár mai napig mily összegre nőtte volna ki magát, és igy mi az illetékes tudósok után csak azt jegyezzük fel, hogy ez bizony oly tömeg aranyat érne, hogy azon esetre, ha az égből minden percz- ben akkora arany hullana alá, mint földünk, a hullásnak 1600 esztendeig kellene tartani. Ha valamelyik ősapánk rólunk ily alapítvány tétele által gondoskodott volnál. . . Szerkesztői üzenetek. B.-Füred. Térhíány miatt a jövő számra maradt. Üdvözlet! Győr. ? ? ? P. H. J. Pápa. Híreket és pápai levelet; nem lévén politikai lap a beküldöttet nem használhatjuk. Várpalota. Mi tartalomdús és gyakori vidéki tudósításokra, és nem pedig versre számítottunk. Azt hetenként kérjük, ezt nem használhatjuk. Darvas, Bpest. A lap megy, a kért számokat is írtnak indítjuk. Felelős szerkesztő: KOMPOLTHY TIVADAR. AZ EREDET iiS VARRÓGÉPEK ^LEGJOBBAK A VILÁGON^ g/so ren^ú j 5 q éremmel futün/etv,. PÁRIS I 1818 arany érem 1 f5PPIIJ§5R| havi ‘ 7TTi!S!lázetts Jz utánzások elten óeafrodás\ njun/tutik teljes jótállás. Jáiruten W« gép NEW-YORKI SINGER TÁRSAK101 fenti gyünjtgyet viselt. S. vezérügynök. Havi részletfizetés 5 forint. Régi gépek becseréltetnek! Raktár: Veszprémben, Palotai-utcza, (Csébiház.) S&c -s& ».#/ FARSANGI CSIKKEK dús választékban kaphatók az aláhhjegjzett czégnél, u. in.: báli virágok, legyezők, keztyük, csipkék, rilscliök, szalagok, ingek, kézelők, gallérok, nyakkendők (hölgyek és urak részére), MT ugy8zinte menyasszonyi koszorúk 20 krtól egész 10 útig. '’tjj GSCHEIDT GYULA, Postai megrendelések utánvét mellett küldetnek. VESZPRÉM. u-y 3\ JL él 1)9' üzlet-eladás Veszprémben XÍ (f Özv. SCHWARTZ LIPÓTNÉ (Veszprém, Babócliay-téren A I levő) gazdagon fölszerelt fűszer, norinbergi s rövidáru üzletét közbejött családi körülmények folytán szabadkézből eladja. Addig is azonban, mig az üzlet átvételére vevő jelentkeznék, teljes végkiárulást rendez, « 7 I s az áruk ott rendkívül leszállított árakon kaphatók, — mire a t. közönség különösen figyelmeztettetik. V
