Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-07-15 / 28. szám

Nem, a szabadságért lelkesülni tudó, józan magyar nép ezt nem teheti, nem akar­hatja ! Igaz, vannak a zsidóknak is hibájuk, bűneik, vannak köztük uzsorások, vádolják ökéV csafessal smeffeléveí " De hát nincs-e uzsorás keresztény, nincs-e keresztény a ki csal! Igen is van! Azután ezek ellen a bűnök ellen ott van a corpus juris ! Legnagyobb hibájuk a zsidóknak az egy- máshözi túlságos ragaszkodás,' mert ha egy zsidó bűnt követ el, a többi azonosítja vele magát és mindent elkövet megmentésére. — De ha őket, velünk teljesen azonosítjuk, egyenlőkké tesszük, elfog múlni az is, és nem fogja a zsidó magát, többé külön népnek tekinteni,hanem csak külön felekezetnek! Alkotmányos utón oldjuk meg a zsidó­kérdést és akkor büszkék lehetünk önma­gunkra és első helyet foglalhatunk el a czi- vilizált nemzetek sorában... —r —a. Szabályrendelet a zárórákról. Veszprémmegye hatósága elrendelte, hogy a megye területén levő korcsmák nyáron esti 10, télen pedig 9 órakor bezárassanak, Nem tudjuk mit akart ezzel a t. megyei hatóság elérni; a szolidság érdekében tette-e, vágy hogy elejét vegye a zsidó-heezczeknek ? De, ha ezeket akarta, akkor megjövendölhetjük, hogy fájdalmasan csalódni fog, hogy miért ? ez alka­lommal nincs terünk az indokolásra. Ha pedig azt akarta, hogy a szegény iparos polgár és gazdaember, ki nyáron esti 9—10 óráig dolgozik, egy kis szórakozást ne találhasson, társasá­got ne alakíthasson magának; mondjuk, ha ezt akarta a t. megyei hatóság, akkor ez intézkedésével czél- ját érte. Nem akarjuk ez intézkedés czélszerü vagy czél- szerütlen voltát fejtegetni ez alkalommal, csak ide iktatjuk a következő sorokat, mely sorok több tekin­télyes polgár aláírásával hozzánk érkeztek: Zsandárvilág! „Tehát megtörtént Veszprémben is, — bevárta a megye hatósága mig a jövedelemadókat letárgyalják, — aztán bocsájtott ki egy szabályrendeletet, hogy a korcsmákat, kávébázakat télen 9, nyáron 10 órakor be kell zárni, kifejtvén benne a törvényes következménye­ket, pénzbüntetést, elzárást, üzletbetiltást stb. — Az amúgy is sanyaruságos üzleti vizonyok között Veszprém ez ágbeli iparosainak több nem kellett; záróra oly vá­rosban, hol a legbékésebb, leghiggadtabb polgárság lakik, — úgy látszik előkészítője a melegen pártolt s várva várt zsandárvilágnak, mert erőnek erejével iz­gatják a lakosságot. Nem hihetjük, hogy azok a jó urak, kik e szabályrendeletet kiadták, ismernék a korcsmáros : és kévés irigylendő helyzetét, — hisz ezek szeretnék legjobban, ha már 10 órakor lepihenhetnének, nap­közben megkeresvén annyit, hogy a sok terhet nagy adót félre tehesse, de mindenki tudja, hogy a nyilvá­nos helyeket leginkább este szokás felkeresni, hogy ott némi szórakozást találjanak a napi munka fáradalmai irtán, de ezután ezt sem szabad tenni az adózó polgár­nak ; dolgozzál kutya, fizess adót, minek neked a szó­rakozás is. Bevárták ezen rendelet kibocsátásával a jö­vedelmi adók letárgyalását, hogy az adókat feljebb emelhessék — s az illetők alapos kifogással, igazolással a jogtalanság ellen ne élhessenek, — nem veszik tekin­tetbe, hogy a szegény korcsmáros amúgy is mennyire van terhelve a regale-adóval is, mert nálunk ez püs­pöki javadalom, tőle egy kegyúri főbérlő bírja, s midőn egy alkalommal a kegyelmes püspök mint főpásztor, és ; hitatya figyelmeztetett főbérlője zsarolására és egy