Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1881-12-17 / 12. szám

Melléklet a „Veszprémi Független Hírlap“ 1881, évi 12-ik számához. csonyi ajándékkokkal“, btnem a mulatságokról is gon­dolkodtak az intéző körök. így a BGyőri jótékony nö- egylet" Sylvester-estéjén az Auer-kávéházában tombo­la-estélyt ad, melyen évenkint rendesen a legelőkelőbb közönség szokott megjelenni: a győri tűzoltók ugyan­csak a Redout-ban tartottak egy tánczvigalmat. A tánczvigalmakat kedvelőknek öröme fog telni a jövő farsangban, mely bálokban úgy látszik nem fog szűkölködni. A jogászok jan. 14-én tartandják meg bál­jukét a Lloyd nagytermében, a „Győri jótékony nőegy­let“ pedig szokásos jelmezbálja helyett február elején a Redout nagytermében tánczvigalommal egybekötött hangversenyt rendez. A százak között, kik a bécsi Ringszinház leégé­se alkalmával a pusztító elemnek áldozatul estek, van egy győri is: Mayer M. helybeli nőszabónak fia, ki szin­tén a lángok között lelte gyászos halálát, szerető szülő­inek iszonyú fájdalmára. Nehogy a bécsi baleset nálunk is ismétlődjék, a helybeli színházat egy-, a rendőrkapitáuy, légszesztár- sulati igazgató, építőmesterek stbiekből álló bizottság a napokban megvizsgálta s több változtatást mondott ki szükségesnek. Ezen intézkedések között azok, me­lyek a rendőri hatáskörbe tartoznak, rögtön foganato­síttattak, az indítvány többi része pedig a városi köz­gyűlés elé fog legközelebb terjesztetni. A nemes tetteiről ismeretes „Győri jótékony nő­egylet“ f. hó 18-án délután a győri szegénygyermekek részére a városháza nagytermében karácsonyfát állít fel, a melyre az ajándékokat leginkább saját tagjai adták össze. Maradtam a tek. szerk. urnák stb. K ...........y F .... ez Új donságok. — Lapunls t. megrende­lőit, kik a lapot bizonyára rendesen kap­ták, de előfizetésüket eddig még nem küld­ték be: tisztelettel kérjük e csekély összeg beküldésére s előfizet és ük szives meg újítására. A k i a d ó-h iratai. — A Ring’-szinház égése s az — anyósok. Lapunk egyik belső dolgozótársa, kit kitűnő feleségre kelletlen ráadásul az ég egy anyóssal is megáldott, mikor öt napon át foly ton lázas izgalommal olvasta szerkesztőségünkben a lapok híreit a ring-szinházi borzalmakról, végre igy kiált föl: „Szerkesztő úr, hát csakugyan nincs rátió a végezetben! lm hol a IUng-thcaterben oda­vész 600 ifjú, többnyire fiatal házas-népség s képzelje — egyetlen anyós sem!. . . . “ (Aztán sóhajtva): „Most már csak f éli smerheti en testrészeket találnak..............minden reményem­nek v ége /“ — Uj megyebizottsagi tagok válasz­tása lesz karácsony ünnep után való szerdán, decz. 28-án Tótvázsonyban s Veszprémváros 111. ke­rületében. — A „Vészmadár“ Currer Bell világhírű angol regényíró három kötetes műve, melyet szives gyűjtő­inknek tiszteletpéldányul s minden dij nélkül felaján­lani alkalmunk van — az angol regényirodalom egyik legbecsesebb műve. Tárgya, mint Currer Bell művei általán, a tengerészéletből vau merítve s az angol hadi hajóknak a kalózhajókkal s a parti tengeri rablókkal való roppant küzdelmeit fes i, folyton élénk s mindvé­gig érdekfeszitő színezéssel. A folytonos hajsza, mit az angol flotta e tengeri rablók ellen tart, oly érdekfeszitő olvasmányt nyújt, minőt egyetlen tengerészeti tárgyú mű sem a világirodalomban. Hisszük, hogy olvasókö­zönségünk kedvesen fogadandja — e viszontszolgála­tunkat! — A „Veszprém“ czimü lap ügyei kezűnek ezúttal