Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-09-30 / 39. szám
szembe az elvei: tisztességes harczát, melyet elvc- szitni sem szégyen nyűt csatamezon, szenny nélküli, tiszta lobogók alatti így nyíltan, velünk szembe, örömmel üd- . vözöljük őket, a szerencsétlen „megyei kör“- i tői pedig röviden búcsúzhatunk mindnyájan: 1 Requiescat in pace! tánczestélyt rendezett. Vígan ment a mulatság, vidám kedv daga.sztá az ifjak kebelét, kik kiníondhat- lan jól érezték magukat a szép hölgyek társaságában. A szünórát felhasználva egy igen diszes csokrot állítottam, mely kivétel nélkül minden hölgyet igénybe vett ugyan, de a figyelmes szemlélőnek mégis feltűnik a csokor között 3 szép rózsa, melynek ha szirmait szétnyitjuk, arany betűkkel Írva látjuk e három nevet: Pirity Mariska, Goreczky N. és Goreczky Vilma. Tisztelettel P. Győr, 1882. szept. 27. — A „V. F. Hírlap“ szerkesztőségéhez. — Hát itt volnék ismét Győrnek városában! A polgár, ki fürdőre ment a nyár elején, a tanuló, ki a szünidőre távozott haza, itt van isjjiét, benépesültek ismét az utczák, a város uj erőre, uj életre ébredett. Már most nekem, mint szorgalmas levelezőnek, első kötelességem volna annak nézni utánna, hogy mi történt a nyár folyamán olyan valami, mi a „Veszprémi Függ. Hírlap* t. olvasóit érdekelhetné. Hiában való volt azonban fáradságom, ily dolgot nem találtam, ha csak azt nem, hogy színházunkat újból összetatarozták, ajtókat, lépcsőket csináltak reá s igy azt egy kicsit méltóbbá tették Győr sz. kir. városához. Az újonnan berendezett színháznak megjönnek pár nap múlva lakosai is; 30-án érkezik ugyanis hozzánk Pápáról Mándokinak jól szervezett társulata, mely ott hirszerint arany napokat élt. Nem tudom, a győriek nem tanitják-e majd Mándokit arra a magyar közmondásra, hogy „Derűre ború !* Megérkezett Győrnek „Jennesse dorée‘-ja is: a jogászság, mely október 4-én tartja a „Fehér Hajó* szállodában ismerkedési estélyét. A jogász segélyegyleti elnökségre nagyban folyik a korteskedés, uj élet van az akadémia falai között is. A napokban távozott el városunkból a 19. sz. gyalogezred 5-ik zászlóalja, hogy elmenjen uj állomáshelyére Znaimba. Sok jó veszprémmegyei fiút is láttam a távozók között, kik bús arczczal váltak meg a már megszokott állomáshelytől, s egyúttal az édes hazától. Időjárásunk különben olyan, hogy a mi kis szőllő eddig megmaradt, az most elrothad teljesen az esős napok következtében. Benső örömmel értesültem, hogy tek. szerkesztő kiszenvedte már az igazmondásáért, tán- torithatlan jelleméért reá rótt büntetést. Fogadja a távolból is üdvözletemet azon óhajommal együtt, hogy legyen továbbra is ereje a sok megtisztítani valónak megtisztogatásához. Maradtam a tek. szerk. urnák stb. K ............y F .... ez. Pá pa, 1882. szeptember 27. — A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez.— Sietve értesítem önöket, hogy ifj. gróf Esterházy Móricz urnák a veszprémmegyei körröli lemondás oka kizárólag a kör elnökének Szabó Imrének személyében keresendő. A gróf sokáig várta, hogy Szabó Imre önmaga jut arra, hogy ö többé egyleti elnök tisztelettel nem lehet s mivel Szabó Imre se le nem köszönt, sem az ellenében önök lapja utján méltán támasztott vádakat nem oszlatta el: a gróf vele együtt egyletben nem akarta a védnöki tisztet viselni. A védnökkel együtt Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő ur is lemondott a választmányi tagságról. Tisztelettel: Pápay. kezett róluk, mert barátnőivel a kávézás gyönyöreit élvezve a vele járó élénk társalkedásba volt merülve. Midőn a türelmetlen ludak nagy lármát ütve sem csalhatták ki az élelem kiosztására, a csapat vezére a gunár, a padra ugrott s onnét a csengettyű zsinórját elérve, azt addig rángatá, mig csak róluk megfeledkezett gazdasszonyukat