Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-06-17 / 24. szám
Orvos és gyógyszerész egyszemélyijén oly külö- msen tűnik fel, no de ezt nálunk türelmesen el tudták nézni. Ki őrzi ellen az ország valódiságát, ha az orvos gyuttal gyógyszerész is; ki biztosítja a népet arról, iogy a kapott orvosság csakugyan a betegség elen aló; ki vállal felelősséget azért, hogy nem magasabb , rért adja-e az. orvosságot, mint a mennyi annak igazi ra ? Senki! — Az orvos és gyógyszerész egy lévén, vgy bánik a hozzá fordultakkal, ahogy neki tetszik; • ly an orvosságot ad, amilyent akar adni; annyiért mennyiért az ő akarata sugallja! Vájjon lehetséges-e t, z is, hogy az orvosság valódi árának többszörösét p — nem mondom ugyan hányszorosát —. veszi az illető Yrvos gyógyszerész uram ? ? Talán a nép közül akad- 1 ának olyanok, akik tudnának felvilágosítást adni a i yógyszerek áráról; akik határozott eseteket volnának 5 épesek a nyilvánosságra hozni annak bebizonyítására, ogy az igazi és nem igazi ár között minő külömb- ; íg van ? Node ezen közleménynek nem czélja a fennálló i yógyszertár kezelését mélyobben tárgyalni, annak i írgyalását — sziikségesetén — későbben nem mu- isztjuk el. Tehát az nem vezethette a felsőbbséget a gyógyszertár meg nem adására, hogy Ajkán úgy is van :(yógyszertár; talán más valami jött közbe: talán valód által nyilatkozat lett felmutatva, melyben azt i tondják egyesek, hogy nem kell, felesleges Ajkára a gyógyszertár! Vagy talán valakinek érdeke kívánta ;így, hogy Ajkán ne legyen gyógyszertár? >, Az időre bízunk mindent, türelemmel várjuk az j gynek békés lefolyását; lehet hogy keserű szavakban t :ell kifejezést adnunk tapasztalatainknak; lehet hogy íj, épen elhallgatunk ; de mindannyiszor kérlelhetlenül >gunk felszólalni, valahányszor a népérdekei egyesek i,ivánságai alá helyeztetnek, valahányszor a nép jogos • érelméinek hely nem adatik! A felsőbbséget kérveji érjük, a népérdekeit ne helyezze egyesek érdekei alá; 1 anem inkább annakjólétét minden eszközökkel előli lozditani szent kötelességének tartsa ! Viriiis. ■diI-*» A VIDÉKRŐL. Pápa, 1882. jiinius 14. A „V. F. H.“ szerkesztőjének. Alig lehet valami eseményről értesíteni a t. olvasó közönséget, de jobb is. A mai mostoha viszonyok között -vendetes eseményről úgy sem emlékezhetünk meg, a i ilszerencse sokféle szomorú jelenségei pedig mindenütt ■ gyforma kiadásban tapasztalhatók és érezhetők. A nemzetek úttörő, hangadó'férfiai hirdessék í írmily tele torokkal századunk óriási haladását, a (;öltő jóslatszerii mondata, mély előrelátása már-már i íkövetkezik: „Pusztulunk, veszünk.. .* j Ezután csak a csodák világa segithet rajtunk! - e minek e meddő elmélkedés — szóljon a heti krónika. E hét legnevezetesebb és följegyzésre méltó eseményét Primus Scoff Károly festői és fényképlói 50 éves jubileuma képezi. Csendesen, de kedélyesen, egyszerű rendezés mellett, szerény családi körben lett megünnepelve. Theodor és Primus fényképész fiai rendezték ezen, édes atyjukat megindító ünnepélyt, melyet ugyan a 72 éves apa az átélt egyszerű napok módjára kívánt csak megérni. 