meg több port felverni, mint tavaly ilyenkor. Valóságos czirkusz kezd kere­kedni belőle — s a jólelkü közönségnek nolens- volens be kell sétálni abba. Szerkesztőnk tudva­levőleg ez év végével visszalép az általa alapított „Veszprém“-tői s most — mint a hét sváb a nyu- lat — úgy vadásszák a mostohát, javithatlan gyer­mekünkhöz. Hire járja, hogy ismét a helyi kegyes­rendi ház főnöke, főt. Lévay Imre ur venné át; vannak, kik azt beszélik, hegy már mégis alkudott Krausz Ármin laptulajdonossal, s hogy a tavalyi botrányok elsimítására már kész is volna a szósz oly czimen, hogy egy 4 tagú legújabb módis lap- ügyi gyám-bizottságra fognák rá mind ő, mind pedig a laptulajdonos, hogy őnekik tulajdonkép egymáshoz semmi közük, még ezután se — a gyámbizottság közvetíti őket. Mi e mende mon­dákra nem adunk semmit, pro primo, mert L. J. ur okos ember s visszaemlékszik egy év előttre, hogy akkor is annyi vesztenivalója volt, mint ma; pro secundo, hogy egy év előtt az akkor gyűlölt „zsidó* ellenében konkurens könyv- kereskedést segített a városba s most ugyanazzal a zsidóval nem szövetkezhetik egy nagyszámú kereszténycsalád hátrányára, még egy gyámbizott­ság háta mögött sem ; pro t e r t i o, mert az ily tizelem, melyet legfölebb kicsinyes hiúság ment hét, de a becsület meg nem tűrhet; sem a papi talárhoz, sem az iskola-igazgatói tisztességhez nem fér. Mi az egész pletykát egyszerűen párfeje- vesztett auguri népség beugrasztó politikájának tekintjük, bár be kell vallanunk, hogy okosabb taktikát vártunk tőlük annál, hogy legerősebb fegyverüket adják a saját kezünkbe önönmaguk ellen. — Hogy czirkusz lesz: tudtuk, de hogy c 1 o w n o k is legyenek — épen csak e gyám- bizottságos cserepár-urakra volt szükség. — Utonállások megyénkben. F. hó 12-én este Teli nevű eplényl illetőségű szenes ember hazafelé ment kocsiján. Útközben a „Kö­kényes“ nevű csárdánál baltával fegyverzett emberek megtámadták. Menekülését csakis jó lo­vainak köszönheti. — Gáspár uevü dudari ille­tőségű csavargó, ki diszuólopásairól nevezetes, — Hajmáskér község körül csavarog, hogy nem jó szándékból, annyi bizonyos. Felhívjuk rá az ille­tékes hatóság figyelmét. — Uj csehek. Azaz, hogy nem újak biz azok, hanem régiek az istenverték. Csakhogy ne­künk újak lesznek; amennyiben templomi zene­karunk tagjait fogják szaporítani. Nem lehet azon csodálkozni, hogy a főtemplomi zenekar a legnép- szerűtlenebb testület városunkban; mert hisz köz­tudomású dolog az, hogyannak „Gott erhalte “-ban telhetetlen vezetője csak azon igyekszik, hogy egy cseh coloniát alakítson városunkban. — Indítvá­nyozzuk, hogy az uj cseheket főnökjükkel együtt közszemlére állítsák ki, — a tiszta jövedelem azután a krivosezei sebesült zatyafiak javára adassék. — A horgos-utezát is végre-valahára az a megtiszteltetés érte, hogy egy néhány kocsi kavicscsal betakarták az ott lévő feneketlen sár­tengert, és ezért elismerés is illeti az intézkedő szakembert. Jó volna azonban ez iffczába minél nagyobb kavicsokat hordani, igy lehetne csak ele­jét venni annak, hogy rövid idő múlva lóhalál ne ismétlődjék itt. — A „Budapesti Hírlap“, melynek előfizetési fölhívását lapunk mai számának hirde­tési rovatában közöljük, a legmelegebben ajánljuk olvasóink figyelmébe. Főszerkesztője C s u k á s s i József és vezérczikkeit a legelső magyar publicista Ka as Ivor báró és Rákosi Jenő írják. Iráuya minden izében magyar nemzeti s teljes erővel azon