a kijövetelre nem bírhatta. Eszességükről különösen kitűnnek a darvak. Midőn esznek, vagy alusznak, rendesen őrt állítanak ki. Vándorlásuk alkalmával vezért választanak. Fogságban más állatokhoz annyira, hozzá szoknak, hogy azokkal valóságos barátságot kötnek. Ilyenkor szeretnek azokon uralkodni s fölöttük őri tisztet gyakorolni. Egy megszelídített daru annyira összebarátkozott az ökrökkel, hogy azokkal rendesen kijárt a legelőre s ott őrizte őket. A nyájtól nem engedett egyet se messze kalandozni. Ha a kocsis befogta a lovakat, elibök állott s ha a hosszas állásnak nyugtalankodtak, kiabálása s számycsattogtatása által csendesité őket. Ha hibát tett s ezért megpirongat- ták, fejét bűnbánólag szárnyai alá rejté. Tükörben felismerte alakját s előtte vígan ugrándozott. Urát rendesen elkísérte a kutyával együtt vadászatra s mig azok a bokorba lesre bújtak, addig ő a vízben előttük sétált s ezáltal a többi madarakat lövésre csábította. A dajkára s idegen, főleg eziezomázott hölgyekre rendkívül haragudott. Egy Ízben egy ily hölgyet gonoszul megtépett, kalapját lerángatta, ruháját összehasogatta. E miatt gazdája messze vidéken lakó rokonának ajándékozta el. Onnét azonban haza menekült. Száz, meg száz ilyen kis történetkét beszélhetnék még el az állatok életéből, melyek mindenike a mellett bizonyítana, hogy az állatoknak is van szellemi életük, s igy megérdemlik, hogy őket az ember ok nélkül ne gyötörje. Közli: Bánfi János. ; i*.. ;;; Az osztrák „Schulverein“ és Y eszprémmegy e. Lapunk múlt számának vezérczikke e czim alatt tárgyalta az osztrák „Schulverein* azon törekvését, mely szerint megyénk németajkú lakosságát ellenünk izgatván, jóravaló s magyarosodni kész svábjainkat „az el magyarosodás lejtőjéről a német anyakebelre vissza tereljék.* A baj sokkal komolyabb, mint első pilanatra látszik, azért is hívtuk fel rá megyénk tisztviselőinek, de különösen megyénk alispánjának figyelmét, — ki habár az elvek más táborában küzd is, — múltkori feltevésünk és hitünk szerint a magyarság érdekeit szivén viseli., E feltevésünkben nem csalódtunk, mikor múlt számunkban osztrák sógorok e legujab szemtelenségét konstatáltuk, alispánunk érintkezésbe téve magát lapunk szerkesztőségével, hangsúlyozta azt, hogy minden tőle telhetőt el fog követni e magyar ellenes mozgalmak megakadályozása czéljából s — mi pedig Ígéretet teszünk, hogy ebben mindenha támogani fogjuk őt. Egy szavunk volna még a főtiszt, veszprémmegyei papsághoz. A megyei német községek legtöbbjében a káptalan vagy püpség az uraság; s mint ilyennek igen nagy befolyása van a nép fölött, tapasztaltuk ezt az utolsó követválasztásnál. Azért, ha a követválasztás alkalmával megtudta a papság mutatni hatalmát, úgy százszoros kötelessége most e német és osztrák tolakodás ellen mindent elkövetni, mert ez nem pártkérdés, ez a magyarság szent érdeke, melyet, hogy teljesíteni fognak, biztosíték arra a clerus hagyományos hazafisága. A VIDÉKRŐL. Zalaegerszeg, szept. 24. 1882. A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez. „Masíroznak a katonák!“ Ez a mélabús — szomorú hang tört elő nagy keservében sok dada szomorú kebléből f. hó 18-án. No de nem is csoda, hisz a huszárok csakugyan el- masiroztak városunkból — még pedig úgy, hogy soha! soha többé vissza ne térjenek és ő számukra — örökre elveszszenek, Számtalan kétségbeesett sóhaj szállt a hű keblekből az ég felé azon a napon! Sok hű szivü szerette, óhajtotta volna azt az utat megtenni — Debreczen felé. De mégis akadt egy a sok közül — még pedig özvegy asszony, kit a viszony és a szerelem (?) arra késztetett, hogy eladta vagyonát és megtartotta a kéjutazást Egerszegtől Debreczenig, — hogy ott most lovagja érkezését várja. Nem oly könnyen fogják feledni a katonákat még azon