Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-10-28 / 43. szám
Veszprém, 1882. II. évfolyam. — 43-ik szám. Szombat, October 28. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre................................................6 frt — kr. Fél évre................................................3 frt — kr. Negyedévre...........................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. EVófizetéú pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. ZETIrd-etésels a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTOSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratod -vissza, nem ad.atn.aie. A chaos. Veszprém, okt. 27. A magyar társadalom kozd alapjában megingani. Oly forrongás észlelheti) annak minden rétegében, amelyet közönynyel tovább nem szabad néznünk . s meg kell tennünk minden lehetőt az izgatott kedélyek lecsilla- pitására. Mig csak a politikai pártok küzdelmeiről van szó, mig az ezek által képviselt elvek vonnak válaszfalat a haza polgárai közé, addig nyugodtak lehetünk. Az alkotmányos utón való pártküzdelmek csak szítják a haza- szeretet tüzet s nyúlt lelkesedést ébresztenek a nemzet szivében a közügyek érdeke iránt. A hazafias kormányzat főfeltétele, hogy oppo- zitió által ellenőriztessék s maga Deák mondá egykoron, miszerint a magyar alkotmányos ellenzéket oly szükségesnek tartja, miszerint ha nem volna, teremteni kellene ilyent. Bármily élessé is vált immár a kormány s az ellenzék közti harcz, a társadalomra nézve még sem válhatik veszélyessé soha e küzdelem, mert alkotmányos eszközökkel, fegyverekkel küzd mind a két fél s a hazaszeretet vezérli mindkét tábort har- czaiban. Ami nemcsak e pártokat, de magát a társadalmat is megingatni s felforgatni készül, az az újabban békés hazánkba importált vallási és faji gyűlölet mesterséges szítása a — zsidók ellen. E társadalmi uj nyavalya megmételyezte immár az ország nagy részét. A dresdai és berlini antisemiták magyarországi ügynökei s kémei jól működnek. Heczczekre uszítják a népet szerte e hazában s találkozott pár önfeledt újság is, amely a helyett, hogy az antisemitismus lényegéről irt volna tárgyilagos felvilágosításokat a népnek s törekedett volna alkotmányos utón e kérdés megoldására: hübele vezető a népet a ne kérd- ne bánd gyűlöletbe, amiből pedig haszna sehog}r, de veszedelme nagy származ- hatik a nemzetnek. A pozsonyi kravalloknak vége, a felső megyékbeli zsidóüldözések is csak szórványosak immár; de az antisemitizmus férge azért rág a nemzet testén, jobban mint azelőtt. Már nemcsak az von válaszfalat a polgárság közt, hogy az egyik kormánypárti, a másik ellenzéki, hanem az, hogy ez antisemita, az meg nem. íme, csak a napokban történt a szomszéd Fehérváron, hogy az öreg Szögyény főispán meghívta a város notabilitásait, a polgárság eleit s az ottani összes szerkesztőket értekezletre avégből, mint lehetne a zsidókérdést békés utón elintézni a megyében? ... A meghívottak megjelentek mind s hosszabb tanácskozás után úgy váltak el egymástól, hogy kiki tehetsége szerint közre fog hatni az izgalom lecsillapítására. S mi történik? Az ottani két függetlenségi lap egyike az értekezlet után nyomban közli az antiszemita értekezlet lefolyását, mire a másik függetlenségi lap szemrehányást tesz kollegájának. A vége párbaj lett, a melyben Csitári szerkesztő az antisemita irányú Gáspár szerkesztőt súlyos sebekkel elborítva leteritette úgy, hogy élete még most is veszélyben forog s az ágyat őrzi. Ennyire mentünk már az izgalmakkal... s bizony aligha vagyunk a végén. Az antisemitismus, a magyar társadalom e kolerikus betegsége, még nem érte krízisét, azon túl kell esni — érezzük. De ép azért kötelessége e megyében mindenkinek, bármily párti ember legyen is az s akár sémita, akár antisemita legyen, hogy ez a krízis rombolólag ne hasson amúgy is fölz a k látott társadalmunkra s a zsidókérdés a magyar nemzet méltóságához illő, alkotmányos megoldást nyerjen, alkotmányos, hazafias eszközökkel s a békesség utján. Az erőszakoskodásokat, amint Magyar- ország egyetlen