vau, hogy a magyarosodást terjeszsze, a közszel­lem emelésére hasson, üdvös mozgalmakat támo­gasson és kezdeményezzen. Pártérdekeket nem szolgál, véleményszabadságát, a hírlapíró ez egyet­len vagyonát, csonkitatlanul megőrzi föl és le egy­aránt. Tárczája változatos. Elsőrangú irók müveit közli, regénycsarnokában pedig a fordított és ere­deti regények egymást váltogatják. Különösen felhívjuk az olvasó figyelmét a szellemes Teleki Sándor grófnak a „Ä barna paraszt fele­sége“ czimü regényére, melyre a fővárosi iro­dalmi körök rendkívüli érdeklődéssel várnak. A többire nézve utaljuk olvasóinkat magára az elő­fizetési felhívásra. — Szerencsétlenség. A napokban egy gyomoréi ember búzát szállított zsákokban kocsiján Pápa felé. Útközben azonban, mint nekünk írják, egy árokba dűlt s a rázúduló gabnazsákok által agyonnyomatott. Így találták meg öt holtan az árokban. — A magyar nyugoti vaspálya-társaság jelen­tékeny vitelbér-leszállítást adott a győri színészeknek, kik ez évadban hol itt, hol Pápán fognak vendégsze­repelni Nevezetes a dologban, hogy mindegyik szí­nésznek minden alkalommal, midőn Pápára, vagy on­nan vissza utaznak, elő kell mutatni arczképét. — A keszihelyi jótékony nőegylet /. hó 4-én tar­totta évi rendes közgyűlését; bár kívánatos lett volna, hogy az egyleti tagok kivétel nélkül mind megjelentek volna, mégis örvendetes jelenségképen Írja a „£*, hogy midőn a legutóbbi időben szokássá kezd nálunk válni, hogy a közgyűlések az ürességtől konganak — a nőegylet közgyűlése látogatottnak mondható volt; felolvastatott titkár által az egylet lefolyt évi műkö­déséről szóló jelentés és bemutattatott a szakértők ál­tal megvizsgált és teljesen correctnek talált számadás. A jelentés ép úgy, mint a számadás általános és a közgyűlés teljes megelégedéséről tanúskodó tetszésnyil­vánításokkal fogadtatott, és a választmány és elnök­ségnek lelkes tevékenységéért köszönet szavaztatott. — Sajnálatát fejezte ki a közgyűlés Beck Vilmosné úr­nő, az egyleti lelkes alelnöknö súlyos betegsége és ezen nyomós oknál fogai a közgyűléstől távolléte fölött. — Siófokról írják lapunknak: A helybeli mű­kedvelő társulat által a „Magyar korona“ kávéházban tartott előadás várakozáson felül sikerült. A terem zsúfolásig megtelt hallgatókkal. Előadatott a „Falu rossza'1 czimü népszínmű a közönség folytonos elis­merése között, mi csak dicséretére válik a műkedve­lőknek, kik között mint Finum Rózsi W. Janka k a., leginkább kitűnt. Az előadást reggelig tartó vigalom követte, melyen a talp alá valót pécsi zenészek húzták. A jótékonyczélu előadás tiszta jövedelme 40 frt. — Nagy-Vázsonyból tudósítónak ben­nünket, hogy az ottani uradalmi kertész férjnél levő leányának három kis gyermeke született, mind a három ép és egészséges. — Ipar-tanműhelyt kapnak az országban létező összes felsőbb és népiskolák Tudvalevőleg a közokta­tási minisztériumban most készíti az erre vonatkozó törvényjavaslatot Gönczy Pál, miniszteri tanácsos. — A hazai fakereskedés emelésére már régeb­ben megállapilott állami kedvezményes dijszubás 1882 január 1-jével fog életbe léptetni az összes kir. állam- vasúti vonalokon. — Csiky Gergely, a hírneves szinműiró, a rom. hath, egyházból áttért az evangélikus vallásra, s leg­közelebb nőül veszi özv. Viláz Ernőné, sz. Bákody Amanda urhölgyet. — Sajtóperünk. Lapunk belmuokatár- sának, Magyar Gyula urnák második sajtó­perében a kihallgatás múlt hétfőn ejtetett meg