tel- : jes biztosítékot nyújtó consortium kérte a regalebér- 1 letet, hátat fordítót, házilag nem akarja kezeltetni, — mivel mint mondá, ő sem tücskét, sem bogarát nem akarja árvereztetni senkinek sem, de azért nyugodtan nézi főbérlője zsarolását, 200—600 frt évi bér mellett csak annak ad bormérési jogot, ki az általa készített kotyvalék pálinkát is méri, hogy ezzel butíthassák el a népet, a szegényt, kinek borra nem telik. Fizet a bor­mérő még fogyasztási adót is, hát még a kincstári ? De szabad Veszprémben mindenkinek négy hó­napon át saját borát kimérni, szabad egész éven át boutelliázni, ezért regale-adó nem jár, sőt még jöve­delmi adót sem fizetnek; — károsítják tehát a túl­ságos terhekkel megrótt korcsmárosokat — s ezentúl tessék 10 órakor a korcsmát is bezárni és a vendé­get is kidobni, fizetni 5—600 frt regale-adót, 4—500 írt házbért, 5—600 frt után jövedelmi adót, fogyasz­tási adót, mindenféle más pótlékokat, és ezt esti 10 óráig kell bekeresni. — Kitől, hogyan ? erre vála­szoljanak a tisztelt zárórát behozó törvényalkotó urak. Szükséges a záróra, belátjuk magunk is, ott, hol garázda nép van, az éjjeli csend és rendzavará­sok napirenden vannak, — de Veszprémben? — Vagy talán ezzel akarják a zsidóheczczet megelőzni? Tévednek, mert Veszprém békés lakos­sága sokkal higgadtabb, semhogy erre szükség volna. — Tudjuk nagyon jól, hogy e sorainkkal semmi ezélt sem érünk el, de hallgatással még sem vehettük, s az fáj leginkább, hogy oly idő­ben adták ki a zárórai rendeletet, midőn az adókat már majd minden egyes korcsmárosnál felemelték, s az ellen orvoslást sem kereshet, de mégis meg fogjuk kísérteni, talán a pénzügyminiszter meghallgatja ké­résünket s tán országos képviselőnk is tesz lépéseket ezen ügyben. Elvárjuk! A balaton-fökajári eset alkalmából. ) A „Veszprémi Független Hírlap* 27-ik számá­ban megjelent azon közleményt, melyben elmondatik, hogy Balaton-Főkajár községben a tisza-eszlári eset­hez hasonló eset történt, — minden más alkalomkor figyelmen kívül hagytam volna. De számolva a jelen­legi helyzettel, midőn néhány fővárosi hírlap a hír­vágy által ösztönözve, nem a kultúra terjesztésére, Hanem az ellenkezőnek elérésére fordítja a sajtósza­badság magasztos intentióját, és hogy néhány pél­dánynyal többet árusíthasson el, nem riad vissza a legnemtelenebb eszközöktől, hogy szenzacziós közle­ményekkel, melyek sokszor a legszemtelenebb hazug­ságokból állanak, hitfelekezetíink ellen izgassanak, —r elhatároztam, hogy a közleményre, melyhez müveit, elfogulatlan és józanon gondolkodó embernek úgy sem kell magyarázat, válaszoljak. Igen sokan a senzatiós közlemények által el- ámitva, a metszőket, vagy a szokásos megnevezés szerint a sakterokat nem is tartják jelenleg másnak, mint egyedül emberölések czéljára alkalmazott sze­mélyeknek, holmi emberevő kannibáloknak stb., mel­lékesen akarom megjegyezni, hogy ott, hol sakter van, azért embereket nem esznek, — és hogy az izr. hitközség kebelében a sakterek 3 féle czél elérése végett alkalmaztatnak: O 1- ször azért, mert a gyermekek nevelése meg­kívánja, hogy ne lássa maga előtt az állatok kínzá­sát, ne legyen alkalma örülni azon, midőn a csirke nyakát kitekerik, és addig ficzánkodik, mig páráját kiadja, mi által az érzés eltompittatásától őriztet­nek meg. 2- szor a metszésért járó dij a község tagjaira rótt indirekt adót képez, mely a községi háztartás egyik jövedelmi forrása. 