1832-ben került a bécsi cs. k. képzőművészeti akadémiába gróf Blagay udvari tanácsos magas védnöksége folytán, kinek, mint az ünnepély estélyén megemlité, köszönheti festői kiképezteté- sének tökéletességét. Gróf Blagayt azon körülmény, hogy az ifjú Primus saját praxisa, kiváló hajlama természettől nyert teremtő képessége folytán egy steier leányt, mindenkit megkapó hűséggel festett le, arra indította, hogy ő neki e téren hivatásának szabályszerű irányt adjon. Képességének ugyancsak számos jeleit adta. Primus Scoff arczképfestői talentuma a Lajthán túli tartományokban igen nagy elismerésben részesült, s dicsőített neve még az uralkodó ház tagjai között is hódított. Hosszúra nyúlnék e kis élettörténeti leírásom, ha azon cs. k. herczegek, továbbá grófok, bárók, nagy- birtokosok neveit közölném, kik számára ő volt szerencsés családi képeket festhetni. Egész halmazt képez ezen működése alatt nyert kitüntető okmányok, értékes emlékek száma. A többi között dicsőén uralkodó királyunk I. Ferencz József 0 Felségének, legfelsőbb elismerését is kiérdemelte, az 1848—40. szabadságharcz egyes jeleneteinek szabadkézi és fényképészetileg híven sikerült és jól választott tárgyú képeiért. Nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy a Daguer-féle képfelvételt az összes monarchiában ő teljesítette legelőször, s neki jutott a szerencse, ezzel meg- örökiteni azon jelenetet, midőn az első gőzhajó a Dunán Kremsbe érkezett, magával hozván III. Napoleon özvegyét Mária Luizát. A röviden föltüntetett jubilians életszerepléséből könnyű azt is következtetni, hogy szép vagyonra tehetett szert, s tett is. Azonban egy gráczi ház bukása s a 73-iki általános „groisse Krach* egyszerű életmódra utalta, azaz szoritotta. A sors megviselte, s amint alakja, nyilatkozata kétségbevonhatlan igazolja, a kitartó türelem „szikla— embere*. 72 éves daczára kedves művészetének naponta szentel egy pár órát. Gyönyörű oltárképek vázait, másolatait volt alulírottnak szerencséje megtekinthetni, melyek eredetije valóban műremekek lehetnek. Boldogult gróf Eszterházy Pál megbízásából is festett a n. gyimóti templom főoltára számára, a mely szintén becsületére válnék bármely modem hírneves festő műtermének. Ilyen oltárképek alkotására az agg művész még manap is vállalkozik — se tekintetben jó lélekkel ajánlhatjuk az érdekelt pártoló figyelmébe. Számtalan mulatágos, élvezetes epizódokkal satu- rálta a kellemes estélyt az agg művész maga, melyek közöl néhányat, talán e lap hasábjain fogok bemutatni. Az ünnepély azon része, midőn két derék fia azon kép fátyolát lebbentette föl, melyet az öreg 50 óv előtt festett, szivreható volt, a jubileans öröinkönyei eredtek meg az 50 évet meghaladó emlékek ezen varázspillanatában. A több rendbeli üdvözlő iratok és emlékek közül egy igen értékes félivben elhelyezett 50 aranykalász- koszorút is kapott. A báráti- és ismerőskör igen jól érezte magát, különösen jó benyomást gyakorolt az öregnek azon nyilatkozata, hogy sehol és soha oly jól nem érezte magát, mint e nemes nemzet nemes fiai között s azt hiszi, hogy őt az Isten tévedésből teremtette laibachi- nak, hogy annál jobb magyar legyen. Éljen ! A pár hétig zavarva volt elemi iskolák is m egny i 11 a 11 a k, a járvány múlik ; ideje már, hisz úgyis számos gyermek esett áldozatul. E hó végével ve9z búcsút városunk volt ovoda-vezetője a várostól — s mint képesített vívó- és tornatanár (legújabban svéd tornászaiból kiképzést nyert). B.