a helyi kir. járásbíróságnál. — Munkatársunk ez al­kalommal ismét kijelentette, hogy ő incriminált czikkeiben sem becsületsértést, sem rágalmazást nem hisz feltalálhatónak, mert ha a gazság ál- arczát lerántjuk és azt saját nevén nevezzük, az nem rágalom, az nem becsületsértés, hanem igaz­ságosság és oly kötelesség, melyet minden hírlap­írónak teljesíteni kell. — Az első sikerült thea-estély. Valóban elmondhatni, hogy sikerült volt; olyan díszes közönség ritkán jön össze és —fájdalom — ritkán is élvezzük egy ily kedélyes est örömeit, mint a minő ez volt. A jó kedvnek alig lehetett határt szabni. Járta a csárdás, és mintha a Jancsi is jobban megböcsülte volna magát, húzta azt a keserves talp alá valót, hogy csak úgy reszketett kezében a hegedű. A kedélyes estnek csak a hajnal hasadása vetett véget. — Az ott levő szé­pek közül sikerült feljegyezni a következőket: Altstädter Gizella, Breuer Francziska, Diener Róza, Peuicsek nővérek, Rosenthal Mili, Rothau- ser Berta, Schön Róza, Stern Irma, Steiner Sa­rolta, Züsz Betty, Tausig Jozefa; továbbá: Alt­städter Józsefné, Bánóczy Mórné, Beer Manóné, Diener Gáborné, Hoffmann Sámuelué, Kompolthy Tivadarné, Kompolthy Ginztávné, Rosenthal Nán­dor né, Züsz Józsefné, Steiner Mórné, Stern Antalné, Schön Jakabné, Weisz Eduárdné urnőker. Ezen­kívül még csak két thea-estély lesz, melyre külön meghívók bocsáttatnak szét. — Ősi községből értesítik lapunkat, hogy ott a hét folyamán az olvasókör újból meg­alakult. Az egylet virágzásnak örvend, a mennyi­ben 38 tagja s közel 200 forintnyi vagyona van, melyből most könyvtárt fognak berendezni. A kör védnökéül ngos Ráth Iván püspöki uradalmi kor­mányzó kéretett fel, ki e tiszteletet köszönettel el is fogadta. Tiszteletbeli elnökül választatott főtiszt. Németh János esperes ur; elnökké lett Rosos Ödön ur, pénztárnokká Schöck József, titkárrá Puskás István. Bizottsági tagok: Höchliag Imre, Asztaller Kálmán, Löké Kálmán, Flink György, Firtl Ferencz, Braun Gyula, Somogyi László és Firtl Antal. — A Hentzi-szobor és a honvédek. Mikor Ma­gyarországot az „ökör“ és „medve“, Heine két össze­fogott bestiája, “ leverte s a törvénytelen absolutismns uralkodott felettünk, szobrot emeltek Hentzinek, mert a rebellis honvédek ellen élte fogytáig védte Buda vá­rát. Most, az alkotmányosság tizenötödik évében, a magyar honvédségnek kötelessége ezt a szobrot meg­őrizni azok ellen, a kik e nemzetünket gyalázó monumentumot lerontani akarják. A Szent-György- téren álló honvéd- őrségnek ugyanis parancsba van adva, hogy az osztrák csász. generális szobrát tartsa szemmel s ne engedjen senkit ahhoz közeledni. A hon­védséget tiszteljük, de az a szobor még sem fog ott maradni. A mozgalom megindult s nem is egyhamar fog megállni. A múltkori értekezletből kiküldött vég­rehajtó bizottság erélyesen működik, s e hó 8 án, csü­törtökön az Arany-sasban tartott konferenczíán be­szélte meg azokat az eszközöket, melyekkel a polgár­ság minél nagyobb részét a mozgalomba lehet vonni. Egy szóval, az ellen a szobor ellen egész magyar vol­tunk tiltakozik, és azt sem a honvéd, sem semmiféle szuronyos ember nem fogja tudni ott megtartani. — Társasélet az egyetemen. Az egyetemen ala­kulófélben levő „Veszprém• és fehérmegyei társaskör“ tagjai Eszterliázy Jenő grófot, Eszterházy Móricz gróf öcscsét akarják az elnökség elvállalására fel­kérni. Miután a körnek már 40 tagja van, az ala­kuló ülést legközelebb fogják