urak sem, kik mint vállalkozók — ezelőtt 1 évvel építették a nagy kaszárnyákat a katonák (szép jövedelem reményében) és a mely épületek most üresen állnak. Az üres kaszárnya-épületek egyik helyiségét vette igénybe f. hó 23-án a zalaegerszegi fiatalság oly formán, hogy egy igen diszes és szépen sikerült Ű 9 : f : hető lett az aggodalom bent rekedt társaik miatt. Izgatottan futkostak végig a tányér szélén s a vízben levő szalmán, mig végre észrevették, hogy a veszedelmet a szalmának a szekrény lábától való elmozdulása okozta. Ekkor egyesült erővel addig rángatták, tolták előre-hátra a szalmát, mig ismét a szekrény lábát érintette s azzal a közlekedés helyre állott. Egy pók a kertben két szemben álló fára akarta hálóját kifesziteni. Mivel lefelé oly támasztó pontot nem talált, melyhez fonalát akaszthatta volna, leereszkedett a földre, ott egy kövecskét körül font s a leeresztő fonalon felhúzta oly magasra, hogy a kő segítségével elkészült háló alatt kényelmesen el lehetett sétálni. A kagyló apálykor a part homokjába fúrja magát. A halászok úgy szokták ebből kicsalni, hogy egy kis sót vetnek bele. Ekkor kijő, de ha hirtelen el nem haphatják, hiába hintik rá a sót, többé nem engedi magát rászedetni. Egy tengeri rák sehogy sem birt az osztrigához férkőzni, mert mihelyt hozzá érteté ollóját, az teknőjét összecsapta. Úgy segített tehát magán, hogy midőn az osztriga teknőjét ismét kinyitá, egy kis követ ejtett bele, mely annak össze- csukódását megakadályozta. A majom is igy tesz az osztrigával. A sas pedig a levegőből sziklára ejti le a kagylót, hogy széttörjék s ekként fellakmározhassa. A ludat az ostobaság jelképének tartják. Példabeszéddé vált: ostoba, mint a lúd. Pedig nem is olyan ostoba, mint a minőnek látszik. A következő történetkék megmutatják. Egy csapat ludat olyan ólba zártak, melynek ajtaját kötéllel szokták behúzni. A kötél vége belül is lelógott, de nem annyira, hogy a ludak elérhették volna. Többszörös sikertelen ug- rándozás után nem kaphatván meg a kötél végét, közülök egy leült, a másik meg hátára állott, mikor a kötelet szájába kapva az ajtót kinyithatta. Midőn újra bezárták őket, az eljárást ismételték. Még csodálatosabb a következő eset. Egy asszony délután négy órakor szokta etetni ludjait. Egykor megfeledPópa, 1882. szept. 28. A „Veszpr. Függ. Hűl.“ szerkesztőjéhez. A „megyei kör“ életére Szabó Imre ur végzetes csapást mért, úgy beszélik azt az itteni értelmiség fejei. Gróf Esterházy Móricz ö méltóságának a kör védnökségéről való lemondó átiratát Szabó Imre ur lovagiatlan magatartásával hozzák összeköttetésbe. De mi is lehetne más ok ? A nagy világ olvasni tudó közönsége előtt Szabó Imre jelleme úgy be lett mázolva, hogy azt halasztást nem törő legerőteljesebb védszerrel kellett volna „stante pede“ letisztítania. Olyan formán cselekedett, hogy bekösse a feléje szegzett szemeket, — azt hívén, hogy Magyar Gyula arról világgá vetett „párbajképtelenség“ kijelentéssel eleget tett a becsületfigynek. Megbotránkoztunk „in illő tempore“ e kifejezésen, de megnyugodtunk is, tudván, hogy M. Gy. ur megtámadott álláspontját derekasan megvédte, győzött. Miért ne volna egy szorgalmas, az általános érdeket elfogultság nélkül szolgáló hirlapiró, katona, lovagias elégtételre képes ? Egy sikkasztó, rabló, akasztófára érdemes hamisítóval szemben nem követelhetünk elégtételt, de az ilyenek részéről eredő támadás sem sértés, hanem mint mondani szokták el) . . . stb. A megyei kör türelmes, várakozó volt, várta Szabó ur ébredését — de hiába várta, tehát mozognia kellett, annál is inkább, mert értesülés szerint a kör életelevensége mélyen szunnyadozott. Szabó elnök ur ideje alatt — hosszú két év óta ■— még csak gyűlést sem hivott egybe — no meg hozzá járult a hírlapírói