Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-03-30 / 13. szám
HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 március 30 13. szám Függollcn Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Budapest új feladatai Rendkívüli előkészületek, feszült várakozások előzik meg- az egymillliárd pengős beruházások végrehajtását. A magyar gazdasági életnek még neun volt ehhez h-asonló arányú erőfeszítése: olyan nagyszabású, minden problémát megoldó óriási esemény ez az egymilliárdos munka, amilyenre még nem volt példa. Budapestre rendkívüli feladat vár ebben a nemzetnie n tő munkában. Innen indul el útjára a szükséges tőke legnagyobb része és ide áramlik vissza. 'Természetes körforgás ez, olyan, mint az egészséges test vérkeringése. Az ország iparának legnagyobb része a fővárosban telepedett meg-, azok a milliók tehát, amelyeket a magyar állam fegyverkezésre költ, —• miként azt Bornemisza Géza iparügyi miniszter a -»Független Budapest« más helyén kifejti — ide áramlanak vissza, Budapestet gazdagítják, a főváros ipari és kereskedőlakosságának jólétét növelik. Részesedik természetesen a vidék is a meginduló nagy beruházások áldásából, hiszen, hogy egyebet ne említsünk, a nagyszabású útépítő' program, amely az ország mintegy 800 községének be- kötőutakkal való ellátását biztosítja és ezzel közelebb hozza a vidék eddig elhanyagolt, mellőzött vidékeit a termelés értékesítésének jobb lehetőségeihez, olyan munkaalkalmat jelent, amely sok-sokezer munkáskéznek juttat kenyeret, másrészt pedig biztosítja egész vidékek jövőjét egészséges irányban való fejlődését. A Tiszántúlnak azok a részei, amelyeket a közlekedési viszonyok lehetetlen volta, utak hiánya, úgyszólván kizárt a nemzeti élet gazdasági vérkeringéséből, elsemyvedésre, pusztulásra ítélve éppen legderekabb részét a magyarságnak, vagy ;pedig — hogy más példát említsünk — a Dunántúl göcseji része, amely eddig szinte el volt zárva a világtól, haladástól, egészséges életlehetőségektől, most bekapcsolódnak végre a nemzet vérkeringésébe. Ez a különös: tavasz, amely a világhistóriában egykor a legérdekesebb dátumok közt fog szerepelni, rendkívüli feladatok elé állítja a magyarságot. Bethlen István gróf azt mondta az elmúlt héten elhangzott választójogi beszédében, hogy a legközelebbi öt év sorsdöntő lesz a magyar nemzetre. Öt évet mondott, de az is lehet, hogy ennek az öt- esztendős időszaknak már a legelső évében sor kerülhet azokra az eseményekre, amelyek eldöntik a nemzet életének alakulását. Teljes vértezetben kell tehát ott állanunk a nagy átalakulások küszöbén: olyan egységben, a nemzeti erőnek és öntudatnak olyan harmonikus biztonságával, amely megszerzi már, puszta jelenlétével is mindazt, amit szuveréni- tásunk épsége, nemzeti hivatásunk teljessége megkövetel. Mi nem bírunk el még egy Trianont, végleg belepusztulnánk, ha nem tudnék teljes erőnket * megmutatni, amikor majd sor kénül a nagy rendezésre. Budapestnek kell vezetnie ebben a nagy nemzeti egybeforradásban. Ünnepi napok előtt áll a magyar főváros, csupán hetek választanak el az eucharisztikus kongresszus gyönyörű napjaitól, melyeknek Ténye szerteszét hinti vakító sugarait az egész világba. Budapest felé irányul a. katolikus emberiség szeme: vigyázzunk, hogy amit látnak, szép és jó legyen, legelsősorban pedig — magyar. Mert ha magyar, akkor már szép is, jó is. Vad, fékevesztett agitáció folyik a nemzet egysége, hagyományai, egész egyénisége ellen. Felelőtlenek, történelmi érzék nélküli érvényesülni akarók handabandázása zavarja azt a nagy munkát, melyet Darányi Kálmán kormánya tűzött vezérlő cél gyanánt a nemzet elé. Budapest azonban, a főváros ön- kormányzati élete, távol áll a zajongóktól. A köz gyűlés és közigazgatás olyan egységben forr össze, hogy nem félthetjük a fővárost: itt se-nkisem zavarja azt a munkát, melyet el kell végeznie, a főváros alkotmányos munkájának csarnokaiba nem ér el a zajongók útszéli lármája. 1938 tavaszán, amikor Európa életének irányítói kétségbeesett erőfeszítéssel dolgoznak a világ békéjének megmentésén, Budapest önkormányziati békéjét nem fenyegeti veszedelem. Az autonómia él, dolgozik, halad a maga útján: azon az úton, amely nem tekint se jobbra, se balra, csupán a jövő. Budapest és Magyarország nagysága felé. Ahhoz a nagysághoz, amelyhez a legközelebbi öt évnek kel] elvezetnie bennünket, annak az öt évnek, amelynek minden egyes napja óriási eseményeket hordhat a maga méh ében. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: a kitüntetett munkások érdemeiről, a beruházási program Budapestet s a vidéket érintő vonatkozásairól, az útépítés országos jelentőségéről és az építendő óbudai hídról A munkakör, amit ma Bornemisza Géza miniszternek ellátnia s vállalnia kell, nem is volna betölthető azok nélkül az, adottságok nélkül, melyekkel — szerencsére — a miniszter bőven rendelkezik. Csak így érthető meg, hogy a rengeteg hivatali munka mellett időt tud szakítani, hogy az esti órákat is az ügyek 'szolgálatába állítsa a különböző helyeken, különböző társadalmi rétegeknek tartson előadást, s hogy egyik nap Budapesten a mérnökök előtt, a másik nap már Szegeden, a katolikus legényegyletek munkásgyűlésén munkásoknak beszéljen, hogy harmadnap ismét munkások köz,t töltse az idej|étt, kitüntetve azokát, akik becsülettel, szorgalommal, egész életet töltöttek el egy gazdánál, egy műhelyben s akiket nemcsak kitüntet a miniszter pénzjutalommal és Bornemisza Géza oklevéllel, de még vendégül is látja őket, velük ül az ebédhez, hogy közvetlenül elbeszélgethessen s még melegebbé váljon a kapocs, amely az ország legkiválóbb munkásait ügyük és sorsuk legfőbb vezetőjéhez: a miniszterhez fűzik. Eddig. az ilyen kitüntetési ünnep mindig a vidéken játszódott le, most az idén először történt, mégpedig Bornemisza Géza határozott kívánságára, hogy a kitüntetés magának a minisztériumnak ,is ünnepévé váljon s Budapesten, a minisztérium fogadótermében együttesen találkozzanak a kitüntetett munkások a miniszterrel, majd az ünnepség után a fehér asztalnál is együtt tölthessenek néhány meghitt, barátságos órát. Mikor ezt a találkozást említjük, Bornemisza Géza miniszter arca szinte újra felmelegszik a visszaemlékezés boldogságától. — Az én kívánságomra történt az idén először — mondja a miniszter — hogy a munkások (kitüntetése a központban történt. Ehhez több indok i’S vezetett. Elsősorban magának a kormánynak a felfogását akartam a munkások előtt ezzel a,z elhatározással ^ kifejezésre juttatni. Ez a felfogás — ellentétben a régi avult felfogással — nem fogadja el helyesnek és igaznak, mintha a munkás kérdése csupán bérkérdés volna. A mi felfogásunk .szerint sokkal több ez annál, hiszen egy munkában eltöltött emberi élet olyan érték, amit csupán anyagi ellenszolgáltatással nem lehet, de nem is szabad elintézni. Kell, hogy tudatában legyünk, hogy amint a harcvonalaknak megvoltak a maguk bősei, akik a,z életüket áldozták egy nagy ügy szolgálatában, éppen úgy megvannak a maga bősei a polgári élet harcvonalának is, mégpedig azokban a munkás testvéreinkben, akik a maguk kirendelt .helyén, a maguk kitartásával, szorgalmukkal, állandó munkájukkal lehetővé teszik a termelés zavartalanságának biztosítását, hogy emellett végre lehessen hajtani azokat a szociálpolitikai reformokat, melyek minden munkásnak az életét s minden munkának az elismerését biztosíthatják. M munkásbarát miniszter — A magam részéről csak örömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy személyesen kezet- foghatok hazánk derék munkásaival, akik negyedszázadnál több időt töltöttek ugyanazon műhelyben, ugyanazon gazdánál. Lelki örömömre szolgált, hogy személyesen találkozhattam olyan munkással, aki, mint egyik tímár- segéd, félszázadnál többet, vagy mint egyik kubikos 42 évet szolgált egyazon 'munkahelyen s ^így személyesen adott bizonyítékot arra nézve, hogy a munkás a maga \éi'dekét nem a sokáig hirdetett osztály harcban védheti meg, hanem ellenkezőleg: a munkaadó és a munkás kölcsönös megértésében és támogatásában. — Mi a kegyelmes úr közvetlen személyes tapasztalata és észlelete a magyar munkásság lelkiségéről és világszemléletéről? —■ Erre a kérdésre annál inkább felelhetek, áruért hiszen, mint mérnök mindig munkásokkal érintkeztem s így merem mondani, hogy ismerem is őket. S ez ismeretem jogosít fel arra a kijelentésre, hogy mert ismerem: szeretem és becsülöm is őket. Hiszen a magyar munkás mindenütt megállja a maga helyét és külföldön is csak becsülést szerez a magyar névnek. Szegeden legutóbb a katolikus legény: egyletek munlkásgyű lésén a munkásság kérdésével foglalkoztam. Ebben a beszédemben a munka jelentőségét vázoltam az emberi feilődás és kultúra szolgálatában, kezdve az ókortól mai napjainkig. Persze, a munkásság kérdése elől sem térhettem ki s így foglalkoznom kellett a munkásság ama szervezkedésével is, amely, sajnos, megtagad, minden nemzeti és minden erkölcsi köteléket. De ma már, szerencsére, nem szabad általánosítani s nem szabad azt hinni, mintha minden munkás egyben hitetlen és hazafiatlan is volna. Erős a meggyőződésem, hogy az utóbbi világ- eseményeik hatása alatt a, mi munkásaink is belátják, hogy gyűlölettel és osztály ellent ét eh szitásával legkevésbé lehet jólétet és virágzó országot teremteni De annál könnyebben el lehet pusztítani azt is, amit eddig létrehoznunk sikerült. Ennek a belátása, a megértése csak közelebb hozhat mindnyájunkat ahhoz az egységhez, amire hazánk jelenlegi helyzetében olyan nagy szükségünk van s ami nagyon is megkönnyíthetné a ránk váró nehéz és nagy feladatok megoldását. M nagy beruházás hatása Budapesten és az országban — A nagy beruházási programtól mit vár kegyelmes uram Budapest és mit a vidék szempontjából? — Mivel elsősorban honvédelmünk kiépítése és a lehetőség szerinti ki fejlesztése áll az előtérben, — hangzik a válasz — azt hiszem,