megtartani. — Meghívás. A „keszthelyi önkénytes tűzoltó-egylet“ tisztikara 1881. évi deczember hó 31-én „az egylet tűzoltó-szereinek gyarapítására“ az „Amazon“ szálloda nagy termében sorsolással egybekötött tánczestélyt rendez. A rendezőség. Belépti díj 1 frt. Egy sorsjegy ára 10 kr. Kezdete 8 órakor. Felülfizetések — a közhasznú czél iránti tekintetből — köszönettel fogadtatnak s hirlapi- lag nyugtázlatnak. A sorsoláshoz felajánlott tár­gyak Vértesy Iván egyleti elnök úrhoz kéretnek küldetni. Belépti és sorsjegyek előre válthatók Schleiffer Izidor egyleti pénztáruok urnái s este a pénztárnál. A tánczestélyen Pokorny Ferencz tüz- oltó-egyleti zenekara fog működni. — Öngyilkosság. „Keszthely“ kollegánk írja: Egy iszákos, könnyelmű, ledér életet folytatott föld- míves f. hó 2-án Vanyarcz szőlőhegyben, a présház­ban felakasztó magát. Az öngyilkos nme Rácz Já­nos, családos, több gyermek atyja. Az öngyilkosságot megelőző három napon feltűnő magaviseletét, komor­ságot tanúsított, családjával nem érintkezett, minden idejét a présházban tölté, hol irt és pálinkát ivott. E magaviseleté a környezetnek s elöljáróságnak nagyon feltűnt s már az illető hatóságnál jelentést is akartak tenni, miközben Rácz a végzetes lépést megtette, fel­akasztotta magát a gerendára. Midőn a présház aj­tót befesziték, már halva volt, az asztalon üres pálin­kás üvegeket, egy egész ívre terjedő levelet s egy ki­égett mécset találtak. A levélben különös irmodorban életének különféle viszonyait taglalja, feleségét és any­ját okozza és átkozza, hogy öt kétségbeejtő helyzeté­ben nem vigasztalták. Különösen átkoz egy névtelent, a ki állítólag halálának okozója volna. Végül egy F. Gy. nevűt a legkülönlegesebb szidalmak közt átkoz Belőlük mutatványul közöljük: „Hogy a holló káro- gasson fejeden,“ DSzél lebegjen a lábod alatt, „Szőrös egér teremjen a szemeden,“ „Fajtatot csináljanak a bőrödből“ stb. Levelét igy zárd: „Születtem 1847-ben, meghaltam 1881. decz. 2-án. Halálának oka — mint általán az alsóbb néposztály öngyilkosainak — az iszákosság. — Beküldetett. Tek. Szerkesztőség! Szíveskedjék b. lapjában helyet adni, hogy egyik polgártársunkat, Kolin Sámuelt ért embertelen el­járás a nyilvánosságra hozassák. A hét folyamán Kolin Sámuelnek egy négy évig betegeskedett gyermeke meghalt. Kolin bejelentette ezt dr. Fi­scher városi orvosnak és kérte őt, engedné meg a gyermeknek másodnaponi eltakarítását, de dr. Fischer ezúttal ragaszkodott a negyvennyolez órai határidőhöz, és a család tagjainak — szülők és hat gyermeknek — három éjjel kellett egy szobá­ban aludni a halottal. — Ha a nevezett orvos ur másoknál e tekintetben kivételt nem tenne, nem szóllaluánk fel, de van erre számtalan eset. Több polgár. — Hymen. Örvendve vesszük tudomásul, hogy lapuuk egyik nagyrabecsült munkatársa, Gél léri Mór ur Budapesten eljegyezte a bájos Schön Regina kisasszonyt. Az esküvő jövő vasárnap, e hó 18-án tartatik meg a dohány-ut- czai izr. imaházban. Üdv és áldás legyen a szép frigyen 1 — Városunk egyik büszkesége, a/veszprémi születésű Ney Dávid, az országos hirü szindallos, a napokban a berlini operaszín­házban fog vendégszerepelni. Ott nagy ovácziókkal várják már eleve. — Bánfi Jánost, az „Ifjúsági Népkönyv­tár“ szerkesztőjét, lapunk nagyrabecsült munka­társát magas kitüntetés érte. Rezső királyfi ugyanis azért, hogy Bánfi ur egy kötetét neki ajánlotta — logmagasabb köszönetét saját kéziratu