Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-05-27 / 21. szám
Veszprém, 1882. II. évfolyam. — 21-ik szám. Szombat, május 27. MEGYEI- S HELYI ERDEKÜ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész érre................................................6 frt — kr. Fél évre................................................3 frt — kr. Negyedévre ...........................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-vtcza 105. szám küldendők. IE3: i r d. e t é s e üs: a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSEG Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICéziratolc -vissza, nem a-cLatnals. A legutóbbi közgyűlésről. Veszprém, május 27. A tegnapelőtti városi közgyűlés felszínre vetette ama szomorú dolgot, melyről II us- véth János v. képviselő az előző közgyűlésen s e lap múlt héti számában megemlékezett. Alább adjuk a közgyűlést a legrészletesebb tárgyilagossággal s e helyen csak a kínos hatást kell konstatálnunk, melyet ez ügy szült. A vád fogadatlan prókátora s társai óriási tapintatlansággal hozták ezt szőnyegre. Meghurczolták a dolgot egy egész szóáradattal, végül egy semmitmondó jegyzőkönyvi passussal akarják betakarni ez ügyet és sem neki, sem társainak egyetlen szavuk nincs a vád eloszlatására, súlya csökkentésére — az ügyész védelmére. Ha nem érezték magukat hivatva az ügyészt védeni,miért mérgesítették el most már nyílt váddá ez ügyet, miért nem várták be a vizsgáló bizottság jelentését, esetleg az ügyész nyilatkozatát, mely remélni akarjuk, helyreállítja a tisztességét jobban, mint amaz ész nélkül való mosogató urak szó- pocsékolása. Ebből a képviselet csak egy szomorú tapasztalatot meríthet, hogy a mi városházunk termében tudniillik, akár ért hozzá, akár nem, akár hivatott arra, akár nem mindig akad minden ügynek fogadatlan olyan prókátora, ki mert jól tressirozott nyelve vagyon, azt hiszi az ő auguri auctoritása, otromba támadása s szitkozódó piszkolódásai előtt a képviselőknek földre kell magukat vetniök, akár a buddha — braminoknak. E szomorú jelenségről sajnálattal veszünk tudomást, mert érthetővé válik ez által, hogy a kolompos után indulva, néhány önfeledt egyéb képviselő, hogy szokott a közgyűlés tisztességével paczkázni. Reméljük, hogy a képviselet sértett tagjai ily henezegőkuek meg fogják tudni mutatni a tisztesség útját, melyről különben már rég egymást taszigálták le — a közmegvetés lejtőjén. Veszprém város rendkívüli közgyűlése. — 1882. évi május hó 25-én. — Viharos közgyűlése volt városunknak a múlt csütörtökön. A gyűlés elörósze a szokott módon, szép csendesen helyben hagyta a különféle bizottságok jelentéseit és előterjesztéseit. Á választások is minden nagyobb zaj nélkül megtörténtek. — Nem úgy történt azonban midőn Szabó Imre városi tanácsos előterjesztése folytán itt is szőnyegre került az az odiosus pénztári dolog, mely lapunkban már szellőztetve volt és a melylyel a városi ügyész nevét hozták kapcsolatba. — Ezen odiosus ügy fölötti vita hevesebb felszólalásokra is adott alkalmat, a mi e dolog természetének természetes kifolyása. Azonban vannak mégis szavak, melyek úgy sértik a közérzületet, mint a városi közgyűlés tekintélyét sálába tiporják. Ilyen dolgot elkövetni nem tisztesség, — mert ha valaki egy közgyűlésen képviselő társát, a miért az a közügy érdekében felszóllal „orvtámadónak“ nevezi, — mint tette azt Szabó Imre városi képviselő, — akkor biz ez nagyon szomorú világot vet a t. czimosztogató qualificatiójára vagy lelki állapotára. — Különben kár volt ez ügyet feszegetni a jelen alkalommal, ezt átláthatták azok, kik e dolgot tisztázni akarván, sok jó akarattal, még jobban pellengérre állították. A közgyűlés lefolyásáról adjuk a következőket: Polgármester előadja: Hiszi, hogy van még tudomása a képviselő testületnek arról, miszerint a múlt évi utolsó közgyűlés alkalmával a