-Ftireden veszi át a tornacsarnokát. Ne keressük, vitassuk az okot, mely miatt Magvassy ur megválik városunktól, kölcsönös collisio, nagyhatalmaskodás stb. Magvassy urnák ta- gadhatlanul Pápa varasának culturtörekvóseit illetőleg fényes érdemei vannak. Az óvoda intézményt, annak eszméjét ő terjesztette — s igy lett óvó-intézetünk. — A tűzoltó-egylet megalakulása is az ő műve, annak rendszeres beoktatása, szervezkedése körül dicséretes buzgalmat fejtett ki. Mindezekért Magvassy ur minden erélyes föllépéséből származott nemtetszés ellenére, hálára kötelezte Pápa városának elismerését. Adja Isten, hogy újabb állomásain érdemes méltánylásban részesüljön működése. Egy hibáját ismerem, s ez az, hogy nem akarja belátni, miszerint: uj idők, uj emberek vannak. Azt mondaná erre a népszerű Steiner Ábrahám bácsi: No freilich ! Kedves szerkesztő ur, önt pedig őrizze igaz meggyőződésének éber szelleme, Isten vele ad revidere. Pariét pacientia pálmám ! Radius. Közgazdaság. — Az Anker élet és járadék biztositó társaság. A túlélési csoport felügyelő bizottsága, s a leginkább érdekelt tagok, az igazgatóság 1882-dik évi jelentését az Anker által kezelt túlélési csoportok vagyonáról tudomásul vette, s a 2.347.143 frt 77 krt tevő vagyonnak junius 1-én kezdődő a tagok közt történő felosztását helyben hagyta. Az eredmény a határozott díjfizetéssel kötött biztosítások eredményét átlag 25—26%-kal múlja felül. A belefek,tetések átlag 71/iu/0 kamatos-kamatot hoztak. A folyó évben lejárt nyeremény részesüléssel egybekötött életeseti biztosításoknál a nyeremény 417,% volt úgy, hogy biztosított 1000 frt helyett a társulat feleinek 1405 frtot fizetett. Újdonságok. — Hátralékos t. előfizetőinket kérjük hátralékaiknak mielőbbi szives beküldésére. A kiadóhivatal. — Lapunk szerkesztősége — folyó hó 19-én, hétfőn reggeli vonattal körünkből távozó szerkesztőnk nevében — mindazon igen tisztelt laptársainknak és lapunk azon barátainak, kik levélben vagy személyesen részvétüket nyilvánították — ez utón mond forró köszönetét. — A helyi polgári dalárda tavaszi táncz- mulatsága a múlt szombaton a kellemetleu idő következtében a mai napra halasztatott, ha ugyanazon okból ismét el nem halaszta- tik. Ez esetben a legközelebbi jó idő alkalmával a mulatság megtartatik és erre a jeladás tarack lövésekkel történik. — Köszönetnyilvánítás. A helyi tűzoltó egylet parancsnoksága mltgos Supka Ferencz zirezi apát urnák, amiért a tűzoltó zenekar használatában lévő s a zirezi egyház tulajdonát képező, a zenefelszereléshez szükséges két réztányért egyszer mindenkorra a tűzoltó egylet birtokába átengedni szives volt — hálás köszönetét nyilvánítja. A főparancsnokság. — A phylloxera-ügy. A phylloxera terjedésének meggátlása czélljából Zalamegye mintájára bár kissé enyhébb alakban több községre a viszonylagos zárlatot Veszprém vármegyére is kiterjesztette, azon községekre t. i., melyek a Balatonparti szőlőhegyekhez közelebb esvén, oda rendszerint munkásokat szolgáltattak. E zárlati tilalom a szőlő nél- külözhetlen művelésének teljes akadályul szolgál, mert a határbeli községek, u. m. V.