levelében kifejezte. Fogadja a kitüntetett ez alkalommal a mi őszinte gratulácziónkat is. — Tűzvész. Kaposvárott vasárnap dél­után 3/44 órakor tűz ütött ki a Korona-utczában s Poling asztalos műhelye elégett. A mint halljuk, egyik segéd arczán megégett, többen pedig péuzü- ket vesztették el. — Az országos színi kongresszuson, mely Budapesten jelenleg van folyamatban, sziu- társulatunkat Balog Alajos igazgató képviseli. — Időjárás. A múlt hét nagyrészében is folytonosan lanyha idő járt, kivéve a reggeleket, midőn több Ízben csak 1—2 fok meleg volt. Az utak sokat javultak s most már több vidéken a terhézésre is alkalmasok. — Az egerek. Több nagyobb gazdaság­ból kaptunk tudósítást, hogy az egerek pusztítá­sát a mérgezéssel megkezdték; azon táblákon, hol a mérgezést rendszeresen gyakorolták, a vetés pár hétre erőt Dyert, s ma már gazdagon zöldéi. A lyukakba hintett méreg pár óra alatt megteszi sokszor hatását és csalhatatlan. A száraz időjárás mellett egyébiránt, hol nem irtják, a pusztítás még folyvást tart. — 100 frtot nyert a IX. államsorsjá­ték legközelebb megtartott húzásán Kolin Sámuel helybeli lisztkereskedő. — Rövid napok, hosszú éjjek. Megszokott dolog már az, hogy a tél közéledtével a nap késön kel és korán nyugszik, a mi a napok folytonos rövidülését és az éjek arányos hosszabbodását idézi elő. Hétfőn érte él a nap nyugta minimumát, mennyiben már 4 óra 7 pcrczkor lenyugodott. A legrövidebb napot, a téli napfordulás idejét 21-én érjük meg, a mikor a nap 7 óra 47 pereskor kél fel és 4 óra 9 perczkor nyugszik, tehát az egész nap 8 óra 22 perczből, míg az éj lő óra 38 perczből fog állani. — A nászéj. „Oh, mily boldogok fogunk lenni, ha az ég áldásával összekötve, egészen egy­máséi leszünk!“ így szóllott a szerelmes vőlegény szeretett menyasszonyához. Es e nap el is jött. Szép szánni vendégsereg volt összegyűlve a me­nyegzőre a menyasszooy atyjának házánál. A mu­latság késő éjjelig tartott, és a vőlegénynek na­gyon hosszú lett az idő. Felszóllitotta tehát ifjú nejét, hogy menjenek haza, mert nem szükséges bevárni, mig a vendégek a házból elmennek. A menyasszony ráállott az ajánlatra és nagy óvato­san elhagyták a házat, hogy a vőlegény lakására menjenek. A ház előtt megérkezve, a vőlegény csönget, s házmester kinyitja az ajtót és egy fé­nyes ezüst forintos volt a jutalma. Az uj házaspár óvatosan halad fel a lépcsőkön az emeletre. Itt megérkezve, a fiatal férj keresi az ajtót, meg is találja, ki huzza a kulcsot zsebéből, de csodák csodája, a kulcs nem illett be a lakatba. A szeren­csétlen vőlegény erre azon gondolatra jutott, hogy a vendégek kicserélték a kulcsot. „Sebaj“, gon- dolá magában, „majd csöngetek a szomszédomnál, kinek lakása egy oldalajtó által van összekötve lakásommal.“ A menyasszony fázni kezd a hideg­ben és a vőlegény hiába keresi a jól ismer csen- getyüt. Ekkor tűnik ki, hogy ő más házba tévedt, mely kívülről egészen hasonlít ahhoz, melyben ő lakik. Keresi a házmestert, de nem tudja hol la­kik. Hozzá még az egész házban koromsötétség uralkodik. Nem maradt más hátra, mint szépen leülni a lépcsőre és ott bevárni a reggelt. A vőle­gény azonban ülésközbeu megcsúszik és nagy zaj­jal legurul a lépcsőkön. A menyasszony jajkiáltá­sokban tör ki, mire hirtelen egy ajtó kinyílik és abban egy alak jelenik meg, magasra tartva kezé­ben egy lámpást. A vőlegény láttára gyorsan be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom