Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-01-08 / 1. szám
Veszprém, 1882. II. évfolyam. — l*ső szám. Vasárnap, január I MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ-, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre ................................................. 6 frt. — kr. Fé l évre..................................................... 3 frt. — ki. Ne gyed évre............................................. 1 frt. 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr. s kaphatók a kiadó- hivatalban. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-uteza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra közt. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, Gizella-tér, hova a lap szellemi részét közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A szeretet szava. Veszprém, jan. 7. Néhány hó előtt jeleztük, hogy a balatonfüredi szeretetház alapitója és éltető támasza, Molnár Aladár elhunyt. A ki ismerte nemes lelkét, határtalan jó szivét — az megsiratta őt az igaz fájdalom könnyeivel, az őszinte bánat gyászával. Mikor ott állottunk virágos ravatalánál Ba- latonfüreden, a lelkész elmondá szivrenditő búcsúbeszédét sa szeretetház kis növendékei,csillogó könnyekkel égre emelt szemeikben, rázendi- ték az „árvák fohászá“-t ... ah, azt a fájdalmat, ez újabb árvaságra jutott szegény árvák veszteségét átéreztük mi is, s az elhunyt könyörüli? szivének utolsó dobbanása viszhangot keltett a mi szivünkben is. Átéreztük azt a pótolhatlan veszteséget s gyászt, mely őt utolsó útjára kisérte, s az Irgalom siró bánatát, mely az Örökjóság atyjához küldi panaszos fohászát mindannyiszor, a mikor egy jó ember meghal. Akkor csak sejtette lelkünk, hogy ily szellem nem halhat el nyomtalan — hogy lelke élni fog a jószivü utódok lelkében s magasztos példája a messze jövőbe világló vezérszövétneke lesz az Emberiességnek, Irgalomnak . . ma már látják szemeink a vezérszövétnek fényét előcsil- lámlani; ma már halljuk az örőkjóság hangját, mely Molnár Aladár szívverését vi szhangozza s köuyörületre, szeretetre hív; ma már látjuk az elhunyt áldó nagy szellemét, amint köztünk jár s halljuk túlvilági szellemszózatát, mely a könyörü- letre, az árvák könnyei letörlésére kér . . . Alábbi czikkünkben jelezzük, hogy Andro- v i t s Imre derék polgártársunk kezdeményezésére bizottság alakult városunkban, mely feladatává tette az elhunyt szeretetházi Nemtő nyomdokaiba lépni s folytatni a Jótékonyság megkezdett magasztos munkáját — az apátián-anyátlan árvák érdekében. Nagy lelki örömünkre szolgál jelezhetni, hogy az év utolsó perczeiben megindult e nemes mozgalom nemcsak városunkban és vidékünkön, de e megye határain is túl, a szomszédos megyékben s magában a főváros intéző köreiben is méltó viszhangot keltett — s hinnünk kell, hogy azt a legszebb siker kisérendi! Ah, ott a balatonparti árvaház siró árvái föl- szárogathatják könnyeiket! A soha nem múló szeretet nem halt ki még a j ó emberek szivéből s árvaságuk dermesztő kínait megenyhiti a kö- nyörület áldó melege! Az irgalom Atyja, ki szivet oltott az emberekbe, nem hagyja el soha a büntelen bánkódó- kat s elküldi végtelen Vigaszát a jótékonyság, részvét és könyörület angyalával. Molnár Aladár nem halt meg. Az Ő nagy lelke él s ott lebeg most is áldó- lag, védőleg, elhagyott szegény árvái fölött. . . . Veszprém, jan. 6. Veszprémben az „iparos és kereskedelmi kör“ helyiségében 1881. évi Sylveszter estve alkalmával Androvics Imre ur lelkesítő beszéd kíséretében in- ványt tett, hogy a b.