városnál egy számtiszti állomás betöltése szükségesnek mutatkozott, ezen állásra pályázat hirdettetni határoztatott. A pályázat kihirdettetvén, a pénzügyi és jogügyi bizottságok tagjai bízattak meg azzal, hogy a pályázókat egy kitűzött határnapon megvizsgálván, azok képzettségéről a gyűlés előtt jelentést tegyenek. Miután azonban a másodszori pályázat alkalmával oly pályázók jelentkeztek, kik képzettségüket okmányokkal igazolták, a vizsgálat fölöslegessé vált. Azért kéri a közgyűlést, hogy a vizsgatétre hozott határozatától álljon el. Szabó Imre: A polgármester által mondottakat kissé föleresztve, ismét elmondja, megjegyezvén, hogy a két bizottság a pályázókat három osztályba sorozta, képzettségük szerint: I.osztályba van sorozva Gerencsér József m.-gencsi körjegyző, a R. osztályba vannak heten, a III. osztályban Berger nevű pályázó Marcza- liból és Kovács János városi adókivető. — Ezeknél fogva is kéri a közgyűlést, hogy álljon el vizsgáztatásra nézve hozott határozatától, moly határozattól a közgyűlés el is állt. A városi főjegyző közkívánatra felolvassa Gerencsér József bizonyítványait. Grüli Vilmos felolvastatni kéri a miniszteri okmányt, melyből kitűnnék, hogy a kérdéses pályázó számtiszt volt. Ily okmány nem lévén, az fel sem olvastathatott. Berger Sámuel megjegyzi, hogy a városnak nem adótisztre, de könyvvezetőre van szüksége, hogy pedig a szóban levő pályázó a könyvvezetésben jártas, azt nem igazolta. — Szabó Imre: Bergert személyes rokoni indulat vezeti e felszólalásban. — Berger Adolf ezt határozottan visszautasítja. — Dunszt Ferencz polgármester mindezekre megjegyzi, hogy a pályázók a qualificatió oly magas fokán állanak, hogy azok megvizsgálására a két bizottság képtelen. (Általános hosszan tartó derültség.) Gerencsér József ezután közfelkiáltással megválasztatott. Második tárgya volt a közgyűlésnek Nemesik Antal elhunyt városi tanácsos állásának betöltése. — Ezen tanácsosi állásra Balogh Károly ur egyhangúlag, lelkesedéssel választatott meg. Azután az üresedésben lévé városi pénztári ellenőri állásra Orbán Pál urat választotta meg a közgyűlés egyhangúlag. Felolvastatott ezek után Androvits Imre ur azon jelentése, mely szerint a helyi vasúti állomásnál az állomásfőnök használatában levő terület befá- sitatott. Ezen terület a rajta levő kuttal Prokesch J. N. állomásfőnök urnák évi egy ezüst forint bérért bérbe adatott, azon kikötéssel, hogy a kérdéses területen levő kutat annak idején a jelen állapotban tartozik a város tulajdonába bocsájtani. Városi főjegyző jelenti, hogy Fischer Miksa ur a városi téglaházat három évre bérbe vette. Tudomásul vétetik. Jelenti továbbá, hogy a városi szolgák ruházatának készítése árlejtés utján többeknek kiadatott. Tudomásul vétetett. Varga István telekbiró kérvénye tárgyaltatott azután, ki arra kéri a közgyűlést, hogy a csőszbér beszedése alul mentsék fel s eddigi munkamulasztásaiért egy kis kárpótlást szavazzanak meg neki. Erre nézv határoztatok, kogy a csőszbér beszedése alól felmente tik, ha előbb a múlt évi számadásokat beadja. Szabó Imre városi képviselő egy előterjesztéssí akar a gyűlés elé járulni. A múlt közgyűlés alkalmábr szóba jött, kogy bizonyos tartozások, melyekkel egye sek a városnak tartoznak, állitólag a v. főügyészhe már évekkel ezelőtt befolytak volna és a főügyész eze összeget állitólag a mai napig a városi pénztárba b nem fizette. Erre nézve ő kijelenti, hogy a múlt köz gyűlésen a városi főügyész Csolnoky László ur megne vezve nem volt, mint ez a hitelesített jegyzőkönyv U pontjából kitűnik. TJgy mondják — mondja tovább, - hogy Csolnoky László ur neve ezen pénztári ügygye hirlapilag is összefüggésbe hozatott, ő nem tudja, csak úgy hallotta, mert ő azt a lapot nem olvasta. (Na gyón elhisszük, row.) Állítása szerint ez a helyzet na gyón kínos. Különben a v. főügyészt személyesen vá dőlni sem lehetett, mert az jelen sem volt. Kéri a köz gyűlést, hogy mondja ki, miszerint a jegyzőkönyv, - melyet ö és Ruttner Sándor ur hitelesített — helyei Szilágyi Mihály: Méltóságunkkal nem egyezi meg ily határozat kimondása és az, hogy mi annak v. főügyésznek szavazzunk bizalmat, a kinek visszeélés bizonyittatott. A mi a dolog tényálladékát illeti, arr nézve mondhatom és ha kell mégis esküszöm rá, hog a múlt közgyűlés alkalmával Husvéth János képvisel ur igy kezdte beszédét: „Igen sajnálom, hogy a város ügyész ur most nincs itt.