-Be- rény és Almádi hegyek nem képesek annyi munkáserőt kiállítani, a mennyi a nagyobb területű s tulnyomólag vidékiek által bírt szőlőhegyek müveltetésére megkivántatik, miét is ezen intézkedés iránt általános panasz keletkezett. Nézetünk szerint az összes Vesprémmegyei és Zalamegyei zárlatot megszüntetni lehetne az által, ha a zárlat a Vö- rös-Berény és a Márnái hegység mellett Fűzfői pusztánál alkalmaztatik gyakorlatilag, mert ezen vonalon egyedül még ezen terület van inficiálva s e terület a többi balatonparti szőlőktől erdőség ét a Balaton sark által van elszigetelve s igy tulajdon e pont képezi a kaput, melyen át a phylloxera a többi Veszprémmegyei és Zalamegyei szőlőhegyekben elterjedhet. Mint tudjuk ez értelemben megyei alispáni hivatalunk is felterjesztést intézett a minisztériumhoz, mely hogy kedvező elintézést nyerjen, egész szőlővidékek jól felfogott éi'dekében kívánatos. — E tárgybani nézetünket különben a jövő lapunkban is kifejteni fogjuk. — A bevásárlók figyelmébe. Miután pedig kofáink nagyon elszaporodának, és a faluról hozott áruk eladását megnehezítik, ez okból a rendőrség őket a „Schill major“ féle utczába internálta, mig a falusiak a gyümölcs árulás régi helyén az „Apácza utczában“ adnak túl áruikon ezután is. Leendő sajtófogságom. Az uj büntető codex az amúgy is rendkívül hiá- yos és hézagos sajtótörvényt még jobban összekuszálta, királysértés és lázitás bűntettei „nyomtatvány* utján Elkövetve államfogházzal sújtatnak, mig a sajtó utján ’ követett többi összes vétségek egyszerűen „fogházzal* , sznek megtorolva. E többi összes vétségek két kate- [Oriába tartoznak. Az illető t. i. vagy becsületsértést, így rágalmazást követett el s ekkor fogházzal büntet- j stik, mig ha valaki pl. a becsületsértőt párbajjal tá- \ ladja meg s igy világos törvénysértő bűnbe esik, nem | f>gház, de államfogsággal bünködik. Hogy a törvény- I ozásnak nem lehet pedig czélja a párbajvétséget a I tjtó vétséggel szemben enyhébb világításba helyezni, j I yilvánvaló — mert amannak még a megkísérlését is > öntetni. Nos, az igazságügyminiszter addig is, mig egy uj ovella vál toztatna a viszás helyzeten, azáltal segít a (íjtó elitéit emberein, hogy egyszerű kérvényükre Yáczra 1 üldi őket. Alulírottnak is az a sors jutott osztályrészül, t ogy kimondott igazságáért fogságba küldetett. Ha ’.emtanuja nem lett volna annak, hogy Varga ur, a áczi államfogház Czerberusa, hogy szokott bánni a ajtófoglyokkal, s ha e miatt ő maga is személyes össze- tközésbe nem jött volna egykoron e derék úrral, úgy izonyára igénybe vette volna a miniszter ur méltány- , itát s elment volna Váczra. Ily körülmények közt nem , olt nehéz a választás s alulirt fogságát a budavári ; jgházba fogja kitölteni. , E fogházban az első udvaron, hol a veszprémi .jjületésü Horváth fogházfelügyelő is lakik, az első meleten egy üvegajtóval ellátott szoba van, mely az , gykor abban lakott Miletics Szvetozar szerb elfogott , épviselőről máig is Miletics-szobának neveztetik a , íagasabb „rabkörök“-ben. Miletics ugyanis engedélyt apott akkor, hogy e szobát a saját költségén tetszése L zerint bebútorozhasssa. — Be is bútorozta tisztessége- , en. Van benne egy jó ágy, asztal, díván, mosdó- s éji- j zekrény, siffonok, székek stb. E szobában búslakodott , ztán a hires agitátor, miglen a váczi fegyházba s nnan „kegyelemből* az államfogházba került. Varga ; r itt vele oly pompásan bánt, hogy senkihez egy szót , em volt szabad intéznie, rabkosztot evett s szobaajtaját , rindig zárva tartotta. Szegény Szvetozár, beh sokszor isszakivánkozott a budavári Miletics-szobába. Mikor 1878. év végén amaz ismeretes lovardái épgyülés után a tömeg fölhatolt Budavárába s beverte z exeellentiás miniszterelnök ur ablakait, V e r h o- ayt tudvalevőleg lázitás ez:mén vád alá helyezték. Így zimankós este ép az „Egyetértés* szerkesztőégébe voltam bemenendő, mikor Lukács Gyula a lap munkatársa azzal a megdöbbentő hírrel lep meg: „Verhovayt elfogták!“ Quid nunc ?! A szerkesztőségi tagok alig hogy izgalmukból magukhoz térhettek, száz meg ezernyi kérdezősködő jelent meg, a villámgyorsan elterjedt hir alaposságáról meggyőződendő. A hir való volt — Verhovayt a vizsgálóbíró a fölvett jegyzőkönyv befejezte után fogolynak nyilvánította s kocsiba ültettetvén, átvágtattak vele Budavárába; hiába ment utána Csá- volszky s számos orsz. képviselő, kik kezesség mellett megkisérlék szabadlábra helyezését, Verhovay fogva maradt. O volt a második lakója a Miletics-szobának melynek összes bútorzatát Miletics benhagyta a későbbi szenvedő emberiség számára. A következő napon megjelent „Egyetértés*-ben Schaffer László ily feliratú czikket irt „Verhovayt elfogták!“ E czikkeért aztán Scheffer barátunk egy esztendei fogságot ült ki Varga körmei közt Váczon. AMiletics-szoba legutóbbi lakója a „Neues Pesther Journal* szerkesztője, Beermann Gyula ur volt. Alulírott meglátogatta az öreg urat s úgy találta, hogy egész otthonosan érzi magát. Egész nap ott sétálgatott a virágültetvényes udvaron s szívta a czigaretteket halomszámra. — Gratulált, hogy utódjául engem jelölt ki a sors. Beermann ur folyó hó 15-én, múlt csütörtökön hagyta el a Miletics-szobát s most alulirtra vár az. Nos — negyvennyolez óra múlva már én is ott benn dicsérem a magyar — sajtószabadságot __ A viszontlátásig! Kompolthy Tivadar. Jótékonykodás és jótékonyság.*) Milkó Izidortól. __ (Vége.) Ezek a műkedvelők! Tegnap következő beszélgetésnek voltam tanúja: — Nézd X. kisasszonyt. — Látom. — Hogy tetszik ? — Rendkívül. Soha szebb alakot! Arczán az ifjúság és ártatlanság érintetlen himporát látom; szeméből mennyei jóság sugárzik. Ha sebezhető volnék, ez ifjú hölgybe rögtön bele tudnék szeretni. — Hallgass, szerencsétlen! E nőnek, bár oly ifjú és szép, rettenetes betegsége van. Nem tanácslom, hogy nőül vedd! — Az istenért, csak nem szenved epileptikus görcsökben ? *) A jeles szerző „Mindenütt és Sehol“ czimü könyvéből, ajánlva a mi vöröskeresztes és nőegyleti hölgyeink figyelmébe. ■— Nem épen, csak jótékonysági görcsökben. Műkedvelő „sans peur et sans mesure.* — Ah! * Biz’ az baj, ha egy különben egészséget fiatal hölgynek ilyen kellemetlen betegsége van! Egy angol, ki az Indiában uralkodó éhség enyhítésére s a szegedi vizkárosultak javára mesés összegeket írt alá, (s igy nagyban űzte a jótékonyságot) a lapokban közlött „komoly házassági ajánlaté*-ban azt a kikötést tette, hogy a nemes lady-nak, a ki őt férjül óhajtja, szabad ugyan énekelni és zongorázni, a menynyit akar, de nem szabad neki ez előnyeit mükedvelés alakjában „jótékony czélokra* fölhasználni. Az sem rósz, a mit Blumenthál Oszkár mond a műkedvelőkről, hogy t. i. azok tulajdonképen nem jól- tevők, hanem — gonosztevők. Egy másik kitűnő iró pedig (ha jól emlékszem: én magam) a „jótékonyság zsarnokai*-nak nevezte el őket. * — Istenem! — kiáltott föl egy arabicziózus műkedvelő, ki már régen nem léphetet föl nyilvánosan, — honnan veszünk hamarjában egy kis szerencsétlenségét? Semmi alkalom eljátszania „Nyolczadik pont“-ot. (Pedig nekem kitűnő szerepem van benne.) Adj, uram, egy, ba még oly csekély árvizecskét, egy szerény jégesőt, vagy