-f'üredi szeretetház alapja javára közadakozás ufján gyűjtés rendeztetnék s e végből városunk több nyilvános helyein gyűjtő-perselyek tétetnének ki, mely gyűjtés 1882. évi Sylveszter estvélig tartana. Az indítvány egyhangúlag lelkes helyesléssel találkozott, oly annyira, hogy annák végrehajtására nyomban egy, M e g y e s i József, H u s v é t h János köteles, Regény i Lajos és Androvics Imre urakból álló 4 tagú bizottság választatott, azon megbízással, miszerint 4 darab perselyt még azon este a következő nyilvános helyeken u. m. a K u b a y, továbbá Steiner és Penicsek kávéházakban, valamint a .,Magyar Király“ (ezelőtt „N a p“) vendéglő kávéházi helyiségében helyezzen el; mely megbízatásnak a il bizottság nyomban eleget tett s azzal tért vissza, hogy a perselyeket mindenütt szívesen fogadták s a gyűjtést azonnal megkezdették. Ezalatt az „ipar és kereskedelmi kör“ helyiségében jelen volt vendégek között a gyűjtést a házi ur kedves leánya Kub ay Mariska kezdette meg Brenner Lőrincz a kör elnök ur lovagias vezetése mellett oly módon, hogy saját erszénye tartalmát a perselybe tevén, a perselyt a vendégeknél körül hordozta; mely gyűjtés kitűnő eredménynyel végződött. Másnap az az 1882. jan. 1-én a bizottság gyűlést tartott, s a gyűjtés előmozdítása végett akként intézkedett, hogy Androvics Imre urat elnökül választotta, továbbá a bizottságot a már nevezetteken kívül Kubay Hubert, Steiner Sámuel, Penicsek Albert, Kovács Ignácz és Vizner János urakkal kiegészítette ; egyszersmind intézkedett az iránt, hogy a gyűjtés a lehető legszélesebb körben kiterjedést nyerjen, mi végből a már fentebb nevezett nyilvános helyeken kívül egy ötödik perselyt Vizn er János ur kereskedésében tétetett ki. Midőn ily módon az eszme megtestesülést nyert, bizalommal fordul a bizottság a nagyérdemű közönség nagylelkűségéhez, azon reményben, hogy mindenki, kinek e gyűjtés tudomására jutand, készséggel fog járulni bármi csekély adománynyal is, az emberi szere- retet alkotta azon intézet tőkéje gyarapításához, melynek feladata és hivatása, hogy az elhagyatott és oly árva gyermekekből, kik különben a társadalomra nézve többé-kevésbbé elvesztetteknek volnának tekinthetők, e hazának hasznavehető munkás polgárokat neveljen ! Végül tisztelettel felkéri a bizottság mindazokat, a kik adományaikat, nem a perselyekbe szánták, hogy azt Androvics Imre úrhoz Veszprémben, minta gyűjtő bizottság elnökéhez juttatni szíveskedjenek; ki által minden egyes ilyetén adakozások a Vesz prémben megjelenő heti közlönyökben fognak nyugtáztatni. Yeszprémváros 1881-ben. (Folytatás és vége.) Polgári és honvédségi lövész-egylet. A lövész-egylet 1881. évi május hó 29-én tartotta alakuló közgyűlését, mely alkalommal a 25 választmányi tag megválasztatván, — az egylet tisz lói lettek: Elnök: Rutner Sándor. Főlövészmi Schveitzer Gábor. Lővészmesterek: Dunst Fei Forster Béla, Ferenczy Károly. Pénztárnok: \ János. Főjegyző: Pongrácz Dániel. Ügyész: l Manó. Az egyletnek ez évi jövedelme volt 263 fr adása ugyanannyi, — tőkéje künt lévő tagsági d ban 110 frt. Tagjainak száma 126. Veszprémi betét és kölcsön köz vet egylet. — Alakult 1873-ik évben. — Igazgatója: Dunst Ferencz, Titkár: Csői László. Aligazgató: Kovács Imre. Il-od aligazj Rothauser Rudolf. Könyvvezető: Sothauser M Segéd könyvvezető: Stern Pál. A folyó ügyeket 30 tagból álló választmán tézi el. Rendes közgyűlése évenként egy van. Az egyletnek 2000 részvénye van elhelyezv kros heti letétekkel, egyes tagoknál, alaptők 200,000 frt. Ez évi üzlet forgalma: 300,000 frf. „Veszprémi izr. krajczár-egylet. Tizenkét évvel ezelőtt alakult. Elnöke Hochn Ábrahámné úrnő. — Működése évenkint áldáso; lesz. Ez évben jótékony czélokra kiadott az egylet írtnál többet, mely összegből 40 szegény