3- szor azért alkalmaztatnak, hogy a forgalomba hozandó húst megvizsgálják, és csakis akkor enged­jék elárusítani, ha annak egészséges voltáról meg­győződtek, — minden más hir, mi a sakterokra mondatik, mint például a vallási czélból történt gyilkolás, szertartáshoz szükséges vér megszerzése s több efféle, bor melletti társalgásnak talán jó, de mégis alaptalan rágalom, melyek izgatások ezéljából közöltetnek és melyeknek szomorú következményei: az egymás iránti bizalmatlankodás előidézése, a kül- és belföldön a hitel megrongálása, a kereskedelem tönkretevése, és ezáltal a földmivelés és ipar érzéke­nyen sujtása. A kereskedelemben annál inkább érez­hetők az izgatások nyomai, mert más években julius hónapban az adás-vétel már űzetett, jelenleg a ke­reskedők egy része attól tartván, hogy az izgatások folytattatnak, a nagyobb üzletek kötésétől tartózko­dik, de még több, ha az izgatások meg nem szűn­nek, a külföldi kereskedők bizalmatlanság következ­tében a pénzküldeményeket és megrendeléseket is beszüntetik; miután ha ketten veszekesznek, mindig a harmadik huzza a hasznot, bizonyára a szomszéd államok kárörömmel nézik a nálunk létesített zsidó- heczczeket, mert mig nálunk a heczczek következté- a termények a kereskedelmi versenyből könnyen ki­maradhatnának, más államok fognák eddig verseny- képtelen terményeiket versenyképessé tenni és keres­kedelmünket a világpiaczról leszorítani. Gondolják meg tehát az izgatok, hogy aratás ideje van, a kereskedelem most veszi kezdetét és a heczczek által kiszámithatlan károkat okozhatnak. De eltekintve mindezektől az 1882-ik év úgy látszik a történelemben sajátságos hírre akar szert tenni, mert mit jelentsen az, hogy Afrikában a mo­hamedánok a keresztényeket, Európában a kereszté­nyek a zsidóvallásuakat üldözik. — Aggodalommal tekintünk a jövő elé, vájjon nem esünk-e vissza a keresztes háborúk és inquisitió irtózatos korszakába?! A mi pedig a Balaton-Főkajár községről közölt fentebb mondott czikket illeti, az nézetem szerint említést, és igy czáfolatot sem érdemel, és csak any- nyit jegyzek meg, hogy hir szerint ugyanazon köz­ségben úri ruhába bujt intelligens kiné­zésű egyének egy kis leányt egy zsidó padlásába bujtattak, hogy ezt keresve, ez által a zsidók ellen izgassanak, a mi persze nem sikerült, mert a zsidók észrevették. A VIDÉKRŐL. __________ Pá pa, 1882. julius 12. — A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez. — Az általános hangulat jeleu állapota a fővárosi szerkesztői teendőket, mindenki tudja, hogy nagyban megkönnyiti. Elczlapjaink élénk humorokat produkál­nak, napilapjaink egész a csömörletig nem telvék olló­zott, idegen hiranyaggal! — a Kárpátokon belül min­den érdekes és ingerlő manap. A fővárosi hirlapiróknak a parlamenti szünetelés idejében a lembergi hűtlenségi pör s az eszlári sakter regeszerü szövevénye kapóra köszöntött be. Itt-ott üdvös s a kor igényeit nagyban kielégitő eredményeket insolvál az eszlári eset, ilyennek jelezhe­tem a nálunk Pápán megindult nemes törekvést, mely méltán sikerült kifolyása az itten végbement antise- mita színezetű hadjáratnak. Ha valahol, Pápán van újszülött vagyis analitice a kor szelleméhez alkalmazkodó, Ízig magyar érzelmii- zsidó fiatalság. Üdvözöljük őket, és segítse a minden­ható Jehova dicséretes elszántságuk pályáján. E kiváló *) Egy izraelita polgártársunktól vettük e sorokat, me­lyeket minden kommentár