jogmegtámadásból keletkezett becsületügy. A feloszlás jelei kétségen kívül mutatkoznak, a lemondottak statisztikája különben elnök urnái van, fényes bizonyítékául annak, hogy egy hirlapiró kicsoda, s mennyire jogosult fellépése volt. Gr. Esterházy Móricz ur ő méltóságának önérzetessége más módon nem nyilatkozhatott, hangos lármát nem jellemvonása csapni, — tehát simpliciter a védnöki tisztségről leköszönt, jön majd a választmány és többen. Nem addig csak hamvait tisztelhetjük a hires megyei körnek — furcsa halál biz ez! A belügyminisztériumnak azon legújabb körrendeleté, mely által a kávéházi helyiségekbe felfogadni szokott női könyvelők alkalmazhatásától a tulajdonosokat eltiltja, egyrészről megdöbbenést, másrészről megelégedést szült. Valóban kívánatos, hogy az üzletélet itt-ott kicsapongó, erkölcstelen uton-módon való folytatásának gát vettessék, mert majd minden lépten-nyo- mon találkozunk minden jobb erkölcsi érzést megrázkódtató fészkekkel. Halál reájok! Színészeink a „Huszárcsiny* -nyel vesznek f. hó 28-án tőlünk búcsút — dolguk jól ment, — Pápa háladatosan viseli magát kitűnő társulattal szemben. Nevezetes, hogy az utóbbi napokban tüntetést és ellentüntetést rendezett valakinek humoros szeszélye, — először Follinus, másodszor Dezséri lett a czégtábla egész vétlen, kapott ugyanis mindegyike egész rakásra menő úgynevezett: zöldség- koszorút. Mindkét egyén pedig a maga alkotásaiban igazán művész, épen azért nem lehet elképzelni, mi indíthatta az illető egyeseket az ily compromittáló cselekedetre! Végül pedig sit venia verbo, a mit a „tisztességes szándékból* udvarló újságíró betűszedőről a fama nyomán Írtam, ezennel kinyilvánítom, hogy nem ő rajongja körül Laczkó Aranka művészetét — mert ezért sajtópört akar ellenem indítani — pedig a hűvöset ki nem állhatom, egyúttal megize- nem ő typographuságának, hogy sétálgatásom közben oly hangosan többé ellenem ne tüntessen, mert Herculesre mondom, valamely élczlapban nyitok részére rovatot. A mit írtam, azt ártatlan humorral tettem, sérteni senkit sem szándékom, ha provokál, úgy megismerheti toliam élét! Legvégül pedig megírhatom, hogy Bocsor tanár ur 50-éves tanárkodásának jubileumára az előkészületek nagyban folynak, számos vendéget várhatunk, a színtársulat is átjön díszelőadást rendezendő. Mit dudol erre Abrahám bácsi: Schön ist das Leben! Radius. Újdonságok. — Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik szives megújítására; oly vidéki olvasóinkat pedig, kik némi előfizetési részlettel hátralékban vannak, ez összeg mielőbbi szives beküldésére. Amint mi beváltjuk elvállalt kötelezettségeinket, úgy kérjük s várjuk t. olvasóinktól a viszo- nos méltánylatot!-j- 1848. október 6. Az 1848—49-iki nemzeti szabadságharcznak Aradon, 1849. évi okt. 6-án reggel kivégzett tizenhárom vértanúja áldó emlékének a honfiúi kegyelet adójár lerovandó, Veszprémváros polgársága f. évi október lió 6-án d. e. 11 órakor a helyi 8zent-Ferencz-rend templomában gyászünnepélyt rendez, melyre a kegyeletes közönség tisztelettel meghivatik. Veszprém, szept. 30. 1882. Ä rendező-bizottság. — A „Győri Közlöny“ cziniü laptársunk folyó évi október hó 1-én ünnepli föntállásának 25 éves fordulóját. Nevezett laptársunk — habár az ellenpárt táborában küzd is — 25 éves fenállása fölött mi is csak örömünknek adhatunk kifejezést. Aki tudja mennyi idő 25 év egy vidéki lap életében csak az képes megérteni azt az általános örömöt, melynek az ily jubileumok alkalmával úgy a fővárosi, mint a vidéki sajtó kifejezést ád. Ez alkalommal Győrben „Irodalmi ünnepély is rendeztetik, melyre vonatkozólag vettük a következő meghivót: Meghivó. A „Győri Közlöny* 25. évi jubileuma alkalmából folyó évi október hó 1-én d. e. 11 órakor Győrött a megyeház nagytermében irodalmi ünnepély rendeztetik,melyre t. czimet van szerencsénk tisztelettel meg- hivni. A rendező bizottság nevében: Dr. Kovács Pál. Csepy Pál, a „Hazánk* szerkesztője. Szávay Gyula, a „Garaboncziás* szerkesztője. Bierbauer Lipót. Széphegyi Jakab. — Programm. 