legalább egy csipetnyi tűzveszélyt! — csak egy-két leégett házat! Kényszerzubbonyt neki! * Hát azt hallották-e, hogy egy „lelkes* műkedvelő a múltkor maga gyújtotta föl a szomszédja házát, hogy aztán a szegény tüzkárosult javára hangversenyt rendezhessen ? Nem hallották-e ? Arról nem tehetek. De hogy megtörtént, az be van bizonyítva. A bírói nyomozás minden kétséget kizáró módon kiderítette, hogy gyújtogatás bűnténye forog fenn. És a vádlott ? A bíróság által őrültnek jelentetett és fölmentetett. Az ügyészség nem felebbezett. * A műkedvelők nem szeretetreméltók. Bemutatunk egyet. A neve: Dilettánszky Pál. Születése, nevelése és hajlamainál fogva egészen közönséges ember, olyan, a milyen nálunk tízezrével találhátó, — és ilyen is marad mindaddig, mig egyszerre csak mint rendkívüli ember nem ébred föl. Egy szép reggelen ugyanis azt veszi észre, hogy 5 tulajdonképen nagy férfiúnak, és pedig Árkádiában született. Belsejében érez lángolni valamit, a miben mythologiai ismereteinél fogva azonnal az u. n. prometheuszi tüzet ismeri föl. Keblét sajátságos vegyüléke a legnemesebb ambicziónak és önbizalomnak dagasztja, gyomrára pedig mintha egy súlyos kő nehezednék, mely később a szivéről fog leesni. Olyan érzés ez, a melynek hatása alatt mindenki, hacsak három szót tud is taljánul, kénytelen fölkiáltani: „Anch’io sono — műkedvelő!“ Ez időtől fogva Dilettánszky a közügyek embere. Lemond családjáról s egészen a nyilvános szerencsétlenségeknek él. Csak akkor van elemében, ha műkedvelő előadást rendezhet. Nagy figyelemmel olvassa mindennap az újságokat, reménykedve, hogy történt valahol valami kis katasztrófa, a melynek romjain el lehet szavalni , A holt költő szereimé* -t zongorakisérettel. Legnagyobb boldogsága, ha a Tisza kiönt vagy egy falu leég. Mert akkor lehet hangversenyt rendezni, vigjátékot adni, lótni-futni, fontoskodni, babérokat szerezni, tapsokat aratni, virágokat kapni, az újságokban dicsőittetni, stb. Próbálom észretéritenni a szerencsétlent. — Mondja meg nekem, uram, hogy őn, a kinek biztos állása, tisztességes vagyona van s közbecsülésben áll, miért műkedvelő ? Minek lót-fut annyit ? Mért izzad oly sokat ? Mért üt oly zajt egy tojáslepényért, 30—40 forintnyi tiszta jövedelemért, mit minden pro- dukezió és idővesztegetés nélkül össze lehetne szedni egy pár jószivü és „jóizlésü* embertől, a kik csak azért is örömest adnának valamivel többet a jótékony czélra, hogy ezáltal megválthassák magukat egy műkedvelő- előadás kelletlen élvezetétől ? És mondja, kérem, megérdemli azt a t. ez. ártatlan közönség, hogy kénytelen legyen minden boldog-boldogtalan műkedvelőnek •— a ki magát énekesnek, zongorásznak vagy színművésznek tartja — rekedt hangját, ütenyellenes kalapálását s ügyetlen szavalását pénzért meghallgatni, pénzért, melynek csak egy harmadrésze jut a jótékony czélra, az oroszlánrészt fölemésztvén a napiköltségek ? Feleljen, uram! Appellálok az ön lelkiismeretére! Ah, de hogyan képzelhetnek önök egy műkedvelőt, a kinek lelkiismerete van ! Dilettánszkynak sincs. * A jótékonyság mindenféle fajai között első helyen áll kétségkívül a szégyenlős jótékonyság. Az, mely alamizsnáit zenekiséret és hírlapi köszönetnyilvánítás nélkül adja a szegények kezébe. Ha igaz az, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad, akkor még inkább igaz, hogy : félszer ad, ki zajjal ad.