nélkül közlünk. tiszteletet érdemlő fiatal testület (mert már azzá növe­kedett), sem többet, sem kevesebbet nem akar, mint hogy Dr. Breuer főrabbi ur lenne szives a magyar nyelvet magáévá tenni, — tenne abból is doctorátust, melynek eredményes kiviteléről, ha nem is kapna kutyabőrös „ igazságot,“ mindenesetre megfelelőbb lenne egy magyar izraelita hitközséget vezérlő főrabbi­hoz, mint azon doctori diploma, melyre német eredeté­nél fogva a manó sem hederit. Higvje meg édes lelki atya, annak a múlt szom­bati igehirdetésnek nagyobb lett volna súlya, de pub- licuma is, ha azt édes hazai nyelvünkön zengi el dr, főrabbi ur, mikor veszi észre, hogy egy nemzetnek léte, ergo mindennapi kenyere a nyelv, mert legyen szives lelki atyaságodnak e magyar axiómát lefordítani: „Nyelvében él a nemzet.“ Egy deputatio fogja főtisztelendőségedet tiszte­legvén megkeresni, melynek előadója, talán hódolva a vallás hidetője iránt kötelességszerü tiszteletnek, nem jelzi éles vonásokban, szigorú hangnyomattal abbeli akaratát, hogy főtisztelendőségedet a magyar nyelv el­sajátítására fölszólítsa, — de értse meg és vegye komo­lyan, mert a mai számtalan váddal szemben ama fiatal testület a hatalmába ejthető minden jogos uton-módon önt arra kényszeríteni már erősen tömörült. A vallás és erkölcs dolgaiban önhöz tartozó fiatal nemzedéket elég ideig germanizálta, nem sokalta ezt meg önmaga is, no ez már igazán „szélhámosság.* On miatt a muszka zsidók álla fölkophatott volna, hisz nem bir ékes hazai nyelvünkön könyörületességre in­dító beszédet tartani, vagy hangulatot kelteni, pedig a holdmezővásárhelyi fiatal, derék rabbi alkalomszerű idézete szerint : „Zord századokból éji rém. Jár szerte a fold kerekén.“ No higyje meg ön, hogy csókot sem Révész püs­pöktől, sem éljent a tömegtől kiérdemelni nem fogna, mert hiszen magyarul sem tud pedig, de éltető ma­gyar levegő lengedez kedvencz szőllőjében. — „Ganz richtig“ mondaná Ábrahám bácsi. A pápai zsidó nemzedék magyar szellemtől átha­tott, hazai nyelven kívánja erkölcsi oktatását nyerni, elvárja főtisztelendőségedtől, hogy ósdi magatartásá­nak adjon már nemzeti irányt, hagyjon föl germani- záló buzgalmával. Üdvözöljük zsidó polgártásaink fiatalságát s adja Isten, hogy dr. Breuer főrabbi ur megértvén a kor sür­gető szózatát, minél előbb kész legyen eleget tenni a jogos felszólításnak. Városunkban az a roszakaratu hir kering, hogy S/.ammer Mihály boltos a zsidók elleni tüntetés miatt fogva volna. A mennyiben ily gyártmány egy fiatal kereskedő üzleti és egyéni tekintélyét fölöttébb sértheti szélesebb körben is, biztos helyről vett értesülés alapján írhatom, hogy nem igaz. Bizonyos jóindulata üzleti szomszédja akart magának ily valótlanság terjesztése által magának tőkét csapni, az rí ki az egészből. A múlt vasárnap a „Polgári kör“ kerti helyi­ségében megtartott tűzoltók nyári vigalma igen lá­togatott és sikerült volt — megjelent gr. Eszterházy Móricz ur is, mint az egylet védnöke s egész végig kedélyesen társalgott. Károlyiék sem a legjobb időben kerestek meg bennünket, minden előadásuk üres ház előtt folyik le, pedig, ha egy oly vendég, mint a jelenleg itt vendégszereplő Tamási ur, nem hoz össze telt házat, akkor már jelek mutatkoznak a város kebelében. Bizony jelek. A zsidóközönség tartózkodik este 8 órán túl nyilvános helyen megjelenni, nehogy insultusnak, vagy más eshetőségnek legyen kitéve. Itt-ott keserű leve folyik a lefolyt zsidóheccznek. Radius. CSARNOK. Balatonmellóki fürdők. Itt a fürdő-évad! Pakol a nagybirtokos, a tisztviselő, az iró az ügy­véd és orvosi kar, a széptevő fiatalság, kinek csak szó­rakozásra egy kis ideje, megtakarított pénze van, hogy a munkában töltött órákat kipihenhesse, üdülést és egészséget nyerjen. A Balaton vidéke régtől fogva kedvencz tartózko­dási helye a fürdő vendégeknek; nemcsak azért, mert Magyarországnak egyetlen Balatona van, mert a vesz- prém-zalai hegyláncz szőlőkoszorus halmai, a bada­csonyi classicus vidék olyan panorámát nyújtanak,mely ritkítja párját, mert a déli partok hosszát gyors közle­kedésre vasútvonal futja át, hanem mindenek felett azért mert a nagy tó vizének gyógyereje, a jó lég jóté­konyan hatnak az egészségre. S ez a legfőbb ok. Távol legyen tőlünk, hogy egészség tekintetében elemezzük a Balaton vizét, a lég balzsamát, ezt tegyék meg az orvosok, mi csak az egyes fürdőhelyek előnyeit, szórakoztatását, kényelmét stb. írjuk le, hogy tájékoz­zuk azokat, kik a messze távolból még nem keresték fel a varázserejü tó gyönyörű vidékeit. Balatou-Füred. Nemcsak a balatonparti fürdők közt, de az or­szágban is egyik a legelső. A zalai hegyláncz aljában, védve az éjszaki szelektől, előtte a Balaton lelket le­kötő fényes tükrével, átellenben a Tihany félsziget és a somogyi partok községei, erdős halmaival olyan igéző pont, hol a szobák fülledt légköréből kimenekült lélek örömmel élvezheti az órák gyönyörét. Füred többé nem a régi Füred, hol legfeljebb mu­tatásra, széptevósre rándult a szomszéd megyék fiatal­sága s midőn az országos hirli Anna-bálnak vége volt, szétfutott a fürdőközönség. Hanem a szó szoros értelmében gyógyhely, mely európai hírben álló fürdőhelyek mintájára rendeztetik be, évenkint nagyobb építkezések és berendezések által. A zaj, lárma, sport, éji tivornyák jobban megszűntek s s helyébe lépett a kényelem, a nyugalom, a csende társalgás, rend és mindenek felett az egészség és . test edzése felett őrködő orvosi intézkedések, melyek évről évre nagyobb számban hozzák meg a vendégeket. Nem egyedül a meleg és hideg fürdők berendezé­sére, éttermekre, virágos park és kirándulási helyekre fordittatik folytonosan nagyobb figyelem, hanem köze­lebb olyan fedett sétahely, társalgási és olvasótermek építtettek, melyek bármely hires fürdőhelynek is díszére válnának. A folytonosan épülő szebbnél-szebb villák a szál­lásokat is jelentékenyen olcsóbbá tették s olyan kényel­met nyújtanak, hogy ma már nemcsak futóvendégek, a szomszéd megyék unatkozói találják fel itt magokat,— hanem idegen országok követei, státus-férfíai állandó nyári lakásokat bérelnek itt, s teszik élvezetessé a fürdő-évadot. A balaton-parti rózsaliget, a felemelt és ültetvé­nyekkel szegélyzett sétatér, a parkra forditott gond, a fedett sétatér előtti virágszőnyeges tér, az aréna, a villákban zsibongó élet, az országos hírre jutott savó hatása,—egyformán lekötnek és feledtetik veled a régi Füred tehetetlenségét, schlendrián szokásait. Sokat találsz már itt a mi európai, a mi más nagy fürdőkben honos, s kiadásainkban legalább meg­nyugtat. Kirándulásra úgy a „Kisfaludy“ gőzösön, mint tengelyen egyformán sok regényességet nyújt, aztán — mi a vendégnek egyik legfőbb szüksége — a gyors közlekedés minden irányban nyitva áll. A vizi kirándulások pedig az utóbbi két évben sok élénkséget nyertek az által, hogy egy angol sok jármüvet építtetett, s a vizi sport nagyban áll az éva­dok alatt. Meg kell még említenünk a nagy társaságot, s habár egy évtized óta kevés mágnást látunk, annál több a tudomány és művészet embereinek szám, a kö­zépbirtokos osztályból, különösen kereskedőkből nagy eontigens. — Még mindig Ecsy László igazgatónak figyelme őrködik a vendégek kényelme, a rend s tiszta­ság felett. Kár, — hogy aránylag a drágaság még min­dig nagy. Siófok. 