kormánya, — úgy Európa külállamai sem t örnék meg s bizony az eféle, csőcseléknek való kísérletekkel nem is mennénk semmire. Ezt, polgártársak, meg kell gondolni, nehogy czéltalan romba dűljön, vérbe boruljon a — magyar társadalom! Yaszari állapotok. (A kir. tanfelügyelő ur figyelmébe!) — — okt. 27. Tanügyi szaklapokban nem egyszer nyilvánult már az elkeseredés az iskolaszéki tagok tapintatlan eljárásai iránt. Elismert tekintélyű paedagogusok emeltek szót a törvényerőre hozott iskolaszékek jogosultsága ellen. A fölvetett érvek, csak valljuk meg minden habozás nélkül, egytől-egyig meggyőzőleg kárhoztatják a rendszert, mert élesen rámutatnak a tátongó sebekre, melyeket egyes vidéki iskolaszéki korifeusok a legképzettebb tanítók lelkületén ejtettek. Vagy a tanítói pálya követelte képzettség niveau-ján, bármely falusi fél sessiós gazda is áll? Oda jutottunk, hogy a tanitói működés terén hivatva van határozatképesen eljárni bármely, talán még az írástudás „titkait“ sem biró falusi gazda is ? Ez lehetetlen. Az iskolaszékek önkénykedése itt—ott már türhetlen állapotokat hoz napfényre. A rendszer maga annyi bizonyos, sok helyen bebizonyította életrevalóságát, s jótékonyan hatott az önzetlen szempontból teljesitett ellenőrködés. A hanyag tanító idegeit, az iskolaszékek által foganatosított érvágás megorvosolta, szóval rendszert hozott a nagyon primitiv állapotok helyébe. Városokban van is az iskolaszéki rendszernek értelme, mert ellenőrzési szerepét képes teljesíteni, habár egyes helyeken e tekintetben is történtek visszaélések, a megillető joggyakorlás szempontjából, mégis üdvös intézkedésre teljesen qualifikált egyénekkel állván szemben, a tanító nincs kitéve annak, hogy bármely pillanatban utilapot kössenek talpa alá. Vaszaron pedig úgy bánt el az iskolaszék jól képesített, derék tanítójával. Furcsa világ, lelketlen eljárás egy tanítóval, egy vesződséges pályán működő népnevelővel! Egy napon össze ül a »szent és sérthetlen“ iskolaszék, ispán ur és jegyző uram, sérelmeket szórnak halomra s határozatba megy, hogy a fiatal tanító szerződése érvényen kívül helyeztetik s fognak helyette egy másikat Pápa városában. Dictum et etiam factnm. Ez teljhatalmaskodás, ez könyörgöm érdemes vaszari iskolaszék megbélyegzése a legtisztább elv és jó akarat alapján létesített rendszernek. Ez megtisztelem érdemes iskolaszék nem áll semminemű paragraphus védelme alatt, könyörtelen szivek eljárására vall e hallatlan intézkedés. Legyen szabad egyúttal megjegyeznem, hogy a tanítót felsőbbsége, de kötelme sem szorítja arra, hogy rendes teendőin kívül privát oktatásokat adjon — plane oly föltételek mellett — mint azt talán egyik vagy másik (hogy ki érzik) iskolaszéki tag megszabja. Mert úgy hírlik, hogy a többi között az lett volna a latba vetett legnyomósabb argumentum, hogy a már elmozdított. M. tanító ur, nem fogadhatta oly egy-két iskolaszéki tag kisdedeit az ajánlott- föltétel mellett s privátim oktatni. j Talán egy pár téli csizma volt a nemes szivü, apa ajánlata ? Ma már t. vaszari iskolaszék a bak- terokat is külömb szerződtetésekben részesítik. Bizony vaszari állapotok ezek! Különben a sérelem jog-“ orvoslat alá adatott, azonban a tulkapatott iskolaszék basáskodása kerüljön illetékes forum elé meg-. vizsgálás végett, ez pedig a megye kir. tanfelügye-1 lője, kinek ismert erélyétől úgy igazságos hajlamai- tói föltételezzük, hogy a vaszari iskolaszéki végzések honnan keletkezését kipuhatolja, a megbotránkozott tanitói kart megnyugtatja, az elkeseredett fiatal ‘ egyénnek pedig, kinek alkalma lett volna annak ■ idejében más hová is bejutni, érdemleges kárpótlást i fog kieszközölni. Vagy Vaszaron semmi sem lehe- -| teilen! ? r. 1. TARCZA. c Arany János. i „Őszi levélhullás szomorú szakában.