“ Különben is a felmutatót nyugták alatt nem-e a v. ügyész neve állott. Ha \ ügyész hirlapilag megtámadtatott, — mi nem tartozun itt rehabilitálni; — úgy hiszem nem méltóságán alóli ha e lapban nyilatkozik, mely elég tekintélyes. S kér dem, miért nem tette ezt eddig, akkor nem mérgesül volna el igy ez odiosus ügy, vagy mért nincs hát m jelen, hogy tisztázná azt. Dukovits Sámuel. Én csak arra bátorkodom fe lelni, hogy Szabó ur azt mondja, ez ügy nem fordul elő a minapi közgyűlésen. Hát hiszen Szabó Imre u kezében is volt ilyen nyugta, mely Csolnoky ur aláirá sával van ellátva s hogy e pénz 12 év előtt szedetet be, — annyival súlyosabb a vád. Kőrössy Antal v. alügyész: Én megengedem hogy ily nyugták itt a közgyűlésen felmutattattak, d< csak úgy maguk közt a képviselő urak közt, de hivata losan nem. TARCZA. Dalaimból. Te miattad lettem azzá, Ami mai napság vagyok ; Te miattad lettem én csak Oly elhagyott, ütött-kopott. Te voltál az oka annak A tengernyi szenvedésnek ; A melyek mig szivem dohog, El nem múlnak, — nem enyésznek. Azok a te szép szemeid És az a te piros orczád, Teremték meg ifjú lelkem Elmúlását,—• hervadását. Te lész oka annak is majd, Ha egyszer majd megtörött.en,— Szomorú fűz árnya alatt — Nyugszom ott a temetőben ! II. Hogy én a bort úgy szeretem, Ne rójátok biinül nekem. Azért iszom, egyre iszom ; Fájó lelkem csititgatom. Nincsen olyan búja másnak, Mint a minők engem befutnak. Azt fájlalja ez a lélek Te miattad amivé lett! Te vittél a menyországba, Te miattad lettem árva; Egykor voltál üdvösségem, Sötét pokol vagy most. nékem ! Visszatér a múltak kepe, Néha lelkemnek elébe. S hogy én akkor úgy zokogok Annak oka sem én vagyok ! Hogy én a bort úgy szeretem, Ne rójátok bűnül nekem ! Magyar Gyula. Jótékony czélra. — Rajz. — Ilyen lázas izgatottsággal mégnem tanulta Erzsi kisasszony a szerepét, mint ezt a Santenis Julia szerepet. Az igaz, hogy ez nála rendkívüli eset, hogy ő föllépjen, mert ha egy évig hű tudott maradni szent fogadásához, továbbra is az maradhatott volna, de mikor jótékony czélra kell tenni valamit, mikor az előadás jótékonyczélu, csak nem tagadhatja meg hozzájárulását. A rendező nem is merte volna felkérni őt, hogy lépjen fel, mert tudta, hogy fogadása tiltja, ds\ ő maga jelentkezett. \ A szív férgeit maga termi meg a természet, de gyakran eloszlik a bántalom, melyet a szenvedély támaszt. Erzsikét az izgatottság, a félelem megfosztó minden élvezetétől, a tréma álmait megzavarta és megtörte keblét. Még igy nem érezte magát soha !... Pedig ez volt kenyere ! Menyországi élet volt, de csakhamar pokollá változott. Minek is nézte ő meg Haday urat oly nagyon ? — De hát tehet ő róla ? Szép szőke ifjú volt, csókjainak árja édesebb volt a méznél, szemei telve voltak bűvel bájjal és a csillagokkal akartak versenyezni, és ezek a szemek vetették meg boldogtalanságának ágyát, melyben a megtört kebel, a megsebzett szív, az illatvesztett virág hever búsan, elhagyottan !... Nincs aki homlokáról e hideg izzadást letörölje, nincs, aki csak egy vigasztaló mosolyt nyújtana számára. Élete rosszabb a halálnál! Egy év óta nem látta, a búcsúszó csak postán jött, mely kegyetlenebb volt a zsarnok király parancsánál is. És Erzsi Hadayban Thália mintaképét ismerte, most pedig benne lelte leggonoszabb démonát! Azonban múlik az idő, a tél fagyát felolvasztja a tavaszi napsugár, a zord erdő üdítő, boldogító helyül szolgál, kiderül az ég, a nap meleg sugarakat áraszt szét, a feledés fátyola elborítja a vad érzelmeket, a csirában levő nemes érzelem uj életre szenderül, kifakad a szerelem rózsabimbaja, kellemével uralkodik összes környezetén, háttérbe szorul az érzelmek zöme, tettre indít az uralkodó ..... és Erzsi meghallotta, hogy ő jelen le sz az előadáson, biztosan tudta.... kinek volna szive megtagadni közreműködését, mikor jótékony a czél P Erzsi szép volt, játéka kedves, elragadó, pajzán otthoniassággal, kanári madár módjára ugrált a színpadon, azonban kedve egyszerre szárnyaszegett lett, szavai erőltetvék, arcza elhalványult, szeme a publikum jobb oldalán veszett, ott volt ő!...., És mikor a jelenést végezte, rohannia kellett a középajtón, tulvilági érzet vett erőt keblén, mert a kulisszák mögött egy szőke ifjút pillantott, jobb térdén 'bocsánatot kérve, szemei elhomályosodtak, nem tudott szólni, mig végre erőt vett rajt az az érzet!!! Mily jótékony hatással volt szivére e jótékonyczélu előadás! * Juliette és Róza nagyban versenyeztek egymással ! Juliettet a kis Katicza nagysám adta, angyali bájjal, fürgeségének légkörét igazi rokonszenv szelleme lengte át, különben is könnyen kibeszéli az embert a szép eszéből, hát még azon a jótékonyczélu előadáson, melyen ugyancsak ki akart magáért tenni — — jóté- konyczélra ! Hadd lássa az egész világ, mire képes a kis Katicza, hadd olvassák az újságokban, mily művészileg, mily utánozhatlanul tud alakitani a kis Katicza..... jó tékonyczélra! Tudja meg a nyilvánosság, hogy nemcsak a nemzeti színházban, hanem a műkedvelői előadáson is tudnak remekül játszani __ jótékonyczélra és az az aranyezvikkeres kis barna önkénytes, ki hetek óta szemmel kiséri, mikor a próbákra jár Saroltával, ki életének hátralevő felét elengedné, ha vele néhány boldog órát tölthetne, hadd ismerje őt meg a művészet oldaláról is, hogy annál nagyobb legyen iránta a tisz telet és... akkor alkalma lesz vele megismerkedni!!.. Szárnyra kelt képzelete, nem látott se eget, se földet csak magát képzelte tündéri színben, a publikumot mely őt tapsolni fogja és azt az aranyezvikkeres önkény test!... Oh!.. Mikor ő majd belép a színpadra, a hal gatóság minden egyes tagjó rajt felejti szemét, a bá- múlásnak tárgya, az élvezet szülője, a boldogság alkotója csak egyedül ő lesz ! Oh ! Mikor majd a la Blahám kacsingat erre is, meg arra is és a függöny legördü- lése után általános „Katicza“ kiáltásban tör ki a publikum. Oh! Ez lesz boldogsága tetőpontja ! És miért ne lépjen fel az ember jótékonyczélra Sarolta is ezt gondolta — Katicza barátnője! — 0 nem gondolt senkire és ha eszébe is jutott az az aranyczviSkeres önkénytes, soha sem táplálta azokat a sallangós reményeket és kitüntetéseket mint Katicza! És Saroltát mindegyik közül kiemelte az a szerénység, mely koronája a kellemességnek és a bájnak! Agázlángoka teremnek egy tulvilági fényt kölcsönöztek. Nagy bokréta volt a színpad előtt készítve, egy szolga tartotta. Nem tudni kié; de azt tudták, hogy az aranyezvikkeres önkénytes készíttette. A függönyt felhúzták; az első jelenés megy, Katicza kinéz a színfalak mögül, észreveszi a bokrétát. Nagyokat lélekzik, ez nem lehet másé, mint az övé, hisz ő képezte a beszéd tárgyát már egy héttel ennekelőtte ! Hogy fog ő meghajolni, ha átnyújtják a csokrot, hogyan fogja megköszönni e kitüntetést!... Igen, igen !... Csak egy kissé kell hajolni, csak zajos taps után ! Igen! Igen! Az ügyelő int és ő bemegy Saroltával eggyütt. Zajos taps! Éljenzés! Lárma! A szolga jobbra megy, mert Sarolta ott volt, fel-* nyujta a bokrétát, Sarolta alig birt örömével; Katicza pedig hamar elmondta a végszót és szaladt ki az öltöz- débe, magánkívül volt, és kijelentette, hogy többé nem lép fel jótékonyczélra. Darvas Aladár.