1870-től egész kilencz éven át folytonosan kere­sett fürdőhely volt, — hova különösen sok vendég jött Tolna- és Somogy megy ékből, Yeszprémmegye mező­földi vidéke és Székesfehérvárról. Midőn azonban szép fürdőházát a vihar megrongálta, a tulajdonos Végh pedig másvilágra költözött, azóta kevés az élet Siófokon, pedig kár, mert hasonló jó és kényelmes fürdő, csak ritka pontján található a nagy tónak. A hullámverés, a bársonysima talaj egyformán ajánlják a gyógyerejü vizet. Ez nagy isten áldása itt; hátba ütője azonban ennek a jó és egészséges szállások hiánya s a mi van is olyan drága, hogy Füreden is kapsz annyiért. Midőn egy kis földes szobáért 25-—-35 frtot kérnek havonkint, ez nem tartozik az olcsóságok közé. Ezen tehát minden esetre segíteni kell. Karlherger fogadója jó szórakoztató hely s itt van találkozása az egész vendégkoszorunak, ki meg is ér­demli a pártfogást, mert előzékeny s áldozatrakész ember. Vasúti és hajó általi közlekedés gyors és kényel­met nyújtó, napjában többször utazhatsz a szélrózsa minden irányában. Most újra szépen és csinosan van helyreállítva a fürdőház s hisszük, hogy kedvező idővel Siófoknak sok vendége lesz. Isten megadta a jó levegőt és a Balatont, csak használni kell. S—gy. Almádi. A veszprémiek Tuskulánuma. . . . Szőlőindákkal bafntott hajlékok, előttünk a ringó Balaton, mögöttünk a zöldelő hegyek, fölöttünk a tiszta ég... Azután azok a jó „compániák!“ A hajlékok szerte szórva vannak, egyik ott van a hegy tetőjén, közel az éghez, a másik a völgyben, a csobogó csermely partjánál vonja meg magát sze­rényen. A Balatonon a czölöpökre épített fürdőház ott van, s ez évre már meg is nagyobbitották, hogy a foly­ton szaporodó vendégek igényeinek megfeleljen. A múlt évben szokásban volt, hogy a vendégek fölváltva hol ennél, hol annál a hajléknál töltötték az estet, kóstolgatva azt a jó almádii „murczit;“ azután Almádi „saját, külön czimbalom művészének“ zenéje mellett, még gyakran tánezra is kerekedtek azokkal a balatonparti gyöngyvirágokkal. . . Mert vannak ám itt azok is. . . . A fürdő- és nem fürdővendégek napirendje k ülönben a következő: Felkelés reggel 11 órakor, ezután fürdés, ezt követi a reggeli, melynek folytatását képezi a „nyers bor.“ Délután S—1/^ órakor az ebéd, ebéd után al­vás, alvás után ismét fürdés, fürdés után pedig est­ebéd. De már ebéd után nem jő alvás, hanem buesu- járás az előre kiszemelt „áldozat“ boros pinezéjé- hez. A lefekvés ideje meghatározhattam — A szolid emberek, megvárják a hajnal hasadását az unsolidak, még egy kis „snapszra* hátra maradnak. Ez az almádi-i fürdő élet, nem biztatunk senkit, az oda menetelre, mert aki egyszer ott volt, az úgy is vissza megy. Hangoztassuk tehát a gárda jelszavát: Előre! A sereg induljon a hullámos Balaton partja felé, nyomuljunk előre és ez az előrehaladás bizony- nyara többet fog érni és több hasznot hajt, mint a Krivosczionu» ragy Bosnyák háború! a

Next

/
Oldalképek
Tartalom