“ Mikor zizegő szél ritkitja a lombot, Elhaló természet elhaló fiának Hántolja ölében a temető dombot. Megveti ágyát, hol örök álmát szője Az örök élet elszenderült költője. Hullasd, ős természet, lombkoronád díszét, Hintsd be nyugvó ágyát puha falevéllel, Küld hozzá a gyenge súgó-búgó szellőt, Sírja virágára sírj harmatot éjjel. Madár panaszt dalljon, ha e sírra lebben: A te költőd nyugszik anyai öledben! Szelíd arany fényben égett fönn egy csillag, Tisztább ragyogásu nem volt egy sem ottan. Pályáját megtéve, lehullott az égről, Kialudt a fénye csendesen, nyugodtan. Nem czikázó villám tűnt el barna égen: Pásztortüz aludt ki csöndes, őszi éjben. Pásztortüz aludt ki, nem láthatjuk fényét, Ellobbant a lángja, de melege érzik. Melege itt benn ég mindenki szivében A kék Adriától föl a hármas bérczig. Bánatos szivünk ez megvigasztalhatja: Mit sirba teszünk, csak az ARANY salakja! lm szobrot állitánk Petőfi nevének, Befoglaltuk érczbe a legdrágább gyöngyöt, S örömünnepünket fölváltja gyászünnep: Ma Arany sírjára hullnak a göröngyök. A nagyok kidőlnek és korunk, a törpe, Élőt nem, csak érczet állíthat helyükbe! Szávay Gyula. Kialvó vulkán. Dicső s hatalmas voltál nemzetem te! Világ szerep dics fénye vett körül De ezt a vész Mohácsnál eltemette Azóta e földön sötét köd ül. Égő Vulkán voltál, tán már kiégéi ? A láva már kihűlt — dúsan terem, Láng bort terem, mert benne még él Az őserő az ősvilág elem. Az akna mely égett, ismét kitörhet: Jaj lesz akkor neked te vén világ! Kihány belőled minden korcs szülöttet A még lappangó földalatti láng. Megújul a világ, jobb lesz az ember Akasztófát a nép csak hírből ismer. I Sziícs Danid. Táncsics Mihályról. Mesét mondok. Hajdanában, Talán nem is nagyon régen, Szegény öreg inkognito Utazott át Veszperémen. Ott üldögélt, iddogált az Eötvös-kertben egy magába Inkognito, pedig minden írás tudó lélek látta. Hát denique, utóvégre Az lett biz a dolog vége : Felültünk egy rósz szekérre S kikoczogtunk volt Berénybe. Ott legalább, mint mondá, a Magyar tengert megláthatja S még egyszer s tán utoljára Mulathat, kedvére, Rajta! ....... Ol tár előtt a »pohárra!* Fiuk! Csöppig kiüritni A pohárt! Balzsam ennek minden cseppje S vendégünkért meg nem árt! Éppen úgy, mint Táncsics bátyánk Nyolcz évig volt föld alatt; S ép úgy, mint a jellem ottan, — Arannyá lett az alatt. És azután pipa füst közt Meg eredt a vig beszéd; Elbeszélte életének, Nagy részint, történetét. Szabad sajtó! Légy hálásb, mig Az óra le nem pereg. Hisz legvénebb pacsirtád e Nyolczvan éves jó öreg! Szabadsághorcz vértavának Élő vércsepje — szive; Lelke sas, nem szennyezé be Itten alant semmi se. Elbeszélte ifjú tűzzel, Mikor Budán fogva volt S a szabadság hirszellője Börtönébe behatolt! Mint kapaszkodott naponta Rostély ablakára föl, Lesve, hogy mikor piroslik Az ég a nap keltitől! ? Szenvedése s érdeméről S érdemének jutalmáról: A közönyről s feledésről! Pedig, pedig, — milyen furcsa! — Hogy él még, csak a hibája: — Hogy sírját nem koszoruzza A kegyelet és a hála! Hajnal tájban, szürkületkor, Hogy az álmát el ne verjem —. Mókus vizet inni — halkan, Lábujj hegyen által mentem. — Asszony, ünneplő ruhádban Állj a tűzhely mellé mostan; Legjavát a szakács könyvből! Drága vendég, kit ma hoztam. S a legédesb mézitalt most A legszebb, kristály pohárba! Áhítattal, mintha néznénk Politikát kezdtem, ámde Egyáltalán nem folytatta: ,Ezt & rothadt szalma cséplést Édes öcsém, hagyjuk abba: — Fő dolog: a magyarságot Terjeszteni a hazában; Ez legyen az első tétel Szívben és a Bibliában. Éjfél után járt az óra . . . Lefektettük puha ágyba Öregünket s ottan hagytuk A szobában egymagára. Én meg hosszan gondolkodtam »Uram isten! Mi ez itten!? Szoba, konyha tárva nyitva! S az öregnek hűlt helye, Ágya össze gyúrva, vájjon Mi történhetett vele ? Nosza rajta, falu hosszat Volt elég lótás, futás. »Arra láttuk menni nem rég Lefelé majdnem futvást.* És valóban a falunktól Negyedóra távolságra A Balaton partja mellett Táncsics ottan álldogála. Mint a babkár, mikor nyugszik Fáradtában hébe hóba, Zömök botját hátra dőlve Derekához támasztotta, így szemlélte, mozdulatlan A világ legszebb tavát, Merőn, mint egy photographus Nézegetve rajta át. Kérdém, jó reggelt kívánva: Mit csinál ily korán bátya ? S szólt, a Balatont mutatva: »Nézem a pápát — Rómába !* Havi László.