tanuló felruházva. Lázár-intézet. Ezen intézet munkaképtelenné vált egyének mára alapittatott, — tőke mintegy 17000 forint Évenként 4 férfi és 4 nő kap teljes ellátást és goi zást ez intézetben. Polgári olvasó-kör. A legrégibb egylet városunkban); 1842-ik év alakult, azonban jelenleg nem oly virágzó, mint hajdan. A concurrentia, melyet ifjabb egyleteink j tottak ellenében, nagyon kárára szolgált. Az olvasó-kör elnöke Dunst Ferencz, ki mái éve viseli e tisztséget, — alelnök Perlaky József, 1 tos Benkő István, pénztárnok Rothauser N., könyvi nők Kovács Ignácz. Az olvaső-kör a következő lapokat jára TÁRCZA. V k g- y# Halovány orczámon forró könyek égnek, S szivemet emészti titkos fájdalom, Mikor szakad vége már e szenvedésnek, Álomra fejemet mikor hajthatom? A virág elhullott, s künn a puszta ágon Levél nem zöldéi, s a madár hallgatag Szivemben is eluyilt a tavasz immáron, S a cifra virágok elhervadtanak ... Megizlelém a szerelem bájitalát. S lelkem fel a magas égbe szárnyala, Azt hivé, hogy örök üdvére talált ott, Hogy övé a menynek legszebb angyala. S hogy mámorával szívta szívemet tele, A varázs úgy betölté, megszédité, Hogy elkábulva estem a mélybe le, És azóta szivem, lelkem a siré. — Nyomor és szenvedés kisér most utamon, És ütnek tört szivemen millió sebet, Keserű éveknek tövise, átka nyom, Lelkem a nyugalom, sir után eped. Jövel hát enyhe sir, bontsad szét fátyladat, S takard el örökre néma bánatom, Az édes szerelmet, szárnyaló vágyakat, Amelyeknek már csak romját láthatom. Jövel ó enyhe sir, borulj föléje Temető kertuek szomorufüz ága, Szálljon rá a feledés örökbus éje, S a dalos madár ne találjon rája ... VESZPRÉMI SOMA. Egy köteles ember. Köteles biz’ a mi barátunk, de nem „meg- hugyatik.“ Az ó kötelessége nem paragrafus-csavarásból, nyakatekert stylus-kanyariotásból — hanem egyszerűen egy csomó kender meg szöszből áll, melyet magán- és politikai használatra szívesen fonogat össze. Jó és bölcs úri ember ő. Az összes törvények mind a kis ujjábán meg a rékli belső zsebében vannak s jaj annak, ki azok ellenében szólna a városi közgyűlésen, hol ő, miként Madarász az országházban — az összes házszabályok fő-dijtalan-ellenőre. Következetes elveiben és elhatározásában, mint — a kötél,fmely elejétől végig egyforma s egyaránt — alkalmas áhitatos harangozásra s roszpolitikáju nyakakra . . . Veszprém Bakay Nándora ő iziglen. Nem hiába, bogy egy a mesterségük, meg a külső fizognómiájuk. A különbség csak az, hogy Bakay már volt, ő meg csak ezután lesz-követ, ha ugyan megcsináltatja neki a párt ingyen a zászlókat. Ő t. i. az elvnek az embere, hogy a mai politikai állapot nem érdemes egy kurta szivarra. Büszkesége, hogy egyik fiát, müvészszé avangei- roztatta. Már két év óta pöfékel a nagyreményű mu- zsufi a helyi Gott-Erhaltés kóruson valami rósz klarinéton s közelebb már fizetésbe is jutott. Az igaz, hogy csak két hatos egy napra, de hát Liszt Ferencz sem kezdte mindjárt a 100.000 frtos gázsin . .. Olyan különös helyzet az, mikor az életrajziró, olyan emberről is biographiát, kinek hibái kevés számmal vannak, érdemei pedig nem oly világra szólók, hogy hosannát énekelhetnénk róluk. A mi emberünk is olyan egyszerű polgár, — aki kötelességét teljesiti, jó hazafi, nem bújik el a közügyek elől és ami fő szereti az almádi murczit, — bár nem oly mérvben, mint szegény megénekelt Petyók bátyánk. Ami hősünk, különben megváltjuk nem politikus csizmadia; nem is intricus varga, hanem olyan mesterember, a aki a kendermag szálából oly salátát készít, amitől megfullad a szegény Zöld Marczi. Büszke a hivatására, hanem beszélni még sem szeret róla. amennyiben nagyon