1. Szózat. Előadja: a győri énekés zene-egylet. 2. Megnyitó. Tartja: dr. Kovács Pál. 3. „A hatodik nagyhatalom* Alkalmi költemény, irta: Szávay Gyula. 4. „Erdei kis virág.“ Előadja: a g3rőri ének- és zene-egylet. 5. Alkalmi felolvasás. Tartja: ft. Ruschek Antal. 6. „Szabadságdal“ (Hubertól). Előadja: a győri ének- és zene-egylet. Este a „Fehér bárány* vendéglőben társasvacsora, melynek kezdete — tekintettel a szini előadásokra — 9 órakor leeiid. Ez ünnepélyen lapunkat lapunk szerkesztője Kompolthy Tivadar és Magyar Gyula munkatársunk fogják képviselni. — Tolvajlások. Folyó hó 21-én virradóra Takács Simon kis-kovácsi-i zárt istállójába betörtek és onnét ismeretlen tettesek 10 db. anyabirkát eltolvajoltak. — E hó 26-dikán hajnalban pedig Szentkirály Szabadján özv. Béndek Jánosné konyháját törték, s onnét több lábas állatot, ezenkívül férfi és gyermek ruhaneműket loptak el. A tettesek kipuhato- lása eddig még nem sikerült. — „A Gyermekek Halandósága Magyarországon“ czim alatt vettünk egy Veszelovszky Károly által irt jeles szakmunkát. Szakirodalmunk mindenesetre gazdagodott e kitűnő müvet ajánljuk olvasóink becses figyelmébe. — Gyász hir. Dr. Tasnádi Szántay József országos hirü orvos-tudor folyó hó 17-én Debreczenben jobblétre szenderült élte 78-ik évében. Áldás emlékére. — Passiojátékosok mutogatták tudományaikat e hét elején a „Magyar Király* szállodában, azonban nem sok sikerrel, mert mig művészetük sem érdemel említést, addig a közönség is távol tartotta magát e német kunszerektől. — „Veszprémvár megye Leírása“ czim alatt egy igen ügyes munka jelent meg Nagy Lajos és Egyed Dávid tanítóktól. Ezen munkában még megyebeli egyes városaink kellőleg ismertetve vannak, addig egyetlen egy faluról vagy pusztáról és a falvak nevezetességeiről sem feledkezik meg. A jeles mű ára csak 20 kr. Kapható a kiadónál Nobel Árminnál Pápán és a szerzőknél Ajkán. Ajánljuk. — Eötvös Károly és Kisovicli József. Eötvös Károly képviselő ur almadi-i szöllőjét megvette Kirovich József veszprémi apátkanonok. — Et ne nos inducas ........ — Megjelent a „Veszprémmegyei Naptár“ 1883-ik közévre, szerkesztette Steiner Ádám várpalotai plébános, kiadja Számmer Imre nyomdatulajdonos. A naptári részen kívül van benne irodalmi rész is, mely fölül emelkedik a naptáraknál megszokott ponyva- irodalmon. Ami azonban ezt a naptárt nél- külözhetlenné teszi az ennek „Kalauz* része, melyben az összes közigazgatási és bírósági tisztikar, összes megyei lelkészek, hatóságok egyletek stb. ismertetése bentfoglaltatik. A naptár ára csak 30 kr, postán küldve 35 kr. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. — Antiszemita közgyűlés van tervben Kaposvárott, melyre Onody Géza és Szalay Imre orsz. képviselők is elmennek. Ez alkalommal Szalay Imre orsz. képviselő be fogja mutatni Solymosi Eszter arczképét. E nagygyűlés előkészítésére Kaposvárott a napokban népes értekezletet tartottak. — A „Budapest“ képes politikai napilap előfizetési felhívását, mely lapunk mai számának hirdetései közt található, ajánljuk a t. olvasó közönség becses figyelmébe. — Az úgynevezett „Veszprémmegyei kör“ hivatalos közlönye a „Pápai Lapok“ írja: Ifj. Eszterházy Móricz gróf ur — mint legilletékesebb fonásból halljuk — lemondott a veszprémmegyei kör védnökségéről. E lemondást levélben tudatta az egylet elnökÓ7 vei. Mint értesülünk a választmány több tagja is kilép a körből. Magáról a „megyei kör“-ről legközelebb mondunk el egyet mást. — Oskii megyénkbeli községben uj posta fog életbe lépni.