rösteli, hogy rokonságban van Iparága a „ lómasainódsággal“, — t. i. mig a szíjgyártó kantárt, addig ó a kötőféket késziti meg az elöljáróknak. Ott a hajtó kerék mellett szokta ő birálgatni, fontolgatni a keleti kérdést, Bismark politikáját, — legjobban szeret azonban beszélni a nihilistákról, kik „az ő szive szerinti emberek, lévén ő republikánus, — de csak akkor, ha a felesége nem látja. Különben áldott jó ember, nem vét a légynek sem, sőt hires arról, hogy az ellenséges embereket úgy ki tudja bébiteni egymással, hogy azok egyesült erővel neki esnek aztán ... „Per tu“ van a Ferkóval és ez azt mutatja, hogy sokat ad a népszerűségre, emmellett bizonyít még az a számtalan „kieresztett“ szónoklat, amelyben ő világrendező elméleteit tálalja ki. Erről az elméletről nagyon sok rosszat beszélnek ellenségei. Azt mondják, hogy az ő hite szerint rövid időn bekövetkezendő népuralom alkalmára, — mikoron ő majd tribusa lesz egy nemes frekventiának, — már el is készítette azon törvényeket, melyeknek alapját képezik Isaiás próféta VII. és IX könyvében foglalt versezetek. Azt is mondják, hogy az iránt készül feliratot intézni az országházhoz, hogy ha netán valakinek eszébe jutna az ő bokros érdemei megjutalmazásaul egy keresztéit küldeni „onnét felülről“, — hát ő azt a keresztet mindaddig nem viselné, — mig Benkő is keresztet visel a mellén. — Az említett ur hátán levő kereszt ellen nincs kifogása. Nevezetes szokása hősünknek, hogy minden embernek, kivel csak találkozik, van valami fontos mondani valója. Ha uíczán találkozik valakivel, megállítja, ha korcsmában, félre hívja és beszél, susog oly titokzatos arczczal, mintha legalább is a háromszinű himmacska, vagy a fehér puskapor feltalálásáról volna szó. De ez még semmi, ahhoz a főtulajdonsághoz, amely belkeblében fél helyet foglal el. Hősünk rettenetesen szeret czitálni; ismeri ő Homárt, C'cerot, Tacitust, Nagy Sándort, Corneliust, Hugo Viktort, Dntéat, Katona Sándort és a többi szellemi nagyságokat. — Ha szóuokol, második szava idé* — azonban még szóbeli plágiumot sem követel, pon san megjelöli a forrást, melyből az idézet merittet Beszél, Nagy Sándor hadjáratairól, Aristides b csességéről, Pausanias hazaáruláséi, Leonidas hősi 1 láláról, a rósz kukoricza és burgonya termésről és n ország változtató dolgokról. Legjobban szeret azonban czitálni Isaiásból, az ő kedves házi prófétája, minden könyvét, verseze ismeri, sőt még fogadásból azt is megmondja, hogy és ez a szó ennek a könyvnek, ezen a lapján, ezen sí kaszban ezen sorban van,— aki nem hiszi, kérdés meg tőle I Beszélik azt is, hogy egyszer a múlt nyáron i mádiban volt murczi kostolóra, vissza jövet a lov bevoltak rúgva és a kocsi egy magas hídról a ben ülő huszonkilencz egyénnel együtt ledült ; komolya baj nem történt, ő azonban roppant zokon vette a vé zettől azt is, hogy esés közben eltört piros, páp pipája. Miután a végzet eme csapását szilárd lélekkel f gadta volna, összegyűjté a kívüle levő huszonnyolcz kát és idéze nekik Isaiás próféta XIII. könyvének 2- szakaszából — mondván: „Szerettiteket az Ur; És megvéd a szenvedések napjaiban; Mert drágák a ti oldalbordáitok, Lévén ti az én véremből való vér. Szeret titeket az Ur, Mert az én gyermekeim vagytok.“ Erre az idézetes kieresztésre azután átalános le a megnyugvás. Hejh, ha tudta volna Isaiás kedvelője, hogy szí vait egy intricus hallgatja 1 Most már, hogy ezt megírtuk, attól félünk, hog Isaiás prófétát a faképnél hagyja. Azzal ugyan nem sokat törődünk, csak azt óhaj! juk, hogy ezután is legyen olyan derék polgár, jó ha zafi, mint eddig volt. Akkor azután szívesen elhallgatjuk az ő „idéze *es“ szóuézeteit!
